KREDIT
VADÁSZ

MAJT 2 tételek

Országok listájaHungaryEötvös Loránd TudományegyetemÁllam- és Jogtudományi KarJogászMagyar AlkotmánytörténetMAJT 2 tételek

63. Polgári házasság


Magyarországon II, József vetette fel elQször a polgári házasság bevezetésének gondolatát. Rendelkezései szerint a házasság polgári szerzQdés volt, amelyet elsQdlegesen állami és nem egyházi törvények szabályoznak.

A házasságkötési szertartásnál az egyházi személyek mint állami tisztviselQk mqködhettek közre. II. József a házassági perekben való eljá-rást az egyházi bíróságoktól az állami bíróságok elé utalta. II. Lipót valamennyi korábban kiadott intézkedést felfüggesztette, és a felekezetek számára biztosította a házassági ügyekben való bíráskodás során a saját felekezeti joguk szerinti eljárást.
Az 1790-1791. évi országgyqlésen hozott törvények átmenetileg ren-dezték a házassági joggal kapcsolatban felmerülQ vitás kérdéseket. Az 1790:26. és 27. tc.-ek ugyan lehetQvé tették a felekezeti jog szerinti bírás-kodás, de a vegyes házasságok megkötése a katolikus fél lelkésze elQtt és a kánonjog alapján történt. A törvények végrehajtását a katolikus és a protes-táns egyház állandó összeütközése kísérte. Az országgyqlés ennek kiküsz-öbölésére szorgalmazta 1843-ban a polgári házasság törvénybe iktatását.

A polgári házasság az országgyqlés elQtt:
A kiegyezést megelQzQ években a házassági jogot 1861. évi hatályon kívül helyezéséig az osztrák polgári törvénykönyv alapján szabályozták. 1867-et követQen a házassági jog reformjára irányuló elQterjesztések a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan kerültek az országgyqlés elé. A képviselQk az új házassági törvényt két módon tar-tották elképzelhetQnek:
Az egyik megoldás szerint a felekezetek házassági pereiben továbbra is saját egyházi bíróságaik jártak volna el,
míg a másik kínálkozó lehetQség az lett volna, hogy a házassági ügyekben való eljá-rást kivonva az egyházi bíróságok jogkörébQl az állami bíróságok elé utal-ják.
1868 és 1890 között az országgyqlés két háza gyakorlatilag két eltérQ álláspontot képviselt. A képviselQház a házassági jog állami szabályozása mellett szállt síkra, a fQrendiház pedig a házassági jog rendezését a felekezeti jogok továbbfejlesztésével tartotta megvalósíthatónak.
A késQbbi házassági jogi törvény megalkotása szempontjából jelentQs volt az 1890-ben az akkori közoktatási és vallásügyi miniszter, Csáky Albin által benyújtott ún. elkeresztelési rendelet, amelyet címével ellentét-ben a vegyes házasságból született gyermekek elkeresztelésének megaka-dályozására kívántak bevezetni. A rendelet értelmében minden lelkész csak a saját felekezetéhez tartozó gyermeket keresztelhette meg.
A házassági jogi törvénytervezetet az országgyqlés 1889-1893-ig tárgyalta. A fQrendiház a törvényjavaslat vitája során a házasságkötés kérdé-sét a vallásegyenlQség és a viszonosság elvein alapulva kívánta megoldani. Hangsúlyozták, hogy minden felekezetnek önálló joggal és bíráskodási hatáskörrel kell bírni.
A képviselQházban felszólalók a házassági jogi szabályozást négy alapelvre vezették vissza:
egységes házassági jog;
egy-séges állami igazságszolgáltatás házassági ügyekben;
kötelezQ polgári házasság és
a házasság felbonthatóságának lehetQsége.
A fQrendiház a házasság felbontásának megengedését elképzelhetetlennek és a katolikus dogmát sértQnek találta. Az évekig tartó országgyqlési tárgyalás után vé-gül is 1894. december 9-én szentesítették a házassági jogot rendezQ 1894:31. tc.-et.
Az 1894:31. tc. a házassági jogról:
Az 1894:31. tc. megalkotásánál a törvényhozók a minden állampolgárra nézve kötelezQ egységes állami jog, állami bíráskodás és a házasságkötés kötelezQ polgári alakjának kiépítését tqzték ki célul. Azon állampolgárok há-zassági jogáról a házasságkötésüknél eljáró bírói hatóságokról is gondoskodni kellett, akik nem tartoztak egyik törvényesen elismert egyházhoz sem. Az egyes vallásfelekezetek saját joguk szerint jártak el, valamint a vegyes házasságok tekintetében tulajdonképpen ket-tQs jogi szabályozás és kettQsbíráskodás állt fenn.
Az 1894:31. tc. értelmében a magyar házassági jog alapja a kötelezQ polgári házasság lett, amely kizárólag az arra illetékes polgári hatóságok elQtt kötött házasságot ismerte el érvényesnek.
Eljegyzés:
Az új törvény az addigi felekezeti jogtól eltérQen az eljegyzéshez semmiféle joghatást nem fqzött, legfeljebb az alaptalanul visszalépQ féllel szemben a felmerült költségek erejéig biztosított kártérítést a károsult-nak. A jegyajándékot az a jegyestárs is köteles volt visszaadni, aki a másik jegyesnek alapos okot szolgáltatott az eljegyzéstQl való visszalépésre.
A házasság:
A házasság két, különbözQ nemq cselekvQképes személynek állami törvény alapján létesült feltétlen és állandó életközösségre irányuló szerzQdése.
Házassági akadályok:
Az 1894:31. tc. a házassági akadályok tekintetében különbséget tett az érvénytelen (semmis vagy megtámadható) házasságot eredményezQ ún. bontó akadályok, valamint a tiltó akadályok között.
Bontó akadályok:
Semmis házasság jött létre, ha
a házasulók egyike vagy mindkettQ cselekvQképtelen volt;
egymásnak rokonai vagy sógorai voltak;
az egyik házasulandó félnek korábbi érvényes házassága még fennállott;
az egyik fél a másik házastársának életére tört
a házasság törvény által elQírt lényeges alaki kellékek közül bármelyik hiányzott.
A házasulóknak a házasságot a tisztében eljáró polgári tisztviselQ és két tanú elQtt, együttesen és személyesen, feltételtQl és idQhatározástól mentes házasságkötésre irányuló kijelentéssel kellett megkötniük.
A házasságot meg lehetett támadni
ha fejletlen korúak, azaz 18, életévét be nem töltött férfi vagy 16. életévét be nem ért nQ kívántak házassá-got kötni.
A megtámadásra okot adott továbbá a kényszer, azaz ha a há-zasságot valamelyik házasuló fél fenyegetéssel elQidézett alapos félelem folytán kötötte.
Tévedés és megtévesztés fennállása esetén szintén helye volt a házasság megtámadásának. Az 1894:31. tc. részletesen felsorolta a tévedés eseteit, a megtévesztésnek pedig a házastárs lényeges személyes tulajdonságára kellett vonatkoznia, A megtámadás határideje 1 év volt.

Tiltó akadályok:
Házasságkötési tilalmat jelentett, ha valamelyik házasuló felet korlátolt cselekvQképessége miatt gondnokság alá helyezték, illetve a gondnokság alá helyezési eljárás folyamatban volt. Tiltó akadályt képezett a 20 életévét el nem ért kiskorú törvényes képviselQje vagy gyámja beleegyezésének hiánya a házasságkötéshez. Unokatestvérek házassága csak igazságügy-miniszteri felmentéssel volt érvényes. A törvény a tiltó aka-dályok közé sorolta a házasuló felek között fennálló örökbefogadás és gyámsági viszonyt, a házasságtörést, a felek egyikének fennálló házasságát, a holttá nyilvánítást, a házasságkötés érdekében elkövetett bqncse-lekményt, az egyházi rendbe tartozást, a katonák esetében a nQsülési en-gedély hiányát, a kihirdetés hiányát, valamint nQk esetében a korábbi há-zasság felbontását vagy megszqnését követQen elQírt várakozási idQ be nem tartását. A nQ korábbi házassága felbontását vagy megszqnését követQen 10 hónapon belül nem köthetett házasságot.
A házasság személyi joghatása:
A házasság megkötésével a férfi és a nQ között életközösségjött létre. A családfQ szerepét a férj tölti be, akinek rangja, társadalmi pozíciója szabta meg felesége rangját és polgári állását. A férj viselte a házassággal járó ter-heket, a nQ által kötött valamennyi ügylet a férj nevében kötöttnek minQsült.
Az új házassági törvény nem kötelezte a nQt, hogy férjét annak lakásá-ba kövesse, ha ott férje szüleivel vagy rokonaival is együtt kellene élnie. A házasság tartama alatt a férj házastársi tartással tartozott feleségének, amely magában foglalta a lakás, az élelmezés és a ruházat biztosítását, va-lamint a szellemi szükségletekre és a gyógyításra fordított költségeket. A tartás mértékét a férj társadalmi helyzete és vagyona szabta meg.
A nQ végleges nQtartásra tarthatott igényt, ha a bíróság a házasságot a férj vétkessé nyilvánításának kimondásával felbontotta, vagy ha jogerQs ítélet született az ágytól és asztaltól való elválásról. Ha a férj feleségét szülei házába vitte, és kizárólag a családi gazdaság-ban dolgozott, akkor a vagyontalan férj helyett annak szüleit kötelezte tartásra a törvény menytartás formájában.
A házasság vagyonjogi hatása:
Az 1894:31. tc, a nQi szabadvagyon rendszerét - a nQ szabadon rendel-kezhet vagyona felett - alapul véve szabályozta a házassághoz fqzQdQ va-gyonjogi intézményeket.
A házasfelek különvagyonát képezték azok a dolgok, amelyek már házasságkötés elQtt kizárólagos tulajdonukban voltak, illetve amelyeket a házasság folyamán valamelyikük ingyenesen szerzett, továbbá a kiháza-sítási tárgyak.
A jegyajándék, amelyet az eljegyzés és a kötendQ házasság jeléül kapott egyik vagy másik fél, különvagyoni jelleggel bírt.
A hozományt rendszerint pénzben adták, jogi természete szerint aján-dékozásnak számított. A hozomány állaga a nQt, haszonélvezete pedig a férjet illette.
Közszerzeménynek minQsültek azon vagyontárgyak, amelyeket a há-zastársak a házasságkötés napjától kezdve a házasság fenn álltáig együttesen vagy külön-külön szereztek. A nQ férjétQl a házastársi tartozások hqséges teljesítéséért hitbért ka-pott, a feleség hitbér iránti igénye megszqnt, ha a fennálló házasság vala-mely oknál fogva érvénytelen volt, ha a házasságot a nQ házasságtörése vagy egyéb vétkessége miatt bontották fel, valamint ha a nQ egyszerqen lemondott a hitbérrQl.


A házasság megszqnése:
Az új házassági törvény szerint a házasság megszqnt valamelyik házas-társ halálával, bírói felbontás folytán, illetQleg amikor az egyik házasfél a másik fél holttá nyilvánítása után házasságot kötött.
A házasság felbontására ún. feltétlen vagy pedig ún. feltételes bontó -okok szolgáltak alapul.

Feltétlen bontó okok: Feltétlen bontó okok megléte esetén az eljáró bírónak fel kellett bontania a házasságot. A házasság felbontását eredményezQ feltétlen okok vol-tak:
házasságtörés, természet elleni fajtalanság, kettQs házasság;
elha-gyás, amikor egyik házastárs a másikat szándékosan és jogos ok nélkül hagyta el;
súlyos bántalmazás vagy a házastárs életére törés, valamint
elítélés a házasságkötést követQen, legalább 5 évi fegyházra vagy bör-tönre, illetve halálra.
Feltételes bontó okok: Feltételes bontó okok fennforgása esetén a bíró csak akkor bontotta fel a házasságot, ha belátása szerint a felhozott ok a házassági kapcsolatot annyira feldúlta, hogy a bontást kérelmezQre nézve a házassági életkö-zösség további fenntartása elképzelhetetlenné és megvalósíthatatlanná vált. Feltételes bontó okok voltak:
házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértése
ha valamelyik házastárs a családhoz tartozó gyermeket bqncselekmény elkövetésére vagy erkölcstelen életmód folytatására bírta rá vagy igyekezett arra rábírni
erkölcstelen életvitel és
ha valamelyik házasfelet a házasság megkötése után 5 évnél rövidebb tartalmú szabadságvesztésre ítéltek.
Ágytól és asztaltól való elválasztás: A házasság felbontását ellenzQ katolikus egyház felé tett engedményt az 1894. évi törvény, amikor bevezette az ágytól és asztaltól való elválasz-tás intézményét. Minden olyan esetben sor kerülhetett erre, amikor a tör-vény alapján a házasság felbontásának lehetett helye. Mentesítette a há-zasfeleket az együttélés kötelezettsége alól, de a házassági életközösséget 2 éven belül bármikor visszaállíthatták. 2 év elteltével a házasság felbontását lehetett kérni. Az ágytól és asztaltól való elválás vagyonjogi szem-pontból a házasság felbontásának joghatásával járt.

Külföldiek és magyarok házassága:
Az új házassági törvény szabályozta a magyar és külföldi állampolgár külföldön, illetve a külföldi állampolgárok Magyarországon kötött házasságát.





64. A családjog fejlQdése 1848 után
A polgári korszak családjogi rendelkezéseket tartalmazó jogszabályai a család fogalma alatt a házastársak és a rokonok kötelékét értették. A csalá-di köteléket házasságkötés és leszármazás hozza létre, illetve olyan csa-ládjogi ügyletek, mint az örökbefogadás és a házasságon kívül született gyermek elismerése a természetes apa részérQl.
Az anyai ágon pusztán a leszármazás tényén alapul a rokonság, míg az atyai családhoz tartoznak mindazok, akiket a törvényes leszármazás köt össze.
A szqkebb értelemben vett családra vonatkoznak mindazok a jogsza-bályok, amelyek a házastársak, illetve a szülQk és gyermekeik között fennálló kapcsolatból fakadnak. A szqkebb család vezetése a családfQ feladata, akinek kötelessége a családtagok szükségleteirQl gondoskodni. A családtagok bizonyos mértékben részesednek a családfQ társadalmi állá-sának jogi és egyéb elQnyeiben (elnyerik annak nevét, nemességét stb.). Kötelességük ugyanakkor koruknak és nemüknek megfelelQ magatartá-sukkal és tevékenységükkel támogatni a családi életközösséget.
A gyermekek szqkebb értelemben vett családi köteléke törvényes ko-ruk elérésével meglazul, hiszen a teljeskorúság megszünteti a családi életközösséget, a családfQ vezetQi jogosultságát és a gyermek engedel-mességi kötelezettségét. FelmenQk és lemenQk között ezek helyét a tartá-si kötelezettség veszi át.
A tágabb értelemben vett család tagjainak egyrészt egyes családjogi ügyletek elQterjesztésére irányuló indítványoknál, illetve az öröklésnél jut szerep. A tágabb család tagjai nyújthatnak be indítványt más családtagok kiskorúságának meghosszabbítása és azok gondnokság alá helyezése iránt.

A gyámság:
A kiegyezést követQen a gyámságról és gondnokságról szóló 1877:20. tc. az atyai hatalom alatt nem álló kiskorúakat gyámság alá helyezte. A tör-vény különbséget tett
nevezett;
természetes és törvényes;
törvé-nyes és
rendelt gyámok között.
Természetes és törvényes gyám volt a kiskorú gyermek anyja, törvényes gyámnak minQsültek a rokonok. Ne-vezett gyámot az atya választhatott kiskorú gyermekének, míg rendelt gyám kirendelése a gyámhatóság jogkörébe tartozott. Ha az atya a törvényben elQírt módon gyámot nem nevezett, akkor a gyámság az anyára szállt, mint természetes és törvényes gyámra. A nQ újbóli férjhezmenetele a gyámsági viszonyt nem szüntette meg, de kiskorú gyermeke vagyonának számadás nélküli vagyonkezelését igen. Az anya után törvényes gyámság illette meg az atyai nagyatyát, utána az anyai nagyatyát, majd pedig a férfi rokonok következtek. Amennyiben a kiskorúnak sem nevezett, sem természetes és törvényes, sem törvényes gyámja nem volt, akkor a rokonok meghallgatásával a gyámhatóság rendelt gyámot.
A gyámság a kiskorú gondviselésérQl, vagyonának kezelésérQl történQ L gondoskodás jogintézménye azok számára, akik nem állnak atyai hatalom alatt.


Nem viselhettek gyámságot
a nQk az anyát, az örökbe fogadó anyát és a házastársat kivéve
az atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állók
akiket atyai hatalmuktól a bíróság megfosztott, illetve gyámi tisztükbQl a gyámhatóság elmozdított
a szerzetesek
a botrányos életvitelt folytató személyek
a csQd alatt állók
és azok, akiket vala-mely bqncselekmény elkövetése miatt hivatalvesztésre ítéltek.
A gyámság viselése alól mentesültek, illetve a mentesítés iránt kérel-met nyújthattak be azok, akik
60. életévüket betöltötték
egyidejqleg már más személy gyámjaként is eljártak
öt gyermekrQl gondoskodtak
a kiskorú lakhelyétQl és birtokaitól olyan távol laktak, hogy számukra a gyámság ellátása nagy anyagi teherrel és nehézséggel járt volna.
A minisz-terek, az országgyqlési képviselQk, a katonák, a közhivatalnokok, a köz-tisztviselQk. továbbá a világi papok szinték mentesülhettek a gyámi tiszt betöltése alól.
A gyámhatóság helyben hagyta olyan személyek mentesí-tés iránti kérelmét is, akik olyan betegségben szenvedtek. amely gátolta Qket a gyámság kielégítQ módon való ellátásában.
A gyám mint a gyámsága alatt álló kiskorú törvényes képviselQje, egyes kivételektQl eltekintve, teljes jogkörrel képviselte a kiskorút annak peres és nem peres ügyeiben.
A gyámság megszqnt a gyám vagy a gyámolt halálával, a kiskorú teljes korúvá válásával. a kiskorú atyai hatalom alá kerülésével (például törvé-nyesítés vagy örökbefogadás útján), a gyám felmentésévei, illetve elmoz-dításával.
A gyámot elmozdítani akkor lehetett, ha gyámi tisztét nem megfele-lQen látta el, különösen, ha
elhanyagolta a kiskorú tartását és nevelését
magatartása veszélyeztette a kiskorú erkölcsi és testi fejlQdését; a kis-korú vagyonát hqtlenül vagy hanyagul kezelte
valamint a kiskorú kép-viseletének elmulasztásával kárt okozott.

Gondnokság:
A gyámságról és a gondnokságról szóló 1877:20. tc. a nagykorú személy gondnokság alá helyezését rendelte el, ha az
elmebeteg , vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma volt;
magát jelekkel megértetni tudó siketnéma vagy gyengeelméjq, és vagyonának kezelésére alkalmatlan volt;
tékozló életvitelt folytatott;
egy évnél hosszabb ideig ismeretlen helyen tartózkodott, vagy hazauta-zásában és vagyona kezelésében valamely ok meggátolta;
egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélték.
Az elsQ három esetben a gondnokság alá helye-zést a bíróság, az utóbbi két esetben pedig a gyámhatóság mondta ki. A gondnokság elsQsorban a házassági életközösségben élQ házastársat, utá-na az atyát és a legközelebbi rokonokat illette.
A tékozlás fogalmát az új törvény sem határozta meg annak ellenére, hogy a tékozlókkal kapcsolatban már az 1723:48. tc. rendelkezett birtokaik zárlat alá helyezésérQl. A zárlat intézményét az 1861. évi Ideiglenes Törvénykezési Szabályok is megQrizték, de a tékozlást nem definiálták. A bírósági gyakorlat szerint tékozlónak minQsült az, aki vagyonát komoly cél nélkül, a józan gazdálkodástól eltérQ módon haszontalan költekezéssel csökkentette.
Vagyonuk megfelelQ kezelése érdekében bizonyos esetekben kiskorúak gondnokság alá helyezését is elrendelte az új szabályozás.

A gondnokság az ügyek vitelére képtelen, ill. alkalmatlan nagykorúak képviseletének biztosítását szolgáló jogintézmény.

Az 1877:20. tc. alapján a gondnokságból kizáró és a gondnokságviselése alól mentesítQ okok megegyeztek a gyámságból kizáró és a gyámság viselése alól mentesítQ okokkal.

A gondnok a gondnoksága alatt álló személyt teljes jogkörrel képviselte a bíróság elQtt annak peres és nem peres ügyeiben. Ha a gondnokolt tá-vol lévQ vagy szabadságvesztésre szóló ítéletét töltQ személy volt, akkor a gondnok képviseleti joga csak a vagyon kezelésével összefüggQ eljárásra terjedt ki.
A vagyont kezelQ gondnok köteles volt minden évben a gondnokolt egészségi állapotáról jelentést készíteni a gyámhatóságnak.

A gondnokság megszqnt:
a gondnok vagy a gondnokolt halálával,
a gondnokság alóli felmentéssel,
illetQleg, ha a gondnok nem megfelelQen látta el e kötelességét, a gondnokságból való elmozdítással.

A gondnokságot elrendelQ bíróság vagy gyámhatóság megszüntethet-te a gondnokságot:
A bíróság a gondnokolt vagy gondnoka kérelmére megszüntette a gondnokságot az elmebetegek és a magukat jelekkel megértetni nem tudók esetében, ha ezen gondnokság alá helyezést indokló okok megszqntek. A bíróság a gondnokolt kérelmére megszüntette a gyengeelméjqek és ügyeik vitelére képtelen, de magukat jelekkel, megértetni tudók, továbbá a tékozlók feletti gondnokságot, ha a gond-nokság alá helyezésre a gondnokolt kérelmére kizárólag az Q érdekében került sor.
A kiskorúak vagyonának kezelésére elrendelt gondnokság megszqnt a kiskorú teljeskorúvá válásával, vagy ha atyai hatalom alá került.

A gyámságra és a gondnokságra vonatkozó szabályokat tartalmazott és az 1877:20. tc. egyes rendelkezéseit módosította az 1885:6. tc. E szabá-lyozásokat követQen 1945-ig a gyámsággal és a gondnoksággal csak mi-niszteri rendeletek foglalkoztak, olyan részterületeket rendezve, mint például a gyámi és gondnoki nyilvántartás, a gondnokolt vagyonának lel-tározása, a hadba vonultak gondnoksága vagy a hivatásos gyám kirendelé-sének lehetQsége.


Nem tudom, h ez kell e de azért leírom, mert hátha&
A szocialista családjog fejlQdése az 1952.évi IV. törvényig:
A család:
A szocialista törvényhozást megelQzQen a családjog részben törvénye-ken, részben azonban szokásjogon alapult. Az ebbQl eredQ hiányosságo-kat és bizonytalanságokat igyekezett orvosolni az 1946. évi XXIX tör-vény. A gyámsági és gondnoksági jog alapját az 1877:20. tc. képezte. A gyámsági jog területén Újításokat hozott a 10 470/1945. (XI. 6.) ME ren-delet, de ez még nem jelentett korszerq szabályozást. A házasságról, a csa-ládról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 1. §-ában rögzítette a tör-vény célját, amely egyben a család intézményének változására is utal. E sze-rint az 1952. évi törvény célja, hogy "az alkotmány 50-52. §-ai alapján, népi demokráciánk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelQen szabályozza és védje a házasság és a család intézményét, bizto-sítsa a házasságban és a családi életben a nQk egyenjogúságát, a gyermekek érdekeinek védelmét és elQmozdítsa az ifjúság fejlQdését és nevelését".
A törvény a családi jogállás tekintetében meghatározta a rokonságot (egyenes ági és oldalági), valamint rendszerezte az apaságra, illetve az apaság vélelmére vonatkozó szabályokat. Külön fejezetek foglalkoztak az örökbefogadással, a rokonok eltartásával és a szülQi felügyelettel.
Az örökbefogadás célja a törvény szerint az, hogy "az örökbefogadó és az örökbefogadott között családi kapcsolatot létesítsen és elsQsorban az olyan kiskorúak családi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik nevelni nem képesek. Örökbefogadó csak teljesen cselekvQképes, nagykorú személy lehetett. Az örökbe fogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt az örökbefogadó házastársán kívül más nem fogadhatta örökbe. Az örökbefogadott az örökbefogadással az örök-befogadó gyermekének jogállásába lépett.

A házasság:
A család társadalmi rendeltetését és fontosságát rögzítQ 1949. évi alkot-mányt megelQzQen a házassági joggal csak egyes törvények és rendeletek részletszabályai foglalkoztak.
A 76OO/1945. ME rendelet a felekezeti házasságkötésnél felmerült szabálytalanságokat orvosolta oly módon, hogy e házasságokat polgári tisztviselQ elQtt megkötöttnek ismerte el.
A 8600/1945 ME rendelet visszaható hatállyal érvényesnek tekintette a Szovjetunióban kötött házasságokat.
Az 1946. évi XII. törvény a házastársak vagyonjogi viszonyait rendezte általánossá téve a közszerzemény és megszüntetve a törvényes hitbér intézményét.




A házasság felbontását szabályozta a 6800/1945. ME rendelet, amely az 1894:31. tc.-hez képest a bontó okok körét három további okkal egészítette ki:
ötévi különélés után bármelyik házastárs kérhette a házasság felbontását;
ha a házasságkötés napjától már legalább két év eltelt, a bí-róság a házassági köteléket mindkét fél kérésére és megegyezésével meg-szüntette;
a bíróság felbontotta a házasságot, ha az egyik házasfél elme-beteg volt, és gyógyulására nem volt remény.
E rendelet szakított a ko-rábbi törvényben foglaltakkal annyiban, hogy míg az 1894. évi törvény a házasság felbontását pusztán a vétkes házastárssal szemben tette lehetQ-vé, addig az 1945-ös szabályozásnál fel sem merült a vétkesség kérdése
Az alkotmány és a magyar családjogi kodifikáció eredményeként meg-születQ 1952. évi IV. törvény közötti idQszakban elsQsorban a házassági akadályok megszüntetése és a házasságkötési eljárás megkönnyítésének elQmozdítása érdekében alkotott rendelkezések láttak napvilágot.
Az 1950. évi 18. törvényerejq rendelet eltörölte a házasságkötést meg-elQzQ kötelezQ kihirdetést. Az 1941. évi 15. törvény a házasulók számára a házasságkötést megelQzQ kötelezQ orvosi vizsgálatot írt elQ, amelyet csak az 1952. évi 7. törvényerejq rendelet törölt el. A házassági akadályok addigi gazdag tárházát szqkítette az 1950. évi 45. törvényerejq rendelet, amikor nem sorolta az akadályok közé a fejletlen kort, az örökbefogadási viszonyt, valamint megszüntette az özvegy és elvált nQk esetében a tíz hónapos várakozási idQt.
A 4338/1949. MT rendelet értelmében a feleség volt férjétQl csak ráutaltság esetén igényelhetett tartást.

