KREDIT
VADÁSZ

kidolgozott tételek

Országok listájaHungaryMiskolci EgyetemÁllam- és Jogtudományi KarMunkaügyi és társadalombiztosítási igazgatásiPolitikai SzociológiaJegyzetekkidolgozott tételek

1. A politikai szociológia kialakulása. (7-9. o.)


Szent Simon nevéhez fqzQdik a pozitivizmus.
A modern tudományoknak a feltételrendszerét jelentette. A szó három dologra utal:
ha a tudomány névre tart igényt, akkor az csak pozitív igényt tqzhet ki (megmérhetQ, felszeletelhet, szagolható, a világban pozitívként megjelenQ tény. Empirikus tényeknek is nevezzük (tapasztalat, érzékszervi úton megtapasztalható)
ezeket pozitív módszerekkel (exact) kell feldolgozni. Pl.: matematika. Osztható, szorozható, kísérletek végezhetQk, stb.  pozitív módszer, a tudomány számára csak ilyen megengedhetQ. Nem pozitív módszer az nem exact módszer.
tudományok pozitív célja, funkciója. A tudomány nem öncél, nem zárkózhat be, hanem társadalmi célokat szolgál. Arra való, hogy jobbítsa az embereket, van hivatása, van küldetése.

August Comte A pozitivista nevelésfelfogás elsQ elméleti megalapozója a francia August Comte
A Saint Simon titkára a Comte. Felállította a tudományok rendszertanát (mint Mengyelejev). A tudomány egységes és oszthatatlan, de tárgya és módszere szempontjából egy skálán rendezhetQ el. Itt jelölte ki a helyét a társadalom fizikának, ami azt fejezte ki, hogy nem a természeti világot, hanem a társadalmi világot kell leírnia. A fizika mérésen, kísérleten, számoláson alapul. Ezt a tudományt néhány évvel késQbb szociológiának nevezte el. Ez a societas társadalom szóból jön, logia latin szó, ami beszédet jelent. A szociológia a társadalom exact tudományát jelenti. Exact: mérni, számolni és ezek alapján kemény törvényszerqségeket felállítani.

Emil Durkheim, aki ezt a gondolatmenetet  a szociológia jellegének meghatározását  azzal zárta le, hogy a tényeket dolgok módjára kell kezelni. A szociológia kutatási tárgyát ugyanolyan kemény tények kezelik, mint amilyen kemény a természeti tény. (bicikli – fa). A társadalomban is vannak ilyen tények, ezek a tények függetlenek akaratunktól.
Ezt Durkheim az Öngyilkosság tényén nyugtázta. Ki miért jut oda? Ezeket mutatja be a könyvén, nagyon kemény társadalmi tényeket mutat. A társadalom hány %-a lesz öngyilkos, ez makacs tény. Mo. az élen jár.

Az általános szociológia módszerei alkalmazhatóak specifikus tárgyaknak, ezeket szakszociológiának hívjuk. Kb. 20-30 van ilyen: munkaszociológia, olvasásszociológia, jogszociológia, politika szociológia is. A pol.szoc-ra figyelünk, akkor ez a szoc-nak az a szakterülete, elkülönült ága, amely a szoc. ált.

A politikai szociológia a szociológiának azaz ága, amely a hatalmi viszonyok társadalmi hátterét vizsgálja. A polisszal (polisz = város) foglalkozó tudomány, amely nemcsak a várost, hanem a közösséget, társadalmat és ennek az együttélési módját, a közös ügyeket és a közös ügyek intézésének a módját is jelentette. Az emberek meghatározzák azt a módot, ahogy együtt éljenek – ma már ezt alkotmánynak hívjuk  közös döntéseket hozzanak, ennek a tudás-együttesét nevezték politikának. A politikai szociológia nem vetíthetQ vissza, ez egy új tudományok, amely a 19. század végén alakult ki.








2. Elitelméletek. (27-32. o.)


A meddig csak vissza tudunk tekinteni, mindig is úgy volt, hogy voltak uralkodók és voltak alattvalók, voltak hatalmasok és voltak hatalom nélküliek.
A válasz az elit és a tömeg fogalmának, és az elitelméletek megfogalmazásában érkezett. Lehet, hogy a politika és a jog nézQpontjából  formálisan  tényleg egyenlQek vagyunk, a szociológia nézQpontjából  materiálisan  azonban nem. Képességeink és esélyeink, lehetQségek megragadása és kihasználására nem egyenlQ.

Két nagyobb kör választható külön:

Klasszikus elitelmélet
Modern elitelmélet

IdQben a II. Világháború elQtti és utáni elméletek különbségét fedi.

Klasszikus elitelmélet:

A klasszikus elitelméletek legismertebb alakja Vilfredo Pareto volt (XIX. század utolsó és a XX. század elsQ negyede).

Ha valami valamilyen, akkor az annak megfelelQen is mqködik, akármit gondoljunk is felQle. Márpedig az emberi társadalom valamilyen emberekbQl áll, akiket az általa reziduumoknak nevezett erQk vezérelnek. A minket végsQ fokon mozgató reziduumok szempontjából nem vagyunk egyformák és ez a különbözQ osztályokban és rétegekben tagolódásban nyilvánul meg. Az elitbe azok tartoznak, akik a reziduumok elosztása és ereje szerint arra hivatottak. A kormányzó elit mellet jelenik meg a potenciális elit (alsóbosztályokban) csoportja. Ezeknek az eliteknek a helycseréje, körforgása folyamatos.
Tehát a klasszikus elitelmélet a szervezetlen, mqveletlen, vezetésre szoruló, emocionális tömeg, illetve a szervezett, mqvelt, vezetésre képes, racionális elit pólusai mentén látja elrendezQdni a társadalmat.

Modern elitelmélet:

A modern elméletek nem indulnak ki abból, hogy vágyaik, képességeik, alkalmasságuk okán az emberek eleve vagy az elithez tartoznak, vagy a tömeg részét képezhetik. Teljesen mindegy kik helyezkednek el a társadalmi hierarchia csúcsán, azt kell megnéznünk, hogy kik ezek, s hogy vannak-e közös vonásaik.

C. Wright Mills:

A hatalmi elit olyan emberekbQl áll, akik pozíciójuk révén képesek felülemelkedni a hétköznapi emberek hétköznapi környezetén: abban a helyzetben vannak, hogy döntQ súlyú elhatározásokat hozhatnak.
Ténylegesen kezükben tartják ezeket a kulcspozíciókat, és ha nem cselekszenek, nem hoznak döntéseket, az gyakran súlyosabb következményekkel jár, mint maguk a hozott intézkedések. Pk a nagyvállalatok urai, Qk irányítják a katonai szervezeteket, a gazdaságot az államapparátust tehát stratégiai pontokat foglalnak el. Nem elitekrQl, hanem egyetlen, minden lényeges pozíciót kézben tartó elitrQl van tehát szó.


Ez Mills szerint három dimenzióban jelenik meg:

Az elit nem véletlenszerqen áll össze, hanem társadalom-lélektanilag homogén csoportot képez: hasonló származású és neveltetésq, életstílusuk, életmódjuk, neveltetésük hasonló.
Az elit hatalma nem személyes, vagy személyhez köthetQ hatalom, hanem intézményes jellegq. A hatalom bürokratikus szervezetek kezében van melyek nagy méretqek, koncentráltak, összefonódnak egymással, közösek az érdekeik ezért erQsek és egységesek.
Az elit egységének végsQ alapja azonban a koordináltságában rejlik. Ez megnyilvánulhat a közös helyzetek és érdekek felismerésében és tudatos megvédésében, pozíciók felcserélhetQségében.

D. Riesman nem hisz egy ilyen szervezett és egységes elit létében, hanem számos potenciális elit létét feltételezi, amelyek egymással koalícióra törekszenek és koalíciót hoznak létre. Vétó-csoportokkén értelmezi. A hatalmi struktúra változásában megnyilvánuló jelenségeket Riesman a társadalmi karakter változására, illetve a társadalmi karakternek és a társadalmi intézményeknek a viszonyára vezeti vissza.

A társadalmi karakter típusa:

1. Tradíciótól vezérelt karakter (a szokások és hagyományok tisztelete jellemzi)
2. BelülrQl irányított karakter ( az élet kezdetén a szülQktQl megkapott az egész életre
szóló célok)
3. KívülrQl irányított karakter (közvetlenül vagy közvetetten a kortársak elvárásaihoz
való folytonos igazodás, amelyben a hagyományok és az életcélok állandósága és
tartóssága egyaránt hiányzik).













3. Az elitelméletek típusai és az elitek azonosítása. (32-40. o.)


Sugatagi Gábor osztályozása szerint: a politikai elitek kutatásának két lehetséges megközelítésmódja a cselekvés orientált (vezetQk tevékenységét jelenti), és a strukturális
(vezetQk összetételét jelenti) irányzat.

Ezek után az elitelméletek négy fajtája között tesz különbséget:

Hatalomközpontú megközelítés:( a politikai élet szervezQ középpontja a hatalom, annak megszerzése, gyakorlása és megQrzése. Ekkor politikai elitként az a szociális csoport különíthetQ el és nevezhetQ meg, amely e felett a hatalom felett rendelkezik.) Ezek egy jól körvonalazható társadalmi csoport mintegy kisajátítja a hatalmat és azt saját érdekét szem elQtt tartva gyakorolja. Mindez nem zárja ki, hogy az elit összetételében történelmi távlatokban változás álljon be, azaz a hatalom más és más csoportokra szálljon át.
Reprezentáció-orientált kutatások: középpontjában a képviselet áll, amely azt feltételezi, hogy a képviselQi nem egyszerqen képviselik, hanem megjelenítik, reprezentálják választóikat.
Elvileg arról van szó, hogy a választók azokat választják ki maguk közül, akik a leghívebben jelenítik meg Qket,
gyakorlatilag pedig arról, hogy azokat választják akik ezt a leghihetQbben ígérik. A reprezentáció annál
tökéletesebb, a képviselQ annál hitelesebben pontosabban tudja képviselni egy társadalmi csoport érdekeit, minél
inkább igaz, hogy Q maga az adott csoporthoz tartozik.
Funkcionalista kutatások: Funkciók ellátására különülnek el az egyes társadalmi alrendszerek (gazdaság, jog, politika, oktatás) és akik ezen alrendszereket mqködtetik, azok nem saját szociális bázisukat, hanem azt az alrendszert képviselik.
A politikusok ezek szerint nem választóikat reprezentálják, hanem a politikai alrendszer részeként ennek az
alrendszernek a mqködését biztosítják. Ezek karrier politikusokkal lesznek azonosak.
A politikai osztályra vonatkozó kutatások: a hivatásként elkülönülQ politikusok olyan erQs érdekekkel és érdek érvényesítési eséllyel rendelkeznek, hogy ez önálló társadalmi csoportként különíti el Qket a társadalom többi csoportjától.
Nem mások képviselQi ezután, s nem is egyszerqen bürokraták vagy technokraták hanem egy identitással
rendelkezQ egységesen cselekvQ új politikai osztály.

Elitek azonosítása:

A társadalmat két részre látjuk tagozódni :ez az elit és a tömeg. Az osztály-elméletek legismertebb megfogalmazói Marx és Engels „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Szabad és rabszolga, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben állnak egymással.”

Sajátos változata az osztály-elméleteknek a dologtalan osztály elmélete, amely a XIX. és XX. század fordulóján született Thorstein Veblen tollából: „A dologtalan-osztály arra a társadalmi csoportra utal, amely nem vesz részt a javak elQállításában, tehát improduktív s amely mégis megszerzi az anyagi javakat, anélkül, hogy megtermelné azokat.
Meghúzható a határvonal a felsQbbrendqség (tiszteletreméltóság ) és az alacsonyabbrendqség (megszégyenültség) között. Nem dolgozik mégis birtokolja a javakat és a társadalmi hierarchia csúcsán helyezkedik el.

Max Weber: ( a társadalmi külöbségeket több, egymást metszQ dimenzió mentén rajzolta meg) aki osztályok rendek és pártok szerint látta tagozódni a modern társadalmakat.

ElsQ dimenzió: az anyagi javak egyenlQtlen megosztása, ami az osztályok közötti különbséget alapozza meg.

Második dimenzió: nem egyszerqen a javak birtoklásával, hanem azok fogyasztásával életvitellel függ össze.

Harmadik dimenzió: a pártok vagy pártjellegq társulások közvetlenül a hatalomhoz való viszony mentén, a hatalom szféráján belül különülnek el.

A modern elit elméletben az éles választóvonal az elit és a tömeg között oldódni látszik.

Különleges elittekrQl beszélhetünk: gazdasági elit, tudományos elit, katonai elit, mqvészeti elit. Az, hogy ezek a csoportok nemesnek egybe, a modern társadalmakat többé-kevésbé jellemzQ funkcionális munkamegosztás magyarázza, melynek egyik mutatója a státuszinkongruencia. Ahol a státusz a társadalomban elfoglalt hely jelenti.


































4. Elitváltás és elittípusok Magyarországon. (40-48.o.)


Az elit kérdése közvetlenül kapcsolódik a hatalom, a döntési helyzet birtoklásához, érthetQ, hogy 1989 után rögtön éles vitákat váltott ki az elitváltás. Bár a kormányban, a pártoknál, a parlamentben látványos személyi változások mentek végbe, mégis viták indultak arról, hogy az új politikai elit milyen viszonyban áll a régivel, annak örököse, leváltója, vagy metamórfózisa.

Az 1980-as évekre felgyorsult az értelmiség beáramlása, felszámolta a korábbi hatalmi elit monopóliumát és a rendszerváltás elQkészítQjévé vált. A pártelitnek egyre több elitcsoporttal kellett osztoznia a pozíción: gazdasági elit, kormányzati elit. 1989 után Az új elitcsoport már szakmai felkészültsége mellé hatalmi vezetési tapasztalatokat is felhalmozott. Az új elit kiszorította a régi elitet, a politikai hatalomból kiszoruló elit a gazdaságban vagy a kultúrában reprodukálta elit pozícióját. 1989-re helyüket mintegy 70%-ban az új technocraták foglalták el.

Elittípusok:

Szalai Erzsébet tollából:

Az elit politikai – gazdasági – kulturális elitre osztható fel, ami tovább bontva:
politikusokat (pártvezetQket)
állami bürokratákat (kormányzati vezetQkre)
üzletembereket (ide értve vállalkozókat is és a menedzsereket is)
a pártokhoz kötQdQ értelmiségeket (pártértelmiséget)
az államhatalomhoz kötQdQ értelmiségeket (a közszolgálati és közalkalmazotti vezetQket)
független értelmiségieket (a szabadúszókat) foglalja magába.

Kéri László elemzése:

A túlélQk: azon idQsebb korosztály képviselQi, akiknek aktív politizálása 1948-ban megszakadt, és 1998-ban szinte a semmibQl léptek elQ. Életkorukból adódóan egyre inkább a politikai élet peremére szorulnak.
A kutatóintézeti értelmiségiek: nem integrálódtak a szocialista politikai rendszerbe.
A népvezérek: a szabaddá vált politikai szintér megnyitotta a közvetlen politizálást, politikai gyqlések alakultak és kitermelQdött a népvezér típusa.
A professzionálisok: Qk a rendszerváltás technokratái. A demokráciában is szervezési feladatokat látnak el.
A tisztakezq múltnélküliek: a szocializmus utolsó éveiben a 80-as években nQttek fel, érintetlenek maradtak megnyílt elQttük a nyugati világ. Utazhattak, nyelveket tanulhattak.
A közéletben lábatlankodó vállalkozók: az így-úgy megszerzett hatalmas vagyonuk a gazdaság központi pozícióba röpítették Qket, szemetvetettek a politikai élet pozícióira.
A politikai életben mégis idegen terepen mozognak, pénzüket át tudják váltani befolyásra, de
személyes hatalmi-politikai készségekre és szakértelemre már nem, ha beleártják is magukat,
nyilvánvalóan kiszorulnak a politika világából.



5. A pártok történelmi szociológiája (49-54. o.)

Max Weber: a társadalom három egymástól független dimenzió mentén tagozódik.

Vannak:
osztályok: a javak elQállítása a fQ cél, Qk alkotják a gazdasági rend egészét.
rendek: a javak elfogyasztása alapján különülnek el Qk a társadalmi rend egységei
pártok: a hatalom szférájában a közösségi döntés és cselekvés befolyásolására szervezQdtek, Qk hatalmi rend egységei
Összetartó erejük a tervszerq együttmqködés, meghatározott célok megvalósítása. A pártok mqködési keretük kijelölését az államhatározza meg.

Pártok: az olyan szabad csatlakozáson alapuló társulásokat nevezzük, ahol a társulásnak az a célja, hogy a vezetQket egy szervezeten belül hatalomhoz juttassa, az aktív tagoknak kedvezQ lehetQségeket biztosítson.

Pártok kialakulása:

Rendes jellegq honorácior pártok (XVIII. sz. vége XIX. sz. eleje) a korai liberális és konzervatív pártok. A szervezettség meglehetQsen alacsony szintjét mutatják. A mqvelt és vagyonos polgárok zárt, kis létszámú, a politikai meggyQzQdés mentén szervezQdQ tömörülések voltak.
Tömegpártok (XIX sz. utolsó harmada)
Osztálypártok: társadalmi bázisuk valamely társadalmi osztály. ElsQként a munkásságra támaszkodó szociáldemokrata, szocialista pártok szervezQdtek meg, utánuk létrejöttek a parasztpártok, keresztény demokrata pártok.
Nyitott pártok: céljuk a tagság és a támogatók körének lehetQ legnagyobb kiterjesztése, társadalmi bázisuk minél nagyobb köre jusson általános egyenlQ és titkos választójoghoz.
Szervezett pártok: a szervezettség a pártbürokrácia létrejöttét jelenti, olyan pártapparátus kialakulását, amely hivatás és foglalkozásszerqen szervezi és mqködteti a pártot. Az irányítás nem a munkások vagy parasztok kezében van, hanem eltérQ élethelyzetq és önálló érdekkel rendelkezQ hivatalnokok kezében.

A pártfejlQdés harmadik szakaszának átmentése elQtt szóljunk az elitpártok felemelkedésérQl és dicstelen bukásáról. Az elitpártok – a fasiszta, nemzeti szocialista és bolsevik típusú pártok – a tömegpártok aberációi:
1. egyrészt tovább viszik a tömegpártok jegyeit.
2. másrészt felszámolják a tömegpártok további jegyeit így:
- nem osztálypártok,
- nem is nyitotpártok.
3. harmadrészt felszámolják a tömegpártok létalapját, képviselik elveit; új jegyeket vesznek fel:
- személyi kultusszal rendelkezQ vezetQ,
- párthadseregként mqködQ fegyveres testület kiépítése és mqködtetése,
- totális ideológia kidolgozása,
- többpártrendszer felszámolása,
- közvetlen irányításra vonatkozó igény,
- céljainak elérése érdekében a jogrendszer és törvényesség gátlástalan
felrúgása.

III. Ma is tartó szakasz néppártok dominanciája jellemzi, gyqjtQpártok mindenevQ
pártok nem egy osztálybázissal határozzák meg magukat, hanem a potenciális
szavazók teljes körét célba veszik. Egy csoport érdekeit sem tagadják vagy utasítják
el, hanem mindenkinek érdekeit lehetQ legteljesebb kielégítését ígérik, s ennek
eredményeként bázisuk jelentQs kiszélesedésére számítanak. Minden párt ugyanazt a
szavazóközönséget célozza meg, ugyanazt mondja és ígéri markáns különbségeik
elmosódnak. Osztálypártból programpárttá vedlettek át. Arculatukat utólag kell
megtervezniük, markáns eszmékkel, személyiségekkel, mqvi vitákkal.

Ezek a pártok ha már egyszer hatalomra jutottak, ott is akarnak maradni. E cél elQtérbe kerülése vezetett az utóbbi évtizedben  Peter Mair elnevezésével - Kartell-pártok megszervezQdésére.






































6. A pártok funkciói, típusai és a pártrendszerek (54-61. o.)

A populista felfogás szerint: a népakaratot politikai programmá, kormányprogrammá transzformálják. Létezik a népakarat akik képviselQt keresnek maguknak, tehát a kereseti oldal diktál.
Az elitista magyarázat szerint: a kezdeményezQ szerep nem a népé vagy a választóké hanem a pártoké azok politikusaié. Ez a kínálati piac.

Pártok funkciói:

érdek-agregáció: a választók vagy képviselQk akaratában az érdekük fogalmazódik meg.
hatalomért folytatott verseny: a verseny nyilvános és szabályozott, ami ellenQrizhetQvé teszi a küzdelmet és biztosítja, hogy a jelentQs támogatottsággal bíró politikai akaratok hatalomra kerülhessenek.
ideológiailag orientáló  programadó funkció: alapvetQ fontosságú a valóság leírása és értelmezése a problémák kijelölés révén.
politikai részvételt biztosító és mobilizáló funkció: a modern politikai rendszerben fontos, hogy a polgárok általános és egyenlQ politikai jogosultságokkal rendelkezzenek. A hatalom birtokosai a polgárok megbízásából és akaratának megfelelQen töltik be tisztségüket.
rekrutáló-jelöltállító funkció: a pártokat szavazat-gyqjtQ gépezetként definiáljuk akkor a pártoknak mindenekelQtt képviselQjelöltekre van szüksége.

Pártok típusai:

világnézeti pártok: ezek közös sajátossága, hogy valamely világnézeti meggyQzQdés fqzi össze a tagjait. Legmeghatározóbbak: a konzervatív, liberális és szocialista-szociáldemokrata pártok, de ide sorolhatók a keresztény, a kommunista és a világnézeti pártok.
programpártok: aktuál-politikai célokat foglalnak össze programjukban.
kis pártok: általában a meghirdetett célja nem a kormányrajutás, a mindenevQ catcg all pártokkal szemben ezek single issue pártok: olyan meghatározott politikai kérdés, konfliktus, érdek vagy eszme képviseletére jönnek létre, amely a választók szqk rétegét érinti.
választási pártok: a választások idején élednek fel, hogy valamilyen politikai vákumba benyomulva, vagy egy aktuális kérdést meglovagolva bejussanak a parlamentbe.
alternatív pártok: mozgalmakból bontakoztak ki annak érdekében, hogy olyan kérdések nyilvános és parlamentáris megvitatását kényszerítsék ki, amelyekrQl a magas politika nem volt hajlandó tudomást sem venni. (zöldek, környezetvédQk, ökologisták, ).
etnikai és nacionalista pártok: számon kérik az általuk megjelenített nemzeti-etnikai csoport érdekeinek érvényesítését.
vallási pártok: elsQsorban az iszlám pártokkal lehet azonosítani, vallásos hit szerinti megosztottság politikába való emelésérQl van szó.
szélsQséges pártok: alkotmányosan még megengedhetQ szélsQséget jelenít meg szélsQjobboldali vagy szélsQbaloldali pártok ismeretesek. G Sartori elnevezése alapján rendszerellenes pártnak.

