KREDIT
VADÁSZ

Világirodalom: A 19. sz. irodalma

Országok listájaHungaryNyíregyházi FőiskolaBölcsészettudományi és Művészeti Főiskolai KarMagyarII. IrodalomszigorlatVilágirodalom: A 19. sz. irodalmaVilágirodalom: A 19. sz. irodalma

A modern líra kialakulása a 19. század második felében

A modern líra Franciaországban alakul ki. LépcsQi: Parnasszizmus, szimbolizmus, impresszionizmus.

Parnasszizmus

Parnasszosz görög eredetq szó. Itt laktak a múzsák és Apolló.
A parnasszizmus a romantika ellen jött létre. Társadalmi-politikai hátterében az 1850/1860-as évek csalódottságai játszanak szerepet: szabadságharcok bukása utáni idQszak, a kapitalizmus terjedése. Az emberek csömört kaptak az akkori világtól: Gyqlölöm koromat - vágta a világ szemébe Leconte de Lisle. Divat lett a múlt, a tiszta szépség, az antik utáni vágy. A mqvészetek tisztelete megnQtt. Úgy gondolták sokan, hogy a mqvészi tevékenység a legmagasabb emberi tevékenység.

Romantika Parnasszizmus Az érzelmek kiáradása. Érzéketlen akar lenni (impassibilité ~ szenvtelenség) Vallomásosság, a lírai szubjektum hosszan szól magáról. Nem szólal meg a lírai én, nem jellemzQ a vallomásosság. Mitológiáról, történelemrQl, mqtárgyakról írva lesznek személytelenek, tárgyiasak. A plaszticitás kerül elQtérbe. A kora középkor keresztény, misztikus világa a kedvenc történelmi koruk. A pogány, a görög és római kultúra a kedvenc témájuk. Mesterségbeli tudás fontossága. Formatisztelet, kötött formák (szonett). Révületben alkottak a mqvészek. Szerintük ihlet nincs, a versírás tudatos tevékenység.
Théophile Gautier hirdeti a mqvészet öncélúságát (l art pour l art mozgalom). A tökéletes forma idQtlen varázsát kell megteremtenie a mqvésznek. A mqvészet címq verse a parnasszizmus programját tartalmazza: Minden rom. A mqvészet/ örök. A többi por./ A népet/ túléli a szobor.
Gautier a romantika táborában indult, de késQbb kiábrándult. Rajongó szépségimádat jellemezte. ElsQ parnasszista kötete: Zománcok és kámeák (1852). Ez az elsQ parnasszista kötet is egyben. Hatott Baudelaire-re is, aki neki ajánlotta A romlás virágai címq kötetét is.

Leconte de Lisle aszketikus, komor, múltba forduló ember, poeta doctus. Mqfordításokat írt (Homérosz, Aiszkhülosz). 1852-ben jelent meg Antik költemények címq kötete. Híresebb versei: Elefántok, A komédiások, Az oroszlán halála. 1862-ben Barbár költemények címq kötete jelent meg.
A francia költészet java Leconte de Lisle körül csoportosult. A közös jelentkezéshez egységes kiállást jelentQ antológia kellett. 1866-ban megjelent a költQi antológia Jelenkori Parnasszus címmel. Sikere óriási volt. Ez a mqvészi szenvtelenség nagyon is megfelelt az értelmiség eszményvesztésének. 1871 végén jelenhetett meg a második kötet. Az általános csüggedésben szinte menedék lett az olvasó emberek számára a parnasszizmus szenvtelensége. A testi szerelem kultusza ugyanolyan témavilág lett, mint a forradalmiság különbözQ formái. 1876-ban elkészült a harmadik kötet.

José Maria de Hérédia kubai-spanyol származású francia költQ. 118 tökéletes szonettet írt, és 4 románcot. A szonett legnagyobb mestere volt a parnasszisták között. Lassan dolgozott, ritkán publikált. 1893-ban jelent meg Trófeák címq kötete. A szenvtelenséget Q valósította meg legtökéletesebben. Hidegek a versei, mégis valamilyen spanyol hév bujkál a sorok mögött, rejtve.

A parnasszisták jelentQsége, hogy a formatisztelettel hatottak a szimbolistákra (fQleg Baudelaire-re, Verlaine elsQ két kötetére, Rimbaud egy-két versére, Mallarmé egész költészetére). Magyarországon Babitsra (Hideg szonettek), Juhász Gyulára, Kosztolányira, és Áprily Lajosra (Antigoné) hatottak.

Szimbolizmus

Preraffaeliták
Fiatal angol festQk szövetsége, amely 1848-ban alakult meg. A preraffaelita festQk döbbenettel figyelték a hanyatló brit festészetet, és a nagy reneszánsz mester, Raffaello elQtti, korai olasz festészet egyszerqségét akarták elérni, olyan mqvészeket választva példaképül, mint Botticelli és Lippi. A preraffaelita képek gyakran ábrázoltak irodalmi, történelmi vagy vallásos jeleneteket, és sokszor erkölcsi tanítást fqztek a társadalmi rend és kapcsolatok kérdéseihez. Gazdag textúrájú, aprólékos részletességgel ábrázolt képek készültek, amelyek különös figyelmet szenteltek a virágok és a textíliák nyújtotta díszítési lehetQségeknek.
A Preraffaelita Társaság legfontosabb alakja Dante Gabriel Rosetti, olasz származású angol költQ, festQ volt. Költészetük jellemzQi: szándékolt egyszerqség, vallás, miszticizmus, szépség-kultusz, álomvilág. A szépet, a lelket, a tisztaságot, a nemest akarták visszacsempészni az iparosodó Angliába.

Szimbolizmus
Edgar Allen Poe A holló (1845) címq verse elQzménye a szimbolizmusnak.

Verlaine nevéhez fqzQdik a szimbolista mozgalom megindítása. 1885-ben Elátkozott költQk címen mutatta be az új nemzedék legjelentQsebb képviselQit, köztük Rainbaud-t és Mallarmét. Baudleaire és Verlaine is elQfutáraik voltak, de a szimbolizmus mint irányzat csak az 1870-es években bontakozott ki. Verlaine Költészettana (1874) a szimbolizmus valóságos programnyilatkozata. A szimbolizmus az 1890-es években válik uralkodóvá más irányzatokkal (realizmus) párhuzamosan.

A szimbolizmus görög eredetq szó. A szimbólum ismertetQjel volt kereskedQk számára. KésQbb egy gondolat tárgyi jele lett. Már az ókorban is, de fQleg a kereszténységgel, a középkorban terjedt el (kereszt, hal). Költészeti értelemben a szimbólum egy kép, vagy képsor, melynek van önmagán túlmutató képe. A szimbolizmus lényege nem elsQsorban szimbólumok használatában, hanem a világszemléletben van: kétféle valóság létezik. Van egy látható világ, mely eltakarja a megsejthetQ világot. ErrQl tanúsít sejtelmesen. A sejtetés a lényeg. A kép és tartalom között nincs szoros összefüggés. A titokzatosság, a babonásság, a sejtelmesség felkeltése a cél. A materializmus ellen van. Elégedetlenek a jelennel. Hamisnak érzik a kultúrát, tagadják a politikát.

A költQi képek között tartjuk számon a szimbólumot. A szimbólum is egy metaforából indul, de csak egy részét bontja ki. Eszközei: szinesztézia, zeneiség, alliteráció, látomásos képsor.

A szimbolisták szerint rejtett kapcsolat van az ember és a természet között, érzékeinket titkos egység hatja át (Baudelaire: Kapcsolatok). A szimbolizmusban egy-egy kép nem egyértelmq, kép és jelentés között nincs szoros kapcsolat. A kép, képsor célja csak a sejttetés. Homályos tudatállapotot sugall. A kép az olvasó számára is csak intuitívan fejthetQ meg (Raimbaud: A részeg hajó).

Az allegóriában kép és jelentés viszonya átvilágított és érthetQ, részleteiben is megfeleltethetQ (Baudelaire: Az albatrosz).

Terjed a vallásosság. A kor csalódott a tudományokban. Bergson hirdeti az érzelem, intuíció (élményszerq beleolvadás) fontosságát. A szimbolistáknál is az intuíció a legfontosabb. A szimbolizmus a századvég dekadenciájának terméke. A polgári válságból való kivezetQ utat keresték a szimbolisták a gQgös elzárkózással, az elüzletiesedett világ elQl való meneküléssel is (enyhe antikapitalizmus). A szimbolisták a parnasszizmus feje felett a romantikáig nyúlnak vissza (Hölderlin, Wagner).

Impresszionizmus

Eredetileg csúfnév volt. A képzQmqvészetben alakult ki elQször. 1876-ban egy kiállítás volt Párizsban, mely fiatal festQk a festQ impresszióit bemutatni igyekvQ képeit tartalmazta (Monet: Impresszió, A nap felkel). Eredetileg nem vették ezeket a képeket komolyan, késQbb viszont elismerték mqvészi törekvésnek, irányzatnak.

Elméleti alapjai a naturalizmus, realizmus elméleti alapjaira épülnek. Szerintük nincs állandó valóság, csak a pillanat és a benyomás. Velük nem fér össze a misztikum, fantázia; világosság, józanság jellemzi Qket. Egyfajta életélvezés, carpe diem filozófia jellemzQ rájuk. Az impresszionisták alaptörekvéseit a festészetbQl érthetjük meg: az impresszionista festQ olyannak festi a dolgokat, amilyennek abban a pillanatban látszanak. A benyomást akarták ábrázolni, nem a tárgyakat.
Az irodalomi impresszionizmusban a cél szintén egy légkör, egy pillanatnyi benyomás megörökítése. Sok a leírás, felsorolás, mellérendelQ szerkezet, színes jelzQk, laza mondatfqzés, nominális stílus (igei állítmányok hiánya). A szinesztézia-kultusz rájuk is jellemzQ. Sokszor csak színezQ jelleggel jelenik meg az impresszionizmus az ilyen mqfajokban. Pl. Verlaine Pszi chanson, Rimbaud Magánhangzók szonettje mqvek impresszionista-szimbolista alkotások.

Magyarországon a Nyugat elsQ nemzedékénél jelentkezik az irányzat: Kosztolányi DezsQ, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Kaffka Margit, Krúdy Gyula.




Charles Baudelaire
(1821-1864)


Élete
Párizsban született polgári családban. IdQs édesapja halála után anyja újra férjhez ment. Anyja tettét árulásnak tekintette. Baudelaire-t már diákkorában is rajongás és ideggyengeség jellemezte. Lázadó gQggel kezdte magát leépíteni: kávéházakban és mulatókban töltötte ideje jó részét; feltehetQleg ekkor szerezte gyógyíthatatlan betegségét (szifilisz). A szülQk 1841-ben Kalkuttába küldték a fiút, de Q félútról visszatért Párizsba. E tengeri utazása átitatta az egzotikus messzeség nosztalgiájával, melyek vissza-visszatérnek verseiben (Az albatrosz, Egy kreol hölgyhöz). NevelQapja gondnokság alá helyezte. Életének jelentQs eseménye volt Jeanne Duval mulatt származású színésznQvel való kapcsolata. A számító lány inkább csak kihasználta a költQt. A nQ mellett szokott rá Baudelaire az alkoholra, az ópiumra és a hasisra. Egy életen át a fekete Vénuszhoz volt láncolva, pedig gyqlölte a testi szerelmet. Baudelaire titokban éveken át Madame Sabatier iránt táplált átszellemült érzelmeket. 1864-ben hitelezQi elQl Belgiumba menekült. 1866 tavaszán szélütés érte, anyja Párizsba szállítatta. Utolsó hónapjait egy idegszanatóriumban töltötte.

Költészete
Baudelaire a szimbolizmus elindítója. Személyiségének és költQi világának legfontosabb jellemzQje, hogy homo duplex , egyfajta kettQs ember volt. 1848-ig forradalmár volt, aztán elfordult a forradalmiságtól és nevetségesnek tartott minden forradalmi törekvést. Egyszerre vágyott a plátói és a vad, testi szerelemre. Fiatal korában gazdag volt, de elpazarolta a pénzét, és szegénnyé lett. Bqnös életet élt, de a tisztaság utáni vágy jellemezte.


A romlás virágai (Les Fleurs du Mal)

Baudelaire 1842 óta írja késQbbi nagy kötetének darabjait. Rendkívül lassan, hihetetlen mqgonddal dolgozik. A romlás virágai kötete 1857-ben jelent meg, ekkor 100 költeményt tartalmaz. A végleges kiadás 1868-ban jelent meg, mely 157 verset tartalmaz. Az eredeti cím A Limbusz (az a negyedik régió a mennyben, ahol a keresztség nélkül meghalt gyermekek vagy a tiszta életq pogányok várják az üdvözülést) lett volna. A kötetben szereplQ néhány verse miatt erkölcsrontás vádjával bíróság elé került.
Baudelaire A romlás virágai kötete értetlenségbe ütközött. Csak Hugo és Gautier sejtette meg a kötet nagyságát. Baudelaire a korábbi, a romantika alkotta horizontot haladta meg az irodalomban. A nagyváros, a nyers valóság jelenik meg verseiben. Egy új morál hordozója a nagyváros. PezsgQbb, lüktetQbb, kaotikusabb, veszélyesebb az élet. A nyomor is nagy. Ezt tárja fel Baudelaire úgy, ahogy Q látja, beteg lelkének vetületeként.
Baudelaire a verselésben nem volt újító: hagyományos formákat használ, a szonettet.

Az eredeti címben a Mal szó többjelentésq: rosszat, gyötrelmeset, fájdalmasat, betegséget, veszteséget, testi bajt is jelent.
A romlás virágait tudatosan megalkotott kötetkompozíció jellemzi. Hangsúlyosak a nyitó- és záróversek, fontos a sorrendiség, a cikluscím, felépítés. Az Ajánlás Gautier-hez, a l art pour l art atyjához szól. Az ElQhang jelzi a kötet alaptónusát. Zaklatott, keserq vádirat a nyomorúságos emberi erkölcs, sQt az életfeltételek ellen. Ezt követi a hat tematikus ciklus.

I. Spleen és Ideál (109 vers, köztük: Az albatrosz; Kapcsolatok; Egy dög, A macska, A lélek hajnala, Pszi ének 1-2.): Világképének legfQbb összetevQi rajzolódnak ki verseibQl. A spleen szó kedvetlenséget, levertséget; az ideál a vágy eszményét jelöli. Az ember a kettQ közt vergQdik élete során. Ezek az önvizsgálat versei. Az albatrosz-sorsról, férfi és nQ küzdelmérQl is szó van ebben a ciklusban.

Az albatrosz ’! Az elsQ három strófa epikus jelegq allegorikus képsort mutat be: a rabul ejtett, a magasságból a mélybe kényszerült madár esetlen, szánalmas sutaságát. A költemény két végletet állít szembe: a fenn és a lenn világát, a magasságot és a mélységet. A fenn a kéklQtisztaságot, a végtelenséget, a korlátok nélküli szabadságot, a szép kalandokat, a földtQl való elszakadást hordozza. Ez az albatrosz igazi éltetQ eleme. Itt felszabadultan csatangoló, kalandokra szálló utas, a kéklQ lég ura , szép csoda , légi herceg . Lenn csak fásult és unatkozó, durva élcekkel szórakozó matrózok vannak: ez a rabság, megalázás és romlottság világa. A fenn értékei lenn értéktelenné válnak, visszájukra fordulnak. A légben szállómadár ebben az idegen közegben esetlen, bús beteg , s magasba emelQszárnyai teszik nevetségessé, kiszolgáltatottá. A képsor túlmutat önmagán: az értékpusztulás tragikus élményét, a tisztaság és a szépség elkerülhetetlen konfliktusát sugallja a durvasággal, a közönségessel. Az utólag a vershez illesztett negyedik strófa allegóriává egyszerqsíti a költeményt: a szellem embere lenn a földön bús rab , élcelQdéseknek megvetett célpontja.
Kapcsolatok ’! Baudelaire programadó verse. Az templom a természet metafora már misztikus sejtelmességet áraszt. A templom oszlopait, a természet jelenségeit és tárgyait is ez a különös jelenség hatja át: élnek, üzeneteket súgnak egymásnak. A természet elveszíti konkrétságát, s egy ismeretlen világ jelképeinek erdejévé válik. A valóság jelképes értelmq tárgyait valami titkos és mély egység kapcsolja össze: egymásba csendül a szín és a hang s az illat . Ebben az egyetemes összefüggésben elmosódnak a különbözQ érzékterületek határai. Vannak oboa-édes, zöld szagok, s ezekhez erkölcsi minQségek is kapcsolódnak: lehetnek gyQzedelmesek, romlottak, gazdagok . Ugyanígy tqnik el különbség a test és lélek között. Ars poetikája itt szólal meg: Jelképek erdején át visz az ember útja.

Egy dög ’! Az elhullott, férgektQl kikezdett, bqzlQ állat tetemének végletesen naturalisztikus leírása után a költQ a kedveséhez intézett katartikus hatású gondolattal fokozza a paradoxont: És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága, ilyen ragály és borzalom . Halmozott metaforák és képek révén a vers felszáll; és válik a legyQzhetetlen, elpusztíthatatlan és örök szerelem himnuszává: De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én Qrzöm, isteni szép lényegükben Qrzöm
elrothadt szerelmeimet! Baudelaire kívülállása az emberi világon egyszerre ijesztQ, ironikus és félelmet keltQen fenséges.

A lélek hajnala ’! Baudelaire megszólaltatja az ember gyarlóságát, a züllés undorát és a vágyakozó sóvárgást az ideál felé.

Pszi ének 1 ’! A vers elsQ része az Qsz és a tél közeledésével a halál elkerülhetetlenségét, a riadt lélek borzongó-borongó hangulatát érzékelteti. A sötétség és hideg az elmúlás fenyegetésének rettenetét idézi. A fahasábok döngése ijesztQ és titokzatos hallucinációkkal telik meg. Ezek mind a halál képzetét erQsítik. Tudatosodik a tündöklQ nyár és az élet közeli vége. Az elsQ rész tragikumával szemben álla második egység csöndes idillje, mely mégsem tudja elhárítani a fenyegetettséget: A sír les már az áldozatra. A sötétséggel a kedves anyáskodó gondossága kerül ellentétbe. A szerelem nem a férfi és nQ szenvedélye, hanem édes naplemente , Qszi glória , a forró nyarat elsirató Qszutó szelíd és sárga sugara . Az ember a halálba ringató ölelést várja az asszonyi gyöngédségtQl.

Az óra ’! A pusztulásra figyelmeztet: Emlékezz! A mohó IdQ megnyeri sorra/ a játszmát, nincs csalás, csak veszthetsz!  ez a rend.

II. Párizsi képek (20 vers, köztük: A szegény anyókák, Haláltánc, Párizsi álom): Oldottabb hangvételq, leíró és portréversek gyqjteménye, melyben a nyomorultak, az elesettek, a prostituáltak iránti részvét szólal meg.

Reggeli szürkület ’! DermesztQen idézi a nyomort.

III. A bor (5, köztük: A bor lelke, A szeretQk bora): A nyomasztó terhek elQl egyetlen menekülési út a mámor.

IV. A romlás virágai (13, köztük: Elítélt könyv felirata, A pusztulás): Az érzéki tobzódás, az erkölcsi lázadás helyzetei szólalnak meg. A bqnök világa, perverzitás, csömör, a pokol legmélyebb bugyrai jelennek meg. Ezek a legszörnyqbb versek a kötetben.

V. Lázadás (3: Szent Péter nemet mond, Ábel és Káin, A sátán litániája): A metafizikus lázadás, a satanizmus hangjai szólalnak meg. Lázadás Isten, Krisztus és Ábel faja ellen, dacból, amiért az ember nem juthat a fényre. Az istenkáromlást a hit egyfajta kinyilvánításának tartja itt Baudelaire.

VI. A halál (6 vers, köztük: A szeretQk halála, A szegények halála, A mqvészek halála, Az utazás): A végsQ ismeretlenre tár kaput. Az unalmas és kiábrándító világból csak a halál a kiút. A szenvedéseket átélt ember megérdemli ezt a boldog és szép halált. Ez egy jó dolog az élet után, az egyetlen jó, ami még történhet.

Az utazás ’! A ciklus és az egész kötet záróverse. A költQ élet- és mqvészetfilozófiájának foglalata, jelképalkotó mqvészetének csúcspontja; lírai mítosz. KöltQi szemlélete mqfajteremtQ: a világjárás motívumát, a térben és idQben megtett, valóságos helyváltoztatást a belsQ élet egymással összefüggQ kalandozásaira hangszereli át. A legelsQ strófa kétféle látásmódot állít egymással szembe: a mappa (térkép) elQtt álló gyermekekét, akiknek még a Mindenség tág; és az élete vége felé visszaemlékezQ felnQttét, aki már tudja, hogy milyen kicsi a világ. Az életbe indulókat különbözQ célok kecsegtethetik,de az igazi utazók azok, kik mennek, hogy menjenek , akiket végzetük sodra hajt, s új és változó,titkos kéjek veszélye vonz. A többiek Célt, partot, kikötQt hajszolnak reménykedve: üdv, hírnév, szerelem csábítja Qket. A Cél azonban mindig elillan, a reményteli part kiábrándító,az Arany-Sziget, a jósors ígérte táj hajótöréssel fenyegetQ zátonnyá válik. A csodás utasoktól , kik már bejárták a tengert, szeretné megtudni a kiüresedet lelkq, egyre csalódottabb ember, hogy milyen is az élet,miféle titkokat rejt a végtelennek képzelt óceán. A negyedik rész a színes álmok, vágyak látomások, csodák útinaplója . A hatodik rész a bqnök, a harcias hitek és perverzitások tapasztalatait összegzi. A hetedik rész a hallott élettapasztalatok kiábrándító összegzése, az emberi élet negatív summázata: Ma, tegnap, holnap és örökre a világ/ egyhangú, kicsi hely. A tapasztalásnyomán sivárrá, egyhangúvá, unalmassá vált a valóság, kicsinnyé szqkült az egykor oly tágnak hitt világ. Egyetlen új és ismeretlen létezik még: a halál. Talán valami eddig nem ismerttel találkozhatunk, újra feléledhet a remény: vár reánk az Árnyak Óceánja,/ s mint ifjú utasé, szivünk friss lesz és vidám.

Baudelaire egyéb mqvei
- Mesterséges Paradicsomok, ópium és hasis (1860), ennek második része Az istenember
- A fájó Párizs - prózakölteményei
-Röppentyqk és Meztelen szívem - naplójegyzetek
- Esztétikai érdekességek (1868) és Romantikus mqvészet (1868) - mqvészeti kritikák.
Verlaine, Rimbaud, Mallarmé

A 19. sz. második felében a polgári társadalmak erQsödésének következtében társadalmi kiábrándulás figyelhetQ meg. Ennek következménye a dekadens jellegq költészet: a l art pour l art (mqvészet a mqvészetért). A lírában a szimbolizmus váltja fel a romantika stílusát. A szimbolizmus a francia lírában születik meg. A stílus legfQbb eszköze a verszene és a kép. Az expresszionizmus a kiindulópontja, a szimbólum és a szinesztézia keveredése.
KépviselQi Baudelaire, Verlaine, Rimbaud és Mallarmé.


Paul-Marie Verlaine (1814-1896)

Élete
A szimbolista mozgalom megindítása az Q nevéhez fqzQdik. 1885-ben Elátkozott költQk címen mutatta be az új nemzedék legjelentQsebb képviselQit, köztük Rainbaud-t és Mallarmét. Verlaine végigjárta az új líra fejlQdésének mindhárom lépcsQfokát (parnasszizmus, szimbolizmus, impresszionizmus).

Verlaine Metzben született, jómódú polgári családban. Párizsban tanult; szülei jogi pályára szánták, Qt azonban csak az irodalom érdekelte. A mqvészek szertelen, züllött, bohém életét élte. Gyenge akaratú ember volt. ElsQ verseskötetei a Szaturnuszi költemények (1866) és a Gáláns ünnepek (1869) még a parnasszisták hatását mutatja. 1870-ben megnQsült, feleségül vette Mathilde Mauthét. Egy rövid idQre megnyugvást jelent a család. A jó ének (1870) kötetének verseit a feleségével való kapcsolata ihlette. Ezt a boldogságot egyrészt a francia-porosz háború fúlta fel, de különösen Rimbaud-val való többéves viharos kapcsolata. Együtt csatangoltak Belgiumban, Angliában. Erotikumtól sem mentes barátságuknak az vetett véget, hogy Verlaine rálQtt Rimbaud-ra. Verlaine két évet ült a belga börtönben. A börtönévek megtörték, lelke fogékonnyá vált a vallás ihletésére. Vallásos témájú kötete a Jóság (1881). 1883-ban visszatért Párizsba, s visszasüllyedt a züllésbe, egyre jobban rabjává tette a „zöld méreg”. Szegénységbe és betegségbe süllyedt. Ekkori versei a Párhuzamosan (1889) kötetben jelentek meg. Nyomorban halt meg Párizsban.

I. Szaturnuszi költemények (parnasszista szellemben íródott)

Pszi chanson ’! A vers szimbolizmusa bonyolult hangulatot áraszt, az elmúlás jelképéhez pedig impressziót örökít meg. Megszólal a dalban a haláltól való félelem, de az elmúlás óhajtása is. A haldokló természettel együtt haldoklik már az emberi lélek, de a pusztulás rettenetét szelíd melankóliába oldja a költemény zenéje, a szavak és hangok muzsikája. Az elsQ versszak egyhangú rímei s a mély magánhangzók sokasága, a ritmus lüktetése minden tartalomtól és szójelentéstQl függetlenül zenei élményt és búsongó érzést ébreszt. A nyelvi anyag szerepe, hogy hordozza e vers tartalmát. A szavak jelentéshatárai elmosódnak, konkrét és elvont szavak kerülnek egymás mellé ( éjfél kong , rossz szél , Qsz húrja ).