A magyar családjogra, ezen belül a házassági jogra vonatkozó átfogó szabályozó rendelkezéseket ölelt fel az 1952. évi IV. törvény. A törvény rendezte a házasság felbontását, hangsúlyozva, hogy a társadalom és a házastársak számára értelmét és értékét vesztett, reménytelenül feldúlt házasságot fel lehet és fel kell bontani, amennyiben a bontást indokló okok fennállnak. A házassági bontóperek tekintetében alkalmazandó szempontokról és a bontóperekkel kapcsolatos bírósági gyakorlat egysé-gesítésérQl szólt a LegfelsQbb Bíróság 3. sz. irányelve, a házassági vagyon-joggal pedig az 5. sz. irányelv foglalkozott.

A gyámság:
A szülQi felügyelet alatt nem álló kiskorú részére a gyámhatóság köteles volt gyámot kirendelni. A gyámság viselése elsQsorban azt illette, akit a szülQ közokiratban vagy végrendeletben gyámul jelölt (nevezett gyám). Nevezett gyám hiányában a gyámhatóság elsQsorban a gyámság ellátására alkalmas rokont, illetve a kiskorúval más családi kapcsolatban álló sze-mélyt rendelt ki gyámul.
Az 1952. évi IV. törvény bevezette az intézeti gyámságot, amelynek alapján az állami gondozás alatt álló kiskorú gyámja az intézet vezetQje vagy annak igazgatási ügyekben eljáró helyettese.
A gyámságviselését a törvény állampolgári kötelességként szabályozta, de meghatározta azon személyek körét, akik gyámságot nem viselhettek, illetve a gyámi tiszt elvállalása alól mentességet kérhettek.
A gyám a gyámolt személy gondviselQje, vagyonának kezelQje és tör-vényes képviselQje.
A gyámság megszqnt, ha a gyámság alatt álló szülQi felügyelet alá ke-rült vagy nagykorú lett. Bizonyos esetekben a gyámhatóság a gyámot' tisztségébQl elmozdíthatta vagy felmenthette.

A gondnokság:
A gyámság és a gondnokság fogalma a 20. század második felére defini-tíve s elnevezésében is egyértelmqen kettévált, s bár mindkettQ a törvé-nyes képviselQi státus körében fogalmazódott meg, a gyámság egyértel-mqen a kiskorúakra, míg a gondnokság az ügyeik vitelére teljesen vagy korlátozottan alkalmatlan nagykorúakra vonatkozott már. A gondnokot bíróság rendelte ki, s egyben ítéletével megvonta a nagykorú polgár cse-lekvQképességét. A cselekvQképességet nem korlátozó gondnokság azon nagykorúak képviseletére vonatkozott, akik ugyan cselekvQképesek vol-tak, de ügyeik vitelében ténylegesen akadályoztattak (például távollét miatt). Ezzel összefüggésben a cselekvQképtelenek vagy korlátozottan cselekvQképesek gondnoka eljárt a képviselt helyett, szerzQdéseket kötött a nevében, kötelezettségeket vállalt és jogokat szerzett; a cselekvQképes személy gondnoka csupán segítségére volt ügyei vitelében, így a képviselt személy cselekvQképességét nem korlátozhatta; annak ügyletei érvénye-sek voltak a gondnok eljárásától függetlenül is.
























65. A szovjet típusú diktatúra korának polgári joga
A II. világháborút követQen Magyarországon egyértelmqen érvényesült a szovjet magánjogi elképzelések és szabályozás hatása, mely a tulajdonnak és elosztásnak szocialista típusú átrendezésében testesült meg, és egyértelmqen a rezsim politikai céljait szolgálta.

A gyakorlatban e folyamat legfontosabb állomásai a következQk voltak: a földreform végrehajtása, az államosítás, a szocialista gazdaság új formái-nak kiépítése (állami vállalatok, földmqves-szövetkezetek); késQbb a kol-lektív tulajdoni rendszer totalizálása.

A szocialista polgári jog fogalma:
Magyarországon a Szovjet típusú berendezkedés megszilárdulása után, mint a totalitárius berendezkedésq államokban általában, tagadták a közjog-magánjog megkülönböztetését, minthogy a hatalom a magánélet minden területét irányítása és ellenQrzése alá kívánta vonni! A magánjog el-nevezést is elhagyták, mondván, hogy ennek a jogágnak is a köz érde-két kell szolgálnia. Helyette a polgári jog kifejezést használták arra a jog-ágra, amely a klasszikus magánjogból megmaradt. Ezzel a névváltoztatás-sal is deklarálta a hatalom, hogy a szocializmusban nincs magántulajdon és magánszféra, nem különülhet el és funkcionálhat a civil társadalom, csak az állam polgárainak jogáról eshet szó.

A polgári jog alapelvei:
A szocialista polgári jog a társadalmi tulajdonra és a szükségletek egy-re teljesebb kielégítését megvalósító gazdasági rendszerre épül, azt szol-gálja. EbbQl folynak a szocialista polgári jog legfontosabb alapelvei:
a szo-cialista szervezetek jogviszonyaiban a tervszerqség elve,
a személyi tulaj-donnal való szabad rendelkezés elve,
az ember védelmének elve,
a tu-lajdon, különösen pedig a társadalmi tulajdon védelmének elve s az abban uralkodó érdekegység és az ebbQl folyó szocialista együttmqködés elve,
a reális teljesítés elve, a károk megelQzésének elve.
Mindezek az alapelvek egyenként és összességükben csak olyan jogrendszerben valósulhatnak meg, amely a dolgozó nép akaratát és érdekeit fejezi ki. Ezek az alapelvek határozzák meg a szocialista polgári jog tartalmának fQvoná-sait (Világhy Miklós.)

A jogágak felosztására vonatkozóan a Visinszkij-féle normativista jog-felfogás vált egyeduralkodóvá, mely az államjog primátusa alatt helyezte el, az elismert jogágakat, az államigazgatási jogot, polgári jogot, pénzügyi jo-got, valamint a szocialista jogrendszer új jogágait: a földjogot, mezQgaz-dasági termelQszövetkezeti jogot, munkajogot, családjogot.

A polgári jog szerkezete:
A földjogot és a mezQgazdasági termelQszövetkezeti jogot a szabályozás tárgyára, a földre mint a "termelQeszközök" egyikére hivatkozva különítet-ték el.
A családjogot pedig azért, mert - miként indokolták - a polgári jog vagyoni kapcsolatokat szabályozó jellegével szemben a családi viszony-ban álló személyek egymáshoz való kapcsolata a szocializmusban nem vagyoni jellegq.
A munkajog csak formailag maradt változatlan. Szinte minden dolgozó állami alkal-mazott lett, aki nem rendelkezett a munkahely szabad megválasztásának, az érdekvédelemnek és az önvédelemnek a jogával. A munkafegyelem megsértése ebben a felfogásban sok esetben egyszerqen bqncselekmény-nek számított. A kollektív szerzQdéseket nem vállalati szinten kötötték.
A sztrájkjogot nem ismerték el.





A polgári jog helye a jogrendszerben:
A piacgazdaság és a magántulajdon felszámolásával lehetetlenné vált a magánjog számos szakjogának további létezése.

Megszqnt a tQzsdejog, a verseny jog, a csQdjog, és minimálisra csökkent az értékpapírjog jelentQ-sége. A kereskedelmi jogot alaposan megnyirbálva, mozgáskörét leszq-kítve a hagyományos szovjet felfogásnak megfelelQen beleolvasztották a polgári jogba.
A polgári jog a szocializmusba elsQsorban az állampolgárok életviszonyaira vonatkozott. A szabályozandó terület tehát alaposan lecsökkent, s hosszabb ideig másodrendq jogággá vált.
Ezzel szemben az államigazgatási jog-nak jelentQs mértékben megnQtt a szerepe, hiszen a szocialista állam, "államigazgatási állam" volt: a vállalatok vezetését, sQt a vállalaton belüli irányítást is államigazgatásnak tekintették. Ugyancsak a polgári jog gyen-geségére uralt a jelentQs számú büntetQjogi szankció alkalmazása a gazdaság terü1etén.
A magánjogot nem egyetlen aktussal törölték el, hanem fokozatosan számolták fel, illetve alakí-tották át a régi jogot. Ez a megoldás kevésbé volt káros, mint egykor a Ta-nácsköztársaság szovjet mintát követQ forradalmi törvényhozása. Nem keletkezett az 1919-es helyzethez hasonló jogi vákuum.
A jogformálás stílusára jellemzQ volt, hogy az1945 elQtti törvénye-ket akár egy miniszteri rendelet is módosíthatta. 1949-ben felhatalmaz-ták a LegfelsQbb Bíróságot, hogy egy rendkívüli perorvoslati eljárás kere-tében kimondhassa, melyik jogszabály nem lehet a szocialista építésre tekintettel tovább alkalmazni. A LegfelsQbb Bíróság ezen jogosítványa tíz esztendeig, az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv hatálybalé-péséig állt fenn.


A szocialista polgári jog forrásai:
A törvényi szintq szabályozás tartalmi lebecsülése ellenére, a formai tökéletesség elérése érdekében a szocialista államok a teljes kodifikáció jog állapotának elérésére törekedtek. A szocialista országokban kodifikációs hullámok követték egymást. A polgári jog törvénykönyvi megfogalmazása például Magyarországon 1959-ben, Szovjetunióban 1961-ben, Cseh-szlovákiában és Lengyelországban 1964-ben valósult meg.

A magyar tervezet munkálatait 1953-1954-ben kezdték el, és a tör-vényjavaslat végül is 1957-ben készült el. Az országgyqlés az 1959. évi IV. törvényként fogadta el a Polgári Törvénykönyvet, s ez 1960. május 1-jén, az 1960. évi 11. törvényerejq rendelettel lépett hatályba. E törvény a politikai elgondolások korlátai között fölváltotta a korábbi eseti szabályozást, rendszerbe olvasztotta a polgári jogot rendezQ törvények és rendeletek tartalmát.


1959:IV.tv.:
A magyar Polgári Törvénykönyv nem lett puszta másolata a sokkal alacso-nyabb színvonalú szovjet jognak, nem recipiálták, mint ahogyan az az alkotmányjog terén történt. Az 1928-as magyar magánjogi törvény javaslatot és az 1945 után született jogszabályokat is belefoglalták a törvénykönyvbe természetesen tekintettel a szovjet jogpolitikai alapelvekre és politikai igényekre. A kodifikáció során a 20. századi változások figyel-men kívül hagyásával a szerkesztQk a 19. századi felfogásnak megfelelQ liberálkapitalista jogtechnikát alkalmazták.
Az 1928-as magyar törvényjavaslat 2170 §-ával szemben a Polgári Törvénykönyv 685 §-ból állt. Mivel a
vállalatokat az államapparátuson belül helyezték el, az általuk kötött jog-ügyletek lebonyolításához elegendQ volt az adásvétel határidQs változata. A többi összetettebb konstrukcióra, mint a megbízás, bizomány, társasági szerzQdés stb. nem volt szükség.






Bírói gyakorlat:
A Polgári Törvénykönyv mellett a polgári jogi szabályozás részét al-kották még más törvények is. A szokásjogot a szocialista jogalkalmazás és jogtudomány vagy nem ismerte el, vagy fokozottan alá-rendelt jelentQségqként kezelte. A szokásjognak, mint a bírói gyakorlat-ban érvényesülQ jogalkalmazó tevékenységnek, legfeljebb kiegészítQ, értelmezQ, a törvényi hézagokat pótló szerepe lett.


Az ember, mint jogalany:
A szocialista jog az ember jogképességére és cselekvQképességére vo-natkozó szabályokat is megváltoztatta. A nagykorúság korhatárát leszállí-tották 18 évre. A jogképesség tartalma azonban jelentQsen leszqkült. ErQ-sen korlátozták azoknak a jogviszonyoknak a körét, amelyeknek a mai magyar állampolgárok alanyai lehettek. Elválasztották a jogképességtQl a szerzQképességet, hiszen a magántulajdon szerzésének lehetQsége minimálisra csökkent.
Az állampolgárok és az állami szervek formálisan egyenrangú félként szerepeltek, holott társadalmi minQségük különbsége nyil-vánvaló volt.


Az állam jogképessége:
A szocialista polgári jog kiemelte az államot mint jogalanyt a jogi sze-mélyek körébQl, mivel megváltozott annak gazdasági szerepe. Minden jogi személy jogalanyiságának elismerése az államtól függött, tehát az másodlagos, míg az állam jogalanyisága elsQdleges. A jogi személyek jogalanyisága csak az állam által meghatározott területre terjedhetett ki, míg az állam jogalanyisága abszolút, minden jogra és kötelezettségre kiterjedhe-tett, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fqzQdhettek.


A jogi személy:
A piacgazdaságban az egyik tulajdonos vagy tulajdonoscsoport által birtokolt szervezeti egység, mint jogi személy nyilvánvalóan elhatárolódik egy másik tulajdonos vagy tulajdonosok által birtokolt egységektQl. Ezzel szemben a szocializmusban a tulajdonilag el nem válaszható ter-melQrészlegek valamely együttesét nevezik vállalatnak, szövetkezetnek stb.
A magyar Polgári Törvénykönyv Venediktov "kettQs kollektíva" elméletét alkalmazta. Eszerint a jogi személyek jogalanyiságukat az államtól nyerték. Így alakult ki az ún. kettQs kollektíva, amely egyrészt az állami szervben dolgozókból, másrészt az államból mint tulajdonosból áll.
Ez a felfogás tette lehetQvé annak indoklását, hogy ugyanannak a tulajdonos-nak különbözQ szervezetei vagyoni viszonyokat létesítenek egymással.
A szocialista polgári jog a jogi személyeknek csak a külsQ viszonyait szabályozta, a belsQ szervezeti kérdések más jogágba tartoztak. Megszqnt a különbség a magánszemélyek magánjogi nyilatkozatával létrejött ma-gánjogi és a közigazgatási aktussal létrejött közjogi személyek között, minthogy az elQbbi típus alapítását magánszemélyek számára nem enge-délyezték.

A jogi személyeknek 4 fQ típusát szabályozták:
az állami vállalatokét,
a szövetkezetekét,
a gazdasági társaságokét és a
társadalmi szervezetekét.

Az állami vállalat:
Az állami vállalat jogi személyiségének elismerése az egyébként jogforrásként el nem fogadott bírói gyakorlatban történt meg elQször, sQt korábban, mint a Szovjetunióban. Az állami vállalat nem különült el a központi gazdaságirányítástól, hanem az államapparátus legalsó szerveként mqködött alárendelve a felettes államigazgatási szervnek. Feladata a tervben elQírt termelés és szolgáltatás volt. Mint speciális állami szerv kezelte az állam által a rendelkezésére bocsátott eszközöket, amelyek felett operatív igazgatási jogok illették meg, de csak a tervben meghatározott feladatok keretei között használhatta azokat. Az irányító szerv a vállalatot bármikor és bármire kötelezhette, függetlenül annak anyagi következ-ményeitQl. Ennek szinte nem is volt jogszabályi korlátja. Az állami vállalat irányítása ugyanis nem átfogó jogszabályokkal, hanem a tervekkel végrehajtó államigazgatási aktusokkal, vagy nem jogi eszközökkel, egyedi beavatkozással történt.
A vállalat igazgatója állami funkcionárius volt, akit a jogi szabályozás el-választott a vállalat többi dolgozójától, csak a feletteseinek tartozott felelQsséggel.

A szövetkezet:
A szövetkezeteket a szovjet modellt követQ országokban nem a gazdasági ésszerqség, hanem a hatalom érdekei szerint alakították ki a sztálini mezQgazdasági politika elvei mentén. EgyfelQl ugyanis a magántulajdonra épülQ paraszti gazdaságok nem fértek össze a bürokrácia totális ural-mával, másfelQl viszont a földhöz juttatás, a kisparaszt évszázados föld-éhségének kielégítése a kommunista pártok fQ programpontja volt. A nyílt államosítás helyett ezért e területen kompromisszumos megoldás-kém "kollektivizálták" a parasztgazdaságokat. A szövetkezetbe belépQ tag többé nem rendelkezhetett tulajdonosként földjével. A szövetkezet javait oszthatatlan közös vagyonnak nyilvánították azzal a ki nem mondott távlati céllal, hogy a lekötött föld idQvel állami tulajdonná válik. Egyébként
Magyarország volt az egyetlen olyan szocialista ország, ahol a szövetkezet jogilag is tulajdonosa lett a földnek.

A szövetkezetet a tagok önkéntes társulásán alapuló szervezetként de-finiálták, amelyben az ún. termelQeszközök a szövetkezet csoport tulaj-donát képezték, és amelyben a tagság maga választotta vezetQit. gyakorlat persze lényegesen eltért ettQl az elvi deklarációtól. A szövetkezet mint a szocialista gazdálkodó szervezetek egyik típusa a szovjet kolhozokhoz hasonlított, s nem a korábbi magyar szövetkezeti modellhez. Nem sza-bad társulásként, a magántulajdonra épülve alapították Qket, hanem a kényszerq kollektivizálás folyamatában jöttek létre. A szövetkezetbQl lehetetlen volt a vagyont kivinni. Még a szövetkezet megszqnése után sem volt mód a fennmaradt vagyonnak a tagok közötti szétosztására.
A szövetkezet a szocialista gazdaságirányí-tásra vonatkozó teória szellemében természetesen nem gazdálkodhatott a tagság vagy a vezetés elgondolásai szerint, nem érvényesülhetett a föld használati értékének az érvényesítése, a ráfordítás-hozam elve, az üzem-méret optimálása stb., hanem részben általános rendelkezések, részben konkrét beavatkozás útján irányították Qket.
Az állami vállalathoz képest lényeges eltérés mutatkozott a szövetke-zeti szabályozásban. A szövetkezeti tagság, függetlenül attól, hogy a tag földdel vagy a nélküle lépett be, késQbb ún. háztáji gazdaság igénylésére jogosított.

A gazdasági társulás:
Gazdasági társulásoknak hívták azokat a kereskedelmi társaságokat, amelyeket a külföldi érdekeltségre tekintettel nem államosítottak teljes mértékben. Így azok tovább mqködhettek a kereskedelmi jogi szabályok alapján, mint részvénytársaságok, korlátolt felelQsségq társaságok. A köz-kereseti társaságjogi személyisége vitatott volt. A betéti társaságokra és a csendes társaságokra vonatkozó szabályozást a Polgári Törvénykönyv hatályon kívül helyezte. Gazdasági társulásokat csak az állam alapíthatott, még jogi személy sem.
A totális hatalom érvényesítése érdekében betiltottak és lehetetlenné tettek minden olyan, horizontálisan szervezQdQ egyesületet, társadalmi szervezetet, amely a család határait meghaladta és informális, spontán társadalmi kapcsolatot eredményezett volna.


Társadalmi szervezetek:
A szocialista jog kiemelte az egyesülési jogból az ún. társadalmi szervezeteket. Az 1949. évi XX. törvény, az alkotmány szerint az országban a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szer-vezet, a Hazafias Népfront mqködhetett állami felügyelet nélkül, társa-dalmi szervezetként. Egyesületeket magánszemélyek nem alapíthattak. (Belügyminiszteri rendelettel már 1946-ban feloszlattak több ezer egye-sületet.) Alapítványok létrehozására szintén nem kerülhetett sor. A Pol-gári Törvénykönyv az alapítványt mint jogi személyt megszüntette. A kódex létrehozói azt vallották, hogy a szocializmus körülményei között ezeket a feladatokat az állam fogja ellátni.



















































66. A tulajdonjog a szocialista polgári jogban

A Polgári Törvénykönyv, szakítva a magyar magánjogi hagyományokkal, a szovjet polgári joghoz igazodva nem a dologiságot helyezte a polgári jog középpontjába, hanem a tulajdonjogot emelte ki és tette meg fejezetcím-nek. A szovjet jogból elsQsorban a sajátos orosz fejlQdés eredményekép-pen hiányoztak a római jogi tulajdon hagyományai, ismeretlenek voltak az olyan intézmények, mint a telki szolgalom, a haszonélvezeti és a hasz-nálati jog, az örök-haszonbérleti jog és a telki teher.
Ennél fogva a magyar Polgári Törvénykönyvben is átcsoportosították a dologi jogi intézmé-nyek egy jó részét. A zálogjog a szerzQdés biztosítékai körében, a telki te-herjog pedig a tartási és életjáradéki szerzQdések között jelent meg. Az építményi jog helyett az ún. szocialista földhasználat intézményét vezet-ték be. A szolgalmat a használati jogosultság átengedésének sajátos fajtá-jaként fogták fel.

Államosítás:
A sztálinista politikai berendezkedés a gazdasági diktatúrát a lehetQ legszélesebb keretek között alkalmazta. Arra törekedett, hogy az állam-polgárok anyagi léte is kizárólag a hatalom szolgálatától vagy az alkalmaz-kodás minQségétQl függjön.
Ezért az állampolgárokat és a különbözQ jogi személyeket (önkormányzatokat, egyházakat, társadalmi szervezeteket, egyesületeket, biztosítási intézeteket stb.) megfosztották magántulajdo-nuktól. Ezt a folyamatot, amely 1945-tQl az 1950-es évek közepéig tar-tott, államosításnak nevezték.
Az államosítás korábbi fogalmán - mely a magántulajdonban álló javak személytelenül meghatározott körének jogszabályi úton való állami tulajdonba vétele megfelelQ kárpótlás elle-nében - a politika változtatásokat hajtott végre. Nem fizetnek ugyanis kárpótlást, hanem a korábbi jogszabályi értelmezés szerint tilos erQhata-lommal jogtalan vagyonelkobzást hajtottak végre. Közgazdaságilag is in-dokolatlan, kizárólag hatalmi és politikai célú túlállamosítás történt. 1949-ig a hatályos joggal is ellentétesen, sok esetben alacsony szintq jog-szabállyal rendelték el az államosításokat. Az egész folyamat politikai jellegét bi-zonyítja, hogy a magánvállalkozások követelései is az államra szálltak át harmadik személyekkel szemben, a terhei azonban már nem.
Magyarországon a termelQszférában a magántulajdon 1945 elQtt kb. 60%-nyi részesedést tudhatott magáénak, míg a különféle közösségi tulajdon kb. 34%-ot tett ki. Ez utóbbin belül az állam kb. 1O%-kal részesedett, egyéb közösségi tulajdon kb. 10%, közalapítvány szintén kb. 10%, míg az egyesülések részvénye 3-4%-ot tett ki. A negyvenes-ötvenes évek álla-mosításai következtében az állami tulajdon még 1988-ban is 92,9% volt.

Az ún. államosítások legfontosabb lépcsQfokai:
1945. március 17-én kormányrendelet született a földreformról,
1945. december 6-án a Nem-zetgyqlés határozatával megtörtént a szénbányák és a villamos erQmqvek köztulajdonba vétele;
1946. november 28-án miniszterelnöki rendelettel az öt legnagyobb ipari vállalat lett állami tulajdon.
A Gazdasági FQtanács határozatával 1947. május 21-én a legnagyobb bankot vették össznépi tulajdonba.
1948. március 25-én meglepetésszerqen államosítottak 600 vállalatot.
1948. június 16-án több mint 6500 egyházi iskolát,
1949. december 20-án törvényerejq rendelettel a 30 fQnél többet foglalkoztató, valamint a szovjet kivételével a külföldi tulajdonban lévQ üzemeket vet-ték állami tulajdonba.
1952. február 17-én törvényerejq rendelettel szüntették meg a házingatlanok magántulajdonát. (1961. február 19-én az MSZMP KB közleményben jelentette be az 1958-ban újrakezdett kollektivizálás befejezését.)

A szocialista polgári jog megtartotta a tulajdonjog egységét, de mestersé-gesen csoportokat alakított ki az intézmény körében. Eszerint:
a tulajdon tárgya szerint megkülönböztetett
fogyasztási javakat (személyes hasz-nálatra, egyéni tulajdonban tartható ingóságok, kivételként ingatlan) és ún.,
termelési eszközöket, amelyek szinte kizárólagosan állami vagy szövet-kezeti tulajdonban voltak tarthatók. Ezek csak kivételesen és nagyon kor-látozott mértékben kerülhettek magántulajdonba.
A tulajdonjog alanya szerint ismerte a jog az állam tulajdont, a szövetkezeti tulajdont, a személyi tulajdont, a magántulajdont. A tulajdonjog alanyai között hierarchikus sor-rend érvényesült, mely egyben a dolgok szabad áramlásának a "magasabb rendtq" formától az alacsonyabb rendtq" forma felé irányuló korlátozását is jelentette.

Állami tulajdon:
Az állami tulajdon a szovjet modellt átvevQ államokban a magánjog 19. századi, klasszikus fogalmaival nehezen határozható meg. A politika uralta a gazdaságot, melynek célja e az állami elosztástól függQ alattvaló kialakítása, s ennek elérése az önálló jövedelmet biztosító magántulajdon megszünte-tésével lehetséges. A szovjet-orosz példa alapján az államosított magán-tulajdon nem lett valódi értelemben vett, tartalmilag realizálható "társa-dalmi" vagy "össznépi tulajdon". Az állam polgárai nem váltak valódi tu-lajdonossá. Ehhez hiányoztak a tulajdonjogi jogosítványok és a tulajdon-jog korlátai is. Az állami tulajdon inkább mint tényleges birtoklás szemlélhetQ.
Az állami tulajdonnal az uralkodó elit képviselQi jogosítványaik gyakorlása is jórészt nem a polgári jog, hanem az államigazgatási jog segítségével történt. Jogaik a magántulajdonhoz képest természetesen korlátozottak voltak. E jogok nem voltak örökölhetQk vagy elidegeníthetQk. Speciális jogszabályok értelmében e kör rendelkezhetett az állami tulajdon irányí-tása, hasznosítása, jövedelmeinek behajtása, a nyereség elvonása felett.
Az elvonások és juttatások rendszerére épülQ szociális gondos-kodásra hivatkozva a béreket alacsonyan állapították meg. A polgári jog általánosan elismert elve a felek egyenjogúsága és mellé-rendeltsége. A szovjet modellben az állami tulajdont kiemelten kezelték, magasabb rendqnek tartották, és fokozott védelemben részesítették.

Aki az állami tulajdon védelmében károsodott, teljes kártérítésre tarthatott igényt. Ha ennek során életét vesztette, a hozzátartozókról és mindazok-ról, akiket eltartott, gondoskodni kellett. Ezzel szemben, aki a szövetke-zet tulajdonának védelmére irányuló tevékenysége során károsodott, egészben vagy részben követelhetett kártérítést (Polgári Törvény-könyv 178. és l85.§). Ha ingatlan vagy más termelQeszköz tulajdonjoga vitássá vált, az állam tulajdonjogát vélelmezni kellett (Polgári Törvény-könyv 176. §).