Pártrendszerek:

A pártrendszer az adott politikai rendszerben létezQ és mqködQ pártok együttese, több mint a pártok matematikai összege.
M. Duverger a politikai rendszerben a pártok számából indul ki.
Ez alapján megkülönböztetünk:
Egypártrendszert: jellemzQi:
1. az állam és a párt összeolvadása állampárt kialakulása,
2. döntési szintek felcsúszása,
3.demokrácia hiánya,
4. részvétel formálissá válik,
5. a hatalom az élet összes szférájára rátelepszik,
6. monolit struktúrák alakulnak ki.
- Kétpártrendszer: jellemzQi:
1. nem azt jelenti, hogy egy politikai rendszerben két párt van, hanem azt, hogy két párt maradt talpon a választások során.
- Többpártrendszer: további két altípusra bontható:
1. Polarizált sok pártrendszer: jellemzQi:
- rendszerellenes pártok,
- bilaterális, kétoldalú ellenzék jelenléte,
- van centrumpárt,
- a pártok közötti politikai és ideológiai távolság nagy, a politikai konszenszus foka alacsony,
- a verseny centrifugális,
- a politika ideologizált,
- nincs kormányképes ellenzék,
- jelen van a túllicitálás politikája.
2. Mérsékelt pluralizmus: 3-5 pártot feltételez: jellemzQi:
- nincsenek vagy jelentéktelenek a rendszerellenes pártok,
- nem kell bilaterális ellenzékkel szembenézni,
- a politikai verseny nem három, hanem kétpólusú,
- nem polarizált, a résztvevQk között konszenzus van,
- centripetális irányú a verseny,
- viszonylag kicsi az ideológiai távolság,
- alternatív koalíciók versenyeznek,
- hiányzik a túllicitálás politikája.
További csoportosítás: legális-illegális pártok, kormánypártok-ellenzéki pártok, baloldali- jobboldali pártok stb..

Baloldali: jellemzQje: a társadalom javíthatóságába vetett hit és politikai radikalizmus, ebbQl következik számára az emberek közötti egyenlQség, liberális megközelítés.

Jobboldal: jellemzQje: konzervatizmusból táplálkozik, az evulóciós társadalomfejlQdésben hisz és szkeptikus a tudatos társadalomalakítás lehetQségeit illetQen.

Eszmei, ideológia alapú osztályozás:
Pártcsaládok,
Politikai családok.

ElQször a liberális és konzervatív pártok különültek el, majd a tömegpártok megjelenése után szocialista  szociáldemokrata pártok ezt követQen a keresztény-demokrata pártok családjai alakultak ki, és végül XX. Században az agrárpártok és a radikális pártok.

S.Rokka: törésvonal  elmélet : a törésvonalak ugyanis olyan kritériumok, amelyek egy közösséget elkülönülQ csoportokra bontanak, s ezek közül azok válnak relevánssá amelyek a társadalmat politikailag különbözQ és megkülönböztetett csoportokra bontják és állásfoglalásba késztetik.

Európában törésvonal:
a vallási különbségek,
nyelvi és etnikai tagoltság,
városi-vidék szerinti különbségek,
osztály konfliktusok

G. Márkus György törésvonal:
- nyugatosítás,
- Kádárizmus és a polgári demokrácia közötti választó,
- a gazdasági átalakulás anyagi nyertesei
és vesztesei között egyre markánsabban megjelenQ ellentét.



7. A hazai többpártrendszer problémái. (61-70. o.)


A jelenleg Magyarországon meghatározó szerepet játszó politikai pártok mindegyike az 1989/90-ben megkezdQdött rendszerváltás részeként alakult meg vagy alakult át.
E pártok három fQ kategóriába sorolhatók:
utódpárt (MSZP)
rendszerváltó párt (MDF, SZDSZ, Fidesz) és a
történelmi párt (FKgP, KDNP)

Természetesen e pártok mindegyike „rendszerváltó” abban az értelemben, hogy az 1989/90-es fordulattal gyökeresen új helyzet állt be a politikai életben: a monopolisztikus egypártrendszerbQl a plurális demokráciákat jellemzQ többpártrendszerre tért át az ország.
Azokat a pártokat nevezzük rendszerváltónak , amelyek kifejezetten a politikai rendszerváltás kieszközlésének, és megvalósításának programjával jöttek létre.
A „történelmi” párt valamely, a történelem korábbi szakaszában már létezett, politikai párt örökösének és programja folytatójának tekinti magát.
Az „utódpárt” kifejezést a többi párt használja az MSZP-re, rárakva ezzel a volt MSZMP politikai örökségének terhét.

Magyar Szocialista Párt (MSZP): 1989. októberében megalakult párt utódpárt abban az értelemben, hogy tagságának zöme és nem jelentéktelen vagyona, valamint felhalmozott politikai szakértelme az MSZMP-bQl származik. Az elsQ szabad választások tétje és nagy kérdése (1990 tavaszán) még a párt parlamenti tényezQként való megmaradása volt. A megkapaszkodás (11 %-al) sikerült, hogy aztán 1994-ben egy 54 %-os come back ismét a hatalom csúcsára röpítse. Az MSZP ellenzéki pártként el tudta magát fogadtatni és kapcsolatot tudott teremteni késQbbi koalíciós partnerével, a liberális SZDSZ-szel.
Ennél nagyobb szerepet játszott a fordulatban az ország általános csalódottsága az 1990 után elQretörQ vadkapitalizmus okozta elszegényedés. A gyQzelem azonban lehetetlen helyzetbe hozta a szocialista pártot: az adott gazdasági (válság) helyzetben az Q vezetésével kellett végrehajtani azt a stabilizációs programot, amelynek elsQsorban a hazai és külföldi tQke számára kellett kedvezQ gazdasági környezetet biztosítania. Az 1998-ban a vereség mögött a szocialisták által is hirdetett erkölcsi mércéknek való meg nem felelést illetve a máig elhúzódó identitás-válságot jelölhetjük meg okként.

Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ): 1988. novemberében alakult meg, illegális demokratikus ellenzékként, utóbb pedig a rendszerváltás elQkészítQ mozgalomként. 1990-es választásokon a pártot másodikként a legerQsebb ellenzéki pártként juttatta be a parlamentbe. A gyQztes MDF-el kötendQ kézenfekvQ nagykoalíció meghiúsulásával a rendszerváltó pártok útja szinte az elsQ pillanattoktól kezdve divergálni kezdett.
Az SZDSZ értelmiségi jellege és liberális arculata elidegenítette a nemzeti és konzervatív gondolkodásúak nagy részét, s kitette a pártot az idegenség és kozmopolitizmus vádjának.
A liberálisként indult másik párt, a Fidesz eltolódásával a nemzeti konzervativizmus felé, s az SZDSZ elszigetelQdésével nem maradt más választása a pártnak, mint az MSZP-vel kormányzati koalícióra lépne 1994-ben. A koalíciós partnere is visszaélt a nagyságrenddel nagyobb erQfölényével, s hozzájárult a párt szavazóbázisának erodálódásához. Ez a bázis az 1998-as választásokra a harmadára csökkent, s ez megkérdQjelezte a párt jövQjét.
Ennek egyik lehetQsége, hogy a párt beáll egy 8-10 %-os támogatottsági szinten tartósan is életképes liberális párt pályájára. A másik lehetQség az, hogy a párt betöltötte funkcióját, s a rendszerváltás utáni konszolidáció viszonyai közepette már nincs sajátos szerepe a magyar politikai életben, tehát akár el is tqnhet abból.

Magyar Demokrata Fórum (MDF): rendszerváltó párt. Mint mozgalom alakult meg 1987 Qszén. Párttá formálódása 1989 QszétQl kezdQdött meg, amikor a vezetést Antall József vette át, s nemzeti liberalizmusával és liberális konzervativizmusával a középosztály nemzeti-konzervatív részét nyerte meg magának. Az MDF (az FKgP-vel és KDNP-vel koalícióban) alakíthatta meg az elsQ kormányt 1990 után.
A párt népszerqségének elvesztéséhez azonban leginkább a kultúrharc járult hozzá, amelyet a párt a liberálisnak, nemzetietlennek, kozmopolitának, idegennek kikiáltott média ellen hirdetett meg. Antall József még kiszorította a pártból a szélsQ-jobboldali radikálisokat, akik Csurka István vezetésével 1993. elején megalapították az 1998-ban a parlamentbe is bejutott Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), azonban Antall József 1993. végén bekövetkezett halála után elkerülhetetlenné vált a párt hanyatlása.
Az 1994-es elsöprQ szocialista gyQzelem megrengette a pártot. A súlyos vereség nyomán elQállt belsQ válság azonban 1996-ban pártszakadást idézett elQ: kivált és Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) néven pártot alapított.
Ezzel megszqnt az MDF gyqjtQpárt-jellege. 1994-1998 között az MDF nem képes a jobboldali ellenzék szervezQ erejévé válni  ezt a szerepet a Fidesz ragadta magához -, arra lehetett számítani, hogy az MDF teljesen kiszorul a politikai életbQl, s rövid idQn belül megsemmisül. Ez a kérdés jelenleg is fennáll.

Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz): 1988-ban generációs alapon, alapvetQen liberális, radikálisan antikommunista jellegq, rendszerváltó pártként alakult meg.
A párt zárt magvát közös szellemi alakuláson átment szqk csoport, egykori kollégista joghallgatók képezik. Az 1990-et követQ néhány évben a párt kiemelkedQ népszerqségét az MDF vezette kormánnyal szembeni radikális és következetes kritika, valamint a párt generációs jellege alapozta meg. Ez a népszerqség azonban az 1994-es választásokra megcsappant és elmaradt a remélt áttörés.
Az 1994-es választásokon való szereplés kudarcot jelentett a Fidesz várakozásihoz képest, ami felgyorsította és véglegessé tette a párton belüli politikai fordulatot. Az Orbán Viktor személye körül szervezQdQ pártvezetés alternatíváját kínáló szociálliberális erQk már a választások elQtt kiszorultak a pártból, ami homogénné és egységessé tette a vezetést.
Az 1998-as választásokra való felkészülését két front megnyitását jelentette a párt számára: egyfelQl engesztelhetetlen harc hirdetését az akkor kormányzó szociálliberális koalíció pártjai ellen, másfelQl a jobbközép értékeinek kisajátítását, a vezetQ szerep megszerzését a jobbközép ellenzék egységének megszervezésében, hogy képes legyen az ismét befutónak látszó szociálliberális koalíció legyQzéséhez. Ez a stratégia meghozta a sikert a Fidesz számára: egyértelmqen a jobbközép erQk vezetQ párjaként, bár az erejét és önállóságát akkor még megQrzQ Kisgazdapárt támogatására szorulva, kormányt alakíthatott 1998-ban.

Független Kisgazdapárt (FKgP) az egyetlen megmaradt és parlamenti súllyal rendelkezQ történelmi párt. 1945 és 1948 között a hatalomátvételre készülQ kommunista párttal szemben álló polgári jobboldal vezetQ pártja volt, s az 1945-ös választásokon elsöprQ gyQzelmet aratott. 1988. novemberében feltámasztott FKgP szervezQi között még ott lehettek többen azon veteránok közül, akik 1948-ig a párt vezetQi voltak.
1989. után a pártot évekig viszálykodások jellemezték: egyrészt a veteránok egymás közötti ellentétei másrészt a párt legkülönfélébb erQinek rivalizálása. Ezt a folyamatot kiválások, kizárások, szakadások és újabb és újabb kisgazdapárt-alapítások kísérték. 1989-re eltqnt a párt természetes bázisát képezQ birtokos parasztság, régi bázisuk megöregedett, az új kialakulását pedig reprivatizáció és kárpótlás körüli huzavona és a szövetkezeti parasztság ellenérdekeltsége nehezítette.
1990-ben még az MDF vezette kormánykoalíció tagjai lett, de nem tudott integrálódni. A következQ választásokig eltelt idQ alatt a párt elnökének, Torgyán Józsefnek, sikerült hatalmát a párton belül stabilizálnia, s a többi kisgazdapártot a rivalizálásban legyQzni, majd 1994-ben a parlamentben bentmaradni. A párt népszerqsége megemelkedett. A végére azonban a pártgyQzelmébe vetett remények szertefoszlottak, hiszen ekkorra a Fidesz vette át a vezetQ pozíciót. Az utolsó pillanatban Torgyán József a párt gyQzelmi esélyeit feláldozta : mintegy 80 választókerületben vonta vissza jelöltjeit, gyQzelemhez segítve ezzel a Fideszt. Ez már az 1998. évi választásokat követQ koalíciós tárgyalási pozíció megalapozása volt  az FKgP nemcsak kikerülhetetlen koalíciós partner lett, de a jobbközép gyQzelméhez való hozzájárulás morális tQkéjét is meg tudta mozgatni.

Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) a másik jelentQs történelmi párt. A hagyományosan a katolikus hívQket és idQsebbeket megszólító párt a jobbközép stabil helyét foglalta el. A párt az 1989. eleji újjáalakulásakor az FKgP-hez hasonlóan támaszkodhatott az 1945-1948 között mqködött Demokrata Néppárt még aktív politikusaira. Leváltásukat és a középkorúak hatalomátvételét az 1990-es választásokon történt gyenge szereplésük indokolta, hogy a fiatalítás a KDNP megújítását és szervezettségének jelentQs növelését eredményezze. A párt azonban szürke és jellegtelen maradt, önálló arculat és jellegzetes program nélkül. Nem is hoztak áttörést az 1994-es választások, ami érthetQen válságot és hatalmi harcot indukált a párton belül. 1997-ben megszqnt a KDNP parlamenti frakciója, 1998-ban pedig a parlamentbe sem sikerült bejutnia. Ezzel a párt sorsa megpecsételQdött. Jelenlegi állás szerint a párt maradványaiból kimentett Kereszténydemokrata Szövetség a Fideszbe való teljes beolvadás felé tart.

A parlamenti élet fQszerepeit játszó pártok köre 1990 óta meglepQ állandóságot mutat, ugyanez nem mondható el e pártok viszonyrendszerébQl formálódó pártrendszerrQl.

Az 1990-1994 közötti ciklusban: hárompólusú modell látszott kialakulni, amit sokan a magyar pártrendszer végleges szerkezeteként könyveltek el. Ez az MDF-FKgP-KDNP alkotta konzervatív, az SZDSZ-t és a Fideszt magában foglaló liberális és az MSZP által megjelenített szocialista pólust jelentette volna.

Az 1994-1998 közötti ciklusban: ez a modell fokozatosan leegyszerqsödni látszott. Ezt a pártrendszeren belüli kétirányú mozgás idézte elQ. EgyfelQl a Fidesz egyre távolabb került a liberális kiindulópontjától, s egyre közelebb sodródott a konzervatív erQkhöz, hogy az 1998-as választásokat megelQzQ kampányban már a jobboldal szervezQ középpontjává váljon. MásfelQl az SZDSZ a szocialistákkal lépett kormányzati koalícióra, de a többi parlamenti párt ettQl függetlenül és már ezt megelQzQen is elszigetelte és kirekesztette a lehetséges szövetségeseik körébQl. Az SZDSZ eleve meglévQ baloldali beállítottsága és a szocialistákkal kötött kényszerházassága egy szociálliberális, baloldali blokk tartós megszervezQdését ígérte.

A harmadik választások (1998 tavasza) után a viszonyok ismét összekuszálódtak és a pártrendszer belsQ tagolódása elbizonytalanodott. A szocialistáknak a közös kormányzás és a kampány során tanúsított önérvényesítQ viselkedése elvette az SZDSZ kedvét a szorosabb együttmqködéstQl. Az SZDSZ szavazóbázisa megcsappant, s jelenleg annak van legnagyobb valószínqsége, hogy a párt visszatér eredeti liberalizmusához, hogy azt remélt 10 % körüli erQként egyedül képviselje.

A másik oldalon is mozgások indultak meg. BefejezQdött a KDNP felszámolódása, az MDF sorsa kétséges. A Kisgazdapárt önállóságát eddig az a meggyQzQdése alapozta meg, hogy a mérleg nyelvének szerepét tölti be: nélküle egyik tábor sem képes kormányzati koalíciót létrehozni. A Fidesz és a Kisgazdapárt közötti egységen régóta mutatkozó hajszálrepedések mára szakadékká váltak, s nem tudni, hogy mennyire erQs és mennyire kölcsönös a hajlandóság ennek áthidalására.

A MIÉP-nek sajátos helyzete van a pártrendszeren belül. Ez markánsan jobboldali párt 1998. óta tagja a parlamentnek, de nem tagja a kormányzó koalíciónak. SzélsQsége miatt kormányzati pozícióra nem számíthat.

A parlamenti pártok számának csökkenése mellett a két tábor szembenállását két párt: a Fidesz és az MSZP szembenállása váltja fel, elfoglalva a jobboldal és a baloldal pozícióját és magukhoz vonzva a választók 65-75 %-át. Ez egy kétpárti váltógazdálkodást eredményezne, amelyben a talpon maradt néhány kisebb párt esetleges koalíciós partnerként játszhat csak szerepet. A másik, hogy a Fidesznek sikerül az uralmát stabilizálnia a kormányzati ciklus során egyfelQl a konzervatív riválisok felszeletelésével és szavazóik magához koncentrálásával, másfelQl a szocialisták diszkreditálásával. EbbQl egy párt tartós dominanciája mellett mqködQ többpártrendszer jöhet létre, több cikluson keresztül is, amelynek egyébként vannak is hagyományai a magyar politikatörténetben.






8. A kormány cselekvési szabadságának közjogi korlátai (71-78. o.)


Kormány a minisztertanács azon testülete, amely a minisztereket foglalja magában. Az elnöke a miniszterelnök vagy kormányfQ. A kormányfQ a végrehajtó hatalom feje.
A kormányzás a végrehajtás része, a végrehajtás a kormányzás genus proximum-a. A kormányzás megkülönböztetQ sajátosságát, differencia specifica-ját pedig a végrehajtás másik részérQl, nevezetesen a közigazgatástól való elhatárolása segítségével kaphatjuk meg.
A kormányzás a végrehajtó tevékenység legmagasabb szintq irányítása, más kifejezéssel politikai végrehajtása. A kormány fQ feladata az állam vezetése, a legfontosabbnak tartott közügyek intézése, az alapvetQ politikai döntések meghozása a törvény keretein belül.

A kormány cselekvési szabadságát több tényezQ együttesen határozza meg, ezek közül kiemelkedQ szerepe van a közjogi jellegq cselekvési korlátoknak.
E korlátokat három nagy csoportba sorolhatjuk:
Központi szervek közötti horizontális hatalommegosztás, mindenekelQtt az (1) állam kormányformája, (2) az államfQ jogköre, (3) a törvényhozó szerv felépítése, (4) olyan más szervek melyekkel a kormánynak meg kell osztania döntési kompetenciáját.
Milyen az adott állam alkotmánya és milyen módon ellenQrzik. A kormány cselekvési terét csökkenti, ha merev alkotmánya van. Lényege, hogy az alkotmány mögött nagyobb fokú konszenzusnak kell állnia. A parlamenti többség legtöbbször nem elegendQ az alkotmány módosításához. Minél szélesebb hatásköre van az alkotmánybíráskodást végzQ szervnek, annál hatékonyabb ellensúlya lehet a kormánynak. Két sajátossága: a normakontrollnak ki kell terjednie a parlament által hozott törvényekre, a bíróságnak joga kell, hogy legyen az alkotmányellenes jogszabályok megsemmisítésére is.
Az államhatalom földrajzi megoszlása. Ha bizonyos ügyekben a helyi önkormányzatoknak, régióknak van döntési jogosítványuk, politikai ellensúlyt képezhetnek. Formálisan is megkülönböztethetünk konföderációkat (USA 1787-ig) föderációkat (USA, Németország, Svájc), unitárius államokat (Nagy-Britannia, Franciaország, Magyarország)

(1) A kormányforma jellegét a törvényhozó és a végrehajtó hatalom egymáshoz való viszonya határozza meg. Megkülönböztetünk egymástól:
Prezidentális pl. Egyesült Államok, a hatalom két funkciója a tényleges irányító, valamint a ceremonális nem válik el egymástól, hanem az elnök gyakorolja.
Parlamentáris pl. Nagy-Britannia, a tényleges irányítás a miniszterelnök kezében van, míg a ceremonális funkciót az uralkodó vagy a köztársasági elnök látja el.
Fél-prezidentális, a prezidentális és a parlamentális között helyezkedik el. Pl. Franciaország, az elnök és a miniszterelnök egyaránt rész vesz a kormányzásban. A köztársasági elnököt nem a törvényhozás választja így az elnök pártállása eltérhet a parlament többségétQl és a miniszterelnökétQl.
Kollegális, pl. Svájc.

Az elsQ két kormányforma eltérQ módon osztja meg a hatalmat:
A prezidenciális rendszerben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom független egymástól. Az elnök politikai értelemben nem felelQs a törvényhozásnak, a törvényhozás nem tudja az elnököt elmozdítani. Ez megfordítva is áll az elnök nem oszlathatja fel a törvényhozást.
A parlamentális rendszerben a kormány a parlament bizalmából kormányoz, a parlament választja a kormányt, vagy annak miniszterelnökét. A kormány a parlamentnek felelQs, csak addig marad hatalmon, amíg élvezi a parlament bizalmát. A kormány is feloszlathatja a parlamentet
A prezidentális és a parlamentális kormányforma közötti különbség: az egyikben a két hatalmi ág független egymástól, míg a másikban kölcsönös jogokkal rendelkeznek egymással szemben. A két hatalmi ág közötti viszony eltérQ de jogi értelemben egyaránt megfelelQ megoldása lehet. Ha azonban a politikai-szociológiai tényezQket is figyelembe vesszük, megmutatkozik a különbség valódi jelentQsége.
A parlamentális rendszerben a kormány és a parlamenti többség mögött ugyanaz a párt, vagy pártkoalíció áll. A prezidentális rendszer lehetQvé teszi, hogy a két hatalmi ág mögött eltérQ pártok álljanak.
A megosztott hatalom teszi szükségessé a törvényhozási összekötQ munkacsoport feladatát, hogy közvetítsenek a Fehér Ház és a Kongresszus között.