II. Gáláns ünnepek( parnasszista szellemben íródott)

Holdfény ’! A holdfény egyszerre felfedi és elrejti a vers tárgyát. A mqkét klasszikus toposzt, a világszínház és a szomorúbohóc archetípusát használja föl. Mindezeket a megszólított belsQ világába helyezi, így a szerelmi dalként induló költemény a belsQ folyamatok elemzésévé válik. A táncoló, éneklQ csoport jelképezheti azokat a hazugságokat, amelyeket a külvilág kedvéért a szubjektum magára vonatkoztat, és amelyek gátolják a szomorúság, gyász, fájdalom átélését. A holdfény csöndes zuhataga véget vet a külsQ és belsQ ellentétének.

Érzelmes párbeszéd ’! Nagy kortársaival szemben nála a hangsúly a nosztalgiára helyezQdik. A dalt a romantikusok után Q helyezi vissza jogaiba. Dalaiban mélység és könnyedség egyesül. Halál és szerelem állandó kapcsolódása nála nem hoz iszonyú látomásokat, a rég elhallgatott, kedves hangok inkább megnyugvást ígérnek, az elhagyott parkban suhanó árnyak szelíd szomorúságról vallanak csak.

Zöldben ’! Talán a francia költészet legszebb szerelmes verse.

III. Jóság
Nagyrészt a börtönben írja kötetét melyet a francia neokatolikus líra alapmqvének tartanak. Verlaine katolicizmusa éppen úgy végletességeire utal, mint amennyire szerelmi költészete.

Uram, szerelmed megsebesített ’! BelsQ hitelességéhez nem férhet kétség. Szélesen szárnyaló, súlyos veretq istenes versén a Biblia és a liturgia hatása érzQdik.

gaspard Hauser dalol ’! Helyzetdal. A romantikus sorsú német ifjúban a maga sorsát siratja. A vers végén költészete központi kérdését teszi fel: KésQn jöttem? Korán? Miért? Mit keresek én e világban? Egyetlen kivétel a kommün korszaka, amikor rövid idQre megtalálja a helyét a világban.

IV. Hajdan és nemrég

Költészettan ’! A szimbolizmus valóságos programnyilatkozata. Verlaine ebben fejtette ki a szómqvészet és a zene összekapcsolásának eszményét. Számqzi a költészetbQl a gondolatiságot, a filozófiai vagy politikai tartalmat. A jó versbQl számqzi a csattanót, a túl csengQ rímeket. A finom Árnyalatot, a sejttetést hangsúlyozza. A fátyolozottság része a varázsnak. A nyelvet fel kell szabadítani az értelem szigorú uralma alól. Hagyni kell, hogy a szavak maguk vonzzák-válogassák egymást, mert legszebb a részeg dal, amelyben a Kétes és Biztos egyesül . A varázsos szómuzsika s a finom árnyalatok-hangulatok kifejezése a legfQbb cél. Az így felfogott új költészet a valóság teljesebb megismerésének eszköze. Minden egyéb csak irodalom , vagyis üres szó. Ars poétikájának jelszavai: Zenét minékünk, csak zenét!

A legyQzöttek ’! A kommün bukása után írt megrendítQ politikai versében új, végsQ csatáról , kegyetlen gyQzelemrQl álmodik. Reményei összeomlása után változik csak meg a hangja, keres menekülést a vallásban és a szerelemben.

Fáradtság ’! A századvégi dekadencia programverse. A Római Birodalom hanyatlását idézi.

V. Párhuzamosan

BarátnQk a balkonon, Seguidilla (spanyol dalforma és tánc), Auburn (Gesztenyebarna) ’! A testi szerelem himnuszai ezek a versek, erotikával fqszerezve.

További kötetei:
Boldogság, Dalok Qhozzá, Meghitt liturgiák, Ódák az Q tiszteletére, Elégiák, A pokol tornácán ’! Az érzékiség irányába mennek el.


Jean-Nicolas-Arthur Rimbaud (1854-1891)

Élete
Charleville-ben született, apja katonatiszt, aki otthagyta feleségét Anyja szigorú volt. KöltQ voltát is nagyrészt anyjának köszönhette. A koraérett diák hibátlan latin nyelvq versekkel kápráztatta el tanárait (Ofélia, Élmény).
Mániákus csavargó, széltalpú (Verlaine nevezte így) ember volt. Járt Brüsszelben, Londonban, Alexandriában, Cipruson, Olaszországban, Abesszíniában. Afrikában trópusi daganatos betegségbe esik. A marseilles-i kórházban halt meg.

Rimbaud elQfutára szinte minden avantgárd irányzatnak.
Kamaszzseni, aki 16 és 19 éves kora között alkotta meg életmqvét. Rimbaud démonikus lázadó; semmilyen kötöttséget nem visel el. Pályafutása alatt végigjárja a költészet egész fejlQdéstörténetét, a népdalszerqen egyszerq versektQl a legbonyolultabb formákig, majd ezek széttörésével egy új költQi nyelv teremtéséig.

I. A gyermek költQ pályája néhány nagy lélegzetq költeménnyel indul.

Napfény és hús, A kovács ’! Kamaszos hév s az iskolai retorika hatása érzQdik e darabokon, amelyeket még csak az egész költeményen átívelQ hatalmas lendület tart össze.

ElsQ verseiben kamaszos erotika, a szabadságért való rajongás, a zsarnokság gyqlölete, a társadalmi igazságtalanságok miatti felháborodás, a kisemmizettek iránti részvét szólal meg.

A meghökkentek ’! Öt kicsi gyerek a pince ablakában térdelve figyeli a kenyérsütés misztériumát a téli homályban. Ámulatukban a pékmqhely égi csarnokká válik, Qk maguk zúzos Jézuskákká , de hajladozásukban nadrágjuk szétrepedezget , s a téli szélbe csüngve reszket/ rajtuk az ing .

II. Egy 10 szonettbQl álló gyqjteményben szólal meg elQször önálló hangja. A tömör kifejezés, szigorú komponálás iskolája jellemzi verseit. A kezdeti, áradó formákban megnyilvánult lendület itt belsQvé válik, egyfajta vagabundus életérzéssé; emellett továbbra is megmarad a már korábban is meglevQ ironikus-szatirikus hangnem. Kamaszkori csavargásai idején írja (realisztikus útinapló).

A völgyben egy katona alszik ’! Idill és tragédia sajátos együttese. Úgy tudja megírnia katona halálát, hogy a fiatalság szépsége álomnak hazudja benne a halált.

A Zöld Hordóban, A kísértQ ’! A kamasz bájos szereleméhsége egy cselédlány iránt.

Kóborlásaim ’! Elragadó önarckép elnyqtt ruhában és sebzett cipQben, aki így is Múzsáját szolgálja.

III. Egyre fokozódik a költQ szociális érzékenysége, ami a Kommün idQszakának verseiben teljesedik ki legjobban (Párizsi csatadal, Jeanne-Marie keze). A költQ várakozásai csalódásba torkollnak: mégsem jön el az a materialista jövQ, amelyben, mint írta, a Költészet többé nem a Cselekvés ütemére fog járni; hanem elQtte .

IV. 1872-tQl prózakölteményeket kezdett írni. Les Illuminations (Színvázlatok) cím alatt váltak ismeretessé. A darabokra hullott világ egységének belülrQl, látomásos formában való rekonstrukcióját kísérlik meg e költemények. Rimbaud általuk vált nemcsak a szürrealisták, de az egész modern francia költészet legnagyobb és legközvetlenebb elQfutárává.

V. Verlaine-nel való szakítás után bezárkózik padlásszobájába, befejezi a korábban megkezdett Egy évad a pokolban (1873) mqvét. A pokol : a Verlaine-nel töltött idQ tisztátalanságai és illúziói. Rimbaud egész addigi életének, költészetének nagyszerq összefoglalása, s egyszersmind búcsú a költészettQl. Utolsó dalaiban, a ciklus betétverseiben már egy véglegesen bezárult világot sejtünk. S egyszersmind valami végsQ, áttetszQ egyszerqséget.

A részeg hajó (1871) ’! Bizonyíthatóan Baudelaire Utazás címq versének hatására keletkezett. Rimbaud szimbolista költészetének mintadarabja. De impresszionista képek is megjelennek benne ( párduc-szem fényq , hínáros ). A megszemélyesített hajó egyes szám elsQ személyq monológjából a hétköznapi életbQl való kitörés, az elvágyódás fejezQdik ki. A részeg hajó megszabadulva vontatóitól, legénységtQl, elveszítve kormányát és a horgonyt, elszakad a mindennapok megszokott kötöttségeitQl. Kijut a roppant tengerek költészetébe , a végtelen kozmoszba, s szédítQ és magányos útján az ismeretlen felé tart. A költQi én azonosul a sodródó hajóronccsal: Ímé, ez vagyok én! Züllött hajó, hináros. Hallatlan és megnevezhetetlen dolgok között tántorog. A hatodik versszaktól kezdve a végletes élmények szólalnak meg. A hatalmas képáradat meghökkentQ és megborzongató jelképek szinte bégtelen halmaza. A nagyszabású víziók sorában soha nem sejtett fölfedezések, benyomások, élmények, meglepetések, újszerq tapasztalatok jelennek meg. A látnok-költQ elmondhatatlan szépségek és riasztó borzalmak csodáit látja. A züllött hajó nagy bqnössé, nagy átkozottá válik , s a legfQbb dolgok Tudója lesz. Nemcsak a Pokol közelébe jut el, hanem a boldog JövQ titkához is. Ennyi csodától és titoktól meggyötörve a költQ-hajó elbizonytalanodik, megkezdQdik a kiábrándulás folyamata. A hangnem elégikussá válik. Visszavágyódik Európa kivénhedt földjeire . Vágyai egy kicsi víz , egy vak tócska felé vonzzák, hol békés papírhajóként libeghetne az ámbrás alkonyatban. A kozmikussá növesztett hajó és a kis játékhajó kontrasztjában a gyermekkor ártatlansága utáni nosztalgia kap hangot. A részegítQ utazás után már nem lehetséges a visszatérés. A hajóroncs nem szállhat révbe többé kalmárhajók után . Fájdalmas, csalódott lemondással zárul a költemény.

Magánhangzók szonettje (1871) ’! Impresszionista- szimbolista vers. A kezdQ sor izgatott felkiáltásai a hangokat különbözQ színekkel azonosítják, majd a hangokhoz zaklatott képzetek, látomások fqzQdnek. Ahogy a színek között is megtalálható az ellentét, ugyanúgy kerül egymás mellé a látomásokban is a szenny és a tisztaság, a rútság és a szépség, az undor és a lelkesedés, a fájdalom és a mámoros gyönyör, az ijesztQhang és a békéltetQ égi csönd. A fekete A a szörnyq bqzt belepQ fekete legyeket és az árnyak öblét; a kék Ó az ítéleti harsonák hangját és a földöntúli csöndet; a piros I a kihányt vért és a kecses nQi ajkat asszociálja. Cak a fehér É-hez és a zöld Ü-höz kötQdnek pozitív, felemelQ és megnyugtató képzetek. A színekhez kapcsolódó képzetekben fölfedezhetQ emelkedQ tendencia: a szennytQl eljut a megtisztult szférába, melyben világok és angyalok kerengnek .

Delíriumok II-A szó alkímiája ’! Rimbaud így jellemzi önmagát és költészetét: Csöndeket, éjszakákat, írtam meg, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem... Egészségem megrendült. Jött a rémület. Többnapos álomba zuhantam, s amikor fölébredtem, folytattam a legnyomasztóbb álmokat. Megértem a pusztulásra, s gyöngeségem veszedelmes úton elvezetett a világ szélére és Kimmeriának, az árnyak és örvények hazájának határára.

VI. Rimbaud költészettel kapcsolatos koncepciója az, hogy a költQ elsQ lépése saját maga felfedezése, második látnokká válása. Ez úgy történik meg, hogy összezavarja összes érzékét, így érkezik el az ismeretlenhez. Mindez a késQbbi szürrealisták felé mutat.

Az Utolsó versek (1872) darabjaiból a szegények, kitaszítottak iránti bensQséges részvéte érzQdik emelkedett, forradalmi érzületq, új líraeszményt teremtve.


Stéphane Mallarmé (1842-1898)

Élete
Párizsban született. Nagyszülei nevelték fel erQsen vallásos szellemben. Érzékeny, visszahúzódó, furcsa, távolságtartó ember volt. Egy szegény leányt, méghozzá német leányt vett feleségül. Angol nyelvtanár lett. Az 1880-as évektQl maga köré gyqjtötte a kortárs költQk legjobbjait, a fiatal szimbolistákat. Valvins-ban halt meg.

Nagyon elvont, nehezen érthetQ verseket írt. A kiválasztott keveseknek írt. Nem a mondatok élnek verseiben, hanem a szavak, amelyek elveszítve megszokott szótári értelmüket új jelentéseket vesznek fel, s többértelmq jelképként hatnak

I. A Jelenkori Parnasszus (1866) antológiában 10 verse jelent meg.

Tengeri szél ’! Az elvágyódás szimbóluma jelenik meg itt: Futnék! Csak innen el! A lélek horgonyt felszedQ hajója szqzi, messzi partra, az ismeretlen felé szeretne szállani cél nélkül és úttalan. A való világ idilli keretei elveszítik visszatartó erejüket, megsemmisülnek a messzeségek türelmetlen útra hívásában.

Sóhaj ’! A vers központi metaforája, szimbóluma az Qszi szökQkút. A magasba, a Kék felé törQ vízsugarak minduntalan visszazuhannak a földre, ellankadnak a szökQkút medencéjében, melynek tükrét már az októberi Qsz haldokló avarja borítja be, s nem tükrözheti vissza az ég kéklQ ragyogását. Ugyanígy sóhajtozik a lélek is a halk nQvér felé, hiszen testvére az Azúr végtelensége, tisztasága. De a lélek magasba vonzódása is reménytelen: a cél elérhetetlen, a vágyak beteljesületlenek, visszazuhannak a kiábrándító valóságba, az Qsz korhadó-porladó levelei közé.

II. A következQ években öngyötrQ lassúsággal dolgozott ki néhány nagy költeményt. Igazi szimbolista világ-tükröztetések voltak.

Herodiás ’! Heródes Antipász felesége. P mondja Salomének, hogy KeresztelQ János fejét kérje táncáért cserébe. A költQ tudatosan halmozza a szavak és a képek többértelmqségét. A többször átdolgozott, kiegészített Herodias teljesen sohase készült el. Töredékként adta végül is közre.

Az egy faun délutánja ’! Tökéletes egész. Mallarmé ezzel emelkedett az elismert legnagyobbak közé. Görög mitológiai környezetbe játszódó képzeletbeli történet a furulyázó faunról, aki el akarja érni a táncoló, kergetQzQ nimfákat, ámde Qk elérhetetlenek.

III. Napóleon polgári imperializmusának éveiben Mallarmé elvonuló, elzárkózó volt. Magatartásával, stílusával nem tiltakozott, hanem menekült. Ez az elfordulás meg is felelt a polgárság kritikus, de nem harcos szellemének. Felháborodásukból nem küzdelem, hanem undor következett.

Ez a szqzi, szilaj, ez a szép, mai nap (1885) ’! A versben megjelenQ, tóba fagyott hattyú a mqvészetet jelképezi a zord világban

IV. KésQbbi mqvei: Nosztalgia, Álom, Vágy.
KésQbbi versei: Edgar Poe síremlékére; Gyászbeszéd.



Realizmus. A realista regény.

Az ipari forradalom gyQzelme a napóleoni háborúk után lassan egész Európában átalakította vagy legalább is magához rendelte a gazdaságot. A szabadversenyes kapitalizmus egyre inkább globális méretqvé vált. Ez a folyamat az 1850/1860-as évekre válik befejezetté. A szinte fölfoghatatlan mértékq és ütemq változások nemcsak a gazdaságot és társadalmat változtatták meg, hanem a tudományok is hasonló jellegq változáson mentek keresztül. A Nagy francia enciklopédia aprólékosan rögzített szintje ipartörténeti dokumentum lett. S a tudományok változása megkövetelte a filozófiai elgondolások módosítását is.

Az 1848-as forradalom utáni két évtizedben egymás mellett él a romantika és a realizmus.

Romantika Realizmus Elfordul a jelen valóságtól. A valóság felé fordul. Különleges hQsök. Tipikus alakok. Szubjektivitás. Az elbeszélQ érzelmileg viszonyul a mqhöz. Az elbeszélQ kívülrQl figyeli az eseményeket. A hQsök lelkileg nem mindig hitelesek. Hiteles lélekrajz. A líra a domináns. Kedvenc mqneme az epika. Metaforikus, költQi nyelv, képek áradása. Száraz, fegyelmezett, dísztelen stílus, tárgyilagosság jellemzQ.

Realizmus
A 19. század elsQ harmadára a polgárság rájön, hogy az eszményi kapitalizmus (a 18. században megfogalmazott polgári utópia) nem azonos a valósággal.
A realizmus stílusirányzata a 19. század elsQ negyedében-harmadában alakult ki, s a 20. század elsQ harmadáig-feléig különíthetQ el.
A realizmus elnevezés a latin realis szóból eredeztethetQ. Jelentése tárgyias, valós. Többjelentésq szó. Tágabb értelemben a valósághqbb, formahívebb reprodukálásra törekvQ irodalmi irányzat, amely koronként másképp jelenik meg. Szqkebb értelemben a 19. század egyik stílusirányzata.


A realista regény elQzményei
Sokat köszönhet a 19. századi ún. polgári regénynek a realista regény. MqvelQi Swift, Defoe, Fielding. Ebben megjelenik a felvilágosító szándék, kritika, és az embert mint egyént próbálja ábrázolni. Ezt a franciák is kialakítják (Diderot: Az apáca). Fielding mqveiben a legfejlettebbek a realista jegyek.
A szentimentalizmus énregénye is mutat realisztikus jegyeket, csakúgy, mint a romantika történelmi regényei (Victor Hugo: Nyomorultak).
Az 1830-as évektQl számítjuk a realizmust. Balzac az 1830-as években dolgozta ki írói módszerét Goriot apó (1834) korképében és aprólékos leírásában.
A realista nagyregény diadala 1848-ig tart. Ezután megindul a realista regény felbomlása, válsága. Egyfajta töredezettség, illúziótlanság kezdi jellemezni. Stendhal, Balzac, Thackeray hittek a teljesség elérhetQségében, a valóság bemutathatóságában. Nagy formátumú hQsöket mutattak be.

Gustave Courbet francia festQ honosította (Realizmus volt kiállításának címe). Courbet író barátai 1856-57-ben Realizmus címen egy folyóiratot is indítottak.

Realista elnevezés az 1850-es évek irodalmában is elterjedt.
Vele párhuzamosan sok más stílusirányzat él ekkor: Klasszicizmus, romantika, naturalizmus, parnasszizmus, impresszionizmus, szimbolizmus.


A realizmus alkorszakai

I. a realizmus kialakulása
(az 1820-as, 1830-as évektQl az 1850-es, 1860-as évekig) - a romantikával együtt az új világábrázolás népszerqsítése a cél;
- a külsQ világ rajza az elsQ: elsQsorban a - társadalom rétegzettségét mutatja be;
- a társadalomkritika visszafogottabb, nem ritkán antikapitalista
II. az ún. nagyrealizmus
(az 1850-es évektQl az 1870-es, 1880-as évekig) -az új irodalmi irányzatoktól (szimbolizmus, impresszionizmus) elkülönül;
- a belsQ világ rajza válik fontosabbá: a társadalom rétegzettsége milyen változásokat hoz létre az egyéniségben;
- a társadalomkritika szigorú, az általános emberi értékek hiányára mutat rá, de lát még reményt a pozitív irányban történQ változásra
III. a naturalizmussal versengQ, azzal keveredQ realizmus - nevezik kritikainak is
(az 1880-as évektQl az 1910-es, 1920-as évekig) - kísérlet a naturalizmustól való elkülönülésre;
- az egyén kerül elQtérbe: a lelkében és tudatában lejátszódó változások;
- a társadalomkritika szigorú, a javulásra nem lát reményt
IV. az ún. utórealizmus
(az 1910-es évektQl az 1930-as, 1940-es évekig) - kísérlet az avantgárd eszközeinek, tapasztalatainak felhasználására
- vagy mereven elhatárolódva mindentQl akadémizálódik;
- vagy az egyén kerül elQtérbe, s itt átcsúszhat az abszurdba, a groteszkbe
- vagy átcsúszhat a társadalmi réteg reprezentánsa, s így megszületik a sematikus irodalom;
- a realizmus nem képes ellenállni az ideologizációnak (társadalmi, politikai, hatalmi üzeneteket kell közvetítenie)

A realista nagyregény ismérvei
A mqfajok közül a 19. sz. közepén a regény tör az elsQ helyre. A realista regény a mqfaj olyan típusa, amely egy történelmi korszakot, a korai kapitalizmust, a maga totalitásában igyekezett bemutatni.
A 18. sz-i polgári regénybQl kinövQ, a romantika bizonyos sajátosságaival meggazdagodott realista nagyregény a pozitivizmus korában kapja meg végsQ formáját.

JellemzQi:

- A regényvilág tolmácsolása tárgyilagos és mindenttudó. A regényvilágot harmadik személyq, objektív, tárgyszerq elQadás hozza létre.
- A regény tere valóságos tér, ideje valóságos idQ. A regény idQdimenziójának szabályai szerint a regényszereplQk órája együtt halad az olvasóéval. Ha a cselekményben ábrázolt eseményeknél korábbi vagy késQbbi eseményekre kerül sor, ezeket az író külsQdlegesen összefoglalja, értelmezi.
- A regényhQs hús-vér jellem, akinek küllemét, lelkét, ételmét a regényíró hiánytalanul ismeri. A regény központi figurájának sorsába oldja bele az ró a regényvilág közlését, információs anyagának összességét.
- A realista regényíró úgy válogatja eseményeit, hogy azok emelkedQ, fejlQdQ egységq cselekményt eredményezzenek.
- A cselekmény történéselemeit szigorú ok-okozati meghatározottság akadályozza.
- A realista regény szerkezete úgy épül fel, hogy minden fejezet egy szinttel bQvebb, tágabb eseményeket teremt, amelyek fokozzák, kibontják, tovább viszik a korábbi fejezetben megtudottakat. Ennek három eleme: a leírás, a megjelenítés, beavatkozás az eseményekbe.

E regénymodell megteremtQi: Balzac, Stedhal, Thackeray.
LegjelentQsebb regényírók: Flaubert, Eliot, Turgenyev, Tolsztoj.



Stendhal (Marie Henri Beyle)
(1783-1842)

Stendhal valójában egy német kisváros neve. Henri Beyle Grenoble-ban született, apja a város polgármestere. Anyját korán (7 éves korában) elveszti. Nagyapja nevelte, aki republikánus volt, és nagy hatással volt Henrire. Párizsba kerül, bohém életet kezd élni. Az 1790-es évek végén, a napóleoni hadjáratok idején belép a seregbe, diplomáciai, élelmezési feladatokat lát el. MqértQ, kedvelte a zenét, festészetet. Racine és Shakespeare címq írásában a romantika mellett foglal állást a klasszicizmussal szemben. Megírja Haydn és Mozart életrajzát; a Festészet történetét Útikönyve a Róma, Nápoly és Firenze, amelynek borítóján szerepel új írói álneve. Visszatér Párizsba és megjelenteti A szerelemrQl címq írását. Ebben fejti ki az ún. kikristályosodási elméletét: ha a férfi szerelmes, a nQt maga ideájával veszi körül.
Csakhamar egyik hangadója a romantikus mozgalom liberális szárnyának. Gondolkodására fQleg Destutt és Tracy hat, barátkozik Courier-vel, Mérimée-vel, Saint-Beuve-vel. Stendhalt a júliusi forradalom után konzullá nevezik ki
Civita Vacchia városába, Olaszországba. Hivatali munkája mellett olasz tárgyú elbeszéléseken dolgozik, s megírja Napóleon életét. 1842 telén Párizsban tölti szabadságát, váratlanul szélütés éri. Sírkövén kívánsága szerint ez olvasható: Arrigo Beyle, Milanese.

Armance (1827) címmel jelenik meg elsQ regénye. Ez egy Octave nevq arisztokratáról szól. Egy jóravaló fiatalemberrQl, aki irigyli a nem nemesi származású embereket, akik dolgozhatnak. Tétova ember. Párbajt vív Armance-ért, de mivel impotens, akarja is meg nem is ezt a szerelmet. Végül, hogy megvédje a nQt, feleségül veszi, de aztán elutazik, és a hajón megmérgezi magát. A regény leleplezi az arisztokrata világ tehetetlenségét, ingyenélQségét. Nagy felháborodást váltott ki a saját korában. Ez a regény még nem kiforrott, nem válik híressé vele.