Szövetkezeti tulajdon:
A Kommunista Párt az 1945-ös földosztást csak taktikai lépésnek tekintette. Nem állt - nem állhatott - szándékában a magán tulajdonra épülQ parasztgazdaságok rendszerének kialakítása. Gyorsított eljárásban osztották fel a földeket, annak vizsgálata nélkül, hogy vajon az igénylQk alkalma-sak-e a szerzett földek megmqvelésére.
A demokratikus föld-osztás után az új birtokok átlagos nagysága 5 hold körül volt, ami egy csa-lád eltartására sem volt elegendQ!
Az 1945. március 15-én megjelentetett 600/1945. ME rendelet teljes egészében elkobzandónak ítélte a háborús bqnösök, nyilasok földjeit. Kisajátítandónak az 1000 hold feletti birtokokat, megváltás ellenében igénybe veendQnek a 100 holdon felüli "Úri" és a 200 holdon felüli "pa-raszti" birtokokat. A 100 holdnál kisebb földeket is kioszthatták ott, ahol kevés volt a föld, de sok az igénylQ. Az új birtokosok korlátozott földmagántulajdonhoz jutottak. A jogszabályok behatárolták rendelkezési jogukat, a föld adásvételét és az örök-lést. Kötelezettségként fogalmazták meg viszont a föld megmqvelését, melynek nem teljesítése esetén a tulajdonosok elveszíthették frissen szerzett birtokaikat.
Az ország kisparaszti gazdaságaira egyre súlyosabb beszolgáltatási kötele-zettség nehezedett. 1946 nyarán már rendeletet hoztak a gazdaság büntetQ-jogi védelmérQl", amely szerint, ha valaki nem tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének, 5 évig terjedQ börtönbüntetést kaphatott. 1948-ra már meghaladták a parasztgazdaságok adóterhei az 1938-as szintet, ami 1953-ra megháromszorozódott.
A parasztságot termelQszövetkezetekbe kényszerítették. A nagy padlássöprések idején, 1952-1953-ban az élelem termelQ parasztság kétharmadának nem ma-radt kenyere, vetQmagja. A parasztság egy része reménytelen helyzetbe került, és földjét felajánlotta" az államnak. A gazdagabb földmqveseket, 80-90 ezer családot, kuláknak minQsítették. Sokat közülük internálótá-borba zártak, megfosztottak földjétQl, miközben a szántóterület közel kétharmada megmqveletlen maradt.

A kollektivizálás indítékai nem közgazdaságiak, hanem politikaiak vol-tak. Egyfeló1 a szovjet típusú átalakítás sarokköve volt a kollektív tulajdon létrehozása, másfelQl az egyéni parasztgazdaságok felett az uralkodó elit kevésbé tudott volna hatékony ellenQrzést gyakorolni. A ter-mQföld, amely nemzeti vagyonunk jelentQs része, ezzel megszqnt tQke-ként mqködni, gyakorlatilag forgalomképtelenné vált. Lehetetlenné vált a hatékonyságot biztosító piaci szerzQdések kötése. Az államosított, kol-lektivizált föld jogi helyzete sokban hasonlóvá vált a feudális hitbizo-mányokéhoz.
Állami gazdaság:
A szövetkezetek földtulajdonát a politika átmenetinek tekintette, a végsQ célt a teljes államosításban jelölte meg, melynek formáját az állami gazdaságban látta. Az állami gazdaság az állami vállalat mintájára mqköd-tetett, állami tulajdonban lévQ mezQgazdasági szocialista nagyüzem volt.

Személyi tulajdon:
A személyi tulajdon intézményét a Szovjetunióban a NEP-korszakot követQen alakították ki, mint a magántulajdontói elhatárolt intézményt, amely munkán alapul és csak a személyi szükséglet kielégítésére szolgálhat. Az idetartozó vagyontárgyak körét az 1936-os szovjet alkotmány 10. §-a határozta meg nagy körvonalakban. Ebben a szellemben fogalmaz-ták meg az 1959. évi Polgári Törvénykönyv vonatkozó részeit is (92-93. §).
A személyi tulajdon meghatározásánál a munka szerinti elosztás elvé-bQl indultak ki, a legegyszerqbb fizikai munka kategóriáit alkalmazva. A személyi tulajdon mértékét szigorúan korlátozták. Ennek során nem az egyént, hanem az együtt élQ családot vették alapul. Egy átmeneti idQszak után általában minden családnak meghatározott szobaszámú és méretq lakása, késQbb hétvégi telke vagy üdülQje és autója lehetett. Ha valakinek a személyi tulajdona ezt meghaladta, akkor még visszamenQleges ha-tállyal is el kellett azt idegenítenie. Akárcsak akkor, ha öröklés, házasság-kötés, örökbefogadás miatt lett egy családnak több ingatlana. A tulajdon-szerzés korlátaiba ütközQ szerzQdéseket pedig eleve semmisnek nyilvá-nították.

Magántulajdon:
Magántulajdon a múlt örökségeként, átmeneti jelleggel, kivételesen és igen kis mértékben maradhatott fenn a kisiparban, kiskereskedelemben és a mezQgazdaságban (legfeljebb 3 hektár föld területtel), ha a termelési eszközöket saját munkaerQvel mqködtették. A szocialista polgári jog nem tette lehetQvé a szerzési szabadságot. illetve nem biztosította a tulajdon szabadságát.



67. Kötelmek a szocialista polgári jogban

A szocialista kötelmi jog szerkezete, beosztása, dogmatikai felépítése lát-szólag nem tért el látványosan a kontinentális jogi hagyományoktól. A legszembetqnQbb különbség egyfelQl a kogens szabályok nagymértékq alkalmazása, másfelQl bizonyos szerzQdésfajták (például spekulációs szerzQdések) tilalmazása volt.
A Polgári Törvénykönyvön belül egyaránt találhatunk az állami válla-latokra, a szövetkezetekre, illetve az állampolgárokra vonatkozó szabá-lyokat.
Ennek alapján a jogalkotó három szektort különböztet meg:
az állami vállalatok, illetve a szövetkezetek egymás közti szerzQdései;
az állampolgárok egymás közti szerzQdései;
az állampolgárok és az állami vállalatok, szövetkezetek szerzQdései.

SzerzQdések általános szabályai:
A szerzQdések általános szabályai elsQsorban az állampolgárok egymás közötti szerzQdéseire épültek fel. Az állami vállalatokra, szövetkezetekre nem vonatkoztak az ajánlati kötöttség, a szerzQdéskötés, az engedmény, a halasztás, a beszámítás, a teljesítés és a szerzQdéskötés szabályai. Egyes szerzQdések jelentQsége a tulajdon-szerzési és egyéb korlátozások, tiltások miatt jelentQsen visszaszorult.
Tervutasítások:
A vállalatok, szövetkezetek vonatkozásában a szerzQdés a terv teljesíté-sének formális eszköze volt. Tervutasítások határozták meg azokat a fel-adatokat, amelyeket a vállalatoknak végre kellett hajtaniuk, majd konkrét izgatási aktusok formájában minden egységre lebontott rendelkezések születtek, amelyek kijelölték a feladatokat a terv keretében. Részletesen meghatározhatták a szállítandó terméket, annak árát, a szállítás határidejét
Ezek után a szerzQdéskötés csak arra szolgált, hogy a résztvevQk bizo-nyítsák: a tervutasítás alapján rájuk háruló feladatok világosak számukra.
Viszont semmis volt az a szerzQdés, amely a mindkét fél tervében megállapított feladatokkal ellentétben állt.
TervszerzQdések:
Az ún. tervszerzQdések elsQsorban "laikus" szállítási szerzQdések voltak, keveredtek benne az adásvételi és a vállalkozási elemek; sok esetben ha-táridQs adásvételnek tekintették. Magyarországon 1949-ben nyerte el azt a tipikus formáját, ahogy a Szovjetunióban a harmincas években kiala-kult. AlapvetQ szabályait szigorú típuskényszer és kogens jellegq rende-zés jellemezte. A tartalmi egyöntetqség mellett a különbözQ minisztériu-mok által kialakított szállítási alapfeltételek szinte minden elképzelhetQ és elképzelhetetlen szerzQdésre igyekeztek sablonokat gyártani miniszte-ri utasítások keretében.
MezQgazdasági termékértékesítési szerzQdések:
A mezQgazdaságban a beszolgáltatások megszüntetése után az ún. me-zQgazdasági termékértékesítési szerzQdések típusa lett általános. Inkább elosz-tási, mint forgalmi viszonyoknak megfelelQ rendelkezései, ugyanúgy, mint az állami vállalatok szerzQdései, a népgazdasági terven alapultak és elQre elkészített szerzQdésblanketta szerint készültek. Nem volt egyér-telmq elhatárolása a szállítási szerzQdésektQl és a gyakorlatban gondot okozott az adásvételtQl való megkülönböztetése is.



Öröklési jog:
A szocialista polgári jog öröklési jogi szabályai nem sokban különböztek a korábbi szabályozástól. Az 1940-es években már a Szovjetunióban sem korlátozták jelentQsebb mértékben az öröklést.
Az 1946. évi XVIII. törvény behatárolta a törvényes öröklés rendjén örökölni jogosultak körét a nagyszülQi parantélára, vagyis az öröklési kapcsolatot az elsQfokú unokatestvéreket még magába foglaló körnél le-zárta. Ez egyben az ági öröklést is korlátozta.
Az 1946. évi XXIX. törvény a házasságon kívül született gyermeknek biztosított ugyanolyan öröklési jogot, mintha törvényes házasságban született volna.
A magyar szocialista öröklési jog ezek után két területen tért el a többi szocialista ország jogához képest. Az egyik, hogy a leszármazók mellett fenntartotta a házastársi öröklés haszonélvezeti koncepcióját, a másik, hogy lényegesen szqkebb körben, de megmaradhatott az ági öröklés intézménye is.









































21. A büntetQjog fejlQdésének korszakai

A nemzetségi társadalom jogszolgáltatásának jellemzQje kezdetben egy-fajta sajátosan kettéváló igazságosztás, vagyis a belsQ és a külsQ reakciók köre közötti megkülönböztetés.
A belsQ igazságszolgáltatás azon sérelmek körét próbálja rendezni, amelyeket a nemzetségek tagjai követtek el egy-más és a közösségi normák ellen. Tekintettel a családok és nemzetségek igen nagyfokú egymásra utaltságára s ennek folytán erQs belsQ kohéziójá-ra, az idevágó esetek száma kevés, jelentQségük csekély. Erkölcs; megve-téssel, megszégyenítQ büntetésekkel, közös rituálékból történQ kizárással szankcionálták Qket, s legvégsQ eszközként alkalmazták a kiközösítést.
A külsQ igazságszolgáltatás sokkal nagyobb jelentQséggel bírt, lévén, hogy a magyar társadalomfejlQdés törzsi-törzsszövetségi korszakát megelQzQen nem volt olyan felettes hatalom a nemzetségek felett, amely a más cso-portok felQl jelentkezQ sértéseket megtorolhatta volna. A csoportnak ma-gának kellett tehát önmaga fennmaradása érdekében kollektív és feltétlen választ adnia a támadásra, mely az egyedüli garanciát jelentette a közösség védelmére.A viszontválasz közösség védelmére igénybe vett eszköze a bosszú és a háború, tehát a fegyveres elégtétel vétele volt. A nemzetségi társadalom átalakulásával azonban jelentQsen válto-zott az igazságszolgáltatás helyzete is.

A törzsek, a törzsszövetségi szint kialakultával megjelentek az addig hiányzó felettes hatóságok" is, így a törzsbíró, mint a törzsszövetségi ve-zetQk ítélkezQ funkciót ellátó tagja. A nemzetség már igényt tarthatott fel-sQbb védelemre, ezzel egy idQben természetesen tudomásul kellett ven-nie a magasabb szintq normarendszer létét is, alkalmazkodnia kellett a magyar törzsszövetség általános szokásrendjéhez is, mely a katonai demokrácia érdekeinek megfelelQen alakította a szabályokat. A törzsi és törzsszövet-ségi érdek, a katonai demokrácia mind több fegyveres kiállítását megkö-vetelQ modellje, a hadakozások egységet parancsoló jellege a felsQbb vezetQket érdekeltté tette a bosszú és a nemzetségek közötti háborúsko-dások erQs korlátozásában, az emberanyag, a technikák, a vagyon védel-mében - vagyis egyre kevésbé engedhették az oktalan pusztítást. A nem-zetségek maguk is hajlandóságot mutattak a háborúskodás korlátozására, a bosszú valamiféle megváltására, valamilyen nem fegyveres elégtétel adásra, a sértés nem fegyveres eszközökkel történQ ellensúlyozására. A vagyonosodás magával hozta a csoportegység fellazulását, a közösségek tagjai egyre kevésbé vállaltak feltétlen módon felelQsséget másokért, ezért a korábbi kollektív felelQsség irányából a hangsúly az egyéni felelQsség irányába tolódott, s elQsegítette a felelQsségre vonás rendjének kialakítá-sát is. A gazdasági gyarapodás lehetQvé tette a személyes büntetés részleges átterelését vagyoni térre.

A bqnök között különbséget tettek aszerint, hogy azok a közösséget sértették-e avagy magánosok ellen irányultak. A közösséget sértQ (az általá-nos hadi érdeket, a felsQbb vezetQket, a legáltalánosabb és legfontosabb szabályokat érintQ) cselekmények megbüntetésére a politikai vezetés tar-tott igényt, a vitás ügyek java részét azonban a magánügyek kategóriájába sorolta, azok elintézését a felekre bízta, és pusztán a békés és a közös ér-deknek megfelelQ elbírálás elQsegítésére jelölt, illetve állított bírákat.

E korszak jellemzQje, hogy a bqncselekmények büntetésének legje-lentQsebb része a gyakorlat, a szokás, a tradíciók követelte módon alakult, a végrehajtás a magánfél kezében volt, s a politikai hatalom csak az eljárás kereteit, az eljárást ragadta meg - "ügynöke", a bíró segítségével. Ezzel mintegy elQkészítette a büntetQjog államosítását, amely a magyar törté-nelemben ismereteink szerint Szent István keresztény államszervezésé-vel vette kezdetét.

A magánjogias büntetQjogi intézmények kora:
Az állam büntetQ igazságszolgáltatásának kiteljesedése Árpád-házi uralkodóink országlásának korára esett. Az a szisztematikus államszerve-zés, melyet Géza és Szent István kezdett meg, s melyet Szent László és Könyves Kálmán munkája tett egésszé, nem tqrte meg a magánkézbe le-tett autonóm igazságszolgáltatást.
BüntetQpolitikai elképzelések formájában megjelentek a feudális társadalom uralkodói követelményei; a legsúlyosabb szankciókkal is fe-nyegetni rendelték a nagy vállalkozásban részt nem vállalókat, az új esz-mékkel és praktikummal szembehelyezkedQket.
Az új rend védelme:
A büntetQjogi jellegq intézmények éppen úgy az új rendet voltak hivat-va elfogadtatni, mint a meggyQzés vagy a fegyveres erQszak. Az új arisztokrácia kialakítása, majd élet-modelljének és gazdasági hatalmának elfogadtatása rajzolta meg azt a ke-retet, amely által behatároltan zajlott a büntetQjogi jellegq jogalkotás. Az új uralkodó réteg büntetQjogi eszközökkel próbálta meg elfogadtatni a keresztény-feudális társadalom kialakítását, a külsQ modell után megho-nosított patrimoniális monarchiát, valamint a keresztény egyházat és a keresztény életvitelt.
Az új társadalom és állammodell középpontjában a király és a földbir-tok állott. Minthogy a királyi hatalom közjogiassága csak a következQ tör-téneti periódus terméke, a védelem fókuszába a király magánjogi birtoklása került. A király sérelme egyben az állam sérelmét jelentette. (A hqtlenség elsQ alakzata nem véletlenül a király személye elleni támadás volt a ma-gyar joghistóriában.) ElsQ uralkodóink dekrétumai arról is tanúskodnak, hogy a királyi birtokok, az egyházi és a világi földtulajdon védelme az új társa-dalom büntetQpolitikájának egyik legjellemzQbb feladatává lett.


A keresztény ideológia és az egyház védelme:
A keresztény ideológia és annak szervezeti képviselQje, az egyház a sajátos kelet-közép-európai fejlQdés következményeképpen szervesen össze-épült a magyar állami és jogrenddel. Ezen keresztül természetesen a büntetQjogra gyakorolt hatása is jelentQs. A társadalom teocentrikus fel-fogása, az isteni és az e világi hatalom funkcióinak felfogása a bqncselekmények körének meghatározására és a büntetésekre is befolyással volt.

Kifejezetten a keresztény vallás körében megfogalmazott erkölcsi bqnöket bqncselekményi formába öntöttek (káromkodás, varázslás, magzatelhajtás, nQrablás, bqbájosság, paráznaság stb.); a gyakorlatban számos, ennél enyhébb, törvénybe nem is foglalt erkölcsi vétket büntet-tek. A katolikus vallás szokásainak, egyházi liturgiájának betartatását és kikényszerítését is büntetQjogi eszközökre bízták (vasárnap dolgozók büntetése, böjt betartatása, mise alatti helytelen viselkedés szankcionálá-sa, gyónási elQírások követése stb.). A keresztény felfogásnak megfelelQ-en a bün-tetések igen súlyosak. Ugyanakkor érdekes ellentétként a kereszténység hatá-rozottan fellépett a büntetQjog oktalan eldurvulása ellen is; az asylum intézmé-nyével mederben próbálta tartani a büntetQgyakorlatot.
Az sem idegen a büntetQ jogalkotástól, hogy kifejezetten egyházi szankciónemeket építsen be a világi büntetési rendszerbe (például böjt, vezeklés, kolostorfogság). A büntetQjogtól ez idQben még elválaszthatatlan perjogi szerepet is elvállal-ta az egyház; egyes bqncselekményeket (például a hamisításokkal kap-csolatosakat) saját ítélQ fórumai elQtt büntetett, de részt vett a bizonyítási eljárásban is, saját speciális eszközeit bocsátva a világi hatóságok rendel-kezésére (például tüzesvas-próba).

A büntetQjog fejletlensége:
A büntetQjog jellemzQje e korban a minden kezdetnél természetszerq fejletlenség. A jogalkotás a büntetQjog terén erQsen korlátozott; hiány-zott a büntetQjogi elképzelésekbó1 a rendszer és néhány princípiumot (például tálió) leszámítva az elvek érvényesülése; a törvényhozást alkalmi szabályozás karakterizálta. Kevés volt a törvényben szabályozott bqncselekmény, nagy ezzel szemben a gyakorlatban bünte-tett magatartások száma. A bün-tetések fajtái szqk kört képeztek, túlnyomó jelentQsége volt ezen belül is a kompozicionális elvnek. A büntetések ily módon kevéssé voltak alkalmasak a bqncselekmények közötti valós differenciálásra: inkább ötletszerq-nek mondható a bqncselekmények és a büntetések kapcsolódása. A magánharc, a magán igazságszol-gáltatás nyomta rá bélyegét a büntetQ joggyakorlatra, az állam még nem volt képes teljes egészében befolyása alá vonni a büntetQjogot. Így annak a vérségi igazságszolgáltatásból örökölt magán-jogias jellege a korszakban mindvégig fennmaradt.

A büntetQjog magánjogias jellegét igazolják azok az eszközök és intéz-mények, melyek segítségével az állam a vérségi igazságszolgáltatásra jel-lemzQ gyakorlatot az állami büntetQhatalom igényeinek megfelelQen kí-vánta átalakítani.
A büntetQjog kereteit a politikai hatalom már a törzsszövetség korszakában is igyekezett megragadni azál-tal, hogy a vitázó felek fölé bírákat rendelt. Az Árpád-házi törvényhozás további lépéseket tett a bírák tekintélyének védelme és elismertetése irá-nyába. Így a bírói intézmény segítségével tartalmilag is be tudott avatkozni az eljárásba (s ezen keresztül az anyagi jogot is alakíthatta). A büntetQjog magán-igazságszolgáltató jellegének csökkentésére ajánlásokat tett a felek-nek, melyek kikényszerítését a korszak vége felé már természetesnek tar-totta. Ezen ajánlások lényege a tradicionális nemzetségi igazságszolgálta-tási gyakorlat oly módon történQ átalakítása volt, hogy az állam az évezre-des vérségi intézmények helyébe azokat kiváltó, jellegükben hasonló, ám hatásukban kevésbé társadalomromboló s befolyásolhatóbb megoldáso-kat kínált. Így a nemzetségek feltétlen szoli-daritása, a kollektív helytállás helyébe javasolta az esküdttársi rendszert, amely formáját tekintve ugyancsak a közös kiállást jelentette.
A véget nem érQ magánháborúskodást, a magánharcot párviadallal, mim a felek személyesre szorított közvetlen fegyveres harcával, vagy a sikeres harc eredményét szimbolizáló vagyoni elégtétellel, a kompozícióval kísérelte meg fölváltatni. A sértett elpusztítását személyes kompenzálással, a sértQ vagy a sértQ nemzetsége egy tagjának átadásával (noxa), tehát a hiány, a kár kompenzálásával próbálta feloldani.
A rendkívüli veszélyeket rejtQ, mert alig korlátozható vérbosszú helyébe a világszerte "bevált" tálióelvet, a "szemet szemért" tézis alapján történQ büntetést kínálta. A tálió a legha-tékonyabban korlátozta a háborúskodást, jelképezte a bosszút, szimboli-zálta az elégtételt.
A magánharccal vett elégtétel helyébe kívánkozott az államilag garantált magávégrehajtás, mely ugyancsak segített a bosszú (vagy igazságtételi) vágy kielégítésében.


Bqncselekmény tipizálása:
E határozott törekvések eredményeképpen e korban kialakultak az ál-lam rendje elleni, ún. politikai bqncselekmények, melyek a vérségi igazság-szolgáltatás közösséget sértQ büntetendQ cselekményeire épülQ, azt az új politikai-hatalmi törekvések büntetQjogi alátámasztásával kiegészítQ konstrukció eszközei voltak. Ennek függvényében egyre nagyobb szám-ban vonta szabályozási körébe a bqncselekménnyé nyilvánítani szándé-kolt magatartásokat: ez a tendencia azután meglehetQsen egyenes vonalban vezetett el a büntetQjog évszázadok múltán beteljesedQ teljes államo-sításához. A megerQsödQ hqbéri államhatalom elegendQ határozottságot és erQt gyqjtött a "katalizáló elemek" kikényszerítéséhez is, amely a büntetQjog általános jellegét megváltoztatta. Az állam képessé vált a büntetések minQségének, mennyiségének, késQbb végrehajtásának befolyásolására is.


A büntetQjogi intézmények közjogiasulásának kora:
Amíg az Árpád-házi királyok korában a büntetQjog is a legfontosabb célt, a feudális államhatalom meghonosítását szolgálta, a 14. században már az állami pozíciók megszilárdítása, a magyar állam európai tekinté-lyének kivívása került napirendre. Az új uralmi rend és az arisztokrácia védelmezését feltételezték azok a modernizációs kísérletek is (Anjouk, Hunyadi Mátyás), melyek az új európai értékek meghonosítását tqzték célul.

A korszak alapvetQ jellemzQje volt az alkotmányjog szférájában az ál-lamhatalom megerQsödése, mely egyfelQl a patrimoniális monarchia "elbomlása" és a rendi alapok kialakulása nyomán a királyi hatalom közjogi felfogását tette alapelvvé, másfelQl az állam jogalkotási offenzíváját alapozta meg.
Az Árpád-házi patrimóniumok jelentQs mértékben megfogyatkoztak, csorbult a "király a legnagyobb földesúr" patrimoniális princípiuma. Alkotmányjogi értelemben a király hatalmának felfogása a konkrét felQl mindinkább az elvont irányába mozdult el: az uralkodói hatalom a megragadható országterület helyett az állam absztrakt fogal-mával lett azonos. Így a király maga lett a jog, tehát elvben minden jog-sértés Qt érte.
Ezzel megjelent az állami büntetQigény a jogéletben. A felelQs-ségre vonás nem valamiféle magánjogi kapcsolaton alapult, hanem az ál-lam, mint büntetQhatalom meghatározta szabályok mentén. (A hatalmas-kodás magánbirtokot sértQ cselekményébQl e folyamat során lett az egyik legfontosabb, állam által szankcionált bqncselekménytípus.)

A megerQsödött államhatalom birtokában megszqnt a jog defenzív szerepe is. Az uralkodói akaratot tükrözQ dekrétumok megfontolt jogalko-tásról szólnak. Ez a büntetQjogban az elvek nagyobb befolyását, az anyagi jogi szabályozás kiszélesítését (bqncselekmények körének bQvülése, bün-tetések meghatározási igénye), a perek kereteinek rögzítését, az állami el-gondolások következetesebb eljárásjogi érvényesítését, több ponton a büntetés-végrehajtás államosítását jelentette. MegkezdQdött a jogintézmé-nyek törvényhozási definiálása (például a hatalmaskodásnak, a hqtlenségnek a körülírása), egyes bqncselekmény típusok csoportosítása, arányosítása, s kö-zöttük a büntetések segítségével bizonyos differenciálási szándék érvényre juttatása.

Kialakultak a rendek, melyek katalógusba foglalták elQjogaikat is. Míg az Árpád-házi királyok korában a jellemzQbb értékelés a rang és vagyon szerinti súlyozás volt, most a rendi és osztálykeretek adták meg erre a lehetQséget. Míg a 11-12. században nem érvényesült a büntetQjogi kiváltságok és a rendi állás feltételen kap-csolata, a vegyes házakbéli királyok korára a rendi helyzet, a privilegizált státus lett a döntQ. Míg Szent István és Szent László dekrétumai arról szólnak, hogy a magasabb társadalmi állású személyt súlyosabban kell büntetni a vitéznél vagy a "közembernél", a 14. század kivételezetten bánik a rendi státust bírókkal.
Sajátságosan mintegy megkettQzQdik a büntetQ jogszolgáltatás: más fórumok, más bírák, más jog szerint ítélnek jobbágy és nemes fölött. Maga a bünte-tQ jogalkotás is különböztet, amikor ugyanazt a bqncselekményt külön értékeli (még külön nevet is ad neki), ha azt jobbágy követte el, s mást, ha nemes.

Nem hagyható említés nélkül végül az a jelentQségteljes esemény sem, hogy az egyház korszakunkban vonult ki a büntetQjog terrénumából. E folyamatnak több oka volt:
Egyrészt az államhatalom büntetQigényének megerQsödtével mindjobban nehezményezte a világi jogalkotás és jog-gyakorlat területén az egyház jelenlétét, s ezért mindent megtett annak kiszorítására. Ezzel egy idQben a fájdalmak csökkentésére alternatív le-hetQséget kínált a klérusnak: intézményesített részvételt a világi törvény-alkotásban (az országgyqlésben), a végrehajtásban (a királyi tanácsban) és a törvénykezés állami szerveiben (bíraként az országos ítélQszékeken).
MásfelQl közrejátszott az elszakadásban az egyház józan felismerése, hogy áttételes befolyásolással többet ér el, mint az alkalmanként nagy te-kintélyveszteséggel is járó istenítéleti asszisztenciákkal. 1279-ben tiltotta meg a budai zsinat az egyház tagjainak a próbákon való részvételt. (Meg-lehetQs késéssel az 1215-ös [IV.] lateráni zsinat döntéséhez képest.)

Aktivizálták a büntetQ jogalkotást a korábban ismeretlen méretq és erejq parasztmozgalmak, jobbágyfelkelések, a protestantizmus terjedésével a különféle népi eretnekmozgalmak, késQbb lutheránus és kálvinista fele-kezeti szervezQdések is.
A kor büntetQjogára ép-pen úgy vonatkozik a partikularizmus általános érvényesülése, mint más jogágakra. JelentQségénél fogva a büntetQjog egyes zónáit hamarabb vonta magához a királyi (központi) jogalkotás, mint a magánjog széles terrénumát. Azonban összefoglalás nélkül maradt.