(2) Amennyiben az államfQi és miniszterelnöki funkciók megoszlanak, de az államfQ szerepe nem olyan erQs, mint a fél-prezidentális rendszerben. A köztársasági elnök ritkán csökkenti érdemben a kormány cselekvési szabadságát.

(3,4) Ha a kormány és a parlament mögött ugyanaz a párt vagy pártkoalíció áll, akkor a parlament nem jelenti a kormány reális egyensúlyát. Ez csak az egykamarás törvényhozásokra, illetve a kétkamarás parlamentek alsóházaira igaz. Ha azonban létezik egy második kamara, akkor ez csökkenti a kormány és az alsóház többségének mozgásterét.



























özjogi és politikai korlátok a parlamentáris rendszerben. (78-81. o.)


A parlamentáris rendszerek közös jellemzQje, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kölcsönösen rendelkezik bizonyos jogosítványokkal egymás irányában. A parlamentáris rendszerek végrehajtó hatalmai abban is különböznek egymástól, hogy a kormányon belül milyen az egyes miniszterek illetve a miniszterelnök viszonya.
Három fQ típus van:
A Brit alkotmányos berendezés nagy mozgásteret ad a kormány egészének. Nincsen merev kartális alkotmány, s ebbQl következQen nem létezik alkotmánybíráskodás sem. Unitárius államról lévén szó a brit felsQház jogköre gyenge, a királynQ hatalma pedig ceremoniális jellegq, mivel nincs érdemi mozgástere a kormányfQ kinevezésekor.
A miniszterelnök kivételes erejét részben a kétpártrendszernek, s a párton belüli pozíciójának köszönheti. Nagy-Britanniában kétpártrendszer alakult ki, a választásokon gyQztes párt önmagában is képes kormányt alakítani.
Azt, hogy a kormány számíthat-e a parlament többségére két tényezQ határozza meg: az, hogy a parlamenti képviselQk fegyelmezettek-e, és hogy a miniszterelnök élvezi-e a párt támogatását. Mindvégig azzal a tudattal kénytelen kormányozni, hogy a pártbeli bizalom csökkenése miatt idQ elQtt elveszítheti hivatalát (pl. Margaret Thatcher 1990-ben)
A miniszterelnök erQs pozícióját a közjog is biztosítja. LegerQsebb fegyvere, hogy feloszlathatja a parlamentet, s új választásokat írhat ki. A kormányfQ határozza meg a kormány szerkezetét, személyi összetételét, s széleskörq kinevezési joggal rendelkezik, ami kiterjed a minisztériumi tisztviselQk felsQ két osztályára is.
A brit kormány testületi szervként mqködik, a miniszterelnöknek hiányzik a saját apparátusa.
A mérsékelt többpártrendszerben kevés, jellemzQen 3-6 párt van, s a pártok közötti ellentét és polarizáció kismértékq, míg polarizált többpártrendszerben általában ennél több párt van, s a pártok közötti nézeteltérés mély. Az olasz és a holland kormányfQ gyengesége elsQsorban a polarizált többpártrendszerrel magyarázható.
A kormányfQ közjogi helyzete, hogy csak kisebbségi vagy koalíciós többségi kormányt képes alakítani. A kormányalakítás gyakran bonyolult, hosszadalmas egyeztetést igényel, a miniszterelnök a kialkudott eredményeket nem rúghatja fel.
Két gyengítQ körülmény: az egyes miniszterek pozíciója jóval erQsebb, nem alakíthatja át tetszése szerint a kormány szerkezetét, hiszen felrúgná a kényes egyensúlyi helyzetet. Kinevezési és felmentési joga is formális marad. Nem pártja elsQ számú vezetQje, hanem olyan személy, aki minden kormányzó számára elfogadható. Az olasz és a holland parlamentek képesek legnagyobb mértékben befolyásolni saját országuk döntéseit.
A német kancellária köztes helyet foglal el. A német pártrendszer a mérsékelt többpártrendszerek közé tartozik. Koalíciós kormány szokott kialakulni a mandátumok azonban nem aprózódnak szét, mint a polarizált többpártrendszerben.
A kancellár a kormány valódi irányítója, s ezáltal pártja legtekintélyesebb politikusa, s az Q joga a kormány programjának meghatározása.
A kancellári hivatal stabilitását leginkább a konstruktív bizalmatlansági intézmény szavatolja. A kancellárt erQsíti az is, hogy a kormány mqködéséért egyedül Q tartozik felelQsséggel. Kiemelt szerepe érvényesül a kormány szerkezetének felépítésében is, megvan a megfelelQ adminisztratív szervezete is, a Kancelláriai Hivatal.






Kormányzás és közigazgatás (81-83. o.)


A kormányzás vezérmotívuma a döntés. A közigazgatás a kormányzástól elkülönült tevékenység, melynek nem a döntések meghozatala, hanem azok végrehajtása a feladata.
A közigazgatás vagy legalábbis annak bizonyos tartománya részt vesz a kormányzásban.

A bürokráciával kapcsolatos mit tesz a közigazgatás, mennyiben tekinthetQ politikai kérdésekben semlegesnek, milyen kiválasztási és elQmeneteli rendszer tqnik kívánatosnak.
Max Weber: a közigazgatás tevékenysége szabályoknak alávetett, a közigazgatás tehát elsQsorban szabályalkalmazás. A bürokrácia politikai értelemben semleges, a politikai küzdelemben kívülálló kell, hogy legyen, s a közigazgatást végzQk elQmenetelét elsQsorban szaktudásuknak és teljesítményüknek, valamint a hivatalban eltöltött idQnek kell meghatároznia.

A közigazgatás korántsem korlátozódik a döntések végrehajtására. Egyrészt a széles mérlegelési jogkör még mindig politikaformáló jelentQségq legyen. A közigazgatás a széles diszkréciós jogkör miatt policy-formáló tényezQ.
A központi államigazgatási szervek dolgozóinak a kormány döntéseinek kidolgozásában is döntQ szerepük van. A szakértQ bürokraták a döntéshozatal során szakmai fölényben vannak a választott politikusokkal szemben így a policy-formáló hatásuk közvetve érvényesül. Tevékenységüket politikai közigazgatásnak nevezik mivel egyszerre van jelen a politikaformálás és a végrehajtás. Szociológiai értelemben képes korlátozni a kormány döntését.

A bürokrácia politikai értelemben semleges. A döntései viszont nem tekinthetQk semlegesnek, mivel érdekelt saját apparátusának fenntartásában, és sajátos csoportérdekekkel is rendelkezik.

A bürokraták döntéseket hoznak, s nem feltételezhetjük, hogy e döntések meghozatala során ne juttatnák érvényre sajátos szervezeti-, csoport-, vagy pártérdekeiket. A közigazgatás ne legyen politikától független. A közigazgatásnak lehetQsége van a saját szervezeti-, csoport-, vagy pártérdekeit érvényesíteni akár a kormány ellenében is.
A bürokrácia semlegessége önmagában kívánatos eszmény lehet, de éppen sajátos érdekeinél fogva megvalósíthatatlan. A közigazgatás és a politika szétválasztása nem lehet követendQ eszmény, hiszen a közigazgatás demokratikus kontrollja legitimációs okokból elengedhetetlen. A kormánynak több eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy a közigazgatás fölött politikai kontrollt gyakoroljon.
A patronázs intézménye lehetQséget ad a politikusoknak arra, hogy a közigazgatásban dolgozók bizonyos körét maguk nevezzék ki. Ha helytálló lenne a közigazgatás függetlensége, ez a gyakorlat nehezen lenne igazolható. Ha viszont elismerjük a közigazgatás politikaformáló szerepét, akkor bizonyos körben indokolttá teszi ezt a gyakorlatot.
A patronázs intézménye biztosítja a személyi feltételeit annak, hogy a kormányzati akaratot hatékonyan lehessen a közigazgatás felé transzformálni.









A kormányzás Magyarországon (83-93. o.)


Az új politikai játékszabályokat a tárgyaló felek egyik legfontosabb politikai motivációja a bizalmatlanság volt. Olyan intézményrendszer jött létre, melyet a hatalmai ágak kölcsönösen erQs ellenQrzési és vétójoga, valamint az erQs konszenzus-kényszer hatotta át.
A magyar alkotmányos rendszer jellegadó alapvonása a parlamentarizmus. Gyenge jogokat ad a parlamentnek és a kormánynak egymással szemben:
A parlament csak miniszterelnököt választja meg, a miniszterek kiválasztása a miniszterelnök joga.
A miniszterek nem felelQsek a parlamentnek, bizalmatlansági indítványt csak a miniszterelnökkel szemben lehet benyújtani.
A miniszterelnök felelQsségre vonásának módja a konstruktív bizalmatlansági indítvány.
A miniszterelnök nem oszlathatja fel a parlamentet, s nem írhat ki új választásokat.
Az alkotmány egyszerre jelent gyenge és erQs korlátokat a kormánnyal szemben. Hatékonyan korlátozza a kormány mozgásterét a kétharmados többséget igénylQ törvények nagy száma.
Magyarország unitárius állam. Az ilyen rendszerek kormányfQinek erQsségét leginkább a következQ öt tényezQ befolyásolja:
A kormányfQ és az egyes miniszterek közjogi helyzete. A kormány mqködésének három elve: miniszterelnöki elv a parlament csak a miniszterelnököt választja meg, kabinetelv: testületként dönt, reszortelv: a minisztereknek saját önálló hatáskörük van.
A pártrendszer szerkezete. A mérsékelt többpártrendszerek közé tartozik. A koalíciós kényszer eltérQ korlátozó erQt jelentett az eddigi kormányfQknek.
A miniszterelnök támogatottsága saját pártjában és frakciójában. A miniszterelnök döntéseit pártja egésze és parlamenti frakciója egységesen támogatja, csak a közjogi berendezkedés és a koalíciós partner korlátozza. Fontos, hogy Q tölti-e be vagy töltötte-e be a pártelnöki tisztséget.
A kormányfQ intézményi bázisa. A miniszterelnöknek a szerepét az is meghatározza, hogy milyen intézményi bázissal, milyen saját apparátussal rendelkezik. A miniszterelnöki Hivatal egyrészt a kormányfQ személyes kabinetirodája, másrészt pedig a kormány legfQbb koordináló és stratégiai irányító szervezete Ennek érdekében hozták létre a Kormányzati Stratégiai ElemzQ Központot.
A kormányfQ személyisége. A szerepet betöltQ személy szerepfelfogása, meghatározza az intézmény erQsségét.
Rose szerint a miniszterelnöki szerep négy alaptípusát különböztetjük meg: VezetQ ha a közjogi centraziláció egypárti kormányzással párosul pl: Nagy-Britannia. Az alkusz: a kormány egypárti, de a hatalom közjogilag megosztott pl: Kanada. Lavírozó: közjogilag erQs, de a hatalmat több párt gyakorolja pl: Hollandia, Dánia. A kormányfQ pusztán szimbólum: közjogilag is gyenge, s a hatalmat is több párt gyakorolja.

A magyar miniszterelnököket a lavírozó kormányfQk közé kellene sorolnunk, ám ez nem teljesen helytálló.

Egy politikus lehet program-orientált, akinek átfogó társadalomformáló elképzelése van pl: Antall József és Orbán Viktor, s lehet pozíció-orientált, aki nézeteit rugalmasan képes változtatni pl: Horn Gyula és Boross Péter.

A bürokrácia-elmélet születése (95-99. o.)


A bürokrácia elmélet születése egyben a politikai szociológia megszületését is jelenti.
Azzal, hogy a politika kikerült az utcára egy újabb szereplQ lépett be a politikai tömegpárt. A pártok állítanak jelölteket, szervezik a kampányokat, alakítanak frakciót, adják a végrehajtó hatalom létesítményeit. Így indul meg a politikai szociológia kialakulása a pártszociológiából.
Oligarchizálódás: a párt apparátusát nem a párt tagjai és az általa képviseltek adják, hanem tQlük osztályhelyzetben, képzettségben, foglalkozásban különbözQ emberek.

Weber a modern társadalom szervezés- és mqködésmódját vizsgálva nem látott mást mint racionális munkamegosztásos, szakszerq bürokratikus szervezete minden emberi uralmi szervezetben, a gyártól a hadseregig és az államig.

A modern társadalom fQ vonásait a tQkés gazdálkodás, azaz a kapitalizmus rajzolja meg. Kapitalizmusról beszélünk, ha az emberek egy csoportjának szükségleteit vállalkozás útján elQállított javakkal fedezik. Speciálisan racionális kapitalista üzemrQl pedig a tQkeelszámolást alkalmazó üzemek esetén beszélünk.
A társadalom szervezetének és mqködésének meghatározása a politika, a társadalom, tehát mint politikai közösség létezik. A politika közösségi cselekvése arra irányul, hogy a résztvevQk uralmát fenntartsa, s kész fegyveres erQszakot is alkalmazni ezért.
Az uralom az autoritáson alapuló parancsadási hatalommal azonos. Befolyásolja mások cselekvését. Az uralom tehát az önkéntes engedelmességgel találkozó hatalom.
Az engedelmesség azért áll fenn, mert a hatalom gyakorlását legitimnek tekintik.

Az uralom fajtái:
Tradicionális uralom, ha a hagyományokra hivatkozik.
Karizmatikus uralom, a „vezér” személyes képességeire utal.
Legális-racionális uralom, a hatalmat az elQzetesen felállított szabályoknak megfelelQen szerezte meg.

Az uralom mindig igazgatás formájában nyilvánul meg. Az emberek társadalmi cselekvését szabályozó rendtQl megkülönböztetett igazgatási rend a szervezeti cselekvést szabályozza.
Az uralmi szervezetet akkor nevezzük politikai szervezetnek, ha rendjének érvényességét egy területen belül az biztosítja, hogy az ügyeket igazgató csoport folytonosan fizikai kényszert alkalmaz, fenyeget. Az üzemként mqködQ politikai intézményt államnak nevezzük, és amennyiben igazgatási csoportja a rend érvényre juttatásában eredményesen alkalmazza a legitim fizikai kényszer monopóliumát.

Racionáli állam: amelyen a kapitalizmus fejlQdni tud, az alapját kiképzett hivatalnoksereg és a racionális jogrendszer jelenti.

Bürokratikus szervezet: egyedül alkalmas a legális-racionális uralom gyakorlására, s ezért általános jellemzQjévé válik ezen uralom viszonyai között. Bármely tevékenység szervezésére alkalmas, mert ugyanazt a szakszerqséget biztosítja mindegyik esetben.

A modern társadalomban tehát az uralom kérdését az dönti el, hogy ki uralkodik a bürokratikus (állam)apparátus fölött, s a politikai harc éppen ezen uralom megszerzéséért folyik.





A bürokratikus szervezet (99-105. o.)


Legjobban a „bürokrácia és a gyár” fogalmának összekapcsolásában fejezQdik ki az, amivel Weber elmélete hozzájárult a modern szervezetek és a politikai élet szociológiai megismeréséhez.
A gazdasági és politikai szervezet azonos elvek szerint épül fel, oly mértékq hasonlóság áll fenn, hogy egyetlen magyarázó modell a bürokratikus szervezet modellje alá vonható.

Ugyanazok az erQk hozzák létre a társadalmi élet egyéb területein mqködQ szervezeteket is. A mqködQ erQk eredQje a kapitalizálódás.
ElsQ eleme, hogy a szervezet tagjai el vannak választva a mqködés dologi eszközeitQl, nem a maguk urai. A modern államban, egyetlen csúcsban fut össze az összes politikai üzemi eszközök feletti rendelkezés.
Másik oka a politikai és a termelési szervezeteken belüli munkamegosztás.
A különbözQség a modern ipari munka termelési feltételein alapult. Az alapgondolat egyszerq: a munkafolyamat szakaszokra bontása, az egyes mqveletekre kiképzett munkásoknak a tecnnológiai folyamat diktálta munkamegosztásba rendezése. Alkalmas arra is, hogy a munkavégzés személytelen, az üzemmód pedig folyamatos és egyenletes legyen.
Illetékességi körök elvei:
A bürokratikus uralom alatt álló alakulat kötelességeit állandó jelleggel felosztják.
A parancsadási hatalmat ugyancsak állandó jelleggel felosztják, a kényszerítQ eszközök alkalmazását, szabályokat szigorúan körülhatárolják.
Szabályozzák az állások betöltéséhez szükséges képzettséget, tervszerqen gondoskodnak a felosztott kötelességek teljesítésérQl.
A hivatali hierarchia és a szolgálati út megszabja a szervezeten belüli kommunikáció rendjét.
A bürokratikus igazgatás tudás alapján gyakorolt uralmat jelent. A szaktudást és a szolgálati ismereteket is arra igyekszik fölhasználni, hogy tovább növelje hatalmát. ElQször is szükség van tárgyi tudásra, ezen belül materiális tudásra. Szükség van még igazgatási tudásra, hogy hogyan kell egy szervezetet irányítani. Az igazgatási tudás formális tudás. Egy szervezet mqködtetQi politikai tudással is kell, hogy rendelkezzenek, külsQ kapcsolatainak kiépítésére, a hatalmi viszonyok közötti navigálásra.
A bürokratikus szervezet mqködése szabályokon alapul. A vezérlés két eszközével, az irányítással és a szabályozással, történik meg. JellemzQje a munkamegosztás a jogkörök és felelQségek elosztása. A szabályozottság biztosítja a személytelenséget és a pártatlanságot. A szervezet mqködése nem múlhat azon, hogy ki és milyen hangulatban ül az asztal mögött, és kinek az ügyét intézi.
A nélkülözhetetlen része az írásbeli ügyintézés. Bürokrácia=iroda által gyakorolt hatalom. A bürokratikus szervezetek társadalmi gazdasági feltételei:
A pénzgazdálkodás kialakulása.
Az igazgatási feladatok mennyiségének növekedése.
Az igazgatási feladatok minQségi megváltozása.
Technikai értelemben alkalmas feladatok ellátása.
Igazgatási eszközök koncentrálódása a dologi eszközökként szolgáló anyagi javak koncentrálását jelenti.

A tiszta elvek szerint felépülQ bürokratikus szervezet monokratikus, azaz a feladatok és a jogkörök nem testületekre, hanem az egyes hivatalokra vannak telepítve.




Weber a következQ ismérvekkel jellemzi:
Csak dologi természetq hivatali kötelességeknek engedelmeskednek.
Rögzített hivatali hierarchiában helyezkednek el.
Hivatali hatáskörük rögzítve van.
Állásukat szerzQdés alapján töltik be.
Szakképzettségük alapján alkalmazzák Qket.
Fix fizetést kapnak pénzben, nyugdíjjogosultak.
Hivataluk jelenti egyedüli vagy fQfoglalkozásukat.
Az elQttük álló hivatali pályafutás elQmenetelt jelent.
El vannak választva az igazgatás eszközeitQl, és nem sajátítják el hivatali állásukat.
Szigorú és egységes hivatali fegyelem és ellenQrzés alatt állnak.

Egy olyan társadalomban amelyben a hivatalnokok, az alkalmazottak és a munkások el vannak választva az igazgatás eszközétQl, nélkülözhetetlen a fegyelem, és az iskolázottság bürokratikus apparátus nélkül egyszerqen megállna az élet.





































A bürokrácia-elmélet Weber után (105-111. o.)


Weber által rajzolt kép egy racionális, szabályozott, szakszerq, s gép-szerq tökéletességgel mqködQ szervezetet mutat, felépítése és mqködése sikeresen látszik kiküszöbölni minden emberi esendQséget.
Az elsQ jelentQs kiegészítést Merton fqzte a weberi modellhez, lényege szerint a modell eleve magában rejti bizonyos váratlan másodlagos következmények, diszfunkciók lehetQségét.
A nehézségek:
A fegyelem túlburjánzása: a szabályok betartásának elsQdleges igénye keresztezi a szervezet céljának megvilágosítását.
A testületi szellem: a szervezet bezárkózik, és befelé fordul.
A személytelenség: érdektelenségbe, fensQbbség éreztetésébe torkollhat.
Motiváció: el kell érni, hogy hajlandók legyenek feladataik ellátására. A szükségletek hierarchiája: a fiziológiai szükséglet, biztonság iránti igény, összetartozás-érzés és szeretet iránti igény, a megbecsülés és elismerés szükséglete, az önmegvalósítás vágya.
A csoportképzQdés: emberek mqködnek együtt, vonzzák és taszítják egymást.
KonfliktusképzQdés: az emberi együttlét egyszerq tényébQl következik.

ElQször a human relations mozgalom vezette be, hogy a tagjainak bizonyos lelki szükségleteit is kielégítse:
A szabályozottság, s ezáltal a kiszámíthatóság iránti igény.
Tagjai a döntéshozatalban való részesedésre vágynak.
A bürokratikus szervezet személytelensége védettséget és biztonságot is kínál.

A bürokratikus szervezeteknek a nélkülözhetetlenségükre kell törekedniük, azért mert fennmaradásuk alkalmazkodáson, megújulási képességükön múlik. A saját mqködésbeli hibáinak visszajelzését képes felfogni. A problémákat arra használja fel, hogy a hatalomért folytatott küzdelemben szervezeten belüli pozíciókat javítsák. A szervezet változását csak a válság tudja kikényszeríteni. A válság fontos szerepet tölt be a rendszer továbbfejlQdésében is.
A szervezet valamivel több, mint Weber modelljének strukturális kategóriái: a hierarchia, a szabályok, a hivatalok, a karrier és egyebek alkotta váz. A szervezet problémája így elsQsorban társadalomlélektani probléma.

Az emberi tényezQt is bevonó neoweberiánus modell nem más, mint egy lágy weberi modell.








A bürokrácia Magyarországon (111-117. o.)


Az úr mibenléte és a tevékenység jellege szerint tehetünk különbséget köz- és magánigazgatás között, illetve a helyi-területi igazgatást a központi állami feladatokat ellátó államigazgatástól, s az utóbbin belül elkülöníthetQ szakigazgatástól.
Weber a bürökratikus szervezetet univerzális képzQdményként tekintette, s távolról sem mindegy, hogy milyen környezet veszi körül.

A magyar viszonyokat a birodalmi függésbQl fakadó államközpontúság határozta meg. Az állam túlsúlyossá válásában a modernizációs kényszer az állami szerepvállalás, beavatkozás megnövekedésével járt és jár együtt.