Vörös és fekete (1831)

A Vörös és fekete alcíme Krónika 1830-ból. A Restauráció-korabeli társadalom kegyetlen krónikája. Mottója: Az igazságot, a kíméletlen igazságot! Julien Sorel a regény fQhQse visszafojtja valódi érzelmeit, alakoskodik az alakoskodók között, az elmélkedés gyönyörét élvezve hódít meg olyan nQket, akiknek a társadalmi helyzete és rangja magasabb az övénél. De mégsem annyira romlott, hogy mindezt bírná a végletekig. Talán erre a nagyon esendQ emberi tartalomra utal e rejtélyes, többértelmq cím is: a vörös és fekete ellentéte nemcsak a politikai erQk küzdelmét sejteti, hanem, mint a ruletten a nyerést és a vesztést is. A fekete az egyetlen járható utat, a papi pályát jelképezi, a vörös katonaságot. Lehet általánosabb az értelmezés: siker és dicsQség  bukás és halál, amelynek lehetQségét magában hordja az ember. Julien megpróbált kitörni, ahogy épp tudott. Életútjának minden mozzanatán érzQdik a folyamatos, riadt tekingetés hátra és elQre, lefelé és felfelé. Julien menekülhetne, de nem teszi, mert utálja már az álarcot, s a végsQ küzdelemben, bíráival szemben, erQs és szabad akar maradni. Emberi méltóságát az önként vállalt halállal szerzi vissza. (Sztoikus szabadságfogalom: elfogadni a megváltoztathatatlant, harmóniában élni önmagunkkal.)
A nQk ablakához támasztott létra a karrierizmus szimbóluma a mqben. A regény végül mégse karrierregényként zárul, mert Julien megtisztul, felemelkedik elQttünk.

A történet valóságalapú. A Törvényszéki Újság 1827-es számában olvasta Stendhal, hogy egy fiatalember rálQtt egy férjes asszonyra a templomban. Kinyomozták, hogy a köztük lévQ szerelmi viszony miatt történt ez az eset. A fiatalember náluk volt házitanító elQtte.

1. fejezet
A regény fQhQse Julien Sorel, egy ács fia, aki egy Verriéres nevq kisvárosban él. Nem szeretik családjában, mert okos, szellemes, tehetséges. Egy pap figyel fel rá, mert kívülrQl tudja az Evangéliumot. Fivérei nem szeretik, mert irigyek rá. Apja azért nem szereti, mert nem dolgozik a fqrészüzemükben (egy gerendán ülve olvas  átvitt értelmq, társadalmi szerepére utal).
A polgármester felfogadja Julien-t házitanítónak. Julien ki akar törni a kicsinyes világból. Papi pályára készül (feketében jár), de Napóleonnal is szimpatizál. Julien mindenkit elkápráztatott tudásával. A gyerekek rajongtak érte, s nem volt olyan nQcseléd, akinek ne dobogtatta volna meg a szívét. P azonban nem érezte jól magát az úri társaságban. Mikor de Renalnénak tudomására jutott, hogy a fiúnak kevés a fehérnemqje, felajánlotta, hogy vesz neki, de Q ezt büszkén visszautasította. Nem is sejtette, hogy becsületességével és látszólagos odaadásával közben sikerült meghódítania a háziasszony szívét. Elisa, de Renalné cselédje tekintélyes örökséghez jutott, s kijelentette, Julien felesége szeretne lenni. Mindenki - még Chélan abbé is - igyekezett rábeszélni a fiút a házasságra, Q azonban jövQbeli fényes terveire gondolt, s visszautasította a lányt.
De Renalék közben vidéki birtokukra, Vergybe utaztak, ahova Julient is magukkal vitték, majd megérkezett Derville-né, a polgármesterné unokahúga is. De Renalnak nemsokára vissza kellett mennie, s Julien egyedül maradt a két asszonnyal és a gyerekekkel. Érzelmei ellenére azonban de Renalné igyekezett tartózkodóan viselkedni Juliennal. Ez a túlzott visszafogottság viszont felkeltette a fiú figyelmét, s elhatározta, hogy valamiképp megtöri az asszony ellenállását. De Renalné életében elQször érzett szerelmet, de a házasságtörés szörnyqsége visszariasztotta, ezért elhatározta, hogy hidegen fog bánni a fiúval, noha ebbe egészen belebetegedett.
Julien elhatározta, hogy szeretQjévé teszi az asszonyt, de csak azért, ha majdan szemére vetik egykori nevelQi állását, legyen mivel megmagyaráznia azt. Ezen gondolatmenetet követQen hevesen szerelmet vallott de Renalnénak. Az asszony rendre utasította. Julient ez elkedvetlenítette, s hazautazott Verriéres-be. Másnap újult erQvel tért vissza, s minden óvatosság nélkül közölte de Renalnéval, hogy hajnali kettQkor átmegy a szobájába. Talán Qmaga lepQdött meg a legjobban, hogy végre sikerült megszereznie magának ezt az erkölcsös asszonyt. EttQl fogva rendszeressé vált, hogy Julien éjszakánként felkereste de Renalnét. Az asszony a közöttük lévQ tízéves korkülönbség miatt aggódott, de Julien meggyQzte arról, hogy szereti. Derville-né megpróbálta figyelmeztetni barátnQjét, hogy kapcsolatuk nem vezet jóra, de de Renalné ezzel nem törQdött. Julien feltárta de Renalné elQtt valódi politikai érzelmeit, de úgy, mintha mindezt csak egy barátjától hallotta volna.
Szeptemberben Verriéres nagy eseményre készült, de Renalék hazautaztak, s elkészítették a fogadást. Nem kis felháborodást keltett a helyiek körében, hogy paraszti származása ellenére Julien a válogatott díszQrség tagja lett. Otthon de Renalné legkisebb fia, Stanislas-Xavier megbetegedett. Állapota egyre rosszabbra fordult, az asszony magát okolta ezért, s elhatározta, hogy mindent bevall férjének. Juliennak csak nagy nehezen sikerült lebeszélnie arról, hogy tönkretegye mindannyiuk életét. Felajánlotta, mindenben engedelmeskedik neki, hiszen Q is bqnös, s az asszony beleegyezett.

Elisa, mikor rájött, hogy szerelmét tulajdon úrnQje csábította el, elhatározta, hogy bosszút áll, s Valenod-val névtelen levelet küldött de Renalnak. Aznap éjjel a szerelmesek nem találkoztak. Julien másnap levelet kapott de Renalnétól, melyben az asszony azt kérte tQle, hogy kapcsolatuk megmentése érdekében írjon egy a férjéhez hasonló névtelen levelet neki is, Q majd bemutatja azt urának, s így elhitetheti vele, hogy megpróbálták megrágalmazni Qket. Julien követte az utasításokat, s egy könyv kivágott szavait ragasztotta fel a kapott papírra. De Renalné úgy tett, mintha épp most érkezne Verriéres-bQl, s felháborodva nyújtotta át férjének az aljas rágalmakat tartalmazó levelet. A beszélgetés közben elárulta, hogy Valenod valaha udvarolt neki, mire de Renal látni kívánta a tQle kapott leveleit. MeglepQdve látta, hogy a levélpapírok megegyeznek, tehát a névtelen üzenet Valenod mqve. De Renalné terve sikerült. Valenod elintézte, hogy Elisa elhagyhassa a polgármesteréket, a lány pedig távozásakor mindent elmondott Chélan abbénak. Luliennek azonnal Besançonba kellett utaznia. Ott beiratkozott a szemináriumba. Az igazgató, Pirard abbé volt. Julien mindenben a legjobb akart lenni, ami itt bqnös hivalkodásnak számít. De nem volt elég képmutató, ez pedig egy szemináriumban a legfQbb szabály. Társai kiközösítették, Luther Mártonnak kezdték csúfolni, s néha már-már majdnem megverték. Castanede abbé, az aligazgató, aki gyqlölte a janzenista Pirard-t, mindenben megpróbált keresztbe tenni neki. A tanárok közül a jóságos Chas-Bernard abbé kedvelte Julient. Úrnapja közeledtével az abbé, aki a helyi székesegyház szertartásvezetQje volt, megkérte a fiút, hogy jöjjön el feldíszíteni a templomot. Julien boldogan segített barátjának. Amikor a körmenet megindult a templom felé, még csak néhányan tartózkodtak az épületben. Julien feladata volt, hogy a rendet felügyelje. Egy térdelQ nQhöz lépett, és hirtelen felismerte de Renalnét. Az asszony elájult, mire a közelben tartózkodó Derville-né elküldte Julient. A fiú távozott, de már Q is alig állt a lábán.

Nemsokára elérkezett a vizsgák ideje. Julien kitqnQen felelt, de a de Frilair vezette bizottság egy aljas húzással (világi irodalmi ismereteirQl kérdezték, s kiderült, jártas ebben a lázító mqvészetben) visszaminQsítette. Pirard kedves tanítványa megalázásába egészen belebetegedett. Pirard Párizsba utazott, ahol de La Mole biztosított neki egy jól jövedelmezQ külvárosi plébániát. Az abbé jól tudta, hogy a márkinak szüksége lenne egy megbízható titkárra, s Julient ajánlotta erre a feladatra. Julien még aznap levelet kapott, melyben azt kérték, hogy haladéktalanul utazzon Párizsba. Útközben Chélan abbénál szállt meg, de annak határozott kérésére nem tudta megállni, hogy ne keresse fel de Renalnét. Regényes módon lopódzott be a házba, s egy teljes szenvedélyes napot töltöttek együtt, de de Renal nemsokára gyanút fogott, s Juliennak menekülnie kellett tovább, Párizs felé. Julien megérkezése után három napig ismerkedett a párizsi léttel, majd végül rászánta magát, s meglátogatta Pirard abbét.

2. fejezet
Pirard bemutatta a márkinak, majd a következQ két napra szabadságot kapott, ezalatt a kapott pénzbQl szerzett magának új ruhákat és cipQt. Mikor ezzel végzett, visszatért a palotába, ahol megkapta elsQ napi munkáját, melyet precízen el is készített (igaz, de La Mole-nak feltqnt igencsak kifogásolható helyesírása). Aznap este már a márkiék asztalánál vacsorázott, s megismerkedett a márkinéval, valamint gyerekeivel: Norbert-rel és Mathilde-dal. Julien odaadó munkájának köszönhetQen egyre nagyobb bizalmat élvezett. P intézte a márki összes fontosabb levelezését, s Q ellenQrizte a márki vidéki birtokait. Emiatt többször - rövid idQre - el kellett utaznia Normandiába és Bretagne-ba. Emellett tanult is, Pirard abbé közbenjárására beiratkozott egy párizsi szemináriumba. A márki, köszvényrohama óta sokkal barátságosabban viselkedett Juliennal.

Mathilde kérésére elfogadott egy meghívót de Retz herceg báljára. A rendezvény káprázatos volt, melyen egyértelmqen Mathilde volt a királynQ. Julient elvegyült a tömegben, s éppen Altamira gróffal beszélgetett szenvedélyesen. Altamira Spanyolországból származott, részt vett a Napóleon elleni spanyol szabadságharcban, aminek bukása után hazájában halálra ítélték, ezért Franciaországba távozott. Éppen arról vitatkoztak, szabad e nemes cél érdekében akár emberéleteket is ontani, mikor mögéjük lépett Mathilde. A lány boldogan hallgatta Qket, s egyre inkább megkedvelte Julient.
Másnap a fiúnak feltqnt, hogy Mathilde gyászruhát visel. 1574. április 30-án a család Qsét, Boniface de La Mole-t és barátját, Annibal de Coconassót IX. Károly alatt d'Alencon herceg kivégeztette. Állítólag Navarrai Margit, aki késQbb IV. Henrik felesége lett, elkérte szeretQje, de La Mole fejét a hóhértól, s maga temette el. Ezóta egyébként a de La Mole-család minden férfitagjának második keresztneve Annibal.

Mathilde nem egy átlagos párizsi arisztokrata lány volt. Nyilvánosan dicsérte Julient, s ha valaki megsértette, rögtön védelmére kelt. Julien azonban félreértette a helyzetet. Azt hitte, Mathilde társaival összefogott ellene, s egyetlen céljuk, hogy jól lejárassák. Ezért is, tulajdonképpen örült, hogy de La Mole megbízására néhány napra Languedocba kellett utaznia. Az indulás elQtti nap azonban levelet kapott Mathilde-tól. Szabályos szerelmi vallomás volt! Nem akarta elhinni, hogy ez a lány Qt választotta de Croisenois helyett. Örömébe viszont némi üröm is vegyült. Arra gondolt, mi van, ha ez is csak ugratás. Éppen ezért válasza hideg és kimért volt. Másnap Mathilde üzenete viszont rendkívül meglepQ volt: még aznap éjszaka beszélni akart vele, s kérte, másszon fel egy létrán a szobájába. A létrát leengedte maga után, s Mathilde-dal egész éjszaka beszélgettek. Azonban, mint késQbb kiderül, ez a szerelem egészen más volt, mint amit de Renalné iránt érzett egykor. Mathilde a következQ napokban egyre hqvösebben bánt vele, majd nemsokára rájött, hogy mégis szereti Eközben Julien egyre jobban beleszeretett Mathilde-ba. ElQkereste újból a létrát, s felmászott Mathilde szobájába. A lány sírva kért bocsánatot addigi viselkedéséért, s megígérte, most már örökké szeretni fogja. Másnap reggelre természetesen már ezt is megbánta, s felejtette ígéretét is.

A márki hívatta Julient,s felkérte, hogy segítsen neki és társainak titkos tervükben. Másnap egy ismeretlen házba hajtottak, ahol 12 befolyásos ember gyqlt össze. A fiúnak egyelQre az a feladat jutott, hogy jegyezze le a beszélgetésük során elhangzottakat. Otthon rögtön letisztázták a jegyzetet, s összeállítottak belQle egy rövid summázatot. Juliennak ezt kellett megtanulnia, s felmondania majdan Z. hercegnek. A fiú másnap el is indult hosszú útjára. A vágy emésztette, hogy viszontlássa Mathilde-ot, de nem is remélhette, hogy visszakapja valaha a lányt. Egy nap találkozott orosz barátjával, Korasoff herceggel, akinek elpanaszolta bánatát - persze kitalált nevekkel. A herceg, aki híres gavallér volt, azt tanácsolta neki, hogy kezdjen el nyilvánosan udvarolni Mathilde egyik nQismerQsének, s e célból 53 elQre elkészített szerelmes levelet is adott neki. A kiszemelt de Fervaques marsallné lett, aki rokona volt X. püspöknek, aki a franciaországi egyházi javadalmakat osztotta. Ezt követQen Julien és de Fervaques-né egyre több idQt töltöttek együtt, mely láthatóan rosszul érintette Mathilde-ot. Egyedül szegény de Croisenois, aki addigra már a lány jegyese volt, nem értett az egészbQl semmit. Julien bármennyire is igyekezett, nem tudta beleélni magát teljesen az udvarlásba.

Egy nap Mathilde már nem bírta tovább türtQztetni érzelmeit, Sírva vallott immár sokadszor szerelmet Juliennak, aki alig bírt uralkodni magán, de nem lágyult el, mert érezte, ekkor újra elveszíti a lányt. Gondolkodási idQt és bizonyítékot kért Mathilde-tól, majd gyorsan távozott, mert érezte, már nem sokáig tudja megjátszani magát. Kapcsolatukat ezután Julien irányította. Mathilde hqséges volt hozzá, és soha többé nem akarta elhagyni Qt. Örömük azonban nem tarthatott sokáig, Mathilde váratlanul terhes lett. Ezen a ponton a lány elhatározta, hogy mindent bevall apjának. Julien hiába kérlelte, Mathilde azt mondta, adott esetben akár még a számqzetést is vállalja vele. Így történt, hogy egyik este de La Mole egy levelet talált asztalán, melynek elolvasása után heveny dührohamot kapott, s Julienért küldött. De La Mole lassan-lassan megenyhült. Juliennak átengedte languedoci birtokát, lovagi címet és huszárhadnagyi rangot biztosított neki Julien Sorel de La Vernaye névre. Az esküvQbe viszont még nem egyezett bele, elQbb ragaszkodott hozzá, hogy Julien utazzon le Strasbourg-ba, hogy átvegye legújabb kitüntetéseit.
Julien boldog volt. Világéletében arra vágyott, hogy katona lehessen. De La Mole pénzt küldött neki, melynek egy részét családjának ajándékozta, egy kisebb részét pedig Chélan abbéra bízta, hogy ossza szét a verriéres-i szegények között. Míg ezt intézte, levelet kapott Mathilde-tól. Kiderült, de La Mole felkereste de Renalnét, aki meglehetQsen rossz színben tüntette fel Qt a márki elQtt, s ezért de La Mole megtiltotta lányának, hogy valaha is Julien felesége legyen. A fiút elöntötte a harag, és szó nélkül távozott. Verriéres-be utazott, pisztolyokat vásárolt, s a templomba lépve a mise alatt kétszer de Renalnéra lQtt. Julient elfogták, s a verriéres-i börtönbe vetették. De Renalné nem halt meg, csupán vállát érte a lövés. Julien búcsúlevelet írt Mathilde-nak, majd nemsokára zsandárok érkeztek, s Besançonba szállították. Meglátogatta egykori tanítója, Chélan abbé, majd Fouqué is, aki felajánlotta, mindent megtesz, hogy felmentse és kiszabadítsa barátját. Julien azonban nem gondolt a szabadulásra. Tudta: ölni akart, s ezért halállal kell bqnhQdnie. A kihallgatásokat de Frilair abbé vezette, s igencsak meglepQdött, mert a fiú mindent beismert, sQt, Qmaga sürgette az ítélethozatalt.

Egy nap aztán megjelent Mathilde Julien cellájában. A fiú csodálta Qt, amiért annyi veszélyt vállalva eljött utána Besançonba, de a lány segítségét is elutasította. Mathilde azonban nem akart beletörQdni Julien sorsába. Felkereste de Frilairt, s figyelmébe ajánlotta X. püspököt, aki neki jó barátja. Az abbé, akinek már nagyon fájt egy püspökségre a foga, cserébe felajánlotta, hogy beszél a késQbb kisorsolandó esküdtekkel. Mathilde nem árulta el szervezkedéseit a fiúnak. De Renalné sem bírta tétlenül nézni az eseményeket. Besançonba utazott, s személyesen írt levelet minden esküdtnek, melyben kifejtette, hogy szereti Julient, s nem élné túl, ha a fiúnak miatta kéne meghalnia. Végül elérkezett a tárgyalás napja. Az ítéletet hajnali egykor hirdették ki, mely egyhangú többséggel állapította meg, hogy Julien Sorel bqnös. Julien három napja maradt, hogy rendezze magában gondolatait, s felkészüljön a halálra. De Renalné. kérésére rögtön aláírta a fellebbezési nyilatkozatot, cserébe de Renalné megígérte, hogy gondját fogja viselni Julien gyermekének. VégsQ csapásként bejelentették apja érkeztét is. Az idQs Sorel nem hazudtolta meg magát, durván támadt fiára. Juliennak azonban még kínos helyzetében is sikerült valamivel fölébe kerekednie azzal, hogy több pénze volt. A jelentékeny örökség hatására aztán gyorsan megjuhászodott az öreg.
A kivégzés után Mathilde emberfeletti erQrQl tanúbizonyságot téve, csodált elQdjéhez, Navarrai Margithoz hasonlóan, önkezével helyezte végsQ nyugalomra szerelme levágott fejét. De Renalné a kivégzés után három nappal meghalt.

Lucien Leuwent (Vörös és fehér) még 1834-ben kezdte el írni. A polgárkirályság társadalmát mutatja be. A hQs egy gazdag bankár fia, apja vagyona és befolyása révén mindent elérhet. Az elsQ rézben katonatiszt akar lenni, vidéki városban szolgál, részt vesz egy munkássztrájk leverésében, nagy és szép szerelem középpontjába kerül. Majd a második részben fontos pozícióban kerül. Ez a második rész a pénz megdicsQülésének maró szatírája.
Pármai kolostor (1838) hQse Fabrizio del Dongo ugyan jelen van az eseményekben, de mintha mégis kívülrQl nézné Qket. BelsQ életének fQ törekvése ugyanis a boldogság, az egyensúly, a harmónia megteremtése. A mikor életútjának elsQ állomásaként Párizsba érkezik, beáll Napóleon császári seregébe, részt vesz a waterloo-i ütközetben. P a csatatéren is önmagát, belsQ életének gazdagodását keresi. Franciaországi kalandja miatt Milánóba kerül, ahol liberalizmussal gyanúsítják. Nagynénje, Sanseverina hercegnQ pártfogása segít rajta. A hercegnQ szereti az ifjút, aki azonban csak az érvényesülés felé tör. A hercegnQbe szerelmes kormánytó miniszter segítségével Fabrizio magas állásba kerül, de a miniszter ellenfelei tQrbe csalják. Börtönbe kerül. Boldogságvágya itt is törhetetlen. A börtönigazgató leányába, Cléliába lesz szerelmes. Fabrizioban az addig bizonytalan vágy kristályosodni kezd. Szerelmük ugyan beteljesül, de Clélia meghal. Fabrizio visszavonul a világtól, a pármai karthauzi kolostorban fejezi be életét.



Honoré de Balzac
(1799-1850)


Tours-ban született. Igazi becsvágyó, felfelé törQ, érvényesülni vágyó ember volt. Édesapja a hadosztály élelmiszer ügyeit intézte. Igazi nevük Balssa volt, az apja ezt elQkelQsítette a napóleoni idQkben de Balzacra. Az elQkelQségvágy a fiúban tündöklésvággyá, fényqzésvággyá, mindent-akarás-vággyá erQsödött. Ifjú jogászként elcsábítja az irodalom. A családtól kér támogatást. Miután elfogy a pénze, kölcsönökbQl nyomdász lesz. Azonban ez a vállalkozás is rossz véget ér, a maga bQrén érzi a pénz hatalmát. Amikor sikeres, fizetgeti az adósságait. Megírja a Huhogók (1829) regényét, amely a forradalom napjaiban játszódik. Hallatlan munkabírással dolgozik, olcsó padlásszobát bérel. Példaképe Napóleon: Amit Q karddal kezdett, én tollal fejezem be. 1830-ban kezd mqvészi formát ölteni teremtQ képzelete, ekkor születik meg az a világ a melyet Emberi színjátéknak nevez. Halála évében Evelin Hanska lengyel grófnót veszi feleségül.

Balzacban megfogalmazódik az a gondolat, hogy mindegyik regénynek és elbeszélésnek zárt egésznek kell lennie, valamennyi egyetlen nagy egységként függjön össze. Aki itt csak mellékalak, az egy másik regényben fQszereplQ legyen; vagy akit az olvasó két-három regénybQl már jól ismer az események elQterébQl, az egy következQben esetleg éppen csak megjelenik a cselekmény peremén. És ahogy az évek múlnak, az idQsek meghalnak, új nemzedék születik. ÖsszefüggQ regényciklust tervezett tehát, de a nagy sorozatnak egyelQre nem adott közös címet, késQbb Társadalmi tanulmányoknak akarta elkeresztelni. És csak 1842-ben találta ki az Emberi színjáték címet, mintegy ellentétpárjaként Dante Isteni Színjátékának.

A legáltalánosabb elvek szerint tagolja a mqveket három csoportba:
a) Erkölcsi tanulmányok, melyek alcsoportját jeleneteknek nevezi:
- Jelenetek a magánéletbQl (Goriot apó);
- Jelenetek a vidéki életbQl (Eugénie Grandet, Elveszett illúziók);
- Jelenetek a párizsi életbQl (César Birotteau; Kurtizánok tündöklése);
- Jelenetek a politikai életbQl;
- Jelenetek a katonai életbQl;
- Jelenetek a falusi életbQl.
b)Filozófiai tanulmányok.
c)ElemzQ tanulmányok.

Laza alkotószelleme azonban saját besorolását is szétszakította: a vidéki élet jelenetei közé rakta az Elveszett illúziókat (Párizsban játszódik). Megtervezte, hány regényt öleljen át az Emberi színjáték (150 helyett 90 mqbQl áll). Legnagyobb méretq vállalkozás ez: 2000 szereplQt mozgat a 90 regényben.

Mqveiben a francia társadalom fejlQdésének 1816-1848 közötti idQszaka tárul fel. Ez a korai, vadkapitalizmus kialakulásának ideje. Nagy vagyonok születnek, mások elszegényednek. Ahogy egyik szereplQje mondja: Párizsban a szenvedélyek két szóval jelölhetQk meg: arany és gyönyör.

JellemzQ balzaci motívumok, helyzetek:
Gyenge ember harca a kegyetlen társadalommal.
Vidék és fQváros ellentéte.
A szenvtelen külsQ mögött tomboló szenvedélyek rajza visszatér.
Tiszta lelkq hQsök viaskodása a romlottsággal.
A jó erQtlensége a gonosszal szemben.

A balzaci hQsök erkölcsileg problémás emberek, mégis érdekesek. Sok hQs jellegzetesen valamilyen eszme, szenvedély, bqn megszállottja (Rastignac  karrier).

SzamárbQr (1831) a vágy és a valóság viszonyának magyarázata, tele értékes önéletrajzi adatokkal, gondolatokkal, töprengésekkel.

Goriot apó (1834) az elsQ mestermq, amelyben új módszerét alkalmazza. A regény középpontjában Eugène de Rastignac áll, aki nem feltétlenül romlott, de érvényesülési vágyban mindenre kapható. P fogja össze a két irányba szétágazó cselekményt: a Vautrin- szálat és a Goriot-szálat. A Vautrin-szál bqnügyi regény, gyilkossággal, sötét kalandokkal, amely a társadalmi alvilág felé vezet. A Goriot-szál kegyetlen érzelmi regény, szenvedélyek izzásával, s ez a társadalom legfelsQ rétegeiben. Az érdek, a pénz varázskulcsként nyitja meg az igazság ajtaját. A pénz jelenti a boldogságot, sQt a pénz határozza meg az erkölcsöt. Rastignac is azért vásárolható meg, mert szegény. Goriot-t szeretnék a leányai és vejei, ha gazdag maradt volna. A regény végén Rastignac hívja ki élethalálharcra a társadalmat.