A büntetQjog önálló jogággá válásának kezdetei.
A mohácsi vészt követQ évszázadokban Magyarország államiságát sa-játos kételyek övezték Az Erdélyi Fejedelemség, a 16. század keletkeztet-te keleti magyar állam, jóllehet közjogi érvelés szerint (minthogy fejedelmei nem birtokolták a magyar szent koronát) alárendelt szerepet játszott, az államhatalom reális megvalósulásával éppen ennek ellenkezQjét bizo-nyította. Az erdélyi országgyqlés, noha külön utakat kezdett meg saját törvénya1kotásával, jogának alapjait a korábbi magyar törvényhozásban és a magyar szokásjogban látta (példának okáért a leggyakoribb hivatko-zott jogforrás a Tripartitum volt). Így az erdélyi büntetQjog a magyar büntetQjog fejlQdésének szerves részét képezte. Ennek különös jelentQ-sége abban rejlik, hogy a magyar államnyelvq fejedelemségben megkez-dQdött a magyar büntetQjogi mqnyelv kialakulása is.

A másik magyar állam fél, a Habsburgok jogara alá jutott ún. királyi Magyarország jelentQsége a birodalom sajátos Európa-centrikus politi-zálása miatt nagymértékben lecsökkent. Bécs beolvasztó politikája s az ezzel szembehelyezkedQ magyar rendi ellenállás speciális politikai fel-adatot adott. A büntetQjog nem csupán a hatalmon lévQk, a birtokosok fegyvere volt a szegénymozgalmakkal szemben, hanem magyar neme-si-rendi mozgalmak ellen is mozgósítható eszköz. Az osztrák-német jog hatása mellett feltehetQen ezzel is összefügg a brutális végrehajtási gya-korlat, a minQsített és minQsített végrehajtású halálbüntetések széles körq elterjedése.

A Habsburgok despotikus kormány-zatának voltak pozitív hatásai, amelyek az abszolutizmusból mint a kor leg-modernebb kormányzati modelljébQl származtak A jogrendezési igény, az átlátható jogi szabályozás, a koncepciózus kompilációk vagy kodifikációk szorgalmazása, az osztrák jogon keresztül szinte észrevétlenül megjelenQ korszerq büntetQjogi eszmék és intézmények terjedése ugyancsak a kor jelen-ségei.
Már a Hármaskönyv egybeszerkesztésekor megpróbált eleget ten-ni a szerzQ a jogösszefoglaló igényeknek. A teljesség hiánya megismételt próbálkozásokat inspirált: az állami megbízatásra készülQ Quadripartitum, majd az osztrák büntetQjog többszörös becsempészési kísérlete, a fokozódó törvényalkotás végül is a büntetQjog lassú függetlenedési folyamatának kezdetét jelentette.
Megjelentek bizonyos átfogó szempontok a jogalkotásban, például az állam fokozott védelmének elve, a nemes el-len nem alkalmazható testi büntetés tézise. Hasonló folyamat játszódott le a bqncselekményi tipizálás körében is. A hqtlenség bqncselekményi körébe, melybe eredetileg a király és a szorosabb értelemben vett államellenes magatartások tartoztak, immáron a 33 legsúlyosabb bqntettet vonták össze. A csoportosítási elv a büntetés volt: a hqtlenségi ítélet jó-szágvesztéssel függött össze.
A szentszékek hatáskörét a 17. században a vilá-giak esküszegései esetére, a házassági ügyekre és a végrendeleti alakisá-gokkal kapcsolatos problémákra (1647: 15. tc.) szorították vissza.


Az elsQ büntetQ-törvénytervezetek kora:
A szatmári béke új korszakot nyitott a magyar történelemben. A szabadságharcot követQ megtorlások elmaradása, a generális amnesztia békét hozott az országra. A ja-vaikba visszahelyezett, a megbocsátó kormánypolitika elQnyét élvezQ volt Rákóczi-párti nemesek ellenszenve Béccsel szemben csökkent, vá-rakozó bizalommal néztek az új uralkodóra. Honfiúsítási és birtokadományozási intézkedések sora egészítette ki a magyar mágnások körét gróffá és báróvá tett osztrák, német származású és anyanyelvq udvari szállítókkal, bankárokkal, katonatisztekkel.
Egyide-jqleg felbomlott az ellenállás mamutföldbirtok-bázisa: a "rebellis" kuruc fQurak, a Rákóczi-párt híveinek távoztával megszqnt az országban az a gazdasági és személyi forrás, mely a jövQben hasonló méretq magyar ellenállási mozgalomnak táptalaja lehetett volna.
A büntetQjogban egyenes következménye lett a békekötéseknek az a gesztusértékq törvényi rendelkezés, mellyel III. Károly a hqtlenség több száz esetét erQsen megritkítva, azt a kilenc legfontosabbnak tartott cselek-ményre tartotta fönn (1723:9. tc.), s a többit a hatalmaskodás körébe utal-ta (1723: 10-12. tc.). Ezzel együtt persze a hatalmaskodás eseteit is megváltoz-tatta: ide sorolták át ugyanis a hqtlenségi körbQl kivett tényállások java részét, melyet halált érdemlQnek minQsítettek.
A cselekmények átminQsítésé-vel utat nyitottak a büntetQjog más szempontú rendezéséhez és felépíté-séhez. A hqtlenség és a hatalmaskodás határainak felbontása, a bqntettek átsorolása gyengítette a középkori cselekménycsoportosítás erejét, s meg-elQlegezte a büntetQjog teljes közjogiasodásának folyamatát.

E tendencia lehetQvé tette a büntetQjog jogágazatiságának kibontakozását. Kezdetét vette a büntetQjog tudományos mqvelése, büntetQjogi szakmunkák és rendszeres tárgyalások sora jelent meg. Munkáikban már keresték a büntetQjog szerkezetét, elveket próbáltak megállapítani, általánosan érvényesülQ szabályokat körvonalazni. Munkáikban össze-vetették a tradicionális magyar jog büntetQjogi intézményeit az európai jogfejlQdés termékeivel. E mun-kák jelentQségük dacára nem válhattak korszakos mqvekké. Szerkezetük inkább igazodott a magyar gyakorlathoz, mint a szakmai-tudományos követelményekhez; még az anyagi és eljárásjog elhatárolásán sem jutottak túl. A magyar büntetQjog-tudomány legelsQ, valóban tudományos értékq büntetQjogi kézikönyve Vuchetich Mátyás tollából született meg, már a 19. század termékeként (Institutiones juris criminalis Hungariae, 1819). Magyar nyelven rendszeres munka Szlemenits Páltól jelent meg "FenyítQ törvényszéki magyar törvény" címmel (1836) korábbi latin nyelvq könyve fordításaként (Elementa juris criminalis Hungarici). Részben a tudományos munkálkodás eredményeképpen, részben a gya-korlat kívánalmainak következményeként precízebbek lettek a fogalmak, alaposabbak a definíciók, pontosabbak a jogszabályi leírások.


A büntetQpolitika változásai:
Új törekvések jelentkeztek a felvilágosult kormányzás büntetQpolitiká-jában is. A jogalkotás és joggyakorlat egységesítési szándéka, a progresszió elveinek beépítése határozott célként fogalmazódott meg. A büntetQ-jog egyfajta humanizálódása ment végbe(halálbüntetés eltörlé-se, kínzás megszüntetése, az ún. "egzotikus" büntetések felszámolása).


A kodifikáció kezdete:
A korszak jellemzQje a kodifikációs tevékenység megkezdQdése is. I. Lipót már az 1687. évi ország-gyqlésen szorgalmazta a büntetQjogi reformmunkálatok megkezdését, sok egyéb tényezQ mellett azonban az udvar és a rendek szembenállása tartósan akadályozta az együttmqködést.
A türel-metlen kormányzat így kerülQ megoldásra vállalkozott: az Alsó-Ausztria számára kibocsátott 1656. évi büntetQ törvénykönyvet latinra fordíttatta, s a Praxis Criminalist az országgyqlés tagjai között szétosztatta. Az "im-portált" jogszabály így eljutott a vármegyei törvénykezésig, s az ítélkezés-ben a magyar bíróságok dokumentálhatóan alkalmazták is. Fokozta az osztrák büntetQtörvény hatását, hogy 1694-ben Szentiványi Márton föl-vette a Corpus Iuris legújabb kiadásába; a magyar törvények függeléke-ként tehát e kódex a mindennapokban alkalmazott joganyag részévé lett. A büntetQjog szabályozatlansága okán bíráink gyakran nyúltak még távolabbi forráshoz is: hivatkozásaik között gyakran szerepelt a Constitutio Crimi-nalis Carolina is.

A magyar országgyqlések több ízben is tárgyaltak büntetQ törvényjavas-latokat, így 1712-ben a Bencsik Mihály nagyszombati jogtanár és ország-gyqlési követ tervezetét, 1795-ben az 1790:67. tc. által kiküldött Deputatio Juridica elaborátumát, az 1827. évi diéta megbízásából készült újabb javaslatokat, majd a nevezetes 1843. évi büntetQtervezetet, mely egyaránt felölelte a büntetQ anyagi jog, a büntetQ per jog és a börtönügy kérdéskö-rét. A mindegyre megújuló reformmozgalmak dacára az elsQ magyar büntetQ törvénykönyv csupán 1878-ban szentesíttetett (1878:5. te., az ún. Csemegi-kódex).





























22. Az egyes cselekmények bqncselekménnyé nyilvánításának okai


ElsQ uralkodónk törvényalkotási szándéka egyértelmq: az általa helyesnek tartott, dekrétumában meghatározott életmódtól, magatartástól eltérQket büntetni kívánta. Az 1001. esztendQ körül ki-adott dekrétum szabályainak jelentQs része büntetQ norma. A 35 fejezet-ben 24 önálló bqncselekmény szankcionálásáról rendelkezett, melyek számát növelték a privilegizált és minQsített alakzatok. A büntetQszabályok ilyen túlnyomó jelenléte elsQ törvénykönyvünkben nem meglepQ. A büntetQjog a szinte kizárólag erQszakra támaszkodó korai társadalmakban a hatalmon lévQk megkülönböztetett figyelmét élvezQ eszköz az uralom fenntartásában; s mint ilyen, az ókori és a kö-zépkori ember életének legfQbb szabályozó eleme. A kor politikai vi-szonyainak megfelelQen aránytalanul nagy jelentQségre tett szert a töb-bi jogággal szemben, s ezáltal a mindennapi élet meglehetQsen hq lenyo-matát adja.

A bqncselekménnyé nyilvánítás:
Egyetlen emberi csoport sem lehet közömbös tagjainak kohé-zióját erQsítQ hasznos vagy közösséget bomlasztó, káros cselekedeteivel szemben. A társadalom a közösségellenes megnyilvánulásokat, a többség (vagy legalábbis a hatalmat gyakorlók) érdekeivel szemben állókat felelQsségre vonja, negatív szankciókat helyez kilátásba, s szükség esetén fo-ganatosítja azokat

A bqncselekménnyé nyilvánítás lehetQsége, a büntetQjog határainak megvonása a szabályalkotó (jogalkotó) kezében van. Az, hogy mely magatartások jelennek meg a szabályrendszerben, a jogban bqncselekmény-ként, teljes egészében a törvényalkotás, a szokásokat és a joggyakorlatot irányítók döntésétQl függ.
Ez a döntés természetesen nem teljesen önké-nyes; azt számos tényezQ befolyásolja, kihat rá a társadalom megítélése, állapota, fejlettsége is.
A közbékét sértQ, bqncselekménynek titulált és szankcionált magatartások kiválasztásában a nemzetségi társadalomban döntQ szempont volt a csoportok egységének és biztonságának fenntartá-sa, a vagyonilag tagolódott társadalmakban pedig a hatalmat kézben tar-tók gazdasági érdeke, amely természetesen együtt járt a politikai pozíciók garantálásával. Ezen alapvetQ szempontokon túl több megfontolás is ha-tást gyakorolt a bqncselekménnyé nyilvánításra.
A társadalmat igazgatók, a hatalmat gyakorlók feltétlen érdeke egyfajta társadalmi békesség megteremtése, amelynek egyik feltétele a közrend és közbiztonság szavatolása. A közös-ség tagjainak, állampolgárok, alattvalók életének, testi épségének, vagyo-nának, nyugalmának és zavartalan munkájának védelmét is a büntetQjog garantálja.


A bqncselekménnyé nyilvánítást befolyásoló tényezQk:
A bqncselekmények köre és a felelQsségre vonás feltételei a történeti fej-lQdés során folyamatosan változtak és változnak. A büntetQjog fogalmai-nak tisztázottsága, árnyaltsága, az általa szabályozott viszonyok köre alkalmazkodik a társadalom fejlettségéhez, nagymértékben függ a tudo-mány fejlQdésétQl, a világkép alakulásától. E Ezzel összefüggésben minden kétséget kizáróan kimutatható az uralkodó ideológia befolyása a bqncselek-mények meghatározására, elég gyakran a kizárólagos eszmei uralom büntetQjogi eszközökkel történQ biztosítása érdekében.
Nyomot hagy a jogszabályokon a mindenkori politikai viszonyok alakulása, s a gazdasági kényszerqség is számtalanszor vált a büntetQ igazságszolgáltatás alapjává.
A jogpolitikai megfontolások egyik napról a másikra befolyásolhatják, tágíthatják vagy szqkíthetik a magatartásokat körülíró tényállásokat.
A jog belsQ önfejlQdése ugyancsak hatással van a bqncselekmények tényállásának megfogalmazására, jólle-het ez inkább jogtechnikai szempontból jelent árnyalásokat. A bqncse-lekménycsoportok kialakításánál, a büntetQjog rendszerének megformá-lásánál, igaz másodlagos szereppel, de jelentQséggel bír ez a tényezQ is.




A bqncselekmény fogalma:
Bqncselekmény tehát minden olyan magatartás, amelyet a hatalmon lévQk annak nyilvánítanak, melyet a közre és az egyénre olyannyira veszélyesnek tartanak, hogy meggátlásukra krimi-nális szankció igénybevételét ítélik szükségesnek.


A büntetés lényege:
A bqncselekmények körének kijelölQi azonban nemcsak a magatartás meghatározásával fejezik ki negativ értékítéletüket, hanem a bqncselek-ményre kilátásba helyezett büntetés meghatározásával is. A büncselekmények negativ rangsorát végül is a súlyosbodó büntetések szabják meg.

A büntetések a jogalkotó rendelkezésére álló kriminális szankciók, melyek lényege valamiféle érték megvonása.

A büntetések arzenálja az emberiség története során alig változott, az elrabolható értékek köre az emberi nem fejlQdése során nem módosult. Az élet, a test, a szabadság, a vagyon és a környezet megbecsülése az a kör, melyben a büntetendQ személy "tá-madható". A büntetés-végrehajtás formája persze már korántsem ilyen egységes, sQt koronként, területenként és társadalmi rétegenként válto-zott az igénybe vehetQ szankciók köre, s természetesen a végrehajtás ke-ménysége is.

A büntetések és a büntetés-végrehajtás minden korban szorosan összefügg az általános társadalom-felfogással, valamint a mindennapi élet körülményeivel is. A bünte-tés csak saját korába helyezve érthetQ meg, s csak saját korának viszonyaihoz mérten minQsíthetQ.































23. A büntetés célja

A büntetés, egyes extrém eseteket leszámítva, soha nem volt öncélú. A közösség vezetQje, az uralkodó, a bíró mindig egy határozott célkitqzés jegyében ítélt. A büntetés a bqn kezelésére született meg, így fQ rendelteté-se direkt vagy indirekt módon mindig a társadalmi köznyugalom fenntartá-sa volt.
Értelemszerqen ezek között vezetQ helye volt a közösség védelmének a bqnözéssel szemben, a kisebb-nagyobb társadalmi csoportok, lakó-, munka- és életközösségek mindennapi tevékenységének, békéjé-nek, nyugodt életvitelének biztosítása, megvédelmezése a kriminalitás hullámaitól. A közösség nyugalmának záloga volt a normarend stabilitása és a szabályok érvényesülésének kikényszerítése.
A bqnt elkövetQ (tehát szabályt szegQ) tettes nemcsak közvetlenül, a társadalom legközvetle-nebb érdekeit és életét zavarja meg, hanem a szabályok biztonságába vetett hitet is. SQt tette alkalmas arra is, hogy megingassa a közösségek, a társa-dalom vezetQi, állami szervek, hatóságok tekintélyét, mely helyreállításának többek között a látványos, következetes büntetés is eszköze lett.A köznyugalom kérdéskörében nem feledkezhetünk meg a sértett ember lényébQl fakadó igazságtételi igényrQl.
A büntetés mint a jogi rend keretei között az állam által még igénybe ve-hetQ legutolsó eszköz a fennálló rend biztosítására természetesen hatal-mi megfontolásoknak is eszköze lett, célja a történelem során számos esetben megingott hatalom megerQsítése, diktatórikus berendezkedé-sek, abszolút kormányzatok stabilitásának deklarálása volt.


Eszközök a büntetés céljának megvalósításához:
Ezen szándékok elérésére jó néhány eszköz kínálkozik. Az állami büntetQjogi törekvések fQként azt célozzák, hogy a jövQben ne kövesse-nek el bqntetteket (megelQzés, prevenció). Ebben a büntetés hatását tekintve két célpont kínálkozik:
az elkövetQ egyfelQl,
mindenki más (aki potenciálisan bqnös lehet) másfelQl.
A bqnözQt meg kell gyQzni arról, hogy helytelenül járt el, s többé ne kövessen el hasonló jogsértést, ha pedig a meggyQzés sikertelennek látszik, olyan helyzetbe hozni, hogy ne legyen lehetQsége a bqnelkövetésre (különös megelQzés, speciális pre-venció). A társadalom kívülálló tagjait pedig a büntetés eszközével (is) rá kell bírni a bqn útjának elkerülésére (általános megelQzés, generális prevenció).


Módszerek a büntetés céljának megvalósításához:
Mindkét esetben kézenfekvQ és a történelem során leggyakrabban al-kalmazott módszer az elrettentés, vagyis a fizikai támadás a test ellen, a ke-gyetlen erQszak alkalmazása a bqnösön. A meggyQzés lehet persze pszichi-kai jellegq is, lelki gondozás, nevelés, oktatás, a társadalom számára cím-zett jogpropaganda. (A javítás gondolata, az elkövetQ pozitív befolyásolá-sának eszméje soha nem hiányzott a bírák szándékai közül.A nevelés a büntetéssel egybekötött lelki gondozás, tanítás, ápolás, a szigorú rendre szoktató munkáltatása; jogismeret).

Az államosított bosszú, a megtorlás megint csak többfunkciójú.
EgyrészrQl az igazságtétel iránti igénynek megfelelni igyekvQ hatóságok ezzel legitimálják az állami bün-tetQjogot,
másrészrQl deklarálják az állam, a hatóságok, a jogrend megtá-madhatatlanságát, s elégtételt adnak a "megsértett" hatalomnak is
Az el-rettentés, a megtorlás fQ eszköze a test elleni fizikai kényszer, a kínzások, sanyargatások, csonkítások arzenálja, méghozzá hosszú idQn keresztül a legszélesebb nyilvánosság elQtt.







24. A büntetQjog fogalma


A büntetQjog, azon intézmények, jogszabályok és gyakorlat összessége, melynek célja a fennálló társadal-mi-jogi rend védelme, és amely oltalmazza a hatalmon lévQk speciális ér-dekeivel egyetemben a társadalom tagjainak, alattvalóinak, polgárainak értékeit (életüket, testi épségüket és szabadságukat, vagyonukat és becsü-letüket). E védelem a bqncselekmények körének és tartalmának megha-tározásában, a büntetQjogi tilalmak áthágása esetén a felelQsségre vonás-ban és a büntetésben manifesztálódik.

Ius poenale:
Formai értelemben a büntetQjog (ius poenale) jogszabályok foglalata, melyek célokat, feladatokat, a büntetQjogi felelQsségre vonás feltételeit, a büntetések nemeit, a büntetés kiszabásának szempontjait, az egyes bqncselekménynek nyilvánított magatartások leírását (tényállás), valamint az ezekre kiszabandó büntetéseket (szqk értelemben vett, ún. anyagi bünte-tQjog), a büntetQ felelQsségre vonás rendjét (büntetQeljárási jog), továbbá a büntetés foganatosításának körülményeit (büntetés-végrelhajtásijog) rende-zik.


Ius puniendi:
A büntetQjog másik megközelítése tartalmi (ius puniendi), az állam büntetQhatalmát firtatja, jelenti tehát az államnak az egyénnel szemben fennálló jogát, mely szerint a társadalom (a közösség) biztonságát veszélyeztetQ cselekményeket megtilthatja, elkövetésüket büntetheti.
































25. A büntetQjog forrásai


A büntetQjogi szabályozás forrása elsQdlegesen a szokás volt. Az ispánok, a magánföldesurak, a privilegium forit hamar kiharcoló klérus ítélkezési gyakorlatát szinte semmi sem kötötte meg. A büntetQjog-történet tanulmányozásának egyik legjelentQsebb problémája a források hiánya.

Oklevelek:
"A középkorból ugyanis legfeljebb a királyok és környezetük célkitqzését és büntetQjogi felfogását ismerhetjük meg törvényekbQl. A min-dennapi életben valóban alkalmazott büntetQjogi elveket, azaz a joggya-korlatot csak olyan bqncselekmény tekintetében ismerhetjük meg, melynek magánjogi joghatása is volt, és ennek következtében, például a hqtlenség tárgyában hozott ítéleteket írásba foglalták. A tisztán büntetQ-jogi hatású ítéleteknek a távolabbi jövQre joghatása nem volt, ennek kö-vetkeztében az ilyen ítéletet nem foglalták írásba, vagy ha írásba foglalták
is, az érdekeltek ezeket nem Qrizték meg, hiszen az ilyen ítéletek a közép-kori oklevelek legfQbb céljára, az ingatlan tulajdonjog bizonyítására nem voltak használhatók.
Az írásbeliség hiánya, illetQleg egyházi kézben tartott monopóliuma azt eredményezte, hogy oklevelekbe elsQsorban olyan esetek, ügyletek foglal-tattak, melyeknek magánjogi (de fQként vagyoni) kihatásai voltak. A büntetQügyeket nemigen érdemesítették megörökítésre, hacsak nem jártak a vagyon jelentQs mozgásával. A magánjogi vonatkozásokon kívüli feljegyzések a hatásköri és illetékességi problémák miatt keletkeztek.


A Váradi Regestrum:
Az Árpád-kori büntetQ joggyakorlat hátterének megfestésében segít-ségünkre lehet még a 13. század elsQ felének becses társadalomtörténeti forrása, a nem elsQdleges büntetQjogi hangsúlyú dokumentum, a nagy-váradi káptalannak a perbeli bizonyításban vállalt hiteles helyi tevékeny-ségének jegyzéke. A számba vett ügyek lajstroma a Magyarországon e korban elterjedten alkalmazott tüzesvas-próba istenítéleteinek eseteit tartalmazta. E regestrum kiegészült több, más típusú jogügyletrQl készült feljegyzéssel.
A Váradi Regestrum büntetQjogi vonatkozású eseteinek jelentQsége el-sQsorban a gyakorlatról formált képben keresendQ.
A Regestrum bizonyítja még a compositio rendkívül széles körq alkal-mazását, néhány adalékkal szolgál a büntetQjogi felelQsség körébQl, szól egy-egy esetben a büntetésrQl is.


Dekrétumok:
A dekrétum kezdetben mindenekelQtt az uralkodó és tanácsadóinak akaratát és elképzeléseit tartalmazza, abból a jogalkotói akaratot ismer-hetjük föl. A keresztény egyház védelme, a hqbéri állam felépítése, a feu-dális jogintézmények meghonosítása a kormányzati cél, s a büntetQjog ennek védelmezésére használt instrumentum. A büntetQeszközök ezen célokhoz idomulva szolgálták a törvényhozókat.
A törvények tükrözik az alulról érkezQ információk visszacsatolását, de a büntetQrendelkezéseknek a gyakorlatba történt át-ültetésérQl nincsenek adataink, leszámítva a már jelzett regestrum merí-tési körzetét és néhány oklevelünk bizonyságát. Fel kell tételeznünk, hogy a kor viszonyai és az állam éppen csak alakuló szervezete, a végre-hajtó apparátus hiánya a törvények zömét nem engedte eljutni a címzet-tekhez. Egyetlen közvetítQje volt csak az uralkodó rendelkezéseinek: a tanácsban részt vett, tehát a "kihirdetéskor" jelen lévQ elQkelQk és fQpapok csoportja. Ezek pedig, az ország legnagyobb hatalmú urai, tetszésük szerint értelmezhették, adták tovább vagy éppen hallgathatták el az érde-keiknek megfelelQ módon a dekrétum elemeket.

A törvényalkotás megerQsödése, a királyi hatalom közjogiasulása, az országgyqlés bekapcsolódása a jogalkotási folyamatba módosított a tör-vények büntetQ tartalmának egyediségén és véletlenszerqségén. A Cor-pus Iuris Hungariciben a 15-16. század táján már következetes büntetQ-intézkedéseket találhatunk, még ha a koncepció hiányzik is a büntetQ jogalkotásból. E kor közigazgatási gépezetének kiépültsége, a törvényszé-kek szisztematikus mqködése alapján már feltételezhetQ a törvényi aka-rat érvényesülése. Ám korántsem állítható, hogy az articulusokban fog-lalt passzusok országosan egységesen jelentek volna meg a szokásjoggal szemben


Rendeletek:
A törvényi szintq szabályozás követelménye a büntetQjogban majd csak a polgári korszak garanciális elvárásai hatására bukkan fel. A bécsi abszolút kor-mányzat tevékenységében elQtérbe kerültek az alkotott jog újabb forrásai, az uralkodói pátensek, normálék, majd helytartótanácsi rendelkezé-sek, melyek elszórt büntetQintézkedéseket tartalmaztak. Az országgyqlés nélkül kormányzó II. József számos rendelete (mint a halálbüntetés el-törlése, a hajóvontatás meghonosítása, a tortúra eltörlése, az osztrák bün-tetQtörvény hatálybaléptetése) átmenetileg érvényben volt Magyarorszá-gon, hosszabb távon azonban nem váltak a magyar büntetQjog maradandó elemévé

Szokások:
A polgári átalakulásig a szokásjog a fQ szabályozó eleme a büntetQjognak. Ennek is a helyi bírói gyakorlatban érvényesülQ hányada: a falu füstje, az úriszékek, a városi magistratuális ítélkezés, a vármegye széke a szín-tere a büntetQjogi szokások és gyakorlat képzQdésének. Minthogy a pal-losjog (mely kizárta a fellebbviteli perorvoslatot) egészen a 18. századig határt szabott a felsQbírósági egységesítQ praxis befolyásának, s minthogy a törvényi rendezés tekintélye a consuetudóéval szemben jelentéktelenebb volt: a büntetQjogra talán még hangsúlyozottabban vonatkozik a partikularizmus középkori gyakorlata.