A társadalmi feltételek változásának szakaszai:
Rendi abszolutizmus: megkerülhetetlenné válik a bürokratizálódás. Jól tükrözi Mária Terézia 1786-os fQispáni utasítása, és II. József pásztorlevele . Hamar beleütköztek a régi rend képviselQinek ellenállásába. A közszolgálat élethivatássá vált.
Dualizmus. A polgári közigazgatás a reformkori mozgalmakban az Országgyqlésnek felelQs magyar minisztérium kezébe helyezte a közigazgatást. A törvények azonban a szabadságharccal együtt elbuktak. Az újrakezdést a dualizmus teremtette meg. A magánigazgatás és az állami belügyek intézése indulhatott el a polgárosodás útján. A kiegyezéstQl a XIX. század végéig megszülettek a következQ törvények: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása (1869:IV. tc.), a törvényhatósági törvény (1870:XLII. tc.), a közösségi törvény (1871:XVIII. tc.), és a fQváros egyesítése, a központi ellenQrzési szerveinek felállítása, a tisztviselQi képesítés, a szakigazgatási szervezet-rendszer kiépítése, a közigazgatósági bíróság felállítása. Az ipari forradalom elképzelhetetlen lett volna az üzemi szervezetek igazgatásának korszerqsítése nélkül.
Horthy-korszakban az ellentmondás nem oldódott, sQt teljesen megmerevedett. A gazdaság visszaszorul saját belsQ határai közé. Megtörtént viszont a közigazgatás átfogó reformja (1929:XXX. Tc.)
Szocializmus. Az igazgatási rendszert terhelQ rendies maradványok radikális felszámolása az 1948/49-es fordulattal történt meg. A Horty-rendszert felváltotta a Rákosi-rendszer.
Megnyilvánuló jegyei: az állami hatalom egységének, oszthatatlanságának hangsúlyozása; átfogó, erQs hierarchikus irányítás; egységesített közigazgatás; az államigazgatási apparátus összefonódása; a jogállamiság elvének teljes elvétele; a tervgazdaság.
A szocializmus évtizedeit a pártállamiság, a tanácsrendszer és a tervgazdálkodás jellemezte.
Rendszerváltás. Az 1989/90-es rendszerváltás megteremtette a szuverén államiságra támaszkodó demokratikus fejlQdés lehetQségét.
A változások három fQ összetevQje:
a gazdaság szervezeti autonómiájának visszanyerése; A szocializmusból kapitalizmusra való visszatérés nélkülözhetetlen tényezQje az autonómia és az azt szolgáló bürokratikus szervezet.
a helyi települési önkormányzatok kiszabadulása; Az önkormányzatok a civil társadalom kereteit képezik.
és a birodalmi függés megszqnése. A birodalmi függés végérvényesen megszqnt. Egy birodalom mégiscsak említést érdemel ez pedig az Európai Unió.





16. Helyi hatalom és helyi politika (121-126. o.)

Magyarországon ma létezik tényleges helyi hatalom, ami lehetQvé teszi, hogy a helyi önkormányzatok alkotmányos értelemben önálló hatalmi intézményekként jelenjenek meg.

Célja: a helyi közösség ügyeinek önálló, demokratikus intézése, a közhatalommal a lakosság érdekében való gyakorlása.

Szabályozási jogkörükben:
helyi jogszabályokat alkothatnak,
saját igazgatási szervezetet mqködtetnek,
az államháztartási kiadások közel egyharmadát saját döntésük szerint használhatják fel, befolyásolva ezzel a helyi közszolgáltatások minQségét.
helyi adókat vethetnek ki és saját bevételként rendelkezhetnek,
saját vagyonukkal önálló tulajdonként rendelkezhetnek,
önállóak szabadságuk csak bírói úton korlátozható,
alkotmánybíróság elQtt is érvényt szerezhetnek,
önállóan együttmqködnek egymással és más országok helyi önkormányzataival.

Az önkormányzás jogát a választópolgárok:
közvetett demokrácia elve alapján képviselQ útján,
közvetlen demokrácia elve alapján helyi népszavazással gyakorolhatják.

A helyi politika modellje:

Többségi modell elve: a többségben lévQ politika és érdek-csoportok képviselQi kisajátítják a hatalomi intézményeket, kizárva ebbQl a kissebségben lévQket.

Helyi hatalomhoz való hozzáférés egyik lehetséges megvalósulási formája az aktív és a passzív választójog biztosította lehetQségek kihasználása.

A választás szabad, általános, egyenlQ, közvetlen és titkos.
A kisebb településeken többségében kommunitás-alapú míg a nagyobb a nagyobb településeken és a megyékben mindenütt pártosodott a helyi önkormányzati intézményrendszer. A kommunitás-alapú helyi önkormányzatok esetében a képviselQk és a polgármesterek inkább a honorácior-típusú (ún. társadalmi megbízású, a közösségért élQ) szereplQkként jelennek meg.
A magyar önkormányzati rendszerben a települések eltérQ méreteibQl és az ehhez igazodó különbözQ típusú választásokból adódóan a kétféle politikai intézményesültség eltérQ mértékben érvényesült a nagyobb és a kisebb településeken az elmúlt választások során.

A tízezernél kisebb lakosságszámú településeken az ún. kislistás választás alapján tölthetQ be a képviselQi helyek, vagyis a település egésze egy választókerülethez tartozik. A jelöltek független jelöltként illetve pártok, társadalmi szervezetek jelöltjeként is de alapvetQen személyekre történik a szavazás.

A tízezernél nagyobb lakosságszámú településeken viszont 1994 óta a vegyes választási rendszer következtében a személyekre történQ szavazás helyett inkább a pártokra történQ szavazás a meghatározó.
17. Pártok a helyi politikában; testületi modellek. (126-132. o.)


A pártoknak a helyi politikában, a helyi önkormányzatokban betöltött szerepével kapcsolatban a választók érték-orientációja inkább az autonómia-modell ideológiájára rímel. E szerint a pártoknak nincs helye az önkormányzatokban.
Integrációs modell hívei azt hangsúlyozzák, hogy a pártpolitika szerves része a városháza mqködésének.
Az országos pártok helyi önkormányzatokban való megjelenése óhatatlanul kihat a központi és a helyi hatalom viszonylatára. 1994-ben történQ feloldásával jelentQs számban juthattak be helyi politikusok a parlamentbe, a ez lehetQvé tett a területi érdekek hatékonyabb érvényre juttatását.

A központi és a helyi hatalom viszonyának minQsége a választási magatartásokra is kihatással lehet. Az országgyqlési és a helyi választások idQbeni elválasztása alkalmat és lehetQséget ad a választóknak arra, hogy különösen a pártokra történQ szavazás esetén a kormányzati tevékenység megítélésével kapcsolatos álláspontjukat a helyi választások során a leadott szavazataikkal jutassák kifejezésre.
A helyi önkormányzati képviselQk és polgármesterek Qszi választásánál a helyi közösségek választópolgárai igazodhatnak az országgyqlési képviselQi választások tavaszi eredményeihez, növelve ez által a helyi közösség esélyeit a központi források elérhetQségéhez.
Az országos pártoknak a helyi hatalomban való megjelenése sokszor nem tudja csillapítani a helyi érdekek konfliktusát a pártok országosan megjelenített érdekeivel. EbbQl adódóan a pártok néha képtelenek kezelni a helyi érdekeket.
A helyi politikusok inkább a helyi közösségek érdeleinek következetes képviseletét vállalták fel, a pártjukkal szembekerült helyi politikai vezetQk független jelöltként sikeresen indultak.

Testületi modellek.

egypárti többségq: képviselQ-testület esetében gyakoribbak a többségi elvq demokrácia intézményes megoldásai.
koalíciós többségq, és a kiegyensúlyozott: képviselQ-testületek esetében jobban funkcionálnak a közmegegyezéses hatalomgyakorlás módszerei és technikái.

A koalíciós együttmqködésnek alapvetQen két fQ típusa különíthetQ el:

kormányzati koalíciók
parlamenti koalíciók

A formális koalíciós együttmqködés: feltételezi, hogy a helyi kormányzati funkciók és intézmények mindenki számára átlátható és ellenQrizhetQ.
Az informális koalíciós együttmqködés formája: lehet például, hogy a pártok képviselQi-csoportjai, frakciói a képviselQtestületi döntések elQtt rendszeresen egyeztetnek a közös vélemény kialakítása érdekében.





18. A polgármester és a bizottságok (132-137. o.)


A helyi önkormányzatok egyik kulcsszereplQje a polgármester.

A polgármester szerepe kettQs kötQdésq:
egyrészt a képviselQ-testület elnöke
másrészt a polgármesteri hivatal irányítója
a helyi közösség elsQ számú embere, vezetQje.

1994 óta a polgármestert közvetlen módon választják. 1994-ben a választójogi törvény módosítása  a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája alapelveire figyelemmel  elQírta, hogy valamennyi településen közvetlenül történjen a polgármester (fQpolgármester) választása.
A polgármester jogállásának meghatározó eleme, hogy kitQl származtatja, a megbízását és ki számoltathatja el, ami összefügg a tisztségre történQ megbízatás elnyerésének módjával.
Gyenge vagy erQs a polgármester?
A polgármester a helyi ügyekben akkor lesz önálló alanya a hatalmi döntéseknek, ha erre a képviselQ-testület (vagy kivételesen törvény) felhatalmazza, így a tényleges hatalmi pozíciója tulajdonképpen a képviselQ-testülettQl függ.
Nem nehéz belátni, hogy ha a képviselQ-testület többsége és a polgármester azonos politikai vagy érdekcsoporthoz tartozik, akkor a képviselQtestület könnyedén és szívesen delegál jelentQs önkormányzati jogköröket, tényleges döntési kompetenciákat a polgármesterre, aki így erQs polgármesterré válhat; ugyanakkor a képviselQtestület és a polgármester ellentétes politikai irányultsága és érdek-kötöttsége esetén a polgármester többnyire gyenge, tulajdonképpen csak reprezentatív funkciókat betöltQ szereplQje a helyi hatalomnak.

Összegezve elmondható, hogy az erQs polgármesteri modell zömében az egypárti többségq és homogén politikai színezetq önkormányzatokban, valamint s közösségi alapú önkormányzatok keretében található, de elQre itt sem jósolható meg, mivel tulajdonképpen a helyben kialakult politikai és érdek-viszonyok intézményesültségétQl függQen változhat a polgármester szerepe a helyi hatalom gyakorlásában.

Azt azonban láthatjuk, hogy a választópolgárok számára a helyi hatalom gyakorlása és hozzáférhetQsége szempontjából is a polgármester személye jobban meghatározó mint a helyi képviselQké.

Ideális polgármester de egy 1991-2000 között elvégzett lakossági felmérés alapján az alábbi tulajdonságok váltak meghatározóvá:
tisztesség,
hozzáértés,
Qszinteség,
széleslátókörqség,
határozottság.
A bizottságok.

A modern önkormányzati rendszerekben a bizottságok szerepe is jelentQs, hasonlóan a parlamentáris kormányzati struktúrához.
A helyi önkormányzatok bizottsági rendszerének kialakulása lehetQvé teszi a korporációs elvek érvényesítését, nem csak a helyi képviselQk részvételét teszi lehetQvé, hanem bevonják a korporációs, illetve a civil szervezetek képviselQit, helyi szolgáltatást nyújtó jelentQsebb szervezet képviselQje, a társadalmi szervezetek küldöttje, illetve a szolgáltatást igénybevevQ választópolgárokat is.
Azt azonban, hogy a képviselQ-testület milyen összetételben és fQként milyen kompetenciakörrel hozza létre a bizottságait, a helyi igények és hatalomgyakorlási felfogások is meghatározzák.

A bizottsági rendszer mqködtetésének két fQ típusa:
1. a korporációs rendszerq intézményi struktúra megengedi a külsQ szereplQk bevonását a döntésbe, a konszenzusos hatalomgyakorlást biztosítja,
2. a plurális képviseleti elvet kizárólag a helyi önkormányzati képviselQk számára biztosítják, majoritánus hatalomgyakorlás eszközei.

A másik rendszerezési lehetQség, hogy vajon a bizottsági kompetenciakörök meghatározásával:
1. érdekérvényesítQ: a képviselQtestület érdemi döntési jogköröket delegál a bizottság számára,
2. érdekbeszámításos: a bizottság funkciója és hatásköre többnyire kimerül a döntések elQkészítésében, a különféle érdek- és érték-rendek koordinálásában, javaslatok petíciók megfogalmazásában.
intézményrendszerként mqködtetik-e a helyi hatalom gyakorlásában a bizottságokat.





























19. A helyi részvétel (137-138. o.)

A helyi demokrácia ás a helyi önkormányzás érvényesülésének lényeges szempontja, hogy vajon használható-e a helyi hatalom gyakorlásában a közvetlen részvétel elve.
A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselQ-testület útján, illetQleg helyi népszavazással gyakorolják. A helyi demokrácia közvetlen gyakorlásának egyéb módjával (pld. helyi népi kezdeményezés, közmeghallgatás) egészíti ki a direkt állampolgári részvételre épülQ hatalomgyakorlás lehetQségét, de alapvetQen mégis a képviseleti demokrácia elsQdlegességét vallja. Nem is véletlen, hogy az önkormányzat alapfeltételeit érintQ döntések meghozatalánál (pl. az önkormányzat szétválásának, területének átalakításánál) nem elegendQ a helyi képviselQtestület többségi konszenzusra jutni, hanem ezekhez a döntésekhez a helyi népszavazással történQ beleegyezése is szükség van a választópolgárok részérQl.
A helyi népszavazás esetén azonban nemcsak a képviselQtestület lehet a kezdeményezQ.
A helyi népi kezdeményezés joga is korlátozhatja a képviselQtestületet.
A közvetlen állampolgári részvétel lehetQsége tehát jogilag adott a helyi hatalom gyakorlásában, viszont a pártrendszerq önkormányzatok esetében ezek alkalmazása a két választás között nincs ösztönzQ igény a képviselQ és a polgármesterek részérQl, míg a közösségi alapú önkormányzatokban ezek külön közvetítQk nélkül is érvényesülnek (pl. rendszeres falugyqlés, fórumok).






























20. A politikai magatartás megítélése (141-145. o.)

A fogalom maga szoros kapcsolatban áll két másik fogalommal a politikai cselekvés és a politikai aktivitás fogalmaival.
Az aktivitást egy szóbeli vagy más tevékenységi formában megjelenQ jelenségként határozzák meg, eleve aktívnak tekintjük azokat, akik politikai gyqléseken, összejöveteleken megjelennek, ott felszólalnak, bizonyos szervezeteknek tagjai, esetleg ott valamilyen funkciót töltenek be  az aktivitás egyébként egy erQsségi skálán is megjeleníthetQ.
A nem-cselekvés, azaz a passzivitás ugyanis adott esetben nagyon is konkrét, aktív állásfoglalás lehet egy bizonyos politikai kérdésben.
A politikai cselekvés, magatartás és aktivitás egymáshoz való viszonyát vidh¾Âö ”
–
¼
¾
Ö
8

¢
¤
ª

¾

Â

ü

F
H
f ‚ NP~€˜4 : X ^Gz{}’à’–—œ¡´ÁÜÞóèÚÍè¾è®óè¾®ó辜ÚèÚóèóèÍèÍè¾èóè¾èÍڌèóè®è®è®èóèóèhÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* \ph€#hÈ'h|>Q5>*B* CJaJph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€2dfhÂf 8

f h $8 : xGHz{’”–˜šœž öôôôôìììôôççååççôççööööööö$a$$
&
Fa$$„h^„ha$Ö§"¨ýý ÜÞà†„-†-Ì-Î-ü-" $ ® ° â ä Ò!Ô!t&
(

( (!(O)öíèèèèèèØØèèèÈèèèèèèÈèè$
&
F„„^„`„a$$
&
F„„^„`„a$$a$$„h^„ha$$„h^„ha$04¨À†-Ì-Î-" ° â B!`! #$#@#B#P%R%T%p%œ%¼%r&t;&'&'('2'4'”'¨'ª'´'

( (!(Ä(O)a)*+ö,Æ.&/‚/°/11B1D1F1€2Ô2ö2ø23ö3ø3ü3þ34´4Å4ðãØðØÊØãØÊØðØã¼ãØãØðØðدØãØð¼ØãØðØÊØ Øãؼ ØÊØðدð¯Ø Øð¯Ø ØʯÊؼhÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€?O)P)a)b)+Â.Ä.Æ.&/(/0€2ö3ø3•5–5µ5¶56Æ6è6œ7*8S8T8U8V8úññññúúññéééñññññññññúúàññ$„h^„ha$$
&
Fa$$„h^„ha$$a$Å4

555*5“5–5²5¶5¹5Ö56N6î6&7S8T8£8Ç8¼:>;@;x;~;Î;Ü;4=¢=¤=º=¼=Þ=à=ú=ü=4>6>8>T?V?˜?š?¼?ôçô×ôçÉçô×ô×ô×ô¸çÉôÉô׫œ‹œôç×Éôç×çôçôœz×ÉmhÈ'h|>Q>*B* ph€ hÈ'h|>Q>*B* CJaJph€ hÈ'h|>Q6B* CJaJph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q6B* ph€ hÈ'h|>Q5B* CJaJph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>QB* ph€*V8W8X8Y8Z8[8\8]8^8¡8¢8£8h:º:¼:>;@;V?Ê@¼A¢B–C DöEêF´GŽIööööööñöèèèññöñöààööööàññà$
&
Fa$$„h^„ha$$a$$„h^„ha$¼?¾?Ò?Ô?Š@Ž@ª@¬@Ä@Æ@Ê@Ö@ DDDHDZD¸EÄEÆEôEöE

F FXGbGrG°G´GHHŒIêJìJ KKhKjKlKxK€KŒK–K˜KšKÂKóåóÚóÊóÚ»ªÚ»ÊÚÊڝåʋڝ»ÚÊÚ»Ê~Ú»pÚp~óÚóÚópÚÊhÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€#hÈ'h|>Q5>*B* CJaJph€hÈ'h|>Q6B* ph€ hÈ'h|>Q5B* CJaJph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€,ŽIpJêJìJ KKÈLÉL†O,Q0Q‚R„RXSZS0T2TPURUV
VOXPXQXRXSXTXUXVXöööñöñöññöñöñññññññññööööööö$a$$„h^„ha$ÂKÈLôLõL MMM"M$M&MAMBMRMSM;\M„OŠO,Q0QBQFQÆQÈQØQÚQêQìQ R"R€R‚R„RžRVSXSZS|S2TTT\TjTRUV
VNVXXXXoXªX<\ðå×Ç׺å­×å×Ç×å­åžå׺å­å­å­Ç­åºå×åºå×å×åÇåðå×å­Çå­ðhÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>QB* CJ aJ ph€3VXWXXXYXZX[X\X]X^X_X`XaXbXcXdXeXfXgXhXiXjXkXlXmXnXoX¨X©Xööööööööööööööööööööööööñèè$„h^„ha$$a$$„h^„ha$©XªX@\B\V_W_e_f_€__Õ_>`–`a„a4b®b°bÜbÞb~d*eXf0g’hêijjöñññèñèñèñààààààñññààààààñ$
&
Fa$$„h^„ha$$a$$„h^„ha$<\@\B\Q_R_U_V_W_e_f_€__‚_`®b°bØbÜbÞbâbðbòbôbJc‚c„cðc~d‚dºd*e.eBeDeXf\f~f€f0g4gdgfgLh’h–hÜhÞhèiêi

j/k2kdkmkok²kºkÃkðãØãØãØÊØÊØãÊؽÊãØ㭠ؑØãؑã­Øã­½Øã­½Ø㭽ؑ㭽ؑؑؽʽØÊ­hÈ'h|>QB* CJ aJ ph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€9jjãj/k0k1k2kckdk±k²kºkˆl,mn2o4oÞpàpq
q2s|s.uvúxúúúúúññúúúéééúúúúúúááÕÕÕ

$
&
F
Æ8a$$
&
Fa$$
&
Fa$$„h^„ha$$a$ÃkXltl†lˆl–lølúlmm,m:m q(qJq2sHsJs|s–s˜s.uJuv²v´vÚvövüx|y²yàyäyþy>zUzÖz{|TZŒ¸ôäô×äô×äÉôä×ô×ä×ôºô¬×ô×ô¬Ÿô¬äôä‘ôäŸôäôä×ôäôºäºô¬ô¬ôºôºôŸähÈ'h|>Q6>*B* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>QB* CJ aJ ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€9úxüxWzˆzÅzëz{z{R|}r}Ü}V~TX€²€t,‚è‚šƒP„ì„î„l†n†ööööööööööööööìììììììììììö
$
Æh8a$$
Æ8a$¸€ð…††(†D†F†j†l†n†6‡:‡L‡²ˆÄˆÆ‰ä‰è‰ì‰
Š–ŠÐŠ.ŒvŒ.–Frtr’”¸š’´’*“>“@“ēГғړ
”&”F•h•Ž–°–€˜¼˜r™Ž™™†šªšœœ"œ$œ.r‚Ôô žóèÛèÛËÛèÛèÛèËèËèËÛèËèËèËèËè˾èËèËèËèË°è°è°è°èËè°è°è°Ûè°èóËÛèÛèËèÛèhÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€Bn†p†r†t†v†x†z†|†~†€†‚†„†††ˆ†Š†Œ†Ž††’†”†–†˜†š†œ†ž† †¢†¤†¦†öööööööööööööööööööööööööööö$„h^„ha$¦†¨†ª†¬†®†°†²†´†¶†¸†4‡6‡¬ˆÄ‰Æ‰ê‰ì‰–Š.Œ.Fpr’”š’öööööööööíèèèèèèàààààèèèØ$
&
Fa$$
&
F a$$a$$„h^„ha$$„h^„ha$š’*“F•Ž–€˜r™†šœœ"œ$œ˜Ô ž„žÄžîž,Ÿ”ŸÜŸ ÷÷ëëëëëââââÝÝÕÈÈÈÈÈÈ¿$„8^„8a$

$
Æ „ ^„ a$$
&
Fa$$a$$
ÆÐa$

$
&
F
ÆÐa$$
&
Fa$ žÜŸæŸ ¡&¡H¡Œ¡Ž¡È¡4£¤J¦K¦—¦

§¨B©V©†ªÌªÐª«*«<«D«Z«­,­0­X­Z­T¯|¯€¯Z°°”°ô±Z²ú³´
´-´ ´:´I´J´X´¹ðåØåðåØåðÇðÇðåðå·å·åØå·å·å·åØ巪圏圏åØå·å·Øå·Øå€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€ hÈ'h|>Q6B* CJ aJ ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>QB* CJ aJ ph€2 ¡Š¡â¡