Párizsban Az özvegy Vauquer-né panziójában, a Neuve-Sainte-Genevi
ve utcában 1819-ben majdnem teltház volt. Az elsQ emeleten élt egy volt köztársasági hadbiztos özvegye, Couture-né egy fiatal lánnyal, Victorine-nal, akit apja kitagadott örökségébQl, s így az idQs asszony nevelte szerény nyugdíjából. A második emeleten lakott egy Poiret nevq nyugalmazott tisztviselQ és egy magát Vautrinnek nevezQ úr, aki elmondása szerint korábban nagykereskedQ volt. A legfelsQ, harmadik emeleten élt egy vénlány, Michonnea; egy volt tésztagyáros, akit mindenki Goriot apónak szólított és egy alkalmi bérlQ, Rastignac nevq diák, aki jogot hallgatni érkezett a fQvárosba. Egyvalaki volt közöttük, akinek rovására állandóan élcelQdtek, Q volt Goriot apó. Megtudták, hogy Goriot apó még korántsem olyan szegény, Ami viszont felettébb különös volt, hogy gyakran fiatal, jól öltözött hölgyek jártak nála. Goriot hiába bizonygatta, hogy az említettek a lányai, magukban mindannyian elkönyvelték, hogy az idQs Goriot a kéj és az élvezetek hajhásza, s a fiatalasszonyok mind az Q kitartottjai.
Rastignac az egyik bálon megismert egy gyönyörq nQt, Anastasie de Restaud grófnét. Mikor hazaért, a szomszédból hangokat hallott, a kulcslyukon belesett Goriot szobájába. Az öreg kedvenc ezüst teáskészletét lapítja össze.
Rastignac egy kicsit körbetájékozódott Goriot apó múltját illetQen: Jean-Joachim Goriot kezdetben egyszerq tésztagyári munkás volt, majd a forradalom idején, 1789-ben felvásárolta gazdája csQdbe ment üzletét. KésQbb elfogadta körzete elnökségét, s az éhínség során sikerült meggazdagodnia. Feleségül vette egy brie-i gazdag bérlQ lányát, akitQl két lánya, Anastasie és Delphine született. Hét év múlva elvesztette feleségét. Mérhetetlen szeretete lányai irányába fordult. Gyermekeit igyekezett taníttatni és gazdagon ruházni. Mikor lányai eladósorba kerültek, mindegyikükre akkori vagyonának fele esett hozományul. Pmaga még öt évig dolgozott, majd barátai unszolására beköltözött Vauquer-né penziójába.
Vautrinnek volt egy terve: Rastignac csábítsa el Victorine-t, majd vegye feleségül. Ezalatt Frédéricet, Victorine testvérét egy barátja elteszi láb alól. Így a lány marad apja egyetlen örököse. EbbQl Vautrin csupán néhány százezret kér, mellyel elköltözhet az Egyesült Államokba, néger rabszolgákat vehet, s ott berendezhet magának egy kis ültetvényt. Rastignac elsQ hallásra felháborodott a tisztességtelen ajánlaton, de Vautrin további gondolkodási idQt adott neki.
Rastignac közben összebarátkozott Goriot apóval, aki úgy kapott minden apró a lányairól szóló hírfoszlány után, mint egy szerelmes. A diákot másnap levél várta Delphine-tQl, melyben arra kérte, vigye el aznap is az operába. Rastignac örömmel ment, de a báróné nem az operába, hanem a kaszinóhoz hajtatott vele. Mikor a szerzett hétezer-kétszáz frankkal visszaszállt a báróné kocsijába, az elmondta, hogy férje fokozatosan rátette kezét apjától kapott hozományára, ha pénzre volt szüksége, mindig apjához tért vissza.
Rastignac napközben gondtalan, társasági életet élt, de mikor éjszaka hazatért a kis, városi penzióba rá kellett döbbennie, hogy gyakorlatilag nélkülözések közepette tengQdik. Pedig érdekes dolgok derültek ki. Az az ember, aki Vautrinnek adja ki magát, tulajdonképpen Jacques Collin, ismertebb nevén a Vasfejq, egy szökött fegyenc, aki abból él és gazdagodott meg, hogy a rabok börtönbe vonulásuk elQtt neki adják pénzüket, amit Q megQriz, sQt, kamatoztat, s mikor társai szabadulnak, azt visszaszolgáltatja nekik. Ha Q az, a vállán meg van bélyegezve. Vautrin terve szépen alakult: Victorine beleszeretett Rastignacba, s immár elkerülhetetlen a párbaj, Frédéric Taillefer és barátja, Franchessini gróf között. Rastignac figyelmeztetni akarta Taillefer-t, de Goriot apó megállította, s elmesélte, hogy vett neki egy kis legénylakást az Artois utcában, ahol nyugodtan találkozgathat majd Delphine-nel. Vautrin tisztában volt vele, nem szabad hagynia, hogy Rastignac aznap este elhagyja a penziót, a borba altatót kevert. Rastignac és Goriot másnap délben ébredt fel. Addigra már az a hír várta Qket, hogy az ifjabb Taillefer halálos sebet kapott. Azonban Vautrin nem élvezhette ki a siker ízét, hatni az italába kevert folyadék. Tehetetlenül lerogyott, s már jöttek is érte a csendQrök.
Victorine és Couture-né is elköltöznek, miután a lány testvére meghalt, s apja kénytelen volt visszafogadni egyetlen megmaradt gyermekét. Néhány perc alatt jóformán kiürült az épület.
Költözködékor Rastignac a saját szobájába vonult. A diák nemsokára arra lett figyelmes, hogy vendég érkezett Goriot-hoz. Delphine volt az, s Rastignac kihallgatja beszélgetésüket. Férje teljesen kiforgatta vagyonából, azt különbözQ üzletekbe fektette be. Még peres úton sem tudják kimenekíteni a pénzt, mert ha erre kerül a sor, Nucingen kereket old. Ekkor lépett be a szobába Anastasie, aki még húgánál is jobban el volt keseredve. Elmondása szerint Maxime hamis váltókkal óriási tartozást halmozott fel, Q pedig eladta a családi gyémántokat, hogy keisegítse szeretQjét. Mikor férje megtudta, mit cselekedett, arra kényszerítette, hogy adja át neki a vagyona feletti rendelkezési jogot, Ekkor Rastignac belépett a szobába, s felajánlotta, kisegíti Anastasie-t. A grófné azonban összeveszett húgával, amiért az nem mondta el, hogy idegenek is hallják a beszélgetést. Ez már sok volt Goriot apónak, aléltan rogyott az ágyra. Goriot állapota egyre rosszabodott, félrebeszélt, testét láz gyötörte. Lázálmában leányait hívogatta: Mindig szomjaztam és sohasem ihattam. Két vQm megölte leányaimat& Minden a pénztQl függ, még az is, hogy leányaink vannak. Rastignac ápolgatta Sylvie és Christophe Bianchon (orvostanhallgató) segítségével. Mikor már Goriot állapota válságossá vált, Rastignac maga ment el a lányokért. Miután Rastignac visszaért a penzióba, Goriot elméje végleg elborult. Beállított Restaud-né, elszökött hazulról, hogy láthassa apját. Néhány perccel késQbb Goriot szíve is megállt. A temetést Rastignac és Bianchon intézte. A sírkQre a következQ feliratot vésték: Itt nyugszik Goriot, Restaud grófné és Nucingen báróné apja, eltemetve két diák költségén. A szertartás után Rastignac Párizsnak szegezi a kihívást: Most rajtunk a sor! , s vacsorázni megy Delphine Nucingenhez.

Az Eugénie Grandet (1833) története a vidéki élet jelenetei. Itt a meggazdagodott polgár nem a szülQi szeretet mártírjai, hanem a vagyonszerzés szenvedélyének megtestesítQi. Grandet urat csak a halál gyQzheti le, mert Q egy kor és egy társadalom betegségét testesíti meg. Eugénie apja vagyonszerzési mániájának áldozata. Szelíd és engedelmes leány. Amikor egyszer szerelemre lobban a Párizsban csQdbe jutott és hozzájuk menekült elQkelQ modorú unokafivére iránt, apja tudta nélkül a fiúnak adja megtakarított pénzét. A fiú pedig szerencsét próbál, meggazdagodik, és elfelejti a vidéki rokont. Eugénie lassan beleöregszik a vidéki polgárok egyhangú, sivár életébe. A mq minden mozzanata a kérlelhetetlen aranyláz jellemzésére szolgál. A tiszta és hiszékeny leány alakja mellett még kontrasztosabb az apa és az arany zsarnoksága.

A Völgy liliomában (1835) Balzac saját szerelmi életét dolgozza föl. Egy tisztalelkq grófnQrQl, Henriette-rQl szól, aki szomorúan tengeti életét mogorva és vad férje mellett. Egy nap a környékre vetQdik Félix de Vandenesse, aki meghitt beszélgetésekben vall magányos gyermekkoráról, küzdelmes ifjúságáról. A rokon lelkek felismerik egymást, bensQséges szálak fonódnak köztük, szótlan szerelem fqzi össze Qket. A fiú visszatér Párizsba. Henriette várja, hogy visszatérjen, de csak egy hír érkezik, hogy a fiú egy divatos hölggyel keveredett szerelmi kalandba. Henriette összeomlik, nincs többé ereje, hogy ellenálljon abetegség támadásának. Halálos ágyán Félix bocsánatot kér, s csak amikor Henriette meghal, akkor jön rá, milyen lángoló szenvedély égett és mennyi kínzó küzdelem zajlott le e csöndes, tiszta és kiegyensúlyozott külsQ mögött. A völgyliliomát az élet tépte le és a társadalom tiporta el.
A jellegzetes balzaci motívumok: a gyenge ember harca a könyörtelen társadalommal, a vidék és a fQváros ellentéte, a szenvtelen külsQ mögött áramló szenvedélyek, a tiszta lelkq emberek viaskodása a romlottakkal, a jó erQtlensége a gonosszal szemben a legteljesebb kifejezésüket az Elveszett illúziókban kapják meg. Ez az igazi balzaci karrier-regény.

Az Elveszett illúziók (1837-1839) az Emberi színjáték központi mqve. A három részre tagolódó regényhez szervesen illeszkedik a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1839) kötetei. Balzac párhuzamos életrajzként építi fel regényét. David Séchard a befelé élQ ember, a mindennapok hQse, s balszerencsés viszonyok közt is hq marad önmagához, eszményeihez,és példája a becsületnek. Barátja Lucien Chardon jó megjelenésq, ígéretes költQi tehetségq, de ingatag jellemq, aki érvényesülési vágyból Lucien de Rubemprének nevezi magát. Séchard az apjától örököl kis nyomdát próbálja fellendíteni. Lucien Párizsba kerül, megismeri az elQkelQ társaságot, majd innen kibukva csalódottan, de álmok és vágyak légváraiban élQ saint-simonisták közé sodródik. Csömört kap az irodalmi élettQl, végül bukottan tér haza Angoulême- be. Lucien váltót állított ki David nevére, a barát ezt a cspást is vállalja, az adósok börtönébe jut. Lucien pedig menekül szülQvárosából. Ekkor találkozik végzetével, egy spanyol fQpappal (Vautrin alakváltozása). Vautrin a társadalomellensége, a tagadás elvének megszemélyesítQje,a balzaci világ Lucifere. Az Q sorsuk, tündöklésük és nyomorúságuk, majd Lucien végleges bukása a tárgya a folytatásnak, miközben David visszavonultan csak az emberi értékeket ápolva él. Az ábrándok szétfoszlottak, a modern világ eltapossa az álmodozókat.

Balzac ezekkel a mqvekkel teremti meg a társadalmi regényt.



A realista regényvirágzása és bomlása. Flaubert regényírói mqvészete.

Gustave Flaubert (1821-1880)

Flaubert személyesíti meg legtragikusabban a l art pour l art feloldhatatlan ellentmondásait. Flaubert magára kényszerített feladatként, szüntelenül lázongva alkotja meg a realista regény egyik legnevezetesebb alkotását: a Bovarynét. BetetQzésrQl és választóvonalról van szó. Neki még sikerül a diszharmonikus életanyagból harmóniát, költQit teremtenie. P a virágzás és bomlás között van. A romantikus hQsök különlegesek, vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. Balzac és Stendhal hQsei még különlegesek, de már kisszerq körülmények között. Flaubert-nél kisszerq hQsök kisszerq körülmények között jelennek meg. Mégis sikerül olvasmányos anyagot teremtenie.

Élete
Rouenban született. Apja a rouen-i kórház igazgatója. Párizsban jogot tanult, de kezdQdQ epilepsziája miatt abbahagyta az egyetemet. Élete további részét Croisset-ban élte le. Idejét írással tölti. Két nQ játszott fontos szerepet életében. Az egyik Louise Colet költQnQ, aki ledér, nagyhangú nQ volt, és kisszerq verseket írt. Bovaryné alakja sokat köszönhet Louise Colet-nak. A másik nQ Eliza Foucault, aki a megközelíthetetlen nQtípus mintája. Örökös emléket állított neki az Érzelmek iskolája regényében. Fiatal korának nagy eseménye egy utazás: bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot és Görögországot. Ennek az utazásnak és késQbbi tuniszi útjának eredménye a Salammbô regény lett.

Bovaryné (1857)
Vidéki erkölcsök címmel jelent meg. SzereplQi szánalmas és szánandó hétköznapi átlagemberek. A regény idQkerete: 1830-as évek elejétQl 1846/1847-ig. Az eseménysor színhelye a francia vidék (Totes, Yonville), illetve néhány naperejéig Rouen. A cselekmény egy falusi orvos feleségének életrajza: a meg nem értett asszony kettQs házasságtörése és öngyilkossága.

I. rész
Charles Bovary csak afféle egészségügyi tiszt (felcser). Pályája kezdetén elvett egy Héloise nevq özvegyasszonyt, aki hamarosan meghalt. Amikor egyik betege, az öreg Rouault lábtörését gyógyította, megismerte annak leányát, Emmát. Emma úgy érzi, társadalmilag emelkedést jelent, ha feleségül veszi Bovary. Emma csalódik benne. Megpróbálja átnevelni férjét. Bovaryt nem érdekli sem a költészet, sem a romantika; többre becsüli a jó konyhát. Bovaryék egyhangú életét egy báli meghívó töri meg. A Vaubyessard kastélyban Emmát arisztokrata elbqvöli. Ez az, amire vágyik: szép ruhák, tánc, bókok. A bál után álmodozni kezd Párizsról, de az állandó feszültség miatt megbetegszik, s orvosi tanácsra környezetváltozásra van szüksége. Emma ekkor már várandós.

II. rész
Yonville igazi központja Homais úr patikája: itt gyülekezik a kevés számú értelmiség. Törzsvendégnek számít Bournisien tiszteletes, Binet (adószedQ), Lhereux (divatáru-kereskedQ), Léon Dupuis (segédjegyzQ) és a Bovary házaspár. Léon egyre nagyobb rajongója Emmának. Közös vonásuk, hogy mindketten mérhetetlenül unatkoznak, nagyvárosi életre vágyódnak. Emma leánya, Bethe sem tud színt vinni Emma életébe. Léon közben elbúcsúzik tanulmányai befejezése miatt, Emma sokáig bánkódik. Egy környékbeli nemes, Rodolph Boulanger a doktornál veszi észre az asszonyt, a könnyq préda lehetQségét. Rodolphe egy állatvásáron kezd el udvarolni neki. Problémája nem az elcsábítás, hanem hogy hogyan szabaduljon majd meg Emmától. Bovary megmqt egy istállószolgát, akinek elfertQzQdik a lába. Felsül, felesége teljesen kiábrándul belQle. A nQ újraéli romantikus olvasmányélményeit. Kitalálja, hogy Rodolphe szöktesse meg. Emma adóssága Lhereux-nél egyre csak halmozódik. Rodlphe a szöktetés elQtti estén ír egy levelet, amiben azt írja, hogy nem érdemli meg Emmát. A nQ ismét csalódik, sokáig betegeskedik (43 napos idegláz). Berthével nem sokat foglakozik, aki nevelQintézetbe kerül.

II.rész
Emma felépülése után a vallásban keres vigaszt. Egyszer színházba megy a közeli Rouenba, véletlenül találkozik Léonnal. Ezta találkozást több is követi: Otthon azt mondja, hogy zongoraórákra jár. Egyre jobban eladósodik, amirQl férje semmit sem tud. Lassan Léonnal való kapcsolata is kihql. Egy napon hitelezQje 24 órán belül óriási összeget követel tQle. Ekkor súlyt le a végzet Emmára. Rodolphtól is próbál segítséget kérni, majd Léontól is, de hiába. Guillaumin közjegyzQ pedig tisztességtelen ajánlatot tesz neki. A patikussal felvezetteti magát a gyógyszerraktárba és eszik az arzénporból. A nQ a patikus és a férje keze között meghal, mert mindkettQ csak okoskodik, és nem teszik meg azt, amivel megmenthették volna. Bovaryt megrendíti felesége halála. De amikor ráakad szerelmes leveleire, a fájdalomba beleQrül, majd hamarosan meghal.

Emma Rouault falusi lány, majd falusi orvosné. Kitörési kísérletei elbuknak, mert be van zárva egy leszqkített földrajzi térbe, Rouen környékére. Csak álmodozhat Párizsról, Itáliáról, a hívó messzeségekrQl. A falusias körülmények között Q csak áldozat lehet.
Charles Bovary komikus, sQt bárgyú alak. Tizenöt évesen rajta röhög az egész osztály; a tanár úgy bünteti, hogy hússzor le kell írnia: nevetséges vagyok. A neve is mosolyt kelt: a latin bos, bovis jelentése ökör. Nevetséges, ahogyan anyja parancsára 22 évesen feleségül vesz a hozomány reményében egy ijesztQen csúnya özvegyasszonyt, Héloïse-t. De leginkább orvosi és férji mivoltában komikus. Valójában nem is orvos, mert egyetemet nem végzett, csak egészségügyi tiszt. Legtöbbször csak ártatlan csillapítószereket rendelt, néha-néha hánytatót, lábfürdQt vagy piócákat. Egyetlen, véletlenszerq sikere, hogy meggyógyította a bertaux-i tanya gazdájának, Rouault-nak törött lábát. Szakértelmének hiányát végzetesen leleplezi egy rosszul sikerült ortopédiai mqtét. Teljesen tehetetlennek mutatkozik Emma haláltusájakor is, pedig tudja, hogy arzénmérgezésrQl van szó. Csak a felesége torkába kellett volna dugnia a két ujját, s megmenthette volna. Férjként is csQdöt mond. Fogalma sincs arról, milyen a házassága, miféle érzelmi, gazdasági kapcsolatok fqzik feleségéhez. Otthonában, házaséletében is ügyefogyott. Emma kezének megkéréséig sem merészkedik el, az öreg Rouault bízza rá leányát. Mindvégig abban az illúzióban ringatózik, hogy megvalósult a szerelem teljességében él, hogy Q és Emma boldogsága tökéletes Csodálva bámulja feleségét, cirógató gyöngédséggel veszi körül. Büszke elbqvölQ szépségére, tehetségére. Ügyefogyottan ostoba, Q lesz a legutolsó, aki a megcsalatásáról értesül. Gyanútlan jóhiszemqségében Q maga szolgáltatja ki Emmát mindkét szeretQjének. Mikor Rodolphe Boulanger arról beszél, hogy jót tenne a betegeskedQ Emmának a lovaglás, Charles boldogan üdvözli ezt az ajánlatot. A szoknyavadász dendivel való szakítás után megint csak Q játssza Léon kezére feleségét. Az Q tragikomikus ötlete, hogy a színházi est után Emma még néhány napot egyedül tölthessen Rouenban (II. 15.), s késQbb is Q javasolja, hogy pénzzavaraival kapcsolatban a fiatalasszony utazzék Léonhoz tanácsot kérni (III. 2.).
Gyámolatlan és együgyq férjét Emma az orránál fogva vezeti. A férj soha nem vesz észre semmit, még azt sem, hogy felesége az új szerelemben kivirul. A féltékenység teljes hiányát Emma nem tudja megbocsátani. Charles szívébe a gyanakvás még akkor sem tud beférkQzni, mikor Emma halála után megtalálja Rodolphe búcsúlevelét. Azzal áltatja magát, hogy csak platonikusan szerették egymást. Csak akkor döbben rá a rideg valóságra, mikor egyhuzamban végigolvassa Rodlphe és Léon valamennyi levelét.
Emma nem abba a világba való, ahová sorsa helyezte. Bonyolultan gazdag lelkivilága, szenvedélyessége, érzelmeinek mélysége, örökös belsQ nyugtalansága, s merészsége különbözteti meg a többiektQl. Légvárainak összeomlása valóságos biológiai-testi összeroppanáshoz vezet. Belebetegszik a tostes-i unalomba, s mikor Léon otthagyja Yonville-t, fizikailag annyira meggyöngül, hogy vért köp. Rodolphe árulása következtében 43 napig önkívületi állapotba jut.
Emma nem romlott asszony. Romantikus olvasmányainak esik áldozatul. 13 évesen került egy zárdába, falta a könyveket. Egy mesés világról ábrándozik késQbb is, szüntelenül álmait kergeti. Bukásainak oka az a naiv hit, hogy a dolgoknak nem lehet megismétlQdniük. A házasság elsQ napjaiban igyekszik meggyQzni önmagát, hogy boldog. De hiába próbálja magát szerelembe ringatni, a hétköznapok eseménytelen egyhangúsága elhidegülést hoz férjével szemben. Ez az elhidegülés a teljes kiábrándulásig, a megvetQ undorig növekedik. Egész létét csalások és hazugságok szövedéke hálózza be. SzeretQinél a viharos, változatos, kalandos életet keresi. Kedvesei lélekben nem érnek fel hozzá: érzelmeik felszínesek, átlagos hétköznapi emberek, titkos és kényelmes szerelmi társnak fogadják el Emmát, de életük hétköznapi nyugalmát megzavarni nem engedik. Emma kétségbeesésében mind mélyebb és veszélyesebb erkölcsi és anyagi örvényekbe sodródik. Tragédiájának oka, hogy képtelen kitörni sorsa által megszabott szqk keretbQl. De marad még annyi lelki ereje, hogy kilépjen kiábrándító életébQl, s ettQl válik halottas ágyán óriássá. Mikor temették szeretQi nyugodtan aludtak, halála nem rendítette meg Qket.

Salammbô (1862) az ókori Karthágóba kalauzol. Flaubert egy kegyetlenül elnyomott zsoldoslázadás keretében jeleníti meg a gazdag föníciai városállam életét. Tobzódó színekben ábrázolja a lázadók pusztulását és a patetikus néma szerelmet, amelyet a gyQztes hadak vezérének, Hamilkarnak a leánya, Salammbô érez a legyQzöttek vezére, Mâtho iránt.

Szent Antal megkísértése (1849) korai zsengéi közül emelkedik ki, melyet 1874-ben átírt. Remete Szent Antalról szól, aki a 4. sz-ban Egyiptomban élt. Az Q furcsa víziói kapcsán csillogtatja meg Flaubert gazdag képalkotó fantáziáját. Roppant bQségesen pergeti le a szent látomásaiban az ókori vallás isteneit, a különbözQ babonákat, hiedelmeket, test és lélek kísértQ csábításait. Szent Antal éppúgy magányban él, mint a modern korban a mqvész. A hit körül rajzanak álmai, vágyai, a hit legegyszerqbb formáját érzi legjobbnak. Flaubert szkeptikus jellem, de érdeklik a végsQ kérdések. A vallást csak a legegyszerqbb formájában tudta elfogadni.

Az Érzelmek iskolája (1879) egy újabb illúzióvesztésrQl szóló regény. FejlQdésregény: a kamasz- és ifjúkor szertelen, szép szenvedélyeire, a nagy akarásokra, hitekre és reményekre a férfikor kiábrándulása következik, majd a múltjára visszarévedQ fQhQs, Frédéric Moreau nosztalgikus szomorúsága. A fQhQs kicsit Flaubert alakmása. Vidéki származású fiú, aki Párizsban tanul, abbahagyja az egyetemet, bohém életet él, szerelmes lesz, amely kapcsolatból a véletlenek közjátéka miatt nem lesz semmi. Mindenbe belekap, de semmit nem fejez be. Kitartó munkára nem képes, nem olyan tehetséges, mint hiszi.

Egy jámbor lélek (Egyszerq szív, 1877) novellája egy hasonló témáról szól: egy szerényen, másokért élQ cselédlányról. Alaptémája a szegénység. Keresi szeretete tárgyát, élete végén egy papagájban leli meg, mikor az elpusztul, kitömeti.

Nem szerette a fanatizmust, a tudományimádást. Ez ellen írta a Bouvard et Pécuchet (1881) mqvét. A század tudományimádatát teszi nevetségessé benne. Illúzióromboló mq. Két ember tudományokkal kezd foglalkozni benne, de bármibe kezdenek, csQdöt mondanak, ezért visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz. Flaubert utálta a nyárspolgáriságot, a tudatlanságot, ugyanakkor sokszor az egyszerq embereket is megvetette.