Jogkönyvek:
A városi jogkönyvek és statútumok (melyek a 14. századtól szolgálnak bizonyságul egyes városaink eseté-ben); a vármegyei törvényszéki iratok (melyeknek aktái legfeljebb a 16. szá-zadtól engednek szisztematikus áttekintést az ítélkezési gyakorlatról); az úriszékek iratanyaga a perekre vonatkozóan ugyancsak a 16-17. századtól datálható (dacára a korábbi okleveles említéseknek).
Az országos szokás-jogot összefoglaló jogkönyvek - miként WerbQczy Hármaskönyve is - a dolgok logikájából következendQn - a fenti szellemben foglalják össze a büntetQjogot. A Tripartitumban, a magyar szokásjog egyik legfonto-sabb összefoglalásában, a közjogi rendelkezések ötletszerqen bukkannak elQ. A büntetQjogról szólva ez az általánosan elfogadott megállapítás csak megszorításokkal igaz. Tudniillik a Tripartitumban a büntetQjogi ren-delkezések logikus rendszerben jelentkeztek. Igaz, e logika nem a bün-tetQjog logikája, hanem a magánjogé. A büntetQjog ugyanis nem "saját jogon" jelenik meg WerbQczi munkájában, hanem a magánjog kiegészítQ részeként. A büntetetQjognak azon rendelkezései (azon szokásjogba ülte-tQdött gyakorlati elemek) jelennek meg itt tehát, melyek a magánjog szempontjából relevánsak voltak. Ily módon a büntetQjog a Hármas-könyv rendszerében leginkább mint a magánjogi intézmények szankció-ja, mint perjogi szankció s mint magánjogi következménnyel járó szank-ció jelenik meg.

A Hármaskönyv e törekvését ismételte meg a jóval kisebb hatással bíró Quadripartitum. Az Articuli Iuris Tavernicalis, a Planum Tabulare dönt-vénygyqjteményei nem tartalmaztak lényeges büntetQjogi vonatkozáso-kat. Voltaképpen ugyancsak szokásjogi elemnek tekinthetQ a magyar tör-vénytárhoz csatolt 1656. évi Praxis Criminalis is, melynek egyes megol-dásai, a bírói gyakorlaton keresztül szivá-rogtak be a magyar büntetQjogba.











26. Az elkövetQi alakzatok

A középkori büntetQjog partikuláris, rendi állásra épülQ, nyíltan (jog)egyenlQtlen, önkényt és erQszakot befogadó, rendszertelen és tagolatlan, a perjoggal összefüggQ, szokásjogokban és a hétköznapi törvénykezésben élQ és alakuló joganyag.

A büntetQjog tudományosan kidolgozott szerkezete hiányzott, így a büntetQjogi felelQsségre vonás anyagi vetületét kell figyelembe venni. A büntetQjog aktivizálódásának minimális feltétele, hogy
legyen valaki, aki a társadalom uralkodó körei által helytelenített magatartást tanúsítja (elkövetQ),
amelyet azért ren-del büntetni a hatalom, mert valakit, valakiket, valakiknek érdekeit sérti a cselekmény (sértett).
értelemszerqen szükséges, hogy az adott maga-tartást az arra hivatottak büntetendQnek tekintsék (az már kevésbé követelmény, hogy az tényállásszerqen rögzítve is legyen), s ezért a bün-tetQtörvénykezés megindítását szükségesnek lássák (bqncselekmény),
és természetesen a rendelkezésre álló szankciókkal büntetni rendeljék (büntetés).


AZ ELKÖVETP:
A magán-igazságszolgáltatás korában két személy: sértQ és sértett, illetQleg ezek nemzetségei állottak egymással szemben a konfliktus során. A sértett, ha bizonyítani tudta a sértQ magatartás elkövetését, jogot nyert az elkövetQ megbüntetésére, a bosszúra vagy a compositióra. Ahogyan az államosított büntetQjog formalizált keretek közé kényszeríttette a bünte-tQeljárást, úgy erQsödtek a perbeli személyek körvonalai is. A vádlott helyzetét mind több szokás és elQírás szabályozta; a törvénykezés árnyaltabbá válásával egyre több vonatkozását tartotta nyilván a bírói praxis .

Az elkövetQ a bqncselekmény elengedhetetlen eleme. ElkövetQ nélkül értelmetlen a felelQsségre vonási eljárás, nincsen célpontja az igazságtételnek. A középkor évszázadaiban a bqncselekmény elkövetQje bárki (sQt bár-mi) is lehetett. Különösen Nyugat-Európában a perek egy nem lebecsülendQ részét például állatok ellen folytatták le, ritkán még tárgyak is lehet-tek "vádlottak". A büntetQjog belsQ öntisztulásának eredményeképpen csak lassan jutott arra a meggyQzQdésre, hogy bqncselekmény elkövetQje csak ember, fizikai személy lehet. A büntetQtörvények "aki ... ", "valaki ... " kezdetq mondatai és formulái is erre utalnak.
E megfogalmazástól is hosszú út vezetett el a bqncselekmény elkövetQje és alanya közötti különbségtételig. Eszerint a bqncselekmény elkövetQje a bünte-tendQ magatartás megvalósítója, ezzel szemben az alanya a felelQsségre vonható bqnelkövetQ, akivel szemben büntetést is lehet alkalmazni: Az eredményfelelQsség háttérbe szorulása együtt járt az ún. büntethetQségi akadályok, a beszámítást kizáró vagy korlátozó körülmények felbukkanásával és lassú beépülésével a büntetQítélkezésbe.
Ugyancsak mérlegelni kezdték a bírák az elkövetQ "távolságát" a cselekménytQl és az eredmény-tQl. Az elkövetQk között a magatartás realizálásinak aktivitása szerint kezdtek különböztetni tettes, részes, bqnpártoló között; az elkövetési magatartás elQrehaladottsága szempontjából értékelni kezdték az elQké-szület, a kísérlet és a befejezett cselekmény közötti eltéréseket.
A "Ha valaki ... " formula mögött az elkövetQ állt, vagyis az a személy, aki megvalósítja a leírt vagy csupán szokás szerint büntetendQnek tartott cselekményt. Elvileg bárki, aki elkö-vette a cselekményt, az büntetendQvé vált. Egyes cselekményeknél vagy akár az egész büntetQjog tekintetében lehetségesek voltak azonban szq-kítések, melyeket maga a jogalkotó vagy a bírói praxis határozott meg.


Az elkövetQk körének korlátozása:
A számtalan lehetséges megoldáson belül szqkítette az elkövetQk körét például a társadalmi státus. ("Aki pedig a király és a fQemberek határozatait megszegi ... ha vitéz ... ").
A rendi állás ugyancsak be-folyásolta az elkövetQi kört. Ez lényegében különbözik az elQbb említet-tQl, minthogy vitéznek, ispánnak lenni hivatás, méltóság volt, a rendi állás már a társadalom tagozódásának egyértelmqsödését követte, a bünte-tQjog mintegy megtöbbszörözQdött. Például hqtlenséget csak nemesem-ber követhetett el, a latorság pedig a jobbágyság bqncselekménye volt.
A nemi különbségtétel visszatükrözQdött a büntetQjogi tényállásokban is
Korlátozó tényezQ lehetett a foglalkozás is: a jogalkotó külön határozta meg az elhagyott javak szedQjének "hqtlen kezelését", az ispánok sikkasztását vagy a kereskedQk, kalmárok felelQsségét, akik lopott jószágot vásároltak.
A vallás szerinti megkülönböztetés végigvonul a középkoron. Külön rendelkezé-sek szólnak az izmaelita kalmárokról, a zsidókról (akiknek például keresz-tény asszonnyal való házassága tilalmas cselekmény volt). A lutheránus hit megvallását eleve bqncselekménynek minQsítette a törvényhozó.


A tettes:
A tettes a bqncselekmény közvetlen elkövetQje, a cselekmény megvalósítója. (A korai idQkben általános elnevezése nem volt, körülírták az elkövetett tettet, vagy a bqncselekmény közkeletq elnevezésébQl vezették le a megnevezést. Így a latorság elkövetQje lator volt, a hqtlenségé hqtlen, a gyilkosságé gyilkos, a tolvajságé tolvaj. A 18-19. században "bqnöst" em-legettek.)


A cinkostárs:
Ha úgy hozták a körülmények, a tettesnek segítQi is akadhattak, amikor magát a cselekményt egyszerre többen hajtották végre, akik mind jelen voltak, közremqködtek, még ha nem is egyenlQ súllyal. A késQ kö-zépkori szóhasználat ezeket hívta complexeknek. (A 18-19. században már cinkostárs, bqntárs. társcinkos, társ, tettestárs, részes megnevezéssel is szerepelnek. Ez utóbbi utalás arra, hogy az illetQ kivette részét a cselek-ménybQl.) A complexek büntetése azonos volt, minthogy egyöntetqen tanúsították a magatartást. A tettes és társai sorsa szorosan összefüggött,ami a felelQsségre vonásban is megjelent

A felbíztató:
Alkalmanként problémát okozott az ítélkezési gyakorlat számára, hogy egyértelmqen megjelentek olyan alakzatok is, melyek elkövetQi ugyan nem sorolhatók a complexek közé, a közvetlen megvalósításban nem vettek részt, mégis érezhetQen részt vállaltak az ügy sikeressé tételé-ben.
Esetleges megbüntetésük oka az volt, hogy tevékenységükkel jelen-tQsen hozzájárultak a tiltott cselekmény realizálásához. Jóval enyhébb büntetést kapott. A törvényszékek nehezen tudták besorolni e magatartást az eredményfelelQsség alapján. Érezték, hogy az illetQnek köze van az ügyhöz, hiszen Q "biztatta fel" a gonosztevQt, ugyanakkor az elkövetéstQl számított távolsága kételyeket ébresztett büntetésével kapcsolatban. A "felbiztatókat" hol társként, complexekként minQsítették, megkülönböztették tQle, s enyhébben szentenciázták meg.

A híres és tanácsos személy:
A 18. század végi bírói gyakorlatban a tehéntolvajt a lopók rendes sora szerint felakasztották. Feleségét, jóllehet társa a vétekben, mégis csak megveretésre ítélték. A „jóllehet” ugyan az azonosságot hangsúlyozta, mégis enyhébb ítélet született, mint ha complexként vett volna részt a cselekményben: nem volt ugyanis jelen az elhajtásban, csak valami mó-don segítette a férjét.
Általános megoldás volt a "híres és tanácsos" formula alkalmazása, ami körülbelül azt jelentette, hogy taná-csokat adott a végrehajtáshoz, esetleg fizikai eszközökkel is támogatta a sikeres tettet. (Ma ezt nevezi a büntetQjog bqnsegélynek.)
A feljelentési kötelezettség elmulasztásának esetét kézenfekvQn oldot-ták meg: minthogy tudott az illetQ az elkövetendQ bqncselekményrQl, azáltal, hogy nem jelentette, voltaképpen "az elkövetQ társa lett" a vétekben. Szolidaritást vállalt vele, tehát lényegében támogatta az elkövetQt.





Latroknak gazdálkodó, latorrejtegetQ:
A tettes, a cinkostárs, a gonosztevQk biztatója, a híres és tanácsos személy a bqncselekmény elkövetését megelQzQen vagy azzal egy folyamatban jelentkezQ alakzatok voltak. Ismert azonban a praxis olyan bqncselekményhez kapcsolódó formát is, mely a megvalósult bqncselek-ményhez kötQdve, de annak megtörténte után jelentkezett. A bqncselekménybQl származó javak értékesítésében történQ közremqködést lat-roknak gazdálkodás címen büntette a büntetQjog; "a bqnelkövetQ" bújta-tását, a törvény elQl történQ menekülésének elQsegítését latorrejtegetésként minQsítették (crimen fautoratus). '


Az elkövetQi alakzatokról összefoglalóan mondhatjuk, hogy a tettesen (tettestársakon) túli elkövetQi módozatokat többek között a bizonyítási nehézségek miatt is ritkán büntették. Azon kevés számú esetben, amikor a tételes jog vagy a gyakorlat értékelte a további megvalósítási formákat is, azonos büntetést rendelt kiszabni vagy szabott ki a szék az alapcselekmény elkövetQjére. A cselekményköröket a büntetQjog fejletlensége miatt nem tisztázták pontosan, sem a szóhasználatban, sem a definíció-kban nem jelent meg a különbségtétel


A SÉRTETT:
A középkori jogban a bqncselekményeknek két nagy csoportját kü-lönböztették meg a sértett szempontjából:
a közösséget, a közjót (delictum publicum) és
a magánosokat ért sértések (delictum privatum) kategóriáját.

A közösség esetében a sértett kezdetben az uralkodó volt, késQbb a fo-galom kiszélesedett az állam elvont kategóriájára, végül kiteljesedett a polgári társaság megfogalmazásban. Jogi vetületüket illetQen az elsQ századokban a különbség az állami jelenlétben ragadható meg. A közbqncselekmények üldözését az állam vállalta és vindikálta is magának, a magánbqncselekményekét a jog a magánsértettekre bízta. KésQbb, az inkvizitórius eljárás meghonosodtával, az állami büntetQjog expanziójával a hivatalból történQ üldözés elvének általános elfogadottságával a dif-ferenciát a bqnüldözQ hatóság "szintjével" fejezték ki. A közbqncselek-mények esetében a királyi fiscus, a magánbqncselekményeknél a törvényhatóságok tiszti ügyészei voltak hivatva képviselni a vádat és a közérdeket























27. BüntetQjogi felelQsség


A büntetendQ cselekményért való helytállás a büntetQjogi felelQsség érvényesítése, illetQleg a felelQsséget megállapító és realizáló eljárás kimenetele nagymértékben függ annak a bonyolult kérdésnek megválaszolásától: miért tehetQ felelQssé valaki? A középkori büntetQjogban miként a modern büntetQgyakorlatban sem vontak felelQsségre mindenkit, aki bqncselekményt követett el, s ennek ellenkezQje is igaz: olyanokat is elítéltek, akiknek semmi közük nem volt a bqntetthez. A felelQs-ség mértékét s ezzel összefüggésben a vádlottra kiszabott büntetés minQségét és mennyiségét különféle szempontok szerint korlátozta a szokás, a jogszabályok vagy az ítélQ bíró kegyelme. A lehetQségek adta mozgástér-ben tekintetbe vették például a cselekmény elQrehaladottságát (vagyis hogy meddig jutott el az illetQ a megvalósításban), valamint a véletlenszerqséget (gondatlanságot), amennyire ez a kor technikai szintjén egyáltalán vizsgálható volt. A büntetQbírói gyakorlatban is elismertek bizonyos enyhítQ, illetQleg súlyosító körülményeket a kategória ilyetén meghatá-rozása és a lehetQségek bármiféle katalogizálása nélkül.

A felelQsség érvényesítésében a középkori büntetQgyakorlat három, alapvetQ felelQsségi elv mentén ítélte meg a cselekményeket. Ezek:
az eredményfelelQsség,
a kollektív felelQsség és
a rendi felelQsség elve.

EredményfelelQsség:
Az eredményfelelQsség voltaképpen kényszerqségbQl elvvé lett gyakorlat.
A középkor bqnüldözésének technikai és tudományos szintjén hosszú ideig értékelhetetlen (mert mérhetetlen) volt a szándékosság és a gondatlanság, netán a szándék intenzitása. A bírák a kézzelfoghatóságot honorálták. Az alanyi bqnösség modern fokozatai lényegében ismeretlenek voltak. A bqnösség mértékét a gondatlanság néhol fölbukkanó tudo-másulvétele mellett - leginkább tárgyi eredményével mérték, s ennek arányában vonták felelQsségre azt, illetve azokat, akiknek a bqnösség közfelfogás szerint beszámított. Az ered-ményfelelQsség jelentQsége a technikai lehetQségek bQvültével, a bizonyítás fejlQdésével, a tudományosság megjelenésével háttérbe szorult, de uralma csak a polgári büntetQjog diadalával tört meg. Még a 18. században is gyakori volt a felmentQ ítélet, ha a vádlott, illetve védQi arra hivatkoztak, hogy "a szándék még nem cselekvés".Ez a felfogás gyakorlatilag kizárta az értékelhetQ bqntettek körébQl a nem materiális bqncselekményeket. A gondatlanság és szándékosság, a kísérlet, elQkészület és befejezett cselekmény közötti különbségek vizsgálata is csak kivételképpen je-lent meg a praxisban


Kollektív felelQsség:
A kollektív felelQsség elve mint a vérségi társadalom kollektív helytállásá-nak sajátos tükrözQdése gyökeresedett meg a középkori büntetQjogban. Ahogyan a vérségi igazságszolgáltatás a sértQ egész rokonságát terhelte meg a felelQsséggel, ahogyan a sértQ csoportjának egészével szemben ra-gadott fegyvert a sértett rokonsága, úgy épült be a középkori jogba az egyetemes helytállás eszméje. Ezt a gyakorlatot a keresztény etikai felfogás, a Biblia felelQsségi eszméje (fiak viselik a büntetést atyjuk bqneiért) is megerQsítette. A kora középkor társadalmi felépítésének igényei is befolyásolták a büntetQjogi felelQsség kiterjesztését a környezetre.
Az etikai és büntetQjogi normák közel álltak egymáshoz, sQt gyakran lefedték egymást, a két szabályozó terrénum szinte szétválaszthatatlan volta bqncselekményért, a bqntettesért való felelQsség sem állt meg a büntetQjogi felelQsség legszorosabb, alanyi értelmezésq határánál.
A bqnért nemcsak az elkövetQ felelt, hanem az a közösség is, amelyik engedte Qt eljutni a bqncselekményig. Fokozta még az igényt a kollektív felelQsségi elv érvénye-sítésére az a praktikus szempont is, hogy a compositio, a megváltásos szisztéma, a vagyoni büntetések rendszerének kiterjedése idQszakában a környezet felelQsségének megállapítása fokozott garanciát jelentett az anyagi igények kielégítésére. A kollektív felelQsség szellemében felelQsségre vonták a családot, a lakókörnyezetet, a falut, néha a várost, késQbb a termelQ egységet (céhet) is.
Uralkodóink már korán korlátozni kezdték a kollektív felelQsséget, de még a 16. században is alkalmazott megoldása volt a bírói gya-korlatnak, szemben a következetes alanyi bqnösség felfogással.


Rendi felelQsség:
A rendi felelQsség a rétegekre tagozódott társadalom természetes velejárója. A privilégiumok rendszerébQl felépülQ társadalom kiváltságoltjainak elemi követelése a szabadságok különbségeinek érzékeltetése a büntetQjogi felelQsségre vonásban is. Ennek ellenére mondható, hogy a bírói gyakorlat tendenciájában igen, egyes ügyeiben azonban nem volt következetes a differenciálás vonatkozásában.
ElsQ uralkodóink törvé-nyeiben éppen úgy elQfordul, mint 17. századi erdélyi törvényhozásunk passzusaiban, hogy a magasabb rendi állású bqnelkövetQt súlyosabb bün-tetéssel sújtotta. Hol a "helytelen példa okán", hol a nagyobb vagyoni büntetések lehetQségeinek felismerése miatt. A 18. századig tartó gyakorlatra sommásan megállapítható, hogy a rendi elv változó értelemmel vétetett igénybe. A rendi helyzet vizsgálata inkább a bíróság illetékességének és hatáskörének megállapítása miatt volt szükséges. Inkább a büntetQjog megkettQzQdésérQl szólhatunk: az ugyanazon cselekményt lefedQ magatartások (például hamispénz verés ) jobbágynál latorságként, nemesnél hqtlenségként minQsíttetett; jobbágyra (vagyon híján) testi büntetésként halál várt, nemesre vagyonvesztés (is). Csak a 18. században, tehát a földbirtokrendszer válságtüneteinek erQsödtekor növekedett meg hirtelen arányaiban a jobbágyok büntetése- minQségileg és mennyiségileg egyaránt. Ekkor lett élesen szembetqnQvé a megkülönböztetés: a nemesre egy sor megalázó büntetés (így például verés, botbüntetés, tömlöc, kaloda, pellengér) nem volt kiszabható.


Beszámítás:
A középkori büntetQ törvénykezésben fokozatosan hódított teret az elkövetQ személyi körülményeinek, lelki állapotának, szándékának, valamint az elkövetés elQrehaladottságának bírói mérlegelése. A beszámítás értékelésére vonatkozó mai bonyolult, gondosan kimunkált garanciális rendszer a középkori büntetQjogból természetesen teljes egészében hiányzott.
Az uralkodó büntetQjogi elvek is (például a kollektív felelQsség) a büntetendQk körének szqkítése helyett inkább a tágítás irányába hatot-tak. Az eredményfelelQsség az enyhítQ szempontok figyelembevételét szinte kizárta, a megállapított bqncselekmény esetén a súlyosítást azonban lehetQvé tette. A vallásetikai felfogás is az enyhítés ellenében hatott, mely a kor büntetQjogi szemléletének alapelemeként kezelte a megtorlást. A bqncselekménnyel megsértett etikai (és jogi) egyensúlyt csak a (sokáig azonos súlyú) viszontsértés állíthatta helyre. A partikuláris jog lehetetlenné tette egységes állásfoglalás, egységes szabályozás, egységes szemlélet elterjedését.

A beszámítás esetei:
Érzékelte, de többértelmqen értékelte a bírói gyakorlat a tébolyodottak helyzetét. Hol enyhébben büntették, mivel "elméje és ítélQképessége gyenge", hol keményebben, "hogy hasonló megnyilatkozásoktól elret-tenjen" .
A részegséget, melyre a perekben gyakran hivatkoztak a vádlottak, olyan tudatzavarként fogták föl, melynek elQidézQje maga a terhelt volt, inkább súlyosbító körülményként ítélték meg tehát.
A korosabb személyek vagy kiskorú gyermekek bqncselekményeirQl megoszlott a bírák vélemé-nye. Nyilvántartások hiányában hosszú ideig megállapíthatatlan volt a kor, azt ránézésre konstatálták Az ítéletekben nagy volt a bizonytalanko-dás a korhatárt illetQen. Azt inkább a bqncselekmény tükrében állapították meg ("fiatal korához képest" súlyos bqnt követett el). Ha figyelembe is vették, erQs a bizonytalankodás, hogy enyhítQ vagy súlyosító tényezQként számítsák-e be.
A végszükségben elkövetett cselekmény már az Articuli Iuris Tavernicalis egy passzusa szerint sem büntetendQ. ElQfordult, hogy a vádlotton kívül esQ okból bekövetkezett bqncselekményt erre tekintettel nem számították be.
A jogos védelem korai megfogalmazását Szent István második dekrétumában olvashatjuk: "ha valaki az ispá-nok közül mást házánál keres halálra és dúlja annak javait... ha azon ispán elesik ott a bajban, feküdjék megtorlatlanul". A Hármaskönyv precíz definícióját adta és körülírta azt a helyzetet, melyben megmenekült a halálos ítélettQl az elkövetQ. A bírói praxis ezt idQnként figyelembe vette, de általános szabályként fogalmazódott meg, hogy a szolgát ura ellen semmiképpen sem illetheti meg a jogos védelemre történQ hivatkozásjoga. A törvény nem tudására, a jogban való tévedésre nem tekintett a középkori bíró, a ténybeli tévedést azonban alkalmanként méltányolta.
Az ítéletre hatással volt az elkövetQ rendi állása. A kényszer és a fenyegetés, to-vábbá a parancs több esetben menlevelet adott az elkövetQnek. Az ölésnél azonban sokszor hivatkoztak a bírák arra, hogy "inkább az Úr parancsára kellett volna figyelmezni" .
Elévülésre általános szabály nem volt, de elvét-ve tekintettel voltak rá az eljáró hatóságok.
Számoltak azonban a bírák az egészségi állapottal, úgymint terhességgel, betegséggel, a sértett egészségi állapotával, a bírói eljárásból következQ egészségi állapottal, a családi körülményekkel.
Az akták tanúsága szerint az elsQ ízben történt elkövetés gyakran alkalmat adott a bírónak a javulás érdekében az enyhébb ítéletre vagy a kegyelemre.


Az elkövetés körülményei:
A középkori jogban kialakultak sajátos, a bírói méltányosságon alapuló s az elkövetQ javulásának kedvezQ intézmények is.
A sértQ atyafiainak módjában állott jótállni a kisebb bqnt elkövetQ ro-konukért, akit ennek alapján nem ítéltek el. (Pontosabban az ítéletet fel-tételesen felfüggesztették. Ennek árnya mindvégig fölötte lebegett a jö-vQben. A bírónak (fQként az Úri szék földes-urának) bírói hatalma keretében lehetQsége volt kisebb bqnök elkövetQit nevelQ célzattal kegyelemben részesíteni.
A sértett megbocsátása több esetben alkalmat adott a büntetés elengedésére vagy kiváltására (valamilyen megkövetQ jellegq büntetéssel történQ felváltására).
Bizonyos feloldó ak-tusok is büntetlenséget hozhattak a vádlottra (példának okáért a házassági köteléken kívüli paráznaságot az utóbb megkötött házasság "igazolhatta").


Súlyosbító körülmények:
Az enyhítQ körülményeket a fentiek szellemében kis kivétellel a 18-19. századi gyakorlat kezdte beépíteni a praxisba. A súlyosbító körülmények azonban már a kezdetektQl jelen vannak.

Ezek között a középkor legjellemzQbbjei:
a titkosság,
a csoportos elkövetés és a
visszaesés.

Titkosság:
A rablás (ahol szemtQl szemben álltak fegyve-resek egymással) elfogadhatóbb és enyhébb volt a kor praxisa számára, mint a lopás, mely ellen alig tudott a becsületes harcos védekezni.

Csoportos elkövetés:
A többek által, csoportosan elkövetett támadás természetesen jóval veszélyesebbnek és becstelenebbnek tartatott, mint a párharcra menQ fegyveres ag-resszió.

Visszaesés:
A visszaesés Szent István törvényeiben többszörösen értékelt kategória. A "különös visszaesés" esetei ezek, mert a többször egymás után elkövetett azonos cselekményt büntették három fokozatban egyre súlyo-sabban (így ítélték meg a szolgálóval történQ paráználkodást és a tolvaj-lást).
Az ún. általános visszaesést (vagyis az elkövetett cselekményre te-kintet nélküli bqnismétlést) törvényeink nem definiálták, aminek töb-bek között oka a nyilvántartás megoldhatatlansága is.





Stádiumok:
A tett megítélésében néha jelentQsége volt annak is, meddig jutott el az elkövetQ a tett megvalósításában. A bqncselekmény elkö-vetési stádiumaira fQként a legsúlyosabb bqncselekmények esetében lehe-tett és volt figyelemmel a jogalkotás és a törvénykezési praxis.
A bqncselekménnyel fenyegetést egyetlen esetben büntették: a gyújtogatás kilátásba helyezésekor. Az elQkészületi cselekmény az eredményfelelQsségi konstruk-cióban ugyancsak nehezen megragadható.
Azzal, hogy kezdetben azonos volt a büntetése a befejezett cselekménnyel, érzékelhetjük a korabeli jogtudók megítélését a kísérlet veszélyességének mérlegelésénél. A késQbbi enyhülés (büntetése csupán fél vérdíj lett) is csak arra utal, hogy minQségében egyeztek az ölés súlyával, a fél díjjal a mennyiségi kü-lönbséget próbálták meg kifejezi. A kísérlet intézményének elterjedése és árnyalása ugyancsak a 18. századra maradt.











































28. A tett a feudális büntetQjogban


Számos bqncselekményt nem definiáltak, csak megne-veztek, megint másokat ötletszerqen részleteztek, hosszadalmasan kö-rülírtak. Rendszert találni a büntetQjogban alig lehet. A bqncselekmény-típusok kialakítása azt az átmeneti állapotot jelzi, melyben az állam meg-tette az elsQ lépéseket a büntetQjog államosítása felé, majd évszázadokon át folytatta harcát a kizárólagosság megteremtéséért.