¢:¢N¢°¢Ì¢è¢£0£H¤À¤"¥ˆ¥ö¥¦J¦p¦—¦
§

§@©B©„ªòáááááááááááááááááááÜÜÜÜÜ$a$$
Æ „ˆ„°þ^„ˆ`„°þa$

$
Æ „ˆ^„ˆa$„ª†ªÐªìª ««­­R¯T¯€¯®¯è¯.°X°Z°”°´°"±v±ð±ò±Z²\²^²úñååññññññååååñññññññÜÓÓ$„h^„ha$$„h^„ha$

$
&
F
Æ8a$$
Æ8a$$a$^²¦³ú³
´:´W´X´¾¶þ·¸¹ ¹½ÀÁÂÁþÄhÆÔÉfÌhÌtÏrÓ&Ռ׎×ÒØÎۜÞýýøøøýýýýýýëýýëýýýýëýýýýëýý

&
F-„„^„`„
&
F¹ ¹%¹&¹I¹Q¹¢»¶»½ÀÁÂÁ
Â

ÂÐÃhÆÔÉfÌh̢̤ÌÈÌtÏnÓpÓrÓ&Ռ׎×Ø×Ú׈شØÒØÎۜÞÈávã°ã ä@ä¬ætêÚìî,ñpñrñ”ñ²ñðøôøú<úDúJú€úôãÕôÇô·ô¨ôã·ô¨ô¨ô㚍ô¨ô¨ô¨ôã·ôô¨ô¨ôãôô¨ô¨ôãšôôšôÇôšhÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q5B* \ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>Q6>*B* ph€!hÈ'h|>Q56>*B* \ph€hÈ'h|>QB* ph€7œÞtãvã¬ætê*ñ,ñòøôøBúDú¤ü¦üVX¢ ¤ H
J
yz{|}~ýýðýýýðýýýýýýýýýýýýýýýçåàà$a$$„h^„ha$

&
F-„„^„`„€ú‚ú¤ü¬üâüäüX¢ÂÄÒLhÆðÜ îÈÖx¨ªäÞn•/->-M-Y-u-ˆ-¶-·-¸-Ó-> K Ú è {!Œ!D#X#t#($&:&óèÚÊÚèóèóè»è«è«è»è«èè«èèè«è«è«èèè«è«è«è«è» hÈ'h|>Q>*B* CJaJph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q6>*B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q56B* \ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€2~ÂÃÄÒÜ îðxdo·-¸-> Ú {!D#r#t#î#&"(úõììúúúúúãÒÒÒúúÊÊÊÊúúúú$
&
F a$$
&
F!
Æ Ðh„h^„ha$$¤< ¤,?ä? @JCxCK8KJK˜KÖKâKYLeLÉLÙLîNO´QÔQDSPS¤UÖUfVâV:W/XMXøXY[0[^ ^ï`abdŠjòj:k`kÈkÞkllzl®l¨mðâ×Ç×Ç×Ç׺×Ç×Ç׬ן׺׺×Ç×Ç׺׺׺×Çן×ðº×º×Ç×Ç×Ç׺×ð׺×Ç×Ç×Ç׺×hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q6>*B* ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€>"(6+Ê,ì-î-²/´/+1,1-1.1/101112131415161718191:1;1<1=1>1?1@1A1úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú$a$A1B1C1D1E1F1Œ11Ž1‚4ª4:7ö8¨;4>î>vAJCKF2G®H>K@KBKDKúúúúúòéúúàÏééééÏééÏéééúú$
&
F"
Æ Ðh„h^„ha$$¤< ¤ &
F#a$$a$DKFKHKJK˜KšKœKsLÈLÉLîN¶Q¸QvSâVäV.X/XþZþ]R`æ`ç`è`é`ê`ë`ì`í`úúúòúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú$
&
F#a$$a$í`î`ï`aaad“dödàfŽg8h˜iŠjzl¨mæoØr°sêvìv¼w¾w¾x¿xêxúúòúúúúêêêêúúâââââÙúúúúúò$„Ð^„Ða$$
&
F%a$$
&
F$a$$
&
F#a$$a$¨m&n;æo"pÖr

sFtRtötuŒuœu\vnvìv¼wæwxaxrx¿xêx’z¸zºz>|`|Œ}LÆÞŒ€¢€.‚>‚t‚˜‚Ѓ„¸„„̈́á„õ„…)…R…†–‡ä‡Lˆ^ˆºˆÎˆR‰`‰¤‰´‰î‰þ‰ÈŠÖŠúŠ‹‹6‹ŒJŒÄŽêŽìŽî:“óèóèóèØèØèØèØèÉèØèØèóèØóèØèÉèØèØèØèØèØèØèØèóØèØèØèØè»è»è»è»è»è»è»èØèØèóè»èhÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€JêxëxìxDy>|Œ}Ž}LNº¶ƒ|„̈́΄ᄅR…œ†ž†ˆ‹‹ŒŒ
Ž

Ž¿ŽÀŽÁŽúúúúúúúúúúúúúúòòòúúúúúúúúúúú$
&
F&a;$$a$ÁŽÂŽÃŽÄŽêŽëŽìŽîV’X’b“•˜•8˜n˜™2š2›î›ÞŸÚ¢¤F¤ª¤úúúòúúúúúúááØØÇÇÇØáááÇÇ$
&
F'
Æ 8„8^„8a$$„h^„ha$$
&
F'
Æ Ðh„h^„ha$$
&
F#a$$a$:“>“^“b“ª“
” ”.”•’•˜•n—ô—˜8˜^˜6›^›h›‚›lˆ¢Æê ž”ž°ž" 8 † ª Æ "¡4¡:¡P¡¦¡È¡Ô¡ð¡

¤*¤v¤ª¤Ú¤ê¤¥¥¬¦Ä¦ê§ö§Š¨¤¨Ú¨î¨Z©z©Œ©¢©Ø©æ©TªrªÎ«Þ«º¬à¬:­J­Z­v­6®óãóØÊØÊØÊØ»ØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØÊØhÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€Jª¤¥l¥<¦>¦ˆ§Š§Œ§Ž§§à§d¨È¨

©Z©°©ªvªæª”«¬¬ì­î­ð­îîîééééééáÑÑÑÑÑÑÑÑÑÑéééé$
&
F(
Æ$ „h^„ha$ $dha$$a$$
&
F'
Æ 8„8^„8a$ð­ò­ô­ö­ø­ú­ü­þ­®®®®®
®

® ®®® ®®®®®® ®"®$®&®(®*®úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú$a$*®,®.®0®2®4®6®’®”®–®&°Œ±¨±–² ³¤³°µD¶Ð¶Ò¶ª·¸I¸™¸š¸úúúúúúòúúúúúââââââúúÑÑÑú$
&
F)
Æ h„h^„ha$$
&
F)
ÆЄh^„ha$$
&
F#a$$a$6®’®X±p±¨±Ø±–²¼²¾² ³6³¤³¶³º³r´ˆ´Š´¢´´´Ò´µ2µbµ„µ µ¢µ°µÒµD¶h¶j¶æ¶·®·Ì·¸>¸œ»¨»ª»Ô¾(¿¼¿è¿ À*ÀŒÀ®ÀôÀÁ
Ã6Ã<ÄVÄÆ.Æ0Æ2Æ¢ÇÆÇØǤÈÜË°ÌóèØèØèØËèØèØËèؽèØèØèØèØËèØèØËèØèØèØèØËèóèØèØè½èØèØèØèØ°è¡èØè¡èhÈ'h|>QB* CJaJph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56B* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€?š¸^¼¾ ¾Ä¾Æ¾È¾Ê¾Ì¾Î¾Ð¾Ò¾Ô¾(¿*¿,¿Á"Â$ÂÎÃÐÃ0ÄƲÌ2ΔÏúúúúúúúúúúúúòúúúúúúúêââââ$
&
F*a$ $dha$$
&
F#a$$a$°Ì²ÌÔÌ2ÎJÎÄÑÞÑæÑÒ Ò,ÒFÒdÒFÓHӐÓôӘԬÔÕ`ÕjՆÕÒÕÖÖ:ÖÚÖòÖôÖöÖ×d×f×È×]ØcØÔØìØÀÝÞ Þ<ÞzÞ¢Þ
ß<ß@ßBßjßáá(á6á8áPá áâ`â€âããìÞÓÃÓÃÓÃÓÃÓÃÓÃÓ¶ÓÃÓ¶ÓÃÓ¶ÓÃÓÃÓÃÓ©ÓÃөӛӛÓÃÓÃӛ©ÓÃÓÃÓÃÓÃÓÃÓÃÓÃhÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q56B* ph€&hÈ'h|>Q56>*B* CJaJph€=”ÏŒÑFÒHӐÓÕÒÕöÖøÖúÖüÖþÖ×d×f×\Ø]ØÓØÔØîØÙTÚtÛööîöÝÝÝÔÔÔÔÔËËÔÔÔÔÔ¿¿¿

$
&
F
Æ8a$$
Æ8a$$
Æ8a$$
&
F*
Æ „„„^„„a$$
&
F*a$$„h^„ha$tÛôÛbÜÈÜ(ݾÝÀÝ ÞzÞß
ß@ßBßzà|àžá áâØäàæâæNéPéÜêbëdëóóóóóêêóóêêêêêêêêêêêêêêáá$„8^„8a$$
Æ8a$

$
&
F
Æ8a$ãnãŽãÐãBä ä¼äÚå¤æàæææçPçvç
é"éNéTéxéØéúéüé

ê êŠêªê¬ê¾êÜêdëfë’ì.íRí îðîöªö®øÖøØøúø6ùú
útúäúæúèútûvûÐûÔû üîüôüHýšþÿxÿ~ÿÌÿèÿ2rtÌNŽôçô×ô×ô×ôʼô×ô×ôʼô×ô×¼ô×ô×ô¯ô×ô×ô×ô×ô¼¯×ôׯô×ô¯¼Êôç×ôç×ô¯×ô¯ô×ô¼ô×ô×hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q>*B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>QB* ph€Edëfë.íüí:ð<ðZófõ2÷¬ø®øÖøØø´ùæúèúvûxû¤ûÎûÐûîüþ’þ”þ–þ˜þúúúúúúúúúúúúòòúúúêêúââúúúú$
&
F a$$
&
F
a$$
&
F
a$$a$˜þšþþþÿÿ~ÿ€ÿÒÿtÐÒèN\|
~
”
–
,D\‚úõúúúúúíííúúúúúúúúúúúúåååå$
&
F a$$
&
F

a$$a$$a$ŽŒP R n|~² , . Ð Ò ¼
î

.
0
Š
Œ
¤
à
â





X

œ

ž



”
–
> @
:> ¾ÀPfhrtH°ºätÎ؎Æޖœ¼\€Ú~¤²¸ôä×ôäÉäôäÉäÉôäôäÉäÉôäÉäÉôäÉäÉä×ôäÉäÉô¼ä¼ôäɼôäôä×ôÉôäôäôäôäôÉôäôäôÉô±ôhÈ'h°{¤B* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€hÈ'h|>Q5>*B* ph€hÈ'h|>Q6B* ph€hÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€F‚ ¾À¸Ì FH°ÎÜޖVÚ~€‚„†ˆŠŒŽ’”–˜÷òòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòò$a$$
&
F a$˜šœž ¢¤¦¨ª¬®°²´¶¸Jò#œ$,% ((((((úúúúúúúúúúúúúúúúõõúúúúúúúúúú$a$$a$¸FX-¨-ú &!ò#š$ $Ú$&:&('j'P(¸(6)\)h)Ž).œ>œdœvœˆœöœBª &¡^¨‚¨ ©2©Nª–ªÜ­X®b®v®\¯~¯¸°ì°,²z²¦²ê²¸³\´¬´Â´DµRµjµ~µ¶µ(¶L¶X¶†¶’¶Ê¶Ö¶··4·>·`·l·¸¸àºüºóèØèØèØèØèØèØèØèóèØèØèÖèØèØèØèÈèØèØèØèóèØèØèØèØèØèÈèØèØèØèÈØèØèØèØèØèØèÈèØèhÈ'h|>Q5>*B* ph€UhÈ'h|>Q56>*B* ph€hÈ'h|>QB* ph€hÈ'h|>Q5B* ph€K( ("($(&(((*(,(.(0(2(4(6(8(:(<(>(@(B(D(F(H(J(L(N(P(¸(º(ª)úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúõúú$a$$a$ª)Z,l-Ĝøžª ¬ (¡L¡t¡v¡¤‚¥X¨
©ÜªÌ­Î­Ð­Ò­Ô­Ö­Ø­Ú­Ü­Z®\®´°¾±úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúõúúú$a$$a$zsgálva azt mondhatjuk, hogy a politikai cselekvést kell a legtágabb kategóriaként meghatározni.
A politikai cselekvésnél szqkebb fogalom a politikai magatartás, amely a politikai cselekvés végrehajtó része , vagyis külsQ kifejezQdése, ami lehet aktivitás és passzivitás egyaránt, és a konkrét társadalmi szituációtól függQen mindkettQ lehet pozitív vagy negatív értéktartalmú.
Nem helyes a politikai cselekvés és magatartás kiszakítása az egyéni cselekvés és magatartás rendszerébQl, még nem következik az, hogy minden egyéni cselekvést és magatartást politikai mozzanatúnak kellene tekinteni.

A közéleti magatartások alapvetQen két formában jelennek meg:
1. aktivitásként,
2. passzivitásként.

A közéleti magatartások szociológiai elemzése során nem az aktivitásból vagy passzivitásból kell kiindulnunk, hanem a tényezQket kell elemezni, és csak ennek alapján ítélhetjük meg, hogy az adott társadalmi szituációban elvárható-e egyáltalán az aktivitás, ill. hogy melyek azok a tényezQk, amelyek passzivitást eredményeznek.
A passzivitás adott esetben teljesen érthetQ, elfogadható magatartási forma lesz. A passzivitás nem tekinthetjük jelentés nélkülinek, ezek nagyon is erQs aktív állásfoglalást fejezhetnek ki.
A passzivitást elQidézQ objektív és szubjektív okoknak a feltárása után dönthetQ csak el, hogy reálisan kiküszöbölhetQk-e ezek az okok. A minden áron aktivizálásra irányuló tevékenységek olyan nem kívánt társadalmi feszültségeket, negatív értékítéleteket alakítanak ki, amelyek a valós aktivitási igényeket is megakadályozhatják, ellenérzés alakulhat ki bennünk.
Az aktív magatartások különböznek egymástól a valódi funkció betöltése szempontjából is.
A formális aktivitás negatív hatása megsokszorozódhat, ennek kapcsán kialakuló negatívértékelés és beállítódás passzivitásra készteti Qket. Ennek következtében a valóságos funkciót betöltQ aktivitás nem tud megfelelQen kibontakozni.
Pld.: a funkcióhalmozó vezetQk felfokozott aktivitása a lakosság alacsony aktivitásával szemben, amely hosszú távon ráadásul újra is termeli ezt a jelenséget, mivel a szqk aktív réteg saját aktivitását rendkívül pozitívan értékeli, míg a lakosság egyrészt elveszti igényét a tényleges aktivitásra, másrészt kialakul bennük az a elQítélet, hogy nélkülük is mqködik a politika.








21. A politikai részvételre vonatkozó elméletek ( 145-148. o.)

Az intenzitás itt arra utal, hogy mekkora a részvétel terjedelme akár a rendszer, akár az egyén, az állampolgár szemszögébQl. A minQség-kritérium a hatékonyságára utal, vagyis azt vizsgálja, hogy mit ér el vele a rendszer: rendszer- fenntartó vagy rendszer- változó faktorként kell figyelembe venni.
A politikai részvétel módjai tartalmazzák azokat a formákat és lehetQségeket, amelyek a különbözQ tipológiák kapcsán szóba kerültek.
Az angolszász politikai gondolkodás különbséget tett a politikai és nem politikai magatartások között.
Kezdetben a politikai aktivitás és passzivitás kategóriáinak megkülönböztetésével próbálta meg osztályozni a politikai részvétel különbözQ formáit.

KésQbb Millbrath egy hármas felosztást dolgozott ki a politikai élet szereplQinek:
a politikai élet elQterében küzdQ ún. gladiátorok arányát 7%,
a politikai küzdelmek iránt némi érdeklQdést mutató nézQket 60%,
míg a közönyösek arányát 33 %-ra becsülte.

Verba, Nie és Kim egy hattényezQs modellt dolgoztak ki:
teljesen passzívak 22%,
csak szavazni hajlandók 21%,
helyi részvételre hajlandóak 20%,
parokiális hajlandóságúek 4%
kampányaktivisták 15%,
totálisan aktívak 18%

Michael Rush már egy tízfokú skálán adja meg a politikai részvétel típusait.
volt pártpolitikai tisztsége,
készül rá, hogy legyen,
aktív tagság politikai szervezetben,
aktív valamilyen fél-politikai szervezetben,
részt vesz nyilvános gyqlésen,
passzív tag politikai szervezetben,
passzív tag fél-politikai szervezetben,
részt vesz informális politikai vitákban,
alakalmi, ritka érdeklQdés politikai kérdések iránt,
csak szavaz és semmi más.

Ez a skála a választásra jogosultak kb. 60%-át fedi el, a fennmaradó 40%-ot részvételtQl távolmaradónak nevezte két csoportra osztva:
vannak az elidegenedettek,
a rendszer erQszakos ellenfelei.

1968 után mindinkább nyilvánvalóvá vált a nyugati demokráciában, hogy az újabb generációk egyre kevésbé hajlandóak a hagyományos részvételi formák követésére.
A nem hagyományos részvételi formák alapvetQ szervezQ elve és mozzanata a tiltakozás.



22. Az elsQdleges kiscsoportok hatása a politikai részvételre (148-152. o.)


Sidney Verba kutatásából tudjuk, hogy az egyes ember politikai magatartását nagymértékben befolyásolják az elsQdleges (primer) kiscsoportok pl. a család, kötetlen baráti- és vitakörök, bizottságok és személyes kapcsolatban álló kisebb emberi csoportok.

Míg az egyén a kis közösségekben teljes egyéniségként vesz részt, addig a tömegtársadalmakban a nagy személytelen szervezetekben való részvétel konkrét funkciókra korlátozódik, és a másodlagos kapcsolatok kerülnek elQtérbe. A közlés tömegtájékoztatási eszközökön keresztül megy végbe és személytelen bürokráciák, politikai pártok és egyéb érdekcsoportok töltik be azokat a funkciókat, melyeket a hagyományos társadalomban a családok és baráti körök láttak el.

Ismét felfedezték az elsQdleges csoportok szerepét, és hogy ezek hatással vannak a politikai rendszer egészének mqködésére, és itt vélték megtalálni a döntéshozatal valódi helyét is.
A kiscsoportok szerepét és befolyását két irányból lehet vizsgálni egyrészt az egyén oldaláról, másrészt, hogy milyen hatást gyakorol a politikai rendszer egészére.

A családokban, kortárscsoportokban vagy a különbözQ munkahelyi kollektívákban való részvétel az egyén politikai viselkedés-stílusát nagymértékben meghatározza. Nemcsak az osztály, vallás, foglalkozás és a lakóhely befolyásolja a szavazók választását, hanem fontos szerepet játszanak azok a kiscsoportok is, melyekben az egész részt vesz.

A kiscsoportok és a politikai rendszer egészének kapcsolatát vizsgálva megállapítható, hogy a személyes kapcsolatok hasonlóan fontos szerepet játszanak a hagyományos és a modern társadalmakban egyaránt.
A kiscsoportok és a politikai rendszer kapcsolatának vizsgálata, hogy vajon ezek az elsQdleges csoportok a politikai rendszer támogatói vagy inkább annak aláásói. Amennyiben a kettQ között konfliktus van, annak két oka lehet: az egyik a kiscsoport léte konfliktusforrás, a másik, hogy a két rendszer normái között ellentmondás feszül.
Abban az ideális esetben, amikor nincs konfliktus a kiscsoport és a politikai rendszer között, az elsQdleges csoportok nagyon fontos szerepet játszhatnak a rendszer támogatásában. Az egyik lényeges funkciója a kiscsoportoknak a gyermekek szocializációja, nevelése, felkészítése a politikai életben való részvételre.

Több szempontból is megfigyelhetQ egy kölcsönhatás a két rendszer között:
Közvetlenül hatni tudnak, és szabályozni tudják a folyamatokat.
Minél nagyobb legyen a kulturális egymásra hatás.
Részvételi hipotézis azaz a kiscsoportok azon tapasztalata, hogy a politikai rendszer döntéseiben részt tud venni.
A politikai rendszertQl értékes outputot kap.

Másik fontos terület, amikor a kiscsoport támogathatja a politikai rendszert, hogy tagjainak érzelmi outputot ad, azt az érzést biztosítja, hogy a politikai rendszerhez tartoznak.
Oldják a formális szervezet merevségét azáltal, hogy némi rugalmasságot engednek meg a szabályok értelmezésében.








23. Tiltakozás és kivonulás (152-154. o.)


A sztrájkok, éhségsztrájkok, blokádok és egyéb tiltakozási formák az elmúlt évtized során szinte bevett, szerves részei lettek a hazai politikai részvételi skálának.

A tiltakozók a politikai keretfeltételeknek megfelelQ tiltakozási formákat alkalmaznak, és maguk is alakítják a politikai keretfeltételeket.

Három jelentQsebb akarat-kifejezési forma van:
a politikai pártok,
az érdekképviseleti szervek és
a társadalmi mozgalmak intézményei.

Mindhárom forma egy-egy hatalmi pozíciót jelent:
A pártok hatalma a szavazati hatalom .
Az érdekképviseleti szervek hatalma az alkudozási hatalom .
A társadalmi mozgalmak hatalma a mobilizációs hatalom .

Lényege, hogy mennyire képesek tagjaikat vagy támogatóikat nyilvános politikai tiltakozásra bírni.
Egy vállalat vagy szervezet kétféle módon szerezhet tudomást arról, ha az általa elQállított termék minQsége nem megfelelQ. Az egyik a kivonulási opció, amikor beszünteti a vállalat termékeinek vásárlását. A tiltakozási opció esetén közvetlenül fejezik ki elégedetlenségüket a vezetQség, vagy a hatóság irányában.
A kivonulás inkább a gazdasági, míg a tiltakozás a politikai szférára jellemzQ.
A tiltakozásnak különféle fokozatai vannak, és az egyéni vélemény világos megfogalmazására van szükség. A tiltakozás közvetlen és egyenes formában, s nem kerülQ úton fejti ki hatását.