Bovaryné regénytechnikai újdonságai

Gustave Flaubert (1821-1880)

Flaubert személyesíti meg legtragikusabban a l art pour l art feloldhatatlan ellentmondásait. Flaubert magára kényszerített feladatként, szüntelenül lázongva alkotja meg a realista regény egyik legnevezetesebb alkotását: a Bovarynét. BetetQzésrQl és választóvonalról van szó. Neki még sikerül a diszharmonikus életanyagból harmóniát, költQit teremtenie. P a virágzás és bomlás között van. A romantikus hQsök különlegesek, vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. Balzac és Stendhal hQsei még különlegesek, de már kisszerq körülmények között. Flaubert-nél kisszerq hQsök kisszerq körülmények között jelennek meg. Mégis sikerül olvasmányos anyagot teremtenie. Flaubert mqvészete a realizmus betetQzése, s a naturalizmus kiindulópontja.

Élete
Rouenban született. Apja a rouen-i kórház igazgatója. Párizsban jogot tanult, de kezdQdQ epilepsziája miatt abbahagyta az egyetemet. Élete további részét Croisset-ban élte le. Idejét írással tölti. Két nQ játszott fontos szerepet életében. Az egyik Louise Colet költQnQ, aki ledér, nagyhangú nQ volt, és kisszerq verseket írt. Bovaryné alakja sokat köszönhet Louise Colet-nak. A másik nQ Eliza Foucault, aki a megközelíthetetlen nQtípus mintája. Örökös emléket állított neki az Érzelmek iskolája regényében. Fiatal korának nagy eseménye egy utazás: bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot és Görögországot. Ennek az utazásnak és késQbbi tuniszi útjának eredménye a Salammbô regény lett.

Bovaryné (1857)

Vidéki erkölcsök címmel jelent meg. SzereplQi szánalmas és szánandó hétköznapi átlagemberek. A regény idQkerete: 1830-as évek elejétQl 1846/1847-ig. Az eseménysor színhelye a francia vidék, illetve néhány naperejéig Rouen. A cselekmény egy falusi orvos feleségének életrajza: a meg nem értett asszony kettQs házasságtörése és öngyilkossága.

Emma Rouault falusi lány, majd falusi orvosné. Kitörési kísérletei elbuknak, mert be van zárva egy leszqkített földrajzi térbe, Rouen környékére. Csak álmodozhat Párizsról, Itáliáról, a hívó messzeségekrQl. A falusias körülmények között Q csak áldozat lehet.
Charles Bovary komikus, sQt bárgyú alak. Tizenöt évesen rajta röhög az egész osztály; a tanár úgy bünteti, hogy hússzor le kell írnia: nevetséges vagyok. A neve is mosolyt kelt: a latin bos, bovis jelentése ökör. Nevetséges, ahogyan anyja parancsára 22 évesen feleségül vesz a hozomány reményében egy ijesztQen csúnya özvegyasszonyt, Héloïse-t. De leginkább orvosi és férji mivoltában komikus. Valójában nem is orvos, mert egyetemet nem végzett, csak egészségügyi tiszt. Legtöbbször csak ártatlan csillapítószereket rendelt, néha-néha hánytatót, lábfürdQt vagy piócákat. Egyetlen, véletlenszerq sikere, hogy meggyógyította a bertaux-i tanya gazdájának, Rouault-nak törött lábát. Szakértelmének hiányát végzetesen leleplezi egy rosszul sikerült ortopédiai mqtét. Teljesen tehetetlennek mutatkozik Emma haláltusájakor is, pedig tudja, hogy arzénmérgezésrQl van szó. Csak a felesége torkába kellett volna dugnia a két ujját, s megmenthette volna. Férjként is csQdöt mond. Fogalma sincs arról, milyen a házassága, miféle érzelmi, gazdasági kapcsolatok fqzik feleségéhez. Otthonában, házaséletében is ügyefogyott. Emma kezének megkéréséig sem merészkedik el, az öreg Rouault bízza rá leányát. Mindvégig abban az illúzióban ringatózik, hogy megvalósult a szerelem teljességében él, hogy Q és Emma boldogsága tökéletes Csodálva bámulja feleségét, cirógató gyöngédséggel veszi körül. Büszke elbqvölQ szépségére, tehetségére. Ügyefogyottan ostoba, Q lesz a legutolsó, aki a megcsalatásáról értesül. Gyanútlan jóhiszemqségében Q maga szolgáltatja ki Emmát mindkét szeretQjének. Mikor Rodolphe Boulanger arról beszél, hogy jót tenne a betegeskedQ Emmának a lovaglás, Charles boldogan üdvözli ezt az ajánlatot. A szoknyavadász dendivel való szakítás után megint csak Q játssza Léon kezére feleségét. Az Q tragikomikus ötlete, hogy a színházi est után Emma még néhány napot egyedül tölthessen Rouenban (II. 15.), s késQbb is Q javasolja, hogy pénzzavaraival kapcsolatban a fiatalasszony utazzék Léonhoz tanácsot kérni (III. 2.).
Gyámolatlan és együgyq férjét Emma az orránál fogva vezeti. A férj soha nem vesz észre semmit, még azt sem, hogy felesége az új szerelemben kivirul. A féltékenység teljes hiányát Emma nem tudja megbocsátani. Charles szívébe a gyanakvás még akkor sem tud beférkQzni, mikor Emma halála után megtalálja Rodolphe búcsúlevelét. Azzal áltatja magát, hogy csak platonikusan szerették egymást. Csak akkor döbben rá a rideg valóságra, mikor egyhuzamban végigolvassa Rodlphe és Léon valamennyi levelét.
Emma nem abba a világba való, ahová sorsa helyezte. Bonyolultan gazdag lelkivilága, szenvedélyessége, érzelmeinek mélysége, örökös belsQ nyugtalansága, s merészsége különbözteti meg a többiektQl. Légvárainak összeomlása valóságos biológiai-testi összeroppanáshoz vezet. Belebetegszik a tostes-i unalomba, s mikor Léon otthagyja Yonville-t, fizikailag annyira meggyöngül, hogy vért köp. Rodolphe árulása következtében 43 napig önkívületi állapotba jut.
Emma nem romlott asszony. Romantikus olvasmányainak esik áldozatul. 13 évesen került egy zárdába, falta a könyveket. Egy mesés világról ábrándozik késQbb is, szüntelenül álmait kergeti. Bukásainak oka az a naiv hit, hogy a dolgoknak nem lehet megismétlQdniük. A házasság elsQ napjaiban igyekszik meggyQzni önmagát, hogy boldog. De hiába próbálja magát szerelembe ringatni, a hétköznapok eseménytelen egyhangúsága elhidegülést hoz férjével szemben. Ez az elhidegülés a teljes kiábrándulásig, a megvetQ undorig növekedik. Egész létét csalások és hazugságok szövedéke hálózza be. SzeretQinél a viharos, változatos, kalandos életet keresi. Kedvesei lélekben nem érnek fel hozzá: érzelmeik felszínesek, átlagos hétköznapi emberek, titkos és kényelmes szerelmi társnak fogadják el Emmát, de életük hétköznapi nyugalmát megzavarni nem engedik. Emma kétségbeesésében mind mélyebb és veszélyesebb erkölcsi és anyagi örvényekbe sodródik. Tragédiájának oka, hogy képtelen kitörni sorsa által megszabott szqk keretbQl. De marad még annyi lelki ereje, hogy kilépjen kiábrándító életébQl, s ettQl válik halottas ágyán óriássá. Mikor temették szeretQi nyugodtan aludtak, halála nem rendítette meg Qket.

Flaubert regényének szerkesztQelve

Flaubert mqvészi törekvéseinek lényegét a személytelenség (impassibilité) és a szenvtelenség adja. Az író nem szól közbe, nem avatkozik bele a történésbe, s mindvégig személytelenül háttérben marad. Ezt az írói távolságtartást a flaubert-i nézQpont-technika alkalmazása teszi lehetQvé: a regényben elmondottakat, maguk a szereplQket mindig valaki másnak a szemével látjuk.
A történetet egy láthatatlan narrátor, Charles Bovary hajdani osztálytársa indítja el, s Emma halála után ismét Q veszi át a mesélQ szerepét. A regénykezdet után Bovary nézQpontja érvényesül, majd késQbb és leghuzamosabban Emmáé. Az elbeszélés során más-más nézQpontoknak is helyet ad az író: idQnként hol az öreg Bovaryné és Charles, hol Homais, Léon vagy Rodolphe szempontjai jelentkeznek. Catherine Leroux, a kitüntetett vén cseléd alakjával kapcsolatban hangzik el az író egyetlen direkt közbeszólása: Q a pirospozsgás polgárok között a félszázados szolgaság . E nézQpont-váltó technika is az objektivitásra való törekvést fejezi ki. Ez a fajta objektivitás, tárgyilagosság, az elbeszélQ háttérbe húzódása, és a szabad függQ beszéd, átélt beszéd alkalmazása túl újak voltak ekkor még. Flaubert ezekkel túlment a kor elvárásain.
A cselekménybonyolítás idQrendben, lineárisan elQrehaladó, de vannak jól érzékelhetQ csomópontok: Emma férjhezmenetele (I. 4.); a márkiék bálja és Emma találkozása a nagyvilággal (I. 8.); Bovaryék megérkezése Yonville-be (II. 2.); a tenyészvásár napja, a szerelmi kapcsolat kezdete Rodolphe-fal (II. 8. ); a Rodolphe- szerelem vége, Emma súlyos betegsége (II. 13.); Emma és Léon egymásra találása Rouenban (III. 1.); Bovaryné öngyilkossága és halála (III. 8.). A kulcsjelenet, a tenyészvásár napja, sokszólamú, sokhangnemq fejezet: a bevezetQ leírás után párhuzamosan zajlik lenn a ceremónia, fenn (az ablakban) Emma elcsábítása.

A legjelentéktelenebb dolgok is túlmutatnak saját közvetlen szerepükön és jelképessé válnak A tárgyak elQhívják az érzetek, a múltat, s megteremtik a kapcsolatot az idQsíkok között: pl. a bál után talált hímzett szivartárca valóságos talizmán, Rodolphe vanília-parfümje felidézi a vicomte emlékét. Állandóan visszatérQ trópusok, pl. a ló-képek: a volt feleség rozzant gebe; Charles úgy tanul, mint a robotoló lova; Emma úgy tett, mint azok a lovak, amiknek nagyon is szorosra fogják a zabláját. A domináns motívum az evés (rengeteget esznek, de Emma sovány marad, mert semmit sem fogad be igazán. A fQ toposz pedig az ablak: Emma bezártságának és korlátozottságának szimbóluma: vágyakozik, leskelQdik, várja a jelzést (homokdobást) vagy jelez (kitett ronggyal). A kép Bovaryné léthasonlatában is megjelenik: élete olyan hideg, mint egy padlás, melynek ablaka északra néz, s homályában az unalom, e csendes pók szövi hálóját (I. 7.).

A mq meghatározó tónusa az irónia: Emma temetésekor Rodolphe, aki egész nap vadászattal szórakozott, nyugodtan aludt a kastélyában; Léon is aludt Rouenban. Léon házasságára Bovary levélben közli: szegény feleségem is mennyire örülne, ha élne .
Emma nagyravágyásán, másoló, utánzó hajlamán végig ironizál: pl. Párizs térképe, a szenilis herceg, Berthe névadása.



Az angol realizmus kibontakozása. Dickens és a relizmus.

Angliában 1830 és 1871 között nyugodtabb, forradalom nélküli idQ volt. Az ipari forradalom után a munkásosztály elQször jelenik meg a történelem színpadán mint társadalmi erQ. Ennek az új erQnek az élet viszonyai kezdetben hihetetlenül rosszak. 1837-ben lép trónra Viktória királynQ. A viktoriánus kor a csendes gyarapodás, fejlQdés idQszaka. Vallásos, erkölcsös világnézet jellemzQ. A napóleoni háborúk következménye dekonjunktúra és munkanélküliség volt. A rikító ellentét a gazdagok és szegények között egyre több író figyelmét hívta fel.



Charles Dickens (1812-1870)

Dickens a legnagyobb figyelemmel és részvéttel fordul a társadalomelesettjei felé. Írói világában a vagyoni és osztálykülönbségek elég határozott szerephez jutnak, de az igazi választóvonal a szeretet elvének elfogadása vagy elutasítása. A szegénység iszonyatos erQ, a kiszolgáltatottakat tehetetlenné teszi. Aki azonban fellázad ellene, az többnyire a bqn felé talál kiutat. A bqn és az alvilág ábrázolása szinte minden Dickens-regénybe beleviszi a rendQri elemet. Omladozó házak, néptelen utcák, eltqnt végrendeletek, bujkáló vagy éppen felbukkant rokonok bonyolítják az olvasó képzeletét.
A gyerekek általában gyengék és istápolásra szorulók, kirekesztQdnek és elkülönülnek a felnQttek világától, kisebb okok miatt is többet szenvednek. Kedvelt hQsei a korabeli valóság világában élnek.

Élete
Portsmouth kereskedQváros közelében született. Apja adósságai miatt a család válságba került. Sokat költözködtek. Dickens az iskoláit sem tudta folytatni, dolgoznia kellett. Egy távoli, gazdag rokonuk halálakor azonban nagy vagyont örököltek. P újra iskolába járt, amatQr színészként is kipróbálhatta magát. Joggal is foglalkozott, majd újságíró lett Boz álnéven (Öccse Moses, Moses-Boses-nek becézték, így alakult ki a Boz név).
1836-ban jelenteti meg Boz szkeccsei címmel elsQ novella-kötetét. A kisemberek világát örökíti meg ezekben a novellákban, humoros formában.

A Pickwick Klub hátrahagyott irataiban (1837) az angolok klubszeretetét karikatúrázza ki. Pickwick úr és társai számára az emberi élet természetes formája a kaland: félreértésekkel, komikus párbajokkal, leányszöktetésekkel.
A naiv és szeretetre méltó Picwick úr a klub elnöke. A Pickwick Klub homéroszi világában csak emberek élnek, istenek nélkül. A munkátlanul szerzett pénz magától értetQdQ és jólesQ, mint a forró puncs vagy a sebtiben befalt marhasült. Picwick úr a klub néhány tagjával együtt felkerekedik, hogy megismerje az emberi természetet (a pikareszk mqfajához is közel áll). Az útitársak: egy fqzfapoéta, egy elhízott hQsszerelmes, és egy sportember, aki szeret vadászni. Jól megverik az egész társaságot, mert örökös jegyzetelésük miatt rendQrspiclinek hiszik Qket. Egy hölgy félreértése miatt Pickwick úr börtönbe is kerül, hamis házassági ígéret vádjával. Az élet realitása egyedül a börtönben legyinti meg Picwick urat, akkor is csak annyira, hogy jóságán megtörjék Jingle ravaszkodása. SQt még egy hadi játékba is belekeverednek. Könnyed, szellemes írás.
A késQbbi Dickens-mqvekre jellemzQ vonások azonban már itt is megjelennek: képtelen, groteszk elemek; mikrorealizmus; faarcú, kommentár nélküli, angol humor.

A Twist Olivér (1837-1838) az elsQ igazán nagy mqve. Szomorú világot tár fel. Háttere London világítás és csatornázás nélkül. Homályában és útvesztQiben bqn lapul. A regény gyermekhQse Twist Olivér, aki különbözQ helyzetekbe kerül. A kor erkölcse szabja meg a regény végét: a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak a büntetésüket, Olivért egy szerencsés véletlen menti meg sanyarú helyzetébQl. A történelmi háttér az 1834-es új szegénytörvény. A dologházak a szegények támogatására jöttek létre, és a szegények egyetlen segélyévé váltak, mert ezután semmilyen más támogatást nem kaptak. Ezek azonban inkább börtönökre hasonlítottak, mert felesleges munkát kellett végezni bennük, a családokat nemek szerint szétválasztották, és minden téren embertelenség volt jellemzQ rájuk. Ebben a dologházban él Olivér. A fiúról nem tudják, kicsoda, a nevét is dologházban kapta. Anyja nem messze onnan esett össze az utcán, és a szülés után meg is halt. Amiért repetát kér Olivér egy társának, büntetésbQl egy koporsókészítQ inasává teszik. Bánatában megszökik, Londonba megy, és egy zsebtolvajbanda tagja lesz. Egy gonosz féltestvér bízza meg a bandát Olivér elrontásával, hogy Q kaphassa meg az örökséget, és ne kelljen Olivérrel osztozkodnia. Egy jóságos öregúr befogadja, de a banda visszarabolja. Olivér megtalálja nagynénjét, aki neveli majd. Megkapja az örökséget is. A bandát elkapják.
Ez a mq már teljes regényírói fegyverzetben mutatja Dickenst: Felfokozott érzelmekkel fordul szereplQi felé; jellemalkotása kicsit még végletes (romantikus hatás), az epizódszereplQk rajza és a környezetrajz azonban már realista; könnyekre akar fakasztani; sok a váratlan fordulat.

A Nickleby Miklós (1838-1839) egy fiatalember és húga párhuzamos életútját követi nyomon.

A ritkaságok boltja (1841) egy nagyon öregember és egy kisleány vándorútját meséli el. Útjuk során találkoznak a színház világával, az öreg iskolamesterrel. A kis Nelli a regény végén meghal anélkül, hogy egy percig is gyermeklett volna.

A Barnaby Rudge (1841) Dickens elsQ történelmi regénye.

A Chuzzlewit Márton (1843-1844) az egyetlenifjú Dickens-hQs, aki nem hibátlan, aki önzését megpróbáltatások során veti le, akinek sorsa nem szerencsés fordulatok révén alakul, hanem egyénisége megváltoztatásával válik úrrá rajta.

A Karácsonyi ének (1843) rideg hQsét, az öreg Scrooge urat látomások térítik meg,mígnem Q is hajlandó lesz elfogadni a viktoriánus boldogság eszményét: a családot sok gyerekkel a tqzhely körül. Scrooge úr gonosz uzsorás, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülQdését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyqjtQ úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az elsQ a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élQk sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövQ szelleme megmutatja neki saját, ijesztQ, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett.

A Dombey és fia (1848) a polgárságnak azt a dinasztikus tendenciáját fejezi ki, amely a fiúra nemcsak ráhagyni kívánja az apai vagyont, de elvárja tQle, hogy gyarapítsa is. Az öreg csalódása, hogy fia erre képtelen. Leányát eltaszítja, második feleségét pedig egy torz mosolyú ember, Carker karjaiba kergeti. Az öreg tönkremegy, megtörten leánya mellett tanulja meg, hogy hamis eszmények szerint élt. InnentQl számítják Dickens centrál idea -korszakát.

A Copperfield Dávid (1849-1850) az író személyes élettörténete, enciklopédikus összefoglalás, az alkotó legjellemzQbb látomása a világról. Egy mohó szemq kisfiú látószögébQl szemlélt világ képe tárul fel elQttünk. E/1 személyben megírt regény. Ez is erQsíti önéletrajzi jellegét, hiszen az író, a küzdelmes és boldog gyermekkort álmodja vissza Dávid történetében. Az élet viszontagságainak kitett árva gyermek sorsa talán ebben a regényében a legmegindítóbb. A groteszk, különös alakok sokasága talán itt kápráztat el a legjobban. A könyörtelen tanulságot egy gaztett (Steerforth csábítása) és egy ballépés (Dávid meggondolatlan elsQ házassága) szolgáltatja. Mindegyiknek az ára egy-egy emberélet. Dávid Ágnes szerelmében találja meg a család nyugalmát és a boldogság eszményét.

Az Örökösök (1852-1853 regény eredeti címe Kopár ház volt. Ennek centrál-ideája a jog, a törvényalkotás. Nyomasztó atmoszférájú regény. Két nQi fQszereplQje van. Naplórészletek váltakoznak a narrációval (E/1 sz. az E/3 személlyel). Esther Summerson törvénytelen gyerek, jóságos lány, felkutatja anyját, aki akkorra meghal. Lady Dedlock ezzel szemben szenvedélyes, érdekbQl megy férjhez, csalja férjét. Lady Dedlock büntetése a halál.
A kis Dorritban (1857-1858) a szülQi önzés tér vissza. Dorrit úr a kellemetlen valóságtól elzárkózó és a férfiatlan ügyefogyottság látszatába menekül. Jellemgyengeségét még súlyosabbá teszi, hogy leánya és eltartója, a kis Dorrit legjobb barátnQje az agyhártyagyulladása óta idióta Maggy. A Dorrit család koldusból királyfivá lesz, de világuk központja azonban, a Marshalsea-börön marad.

A Két város története (1859) történelmi regény. A két város: London és Párizs. A hangsúly a francia forradalom Párizsán van erQsen angol polgári ábrázolásban.

A Nagy várakozások (1860-1861) egy kisfiú és egy fegyenc találkozása. A kis Pip úriemberré akar válni. Törekvése nem sikerül: jólétének forrása a fegyenc vagyona, mely nem lehet áldást hozó.





William Makepeace Thackeray (1811—1863)

Az angol regény 19. sz-ának klasszikus periódusa Dickens és Thackeray munkásságával zárul.

Élete
Thackeray humorának alapja a távoltartás, a kritikai erejq szatíra.
Kalkuttában született. Apja adószedQ volt Indiában. Thackeray ötéves korában árva lett. Az anya újra férjre talált, s a hatéves gyermeket hazaküldte Angliába a rokonokhoz. Az idegen otthonban idegennek maradt rokonok közt járt hosszú éveken keresztül lélektelen iskolákba. Habár minden tudnivaló izgatta, hamar kezdett történeteket kitalálni, szeretett rajzolni, késQbb festeni is, azonban kifejezetten rossz tanuló volt. Apjától nagy vagyont örökölt. 21 éves korában mindig idegen rokonaitól elköszönt. Az újságok és folyóiratok felfedezték, hogy érdekesen, ha kell, mulatságosan tud írni. Mint rajzoló csak karikaturistaként ért el némi sikert. Szerelme, Isabelle Gelkin Shaw szegény leány volt, s a nagy szerelemtQl észre sem vették, hogy a fiatalasszony idegbeteg. Közben Thackeray kezdett ismert író lenni, humoros kisregényei (A nagy Hoggarty gyémánt) népszerqek lettek, egyre jobban meg tudott élni az irodalomból.

Titmarsh Sámuel története vagy: A nagy Hoggarty-gyémánt (1841) olyan fiatalemberrQl szól, akit a látszat sodor valamiféle tisztességtelen kalandba, s majdnem a vesztét okozza.

Nemes Barry Lyndon úr emlékirataiban (1844) a hQs kalandjainak sorozata vádirattá lesz. Az erény és a hqség csak megvetést kelt.

Sznobok könyvében (1847) a vád élesen és egyértelmqen saját kora ellen szól.

A hiúság vására (1848)

Thackeray a társadalmi értékrendet (a sznobság uralmát) bírálja, és egyúttal egy törtetQ hQsnQ, Becky Sharp gátlástalan érvényesülési lehetQségeit mutatja fel. A regény a napóleoni idQkben játszódik, de nem történelmi hQsökrQl szól. Egész felvonulása a különbözQ jellemeknek, fQleg a rossz jellemeknek. FQszereplQje, Becky Sharp a regényirodalom egyik legösszetettebb jellemq nQalakja. Bájos, szép, kedves, önzQ, törekedQ, szellemes, miközben minden szava hazug. A vonzó lelkiismeretlenség példaképe, a hiúság vásárának, az egész társadalmi életnek igazi és sikeres hQsnQje. Az Q sikerei fejezik ki írójának véleményét a világról és benne az emberekrQl.

Az elQadás rendezQje a függöny elQtt ül az emelvény deszkáin, nézi a Vásárt, és a nyüzsgQ térség láttán mélységes mélabú érzése fogja el. Van, aki a vásárt általában erkölcstelennek tartja, van, aki szívesen fordul be ide, és megnézi a mutatványokat. Akad mindenféle jelenet. MegfelelQ díszletek között tündöklQen megvilágítják a SzerzQ saját gyertyái. S a függöny felgördül.