A tett az Árpád-kor büntetQjogában:
Ennek megfelelQen, más európai népek büntetQjogi fejlQdésének megfelelQen a büntetendQnek ítélt magatartások között határozottan el-különült az ún. közbqncselekmények (delictum publicum) csoportja. Az állam (a király, a hatalmasok) által legsúlyosabbnak vélt bqncselekmények fQként az új intézmények, a király, az állam, a hqbéri társadalom ellen irányultak. A hqtlenség, a felségsértés mellett a hivatali bqntette-ket (ispánok, bírák kötelezettségmulasztásait) is ide sorolták. A bqntettek ilyetén csoportosításának alapját a patrimoniális szemlélet adja meg mely az egész államot a király tulajdonaként fogja fel, s mely minden egyes állam elleni cselekményt a személyét sértQ magatartással azonosít. A bqncselekmény elkövetQi a király iránti köteles hqséget szegték meg, vele fordultak szembe, "felségsértést" követtek el.
Ezekkel szemben a bqncselekmények másik nagy körének szankcionálására az állam nem jelentette be még büntetQ igényét. A magán-bqncselekmények (delictum privatum), a magánosok közötti villongások, konfliktusok megoldása a magánszféra részeként volt lehetséges. Az állam legfeljebb asszisztenciát biztosított hozzá (bíróállítás), de a fellépés a sertQvel szemben, az eljárás kezdeményezése, a bizonyítás, az egyezkedés és megállapodás, a végrehajtás egyformán a sértett vagy nemzetségének dolga volt. Az emberölés, a test sérelmére elkövetett cselekmények, a vagyon elleni bqntettek a magán igazságszolgáltatás tárgyai voltak.
A közbqncselekmények és a magánbqncselekmények között képzQdött még egy jellegzetes bqncselekményi osztály, melyet az egyház szabályozása, illetQleg szankcionáló tevékenysége fqzött egybe. A bqntettek meghatározásánál az egyházi törvénykezés, illetQleg az erkölcsi szabályoknak jogszabálykénti megfogalmazása a rendezQ elv. Eszerint egyfelQl az egyházi szabályok, szokások és a hívQ élet rendjének megsértése, másfelQl az erkölcsileg súlyosan kárhoztatandó cselekmények (hamis eskü, hamispénz-verés. hamis mértékhasználat, hamis vád stb.) tartoztak ide. Az egyházi megítéléssel kapcsolatos bqncselekmények szankcionálásának kérdése már nem a magán-igazságszolgáltatás terrénumába esett. Az egyház a lehetQségekhez mérten következetesen fellépett e vétkek ellen, s jelentQs társadalmi szerepvállalása, az állammal történt egybeolvadása jellegében közelítette e cselekményeket az "állami" vagy közbqncselekmények köréhez. Jellegüknél fogva nem soroltak be a felséget sértQ, hqtlenségi cselekmények közé.

A tett a 15.-16. századi jogfejlQdésben:
A patrimoniális felfogás elbomlása s helyébe a királyi hatalom közjo-giasulása a bqncselekmények átrendezQdését idézte elQ. Egyrészt az állam egyre erQteljesebb szabályozási igénye felbomlasztotta a fentebb elQsorolt kategóriákat, s egészen új megközelítéseket hozott a bqncselekmények el-rendezésében és definiálásában. Másrészt a magán-igazságszolgáltatás területe összezsugorodott, az egyház a büntetQjogi szerepléstQl visszahú-zódott, a korábban jelentéktelennek vagy csak erkölcsi vétségnek minQ-sített cselekmények elsQrangú, állami érdeket súlyosan sértQ bqntettekké avanzsáltak. Minthogy elméleti osztályozásnak nyoma sem volt, a kor jogászai a bqncselekményeket a lehetQ legkézenfekvQbb összefüggés felQl csoportosították: a rájuk kiszabandó büntetések oldaláról.







29. Bqncselekmények típusai, csoportosításuk

A bqncselekmények 15.-16. századi csoportosítás:
A patrimoniális felfogás elbomlása s helyébe a királyi hatalom közjo-giasulása a bqncselekmények átrendezQdését idézte elQ. Egyrészt az állam egyre erQteljesebb szabályozási igénye felbomlasztotta a fentebb elQsorolt kategóriákat, s egészen új megközelítéseket hozott a bqncselekmények el-rendezésében és definiálásában. Másrészt a magán-igazságszolgáltatás területe összezsugorodott, az egyház a büntetQjogi szerepléstQl visszahú-zódott, a korábban jelentéktelennek vagy csak erkölcsi vétségnek minQ-sített cselekmények elsQrangú, állami érdeket súlyosan sértQ bqntettekké avanzsáltak. Minthogy elméleti osztályozásnak nyoma sem volt, a kor jogászai a bqncselekményeket a lehetQ legkézenfekvQbb összefüggés felQl csoportosították: a rájuk kiszabandó büntetések oldaláról.

1. FQ és jószágvesztéssel fenyegetett cselekmények:
FQ- és jószágvesztés a büntetése a hqtlenség bqnében (nota infidelitatis) marasztaltaknak. A hqtlenség rendkívül szerteágazó s logikailag egymáshoz alig kapcsolódó (tulajdonképpen aktuális fontosságuknál és súlyuk-nál fogva e körbe sorolt) tényállásait a büntetés fogja össze, melyek lé-nyege a teljes vagyonvesztés, tekintet nélkül a fQvesztéstQl megkímélQ kegyelme. A jószágok a királyi kincstárra háramlottak, s csak a hqtlenség bqntettének elkövetése elQtt született gyermekek juthattak belQle osztályrészhez. A fiscus ezt követQen szabadon rendelkezhetett a va-gyonnal, újabb adományok tárgya lehetett.
A nota infidelitatis körébe tartozó cselekmények a Tripartitum rend-szerezése szerint:
a felségsértés :a király életére, személyére, tartózkodási helyére törés
az ország elleni bqncselekmények: alkotmány, király és koro-na közhatalma ellen támadás, az ország békéjének idegen zsoldosokkal történQ felforgatása, a végvárak feladása, fegyver és élelmiszer szállítása ellenségnek, a szabad menlevelek megsértése
eretnekség, hamisítás: hamis oklevél, pénz, pecsét készítése, felhasználása, forgalmazása
hatóságok elleni cselekmények: nagybírák megölése, bántalmazása, megsebesítése, elfo-gása, pereskedQk, országgyqlésbe tartók feltartóztatása, megölése, királyi emberek vagy hiteles helyi személyek megölése, megverése, megsebesí-tés
többféle magánszemély elleni cselekmény: rokongyilkosság, vérfertQzés, nemi erQszak, tagcsonkítás, szemkivájás
magánosok vagyona elleni jelentQsebb bqntettek: majorok, falvak nyilvánvaló felgyújtása, honfi várának kézre kerítése

2. A fQbenjáró ítélet alá esQ cselekmények:
A fQbenjáró ítélet (sententia capitalis, fQ- vagy jószágvesztés) lényege a vagylagosság volt. E körbe tartoztak azok a bqncselekmények, melyek súlyukat tekintve enyhébbnek minQsültek a hqtlenség eseteinél, ennél-fogva a büntetés bizonyos korlátok között a felek megállapodásától volt függQvé tehetQ. A kiszabott halálos ítélet végrehajtása helyett a sértett fél dönthetett a vagyoni kiegyezés mellett. Ha azonban a sértett sem a vagyoni megváltás kérdésében nem tudott megegyezésre jutni, sem a halálos ítéletet nem hajtotta végre, automatikus jószágvesztés következett be. A jószág ilyenkor nem a kincs-tárra szállt, hanem kétharmada a bírót illette, egyharmada a sértettet. Az elítélt fiai és osztályostársai a birtokokat közbecsq értéken visszaválthatták.

A fQbenjáró ítélet alapvetQen az ún. nagyobb hatalmaskodást (actus maioris potentiae) szankcionálta. A nagyobb hatalmaskodás esetei a nemes házának megrohanása, nemes birtokainak elfoglalása, nemes letartózta-tása, megsebesítése, megverése és végül megölése voltak (1486:15. tc.).
A hatalmaskodás körébQl kivált ún. kisebb hatalmaskodás (actus mi-noris potentia) a jelentéktelenebb zavargások, kisebb birtokfoglalások, enyhébb erQszaktételek körét körvonalazta, melynek büntetése a fél vérdíj volt.
A legsúlyosabb, nemesek által elkövetett közbqncselekmények palet-táját tovább bQvítve említi a Hármaskönyv: "Úgymint a szándékos gyilkos-ság, favak felgyújtása, tolvajság, rablás vagy haramiaság, sQt az erQszakos paráznaság is, melyek esetében "a nemesség tisztességét, czimét és szabadsá-gát mindenki elveszti". E testi büntetéssel sújtott bqnesetek elkövetQi (publici malefactores) a bqnesetek mindegyikében a felperesi perképességüktQl is megfosztattak, s a gyakorlat még a király kegyelmezési jogát is korlátozta.
A közrend és közbiztonság ellen támadó nyilvános gonosztevQk bqneiért halálbüntetés járt. A nyilvános bqncselekmények (casus criminales) elkövetQi köre zömében vagyontalan tettesek közül került ki, ami a vagylagos érvényesítést (jószágvesztés) kizárta.

3. A fejváltsági ítélettel járó cselekmények:
A fejváltság (emenda capitis) eredetileg az egyháziak, a nQk és a felperes atyafiai elleni halálos ítélet tilalmából növekedett ki. Ebben az esetben a bíróság már eleve a fQbenjáró ítélet vagyoni oldaláról rendelkezett, s ún. fejváltsági ítéletet hozott. Eszerint a felperest elQször megillette az elítéli vérdíja, majd a fennmaradt jószágokon egyharmad-kétharmad arányban osztozott a bíróval. KésQbb a fejváltság kiszabása a bíró megítélésétQl függQen lehetséges volt valamennyi fQvesztésre szóló ítélettel szemben. E büntetésben a vérdíj összeolvadt a jószágvesztéssel.

4. Egyszerq ítélettel járó cselekmények:
Az ítéletek újabb fajtájaként ismerte a középkori magyar jog az "egyszerq ítéleteket" vagy kisebb ítéleteket (sententia minor), amelyek csak a fejváltságnak felére , továbbá a felperes által a keresetben megjelölt károk megtérítését tartalmazzák.


5. Infámiát érdemlQ cselekmények:
A becstelenség (infamia) büntetése az elítélt becsületének és joggal kap-csolatos "képességeinek" elvesztésével volt egyenlQ. Az illetQ továbbiak-ban nem rendelkezett hivatalviselési alkalmassággal, nem indíthatott pert és nem léphetett föl tanúként, megszqnt öröklési képessége is.
A becstelenséget kiváltó bqntettek java része a becsületbe és tisztesség-be ütközQ magatartás volt:
hamisan esküvQk (ludasok),
a szerzQdésszegQk,
a hamis okleveleket készítQk,
az álorcás személyek (personae larvatae),
a gyámoltak vagyonának hqtlen kezelQi,
a vértagadók (proditores fraterni sanguinis),
a lovagi becsületbíróságon becsületszó alatt tett ígé-retük meg nem tartásáért elmarasztaltak,
bírónak hivatásában megsértQi
megvesztegetQk szenvedték e büntetést

6. Pervesztéssel és nyelvváltsággal járó cselekmények:
Pervesztés és nyelvváltság szankcionálta az oktalan és hamis pereskedést. A patvarkodás (jogtalan perlekedés) a perszabályok szándékolt áthá-gása, s büntetése a per elvesztése mellett a vérdíj megfizetése is. A hamis vád, a becsületsértés és rágalmazás, a kisebb perbeli vétségek, indoko-latlan perelhúzás a folyamatban volt per leszállását, pénzbírságot eredmé-nyeztek.
Ez utóbbit nyelvváltságnak (emenda linguae) is nevezték, mint-hogy annak kifizetéséig elvesztette perképességét (mintegy megbénították a nyelvét).


A bqncselekmények csoportosítása a 18-19.században:
Az ítélkezés körében a 18-19. században egy újnak tqnQ osztályozó szempont is elterjedt: az ügyek logikájának megfelelQen alakultak a ro-kon ügyek , melyek a sértett érdek köré épültek ki. Az ilyen tényállás cso-portok kialakulását segítene a 18-19. század egyre igényesebb büntetQ-gyakorlata, mely már nem csak a fQ vonalakra, de az árnyalatokra is fi-gyelni kívánt. Ez pedig a hasonló cselekmények párhuzamba állítását, összehasonlítását igényelte. Leggyakoribbak az államot (a közt, a polgá-ri társaságot) sértQ, az alattvalók életét és tagjait illetQ (emberölés, testi sértés stb.), a vagyon elleni cselekmények, a szexuális bqncselekmények, a közösségre veszély hozása és a vallás elleni bqncselekmények voltak.



1. Közjóra veszélyes cselekmények:
A közre, a társaságra, a közjóra veszélyes cselekmények az uralkodó és az állam biztonságával és tekintélyével kapcsolatban álló, lényegében állam ellenes bqntettek körét jelentették. Ide tartozott a felségsértés, a hqtlenség, a béketörés, a nyilvános erQszak, közvagyon elsikkasztása, a közva-gyonból történQ lopás, s a hivatalos hatalommal törté-nQ visszaélés

2. Emberölés:
Az emberölés(homicidium), melynek száma a 18. században folya-matos emelkedést mutat, felölelte a szándékos emberölés, a véletlen és gondatlan emberölést és a szük-séges emberölést, mely már a jogos védelem, valamint a praeter intentionem (szándékon túli) cselekmények kidolgozása irányá-ba mutat.
Az emberölés legtágabb kategóriáján belül elhatárolták egymástól az öngyilkosságot, a legsúlyosabb büntetésre méltónak talált, különös kegyetlenséggel, aljas célból elkövetett gyilkosságot, s a rabló-gyilkosságot, valamint az ún. egyszerq emberölést. Az emberölés egyszerq esetei között megkülönböztették a minQsített és a közönséges gyilkos-ságot. MinQsített (súlyosabban büntetendQ) esetek voltak a rokongyilkosság esetei, vagyis a férj a feleség, a testvér, az apa, gyerek megölése
Mária Terézia 1752-ben tiltotta meg a párbajt, s a viadalból eredQ ölést halállal rendelte büntetni. A reformkorra vált általánossá a magzatelhajtás, a magtalanítás, s a gyermekkitétel gyilkosságkénti minQsítése. Az emberölés köre mellett épült ki a bántalmazások, testi sértések bqncse-lekményi meghatározása.

3. Vagyonkárosító cselekmények.
A vagyon mindenütt természetes célpontja a bqnözQknek. A leggyakoribb perek így a magánvagyont megkárosító cselekmények számtalan változata miatt indított eljárások voltak.
Az egyszerq lopás leggyakoribb válfajai az állatlopás, terménylopás, ingóságok eltolvajlása, pénzlopás, betöréses lopás (pince-, ház- és boltfeltörés), templomi lopás voltak.
MinQsített esetként tartották számon a visszaesQként, elQre eltökélt szándékkal, felfegyverkezve, házba behatolva, a titokban és az éjjel elkövetett lopást, valamint a lopás rokon cselek-ményeként számon tartott rablást s útonállást.

4. Gyújtogatás:
A középkor egyik legveszedelmesebb eleme volt a tqz. Nem véletlen, hogy a tqzokozás, gyújtogatás mint a közre fokozattan veszélyes cselekmény súlyos szankciót vont maga után. Még a tqzzel való puszta fenyegetést is büntették.

5. Szexuális bqncselekmények:
A szexualitással kapcsolatos bqncselekmények szankcionálása a tízparancsolatból folyón a 17. századig rendkívül fontos helyet foglalt el a törvényszéki gyakorlatban. A 18-19. században az ítéletek ugyan enyhültek - a cselekmények száma azonban alig csökkent.
A központi tényállás a pa-ráznaság volt, e köré épültek ki az egyes bqncselekmények: a megszeplQsítés, a nQsparáznaság vagy házasságtörési, az ágyasság, a kurválkodás, a kerítés, a többnejqség, a vérfertQzés,
a nemi erQszak, végül a sodomia (állattal való fajta-lankodás), s régi tradíció maradványaként a nQrablás.

6. Vallással kapcsolatos bqncselekmények:
A 18-19. századra leegyszerqsödött a vallással kapcsolatos ügyek köre. Részben a direkt jogszabályi megfogalmazások visszavonása, részben az egyház büntetQjogi visszahúzódása, részben pedig a valláspolitikai viszonyok lényeges megváltozása miatt. A legtipikusabb bqncselekményeknek az istenkáromlás és káromkodás, a hitehagyás, az eretnekség, egyházsértés, varázslás és jövendQmondás, boszorkányság, bqbájosság és ördöngösség volt tekinthetQ.






30. Középkori büntetés-végrehajtás, középkori büntetések


BÜNTETÉS VÉGREHAJTÁS:
A büntetések végrehajtása a büntetQjog ura és szolgája egyszerre. Ura, mert a büntetQjog az egész büntetési rendszer elQíráshalommá és papírrendelkezésekké válik, jól szerve-zett végrehajtás nélkül. A végrehajtás realizálja a büntetQjog (ezen belül a büntetések) kitqzött céljait, s ugyanígy képes meg is hiúsítani azokat.
Szolgája pedig a büntetések végrehajtása a büntetQjognak azért, mert önálló életet nem élhet, egész létében hozzátapad, mqködését, elméletét, elveit és lehetQségeit a büntetQjog célkitzqzéseihez kell szabnia. A büntetések végrehajtásának jellegét tehát az határozza meg leginkább, hogy milyen elképzelések jegyében születnek a szentenciák.

ElQbb a büntetés-végrehajtás lehetQségeit felmérve a bünte-tési rendszer mqködését tervezték meg, s csak utóbb az egyes bqntettek-rQl és vétségekrQl szóló büntetQtörvény büntetési tételeit.
A középkori büntetQjog szankciórendszere nemi volt tisztázott. (A büntetQjog jogágazatiságának létrejöttéig a jogrendszer, különféle, egymással összegabalyodó magánjogi és közjogi normák rendszertelen halmaza).
Nemcsak a büntetQ- és magánjogi szankciók viszo-nya tisztázatlan, de a bqncselekmények és a büntetések, a fQ- és mellék-büntetések kapcsolata is állandóan változott. Ugyanarra a cselekményre a dekretális jogalkotás rövid idQközönként eltérQ súlyú szankciót szabott, esetenként még egyazon uralkodó alatt is. Ennél is lényegesebbek azonban az egyidejqleg, de térbeli különbséggel jelentkezQ eltérése-ket.
A fQbüntetések mellett a jogrendszerben megjelentek ugyan már a tiszta mel-lékbüntetések is, kapcsolatuk azonban a fQbüntetéssel következetlen, eseti. (Ilyenek voltak a vagyoni büntetések vagy például a Szent István törvénykönyveiben többször fölbukkanó böjt.)
Maga a fQbüntetés sem volt egynemq. A büntetések egyszerre több funkciót tömörítettek. A halálbüntetés például a végrehajtás nemétQl függQen az élet puszta elvétele mellett becsületvesztést, megaláztatást is jelenthetett; s a különösen sanyargató executio következtében rendkívül fájdalmas testi büntetést is.
A büntetés formájának, terjedelmének alakulását döntQen befolyásolta a tudományos büntetQteória hiánya. Úgy is fogalmaz-hatnánk: a középkorban az idevágó elméleti munkásság megszakadt. Az antik büntetési elméleteket követQen, a középkori jogi ideológia nem tett lépéseket a büntetés koncepciózus megalapozására. A feudalizmus utolsó évszázadaitól eltekintve, amikor is az új polgári rend képviselQi szak-mai érvelésre kényszerítették a feudális jogfelfogás védelmezQit, a bünte-tési célokról nem született tudományos igényq elméleti munka. A bün-tetés megokolásában transzcendentális érvekhez folyamodtak a jogtu-dók.
A korszak (azóta is egyedülálló) sajátossága az elmélet és a gyakorlat egysége volt. Másként: némi kivételtQl eltekintve, amit a vallásetika héza-gos útmutatása jelentett, a gyakorlat termelte ki azt a néhány szokást (túl-zás lenne talán elvnek mondani), amelyeket az utókor szakirodalma hosszú ideig a büntetQjogot és a büntetés-végrehajtást befolyásoló prin-cípiumokként értékeit.

A középkort az ököljog uralmának szokták tekinteni. A jog és igazság leggyakrabban az erQsebb mellett állott, érthetQen érdeke fqzQdött tehát mindenkinek a gyQzelemhez, mely itt és ekkor fegyveres diadalt tételezett.
Jobbágyot, nemest egyaránt tizedelQ események is jellemzik a kort. Városok, tartományok pusztultak el a fekete haláltól, a pestisjárványoktól; országok néptelenedtek el egy-egy nagyobb európai háború nyomán, tízezrek veszítették életüket keresztes hadjáratokban. A könyörtelen élet szívóssá és kíméletlenné tette a középkor emberét, megszokottá a vért és szenvedés.
Ebben a környezetben ítélt a bíró, s itt kell megvalósítania el-képzelését: "megfelelQ" szankcióval visszariasztani a bqnözéstQl a társa-dalmat. Természetes, hogy a bqnhQdésnek keményebbnek kell lennie a megszokottan" kijutó szenvedésnél, így természetes, hogy a könyörtelen véres mindennapok könyörtelen, véres végrehajtást követeltek.

Ugyanez a megállapítás érvényes a középkori büntetés-végrehajtás differenc-iáltságára. Egy vertikálisan és horizontálisan tagolt, rendi elQjogokra épü-lQ társadalom és jogrendszere magában hordja a végrehajtás különbözQségét is. Így például, míg a városi polgár elfogadott büntetése a tömlöc és az árestom, a szabadságvesztés-büntetés kiterjesztéséért az államhatalomnak még a 18-19. században is szívós harcot kellett folytatnia a nemesség ellenállásával szemben. A botbüntetés, a verés a szegény-nép privilégiuma volt; a kerékbetörés, karózás, megkampózás kis kivételtQl eltekintve ugyancsak a szegényebb sorsú elkövetQk jussa. Az uralkodó osztály tagjainak kijárt a becstelenséget nem vonzó pallos általi kivégzés, büntetését számos esetben vagyonán megvehette.

Az információáramlás csatornái ez idQ tájt meglehetQsen szqkre sza-bottak voltak. Az államnak azonban érdeke a jogismeret terjesztése és bQvítése, amit a kor szintjén konkrét esetekben közvetíthet. Kénytelen a nyilvánosság eszközéhez nyúlni amely a feudalizmusban nem más, mint a meggyQzés lehetQsége, egy példázat a bqncselekményért következetesen elnyert büntetés igazságosságáról és keménységérQl. A végrehajtás a szankciók majd minden neménél a nyilvánosság követelményeihez igazodott. A vásárokkal, ünnepekkel, búcsúkkal egybekötött kivégzések esetében dön-tQen az elrettentés dominált.

A korabeli életfelfogás és a halál vallásos misztériumának kapcsolata sajátos eredményre vezetett: a halál a megtisztulás és megváltás jelképeként fantasztikus katarzisokig korbácsolta a szenvedélyt. A halálfélelem legyQzésének és a halál ünneplésének színjátékán túl a nyilvános végrehajtás egyben közönséges vásári mulatság is. A tömegek közönséges és durva élvezete a vérpad minden esemé-nye: a feudalizmus cirkuszi játékai.
A feudalizmus évszázadai a büntetés-végrehajtásnak ezernyi árnyalatát munkálták ki, melyek a fentebbi általános érvényq jellemzQ-kön kívül esetenként ragadhatók meg, s helytelen lenne automatikusan általánosítani Qket a feudalizmus egészére.

A polgárság világi ideológiája, a felvilágosodás lényeges változásokat idézett elQ a büntetési rendszerben, némileg a büntetés-végrehajtásban is. A 18. században sajátos kettQsség jellemezte a büntetQgyakorlatot vi-lágszerte csakúgy, mint hazánkban: egyfelQl az abszolút hatalom érdekei-nek és a feudális társadalomnak a védelmezésében hajlandó volt a legke-ményebb büntetQeszközökhöz nyúlni, másfelQl tagadhatatlan a felvilá-gosodás humanista követeléseinek érvényesülése. A halálbüntetés, a testi büntetések, tortúrák, megszégyenítQ szankcióelemek és végrehajtás el-len fellépQ politikusok és mozgalmak hatására módosultak a büntetési gyakorlat és a büntetés-végrehajtás jellemzQi, némi elmozdulás figyelhetQ meg a kevésbé embertelen büntetési nemek irányába.


A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSÁNAK GYAKORLATA :
A belsQ önkormányzásra támaszkodó nemzet-ségi társadalom hosszú ideig nem rendelkezett olyan közösségeken felülálló hatalmi szervvel, amely a csoportok egymás közötti viszonyaiban ítélkezhetett volna, külsQ támadásokkal szemben az egyetlen megoldás a nemzetség önvédelme, önmaga általi bíráskodása maradt: a bosszú, a háború. A korai társadalmaknak ez az ösztönös, természetes reakciója volt hivatott helyettesíteni a büntetQhatalom jelenlétét.
A bosszú igazságos és kötelezQ volt, végrehajtásában az egész csoport részt vett, és megfordítva: a sértQ egész nemzetsége állotta a bosszút, a sértés következményét. A kollektív felelQsségre vonás és felelQsségvállalás ugyanazon tQrQl fakadt, mint a közösség belsQ igazságszolgáltatása: a csoportösszetartó erQ terméke volt.
A nemzetségi igazságszolgáltatás a társadalom legfQbb összetartó ere-jén, az érdekközösségen nyugodott; jellemzQi pedig ebbQl eredQen a kol-lektív helytállás, a kollektív ítélkezés és a kollektív végrehajtás. A megle-hetQsen egyszerq, a csoportokon belüli megszégyenítés, a csoportból kiközösítés és a csoportközi megtorlás hármasára építkezQ "büntetési" szisztéma a kezdetleges körülmények között tökéletesen kielégítette az igazságvédelem és a közösségoltalmazás igényeit.

A változást a gazdálkodás módszerek fejlQdése hozta. Az új termelési eljárások, a természet fokozottabb ellenQrzése, a kisebb fokú egymásra- utaltság, a vagyonosodás fellazította az összetartó erQt, meggyengítette a csoporttudatot. Egyéb társadalmi következmények mellett a büntetések minQsége és összetétele is átalakult. A kiközösítés immár nem jelentett kemény szankciót, hiszen a gazdálkodás fejlQdése lehetQvé tette az életben maradást a csoporton kívül is. A tulajdon kialakulásával, az elsajátít-ható javak gyarapodtával szaporodtak a vagyon elleni cselekmények is, amiket már nem foghatott vissza a csoportkohézió ereje.
Ezzel egy idQben, az anyagi különbségek kialakultával, az ellátás javu-lásával, a kommunisztikus vonások fellazulásával erQsen lecsökkent a kö-zösség iránt érzett elkötelezettség tudata is. A közösségek egyre kevésbé voltak hajlandók viselni a sértQ tettének következményeit, vonakodtak megfelelni a kollektív fizikai helytállás utóhatásainak. Hajlottak arra, hogy egyes esetekben a közösségi felelQsségvállalást az egyéni felelQsség irá-nyába tolják el, s azon belül is, a fizikai elégtételadásról mindinkább át-térjenek a vagyoni kárpótlásra. Ha a sértQnek megfelelQ vagyona volt, a kö-zösség hozzájárulása a felelQsség viseléséhez tovább korlátozódott.