ElQfordulhat, hogy a részvétel és a visszavonulás váltakozása jobban szolgálja a demokráciát, mint a teljeskörq és permanens aktivitás vagy a teljeskörq apátia.

A tiltakozás esetén az érintettek nem menekülni igyekeznek, mint a kivonulásnál, hanem megpróbálják megváltoztatni a körülményeket. Ha feltételezzük, hogy a fogyasztók illetve tagok alapvetQen hqségesek, akkor a tiltakozás valószínqsége együtt nQ a hqség fokozódásával. A hqség tehát rendszerint féken tartja a kivonulást  bár nem zárja ki teljes mértékben  mqködésbe hozza viszont a tiltakozás mechanizmusát.














24. Politikai részvétel Magyarországon (154-159. o.)


A szocialista rendszerek válságában az egypártrendszer ellehetetlenítette a hatékony akarat-kifejezési módokat. A rendszerváltással néhány év alatt gyökeresen megváltozott a helyzet ezekben, az országokban.

A kollektív politikai magatartásformákat egy hétszintq skálán követjük végig:
Értelmiségi csoportok nyilatkozatokat, felhívásokat intéznek az emberekhez. Ezen akciók száma általában a választások közeledtével megnövekedik.
A sztrájk kedvelt és gyakran alkalmazott tiltakozási forma lett Magyarországon.
Az aláírásgyqjtés és népszavazás kezdeményezése, a közvetlen demokrácia megnyilvánulásai. Akkor indokoltak, ha sok embert közvetlenül érintQ kérdésre vonatkoznak, vagy a társadalom véleménye nagyon megosztott.
Kisajátító tüntetések, demonstrációk, amikor egy adott politikai erQ arra tesz kísérletet, hogy egy tömegrendezvényt a saját politikai mondanivalójuk közlésére használjon fel.
Eredeti tüntetések. Az elsQ ilyenre 1988. június 27-én került sor, amire az ürügyet a romániai falurombolás terve szolgálta.
Tömeges ellenállásra a kilencvenes években kétszer került sor: 1990 októberében a taxisblokád, 1997 tavaszán az agrárdemonstrációk.
Politikai erQszak. Pl. az északír harcok, az amerikai faji zavargások vagy a német terrorizmushullám. A magyar átmenet éveiben szerencsére nem történtek hasonló jellegq megmozdulások.


A 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadás új fejezetet nyitott úgy a terrorizmus, mint az ellene való harc történetében.

Az 1988-89 óta eltelt években a magyar átmenet alapvetQen békésen, áldozatok nélkül zajlott le, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a jeleket, melyek arra utalnak, hogy a politikai erQszak csírái megtalálhatók a magyar politikai életben.




















25. A választói részvétel jellemzQi és tényezQi (162-166. o.)


A választásokon való nagyobb részvétel a magasabb jövedelmq és a magasabb iskolázottságú társadalmi csoportokat jellemzi.
A kisebb választási részvétel az alacsonyabb jövedelmq és alacsony iskolai végzettségq társadalmi csoportok jellemzQje.
A politikusokat kiemelten érdeklQ csoport a választásokról távolmaradók tábora, azaz a választási abszencia kérdése.

Mi ösztönöz a részvételre:
A kormányzati politika jelentQsége az egyén számára. Ha valaki függ a kormányzattól, akkor annak részvételét ez erQsen befolyásolja. Másodsorban meg kell említeni a kiszolgáltatottságot, amely a kormány gazdasági megszorító intézkedései révén alakul ki. Harmadrészt az erkölcsi és vallási értékek vállalása. Negyedrészt a valóságos politikai alternatívák közötti választhatóság.
Az információk hozzáférhetQsége. MegnQ a tájékozottság és az elemzQképesség jelentQsége. Gyakran a legsúlyosabb gazdasági körülmények között élQ elszegényedett munkások szavaznak a legkisebb arányban, mert nem érzékelik a helyzetük és a kormányzati politika összefüggését. A közös háttérrel rendelkezQk szoros együttmqködésétQl függ, hogy érdekcsoporttá tudnak-e szervezQdni. Ehhez megfelelQ csoportkohéziót és kommunikációs rendszert kell kialakítani. Az információkhoz való hozzájutás és a szervezetekhez kapcsolódás egyfajta szabadidQt igényel.
A szavazásra ható csoportbefolyás. A középosztály tagjai inkább hajlamosabbak elfogadni a társadalom uralkodó érdekeit mint mások. A szervezett munkások magas részvételi aránya a szervezettségbQl következQ jobb érdekérvényesítQ képességbQl adódik.
Az egymásnak ellentmondó érdek, információ és csoportbefolyás hatása. Az egyénekre és csoportokra ható egymásnak ellentmondó részvételi késztetések kioltják egymást. Az érvénytelen szavazatok egyik jellegzetessége, hogy egy helyett két, egymáshoz ideológiailag közel álló párt lett megjelölve, vagyis nem tévedés, hanem döntésképtelenség lépett fel.

Az iskolázottság, a jövedelem, a társadalmi státusz, a foglalkozás, a vagyoni helyzet és a politikai vélemények illetve a pártválasztás közötti összefüggés nem egyértelmq.
















26. Mérlegelés a választás elQtt (166-170. o.)


A nem-racionális választás elmélete szerint a politikai vonzalmakat társadalmi jellemzQk határozzák meg. Az elméletek a választásban egyszerq szellemi mqveletet látnak.

A racionális választás elmélete olyan választót ír le aki választásában maximalizálja a nyereséget és minimalizálja a veszteséget.

A heurisztikus választás elmélete szerint azt a jelöltet választják, akit a legmagasabbra értékelnek. Ha nem tudnak dönteni, véleményszerqen választanak.

JelentQsen megnQtt az ingadozó választók száma. A pártoknak a választópolgárokkal szemben a legfontosabb elvárása a választásokon történQ részvétel. Fontos még a párt által szervezett akciókban történQ részvétel. Ezeket követi a pártok elvárásában a párt alapszervezeteihez való személyes kötQdés, a pártgyqléseken való részvétel.

A pártok a politikai szereplQk közül a választókat preferálják az elsQ helyen, megelQzve a párttagokat és a szimpatizánsokat. Ezt követi a pártvezérek, a pártkáderek és a képviselQk csoportja.

A választókat befolyásoló tényezQk:
A pártról kialakított általános kép.
A párt vezetQ személyiségeinek ismeretsége, népszerqsége, karizmatikus jellege.
Kormányon vagy ellenzékben van-e.
Milyen a médiabefolyása.
Van-e jelöltje a köztársasági elnöki vagy a miniszterelnöki posztra.
A párt által vallott értékek milyen elfogadottsággal bírnak.
A pártpolitizálás stílusa, a párttagság létszáma, a pártprogram szakmai megalapozottsága, a politikusok etikai viselkedése és a választási rendszer milyensége.

A választói részvétel motívumai:
Instrumentális jellegq, vagyis el kell mennem, szavazni, és az én szavazatom is része lehet a gyQzelemnek.
Normatív jellegq, társadalmi, illetve csoport-hovatartozásom elvárásai részvételre ösztönöznek.
Gratifikáció, a választásokon való részvétel kollektív élménye.

A részvétel illetve távolmaradás indítékai:
Státusztudat szindróma, mennyire érzi magát a társadalom teljes jogú tagjának.
Konvencionalizmus, a szqkebb pátria vált elvárásaihoz való alkalmazkodás.
A szociális dependencia-independencia, a felsQbb hatalommal szembeni beállítódás.






27. Választások Magyarországon (170-175. o.)


Az 1989 utáni választásokon történQ részvétel intenzitása világviszonylatban közepesnek, nyugat-európai mércék szerint alacsonynak tekinthetQ.

Életkor és társadalmi státusz, az iskolázottság és az ezzel összefüggQ jövedelem, kereset magyarázzák a részvétel tényét. A fiatalok mérsékelt részvétele ismétlQdQ tapasztalat. Míg 1990-ben az iskolázottság befolyásolta a részvételt, 1994-re csökkent a szerepe. A vallásosság csak kisebb településeken tqnik részvételre ösztönzQnek.
Településtípus és régiónként a részvételi arányok eltérést mutatnak. EltérQ a részvétel a kelet-magyarországi és a nyugat-magyarországi régióknál az utóbbi javára. Az ezer és tízezer fQ közötti településeken volt a legalacsonyabb a részvétel.
Környezeti és politikai klímának szintén köze van az aktivitáshoz. A vagyonosabb, infrastrukturálisan felszereltebb településeken magasabb volt az aktivitás.
Az egykori párttagság. Az MSZP-re szavazásnál ez döntQnek bizonyult, de más pártok esetében, bár ellenkezQ elQjellel, szintén meghatározó volt.
Választási magatartástípusok:
Az erQs pártkötQdéssel, pártidentitással, következetes szavazói támogatással jellemezhetQ, a választásokon résztvevQk egytizedét reprezentálja. 50 év feletti életkor.
ErQs pártkötQdéssel, de nem következetes választói támogatással. Szintén a választQk egytizedére tehetQ. Középgenerációhoz tartozik (35-50 év).
A gyenge pártkötQdéshez következetes szavazói támogatás. Nem párosul pártidentitással, jellemzQ a kényszerszavazás. A választók egynegyedére jellemzQ.
A labilis ingadozó szavazó. Két választás között mindig vándorolnak a pártok között. Pk döntik el a választások kimenetelét, a választók felét alkotják. Kétharmaduk a fiatal korosztályok (18-35 év) tagja. Leginkább körükben figyelhetQ meg az úgynevezett büntetQszavazás , nem valaki mellett, hanem valaki ellen szavaznak.

A pártpreferenciával nem rendelkezQk, vagyis a hallgatag egyharmad a mindenkori választások közeledtével a politikusok és a közvélemény figyelmének középpontjába kerülnek.

A következetesen elzárkózók szavazataira egyik párt sem számíthat. A választópolgárok tizede tartozik ide.

Az elfordulók kb. kéttizedét, adják a szavazóknak. Régebben esetleg szavaztak, de kiábrándultak az aktuális kormány politikájából.


28. A kampány funkciói, választói magatartások (177-180. o.)


A politikai választás tétje a gyQzelem vagy a vereség, a választási küzdelem csak szimbolikus csatatereken zajlik. Szociológia szempontjából alapvetQ kérdés a hatékonyság, hányan szavaznak az adott pártra.
EbbQl következQen a kampány legfontosabb feladata, funkciója az, hogy a lehetQ legtöbb szavazót hódítson meg. A kampány valójában nem más mint a bizonytalanokért való versenyfutás.
Választási magatartási típusok:
A bizonytalanok magját a semlegesek alkotják: bizonytalanok, nincsenek elkötelezve sem arra hogy elmenjenek a választásra, vagyis a politikai öntudat hiányában vannak, Magyarországon talán 40 % körül van. Az igazi harc ezért a népességért folyik. Az ellentáborból áttéríteni nem igazán lehet, ezért a semleges emberek meggyQzése a cél, másik ok pedig hogy Qk sokan vannak. Pk azok a felméréseknél nem adnak választ, vagy határozatlan, kitérQ válaszokat adnak.
A szurkolók is fontos részét képezik a bizonytalanoknak, akik maguk el nem kötelezettek, de figyelemmel kísérik az eseményeket, nem érdektelenek. Nem zárják ki, hanem figyelik érdeklQdéssel. Majd a szavazófülkében eldöntöm, hogy kire szavazok. Befogadja az információkat, de nem dönti el igen sokáig hogy hová áll.
Az azonosulók alkotják a bizonytalanok külsQ burkát. van referenciájuk, világos módon egyik vagy másik oldal mellett állnak. Ennek az azonosulásnak két köre van. Az egyik a jobb és bal oldal. Nemcsak Magyarországot jellemzi, hogy két kiegyenlített tábor áll egymással szemben (pl.: ilyen van a cseheknél, az amerikaiaknál, németeknél). Az elsQ dolog amit el kell dönteni, hogy melyik oldalon áll. Második körben ezek az oldalak koalícióként állnak elQ. Ezen koalíción belül kell azonosulni egy tudatos választónak, vagyis valamelyik oldalon lévQ pártot kell kiválasztani, de megengedik a taktikát  az én oldalam mikor kerül legelQnyösebb helyzetbe. Az azonosulóknak a kemény magja B közép, az soha senki másra nem szavazna, mint a saját csapatára.
Az ellenpártolók a szükségszerq veszteséget jelentik, nem valószínq, hogy bármilyen kampány hatására akár csak szurkolóvá vagy semlegessé volna fordítható. Ennek a csoportnak a tagjai további két csoportba sorolható: - önkritikus, - kritikus csalódottak.
A felelQsségkeresQk szintén ellenpártolók, tudatos választói magatartást tanúsítanak, nyitottak a politika iránt, de az egész úgy nem tetszik nekik, ahogy van. Magukat a pártokat tartják elfogadhatatlannak, érdemtelennek arra, hogy a voksukat rájuk adják. A politikának azt a módját utasítják el, amiket elénk tárnak.

A kampány egyik és legfontosabb funkciója tehát a bizonytalan választók megnyerése.










29. Kampányeszközök 180-182. o.)

Kampányeszközök:

A modern tömegkommunikációt elsQsorban a televízió uralja, ezért a kampányok során fontos kérdés, hogy a televízió milyen eszközöket használ, és a pártok hogyan férhetnek hozzá a tévé teremtette nyilvánossághoz, ami bármely más eszköznél hatékonyabb. (vitamqsorok, kampányfilmek).
Minél többet fordítanak a politikai kampányra, annál sikeresebb lesz a politikai párt, vagy politikus. A válasz: a reklám mint központi eszköz, semmire sem igaz. Nem hat közvetlenül, vagyis a reklámozásnak is vannak korlátai, vagy kétlépcsQs. Tömegkommunikációs eszközök nem közvetlenül, direkt módon hat az emberre, hanem hallom, látom, érzékelem, tehát eljut  de felfüggesztem a hatását és megbeszélem az ún. referencia csoporttal (barát, munkatárs, stb) és ez a második lépcsQ, ami felnyitja vagy lezárja a zsilipet.

A kampány másik hagyományos területe a sajtó világa, szerepe kettQs: nélkülözhetetlen a pártok számára, ezek segítségével tudnak tájékoztatást adni, másrészt fontos az állampolgár szempontjából aki elvárja, hogy segítsen eligazodni az események között.
További fontos terület a választói gyqlések világa, a kampányidQszak legfontosabb fóruma, ahol a politikusok közvetlenül találkozhatnak leendQ választóikkal.
Közvélemény-kutatás ez egy mérés, a tudomány tájékoztat arról, hogy áll a meccs, ha most lennének a választások ki lenne a nyerQ, ki a befutó. S ez a közvélemény kutatás mintegy semleges módon csak tájékoztat az eredményérQl, azonban ezzel be is avatkozik.
Negatív kampány, ez az ellenségkép megformálása a másik félrQl, de a bírálónak képesnek kell lennie a megoldások bemutatására is.























30. Kampányszerepek (182-188. o.)



A kampányszerepeket két oldalról lehet megközelíteni:
egyrészt a miniszterelnök-jelöltek és pártvezérek,
másrészt a választópolgárok magatartása felöl.

A politikusnak meg kell felelnie más emberek elvárásainak, pártja vezetésének, választói igényeknek. Tapasztalhatjuk, hogy a nyilvánosság elQtt szereplQ politikus mindenekelQtt beszél, döntenek, törvényeket alkotnak, szavaznak. Ennek a sajátos színészi tevékenységnek van egy teátrális és egy színfalak mögötti oldala, másrészt pedig a titkos politikai információk birtokosa hallgat, színlel. Tehát az álcázás mqvészete is a politikai színpad egyik jellegzetessége.
A politikai alkalmasság másik fontos összetevQje a társas érzékenység, hogy a másik ember figyelembevételével cselekedjék, adott esetben politizáljon.

A politikai érzékenység két fontos összetevQje: az önértékelés és az énkomplexitás.

Az önértékelés: állandóságát fenntartja az új információkkal szemben, ezért a magas önértékelésq ember könnyen elszigetelQdhet, az alacsony önértékelésq ember viszont passzívan alkalmazkodik az uralkodó feltételekhez.
A másik fontos személyiségdimenzió az énkomplexitás: a személyiség többarcúságát jelenti.

Politikai szerepmegvalósítás:
pragmatikus politikai magatartás: alacsony önértékelés, magas énkomplexitás.
JellemzQje: könnyen teremt kapcsolatot, inkább a teátrális oldalához vonzódik.
ideológus politikus: magas önértékelésq és viszonylag alacsony énkomplexitás.
JellemzQje: inkább az elvek mozgatják, kevésbé fogékony mások véleményére.

Politikai szereplésre eleve alkalmatlan az a személy, aki magas önértékelésq és magas énkomplexitású. Az alacsony önértékelésq és alacsony énkomplexitású személy határozatlan, sodródó.
Ha egy politikus megakarja gyQzni a választókat csak akkor sikerülhet ha eltudja érni, hogy:
a közönség érzelmileg elfogadja Qt,
hitelesnek és megbízhatónak tartsa,
képességei, ismeretei, szaktudása lapján alkalmasnak tartsa bizonyos feladatok ellátására.
Jó megjelenésqnek, hitelesnek is kell lenniük. Nem elegendQ tehát a szakértelem, de szavahihetQnek, elfogulatlannak, azaz megbízhatónak kell lennie. A pártot képviselQ politikus, bármit tesz, vagy mulaszt el megtenni, azt mindig a mögötte álló pártra vonatkoztatják.
A vevQk a választások alkalmával nyilatkozhatnak arról, hogy hajlandóak-e megvenni az adott terméket a pártok pedig közvélemény-kutatások segítségével folyamatosan tájékozódhatnak a folyamatok pillanatnyi állásáról.
A pártok programjukat a célközönség szükségleteihez igazítják.


A választó lelkének megismerési modelljei:
klasszikus modell: a politikai vonzalmakat a társadalmi jellemzQk határozzák meg,
racionális választás modellje: a választásban a nyereséget maximalizálni, a veszteséget minimalizálni igyekszik.
heurisztikus választás modellje: a legfQbb szabály az értékelés, a szavazók azt a jelöltet választják, akit a legtöbbre értékelnek. Az értékelés személyes, a mindennapi élethez közel álló benyomásokon nyugszik.

Közvélemény-kutatási módszer: a célzott és reménytelen csoportok felmérése, eredményes meggyQzése.









































31. Kampányok Magyarországon (188-196. o.)


A televíziós mqsorok területén:

Reklámkisfilmek: terjedelmük többnyire 10-30 másodperc közötti idQtartalmat jelent. 1994-re valamennyi parlamenti párt élt ezzel a lehetQséggel. A választópolgárok fejében rögzítettek voltak a legfontosabb pártok szimbólumai. 1998-ra már az volt jellemzQ, hogy e rövidfilmeket összekapcsolták a hosszabb, többperces kisfilmek lehetQségeivel.
Kisfilmek: 1990-ben ez a mqfaj váltotta ki a legszélesebb társadalmi visszhangot. Ekkor még valamennyi induló párt megjelenhetett ötperces kisfilmjeivel. Utolsó kampánynapon azaz országos listát állító pártok mindegyike tízperces megjelenési lehetQséget kapott. 1994-ban még rövidült csak háromperces reklámfilm készítésére kaptak lehetQséget. 1998-ban emberközpontú és biztonságos világot ígért minden fontos párt, a filmek a múlttal már egyáltalán nem törQdtek, hanem egyértelmqen a jövQrQl beszéltek, ez napjainkra is igaz.
Vitamqsorok: a pártok képviselQit ültették össze mqsorvezetQkkel. Ennek keretében lehetQség nyílt arra, hogy érdemi informatív és a nézQ számára is követhetQ politikai diskurzusok alakuljanak ki. 1994-1998. kampányszempontból teljesen használhatatlan megoldást alkalmaztak, több mint tíz párt képviselQit ültették össze a mqsorban. Az idQ rövidsége miatt a pártok képtelenek voltak egymás mondandójára reagálni. Új jelenség volt azonban, hogy a közszolgálati televízió mellett a független tévécsatornák más vitafórumok kialakításával próbálkoztak.
Miniszterelnök-jelöltek vitái: 1990-1994. a közszolgálati televízió összeeresztette az egyes pártok reprezentatív megjelenítQit azon az alapon, hogy mindegyikük potenciálisan miniszterelnöknek is tekinthetQ. Napjainkban is fontos a választók számára ez a vitafórum, itt is megjelennek a vitában a pártok és a lehetséges miniszterelnök jelöltek.
Hirdetések: a legjelentQsebb pártok megengedhetik maguknak, hogy alkalmanként akár a legfontosabb országos napilapok egy-egy teljes oldalát kibéreljék, és ezeken mutassák be jelszavaikat, politikai értékeiket, ígéreteiket és üzeneteiket.
Napi tudósítások: az aktuális kampányesemények bemutatása.
Interjúk: a legnagyobb, és a gyQzelemre többé-kevésbé esélyes párt elnökeivel, egyúttal miniszterelnök-jelöltjével készülnek a legtöbb interjúk a kampányidQszakban. A pártelnökök ezen megnyilvánulásai a lehetQ legpontosabb képet adják az adott politikai párt üzeneteinek, értékeinek és jelszavainak, egyúttal Qket tekinti mindenki a leendQ választók is, az elsQ számú tájékozódási forrásnak.
Elemzések és elemzQk: Minden sajtótermék igyekszik kitermelni saját, házi elemzQ szakújságíró garnitúráját. Az elmúlt években kialakult az az egy-két tucatnyi újságíró aki valóban a kutatói felkészültség szintjén képes és tud naprakész politikai elemzéseket írni.
Összehasonlítások és viták: fontos, hogy a sajtó is éljen azzal a lehetQségével, hogy összehasonlítja az egyes pártok elképzeléseit, javaslatait, politikai programjait. A gyqlések azok a fórumok, ahol a politikusok, egy párt jelöltjei közvetlenül találkozhatnak potenciális támogatóival és ahol a legnagyobb lehetQség nyílik a személyes kapcsolat kialakítására a választókkal. Kampányzáró nagygyqlés, amelyet igyekszik minden párt emlékezetessé tenni.
Plakátok: szórólapok, új kampányeszköz az óriásplakátok.