Egy nyári reggelen Pinkerton kisasszony leánynevelQ intézete elé hatalmas batár gördül. Amela Sedleyért jöttek, s vele utazott el Rebecca Sharp, az intézet francia társalkodónQje. Rebecca egy arisztokrata családhoz szegQdik, de Amelia meghívja magukhoz. Becky szeretné férjül megszerezni Josephet, Emmy bátyját. Emmy gyermekkorában kiszemelt vQlegényével, George Osborne-nal tölti a délutánokat. Becky még az intézetben elsajátította a színlelés mqvészetét. Leánykéréséhez már nem sok hiányzik, ám Osborn az utolsó pillanatban lebeszéli Josephet, mert nem illik társadalmi pozíciójához. Így Becky elutazik. Sir Pittékhez kerül a Crawley-kastélyba. Sir Pitt második felesége élit két kisleányával és a férje elsQ házasságából született fiúval, ifjabb Pitt Crawleyval. Becky éles eszével hamar eligazodik a családban. A gyermekek szeretik, mert nem fárasztja ki agyukat; ifjabb Crawley iránt tiszteletteljes, segítségét kéri egy-egy francia mondathoz, pedig tökéletesen érti; könnyekig meghatódik az esti ájtatosságokon; sakkozik Sir Pittel, átnézegeti pöreinek és gazdaságának iratait. Egy év sem telik bele és Q a ház úrnQje, ha a Sir elmegy. A család egyszerq életmódját csak Miss Crawley (Sir Pitt testvére) élénkíti fel. Kedvence Rawdon, Sir Pitt kisebbik fia; egyetemre járatja, tiszti rangot vásárol neki. Becky szókimondó humora meghódítja az idQs hölgyet. Becky leveleiben mindenrQl beszámol Emmynek.
Emmy ezalatt Georggal és William Dobbinnal osztja meg társaságát. George jó adag lemondással tqri Emmy szerelmét, gyakran feléje sem néz, Dobbin figyelmezteti vQlegényi kötelességeire. Közben Dobbin beleszeret Emmybe.
Emmy és George boldogságát váratlan akadályok keresztezik. Az öreg Sedley kockázatos vállalkozásokba kezd, csQdbe jut. Családja legádázabb ellensége az öreg Osborne volt. Üzleti vállalkozása kezdetén Sedley segítette Qt a siker útjára. Dobbin észrevétlenül egyengette a fiatalok egybekelésének útját. A titkos esküvQvel sietni kellett: Bonaparte megszökött Elba szigetérQl, véres megtorlásra készülQdik. Az öreg Osborn pedig házassági tervet forgat Miss Schwarz-cal. George ellenszegül apja akaratának, aki erre kitagadja fiát.
A már régóta betegeskedQ Lady Crawley meghal. Beckyt Sir Pitt a kastélyba akarja vinni feleségnek. Beckey zaklatott lelkiállapotba kerül, titokban ugyanis Rawdon felesége lett. Sir Pitt azonban megtalálja Becky levelét, mely a házasságra fényt derít.
Miss Crawley ésMrs. Bute Crawley, Sir Pitt lelkész testvérének felesége Brightonban pihennek. Rawdon és Becky idejönnek nászútra. Itt tudja meg Dobbintól Osborne, hogy apja kitagadta. Rawdonnak és Osborne-nak be kell vonulnia. Becky és Emmy követik férjeiket Brüsszelbe. Egy bált rendeznek, amikor George egy levélkét helyez Becky virágcsokrába, jön a hír, indul az ezred. Másnap Osborne elesik waterlooi csatatéren. Emmyt csak gyermeke hozza vissza az életbe. Dobbin lesz a keresztapja.
Rawdon visszatér, Becky anyagilag is rendbe hozza életüket. Eladatja Rawdon rangját, visszatérnek Londonba. Sir Pitt meghal, s Lady Jane Qket is meghívja a temetésre. Beckeyt csak egy dolog érdekli: társadalmi és anyagi elQrejutás. Ennek érdekében mindenki elQtt alakoskodik. Egy udvari fogadáson Lady Jane bemutatja Beckyt az uralkodónak, s most ár a legelegánsabb arisztokrata körökben fut be tündöklQ pályát. Lord Steyne segítségével férjét Coventy Island kormányzói állásába juttatja, feláldozza becsületét, gyermeke és férje szeretetét.
Dobbin nénje levelébQl megtudja, hogy Emmy egy lelkészhez készül feleségül menni, s hazautazik. Az Qrnagy 12 év után bevallja szerelmét Emmynek. IdQközben meghalt az öreg Dobbin, végrendeletébQl tudja meg Emmy, hogy mindent William Dobbinnak köszönhet. S végre Becky rajzolja meg a halott férj igazi portéját. Emmy és WilliamDobbin összeházasodtak, sorsára hagyva Sedleyt, akit Becky néhány év alatt teljesen tönkretesz.

Thackeray tele volt kételyekkel, szkepszissel. Erre utal az epilógus is: Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közöttünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?... Elég volt, gyerekek, csukjuk be a színházat, rakjuk el a bábukat. Játékunk véget ért.

A regény voltaképpen két nQ életútját kíséri nyomon. Ezek az utak az elindulást követQen csak nagyon kis ideig haladnak együtt, aztán eltávolodnak, két történetet adva. Becky egész játékának és sikereinek titka, hogy változó környezetének igényeihez tökéletes színészi képességgel rendelkezik. Sikeres szélhámos, gátlás nélküli kalandor, Elbukik, de a regény végén Emmyt felemeli.
A Hiúságok vásárában a vallás sem teszi jobbá a világot. A halál nem tragikum, hanem anyagi érdek, örökölhetQ címek szövevénye. A jó szív (Dobbin) nem talál méltánylásra, a jóság gyakorlásához önmegtartóztatás kell.
Ábrázolásában a polgári, nagypolgári és arisztokrata körök embereit az önzés, az érdek mozgatja. Thackeray hQseit a pénz megszerzése, megtartása vagy elvesztésének félelme tartja távol a szellemi igénytQl. A kor egyetlen drámai ellentétet kínál: a látszat és a valóság kontrasztját.

Pendennisben (1848) az élet képe torz, kiábrándító. Artur nevelése önmaga eredeti hajlamaival szemben valóvédelmet jelent. A hQs nevelésének állandó részese nagybátyja, Pendennis Qrnagy, akinek mániájává válik Artur elQnyös megházasítása. Szerencsére Artur mentorra és barátra talál, megkomolyodik és vállalja irodalmi elhivatottságát.

Henry Esmond (1852) történelmi regény, mely a 18. sz-ban játszódik. Beatrix és anyja, Lady Castewod mint nQk kerülnek ellentétbe. Lady Castewood szerelme biztonságot teremt és megtart, Beatrixé nyugtalanságot áraszt és rombol.

A virginiai testvérek (1857-1858) Henry Esmond utódainak történetét mondja el.







A Brontë-nQvérek munkássága


Charlotte, Emily és Anne édesapja Haworthban volt ír-anglikán lelkész. Édesanyjuk korán meghalt. A lányok különbözQ helyeken nevelQnQsködtek. Egyetlen szórakozásuk az írás volt, sorra jelentek meg regényeik, verseik.
1846 májusában Charlotte, Emily és Anne egy gyqjteményt adott ki költeményekbQl Currer, Ellis és Acton Bell álnéven. Bár a könyv nem keltett nagy érdeklQdést (csak 2 példányt adtak el belQle), a testvérek mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az írást, és elkezdtek dolgozni elsQ regényeiken.


Charlotte Brontë (1816-1855)

Charlotte 1835 és 1838 között tanár volt. 1839-ben különbözQ családoknál kezdett nevelQnQként dolgozni Yorkshire-ben, 1841-ig. 1842-ben Emily-vel  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Br%C3%BCsszel" \o "Brüsszel" Brüsszelbe utazott, majd külföldrQl való hazatérésük után Charlotte angolt, Emily pedig zenét tanított. Charlotte 1843 januárjában egyedül tért vissza Brüsszelbe. 1844-ben végleg visszatért Haworthba, és késQbb brüsszeli tartózkodásából merített ihletett  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=K%C3%BCl%C3%B6n%C3%B6s_tan%C3%ADtv%C3%A1ny&action;=edit" \o "Különös tanítvány" Különös tanítvány és  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Villette&action;=edit" \o "Villette" Villette címq regényeihez. 1854 júniusában Charlotte házasságot kötött apja segédlelkészével,  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Arthur_Bell_Nicholls&action;=edit" \o "Arthur Bell Nicholls" Arthur Bell Nichollsszal. 9 hónap múlva, terhessége alatt halt meg.

ElsQ regényét a Különös tanítványt a kiadó visszautasította. Második regénye, a  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Eyre" \o "Jane Eyre" Jane Eyre azonban nagy sikert aratott. A regény nem kis részben önéletrajzi ihletésq. Ezt követQ regénye, a Shirley két fQszereplQjében testvéreinek állít emléket: a címszereplQ Shirleyben Emilynek, olyannak ábrázolva Qt, amilyenné válhatott volna, ha megvannak rá a lehetQségei, Caroline-ban pedig Anne alakját igyekszik megörökíteni. Harmadik még életében megjelent regénye egyben az utolsó is volt. A  HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Villette&action;=edit" \o "Villette" Villette fQszereplQje, Lucy Snowe alakja szintén Charlotte jellemvonásait viseli; a történetet brüsszeli emlékei ihlették.
 HYPERLINK "http://hu.wikipedia.org/wiki/Jane_Eyre" \o "Jane Eyre" Jane Eyre
Charlotte emberábrázolásában a nyájas kispolgár leleplezése az elsQdleges. Charlotte csupa humanizmus, csupa megértés. Magát és a világot józanul mérlegeli, szenvedélyeit önmagában éli át és önmagában lobbantja el.
Jane Eyre története gyermekkorával indul. Vagyontalan árvaleány, akit ridegszívq rokonok nevelnek, s ezektQl menekülve jut el a lowoodi intézetbe. Keserves évek után maga is tanítónQ lesz. Innen egy vagyonos birtokos, Mr. Rochester házába kerül. A fogékony, eleven értelmq leányt megejti a férfi egyéniségének szuggesztív varázsa. Egymásba szeretnek. Csak az esküvQ napján derül ki, hogy a férfi nQs. Bomlott elméjq feleségét a külvilágtól teljesen elzárva tartotta éveken keresztül. A titok kipattanása után Jane a mocsárnak indul, a haláltól egy lelkész menti meg. A lelkész magának akarja megtartani a lányt, azonban Jane visszatér szerelméhez. Mr. Rochester sorsa idQközben szerencsétlenné fordult. Kastélya leégett, feleségét megpróbálta kimenteni, az asszony azonban meghalt, a férfi elvesztette szeme világát és egyik karját.
Emily Brontë (1818-1848)

Az ÜvöltQ szelek Emily egyetlen mqve. Átveszi a romantikus regények kellékeit, megidézi a szellemvilágot, és a titkok atmoszférája lengi be hQsei életét. A szellemek a halálon túl is élQ érzés képviselQi, a szerelem és gyqlölet generációs változásának hordozói, akik a változás ritmikájával a természeti erQk állandóságát jelképezik, s a szenvedélyek dúlta belsQ világot egységbe hozzák a külsQ világgal. A megbékítQ szeretet itt elérhetetlen, a vágya is szenvedést okoz. A sorscsapások senkit sem szelídítenek meg. Az itt élQk maguk teremtik meg poklukat és mennyországukat. Romantikus és egyszersmind modern lélekelemzQ regény. A cím eredetileg azonos volt a fQ színhely nevével (Szelesdomb); a magyar cím expresszív szókapcsolata elQrevetíti az érzelmek és természeti erQk együttes tombolását.

Sivár, szélviharoktól gyakorta pusztított vidéken, a Szelesdombon él a regénybeli Earnshaw család, a közeli barátságos völgyben (Thrushcross Grange-ben) pedig Lintonék. Sorsuk egy talált gyerek megjelenésétQl kezdve fonódik össze és fordul mindinkább tragikusra: Earnshaw úr a városból egy sötét bQrq kisfiút visz haza. Saját fia, Hindley kezdettQl gyqlöli Heathcliffet, a Catherine nevq kislány viszont testi-lelki jó pajtása lesz a jövevénynek. Az apa idQvel meghal, Catherine pedig az elegáns és udvarias Edgar Linton felesége lesz, Heathcliff így minden szeretetbQl kiszorul. Eltqnik, majd háromévnyi rejtélyes távollét után visszatér, megemberesedve, vagyonosan, de kegyetlen bosszútervekkel. Odaköltözik a közben (felesége korai halála után) elzüllött Hindley Earnshawhoz, és kártyán minden vagyonát elnyeri. Catherine változatlanul szereti Heathcliffet, de Edgarnak hq felesége akar maradni. Heathcliff kegyetlen bosszúsorozata következik félreértésekkel és végzetszerq fordulatokkal, mígnem a gyqlölködés megszakad; Heathcliff meghal, és a két megmaradt fiatal az Earnshaw és a Linton családból egymásba szeret.

Heathcliff, a kakukkfióka jelleme áll a mq középpontjában. Amikor Szelesdombra kerül, még alig 2-3 éves, Earnshaw úr az éhhaláltól menti meg a kisgyereket Liverpoolban. Catherine kedvessége mentsvár lett a számára, hisz a szeretetlenség sorsközösségében egymásra találtak. Szelesdomb feudális rendjében a gyerek megaláztatásokat él át, embertelen büntetésekben részesül, és csak ájtatoskodó, hamis valláserkölcsöt ismer Catherine-nek azonban megmaradt a lehetQsége (szépségénél, tanultságánál és fQképp családja rangjánál fogva), hogy kilépjen ebbQl a körbQl, míg Heathcliff mindent elveszít, amikor a lány Edgar Linton vonzáskörébe kerül. Egész életére kiható vereséget szenved, amikor úgy látja, hogy fel kell adnia a Catherine-ért, a vele való lépéstartásért folyó versenyt. Heathcliff összeomlásáért Catherine is felelQs, hiába próbálja a szerelmet kedvességgel pótolni. Ha már leromboltad a palotámat, ne építs helyette kunyhót - tör ki a vád HeathcliffbQl.




Emily Brontë: ÜvöltQ szelek

Emily Brontë (1818-1848) édesapja Haworthban volt ír-anglikán lelkész. Édesanyjuk korán meghalt. 1846 májusában Charlotte, Emily és Anne egy gyqjteményt adott ki költeményekbQl Currer, Ellis és Acton Bell álnéven. Bár a könyv nem keltett nagy érdeklQdést (csak 2 példányt adtak el belQle), a testvérek mégis úgy döntöttek, hogy folytatják az írást, és elkezdtek dolgozni elsQ regényeiken.

Az ÜvöltQ szelek Emily egyetlen mqve. Átveszi a romantikus regények kellékeit, megidézi a szellemvilágot, és a titkok atmoszférája lengi be hQsei életét. A szellemek a halálon túl is élQ érzés képviselQi, a szerelem és gyqlölet generációs változásának hordozói, akik a változás ritmikájával a természeti erQk állandóságát jelképezik, s a szenvedélyek dúlta belsQ világot egységbe hozzák a külsQ világgal. A megbékítQ szeretet itt elérhetetlen, a vágya is szenvedést okoz. A vérségi kapcsolat ebben a világban nem számít. A sorscsapások senkit sem szelídítenek meg. Az itt élQk maguk teremtik meg poklukat és mennyországukat. Romantikus és egyszersmind modern lélekelemzQ regény. A cím eredetileg azonos volt a fQ színhely nevével (Szelesdomb); a magyar cím expresszív szókapcsolata elQrevetíti az érzelmek és természeti erQk együttes tombolását.

Sivár, szélviharoktól gyakorta pusztított vidéken, a Szelesdombon él a regénybeli Earnshaw család, a közeli barátságos völgyben (Thrushcross Grange-ben) pedig Lintonék. Sorsuk egy talált gyerek megjelenésétQl kezdve fonódik össze és fordul mindinkább tragikusra: Earnshaw úr a városból egy sötét bQrq kisfiút visz haza. Saját fia, Hindley kezdettQl gyqlöli Heathcliffet, a Catherine nevq kislány viszont testi-lelki jó pajtása lesz a jövevénynek. Az apa idQvel meghal, Catherine pedig az elegáns és udvarias Edgar Linton felesége lesz, Heathcliff így minden szeretetbQl kiszorul. Eltqnik, majd háromévnyi rejtélyes távollét után visszatér, megemberesedve, vagyonosan, de kegyetlen bosszútervekkel. Odaköltözik a közben (felesége korai halála után) elzüllött Hindley Earnshawhoz, és kártyán minden vagyonát elnyeri. Catherine változatlanul szereti Heathcliffet, de Edgarnak hq felesége akar maradni. Heathcliff kegyetlen bosszúsorozata következik félreértésekkel és végzetszerq fordulatokkal, mígnem a gyqlölködés megszakad; Heathcliff meghal, és a két megmaradt fiatal az Earnshaw és a Linton családból egymásba szeret.

Heathcliff, a kakukkfióka jelleme áll a mq középpontjában. Amikor Szelesdombra kerül, még alig 2-3 éves, épp hogy járni és beszélni tud. Származása és addigi elQélete azonban ismeretlen. Megpróbáltatásainak Earnshaw úr gondoskodása vet egy idQre véget, de a szeretet már ebben a családi közegben is gyqlölettel együtt jut osztályrészéül. A kisfiú korán megedzQdött a megpróbáltatásokkal szemben, de annál hevesebben áhította a szeretetet, és annak elmaradására csak dacos lázadással tudott válaszolni. Catherine kedvessége mentsvár lett a számára, hisz a szeretetlenség sorsközösségében egymásra találtak. Szelesdomb feudális rendjében a gyerek megaláztatásokat él át, embertelen büntetésekben részesül, és csak ájtatoskodó, hamis valláserkölcsöt ismer (ennek ellenpontja Thrushcross Grange valódi otthonossága, családias melegsége, mqvelt légköre, egészében humánus világa). Heathcliff és Catherine önfeledt összemelegedése cinkos elvadulással (a lápban való csatangolással) járt együtt. Catherine-nek azonban megmaradt a lehetQsége (szépségénél, tanultságánál és fQképp családja rangjánál fogva), hogy kilépjen ebbQl a körbQl, míg Heathcliff mindent elveszít, amikor a lány Edgar Linton vonzáskörébe kerül. Egész életére kiható vereséget szenved, amikor úgy látja, hogy fel kell adnia a Catherine-ért, a vele való lépéstartásért folyó versenyt; elutazik. A titokzatos három év alatt Heathcliff megteremti saját egzisztenciáját, valamiképpen kiemelkedik a vaskos tudatlanságból, de már alapjaiban sérült személyiséggel, tragikusan torz céltól, eszelQs bosszúvágytól hevítve tér vissza: sötét tüzq szemében félig vadállati, de megfékezett kegyetlenség bujkált. Képtelennek bizonyul elviselni azt, hogy Catherine saját akaratából a másé lett, mással él. Agresszív ösztönei, brutális gyqlölködése elvakítja, nem látja meg Edgar Linton humanizmusának értékeit. Monomániás gyqlölködQvé vadul, elveszti a jogát és a lehetQségét a boldogságra, ahhoz, hogy normális emberi kapcsolatokat építsen ki. Catherine, eltávolodva HeathclifftQl, fennhéjázó, akaratos és gQgös lesz, kétszínq életet él. Nem tudja tisztázni - Ellen Deannel folytatott beszélgetése során sem, hogy ki mellé kell állnia. Szíve minden szeretete Heathcliffé, de pajtását Hindley, a bátyja lealacsonyította, és így nem vállalja a mellette való életet. Pontosan látja Ellen Dean: Azon a napon, mikor magából Lintonné lesz, Q elveszít barátságot, szerelmet, mindent. Heathcliff összeomlásáért Catherine is felelQs, hiába próbálja a szerelmet kedvességgel pótolni. Ha már leromboltad a palotámat, ne építs helyette kunyhót. - tör ki a vád HeathcliffbQl.

Isabelle fel tud lázadni, ki tud szabadulni Heathcliff hatalmából (bár ez óriási erQfeszítésébe kerül), és megtalálja saját életcélját gyermekének féltQ nevelésében. Edgar Linton kezdetben csupán naiv szerelmes, Heathcliffhez képest csenevész, pipogya fiatalember, ebbQl az állapotából azonban képesnek bizonyul kiemelkedni. Évek múltán úrrá tud lenni személyes fájdalmán is, az igazi bátorság és hqséges, ragaszkodó lélek tanúbizonyságát adta: bízott Istenben, és Isten megvigasztalta Qt, bár gyenge szervezetét a betegség legyQzi. MegerQsödQ nemes erkölcsiségét és lelkierejét lánya, Cathy (az ifjabbik Catherine) örökölni fogja, és Q lesz a végsQ gyQztes. Cathyben már mint kisgyerekben kifejlQdött a mély és gyengéd vonzalom képessége. Hideg szépség, a felszín mögött sejthetQ szelídség, de visszautasító modor; így ismeri meg Lockwood. A mq végére megtalálja saját énjét és feladatát; nem csupán azzal, hogy megsejti Hareton értékeit és közeledik hozzá, tanítja és magához emeli, hanem azzal is, hogy Heathcliff elevenére tapint: „Heathcliff úr, maga kegyetlen ember, de nem a megtestesült ördög . Soha senkit sem szeretett életében, bácsikám? Bármennyire tönkretett bennünket, mindig megmarad elégtételül a gondolat, hogy kegyetlenségének egy, a mienkénél is nagyobb nyomorúság az oka. Mert maga szerencsétlen, ugye?"

Hareton Earnshaw félárván nevelkedik, apja gyqlölte, Heathcliff pedig vadócnak nevelte. Azt a sorsot szánta neki, amit Q élt meg Hindley Earnshaw mellett - ez is embertelen bosszúja része volt. Sohasem tanították írni vagy olvasni, nem tiltották el semmi rossztól. Faragatlan, de érzékeny. ErrQl a mélypontról emelkedik fel, sokáig szunnyadó igényessége bátorításra talál, és elnyeri Cathy rokonszenvét, majd legvégül szerelmét.

A társadalmi tér csak közvetve van jelen, a társadalmi helyzetek és kapcsolatok csupán másodlagos jelentQségqek, ebben a világban a társadalmon kívüliség dominál. Liverpool és Gimmerton, a mqben megjelenQ nagy- és kisváros csak hátteret jelent. Az embergyqlölet közegében vagyunk, a külvilágból legfeljebb emberkerülQk tévednek ide (Lockwood úr, a saját társadalmi-társasági frusztrációja következtében). Heathcliff származása, meggazdagodásának módja rejtély marad, lényegtelen kérdés az író szerint.

A szelesdombiak keveset beszélnek, sokkal mélyebben élnek, hisz alig találkoznak idegennel. A családok is mérföldekre élnek egymástól, nem csupán a lelkek. A világ azonban itt befelé tágul, és a lélek belsQ törvényei-örvényei jutnak hatalomra. A lelket közvetlenül a természeti környezet alakítja ki és tartja rabságában, felerQsítve Qsi ösztöneit.

Az embert alakító és egyszersmind fogságban tartó természeti környezet az ÜvöltQ szelekben hármas tagolású: szirt, völgy és láp. A szirt (Szelesdomb) az erQ és a magány világa; rideg körülményei megedzik a testet, de szikárrá, érzéketlenné keményítik a lelket. Ez a tomboló természet és a társadalmon kívüliség világa. A láp az ösztönélettel kapcsolatos, titokzatos és egyben rendkívül veszedelmes terület. Az itt lakók sem ismerik valamennyi titkát, számukra is életveszélyes, de a gyermek Heathcliff és Catherine önfeledt együttlétének ez volt a színhelye, Qk birtokba vették és uralták ezt a tájat. A völgy az érzelem és a humánum bensQséges közege, csodálatos szépségq vidék (könnyq pára szállt fel, és bodros felhQvel szegte be az ég alját). Otthonos életkörülményeket nyújt, lelki fogékonyságot alakít ki, de puhány, életképtelen alkatokat formál. Szelesdombon ennél egészségesebb a levegQ, élesebb és szárazabb. Egyik szféra sem teremt tehát önmagában kiegyensúlyozott személyiséget. Az ember csak akkor szabadulhat ki a 19. sz-i meghasonlásából, a széthasadt kultúra megnyomorító rabságából, ha ki tudja magában alakítani az erQ, az ösztönvilág és a humánum közös harmóniáját. Az ifjabbik Catherine-nek ez végül sikerül, és ez a mq megoldása.

Az öröklött és a környezettQl meghatározott lelki-fizikai alkat korlátaiból azonban sokáig lehetetlennek látszik a kitörés. A Lintonok csaknem valamennyien örökletes betegségben, fiatalon sorvadnak el (lassú és gyógyíthatatlan lázban, mely ellenállhatatlanul ragadta Qket a halál felé). Edgar Linton hQsiesen küzd sorsával, de azt végül nem kerülheti el. Nem tud dacolni a rejtélyes természeti erQkkel Earnshaw úr sem, korán hal meg felesége és menye is. Heathcliff sorsa már gyerekkorában megpecsételQdik, és csak amikor mindinkább magára marad, és bosszúvágya is kifárad, akkor jelenik meg (Cathy keze nyomán) virág Szelesdombon, az ember akkor lesz úrrá a külsQ és belsQ természeten.
Az érzékennyé váló, lelki életében gazdagodó ember számára mindenekelQtt kapaszkodó szükséges: olyan külsQ támasz, amelyhez kapcsolódva az önazonossága is megragadható. Ez a támasz lehet Brontë tanítása szerint a vallásos hit, a könyv, leginkább azonban a másik emberi lélek.

A dombvidék lakói (Joseph, az öreg szolga) állhatatossággal, rendíthetetlenséggel viselik sorsukat, magányosak, de intenzív lelki életet élnek; olykor látomásoktól szenvednek, a keresztény vallás és mágikus-pogány hitvilág valamiféle sajátos keverékében élnek (Heathcliff özvegye fekete mágiával foglalkozik). A valóság és az álom összemosódik Lockwood úr tudatában is, zaklatott lelkiállapotában Q is kísértetjárást érzékel a halott Catherine egykori hálófülkéjében. Heathcliff folytonosan Catherine szellemének megjelenéséért esdekel, lelki nyugalmáért. priási emberi tragédiák emlékétQl terhes a szelesdombi légkör.

Könyvek nélkül gyötrelem volna az életem. - mondja a befejezQ jelenetek egyikében Cathynek Lockwood. Deanné azért tudja megQrizni lelki rugalmasságát, mert a házikönyvtár minden elolvasható darabját ismeri, mindegyikbQl tanult valamilyen bölcsességet. Catherine akkor kezd elszakadni HeathclifftQl, amikor lehagyja Qt a tanulásban (talán öröklött képességeik különbsége miatt). Az ifjú Hareton csak akkor léphet ki primitív létállapotából, amikor megbarátkozik a betqkkel, és megnyílik számára az írott világ - ezzel együtt Cathy szíve.

Az ideális út és cél azonban: szeretetben találkozni az embertárssal. Catherine mondja (Nellynek) HeathcliffrQl: P sokkal inkább én, mint jómagam. BármibQl van is a lelkünk, az övé s az enyém egy, s úgy különbözik a Lintonétól, mint a holdsugár a villámfénytQl vagy a jég a tqztQl. Kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Nelly, én Heathcliff vagyok! Mindig, mindig a lelkemben él.