Új büntetések jelentek meg tehát: a kiközösítést fokozatosan felvál-totta a végrehajtott halálbüntetés. Egyes népeknél a papok által teljesített szakrális áldozat formájában, másutt a kivégzés közösségi foganatosításá-ban. Közösségen belül s kívül egyaránt elterjedt a vagyoni kárpótlás gon-dolata. Az idegen közösségek irányában elQtérbe került a tárgyalásos megoldás, amit messzemenQen elQsegített a vérségi közösségek fölött megjelenQ politikai szervezet, a törzs és törzsszövetség kialakulása.


Az állam új megoldásai:
A keresztény állam megalapítása után további változások következtek.
Ezek jellegét döntQen befolyásolta az állam létérdeke, vagyis a viszonyla-gos békesség megteremtése az általa ellenQrzött területeken, az alattvalók (termelQk, adózók) pusztításának korlátozása, a bosszú határainak beszq-kítése, a más államok elleni erQ-összpontosítás fokozását. A gazdaságilag és jogilag rétegzett társadalmak kialakulásakor a hatalom új szervezete mindenfelé alapvetQen a nemzetségi hagyományokra támaszkodva építette ki büntetési rendszerét. A rabszolgatartó és (az Qsközösség után nyomban feudális útra lépQ) hqbéri államok büntetései hosszú idQn ke-resztül magukon viselték az Qsi jegyeket. A használható, elfogadható in-tézményeket az államhatalom szinte változtatás nélkül beépítette a bün-tetQjogi megoldások közé.
Így például jóformán módosítás nélkül került át a kiközösítés az új társadalmak jogába. A számqzés döntQen politikai formája és a többnyire közönséges gonosztevQk ellen alkalmazott közbé-kevesztés, proskribálás végrehajtásában különbözött csak a korábbi gya-korlattól. Amíg például korábban a természet hajtotta végre a halálos íté-letet, a közbékevesztettnél ezt a társadalomra bízták.
A korai keresztény állam igazságszolgáltatása elQtt legkevesebb három olyan feladat állott, amelyek megvalósítása tulajdonképpen meghaladta akkori lehetQségeit:
A megszqnt csoportösszetartozás-tudat helyébe (mely a társadalmon belül eddig hatékonyan akadályozta a közösségre veszélyes cselekmények el-követését) valami mást kellett állítani. Ha eltekintünk a vallásos ideológia csöppet sem lényegtelen szerepétQl, az államnak csupán büntetQjogi eszközök, fegyveres erQszak állott rendelkezésére.
A kohéziópótlás mellett az igazságszolgáltatásnak addig nem létezQ problémákat is meg kellett oldania, melyekhez természetszerqleg megoldási modellje sem lehetett. A magántulajdon kialakulásával egyidejqleg központi feladattá lett a birtoklás védelme. A fejlettebb gazdasági viszo-nyok pedig a sértések új körét nyitották meg: a vagyon, az új típusú tulajdon elleni támadásokat.
Végül pedig az állam tekintélyének speciális oltalma elsQ helyre került a büntetQjog értékrendjében. Az állam az uralkodó hatalmi elit erQszak-szerve, mely a politika által jogosítottak érdekeit egész mqködésével biz-tosítja, a társadalmi rendet fenntartja, s egyben a termelés legfQbb szervezQje. Kulcskérdés tehát szilárdságának, feltétlen tekintélyének bármilyen körülmények közötti fenntartása. MegsértQivel szemben a legkemé-nyebb eszközökkel lépett föl.











KÖZÉPKORI BÜNTETÉSEK:
Ebben a helyzetben a büntetések (s az egész büntetQjog) óhatatlanul az egyre nagyobb számban alkalmazott és egyre súlyosabb büntetések irányába sodródott.

Halálbüntetés:
Úgynevezett rendes büntetési nemmé (poena ordinaria) vált a halálbüntetés, amely abban a tekintetben hasonlatos volt a mai szabadságvesz-tés-büntetéshez, hogy a bqnök közötti differenciálást a kivégzések egyre súlyosabb fokozataival fejezték ki.
Napjaink fogházaihoz, börtöneihez, fegyházaihoz hasonlóan ismerték az "egyszerq" halálbüntetést, amely csu-pán az élet elvételére szorítkozott (akasztás, lefejezés).
Ezen belül is mu-tatkozott már némi különbség, differenciáltak a dehonesztáló és a tisztességet nem érintQ halál között. A nemesek becsületes büntetése a lefejezés volt.
A jelentQs gonosztevQk büntetése az úgynevezett minQsített halálbüntetés. Ezek nagy fizikai fájdalommal járó, "lassú" kivégzések, mint a ke-rékbetörés, karóba húzás, felnégyelés, megégetés. Ha különösen kegyet-len módon akartak a bírák elbánni az elítélttel, elrendelhették a minQsített végrehajtást: a halálos ítélet foganatosítását megelQzQen súlyos kínzások-kal, tüzes vassal sütögetéssel, bQrbQl szíjhasítással, sebzésekkel vagy testcsonkítással (kéz, ujj, fül, nyelv, orr, ajak levágásával) tetézhették a kivégzés fájdalmait.
Olykor az ellenkezQje is elQfordulhatott: kegye-lembQl dönthettek úgy a bírák, hogy a minQsített kivégzés elején gyors halált haljon az elítélt. Ez esetben a hóhérnak erre utasítást adtak, néha azzal, a záradékkal, hogy a delikvens korai halálát a nézQsereg nem vehe-ti észre.

Testi büntetés, vagyoni büntetés, megszégyenítés:
A tálió nyomán elterjedt testcsonkító büntetések voltak a leginkább használatosak.
A sértés megváltásából, a kompozícióból bontakozott ki a vagyoni büntetés: a teljes vagy részleges vagyonvesztés, a pénzbüntetés.
A zártabb közösségek bevett szankciója volt a megszégyenítés.

Szabadságvesztés-büntetések:
Nem túl nagy számban, de elQfordult a tömlöcözés (a szabadságvesztés), a városokban gyakrabban, mint a nemesi jog terrénumában.
Bizonyos nyomokban tovább élt a számqzés és levelesítés (törvényen kívül helyezés).
A szabadságvesztés-büntetés mai értelméhez közelítQ végrehajtás nem lehetett s nem is volt a feudalizmusban a büntetési rendszer integráns ré-sze. A szabadság értéke a társadalom legnagyobb része számára viszonylagos volt; a röghöz kötött, robotoltatott jobbágy számára egyenesen semmitmondó. A nemes büntetéséhez pedig rendelkezésre állott egy sor egyéb célravezetQ megoldás a vérdíjtól, a fQ- és jószágvesztéstQl az infa-málásig, a nemesség elvesztéséig. ·A börtön mint intézmény fenntartása ráadásul költséges.
A börtön mégis ott volt büntetési nemeink között. A Váradi Re-gestrum említést tett róla, az ásatások bizonyították, hogy Árpád-kori vá-raink állandó része a tömlöc. Törvényhozásunk passzusaiban is föl-föl-villant a szabadságvesztés határozatlan formája.
A börtön elterjedésének fQ terepe a város. Oka ennek részben az elkü-lönülés, ami némiképp mentesítette a polgárságot bizonyos általános tendenciák közvetlen érvényesítése alól; a sajátos privilegizált helyzet, amely a büntetQhatalommal rendelkezQ várost saját viszonyaihoz illQ büntetések keresésére ösztönözte.
A városok a börtön két típusát alakították ki: a tömlöcöt és az árestomot.
ElQbbit a komoly gonosztevQk büntetésére vagy elQzetes fogságának fo-ganatosítására; utóbbit a rendészeti szabályok vagy céhelQírások (körü-lbelül a késQbbi kihágások) megszegése fenyítékeként. Gondosan ügyel-tek tehát arra, hogy a város alkalmi rendbontói vagy a városi tanácsot megsértQ céhmesterek ne kerüljenek egy fedél alá a bqnözQkkel, gonosz-tevQkkel. Még az elhelyezés is különbözött a legtöbb helyen: a tömlöc a városháza pincéjében vagy a hóhér házánál volt, a hóhér ellenQrzése alatt. Az árestom a strázsamester házánál, tisztes körülmények között fogana-tosíttatott. Ebben a differenciálásban a városi büntetQjog messze meg-elQzte a feudális büntetés-végrehajtás fejlQdését.
Mivel a végrehajtásnak elméletileg tisztázott céljai nem voltak, s mivel a kor egyéb büntetési nemeihez hasonlóan a tömlöc csak mint sanyargató eszköz nyerhette el helyét a büntetések között, e két elem, a szabadságvesztés és a testi szenvedések okozása nem vált el egymástól. A börtön egyszerre jelentett szabadságmegvonást és testi büntetést. A testfenyítQ szankciókkal teljesen összemosódott.

A nyilvánosság:
A feudalizmus jogi nyilvánossága jóval szélesebb körq napjaink értelmezésénél. A processus maga a közönség legszélesebb részvételével zajlott, a bíró és a perlekedQ felek az érdeklQdQ lakosság jelenlétében vívták jogi párharcukat. Nem a peres eljárás volt nyilvános, hanem maga a jog, a jogélet. Átitatta a középkori ember egész életét. A nyilvánosság korlátozása csak akkor kezdQdött meg, amikor az állam kinevelte saját jogtudó értel-miségét. Az abszolút hatalom pedig már kifejezetten igényelte a delegált és statáriális eljárásokat, alkalmanként a processus nélküli ítéleteket is. Az egyház ugyan-csak segédkezett e folyamatban: a Szent Inkvizíció titkos tevékenysége, a tortúráztatott vádlottak kikényszerített vallomásai a kínzókamrák falai mögött maradtak. Ami azonban megmaradt nyilvánosnak: a végrehajtás. Ez kellett ahhoz, hogy célhoz érjen a büntetés, valós legyen az elrettentés.

Az állam hamarosan felismerte a nyilvánosságban rejlQ nevelQ-elrettentQ-visszatartó erQt is. A megelQzésre törekvés korai jegyei szintén a bünte-tés-végrehajtás körébQl bukkannak elQ.
A 13. században Magyarország szerte (talán germán mintára) megjelentek a pallosjogra - ezen keresztül a törvénykezési hatalom jelenlétére - figyelmeztetQ jelképek a falvak határában, várak udvarán, a ius gladiit nyert birtokok kiemelkedQ pontjain. Az akasztófa, a kerék és a pallos terjedtek el általánosan hazánkban.
A kivégzés Magyarországon már a 16. századot megelQzQen is döntQ-en hóhérok közremqködésével történt, a korbácsolás, vesszQzés ugyan-csak. (KésQbb a botozás rendfenntartó közegek kezébe kerül át.). A meg-szégyenítQ büntetések nagy többségénél azonban a lakosság közremqkö-dése nélkülözhetetlen volt, hiszen azok lényege a közösség elQtti megbecstelenítés. A pellengérre állított elítélt nem csupán szabadságától fosztatott meg, s nem csupán a közszemlére tételbQl állott büntetése, ha-nem szenvednie kellett a becsületes népek gúnyolódását, szidalmait s nemritkán a sárral, fekáliával történQ megdobálást.

Kaloda, pellengér:
Ennek megfelelQen a kalodát ritkán helyezték el zárt helyen (habár ez is elQfordult), sokkal inkább a falu, a város középpontjában volt található.
A kalitka a fQtéren, a templomnál állt vagy lógott, a pellengér ugyancsak. A munkáltatás korszakunkban még többnyire megalázó közmunkát jelentett, a falu vagy város utcáin végzett alantas tevékenységet: szemét- és trágyatakarítást, középítkezésen részvételt. A botozáshoz a derest a fQtérre hozták vagy a városháza (megyeháza) udvarára. A megkövetést nagy nyil-vánosság elQtt, a vásárban vagy a templomban kellett végrehajtani, még a tömlöcök is megnyíltak a közönség elQtt. A végrehajtás nyilvánossága a feudalizmusban annyira egyértelmq, hogy több esetben az tqnik fel, ha az ítélet a nyilvánosság kizárásáról intézkedik.

Vérpad:
A büntetések végrehajtásának meghatározott forgatókönyve volt. A súlyos testi büntetések (csonkítások) és a kivégzések foganatosítására a vesztQhely szolgált. Kezdetben a vérpad ideiglenes volt, alkalmanként állították
föl azt, a 16. századtól azonban sorra-rendre megjelentek (fQleg városi gyakorlatban) az állandó vesztQhelyek, jól látható helyen, általában dombokon állítottak akasztófákat.
A kisebb bqncselekmények büntetése (verés, megszégyenítés, kitiltás) a település legforgalmasabb pontjain történt. Néha elQfordult, hogy a na-gyobb hatás kedvéért az elkövetett cselekmény színhelyén.
A halálos ítélet kihirdetése után a tömlöcben, a siralomházban rövid idQt töltött az elítélt (egy-három napot), ahol papjával találkozhatott. Az ítélettQl függQen szállították a vérpadhoz. Leggyakrabban szekéren, kor-dén, néha gyalog kísérték Qrei a halálra készülQt. Különösen súlyos bün-tetésnél alkalmazták az úgynevezett "ló farkára kötést", amely természe-tesen nem lófarkon hurcolást jelentett a szó szoros értelmében. Az elítél-tet deszkára vagy bQrbe kötözték, s a helység utcáit bejárva, hosszú úton, súlyos testi szenvedést okozva vonszoltatták egy lóval a halálbüntetés végrehajtásának helyére.

Szemet-szemért  tálió:
A tálió mint büntetési elv azt a követelést fejezi ki, hogy az elkövetQ azonos hátrányt szenvedjen azzal, akit sértett.
Már a magyar jog kezdeteinél is jelen volt. Szent István második dekrétumában rendelte azokról, akik karddal ölnek embert, hogy ugyan-úgy kard által vesszenek el. A maradandó változással nem járó sebzéseknél már gondot okoz az elv érvényesítése: hogy ellentételez-hetQ egy közönséges sebesítés? ElsQ jogalkotónk itt a vagyoni kártérítés-hez fordul: a sebzQ a sértettnek vérdíját téríti meg a törvény értelmében.
A szemet szemért elv realizálása a büntetQjogban tehát korlátozott lehe-tett csak: terjedelme a "lemásolható " sértésekig terjedhetett. A megoldás már az ókori jogalkotóknál is megjelent a tükrözQ elv alkalmazásában. Vagyis ha a tálió a maga egyszerqségében nem vehetQ igénybe, akkor ugyanezen célt a "tükrözés" valósíthatja meg: a büntetésnek olyan neme vagy olyan végrehajtása, amelyik az elkövetett bqncselekménynek lénye-gét és nem mértékét jelképezi.

TükrözQ büntetések:
Ez a tükrözés két módon is megjelent. TükrözQ volt maga a büntetés, s tükrözQ annak végrehajtása is.
A tükrözQ büntetés (végrehajtás) leglényegesebb sajátossága, hogy széles teret biztosít a törvénvkezQnek a szankció és a sértQ cselekmény közötti közvetlen egyedi összefüggés közérthetQ kifejezésére. A hallgató-ságnak, a nézQseregnek pedig azt a lehetQséget adja meg, hogy a legköz-vetlenebbül élje meg a bqnért járó rossz elnyerésének folyamatát, a go-nosz legyQzését a tettben és a tettesben.
A tükrözést ott is igyekeztek kihasználni, ahol a kifejezési lehetQségek még csonkábbak voltak. Például a tárgyban megragadható bqncselek-ményt a nyakba akasztott dolgokkal jelképezték. A lopott tárgyat a tolvaj-ra aggatták; az elkövetési eszközt is közszemlére tették a végrehajtás al-kalmával.
A tálió elv és a tükrözQ elv alkalmazása a feudalizmus legvégéig szokás-ban volt, habár a felvilágosodás elQretörése tompított az abszolutizmus idQszakára kialakult gyakorlaton, korlátozta a kegyetlenséget, s kismértékben humanizálta a büntetéseket. A középkor végén terjedQ büntetési nem, a szabadságvesztés mind a tükrözést, mind a táliót kizárta, hiszen az egyen-lQségi igazságosság tézise helyébe az arányos igazság tételét állította.

A sértett végrehajtás:
A bosszú igénybQl és a nemzetség kollektív helytállásából az osztálytársadalom büntetési gyakorlatába átkerült másik katalizáló elem a sértett sa-ját kezq végrehajtása. Magát a bosszúvágyat a bíró igazságszolgáltató tevékenysége volt hivatva kielégíteni, a saját cselekedet helyettesítQje és jelképezQ-je pedig az aktiv részvétel a végrehajtásban. Ennek köre persze meglehe-tQsen szqk volt, hiszen a jogot teremtQ állam egyre kisebb beleszólási lehetQséget kívánt hagyni magánszemélyeknek. A szqk körre visszaszorított gyakorlat azonban még hosszú ideig tovább élt. Ez a praktikum az állami centralizáció erQsödtével egy idQben kihal-ni látszik; a végrehajtásra állami közegek álltak rendelkezésre, s így a büntetés-végrehajtás hivatalossá tételével teljessé vált a büntetQjog álla-mosítása".

















68. A büntetQjogi kodifikációs tervezetek 1843 elQtt


Magyarországon Európa nyugati államaihoz képest meglehetQsen kései jelenség volt a kodifikáció. Magyarországon, mint ismeretes, a 15. és 16. század fordulóján több ízben tárgyalt az országgyqlés a jogrendezésrQl, átfogó kódex a jogrend-szer egyetlen területén sem született. Az 1498., az 1500. évi diéták az országos szokásjog összegyqjtésére és rendezésére kötelezték a végrehajtó hatalmat; az 1514. és 1525. évi országos sereglések pedig a dekrétumok egybe-szedését és kijavítását követelték.
Mindkét törekvés az országos szintq jogrendezés és jogegység irányá-ba mutatott. Ez állt összhangban a modern államnak a rendi centralizáció képében megjelenQ azon törekvésével, mely a központi akaratot, az ezen nyugvó átfogó rendezést dominánssá kívánta tenni. De ebbe az irányba hatottak a nyugati minták nyomán kiépülQ rendi államjogfejlesztQ szán-dékai is. Az állami megfontolások mellett ugyanezen tendenciát erQsíte-ték a 14-15. században lendületesen fejlQdQ magyar gazdaság résztvevQi-nek igényei is, melyek nyilvánvalóvá tették, hogy az árutermelés és áru-csere stabilitása nagymértékben függ a jogügyletek szabályozottságától, a jog megismerhetQségétQl, a jogbiztonságtól.

A politikai események azonban más irányba terelték a magyarországi fejlQdést. Az ország államiságának meghasadása, a Habsburgok trónra ju-tása, s ezzel az ország centrumának a határokon túlra helyezQdése; a majd százötven esztendQs háborús állapot, a bécsi kormányzat sajátos érdekér-vényesítése, a nyílt abszolutizmus asszimiláló kísérletei nem kedveztek a magyar nemzeti jog kodifikációjának, de még rendezésének sem. A dekrétumok egybegyqjtése, csakúgy, mint a szokásjog összefoglalása, magánvállalkozásként történhetett csak meg. Hiányzott a központi (állami) akarat a rendszeres törvényi összefoglaláshoz.
A kodifikációs munkálatok egyéb feltételei is hiányoztak. A Magyarországon csak áttételes formákban s gyengén érvényesülQ római jogi recepció erQtlensége nem segíthette a jogágazatiság kibontakozását, amit ugyanakkor hatalmas erejével akadályozott a jogéletben domináns szerepet játszó szokásjog. A jogtudomány - európai mércével- kései kibontakozása ha-sonlóképpen a kodifikáció ellen hatott.
Az Erdélyi Fejedelemség relatív fejlettségét mutatta, hogy az önállóság határai között kibontakozó fejedelmi centralizáció és a virágzó gazdaság kikényszerítette a jogösszefoglalást. Ennek elemei a Bethlen Gábor kibo-csátotta Specimen juridici processus (1619), mely a perrendtartásra vonatko-zó szabályokat kompilálta; a II. Rákóczi György által elkészíttetett ,,App-robatae constitutiones regni Transsylvaniae et Partium Hungariae eidem annexarum" elnevezést viselQ gyqjtemény a 1653. évi országgyqlésig megalkotott erdélyi törvények rendezett foglalatát adta. Folytatása, a Compilatae Constitutiones ... (1653-1669) és az Articuli Novellares ugyanezt az utat járta (1744-1848), vagyis megalkotói nem a jogági rendezés meg-oldását választották, hanem a teljes erdélyi törvényi jog egyfajta szelektá-ló elvek szerinti rendszerbe foglalását. E gyqjtemények bQven tartalmaz-tak büntetQjogi normákat, de önálló büntetQ kodifikációról természete-sen szó sem volt.

A magyar büntetQjogot a bécsi abszolút kormányzat részben rendeletekkel, részben osztrák büntetQ jogszabályok hatályba léptetésével igyekezett kor-szerqsíteni. A büntetQjog-politikában a Rákóczi-szabadságharcot köve-tQen beállott változás nyomán azonban megindultak a magyar ország-gyqlésben is a kodifikációs munkálatok. Ezek termékei az 1712. évi, az 1795. évi, az 1827. évi és az 1843. évi javaslatok.

Az 1712. évi plánum:
A Rákóczi-szabadságharcot követQ megbékítQ politikai hangulat nemcsak a politikai rendezésnek kedvezett, de a jogrendszer szisztemati-kus áttekintésére is alkalmat kínált. Az államélet megújulására utal az a tény is, hogy hosszú ellenkezés urán a rendek elfogadták a bizottsági tárgyalási szisztémát. Erre építve szavazta meg az országgyqlés a Bencsik Mihály professzor, nagyszombati szená-tor megfogalmazásában elQterjesztett jogi reformmunkálatok tárgysoro-zatát, melyben önálló helyet foglalt el a magyar praxis criminalis kidolgo-zása. Az eredményes polémia eredménye-képpen az országgyqlés a többi tárgypontozattal egyetemben elfogadta a törvénykönyvet (praxis (criminalis). A becikkelyezés azonban elmaradt. IdQközben a rendek felállítot-ták az általános jogrendezésre hivatott Systematica Commissiót, melynek feladata volt a vitás vagy eddig még nem tárgyalt ügyek lezárása is.
Az 1715:24. tc. alapján mqködQ Systematica Commissio megalkotta ún. Novum Tripartitumnak már semmi köze nem volt az 1712. évi javaslat-hoz. Igaz, a Bencsik-féle javaslat késQbb még többször fölbukkant a dié-ták tárgyalásai során, teljes egészében már nem vitatták meg. (Egyes ré-szei azonban tételes jog részévé váltak.)
A Bencsik-féle bizottság plánumát egyfajta egyeztetési szándék jellemez-te: igyekezett középutat lelni a köznemesi konzervatív igények és a bün-tetQjog modern eszméi között. Ez azt eredményezte, hogy szabályozása tekintettel volt a rendi érzékenységre, s egyes intézményeket nem for-mált át. MásfelQl azonban az akkor Nyugat-Európában elfogadott modern és humanitárius elvek is jellemezték. Az alaki és anyagi büntetQjogi részre oszló munkálat legfontosabb értéke, hogy a magyar jog által nem rende-zett területeket igyekezett lefedni szabályozásával, s szinte teljes egészet nyújtani rendszerében. Továbbá szakítva a Tripartitum büntetések sze-rinti büncselekmény-tipizálásával, áttért a bqncselekmények jellege szerinti csoportosításra, amivel a tényálladékra helyezte a hangsúlyt.

1795.évi javaslat:
Az 1790-1791. évi országgyqlés sok egyéb jogszabály mellett hatályon kívül helyezte (az uralkodó által amúgy is visszavont) Sanctio Criminalis Josephinát. A diéta egyidejqleg intézkedett a jogrendezés követelménye-inek megfelelQ munkálatok megindításáról. Az 1790:67. tc. által az általános kodifikációra kiküldött bizottságok hatodikát bízta meg egyebek mellett a büntetQjog és a büntetQeljárás átfogó szabályozásával. A Deputatio 1795 februárjában eleget tett a tör-vénycikk által reá szabott kötelezettségének, s tizenkét terjedelmes kötet-ben összefoglalta, a kancelláriának megküldte a munkálatok eredménye-képpen elkészített javaslatokat. Az anyag részét képezQ Codex azonban soha nem került országgyqlés elé. Ennek okáról mindmáig vita folyik a szakirodalomban.
A kódex történetéhez tartozik még, hogy a rendek 1802-ben, majd 1807-ben újfent sürgették a tervezet napirendre tqzését. 1807-ben a javaslat teljes terjedelmében nyomtatás-ban is napvilágot látott, ami még könnyebbé tette (volna) a vitát. A plá-num sorsát az a szakvélemény pecsételte meg, amit a kancellária megbí-zásából Németh János készített, s amelynek végsQ következtetése, hogy a javaslat félretétele mellett új bizottságot jelöljenek ki a kodifikációs mun-kára. Ez a bizottság - szemben a Deputatióval - ne egy új büntetQjogi rendszert dolgozzon ki, hanem a magyar törvények büntetQjogi tartalmú rendelkezéseinek és a bírói gyakorlatnak figyelembevételével munkáljon ki rendszert a már meglévQ büntetQjogi szabályok segítségével.
A latin nyelven elkészített Codex de delictis eorumque poenis szerke-zete még nem a késQbbi büntetQ törvénykönyvek beosztását követte, hi-szen általános rész helyett csak egy fQ elveket tartalmazó "Principia" címq fejezet állt a mq élén. A kódex elsQ részében az alaki, máso-dikban pedig az anyagi büntetQjoggal foglalkozott.

Általános elvként fogalmazta meg a törvények uralmának megteremté-sét a büntetQjog terrénumában; mint fQ célkitqzést hangsúlyozta a polgár szabadságának és jogainak védelmére való törekvés szükségességét.
Az anyagi büntetQjog keretén belül a bqncselekményeket a jogellenes magatartással veszélyeztetett jogi tárgyak szerkezetében csoportosította, tehát a modern bqncselekmény-fogalommal dolgozott (közbiztonság, a polgárok élete és testi épsége elleni cselekmények, becsületsértések, egyesek javai és szabadsága elleni, erkölcsrontó bqntettek). Fogalomal-kotásában precizitásra törekedett: világos definíciókat próbált adni. (Pél-dául: bqntett a büntetQtörvény szabad akaratból történQ megsértése; bün-tetés az a rossz, amelynek a gonosztevQt a törvény rendelkezése aláveti; szándékos magatartás, ha ténylegesen az az eredmény következik be, amelyre az elkövetQ szándéka irányult; gondatlan a magatartás, ha az elkö-vetQ feltett szándékán kívül következik be cselekményének ered-ménye.)