32. Nyilvánosság, politikai nyilvánosság, közvélemény (199-207. o.)


A kampány az a nyilvánosság szférájában zajlik, vagyis a politikai magatartás, azon belül a választói magatartás környezete bizonyos fajta kommunikáció, méghozzá nyilvános kommunikáció.

Két fQ típusa van:
közvetlen emberi kommunikáció, vagyis egyszerre jelenlévQ emberek két irányban egymással kommunikálnak (asztal mellett beszélgetünk). A közvetlen emberi kommunikáció minden csatornát mqködtet.
nyilvános kommunikáció, amikor jellegzetesen egyirányú kommunikációval találkozunk, van valaki aki beszél és vannak sokan akik hallgatják és legfeljebb hú, hq, stb. Szintén jellegzetes hogy nem is közvetlen, hanem közvetett vagyis nem egy helyen és idQben van jelen a beszélQ és a hallgatóság (beszél a stúdióban, vagy leírja otthon a cikket és mások másnap olvassák). A nyilvános kommunikáció esetében különbözQ számban állnak rendelkezésre, pl.: a sajtó egy csatornát mqködtet, a szóbeliséget. A tv, hiszen az a legtöbb csatornás, mivel látjuk is a beszélQt, vagyis a mimikát és a artikulálást tudjuk fogni, bizonyos csatornák itt is zárva vannak, pl.: térköz, testtartás.
A kommunikációs csatornák vannak:
verbális (nyelvi, írott vagy szóbeli) és a
nem verbális (mimika, gesztus, testtartás, öltözködés).

Mindig korlátozott a csatornák száma, annál hatékonyabb a kommunikáció minél több csatorna folyik. Ez az a keret, amiben a politikai kommunikáció zajlik. Ezt a szférát nyilvánosságnak nevezzük (polgári nyilvánosság). Mai definíció szerint: viszonylag új fejlemények eredménye. Fajtái lehetnek a :
reprezentatív nyilvánosság, amikor a hatalmasság (király, püspök) megjelent, vagyis reprezentálta magát. Nem kommunikáció mivel nem beszél, csak megjelenik. Ilyen lehet még a felvonulás, fellépés. Jól tudjuk, hogy a királyok mennyire nyilvánosan élte az életét egészen a székelésig (pénzért nézhették meg), ami mára már egészen intim dolog. Az esemény az, hogy megjelenik.
a második lépés, ami már a mai értelemben, az irodalmi nyilvánosság megjelenése. A szalonok kultúrája, ami a felvilágosodás százada volt ami ezt a nyilvánosságot megteremtette. Itt az irodalmi, mqvészeti élet számára biztosítottak nyilvánosságot. Nem volt a mai értelemben vett közönség. Az irodalmi nyilvánosság kezdte feltárni ezeket a nyilvánosságokat, majd a sajtó  nyomtatott nyilvánosság, vagyis a nép bevonása a közös gondolkodásba ezen a mqvészeti irodalmi nyilvánosságon keresztül valósult meg. Harmadik lépésként ez egyre jobban átpolitizálódott (Bánk Bán, Hunyadi László darab). Politikai funkciót vesz fel az irodalmi közlés.
a harmadik lépés politikai nyilvánosság ami nem szimbolikusan azonosulva, hanem direkt közvetlen módon politikai meggyQzQdést lehet kinyilvánítani, lehet közzé tenni. Ennek fQ csatornája a sajtó (napi, heti lapok), amely aztán a tömegkommunikációs eszközök technikájának fejlQdésével fejlQdik. A másik a parlament, eredetileg vitafórumként van kitalálva, amelyen a megválasztott képviselQ azok helyettünk lefolytatják a vitát, vagyis kimondják a mi gondolatainkat. A harmadik intézménye a nyilvánosságnak a politikai pártok. Ahol mi is megjelenhetünk, támogatóként, és nyitott arra, hogy az azonosságokat kimutassuk és amely jelöltet állít arra, hogy a mi szószólóinkat megválasszuk. Tehát a sajtóban helyettünk szólnak, a parlamentben helyettünk vitatkoznak. A politikai nyilvánosság tehát a szólás köré szervezQdik (szólás szabadsága). Fontos hogy hallattassuk a hangunkat. A szólás egyenrangúság az az életünkben egyéni fejlQdésünkben központi jelentQséggel bír. A szabadságharc a szólás szabadságáért folytatott harc.
A zsarnokság (félelmen alapuló kizárólagos kormányzás) és a demokrácia (nyilvános kinyilvánítás, a nép akarata) különbsége is megragadhat ebben. Napjainkra ezek a csatornák el is torzultak. A parlamentet is azzal vádolják, hogy látszat vitát csinálnak és ezeket a nép ámítása érdekében játsszák el.










































33. A közvélemény formálódása és a politikai diskurzus (207-213. o.)


Közvélemény formálása

Közvélemény a szó tágabb értelmében véve mindig is volt, hiszen minden közösségben kialakulnak általános vagy széles körben elfogadott vélekedések. A modern tömegdemokráciák nyilvánossága azonban egészen új minQséget képvisel, ezt a közvéleményt olyan emberek alkotják, akik személyesen nem ismerik a közönség többi tagjának túlnyomó részét. A modernitás körülményei között az ember élete egyre inkább függ olyan eseményektQl, amelyek távoli helyeken, számára idegen emberek részvételével mennek végbe (kormányzati döntések, gazdasági folyamatok).
A közvélemény formálásában fontos szerepet játszik a média, sajtó. A sajtónak legtöbbször nincs esélye, hogy megfordítsa a közvéleményt, hiszen bizalmatlanságot gerjeszt magkörül, ha azt próbálja elhitetni, ami élesen ellentmond az emberek saját tapasztalatainak.

Politikai diskurzus

A politikai kommunikációnak van egy olyan vonatkozása, amely alapvetQbb, mint a közügyekre vonatkozó vélemények áramlása. Amit egy vélemény vagy akár egy tényállás tematizálni képes, mindig egy diskurzus keretei között jelenik meg. A diskurzus adja meg azokat a fogalmakat, bejáratott érvelésmódokat, amelyek segítségével egy adott megnyilvánulás bekapcsolható a politikai kommunikációba.
Diskurzus az a hatalom, amelyet az emberek igyekeznek megkaparintani.
A politika korszakos változásait éppen az különbözteti meg a mindennapos hatalmi küzdelmektQl, hogy a diskurzus változásaiban is kifejezQdik.
A diskurzus változásai teszik magyarázhatóvá a politikai gondolkodás és a politikai eszmények alapvetQ változásait.
Ezek a diskurzus fejlemények jelentQsen átrendezték a politikai beszéd feltételeit, és egész politikai gondolkodásmódok eltqnéséhez vezettek.
Érdemes azonban törekedni arra, hogy olyan fogalmi keretet alakítsunk ki a politikai vitákról, amely tekintettel van a felszíni és az alapot érintQ kérdések különbségében


















34. Média és politika Magyarországon (213-219. o.)


A sajtó szokatlanul nagy politikai befolyásra tett szert a vértelen forradalom megvívásában, és ez a vezetQ politikusokat is hajlamossá tette arra, hogy a médiát elsQsorban politikai funkciójában ragadják meg.
A média, a közvélemény és a politikai hatalom kapcsolatának több modellje is elképzelhetQ egy demokratikus politikai rendszerben. A média betöltheti a korrekt vitavezetQ szerepét az érveiket ütköztetQ politikai szereplQk között, de szerepelhet egyfajta közszolgálati funkcióban, a hiteles, közérdekq információk terjesztQje ként is. ElQfordulhat, hogy a politikai küzdelem maga is rendre állást foglal, így orientál egy olyan politikai közönséget, amely az egyik vagy másik oldal szurkolójaként viselkedik. Végül betölthet olyan szerepet is amely a szórakozás körül forog: a politikai események közül azok iránt érdeklQdik, amelyek szenzációként találhatók, amelyek izgalmas történetté kerekíthetQk. A közönség ebben a modellben fogyasztóként jelenik meg.



































35. A politikai kultúra és a kapcsolódó fogalmak (221-230.o.)

A politikai kultúra

Általános jelentésq, a kultúra fogalmának az alkalmazását jelenti.
A kultúra fogalmát nehéz definiálni: a kultúra bizonyos minta követés, mintahasználat. Olyan közösségek életérQl van szó, akik mintákat követnek, bizonyos minták szerint élnek (vallás, hadviselés, mindenféle tevékenységi kör). Az különbözteti meg Qket egymástól, hogy milyenek a mintái. A politika az egy fajtája az emberi tevékenységeknek, a politikai magatartáshoz kapcsolódik egy intézményrendszer és ezek megmintázottsága lenne az, ami a politikai kultúra alá tartozik.

Hogyan politizálnak az emberek, intézményeit hogyan mqködtetik és egyáltalán, hogy milyen mintázottságot mutat.
1950-es évektQl vált népszerqvé (terminus technikus). Öt ország politikai életét vizsgálták meg, hasonlították össze és a tapasztalatokat tették közre.
A politikai kultúra fogalmát egy amerikai irányzattal a behaviour (viselkedés). Ennek egy elég sajátos felfogása van, ami az amerikaiaknak annak az igényébQl származott, hogy amit lehet azt számoljuk, vagy mérjük, vagyis exact (személytelen). Ez jellemzi az amerikai szociológiát is. A viselkedés lélektan esetében az alapelgondolás az S(R modell (stimulus  responsive). Bizonyos ingerekre adott bizonyos válasz. Ami az inger és a válasz között az egy fekete doboz, az az ember. Az ember megismerésérQl, az ember magyarázatáról, az emberi lélekrQl. Ami bent van azt nem tudjuk mérni, amit objektív eszközökkel tudunk mérni, az az hogy milyen ingerekre milyen választ adott, ami odabenn van. Ha meg tudjuk ezeket, akkor következtetünk. (pavlovi reflex  csengQ és nyáladzás: bizonyos reflexek). Olyan irányzatot alapozott meg, amelyiknek nagyon népszerq módszere a kísérletezés abból kiindulva, hogy úgy tudjuk az embert vizsgálni, ha az ingereket tartjuk kézben. Az a baj, hogy túl sok az inger, nem lehet kiszqrni ha valamit csinál, akkor pont miért tette. Ha ki akarjuk szqrni, akkor el kell szigetelni a külvilágtól és ezeket az ingereket alkalmazhatjuk. A politikai kultúra ezen a lélektani irányzaton alapul. A nemzetek, népek, országok viselkedésének a mérésén alapul. Azt amit mérni akarnak, az bizonyos nemzet specifikus orientációs hajlamok elQítélete (pl.: olaszok hevesek, angolok fapofájúak, a franciák lázadóak, a magyarok szalmaláng viselkedésqek). A népeknek van karakterek, nem egyformán viselkednek. KülönbözQ orientációi vannak.

Miféle orientációkról van szó. Három elkülöníthetQ elemek:
kognitív (megismerQ, tudatív, gondolkodásbeli, értelmi), vagyis mit hajlamosak gondolni a világról. Milyen a világképük, felfogásuk, mennyire babonásak, mennyire felvilágosodottak, mennyire tájékozottak vagy tájékozatlanok. Különféle intelligencia kvócienssel is mérhetQ.
a második összetevQje az affektív, ez egy érzelmi jellegq hajlandóság. Ezt nevezzük úgy, hogy vérmérséklet. Bármit tesz is, azt érzelmileg átfqtötten vagy érzelmek nélkül teszi az adott néphez tartozóan. És végül evaulatív hajlam (értékszóból ered), arra utalva hogy milyen értékek azok amelyek az adott nép fontosnak tart, milyen értékek, eszmék jegyében értékeli Q a külvilágot, a politikusokat. Mennyire szabadságszeretQ, vagy mennyire szolgatív, vagy fegyelmezett. Bizonyos értékek azok amelyek jellemzik Qket.
evaluatív (értékelQ) jellegq: politikai vélemények, értékelések, értékítéletek alkotják.
Ezek az elemek összefüggenek egymással, összeállnak egy rendszerbe, amely egy adott nép politikai attitqdjét meghatározza. Viselkedéses beállítottságot, késztetettséget jelent az attitqd (ha valaki hajlamos agresszíven vezetni  ez az attitqdje).
A politikai orientáció is egy viselkedési késztetettsége futnak ki, tehát amilyen gondolatok, értékek jellemzik egy népet, abból egy viselkedési hajlam következik. Ezek a politikai kultúrát meghatározó okok.

Milyen típusokat lehet ezeknek az összetevQknek a kombinációjából felállítani? Három fQ típust különböztetnek meg: Almond és Verba.
parókiális (provinciális): ami jelent olyasmit, hogy szqklátókörq (szó szerinti értelmében, vagyis mekkora az a perspektíva ami nyitva áll). Mennyire tekintenek túl a falujuk, illetve határuk túloldalára. Mindegy mi van a világban, éljük a magunk életét és ennyi elég.
alattvalói kultúra: ennek az elnevezésében is benne rejlik a lényege, ahol a politika hordozó tagjai, részesei a politikának nem alanyai, hanem tárgyai. Rajtuk gyakorolják a politikát, Qk csak elviselik, eltqrik. Az abszolutizmus államok (francia, spanyol, orosz) között egy politikai actor van, ami a hatalmat kézben tartja (az állam én vagyok). Rövid ideig, szélsQséges esetekben fordulhat elQ. A politikai kultúrákat az jellemzi, hogy actorként fogják fel az emberek. A hajlam, a kulturális késztetettség azonban ugyanúgy velünk él, bennünk van mint ahogy a parókiális is. Úgy tesz mintha semmi köze nem lenne ahhoz, ami a politikában mqködik. Mi készen kapjuk és semmi közünk hozzá. Demokratikus gondolkodás esetén nem így van.
demokratikus politikai kultúra (résztvevQi politikai kultúra): amikor a polgárok a politika részeseként, cselekvQ aktívként fogják fel, felelQsségük tudatában tanúsítják a politikai magatartást, a politikai részvételt vagyis nemcsak tárgyai, hanem alanyai is a politikának. Így is viselkednek: számon kérnek, megszólalnak, elmennek a képviselQi találkozóra. Személyükben és aktívan is részt vesznek a politikai életben. Ide tartozik a tolerancia, vagyis ugyanez a jog másikat is megillet, annak a tolerálása, hogy ún. plurális társadalomban élünk, vagyis a társadalom tagolt (nyelvi, vallási értelemben is) és a tolarencia azt kívánja tQlünk, hogy ezt a pluralitást elfogadjuk.

A politikai kultúrának vannak szintjei is. Mindhárom típusban jelen lehet.
rendszerkultúra (legfelsQ szint): a rendszer itt politikai rendszert jelent. A rendszer bármi és minden ami a környezetétQl elkülönül. BelülrQl szervezettebb kapcsolatai vannak, mint kívülrQl. A politikai rendszer környezete kettQs, külsQ környezete (pl.: a magyar politika külsQ környezete a szlovák, stb.) a belsQ környezete a társadalom (jogi alrendszer, kulturális alrendszer). A környezetbQl input hatások érik a rendszer. Két fQ hatást különböztetünk meg: vannak igények (4 évente választások, törvények, pártatlan bírák, közbiztonság) és támogatások (befizetjük az adókat, elmegyünk szavazni). Vannak kimeneti hatások, amelyet a politika a környezet számára teljesít. Ezeknek is két típusa van: Vannak válaszok és vannak kezdeményezések. A politikai rendszeren belül a bejövQ hatásokat fogadják a nem állami, politikai szervezetek ezeknek a középpontjában állnak a pártok (párt, érdekképviselet, lobby). Ezek nem részei az állami apparátusnak, ezeket az igényeket felfogják és ezeknek hangot adnak. Van a kimeneti oldal, amely az out hatásokat produkálja, itt lesznek az állami szervek, hiszen nekik van cselekvési képességük. Az állami szervnek három fQ része van: a törvényhozás, a hatalommegosztás és a bíráskodás. A politikai szerepek között vannak kapcsolatok, itt mqködnek a közvetítQ szerepek pl.: médiák, parlament. Vagyis van egy oda-vissza mqködQ kapcsolat. A rendszerkultúrán azt értjük, hogy ez a rendszer mqködik, vannak szabályok, vannak szervezetek és van jellege. Ez a kemény magja mindenféle politizálásnak. Az ehhez való viszony az, ami a politika kultúrának a legfelsQ szintje ami két pólus köré szervezQdhet. Lehet konfliktusos vagy konszenzusos. Vagy a megegyezésen (konszenzuson) alapul a politikai kultúra, vagy pedig az ellenségeskedésekre (konfliktusokra).
folyamat kultúra: ami általában a hatalomhoz való viszonyt jelenti. Nem a hatalmi intézményekhez (rendQrség, országgyqlés), hanem ahhoz a helyzethez, jelenséghez hogy hierarchikus világban élünk, azaz vannak akiknek hatalma van mások pedig ennek a hatalomnak ki vannak szolgáltatva. Két pólus: autorite (komfort) a hatalom feltétlen elfogadása (politika, iskola, család), illetQleg ezzel szemben van egy demokratikus beállítódás, amely a hatalmi struktúrát nem tartja feltétlen szükségesnek. Ezzel a hatalommal szemben az egyenjogúság vagy pedig egy kritikai, ami támadó, számonkérQ beállítottsággal rendelkezik.
döntési kultúra: azt a sajátosságot fogalmazza meg, hogy a döntéshozatal során milyen megfontolásra támaszkodnak. Hogyan születnek a döntések, mikre alapozzák, milyen döntéshozatalt tartanak jónak. Itt is két pólus van: az egyik a pragmaticus a másik az ideologikus. A pragmaticus (pl.: Deák) a hasznosságot nézi, ami hasznos célravezetQ. Az ideologikus, amely eszméket kér számon, nem az a fontos, hogy milyen eredménye lesz.

Történetiség szempontja: Analitikus leírás, amely adottnak vesz bizonyos társadalmakat és azok mqködésébQl kívánja megérteni, de választ nem ad arra, hogy miért olyan amilyen. A magyarázathoz nem lehet nélkülözni a történeti magyarázatot. A magyar kutatásokból kiemelkedQ alakok: Bibó István, Szqcs JenQ, Gombár Csaba.



























36. A magyar társadalom politikai kultúrája (230-237. o.)


XX. századi magyar politikai kultúrát több, egymást befolyásoló, különbözQ identitású örökség alapozza meg (pld. A paraszti politikai kultúra, továbbélt az elsQgenerációs munkásság városlakó életmódjában is). A magyar politikai kultúra alakulásának megértéséhez nem lehet megkerülni Bibó István életmqvét. Aki számos munkájában foglalkozott a magyar történelem meghatározó eseményeinek, illetve a különbözQ politikai döntések hátterében meghúzódó valós okoknak a tanulmányozásával.









































37. Politikai kultúra Magyarországon a rendszerváltás után (237-243. o.)


A legfontosabb tényezQje a magyar politikai-hatalmi átalakulásnak és az átmenetnek, hogy az békés úton valósult meg.
A kutatók között máig vita van arról, hogy mivel magyarázható az erQszak elmaradása. Sokan az 1956-os tragédiával érvelnek, amely olyan mélyen épül be a generációk politikai élményvilágába, hogy emléke mind a mai napig szabályozó erQként mqködik.
Elmaradt tehát a polgárháborús konfrontáció, hiányzott a hatósági erQszak, miközben alapvetQen megváltoztak a hatalmi-politikai intézményrendszer feltételei, és a fQszereplQk nagy része is lecserélQdött.
Az átalakulási folyamat egy másik fontos jellemzQje volt a többpártrendszer kialakulása, stabilizálódása és annak viszonylag gyors elfogadása a társadalomban.
Az 1990-ben elindult majd félszáz pártból végül hatan jutottak be a parlamentbe, négy évvel késQbb ugyan az a hat párt érte el a parlamenti bekerüléshez szükséges minimumot, úgy hogy közben a küszöböt felemelték. A harmadik választáson annyiban változott a kép, hogy a KDNP helyére a MIÉP került be, formálisan tehát továbbra is hat párt foglal helyet a parlamentben.
A harmadik választáson a választói magatartás alakulását vizsgálva fontos megjegyezni, hogy míg az elsQ két választás alakalmával a radikális-szélsQséges erQk totális vereséget szenvedtek, addig 1998-ban a MIÉP parlamentbe kerülésével megtört ez a trend, a lakosság csak egy elenyészQ része mutatott hajlandóságot arra, hogy a radikális megoldások híveit szavazataikkal egyértelmqen támogassa.
A jelenlegi magyar politikai kultúrában még egyszerre fontosak az 1989 elQttrQl örökölt beidegzQdések, de legalább annyira meghatározók már az elmúlt évtizedek történései és intézményesülései. A majd félévszázados szocialista politikai berendezkedés számos olyan nyomot hagyott a magyar lakosság lelkivilágában, melyek a mai napig kihatnak a választópolgárok politikai kultúrájára. Az emberek nem szokták meg pl. a civil kezdeményezések jelentQségét és erejét, és  a Kádár-korszak utolsó évtizedét kivéve, amikor már látható némi kezdeményezés -, alapvetQen alávetették magukat a központi hatalom akaratának. Ezzel összefüggésben egyfajta infantilizmus és a konfliktusok elkerülésének reflexe épült be az emberek tudatába, és talán  a nyolcvanas években megindult lassú változások mellett  ezzel magyarázható a rendszerváltás elsQ néhány évének békés jellege, és a rendkívül gyors alkalmazkodás az újonnan kialakult rendszerhez, és annak stabilitása.
Ugyanakkor problémát jelentett a múltból hozott hagyományok feldolgozása és kezelése.
Az a kettQsség ami abból adódik, hogy az 1989 elQtti és az azóta eltelt idQben kialakult viselkedések egyaránt áthatják a magyar politikai rendszert, magyarázza, hogy a magyar politikai kultúra alapvetQen vegyes jellegq.
Egymás mellett találhatjuk meg az új intézmények elfogadását, a gyors alkalmazkodás képességét, valamint a passzivitás, nemtörQdömség és érdektelenség jeleit is, de ugyanígy jól megfér egymás mellett a tehetetlen panaszkodás és a tiltakozás is a magyar választópolgárok lelkében.
Végezetül lényeges változást figyelhetünk meg a kisebb közösségek, szubkultúrák helyzetét illetQen, mert míg a rendszerváltást megelQzQen ezek nagyrészt rejtve maradtak a nyilvánosság szeme elQtt, addig jelenleg nyíltan mqködnek és támogatást élveznek.