A cselekményt az írónQ közvetett módon tárja elénk, az epikus narrációt jellegzetesen reflexív közegbe ágyazza. Egy kívülrQl érkezQ idegen, Lockwood, az új bérlQ személyes élményei, benyomásai során kezd feltárulni elQttünk az embergyqlölQk paradicsoma, majd a fQszerepet a neki elmondott visszaemlékezések veszik át. ElbeszélQ szereplQket alkalmaz tehát a szerzQ (elsQsorban Deanné, mellette még Isabelle, Zillah, Cathy kisasszony személyében), akik nemcsak szemtanúk, hanem az egykori történtek cselekvQ részesei, saját élményeik elQadói, vagy a hQsök bizalmasai. A napló (Catherine Earnshaw aprólékos feljegyzései) és a levél (Isabella hosszú beszámolója Ellen Deannek) beiktatása is ehhez a lírikus kifejezésmódhoz illeszkedik. A drámai sodrású, fordulatos cselekménysor szubjektív elQadásban jelenik meg az olvasó elQtt.

Epika, líra és dráma fonódik tehát össze ebben a romantikus regényben.

Lockwood és Heathcliff között párhuzam fedezhetQ fel; az új bérlQ is képtelen a szeretet kifejezésére, ezért lett emberkerülQ, lépett ki a társadalomból, ezért jön északra. Ez a párhuzam végül is oldja a démoni sötétséget; a regény végén Lockwood visszatalál az emberek közé, jóllehet a véglegesen eltorzult személyiségq Heathcliff számára nincs visszaút, élete a bosszúállással célját vesztette.

A regény idQszerkezete közvetlenül a mqvészi célt szolgálva alakul. A végkifejlet elQtti epizódban, a mélyponton nyerünk elQször betekintést Heathcliff és társai sorsába, majd több nézQpontból visszaemlékezések derítik fel fokozatosan az elQzményeket.
A szerzQ ezzel megújítja a hagyományos epikát. Az elbeszélQ szereplQ (fQként Deanné) többször elQre jelzi valamely hQs sorsát, az in medias res kezdés szintén elQre megadja az életutak végét. Az olvasó figyelme így a történtek okaira koncentrálódhat, az írói szándéknak megfelelQen a lelki motivációra összpontosul.

A kerettörténet idQszaka l801. novemberétQl l803. áprilisáig tart. Lockwood ezalatt ismerkedik meg a hQsökkel és az elQzményekkel. A betét családtörténetben mintegy négy évtizedre tekintünk vissza, a családi elQtörténetben pedig mintegy háromszáz évre, a késQ középkori gótikus várkastélyok idejére. A szenvedélyek gyökerei azonban az emberi tudat mágikus-mitikus Qskoráig nyúlnak vissza.

Az írónQ többféleképpen is alkalmazza az idQszimbolikát: tél elején indul a cselekmény, a hosszú tél nyomja rá bélyegét a történetsorra, a tavasz kezdete pedig az érzelemviharok enyhülését szimbolizálja.

A regény értékcsúcsán a megbékítQ szeretet áll (sokáig csupán igény, hiány formájában). Heathcliff a középrészben gúnyosan utasítja vissza a kötelesség, a lelkiismeret, az emberség, az irgalom és a jótékonyság erkölcsi parancsait (szemben a gyqlölködQ bosszúvággyal), végül azonban fejet kell hajtania elQttük. Olyan szeretet csendesíti csak le az üvöltQ szeleket, amely az összetartozást és az emberi szabadságot egyaránt kifejezi, lehetQvé teszi. Háttérbe kell szoruljon a birtoklás, az emberi kapcsolatokat is szétziláló anyagi érdek; az enyém-tied mindent meghatározó joga helyett a szeretetnek és az együttérzésnek, a kölcsönös megbecsülésnek kell uralkodnia.
Az életörömöt, áradó és sodró életszeretetet hirdeti végül is az ÜvöltQ szelek. Szelesdombon a záróképben viola és petúnia illatát hozza a szél, a halottak pedig immár békésen nyugosznak a földben.



Zola és a naturalizmus. Maupassant.

Az 1848-as forradalmak után erQsödnek meg azok a tendenciák, amelyek az 1870-es években a naturalizmusban szervezQdnek irányzattá. Filozófiai alapja a pozitivizmus (Auguste Comte), mely a pozitív, vagyis tényekre épülQ természettudományok elQdlegességét fogalmazza meg. Ezek a tudományok szigorúan ellenQrizhetQ tényeken alapulnak. Ez  HYPERLINK "http://hu.shvoong.com/tags/az/" az irodalomban úgy jelentkezik,  HYPERLINK "http://hu.shvoong.com/tags/hogy/" hogy törekednek a dokumentatív hitelességq, aprólékos, precíz leírásokra. A pozitivisták azt gondolják, hogy a természet törvényszerqségei a társadalomra is érvényesek. Második gondolati alapja Hippolyte Taine milieau elmélete.  HYPERLINK "http://hu.shvoong.com/tags/ez/" Ez a környezet  HYPERLINK "http://hu.shvoong.com/tags/%C3%A9s/" és körülmény fogalmát foglalja magába, mely szerint az ember természeti lény, ezért sorsát öröklött hajlamok és a környezete körülményei határozzák meg. Fontos, hogy milyen családban, milyen életkörülmények közé született. Lélektani ábrázolás helyett élettani folyamatokat ábrázoltak, nagy hangsúlyt fektettek az ösztönök ábrázolására. Szívesen ábrázoltak olyan folyamatokat, amelyeket eddig ízléstelennek tartottak. A társadalmi valóság árnyoldalait bemutatták: nyomor, bqnözés, züllöttség. Elvetik a realizmus típusfogalmát, ehelyett szociológiai, természeti és biológiai tények bemutatásával törekedtek a hitelességre.

A naturalista irodalom legjelentQsebb képviselQi Zola, Maupassant.


Emile Zola (1840-1902)

Élete
Apja után olasz származású. Apja korai halála után anyjával nagy szegénységben maradt. Tanulmányait Párizsban nem fejezte be. A Hachette-kiadónál elQbb csomagoló, majd lektor. 1854-ben jelenik meg elsQ novelláskötete. 1871-ben megkezdi nagy regényének, a Rougon-Macquart- sorozatnak (20 kötet) a közzétételét. Csak a PálinkafQzQ (1877) sikere töri meg a kritika közönyét, s fiatal regényírók mestere lesz. Zola regényírói hírnevét a Germinal (1855) alapozza meg. Élete utolsóéveiben a Négy Evangélium regényciklusba fogott. Szénmonoxid-mérgezésben halt meg feleségével együtt. Mai napig kérdés, hogy baleset vagy gyilkosság.

Rougon-Macquart- sorozatban Zola írói elképzelésének vezérfonalát az öröklQdés determináltsága adja, amelynek hatása pusztító és könyörtelen. Gondosan megrajzolja az alakok családfáját. A családtörténet úgy kezdQdik, hogy Adelaide Fouque, az Qsanya, százöt évet élt. Két férje volt. ElsQ a józan, okos, sikeresen törekvQ Rougon. A második a laza erkölcsq, kedves, könnyelmq, iszákos Macquart. Mindkét férjtQl több gyermeket szül. Ezeknek és utódaiknak történeteibQl épül fel a családtörténet. Az író pozitivista darwinista világképe folytán szigorúan érvényesül az öröklQdés, a környezet-hatás, a hely és a kor végzetszerqsége. A Rougonok felfelé törnek, okosan és célszerqen jók, ha jók, s gonoszak, ha lelki meghatározottságuk szerint gonoszak. A Macquart-ok viszont lefelé, a társadalom mélyrétegei felé tartanak. Igaz, így jól áttekinthetQ a társadalmi élet minden rétege, a rokonság is, az eltávolodás is. Rougon kegyelmes úr és a Macquart ágból származó Nana, az utcalány.

Nana (1880) a legvitatottabb Zola-regény. A sikamlós témából olyan mqvet alkotott, amelynek szándéka és hatása mélyen erkölcsös. A regény az elQkelQ társaság és a körülötte forgolódó politikusok, újságírók, színészek, prostituáltak világában játszódik. Nana elQtt hódol meg rang, tehetség, szépség és becsület. Nana körül járják haláltáncukat a pusztulásra ítélt osztályok szerelemre éhes tagjai. Erotikától, szadizmustól, perverziótól túlfqtött légkörq drámai képek sorozata ez a regény.
A varieté Színház bemutatóra készül. Bordenave, a színház igazgatója a SzQke Vénusz bemutatójára készül. A sikamlós, zenés darabról és a darabban szereplQ Nanáról félve beszélnek: Nanának nincs hangja, nem tud játszani, de tud valami mást. A színházi falragaszok elQtt nagy tömeg áll, mindenki lázban ég, mert Nanát senki sem ismeri. Végre elkezdQdik az elQadás. Szétnyílnak a felhQk, megjelenik a Vénuszt alakító Nana (tizennyolc éves, korához képest erQsen fejlett). Sem énekelni, sem játszani nem tud, de gömbölyqsége megigézte a férfiakat.
Másnap férfiak éhes raja próbál bejutni lakásába. De jönnek a hitelezQk is. Még a kétéves fiának, Louisnak sem tudja a tartásdíját a vidéki dajkának kifizetni. Nana a társaság középpontjába kerül, elsQ estélyein megjelenik Vandeuvres gróf, Georges Hugon, Daguenet és Steiner. De Muffat de Beville viszont távol marad, akit pedig Nana nagyon várt.
Egy este Muffat gróf és apósa felkeresi Nanát az öltözQben, s a jelenlevQk nagy meglepetésére megcsókolja Nanát.
Fondettes egyik birtokát Steiner bankár vásárolta meg Nanának. Az egyre-másra vendégeket hozó hintókat mind Nana vonzza. Nanát a vidéki birtok szentimentálissá tette. Egyik nap Nana kierQszakolt egy kocsikirándulást Gerges Hugonnal. Ám szerencsétlenségére a birtok határában Huggoné és társaságával futottak össze. Ez a kellemetlenségek sorozatát zúdította Georgra. Másnap hirtelen beállított Muffat, s Nanát meghökkentette a gróf erQszakos és állhatatos vágyakozása. Hirtelen megérkezik Steiner. Mindkét férfit elutasította Nana.
Nanának el kellett hagynia lakását, s Fontannal, a színésszel költözött össze. Azonban Fontan elszedi Nana pénzét, éhezteti és veri. Nana olcsó lebujokban néhány frankért eladja magát. Összebarátkozik Satinnal, a homoszexuális utcalánnyal. Egy razzián a rendQrség elkapja Satint, Nana pedig a szálloda ablakán át menekült el.
Nana visszatér a színházba, Muffat rohan hozzá, s új korszak következik a nQ életében. Muffat gazdagon berendezett lakást vásárol neki, szórja a pénzt. Aki Nana hálójába kerül, az sorra elbukik. Muffat mindezt látja, és szenved. Nana féktelen költekezése kikezdi Muffat vagyonát is. A féltékenység, a gond, a megalázottság viharában a férfin kitör a régi vallási szenvedély, és otthagyja Nanát. A szakítás után Nana magára marad. Elutazik Párizsból, fiát himlQben haldokolva találja. Nana is megkapja a betegséget, megcsúnyult arccal, eltorzult testtel, iszonyú kínok között, elhagyatottan halt meg.
Nana, egy nagystílq párizsi kokott. Nana nemcsak egy bosszúálló boszorkány, aki örömét leli gazdag szeretQinek tönkrejuttatásában, hanem maga is egy züllött, halálra ítélt társadalom áldozata. A regény hqen ábrázolja a III. Napóleon korának születési és pénzarisztokráciáját, az elQkelQ kurtizánok világát.
A regény befejezése egyszerre konvencionális és szimbolikus. Nana himlQtQl elcsúfulva fekszik halálos ágyán, azon a napon, amikor megkezdQdik az 1870. évi francia-porosz háború. Senki sem törQdik vele, s az utcáról felhallatszik a tömeg ordítása: Berlinbe! Berlinbe! Halála a császárság bukásának kezdetével esik egybe.

A Germinalban Zola egyszerqen, naturalista körülmények között írta le egy francia bányászkolónia tragédiáját.


Guy de Maupassant (1850-1893)

Élete
Egy normandiai kastélyban született. A szülQk korán elváltak, s anyja mellett egy normandiai halászfaluban töltötte gyermekéveit és kamaszkorát. Tanulmányait Rouenban végzi, itt kerül közeli kapcsolatba a család barátjával, Flaubert-rel. 1880-ban jelenik meg elsQ remekmqve, a Töltött galamb (Gömböc). Kiadja naturalista költeményeit Versek címmel. A túlfeszített munka, a féktelen szerelmi élet miatt idQ elQtt összeroppan, s élQ halottként teng különbözQ kórházakban.
Maupassant novellista és regényíró. Alakjai szókimondó figurák.

A szépfiú regényének fQszereplQje a szerelmes nQkön átgázoló, érzelmekkel visszaélQ, gátlástalan fiatalember. A parasztszülQktQl származó Georges Du Roy, a gyarmatosító hadsereg volt Qrmestere bámulatos karrierjének, s ezzel párosuló erkölcsi gátlástalanságának története. A harmadik francia hadsereg elsQ évtizedének polgári társadalma korrupciójával, kíméletlen gyarmatosításával, gazdasági manQvereivel maga segíti hatalomra, támogatja "dicsQ" pályafutását. Tennivalója világos: aki nem akar elsüllyedni, nyomorult senki marad, vitesse magát az árral. ElegendQ ehhez betanulni a megfelelQ mondatokat, ellesni apró módszereket, nem kell több, mint csábító pillantások, ellenállhatatlan bajusz - s fQként minnél kevesebb lelkiismeretfurdalás s minél nagyobb gátlástalanság. Georges Du Roy tehetsége az érvényesüléshez ilyen volt. Egy negyedrangú lap alacsony beosztású munkatársából a sajtó zavaros törvényeinek segítségével, s a társaságbeli szépasszonyok védQszárnyai alatt kerül rövid idQ alatt vagyon, rang és hatalom birtokába. FQként a nQknél elért sikerei juttatják elQre, nem válogat, kinek pénzét, kinek tehetségét, kinek társadalmi pozícióját használja fel, s aggodalomra nincs oka, még boldoggá is teszi Qket. Georges Duroi a megtestesült középszerqség, tehetségtelen és mqveletlen, akinek elsQ újságcikkeit egy nQismerQse írja. Duroi csak a hálószobában tud érvényesülni. Jellemtelenségét csak a cinizmusa múlja felül.

A Töltött galamb Maupassant szatirikus vénáját és bámulatos valóságérzékét mutatja. Egy roueni társaskocsi kalandos útját mutatja be a tengerig, a benne lévQ utasokkal: arisztokratát, nagyiparost, kispolgárt, republikánust, két apácát, utcalányt.

Egy asszony élete (1883) Maupassant elsQ nagyobb regénye. Jeanne egy vén, könnyelmq, filozófus lánya, akinek sorsa és jelleme az egész hanyatló s szegényedQ nemességet példázza. Mikor hazajön a zárdából, a család közeli birtokán húzódik meg. Férjhez megy egy fiatal birtokos szomszédhoz, akit Qszintén szeret. A házasság csalódást hoz számára, nem tud belenyugodni férje cinikusságába, fösvény és zsarnoki természetébe.

Mont-Oriol (1887) egyrészt egy auvergne-i fürdQhely felfedezésének, kiaknázásának, népszerqsítésének története; másészt egy nagy szerelem melankólikus elemzése.



Orosz regény a 19. sz-ban

Oroszországban nem volt mqvelt polgári osztály, ezért a nemesség és az értelmiség sürgette a polgári átalakulást, a cári önkényuralom megdöntését.
Az 1825-ös dekabrista felkelés leverése után I. Miklós cár nem járult hozzá a jobbágyság felszabadításához. Megtiltotta, hogy a földesurak a parasztokat Szibériába számqzzék, ill. megtiltotta a jobbágyok eladását, családtagok elválasztását. A rendelkezések végrehajtását azonban nem ellenQrizték szigorúan. A jobbágyságot végül 1861-ben szüntette meg II. Sándor cár rendelete.

A 19. sz. az orosz irodalom fénykora, mindenekelQtt az orosz realizmus, fQként az epika nQtt fel a valóság ábrázolásában. Az orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták elsQnek a szegényeket, megalázottakat, a vidék sivárságát, a kisemberek szánalmas életét, a cári rendszer kiszolgálóit és áldozatait. A csinovnyik korlátolt és maradi hivatalnok, a bürokráciát pedig a korlátoltságot jelképezte. Az orosz realista írók mqvei arról szólnak, hogy hogyan nem szabad, nem érdemes élni. HQseik fölösleges emberek, akik elhivatottság nélkül, üresen tengetik életüket. Egyedül Tolsztoj mqveinek alakjai próbálják keresni az élet értelmét, célját: hQseiben kigyullad a fény, s példát mutatnak arra, hogyan kellene élni.

Az 1830-40-es években születik meg a klasszikus orosz kritika, melyben kiemelkedQ szerepet játszik a naturális iskola gyqjtQnévvel jelölt irányzat. Az Elnevezés Bulgarintól, a hatalom ízlését kiszolgáló irodalomkritikustól származik. Az ábrázolásmódjukban a természet utáni hq leírást tartották feladatuknak, ellentétben a romantika eredetiség- és alkotáskultuszával. Esztétikájukban a pontos részletrajzokra törekedtek. A valóság pontos bemutatásában látták az eredetiséget. A fiziológiák – a társadalmi rétegek, jelenségek, általában dolgok leírása  az európai irodalomban régi hagyományra tekintenek vissza, ebbQl merített az orosz irodalom. A fiziológia szerzQje zárt, befejezett alkotásra törekszik, mindig meghatározza, hogy tárgyát mettQl meddig járja körül. Fontos eleme a lokalizáció. Típusokat mutat be, de nem általános emberi tulajdonságokat, hanem egy foglalkozás vagy csoport képviselQit.

Herzen (német-orosz származású író) Ki a bqnös? regényébQl megtudhatjuk, hogy a társadalmi és történelmi örökségben keresték az emberi sorsok magyarázatát, a tettek mozgatórugóját. Az ember szociális helyzetének esztétikai jelentése van: minél lejjebb helyezkedik el a társadalmi hierarchiában, annál kevésbé helyénvaló a szatíra és a gúny.

Turgenyev Rugyin regénye 1855-ben készült el. Ez az év fordulópont volt Oroszországban. Nyilvánvaló volt, hogy meg kell szüntetni a társadalmi, gazdasági elmaradottságot, eljött a cselekvés ideje. A cselekvQkészség a társadalmi problémákra érzékenyen reagáló orosz irodalom egyik központi kérdésévé vált. Ez meghatározza a regény gondolatvilágát. Egyetlen személyt állít a középpontba, s valamennyi összetevQjét a regénynek alárendeli ennek az ábrázolásnak. A szövegben több bújtatott, finom jelzés is van, asszociatív utalások, amelyeket meg kell fejteni. A regény megértése több önállóságot kíván, mint a naturális iskola számos, más mqve olvasásakor.

Goncsarov regénycentrikus író. MeggyQzQdéssel vallotta, hogy az élet átfogó ábrázolása, rejtett mechanizmusok feltárása csak a regény mqfajában lehetséges. Igyekezett aktuális politikai kérdések aspektusából értelmezni regényeit, a szerzQt pedig hQseinek egyikével azonosították. P viszont bizonyítja, hogy senki sem tekinthetQ az író szócsövének, hol az egyik, hol a másik szereplQ érvelése meggyQzQbb.

A.K. Tolsztoj Szerebrjanij herceg regényében szigorú ítéletet mond ki az ország mindenkori vezetQ rétegeirQl.



Lev nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910)

Élete
Gazdag fQnemesi család gyermeke, korán árva lett. Egyetemi tanulmányai után birtokára visszatér, emberségesen bánt a jobbágyaival. Katonatiszt lett a Kaukázusban. ElsQ könyve a Gyermekkor (1852). Pétervárott megismerkedett korának legnevesebb íróival. 1857 elején féléves utazást tett Franciaországba, Svájcba, Észak-Olaszországba, Németországba. Hazatérve birtokán a parasztgyermekeket tanította, saját költségein iskolát nyitott, majd Feleségül vette Szofja Andrejevna Berszet, aki segítette Qt, ettQl kezdve az irodalomnak élt. Élete végén, 82 évesen nem bírta elviselni erkölcsi elvei és környezete fényqzQ élete között az ellentmondást. Egyszerq muzsikusnak öltözve 1910. okt. 28-ra virradó éjszaka titokban elhagyta otthonát, vonatra szállt, de tüdQgyulladást kapott és az egyik vasútállomáson meghalt.

Tolsztoj sajátos erkölcsi-politikai világszemlélete elsQ mqveitQl kezdve fokozatosan alakult ki. Regényeiben, elbeszéléseiben szigorú kritikát mond kora valóságáról, az embertelen hatalomról s a hatalom árnyékában meghúzódó gerinctelen csinovnyikokról, a léha arisztokráciáról. Erkölcsi tisztaságot, emberséget csak az egyszerq muzsikban és a gyermekben fedez fel. Központi hQsei elQtt rendszerint megvilágosodik az igazi út .

A Gyermekkor (1852), SerdülQkor (1854), Ifjúság (1856) Tolsztoj életrajzi trilógiája. A gyermekkorban az író a tiszta gyermeki lélek nézQpontjából ábrázolja a felnQtt világ kisebb-nagyobb erkölcsi tisztátalanságait, a látszat és valóság szétválásából következQ hamis utakat. A serdülQkor hQse a tékozló fiú története. Az Ifjúság a belsQ tökéletesedés.
A Háború és béke (1863-1869) négy család, a Rosztovok, Bolkonszkijok, Bezuhovok és Kuraginok egymásba fonódó története. A cím két szélsQ pólus közegében mutatja be az emberek közötti kapcsolatrendszereket, népek közötti összeütközéseket. Rosztov gróf háznépe vidéki életforma idilljét és sebezhetQpontjait jeleníti meg. Bolkonszkij herceg a tQsgyökeres orosz arisztokrácia hagyományait Qrzi. A Bezuhovok a véletlen családmegtestesítQi: az öreg gróf törvényesíti házasságon kívül született fiát. A Kuragin család a negatív pólust képviseli: nagyvilági emberek, felszínesek, számítók.

Anna Karenina (1873-1878) pszichológiai családregény. A nagy és törvénytelen szerelem regénye.
A moszkvai pályaudvaron Sztyepan Arkagyics Oblonszkij a húga érkezését várja. Sztyepan az egyik moszkvai törvényszék elnöke. Magánéletében a könnyed változatosságot szerette. Feleségét, öt gyermeke édesanyját kiváló asszonynak tartotta. Nemrégiben azonban a felesége rájött arra, hogy viszonyt tart fönn a francia nevelQnQvel. A férfi minden reménye húgában, Anna Kareninában van. A pályaudvar fQbejáratánál Alekszej Vronszkijjal találkozott. Vronszkij a pétervári és moszkvai nagyvilági társaság egyik kedveltje, felfelé ívelQ katonai pályája révén a nQk körében elismerésre számíthatott. Megérkezett a vonat. Sztyepan szeretettel ölelte magához a hhúgát, s miután a kijáratnál találkoztak Vronszkijjal, bemutatta Annát. Kiderült, hogy Anna Vronszkij édesanyjával utazott együtt, s mindketten fiaikról beszélgettek. Annát Dolly, Sztyepan felesége bizalmatlanul fogadta. Anna helyreállította a családi békét.
Moszkva az egyik legjelentQsebb estélyre készült. Vronszkij alázatos hódolattal csüggött Annán.
Másnap Anna elutazott. Az egyik megállónál leszállt és felismerte Vronszkijt, s leplezetlen öröm csillant meg arcán. Vronszkij mióta Annát megismerte, minden érdeklQdése, becsvágya szenvedélyében összpontosult. Anna, bár látszatra kerülte, valójában egyre közelebb jutott e szenvedély örvényéhez.Nyol évi házasság egy ember mellett, akit visszataszítónak talált, a ki nem élt energia halmazát gyqjtötte össze benne.
Alekszej Alekszandrovics Karenin magas állást töltött be a minisztériumban. Amikor egy estélyen Annát és Vronszkijt félrehúzódását látta, nem tulajdonított jelentQséget a dolognak. Csak akkor bizonyosodott meg ebben, amikor egy tiszti akadályversenyen Vronszkij lova megbotlott és Annából fájdalmas zokogás tört fel. Anna komor elszántsággal vágta férje szemébe az igazságot. A jövQ ijesztQ bizonytalansága csak késQbb vetítette lelkére félelmetes árnyait. Karenin módot nyújtott feleségének a visszatérésre, de Anna ezt az álszent nagylelkqséget elviselhetetlennek érezte. Hogy Anna nem tett eleget kikötésének, kieszközölte a válást. Tudta, hogy Szerjozsa, a fiuk elvesztése a legfájóbb ponton sebzi meg Annát. Anna felgyógyulva hosszas betegségébQl fullasztónak érezte helyzetét, feléledt a csitult szenvedélye. Hosszas tépelQdés után Vronszkijjal külföldre utazott. Anna és Vronszkij beutazta Európát, majd egy kis olasz faluban telepedtek le. Vronszkij festegetéssel, mqemlékek látogatásával foglalta el magát, ehhez Anna kitqnQtársnak bizonyult. Annát még második gyermeke sem kárpótolta Szerjozsáért. Mikor visszatért Pétervárra, mohón várta az alkalmat, hogy viszontláthassa fiát. A bukott asszonyt a társaság metszQ elutasítással tagadta ki. Karenin elidegenedett fiától, a bqnös asszony gyermekét látta benne.
Vronszkij és Anna között egy vita különös hevességgel tört ki. A férfi fiú örököst szeretett volna, Annának viszont nem lehet több gyermeke. Vronszkij hazautazott anyjához. Anna a pályaudvarra hajtatott. Elkeseredett bosszúvágy fogta el. Leszállt a vonatról, sodródott a tömeggel, majd könnyq léptekkel lement a lépcsQn a sínekhez, szorosan a mellette elhaladó vonathoz állt. Vronszkijt Anna halála teljesen összetörte, beállt a Szibériába induló önkéntesek közé.
Tolsztoj mqvében fontos szerepe van az álmoknak, a visszatérQ motívumoknak. A regény elején Anna Pétervárról Moszkvába érkezésekor egy tragikus baleset történik, melyet a hQsnQ rossz elQjelként értelmez, s késQbb élete válságos szakaszaiban ez a jelenet nyomasztó álomként többször elQtör a tudat alatti rétegekbQl, s öngyilkosságának kísérQmotívuma lesz.

Feltámadás (1889-1898) cselekményének szálai a korabeli Oroszország szinte minden társadalmi rétegébe elvezetnek: vidéki nemesi kúria, az arisztokrácia, a hivatalnokvilág belsQ hierarchiája és a társadalom perifériája. A fQhQs, Nyehljudov lelkiismerete a bírósági tárgyaláson felébred. Mint bírósági esküdt egy gyilkossági ügy vádlottjában, Katyusában felismeri azt a lányt, akit hét évvel korábban elcsábított, s ezzel a züllés útjára taszította. Katyusából prostituált lett, s bár nem lehetett rábizonyítani a gyilkosságot, négyévi szibériai kényszermunkára ítélték. Nyehljudov elhatározza, hogy hátralevQ éveit a leány megmentésének, boldogságának fogja szentelni, s jóvá akarja tenni saját elrontott, hazugsággal teli életét. Vigasztalanságában a Bibliához fordul, és benne találja meg a legegyszerqbb igazságot.

Ivan Iljics halála (1881-1886) elbeszélése az élet sivárságáról szól. A központi gondolatot maga a fQhQs éli át betegsége folyamán. Végiggondolja eddigi életét, s rádöbben, hogy amirQl eddig azt hitte, jól cselekedett, s úgy kellett történnie, ahogy az megtörtént, az valójában nem más, mint érdektelenség és hazugság. Észrevette, hogy mások is szenvednek, szánalmat és sajnálatot érzett irántuk. De akkorra már Ivan Iljics teljesen magára maradt gondolataival. Sorsa szánalmat, szeretetet és megbocsátást vált ki az olvasóból. Tolsztoj helyenként groteszk jelenetekkel (a gyászszertartás) próbálja feloldani a reménytelenség hangulatát, ám ez nem jellemzQ az egész mqre. A reménytelenséget végül is Ivan Iljics lelki megtisztulásával oszlatja el.



Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821-1881)

Élete
Moszkvában született, apja orvos volt, aki vásárolt egy földbirtokot, de a kegyetlen bánásmód miatt jobbágyai megölték. Édesanyja tüdQbajban halt meg. Az apa két legidQsebb fiát (Mihailt és Fjodort) hadmérnöki pályára kényszerítette. Fjodor csak az irodalommal akart foglalkozni. Az apai örökségét elveri, fordításokból él. ElsQ kisregénye a Szegény emberek (1845), meghozta számára az elismerést. Részt vett egy illegális nyomda létrehozásában, halálra ítélték, de a cár megkegyelmezett, 4 év szibériai kényszermunka, ill. életfogytiglani közkatonaság volt a végleges ítélet. Idegbetegsége epilepsziává fokozódott. 1856-ban nQsült meg, majd visszatért Pétervárra, bátyjával folyóiratokat szerkesztettek és adtak ki, de adósságokba keveredett, bátyja halála után az Q adósságait is magára vállalta. ElsQ felesége gyqlölte, gúnyolta. Élete nagy szerelme, Polina Szuszlova rövid együttlét után elhagyta. Egy gyorsírónQt, Anna Grigorjeva Sznyitkinát vett feleségül. Éltek Párizsban, Lyonban, csak 1871-ben tértek vissza.

Dosztojevszkij mqvészete a romantika forrásaiból táplálkozik, de már kezdettQl fogva alapvetQen egyéni módon kezeli a hagyományos témákat; pl. önkény és szabadság, a bqn metafizikai és egzisztenciális vetülete.
Dosztojevszkij új regénytípust alkotott, az ún. eszme-regényt. A hangsúlyt nem hQsök belsQ állapotára, lelkük legmélyebb rétegeinek feltárására, vívódásaikra, az egyes emberekben megfogamzó különbözQ és ellentétes gondolatok, eszmék összecsapásaira helyezte át. Regényeiben nem jelenik meg a szubjektív szerzQi nézQpont. Írásainak a fQhQse az eszme embere. A hQst az eszmében és az eszme révén látjuk; az eszme csak a hQsben, a hQs által van jelen. Dosztojevszkij alakjai gondolataik megszállottjai. Az egyes ember belsQ ellentmondásait térbelivé dramatizálja, ezekbQl két vagy több embert teremt, s mintegy rákényszeríti hQseit, hogy vitába szálljanak megkettQzött énjükkel. A fQhQsök és nézeteik sokszorosan keresztezik és átjárják egymást: kicserélik igazságaikat, vitatkoznak vagy egyetértenek (polifonikus regény).

A Szegény emberek elsQ regénye levélformában íródott. Az egész világ áthelyezQdik a hQs lelkébe, belülrQl irányítja, s ezzel a démonikus erQvel kell harcolnia.

A Feljegyzések a halottak házából a fogság tapasztalatainak krónikája és késQbbi mqveinek nyersanyaga. Dosztojevszkij itt állítja elQször szembe a szabad akaratot a kor determinikus, fatalisztikus nézeteivel.

A Feljegyzések az egérlyukból hQse, az Odúlakó ugyanúgy fogoly, mint a kényszermunkában megismert rabok, de saját szkeptikus és fatalisztikus világának foglya.

A Félkegyelmq fQhQsében Dosztojevszkij a tökéletes ideált, a szépséget szeretné fölmutatni. Miskin hercegben egyfajta pravoszláv Krisztust akart ábrázolni; betegsége, félkegyelmq mivolta a régi orosz hagyomány szent együgyqihez, Isten bolondjaihoz kapcsolja. Azonban átváltozik egy sajátos orosz Don Quitévá. A regény végén, az összeomlás sötétjében mégis felvillan valami fénysugár; a gyerekek ösztönösen megérzik és megértik Miskin vergQdQ jóságának üzenetét.

A Bqn és bqnhQdés (1866) az öncélú szabadságkeresés katasztrófájának regénye.
Egy meleg júliusi nap délutánján Raszkolnyikov baltát akaszt felöltQje alá, s elindul, hogy meggyilkoljon Aljonát, egy uzsorásasszonyt. A fQpróbát már megejtette egy látogatással. A terv készen volt, csak a bátorító eszköz hiányzott még. Vívódik. Ekkor kínálta fel magát a véletlen. Becsengetett a vénasszony lakásába, remegett, de felemelte a baltát, s a vénasszony tarkójára ejtette kétszer. Amikor értéktárgyak után és pénz után kutat, váratlanul betoppan Lizaveta. Pt is megöli. De látogatók jönnek, sikerül kijutnia az utcára. A rablott pénzt és ékszert elássa egy néptelen udvaron. Raszkolnyikov próbája most kezdQdik. Szabad-e ölni, s fQként kinek szabad? Tudja vállalni tettének következményeit önmaga elQtt? A gyilkosság után megbetegszik, idegláz tör ki rajta. Napokig hever lakásában, nem eszik, nem szól senkihez, s ha mégis felkel, Pétervár utcáin holdkórosként járkál. Környezetét egyelQre félre tudja vezetni, önmagát már nem. Lelkiismeret-furdalása egyre erQsebb. Elmegy a tett színhelyére, becsenget a lakásba. A rendQrség balfogásait kigúnyolja, de közben szörnyq rettegésben él. Már-már jelentkezik a rendQrségen. Olykor cinikussá válik, vakmerQ játékba kezd. EgyelQre szabad. De nagyon furcsa szabadság ez. Szabadon jár-kel az utcán, saját csapdájában vergQdik. A bqnhQdés veszi kezdetét. Az összeroppanást ez okozza. Csalódott önmagában. Szeretne kiállni az emberek elé, hogy ingét megtépve bqnbánatot tartson. Erre biztatja Szonja, a szerencsétlen és szomorú utcalány. Raszkolnyikov azonban gQgös és hiú. Nem akar akármilyen vadász zsákmánya lenni. Porfirijt érzi igazi ellenfélnek. Porfirij vizsgálóbíró, sosem tudni, mikor beszél komolyan. Raszkolnyikov gyanakszik, hogy Porfirij tud valamit, ezért éberen ügyel, hogy ne árulja el magát. ElsQ összecsapásukra egy cikk ad alkalmat, melyet Raszkolnyikov írt még a gyilkosság elQtt. Címe: A bqnrQl. Porfirij a vitát arra használta fel, hogy körültapogassa Raszkolnyikovot. Raszkolnyikov minden alkalommal ingerült lesz, Porfirij végeérhetetlen és értelmetlen locsogása kihozza sodrából. Másnap Raszkolnyikov megint Porfirijnél jár. Porfirij megint elejt egy mondatot Raszkolnyikov gyanús viselkedésérQl: az öregasszony házában tett látogatásáról, a vérfoltok emlegetésérQl. Porfirij megzavarja azzal, hogy bizonytalanságban tartja. Raszkolnyikov megrémül, de az ügy váratlan fordulatot vesz. A gyanú Mikolára, a szobafestQre terelQdik. Raszkolnyikov újra reménykedni kezd: van kivezetQ út. De ugyanakkor Szonyának ad igazat: ilyen teherrel a lelkén, egyedül, nem élhet tovább. Porfirij továbbra sem hagyja nyugton, fejtegetésekbe kezd jellemérQl. Raszkolnyikov alapos gyanúra adott okot furcsa tetteivel, ezek az Q képzeletében láncot alkottak, s arra kellett gondolnia, hogy Raszkolnyikov a tettes. Raszkolnyikov, tagad, védekezik, de Porfirij logikája összezúzza. A rendQrségen minden gyötrelme és kínja megoldódott egyetlen mondattal. A beismerés lezárta a szenvedés korszakát, az QrjítQ magányt. Raszkolnyikov Szibériába kerül, Szonya követi a számqzetésbe. Raszkolnyikov alázattal és türelmesen viseli a rámért büntetést.
Raszkolnyikov logikai konstrukciójának kiindulópontja (Nietzsche Zarathustrájához hasonlóan), hogy osztályozza az embereket. A hangyaboly, a tetqk világa feladata, hogy fenntartsák a létet, hogy sokszorosítsák az embert. A Napóleonok világa a kiváltságos emberek világa, akik mozgatják a világot, akik célt és értelmet adnak a létezésnek. Ahhoz, hogy ezt a feladatot betölthessék, túl kell lépniük a konvencionális erkölcsi kereteken, azaz a cél érdekében mindent szabad. Raszkolnyikov gyilkossága szándéka szerint intellektuális gyilkosság, s arra irányul, hogy bizonyítsa elméletét, azaz létezik ez a felosztás, megállja a helyét a logikai konstrukció.
Szonja válasza a szív döntése, a teremtménytudattal ráhagyatkozik a GondviselQre; mivel elviseli az életet, kívül is marad a történteken, s az evangéliumban talál menedéket. A válaszok kapcsán Dosztojevszkij kérdése nem az, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy kinek van inkább igaza. Szonja válasza éppoly szélsQséges válasz, mint férfitársaié, ám a mérleg nyelve mégis inkább felé billen, mert az Q felfogása kevésbé veszélyes embertársaira. A Bqn és bqnhQdés a divergencia regénye (Török Endre), a közelítQ távolodás kifejezQje. Azaz miközben a hQsök közelítenek eszméjükhöz, logikai konstrukciójukhoz, annak megvalósulásához, fokozatosan el is távolodnak tQle.
A regény egyik központi alakja, problémahordozó hQse a vizsgálóbíró, Porfirij. Nem a gyilkosságot akarja bizonyítani, hanem az elvet akarja kikezdeni. Alakjában Dosztojevszkij az eszményi igazságszolgáltatót rajzolja meg, melynek feladata nem az erQszakra adott intézményesített erQszak, azaz nem az erQszakfolytonosság fönntartása, hanem annak megszüntetése. Dosztojevszkij felfogásában a bqnös erkölcsileg megköveteli a büntetést, az igazságszolgáltatás feladata ennek a folyamatnak az elQsegítése. A regény zárlata a szabadság, illetve a rációval való döntés paradoxonából következik. Raszkolnyikov értelmével tagadja a bqnt, az erkölcsi parancs szerint azonban meghajlik. A logikát szétveti egy, az értelemnél erQsebb erQ, anélkül azonban, hogy ez a logika teljesen megadná magát. Az epilógusban Szonjával az evangéliumot olvasva is fölmerül benne saját elméletének kérdése.

A Karamazov testvérek Dosztojevszkij utolsó nagy regénye, mely a Karamazov család botrányos krónikáját tartalmazza: apagyilkosság, féltékenység, testvérgyqlölet, világnézeti krízisek vihara. Története egy kollektív apagyilkosság körülforog, amelyért felelQs elkövetQje, a törvénytelen származású féltestvér, Szmergyakov. De felelQs Dimitrij is, a legidQsebb fiú, aki kívánta apja halálát, s még inkább Iván, aki kieszelte, szuggerálta a gyilkosságot.



Anton Pavlovics Csehov (1860-1904)

Élete
Psei jobbágyparasztok, apja vegyeskereskedQ, anyagi gondokkal küszködött, Moszkvába költözött családjával, de fia csak a gimnáziumi tanulmányai befejezte után ment szüleihez. Elvégezte az egyetem orvosi karát. Élclapoknak dolgozott, hogy eltarthassa önmagát. A köpönyegforgatást, emberi hitványosságot gúnyolta írásaiban (A csinovnyik halála). Kifejezi írásaiban a céltalan ember bánatát, az élet sivárságát, magány fájdalmát. Orvosként Moszkva környéki korházakban dolgozott, de hamarosan – nem végleg – szakított a gyógyítással és az irodalomnak élt. KésQbb földbirtokot vásárolt, ahol szüleivel és testvéreivel élt, egészségi állapota romlott, tudta, hogy tüdQbetegsége gyógyíthatatlan. Eladta birtokát, mqveinek kiadási jogát és a Krím félszigeten villát építtetett. A Moszkvai Mqvész Színház egyik színésznQjét, Olga Knippert vette feleségül. Németországban éri a halál.
Csehov elbeszélései rövidek a hagyományos elbeszélési formákhoz képest, de tökéletes összhangban állnak a téma- és hQsválasztással. Az elsQ látásra jelentéktelen, nevetséges hétköznapi apróságokkal, a mindennapok emberének (posta-tisztviselQ, felcser, kocsis, sekrestyés, mérnök, professzor, mqvész) eseteivel. Az életnek ezekbQl az apró mozzanataiból rakja ki s teremti meg Csehov a maga Oroszország-képét. A csinovnyik-novellákban Csehov a hQs komikus viselkedése mögött a groteszk léthelyzetre, az élet általános feltételeire tapint rá, mivel a kisember válaszadása egy adott szituációban túlnQ a konkrét egyedi eseten, de amivel lecsupaszodik lelki világának eltorzultsága is mint következmény. Ha a csinovnyik-novella hQse nem képes felismerni saját életének torzulását, könyörtelenül megjelenik a csehovi groteszk (A csinovnyik halála), ha sejtése van róla, akkor az elégikus tónus uralkodik el a novellán (Bánat). A csehovi groteszk azon alapul, hogy a hQs a magánemberi, egyedi, hivatalon túli, atipikus szituációban is tipikusan viselkedik.
A 6-os számú kórterem (1892) novellája a századvégi orosz értelmiséget formálja meg, aki sem a szabadságeszméknek, sem a hétköznapoknak nem tudott hQsévé válni. A börtön és a kórház intézménye, melyekben a cselekmény zajlik, szimbólumértékq: az erQtlen, beteg és valóságidegen gondolatok következményeit fedik le az ellehetetlenült, kegyetlen és beketrecezett orosz életben. Az önkény, Nyikita elQl nem menekedhet sem az életet szeretQ Gromov, a tanár, mert az élet csak szabadságban élet, sem az erQszakot bölcs szükségszerqséggel fogadó Ragin, az orvos, akinek tolsztoji gyökerq illúziói hamarosan szertefoszlanak, megtapasztalván saját sorsán a nyers valóság embertelenségét. Az erQszak végrehajtójává süllyedt kisember, Nyikita lábai elQtt áldozatok hevernek.
Egy oroszországi kisvárosban, annak kórháiz kórtermében játszódik. Unalmas, szürke város. A bolondokházában ebertelenek a körülmények, az blakokon belül vasrács van, a padló szürke, szemetes. A betegek ki vannak szolgáltatva, Nyikitának, aki meg van gyQzQdve róla, hogy alájuk rendelt embereket verni kell. A két fQszereplQ Ragin doktor és Gromov, egy ápolt. Eleinte hierarchikus viszony van közöttük, majd a végén a doktor is ápolttá lesz. Ragin tudja, hogy nem megfelelQ a helyzet, ami a korházban uralkodik, de nem tesz semmit ellene. Kezdetben lelkesen operál, mindenkivel udvarias, aztán látja a hibákat, ahhoz azonban gyenge, hogy bármit is tegyen. ElQször akkor érzi úgy, hogy egy délutánja nem értelmetlenül telt el, amikor Gromovval beszélget, ezután sokszor bejárt hozzá. A kóházban furcsálták a doktor viselkedését, majd pedig nyugdíj nélkül elbocsátják. Megtakarított pénze nincs, lakását is el kellett hagynia. Egy nap már nem bírja „barátai” álszent viselkedését és rákiált. Másnap bezárják a 6-os számú kórterembe. Ki akar menni, de Nyikita nem engedi, ütlegelni kezdi. Rájön, hogy több mint húsz éven át nem ismerte a szenvedést, fájdalmat. Meghalt, mert ki akart menni, mert nem bírta elviselni a vád és ítélet nélküli rabságot.
Csehov legreménytelenebb hangvételq alkotása. A mq tiltakozás a passzivitás és a fennálló társadalmi rendszer ellen. A kórházban virágzik a bqnözés: lopás, hárem, korrupció, betegek megtévesztése. A 6-os kórterem egy melléképületben áll, ami a betegek (?) elkülönítését szolgálja. A kórterem az orosz társadalom tükörképe. Nyikita teljhatalmú Qr, az orosz hatalmi gépezet primitív, talpnyaló megtestesítQje, felfelé alázatos, lefelé aljas, durva, kegyetlen. Két párhuzamos sors figyelhetQ meg: Gromov és Ragin doktor sorsa. Gromov tanár volt, majd elszegényedése és lelki gyengesége révén üldözési mániás lett. Ragint eleinte ambiciózusan igazgatta a kórház, késQbb abbahagyta a munkát; saját megnyugtatására új filozófiát alakított ki: a szenvedés és a halál az élet velejárója, amely a tökéletesség felé visz. Ragint a teljes passzivitásából, nihilizmusából Gromov zökkenti ki. Gromov szerint Ragin filozófiája „megfelel az orosz naplopó természetének”, aki szabadon szeretne élni, szenvedélyesen szereti az életet. A passzív elmélkedés nem erény, hanem „tompa elbutultság”. Ragin a mq végén, Nyikita ütése nyomán visszazökken a való világba, feltámad felelQsségérzete, lelkifurdalás gyötri; életét elhibázottnak tartja. A mq szimbolikája szerint Oroszország egy börtön, ahol mindenki elpusztul, aki ki akar törni, vagy másképp gondolkodik
Sorra jelennek meg a századvég hangulatával átitatott novellái, hírt adván az ember elmagányosulásáról, a céltalanságba fulladó kiüresedett életrQl (Bánat, Fájdalom, Jonics, A kutyás hölgy).

A kutyás hölgy befejezetlen cselekménye az ötvenes évek francia és amerikai novellisztikájának kedvelt formálási módszerét idézi. Itt található az író egyik - mqvészetét és világlátását meghatározó - kulcsmondata is, amely humanista pesszimizmusát finoman írja körül: Tulajdonképpen minden gyönyörq ezen a világon, kivéve azt, amit mi magunk gondolunk és cselekszünk mikor megfeledkezünk a lét magasabb céljáról, emberi méltóságunkról.


Csehov színpadi mqveiben a nyílt összeütközések helyett a szereplQk belsQ világában zajlanak a konfliktusok. A darabok eseménytelensége, látszólagos mozdulatlansága alatt a cselekvésképtelen hQsök érzelmi-lelki-szellemi hullámzása zajlik. S bár minden fontos mozzanat a felvonások között és a színfalak mögött történik, a drámai lüktetés nem hiányzik, csak láthatatlan. A csehovi dráma a hétköznapok költészete és tiltakozás a hétköznapiság ellen, szimbólumokkal átvilágított lírai naturalizmus. (Török Endre) A naturalista szint a hétköznapi eseménytelenség bemutatása; a jelképes színt jelezheti a szereplQk által vágyott értékek világát, értelmezheti a szereplQk törekvéseit, a konfliktusokat, jelképbe sqrítheti a naturalista szintet. A fQszereplQk a körülmények és saját gyenge akaratuk miatt képtelenek céljaik megvalósítására.

A Sirály nyitotta meg a nagy Csehov-drámák sorát. A kiúttalan ürességbe torkolló dráma meghasonlott életq, kétségbeesett, magányos és boldogtalan, elvágyódó és kiábrándult hQsökkel. Kapkodva sietnének érvényesülni, s a szerelem az élet ürességének pótszere bennük. A pátoszt kerülendQ, hQseinek arculatát Csehov az önsorsrontás felé mozdítja el, ám tehetetlenségükben az orosz élet általános tehetetlensége és iránytalansága munkál. A pátoszt elfedQ csehovi irónia a mindennapok prózaisága alá rejti az élet tragikumát, a bevallatlan csalódottságot. EbbQl sarjad Trigorin unalom szülte szerelme, Arkagyina képtelen önzése, Nyina érteni nem tudó naivitása, Trepljov céltalansága.

A századvégi reménytelenséget sugallja a Ványa bácsi (1897) egy kisemmizett ember középpontba állításával, értékes emberek hiábavaló önfeláldozásával. A kilátástalanság és céltalanság mint közös életélmény még hangsúlyosabb lesz azáltal, hogy Csehov úgy zárja mqvét, melyben a vidéki világ patriarchális idillje paródiába fordul át, ahogy nyitotta. Mindenki marad, ahogy volt, a maga boldogtalanságába merülve.

A Három nQvér az egyetlen darab, melyet Csehov a dráma megjelöléssel illetett, s amelyben a pátosz is erQteljesebb. Bár Csehov itt is türelmetlen a nQvérek képzelgéseivel, sóvárgásaikkal, kisemmizésük könyörtelenül halad elQre környezetük (Natasa) jóvoltából. Natasa az egyetlen kifejezetten sötét indítékú hQs Csehovnál. Karrierista, könyörtelen, szinte démoni erejq figura, akinek anyai gondoskodása is visszataszítóvá válik eszközei miatt. Andrej jelzálogkölcsönét zsebre téve, fokozatosan szorítja ki a házból a nQvéreket, majd, alighanem szeretQjétQl származó gyermekének is helyet biztosítva, férjét is kiköltöztetni készül, amivel a kisemmizés szimbolikusan le is zárul. Ez persze a csehovi szerkesztésnek megfelelQen a víz alatt áramlik . A folyamatot a fokozatosan szqkülQ helyszínváltások jelzik: Az egyre zártabb tervekbQl a helyszín a szabadba vált át, a kerti díszletek közé: a család már kikerült otthonából, s a szeretQ a nappaliban üldögél. Natasa azonban még a külsQ környezettel is végezne: kivágatná a fasort. A tqzvész fölerQsíti a szereplQk belsQ drámáját, s Natasa negatív vonásait. A darab végén a három nQvér úgy tqnQdik a jövQn, ahogy a darab elején merengett a múlton. De Csehov darabja a legyQzöttségben is a kétségbeeséssel vegyes remény hangjával zár.

Ugyanezt a problematikát vizsgálja a Cseresznyéskert, de komikus - ironikus szemszögbQl: a múltja és az álmai között tévelygQ Oroszországot.







A 19. sz. világirodalma

 PAGE 2

Hasonló témájú dokumentumok

Hozzászólások

10.16-2 15 5. gyak alkszámtech articulation ásvány biotermékek csehov cserépedény éghajlattan elemzés építésszervezés i. épterv erdeiné török zsuzsa eu folyami duzzasztómű gazdszoc hőtan identitás ipar írásművelés ítéletlogika kidolgozott kisebbség kivitel korai csecsemőkor korreláció közig logika magyarország geográfiája makroökonómia matek ii. zh minőség munkaerő növényélettan növényszervezettan jegyzetek növénytan objektum ókori irodalom öko 1 politikatudomány rékai miklós reneszánsz táblázatkezelés természetvédelem üzleti etika védelem vergilius villanytan vizsgapéldák