38. A politikai szocializáció fogalmi megközelítése (245-249. o.)


Azt a folyamatot, amelynek során az emberi egyének társas lénnyé válnak, szocializációnak nevezzük. Politikai szocializációnak nevezzük azt a folyamatot, melynek során az emberi egyének politikai lénnyé, a politika adott intézményrendszerében részvételre képes egyénné válnak.

Korszakai:
Az 50-es évektQl a 70-es évek végéig tartó hQskor . A politikai szocializációt tanulásként és alkalmazkodásként fogják fel. A hangsúly a tanulási modellekre helyezQdik, mint amilyen az akkumulációs modell (az ismeretek felhalmozása), az interperszonális átviteli modell (a szocializációs hatások megszqrése), a kognitív fejlQdési modell (a politikai tapasztalatok önálló feldolgozása). A személyiség formálására ható elemei a tudás (információ), az értékek (alapvetQ nézetek) és az attitqdök (viselkedéses beállítódások). A szocializációs mechanizmusok körében Rush és Althoff az utánzást, a tanítást és a motiválást különíti el.
A 80-as évek. Kitágul a politikai szocializáció: egyrészt tágabb értelmezést nyer a politikum szférája, másrészt idQben kitolódik, s egész életünkön át zajló folyamatként nyer értelmezést maga a szocializáció. A szocializáció nem általában a politikára, hanem az egyénnek a társadalomban elfoglalt helyére irányul.
A 90-es évek. Kéri László öt, meghatározó témakörben látja rendezQdni az elemzéseket:
Nemzeti identitás, különbözQ nemzetekrQl vallott ismeretek, elQítéletek és ezek tompítási lehetQségei.
Etnikai-vallási és egyéb kisebbségi csoportok problémái.
Környezetvédelmi problémák.
A demokratikus politikai nevelés lehetQségei.
Konfliktustanulás, a konfliktusviselés politikai szocializációs jelentQségének vizsgálata.

Napjaink felfogását magához a kutatáshoz és a tudományos hagyatékhoz való eltérQ viszony jellemzi elsQsorban.


















39. A politikai szocializáció folyamata és ágensei (249-258. o.)

A politikai szocializáció az egyén és a társadalom közötti interakcióknakaz a folyamata, amelyben az egyén társadalmi-politikai arculata kialakul. A társadalmi-politikai rendszer szervezetten és intézményesen ad át az új generációnak kész világképeket, hogy továbbörökítse magát bennük.
Fogalmi elemek:
Politikai szocializáció folyamat, tehát nem záródik le.
Interaktív folyamat, személyek közvetítik, és kölcsönhatások sorozatában fejti ki hatását a személyiség fejlQdésére.
A szocializációs ágensek, az egyén környezetének meghatározó személyei, csoportjai és intézményei közvetítik.
Funkciója az egyén adott társadalmi rendbe való integrálása, az adott rend reprodukálása.
Az egyén és a társadalom között a politikai rendszer közvetít amelynek részét képezi a politikai kultúra, és a politikai magatartás.
Tanulási folyamat, ismeretek készségek, szerepek, értékek elsajátítása.
A forgalmi elemekbQl Weiss három modellt különít el:
Repressziós modell Abból, hogy beleszületünk egy társadalomba, annak valamelyik pozíciójába külsQ kényszer mintegy betör minket az adott rendbe.
Integrációs modell, az egyén-társadalom viszonyban nem az egyén elnyomását látja, hanem a kettQ együttmqködését.
Induviduációs modell. A személyes identitásnak és a társadalmi identitásnak az egyensúlyából alakul ki. A politikai kompetenciát szerezzük meg a politikai szocializáció során. Három szintje van: a kognitív, a morális és a cselekvési. A politikai kompetencia következQ elemei alakulnak ki: a politikai részvétel iránti akarat, a politikai felelQsségtudat képessége, a politikai tolerancia tulajdonsága és a politikai távolságtartás képessége.
A politikai szocializásiós folyamatok kétféleképpen fejtik ki hatásukat.
Az elsQdleges szocializáció, a politikai személyiség.
A másodlagos szocializáció a politikai kompetencia.

Azokat a közvetítQket, akiknek tipikusan meghatározó szerepük van az egyén politikai személyiségének és kompetenciájának kialakulásában, szocializációs ágenseknek nevezzük.
A szociálpszichológia az egyéni önkép számára meghatározó csoportokat vonatkoztatási csoportnak nevezi.
Az ágensek csoportjai:
A család. Itt találkozunk elQször a hatalom, a tekintély, a hierarchia jelenségeivel.
Az iskola. A felelQs politikai magatartás feltétele a mqveltség, a magasabb iskolázottság, mert ezek nagyobb politikai aktivitással járnak együtt.
A kortárscsoport. EgyenlQ státuszú egyének informális közössége. A közösségi érzést kínálja, s hatást is a csoportnyomáson keresztül fejti ki. A kortárscsoport hatása: - a csoport fontos az egyén számára, - a politika fontos a csoport számára, -A politika fontos az egyén számára.
A tömegkommunikáció. Mai világunk elképzelhetetlen a tömegkommunikáció mindent átfogó jelenléte nélkül.
A munkahely. Ha az érdekeknek csak egy szegmense, a gazdasági érdekek ütközése és érvényesítése történik meg, erQsen politikai szocializációs hatása lehet.
A politikai pártok. A politikai rendszer és az egyének közti közvetítés fQ csatornái a pártok, s ezt a közvetítést nagyfokú tudatossággal végzik.
A vallási szervezetek. Az egyházak bekapcsolódnak a politikai folyamatokba, s politikai álláspontok mellett, vagy ellen kardoskodnak.
A katonaság. Szocializációs szerepe az adott társadalomban betöltött szerepével arányos.
40. Politikai szocializáció a szocializmusban (258-262. o.)


A szocialista országok politikai szocializációs jellegzetességei nem sorolhatók a politikatörténet körébe. A szocialista viszonyok között zajló szocializáció is a szocialista politikai rendszer következménye és konstruktív eleme volt: ez a politikai rendszer is a neki megfelelQ szocializációt mqködtette.
A létezQ szocializmus politikai szocializációja a hazugságra és félelemre épül. Ezt a szocializációt dolgozza ki az a társadalom, amelyben a termelQ alkalmazott az ember nem állampolgár, hanem alattvaló.
Ez három, szocializációs hullám következményeként állt elQ:
Az 1948/49 és 1956 között, az ún. Rákosi-rendszer.
A büntetés, tiltakozás és ellenállás miatt 1956 után.
A Kádár rendszer depolitizáció alkuajánlata a 60-as évek második felétQl.

A szocialista rendszerek politikai szocializációjának jegyei:
A hazugságon alapuló kettQsség. Élesen elvált egymástól a felülrQl lefelé kiépített direkt szocializációs mechanizmus, illetve a privát szféra alulról építkezQ spontán indirekt szocializációs folyamata. Azon ágensek szerepe értékelQdött fel egy ilyen hatalom számára, amelyeket intézményesültségük okán erQs kézzel tudott irányítani, ilyen az iskola, az ifjúsági szervezetek, a tömegkommunikáció, a munkaszervezetek, a katonaság és a vallási szervezetek. Azonban két ágens elkerülhetetlenül kisiklott az akármilyen szorosan is kötött hálóból: a család és a kortárscsoport. E két ágens biztosította az alulról építkezQ szocializációt.
Az idealizmus egy ideálisnak hirdetett társadalom víziójának kivetítése, a voluntarizmus pedig a realitások figyelmen kívül hagyása a politikai akarat megformálásakor. Minél nagyobb a távolság a valóságos helyzet és a célbavett eszmények között, annál ideálisabb a cél kijelölése.
A társadalom depolitizálása. A felülrQl vezérelt politikai rendszerben való részvétel nem lehetett valóságos, megjelenhetett volna a társadalmi tagoltság, és kifejezQdhetett volna az egyes csoportok tényleges érdeke és akarata. A szocializáció éppen errQl az igényrQl akart lenevelni, két különleges elemre korlátozni. Az egyik a politikai részvételnek a politikai ismeretekkel való helyettesítése. A másik a politikai részvételnek az ünnepi részvételre korlátozása volt.
Az autonómia-elvonás és az értékválság. Az érdekek nem szqnnek meg azáltal, hogy nem lehet Qket autonóm módon képviselni, ez esetben más csatornákat kell keresni érvényesítésükre. Így szervezQdött meg a személyes kapcsolatokon alapuló érdekkijárás rendszere. Az egyes érdekek nem a társadalmi súlyuknak megfelelQ elismerésben részesülnek, hanem az érdek érvényesítQjének személyes kapcsolatain és befolyásán múlnak. Ez pedig magának a döntési mechanizmusnak, végsQ fokon az egész politikai rendszernek a mqködését teszi kiszámíthatatlanná.









41. Napjaink politikai szocializásiós problémái (262-266. o.)


A 90-es évek politikai szocializációs alaphelyzetének megközelítéséhez a politikai reszocializáció fogalma kínálja a legjobb kiindulópontot. Ha a társadalomba való beilleszkedés a szocializáció elégtelensége folytán nem volt sikeres, s ez a sikertelenség egyéni társadalmi devianciában nyilvánul meg.
Az 1990-es elsQ választásra való készülQdés majd a kampány leglátványosabb hatása az volt, hogy az évtizeden át egyen-szürke festett politikai viselkedési sémák egy pillanat alatt lefoszlottak az emberekrQl, s sokszínqbben léptek színre a legkülönfélébb politikai irányzatok. Rövid idQ alatt a politikai színskála összes árnyalata megjelent a közéletben, s a politika a tömegkommunikáción keresztül benyomult a mindennapi életbe, a privát szféra visszavette a politizálás jogát.
Módosult a politika fogalma és felfogása, a korábbi évtizedek távoli, misztifikált és átmoralizált politika-képének helyét egy nagyon is kézzelfogható kép vette át.
A másik jelentQs változás a szocializációs ágensek átrendezQdésében következett be. Ebben a körben a legszembeötlQbb az iskola szerepének módosulása. MegnQ a tömegkommunikáció szerepe is olyan generációk esetében, akik a TV elQtt nQttek fel.

A következQ csomópontok jelölhetQk ki a politikai szocializáció szervezQdésében:
Megszqnt az a kettQsség a hivatalos és nem-hivatalos szocializáció hatások között, amely a szocialista korszakot jellemezte. Kialakul a politikai üzenetek sokszínqsége és sokrétegqsége. A régiek helyére az új ellentmondások léptek.
JellemzQvé vált a piacgazdaság igenlése  kapitalizmus nélkül, és a szocializmus igenlése  kommunizmus nélkül.
A régi ellentmondások felszámolása nem a paradoxonok megszqnésével, hanem újabbak felszínre bukkanásával járt együtt. Ilyen a globalizáció és xenofóbia. A korábbi védett elzártságot egyszerre váltja fel a nemzetközi hatások tompítás nélküli megjelenése. Hasonló ellentmondás a jogállamiság és anarchia együttes színrelépése. További paradoxon az individualitás és kollektivitás együttes jelenléte. A liberalizmus és tekintélyelvqség együttes jelenléte: a rendszerváltás maga is a szabadság, mégpedig az egyéni-polgári szabadság jelszava jegyében ment végbe.

Az átmenet nem zárult le, a viszonyok nem kristályosodtak ki, nem látható még, hogy az ellentmondások milyen irányban fognak eldQlni. Valószínqleg több generáció nagy részének szocializációja sínyli meg.














42. Biopolitika (268-271. o.)


A biopolitika szó nálunk arra utal, hogy a modern politika ott kezdQdik, ahol a biológia kötelékek és meghatározottságok már nem határoznak meg mindent, ahol a közös politikai testben betöltött tagságnak elsQbbsége van a biológiai testtel vállalt szolidaritással szemben.
A biopolitikai mozgalmak a másik leleplezésére szolgáló fegyvereket találnak ki és alkalmaznak ellenségeikkel szemben. A leleplezés biopolitikai szertartása valamely érv megcáfolásának általános totalitárius mintáját követi.
Minden fajnak, mindkét nemnek megvan a maga igaza és minél hatékonyabb a lobbyjuk, annál erQsebben védik. A faj- és nem-elméletek a modern tömegtársadalom termékei.
A biopolitika a tömegkultúra terméke.

A biopolitikai mozgalmak olyan háló kifeszítését szeretnék elérni, amelyben ideális esetben, minden faji és nemi diszkrimináció valamint ökológiaellenes magatartás fennakad.

Általános problémaként jelentkezik az a nézet, hogy a hagyományos politika és a biopolitika között áthidalhatatlan szakadék tátong, az ellentét kibékíthetetlen. A biopolitikai mozgalmak követeléseik törvényesítése céljából a törvényhozó testületekhez, pártpolitikusokhoz fordulnak. A biopolitikai mozgalmak szövetségre lépnek a hagyományos politikai pártokkal, amelyek ugyan lépéskéséssel értik meg, mirQl is van szó, amennyiben ideológiai, pártpolitikai vagy pusztán szavazatszerzQ szándékkal felkarolják a biopolitikai törekvéseket..

A biopolitika mozgalmi jellegq és egy-egy témára koncentrálva akár tömegeket is képes maga mellé állítani, mozgósítani.

























43. Etnopolitika (271-273. o.)


Gombár Csaba társadalomszemléletünk etnicizálódását hangsúlyozza. A magyar politikai kultúrát premodernnek, a politikai intézményrendszert gyorsan modernizálódónak találja.
A politikum új témákkal telítQdik, a globális migráció hatása felrobbant idegengyqlölettel, etnikai konfliktusokkal, a biopolitikai modell megjelenítésével.
Megjelent az etnokrácia, mint a hatalmi berendezkedés sajátos elve és gyakorlata. Az etnokrácia fogalmán valamely politikai alakulat többségi nemzetének, etnikumának politikai eszközökkel biztosított érdekérvényesítést értik. Az etnokrácia a maga politikailag megalkotott etnikai entitásának vélt érdekét kívánja érvényesíteni.
A kisebbségek demokratikus jogaimnak, másságuk politikai tolerálásának felemlegetésekor nem kisebbségekrQl esik szó, hanem tipikusan biopolitikai témákat megtestesítQ kisebbségekrQl.
Gombás szerint a nemzetségi kérdést depolitizálni kell. Hasonlóan a valláshoz, magánüggyé kell formálni, és az egyéni szabadság körébe kell utalni. Az etnikumok között súlyos feszültségek vannak a méltánytalan egyenlQtlenség miatt. A pozitív diszkriminációnak is kellemetlen hátulütQi vannak. Hosszú távon nagy feszültség okozója lehet.
































44. Politikai ökológia (273-278. o.)


A környezetvédelmi problémák ma már földünk minden pontján érzékelhetQk.

Az ökológia fogalma: kezdetben annak a tudománynak a leírására használják, mely az elsQ szervezete fizikai és biológiai összefüggésében szemléli. A humán ökológia az ember és a környezetét vizsgálta. Az ökológiában két alapvetQ tábort különböztetünk meg. Az elsQbe azok tartoznak, akik látszólag tiszta ökológiát mqvelnek. A másik tábor tagjai a társadalmilag és politikailag elkötelezett jellegqek.

Ökológiai elmélettípusok: Az ökológiai mozgalmak fejlQdésénél három szakasz különül el. Kezdetben a politikai területre tévedt biológusok uralták a teret. Ezt a globális szemlélet konkrétabb megközelítése váltotta fel. Végül a hangsúly átkerül a politikára.

A fenálló politika kritikája:
Utópia. Feltételez egy probléma- és konfliktusmentesség állapotában létezQ társadalmat.
Romantika. Az ember és a természet egysége.
Anarchizmus. Autonóm közösségekre kívánja felépíteni a társadalmat.
Liberalizmus. Egyéni és társadalmi autonómiát tqz ki célul.
Konzervatizmus. Helyi értékek dicsérete.
Szocializmus. Új társadalmat, radikális változást követel.

Ökológiai politika. KülönbözQ szervezeti formákban léphetnek fel a politikában: egyesületként, politikai pártként vagy választási egyesületként.

Az ökológiai mozgalom. A társadalmi szervezetek és csoportok ökológiai és szociális problémák megoldásáért harcolnak társadalmi szintem.

Ökológiai programok. Mintájaként szolgál a német Zöldek elsQ szövetségi programja. Kiemelten foglalkozik a gazdaságpolitika alapjaival és céljaival.

Az ökológiai mozgalmak társadalmi bázisai. Következtetések. Az ökológiai mozgalmak társadalmi bázisa heterogén, az ökológiai mozgalmak az érintettség alapján szervezQdnek. Az ökológiai mozgalmak bázisa sokkal fiatalabb, mint a hagyományos politikai csoportosulásoké. JellemzQ az átlagosnál magasabb képzettség, de részt vesz az összes társadalmi réteg.








45. A magyarországi zöldek (278-280. o.)


Az államszocialista idQszakban a hatalom nem engedélyezte az ökológiai csoportosulásokat. A hazai ökológiai problémák hiányosan jutottak el a lakossághoz.

Az elsQ alternatív mozgalom a Dialógus független békemozgalom volt (1982). A második jelentQs csoportosulás a Szársomlyói-hegy védelmére jött létre. A nyolcvanas évek derekán a környezetvédQ klubokat már élni hagyta a hatalom. A harmadik a Duna-mozgalom (1984) volt. A bQs-nagymarosi vízlépcsQ tervezett megépítése pusztán környezetvédelmi konfliktus maradhatott volna. A közvéleményt azonban sikerült felrázni.

Az 1990-es évek elejére 54 ökológiai jellegq politikai és társadalmi szervezQdés jött létre.
Az 1990-es országgyqlési választásokon a Zöld Párt csak 0,37%-ot ért el.

Az 1994-es választások elQtt a semlegesnek mondható Zöld Párt a politikai skálán erQsen jobbra tolódott. Ezzel szemben szervezQdött a Zöld Alternatíva, amelyvisszatért az eredeti célokhoz. A legjelentQsebb környezetvédelmi csoportokat fogta össze, pl. Duna kört, a Magyar TermészetvédQk Szövetségét, stb.

A pártoknak volt ugyan környezetvédelmi programjuk, de sokszor saját tagjaik sem érvényesítették Qket.

A 2002-es választás közeledtével egy új párt jelentkezett a Zöld demokraták.












46. Globalizáció-ellenség (280-283. o.)


Néhány évvel ezelQtt teljesen ismeretlen jelenség volt, hogy a világ különbözQ országaiból érkezett, ideológiai céljaiban egymástól néha nagyon mesze álló szervezetek egy közös cél érdekében egy országban, egy adott pillanatban többszázezres tüntetéseken vegyenek részt.

A globalizáció-ellenes tüntetéssorozat elsQ állomása 1999 novemberében Seattleben volt, a Világkereskedelmi szervezet ellen demonstráltak. 2000. szeptemberében Prágában a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap közgyqlése adott alkalmat a tiltakozásra, decemberben Nizzában az Európai Unió csúcsértekezlete. 2001. januárjában Washingtonban az új amerikai elnök beiktatása hozta össze a csoportokat. 2001. áprilisában Québecben az Amerika közi csúcsértekezlet adta az apropót. 2001. júliusában Genovában a G8-ak évi csúcsértekezletét kísérték tüntetéssorozatok. A tiltakozások eredménye vitatható.

A háttérben sok, különbözQ ügyért küzdQ szervezet van. Ezek csak abban értenek egyet, hogy a globalizáció nemhogy megoldaná az emberiség problémáit, hanem ellenkezQleg: maga a globalizáció a probléma. A különbözQ tiltakozó szervezetek globalizáció-ellenes koalíciót alkotnak. A koalíciónak vezetQ ideológusa nincs, így nincs egységes hang, sQt stratégia sem.

Érdekes módon a globalizáció egyik jellegzetes terméke, az internet nyújt a mozgalom számára kommunikációs lehetQséget az olcsó és ellenQrizhetetlen szervezkedésre.
A globalizáció haszonélvezQi a jelek szerint nem képesek,, vagy a rendszer természetébQl következQen nem is lehetnek képesek az önkorlátozásra.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadás a globalizáció-elelnségben egységet teremtQ alternatív mozgalmakat is új helyzet elé állította, megváltoztatva mozgalmuk jelentését. Amerikát, mint globális hatalmat s rajta keresztül a globalizációt célozták, és a tett elsQsorban szimbolikus volt. Közös nevezQre kerültek ezzel a globalizáció-ellenes tüntetQk, akik hasonló szimbolikus akciókkal  McDonald s ablakok bezúzása, Nike kirakatok szétverése stb.  próbálták elérni, hogy a szimbolikus célpontok a változás iránti igény metaforáját közvetítik a médián keresztül.








PAGE 


PAGE 60

Hasonló témájú dokumentumok

B4 Márkatípusok

- 2008-05-14 17:57:12

Vizsgára kiírt tételek + bizonyítás

- 2008-05-18 10:46:05

4.Ember küdelme öregedés ellen

- 2010-01-12 18:28:31

11.Apoptózis megfejtése

- 2010-01-12 20:22:29

Jogi alaptan 10. tétel

- 2009-10-25 15:10:19

Jogi alaptan 9. tétel

- 2009-10-25 15:09:56

8.Programozott sejthalál az evolúcióban

- 2010-01-12 18:30:59

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Add hozzá azokat a tantárgyakat a saját tárgyakhoz, melyeket aktuálisan hallgatsz a félév során. Így megkapod mások üzeneteit akik tantárggyal kapcsolatban írnak, illetve Te magad is írhatsz ezzel kapcsolatban. Írhatsz naptári bejegyzést, kitöltheted a tantárgyi adatlapját és egy tárgy lapján látod azokat a hallgatókat akik szintén felvették ebben a félévben a tárgyat.

10. 16 2008 2009. május 21. ábra acélgyártás adóigazgatás algebra balázs jános diffúzió épszerk v falusi turizmus filmtörténet fizika 1 földtudomány funkcionalizmus gyakorlat hálótervezés identitás illeték jegyzőkönyv kidolgozott kérdések kötelmi jog közigazgatástörténet közpolitika különleges épszerk lemez lézer lophotrochozoa matek média minden ami valszám mindennapok kémiája művészet paulovics political science stratégia szervetlen szervezeti szigorlat szív szociálpszichológia tanirodai tarnóczi féle társadalomelmélet település témák tengely természetvédelem vizsga feladatsor