Kísérletet tett a bqnösségi alakzatok, bqncselekményi stádiumok és a részes-ség formáinak meghatározására. A gondolatokat nem lehet bqntettnek minQsíteni - szólt a törvényjavaslat -, továbbá a törvény áthágását kizáró-lag akkor lehet bqntettként értékelni, ha közvetve vagy közvetlenül sza-badon hajtják végre.
A büntetési rendszerében a megtorlás mellett megjelent a nevelés, a jobbítás eszméje is. Helyet kapott a büntetési célok között az ártalmatlanná tétel is. A büntetési rendszer alapját már a börtönbüntetés képezte (életfogytig tartó elzárás, idQleges börtön, javítóintézet, házi büntetés); a halálbüntetést a javaslat hat esetre korlátozta. A büntetések tekintetében a rendi különbségeket általában nem ismerte, néhány esetben azonban fenntartotta (például a vesszQzésnél).

Az 1795-ös javaslat alapelvei nem az egyetemes, hanem a magyar jogfejlQdés szempontjából nagy jelentQségqek. Mint az elsQ ma-gyar büntetQkódex-tervezet egy új fejlQdési korszak elsQ nagy jelentQsé-gq terméke, egy régi, több évszázados periódussal való szakítás elsQ szembetqnQ megfogalmazása.

Az 1829-es elaborátum:
Az 1795. évi javaslat sorsában osztozott a szakirodalomban általában 1827. évi elaborátumnak nevezett, valójában 1829-re elkészült tervezet is. Az 1812 és 1825 közötti kényszerq tanácskozási szünetet követQen az elsQ reformországgyqlés résztvevQi visszatértek korábbi igényükhöz, és ismét sürgetni kezdték a büntetQkodifikáció ügyének rendezését. Az 1827:8. tc. leszögezte, hogy "az 1790:67. tc. alapján ki dolgozott rendsze-res munkálatok tárgyalása, mint igen nagy jelentQségq és fontos követ-kezményekkel bíró ügy, hosszabb tanácskozást igényelvén& & 1829-ben közzétet-te javaslatát. Ez a tervezet az 1792. évi plánummal azonos néven jelent meg, s számos kérdésben követte is az elQzményt. Ám éppen abban, amiben az 1795. évi munka haladást jelentett, az 1829. évi visszalépés ként ér-tékelhetQ. Hallani sem akart nemes és nem nemes közötti egyenlQségrQl, a rendi különbségek felszámolásáról. (A nemeseket és honoratiorokat pél-dául a testi büntetések alól kivette.).
A bizottság komolyan vette feladatát: az alapul szolgáló operátumot szinte minden vonatkozásában átdolgozta. A "Principiát" elhagyták a kodifikátorok, s az általános elveket törvény-szövegben, az érintett tényállások kapcsán fejtették ki. Az elaborátum há-rom fejezete a De forma procedurae, a De delictis eorumque poenis, a harmadik a De delictis politicis. A javaslatban a bqncselekmény egysége-sen kezelt fogalmi alakzat, s ennyiben a Deák-féle anyagi jogi javaslat dichotómiáját elQlegezi meg: a bqncselekmények mellett csupán a kihágásokat különbözteti meg. A tervezet "humanizálódásának" jele a szakítás a minQsített halálbüntetésekkel.
Az 1829. évi javaslat legfQbb újdonsága a kihágások önálló részben tör-tént megfogalmazása, mely a magyar joghistóriában itt fordul elQször elQ. Kihágásnak tekintettek a kodifikátorok minden olyan jogsértést, mely nem esett a büntetQjog hatálya. A kihágásokra szabott büntetések: pénzbír-ság, vagyonelkobzás és meghatározott jogoktól történQ megfosztás. A bqncselekmények csoportosításában némiképp más elvet követett: köz-álladalom elleni, az emberrel veleszületett jogokat sértQ, az emberek szerzett jogait sértQ s végül a jó erkölcsöt sértQ tettek között különbözte-tett. Az 1829. évi tervezetet a korábbi szakirodalom egyhangúan elma-rasztalta. A sok szempontból a 1803. évi osztrák büntetQ törvénykönyvet követQ javaslat érthetQen nem képez-hette a reformkori országgyqlési törekvések alapját. Hamarosan új terve-zet készült.























69. Az 1843-as büntetQjogi javaslat

1840-ben ismét törvény szólt a kodifikációs deputáció felállításáról. Ami a korábbiakhoz képest jelentQs változás: immá-ron kizárólag a büntetQkodifikáció a bizottság munkálatainak célja, s nem csupán egyetlen feladat a számos rendezésre váró kérdés közül, az általános jogrendezés keretein belül.
A választmány 1841. december 1-jén tartotta elsQ ülését. Konkrét ja-vaslatait három alválasztmány dolgozta ki, munkája eredményét pedig 1843. július 5-i elegyes ülésén mutatta be. A választmány munkamód-szerére jellemzQ, hogy a tárgyalások kezdetére beszerezték Európa valamennyi hatályos büntetQ törvénykönyvét, s az egyes szakaszok fogalmazásánál tekintetbe vették a többi kódex fogalmazását és megfontolásait. A büntetQ anyagi jogi plánum a fQrendek és az alsótábla nézeteltérésein, elsQsorban a halálbüntetés kérdésén megbukott.
A börtönügyi javaslat jutott a legtovább: a táblák közötti hat üzenetvál-tás eredményeképpen végül mindkét fél számára elfogadható kompro-misszumos megoldás született. A három közül az egyetlen plánum volt, mely feliratban végül is az uralkodó elé került. V. Ferdinánd tanácsadói javaslatára a törvényjavaslatot elutasította. Arra hivatkozott, hogy a bün-tetQjogi és büntetQ eljárásjogi kódexek nélkül pusztán a börtönök rendjé-nek alakítása adminisztratív úton is megvalósítható. Az ügy tehát nem igényel törvényi rendezést.

A javaslat politikai háttere:
A harmincas-negyvenes évek új fordulata a büntetQjogi kodifikáció terén a korábbiaktól eltérQen nem a büntetQjog hivatalos mqvelQinek, hanem a politikai szféra gondolkodóinak köszönhetQ. A büntetQjog mqve-lése kissé leegyszerqsítve a helyzetet, három ágon folyt. A törvénykezési gyakorlat szakemberei a mindennapi praktikumot próbálták formálni, természetesen a konkrét esetekben jelentkezQ konkrét problémák kap-csán. Velük együtt látszik haladni a jogakadémiák és az egyetem katedráinak tudománya. A tudománya katedrákon leginkább a rendszerezés, a jogágazatiság kialakításának irányába haladt.

Liberalizmus:
A büntetQjog mqvelésének harmadik ága egy új eszmei irányzat hazai követQinek, a liberálisoknak törekvéseibQl serkent. Különlegessége ez áramlatnak, hogy mqvelQi az esetek többségében nem hagyományos ér-telemben vett hivatásos jogászok; tevékenységükben a politizálás foglalta el a legnagyobb teret. Ezen belül is a két, legközvetlenebbül az alattvalókra kiható intézményre, a büntetQeljárásra és a büntetésre.

Szabadságeszmény:
A szabadságfogalmat filozófiája tengelyébe állító liberalizmus hívei az abszolút kormányzattal szembeni harcaik keserq tapasztalatai, a feudális hatalom válogatás nélkül alkalmazott büntetQjogi eszköztára, büntetQ-processzusok és eljárás nélküli letartóztatások, az alattvalók szabadságá-nak semmibevétele miatt tették hangsúlyossá a szabadságjogok követelé-sét. ·S mivel a polgári mozgalmak elleni fellépések legkézenfekvQbb módja szerte Európában a rendQri-bírói önkény volt, a büntetQjog kiemelt szerepet játszott ebben a körben. A magyar liberálisoknak kettQs indokuk is volt a büntetQjog reformját zászlajukra tqzni. Egyrészt a büntetQjog (anyagi, eljárási jog és büntetés-végrehajtás) polgári szellemq átrendezé-se olyan rendelkezéseket indikált volna, amely az udvar befolyását jelen-tQsen csökkenti, s így az a függetlenség kérdéskörébe volt illeszthetQ. Más-felQl a törvény elQtti egyenlQség központi program pontja leglátványosabban a büntetQperes eljárás és a büntetQjog rendi elQjogainak felszámolásában volt megragadható.
A társa-dalmat számos vonatkozásban érintQ büntetQjog és törvénykezés ráadá-sul kiváló propagandaeszköze lett az ellenzéknek.
A büntetQjogi kodifikáció elsQsorban tehát nem szakmai kérdés volt.
Körülötte politikai polémiák dúltak, radikális és konzervatív nézetek csap-tak össze, függetlenségi és kormányzati álláspontok csatáztak egymással.. Deák Ferenc életmqvének egyik legbecsesebb darabja az 1843. évi büntetQ javaslatok elkészítése.

Az anyagi jogi plánum:
"A bqntettekrQl és büntetésekrQl" szóló büntetQ anyagi jogi javaslat teljesen önálló, az azonkori összes európai BTK-t messze túlszárnyaló alkotás, a humanus és jogászi gondolkozás valódi remeke" (Finkey Fe-renc).
A kódex általános rendeletek cím alatt foglalta össze a büntetQjog álta-lános része körébe tartozó rendelkezéseket, az egyes tényállásokat pedig a "Külön rendeletek a bqntettek egyes nemeirQl és büntetésükrQl" szóló részben.
A törvénykönyv a lehetQ legkövetkezetesebben végigvitte a tör-vényelQtti egyenlQség eszméjét: sem nemes és nem nemes, sem pedig világi és klerikus között nem ismer különbséget. A kódex egészét mély humánum hatotta át: törölte rendszerébQl a halálbüntetést, a botbüntetést, tagadta a becstelenítQ büntetések létjogosultságát; minthogy pedig a büntetési tételeknek csupán felsQ határát szabta meg, a bírák korlátlan enyhítési lehe-tQséget kaptak (volna).


A büntetendQ cselekmények tipizálásánál az ún. dichotomikus rend-szert fogadta el, vagyis bqntetteket és kihágásokat ismert.
Számos fogalmat precízen kidolgozott, miként a bqnösség keretében a gondatlanság definícióját. ("Ha valamely cselekvésbQl, vagy valamely kötelesség elmulasztásából jogsértés származik, melyet a cselekvQ vagy elmulasztó éppen nem szándéklott, de köztapasztalásnál vagy különös tárgy ismereténél fogva elQreláthatott és kikerülhetett volna, a miatt a törvényszabta esetekben vétkes vigyázatlanság tekintetébQl fog büntet-tetni.
Pontosította a kísérlet ("aki valamely bqntettnek általa czélbavett elköve-tését elkezdette ugyan, de annak bevégzésében valamely szándékán ki-vüli ok vagy akadály által meggátoltatott") és a részesség meghatározását ("felbujtónak pedig tekintetik a ki valamely bqntettnek elkövetésére: a) Szóval vagy írásban mást világosan és egyenesen felszólított és reá vett, b) Bérrel vagy jutalma ígéretével mást arra elcsábított, e) ErQszakkal vagy fenyegetéssel mást arra kényszerített, d) Valamelly tQle függQ egyénnek azt világosan parancsolta ... A ki másnak valamely bqntettét, akár az el-követés elQtti vagy alatti szándékos együttmunkálással, akár az elkövetés elQtti vagy alatti vagy utáni segítségnek dQre kijelentett egyenes megígérésével, akár valamely szándékosan elkövetésre irányzott tanáccsal vagy biztatással, ismervén a tettesnek bqnös eltökéllését, elQmozdítja, bqnse-gédnek tekintetik").
A visszaesést az általános részben tárgyalta (,.A ki azon bqntettbe, mellyért már büntetve volt, vagy ahhoz hasonnemqbe ismét visszaesik, tettéért ... súlyosabban bqnettetik").
Külön meghatározta az enyhítQ és súlyosbitó körülményeket (VI. fejezet). Foglalkozott az elévülés alak-jaival (a "közkereset" elévülésével és a büntetés elévülésével is).
A büntetések legfontosabbika a szabadságvesztés-büntetés, ami mellett a közhivatal elvesztése, a pénzbüntetés és a bírói dorgálás lehetQségei kö-zött választhatott (volna) a bíró.
A különös részben klasszikus szabatossággal határozza meg az egyes tényálladékokat (Angyal Pál), s jól láthatóan a polgárok személyét és va-gyonát, a társadalmat és az álladalmat sértQ magtartások szerint csoporto-sította a bqncselekményket.

A büntetQeljárás szabályozásának terve és a börtönügyi tervezet:
A büntetQeljárásról szóló tervezetet kidolgozó albizottság lelke és "motorja" Szalay László volt. Az anyagi elaborátum hoz méltó, európai minták után felépített, haladó szellemq plánum az esküdt biráskodás intéz-ményén bukott el, melyrQl a fQrendek hallani sem akartak. Az esküdtbí-róság fölötti vita elsodorta a többi pozitív javaslatot is, a vizsgálóbíró tiszt-ségét, a perbefogószék intézményét, a tisztán vádelvi fQtárgyalást, a felek egyenjogúságának princípiumát, a kötelezQ védelmet, a nyilvános és fél-be nem szakítható tárgyalást. A börtönügyi tervezet szervesen kötQdött a büntetQ anyagi javaslathoz. Minthogy az alapvetQ, szinte kizárólagos büntetési nem a szabadságvesztés-büntetés lett, a feudális tömlöcök or-szágában meg kellett (volna) teremteni a modern büntetési rendszer végrehajtására alkalmas börtön modelljét, annak szqk értelemben vett szakmai, eljárási és technikai feltételeivel.

Toldalék a rendQrségi kihágásokról:
A kihágás intézménye fejlQdésének elsQ szakasza is a büntetQjogi kodifikáció egyetemes eredményeihez és hazai kísérletéhez kötQdött. Az 1843. évi javaslatokhoz csatolt toldalék (a közfenyíték alá tartozó rendQr-i kihágásokról, s azoknak büntetésérQl) a Btk.-tervezet bqntettekrQl és büntetésekrQl szóló részének szoros tartozéka. A büntetQjog általános és különös részre bontását a toldalék is átvette. Az általános részben foglal-tak (hatály, felelQsség, stádium, elkövetQk, büntetési nemek) kisebb módosításokkal a kihágásokra is kiterjedtek. Egyértelmqen fogalmazódott meg a bqntett és büntetés csak törvény alapján elve .
A toldalék felsorolta azokat a kihágási termé-szetq szabálytalanságokat (például tqz-, vízrendészet, építésügyi, egész-ségügyi szabályok megszegése; utcákon, hidakon veszélyt okozó sebes nyargalás), amelyek formulázása, büntetése részben kormányszintq ren-deletekben, részben törvényhatósági statútumokban történhetett. Tehát már ennél a kodifikációs kísérletnél találkozunk a mai jogi megoldás elQzményévei: kihágást törvény, kormányszintq rendelet és szabályren-delet határozhatott meg.
A bqncselekményekre hat, a kihágásokra három büntetési nemet ren-delt a javaslat. A kihágások elkövetQi fogsággal, pénzbüntetéssel és bírói megdorgálással voltak marasztalhatók. A toldalék ismerte a fogság pénzbüntetésre történQ átváltoztatását (egynapi elzárás 5 Ft pénzbüntetésnek felelt meg), egyben megszabta a büntetések generális maximumát (600 Ft pénzbüntetés, háromhavi elzárás).
A különös rész az egyes kihágásokat és azok büntetését tartalmazta. Nem szedte rendszerbe az azonos cselekményeket, az egyes tényállások azonban fellelhetQk a jelenkori szabályozásban.
(Így az egészségügyi, gyógyszerrendészeti, munkaügyi, élelmezésügyi, útügyi, vízgazdálkodási szabálysértések, tiltott szerencsejáték stb.)

Az 1843. évi javaslatok a bqntett-kihágás megkülönböztetés mellett a büntetQeljárás-rendQri eljárás párhuzamát is megteremtették. A kihágá-sokat elbíráló szervek nem egyesbíróságként, hanem kollegiális testület-kém funkcionáltak. A rendQrbíró az elöljáróság által delegált két fQvel ta-nácsban ítélkezett. Az eljárás egészére a bünetQeljárási javaslat vonatkozó szakaszait kellett alkalmazni. A jogorvoslati rendszer az egyfokú fellebbezést a bírói út igénybevételével kívánta megteremteni.

Törvény a mezei rendQrségrQl:
A büntetQjogi javaslatok mellett az elsQ kihágási törvény, a mezei rendQr-ségrQl szóló 1840:9. tc. érdemel még figyelmet. Ez a jogszabály elsQként tett kísérletet az ügyek egy meghatározott csoportjában a veszélyeztetQ cselekmények összefogására és büntetésére.
A károkozás két felelQsségi formát: a kártérí-tési és a "rendészeti" felelQsséget alapozza meg. A kártérítés a pénzbünte-téssel szoros összefüggést mutat. A vétkes (tudatos) gondatlanságból el-követett veszélyeztetQ cselekmény elkövetQjét a költségtérítésen felül kétszeres kártérítés, azaz pénzbüntetés; a vétkes gondatlanság ismétlQdé-se esetén pedig fogság sújtotta. E büntetéseknél a cselekmény jellege, súlya, illetve a felelQsség mértéke volt a meghatározó. Amennyiben a cse-lekményt egyenes szándékkal - a büntetQjog által is pönalizált cselek-ményekre - valósította meg az elkövetQ, akkor a költségkártérítésen felül a büntetQtörvény szerint volt büntethetQ. A cselekmények elbírálása a sommás eljárás alapján történt.

A javaslat szelleme pedig egészen az elsQ büntetQ tör-vénykönyvig kísérte az országgyqléseket: rendszeresen visszatérQ kezde-ményezés volt a javaslat felelevenítése és becikkelyezésének javaslatba hozása.


















70. A büntetQjog fejlQdése 1843-1878 között:

A Batthyány-kormány javaslata:
A népképviselet kialakítása, a felelQs kormányzat életre hívása, a jobbágyrendszer felszámolása, ezzel együtt az úriszék intézményének megszüntetése, a törvényelQtti egyenlQség be-cikkelyezése, az Qsiségeltörlése mellett a büntetQjog átfogó reformja hát-térbe szorult. Emellett a büntetQjog szabályozásának kérdése politikai ak-tualitásából is veszített. Az 1843-1844. évi országgyqlésben, a büntetQjavas-latok tárgyalásakor legalább akkora jelentQsége volt az ellenzék számára a modern nyugat-európai eszmék behozatalával elérhetQ politikai nyere-ségnek, mint magának a büntetQjog megreformálásának.
A büntetQjog, büntetQeljárás és a börtönügy liberális szellemq átalakítása akkor a ma-gyar társadalom polgárosodását jelképezte. 1848-ban látványosan kön-nyebbedett meg a parlamentáris kormányzat kiépítésének, a felelQs minisztérium felállításának ügye. Immáron arról folyt a polémia, amirQl va-lóban szó volt: az alkotmányos berendezkedésrQl. A javaslatok így lekerültek a napirendrQl. s háttérbe szorultak egészen addig, amíg Deák Ferenc igazságügy-miniszteri kinevezése nem tette is-mét aktuálissá a büntetQjogi reformok felelevenítését. A büntetQjogi reformok, az alapvetQ változtatások azonban hirtelen idQszerqtlennek tqntek. Hasonlóképpen szó sem esett immáron a diadalra jutott liberálisok programjában az 1843. évi javaslat egyik legna-gyobb célkitqzésérQl, a halálbüntetés eltörlésérQl. A statárium elleni harc reformkori bajnoka, Szemere Bertalan a népi mozgalmak ellen kényte-len volt az intézmény képviseletét vállalni. Az események ilyen fordulata azonban nem jelentette az 1843-as elaborátum teljes mellQzését.

A Deák által szerkesztett 1848:18. tc., a sajtótörvény elsQ fejezetében sorolja fel a jogalkotó a sajtóvétségeket (felhívás bqncselekmény elkövetésére, izgatás a magyar szent korona alá helyezett terület álladalmi egysége ellen, felhívás az alkotmány erQszakos felforgatására, a törvényes felsQség elleni fellépésre, a király megsértése, a fennálló trónutódlási rend meg-kérdQjelezése, az uralkodóház tagjainak megsértése, lázítás a közbéke és közcsend erQszakos megzavarására, törvényhatóság, köztisztviselQ, ma-gánszemély megrágalmazása a sajtó útján). A sajtótörvénynek ez az anyagi büntetQjogot érintQ része szellemében és megfogalmazásaiban híven követte az 1843. évi javaslatot. (Ugyancsak a sajtótörvényben jelent meg az 1843-1844. évi viták egyik leghevesebben támadott, illetve védett intézménye, az esküdtszéki eljárás, ami így végül is tételes jogunk részévé lett. Az esküdtszékre vonatkozó 1843-as elképzeléseket láthatjuk viszont a miniszteri felelQsség érvényesítésében, továbbá a nemzetQrség fegyelmi ügyeinek szabályozásában is.).

A szabadságharc büntetQ jogalkotása:
A polgári átalakulás másik kodifikációs jellegq törvényének kidolgozását és elfogadását a délvidéki lázadás váltotta ki. Az eredménytelennek látszó csatározás a szerb felkelQk és a magyar kormánycsapatok között elQbb Szemere Bertalan július 19-i rendeletének kibocsátását idézte elQ (melyben ostromállapotba helyezte az érintett területeket),utóbb pedig a képviselQház határozatát, mellyel a kormány és a központi bizottmány javaslata ellenére kötelezte a minisztériumot vésztörvényjavaslat benyújtá-sára. Deák ugyan vonakodott, de kötelezettségének mégis eleget tett, s 1848. július 22-ére elkészítette tervezetét. Az anyagi büntetQjogi részt illetQen ez a javaslat elsQsorban az 1843-1844. évi plánum hqtlensé-gi alakzataira támaszkodott. (A trón, az ország függetlensége, területi ép-sége, az alkotmány elleni fegyveres támadás; az ilyen támadásokra törté-nQ felhívás, árulás, kémkedés, a haza elleni fegyverviselés, az ellenség pénzügyi, anyagi segítése, az ellenség számára zsoldosok szervezése, a hadsereg ellátásának akadályozása, megtévesztése, a törvények érvénye-sítésének meggátlása stb.) A tervezetet bizottmányi vitára ugyan kiadták, azt azonban már nem tárgyalhatták meg a népképviselQk. Igaz, mire törvényi jóváhagyásra jutott a plánum (1849. február 13.), már nem Deák képviselte az igazságügyi tárcát, sQt még csak nem is hivatkoztak rá; a végsQ forma azonban csak lényegtelen kérdésekben tért el az általa fogal-mazott elaborátumtól.
1848 végén ismét szóba került a büntetQ törvénykönyv ügye. Az országgyqlés elkötelezte magát az 1843-as javaslatok továbbvitele mellett.

Az osztrák büntetQ törvénykönyv:
1849-ben sok egyéb osztrák jogszabály mellett hatályba léptették Ma-gyarországon is az osztrák büntetQtörvényt, a 1803. évi Strafgesetzet. E törvény csekély jelentQségq, erQsen konzervatív stílusban módosított változata volt az 1852. évi Strafgesetzbuch. Az osztrák törvények legnagyobb hozadéka az általánossá tett szabadságvesztés-büntetés, melynek reali-zálása érdekében kezdetét vette a magyarországi fegyintézet-létesítési program.




Az ideiglenes törvénykezési szabályok:
1861. január 23-án, az Októberi Diploma és a Februári Pátens között kezdte meg munkáját az Országbírói Értekezlet, melynek feladatává tették az ideiglenes joganyag megállapítását. Mint köztudott, az Országbírói Értekezlet egyfajta sajátosan értelmezett nemzetfelfogás szellemében az osztrák jogalkotással, a hazánkban hatályba léptetett osztrák jogszabá-lyokkal az 1848 elQtti, Qsi magyar jogrendet szegezte szembe. Ez a bünte-tQjog terén egyértelmqvé tette az 1843. évi javaslat elvetését, a büntetQjo-gi reformok eszméjének elnapolását, azt a kiegyezést követQ évekre hagyva. Jóllehet Deák Ferenc javasolta az 1843. évi tervezet megtárgyalását a benne rejlQ csapda - ti. a hivatalban lévQ kormány tagjainak büntetQjogi felelQsségre vonásáról szóló passzusai - miatt, tehát politikai okból meg-bukott.
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok szerint a magyar büntetQtörvények és törvényes gyakorlat az osztrák büntetQtörvénynél szelídebbek lévén, azok szerint lesznek a magyar törvények visszaállítása elQtt elkövetett bqntettek és kihágások elítélendQk". Ezzel újra hatályba léptek a korábbi ma-gyar jogszabályok. Két kisebb, humánus intézkedést vezetett csak be: deklarálta az 1848-ban már a törvényelQtti egyenlQség keretei között kimondott elvet, miszerint ,,a nemes és nem nemes között többé különb-ség nem lehet", továbbá leszögezte, hogy a testi büntetés alkalmazásának helye bqntetteknél egyáltalán nem leend . Ebben a zavaros hely-zetben rendkívül nagyjelentQségq volt egy elméleti munka megjelenése: Pauler Tivadar kétkötetes munkája nélkülözhetetlenné vált e korban majd minden bíró számára.

Pauler Tivadar bqntetQjogtana:
1864-ben Pauler Tivadar, a pesti egyetem tanára "BüntetQjogtan" címmel közzétette tan könyvét. amely azonban messze túlmutatott a puszta oktatási funkción. Ez a rendszerezQ anyaggyqjtemény összekötQ kapocs az 1843-as javaslat és a Cse-megi-kódex között. Pauler büntetQjogi összeállításának jellemzésénél nem a kodifikáció irányának bizonytalansága, a jogpolitikai szempontok kérdéses volta volt a döntQ kritérium. Pauler módszere - a reformkori javaslat és az osztrák büntetQ törvénykönyv elegyítésével - a realitásokból következett

Horvát Boldizsár reformprogramja:
Az Andrássy-kabinet igazságügy-minisztere, Horvát Boldizsár 1867. február 20-án vette át kinevezését, s már április 4-én szaktanácskozmányt hívott egybe az igazságügyi reformok irányainak megjelölésére. E ta-nácskozmány Fábry István vezette büntetQjogi albizottsága az 1843-as ja-vaslatok átdolgozását indítványozta. A miniszter elfogadta a javaslatot, s megbízta az albizottmányt a korábbi elaborátum átvizsgálásával. Kor-mányszándékká lett tehát a reformkori javaslat ideiglenes törvényjavas-latként történQ elQterjesztése. Az országgyqlési jegyzQkönyvekbQl nyilvánvalónak látszik az igazságügyi kor-mányzat elkötelezettsége az 1843-as plánum mellett.

Javaslatok az 1843.-as elaborátum szellemében:
Az 1843-as javaslat további átdolgozása tehát megkezdQdött, s a mi-niszter a munkálat vezetésével, felülvizsgálatával Csatsko Imre királyi táblai bírót bízta meg. A késQbb Csatsko nevével fémjelzett újabb tervezetbQl csupán az általános rész készült el. Ezzel párhuzamosan született meg ugyancsak az 1843-as plánum átdolgozásával Füger von Rechtsborn nyugalmazott fQtörvényszéki alelnök tervezete is mely a halálbüntetés megszüntetését és az esküdt-szék bevezetését fenntartotta. 1871.június 5-én Horvát Boldizsár igaz-ságügy-minisztert az úrbéri kérdés kapcsán kirobbant vitában lemondás-ra kényszerítették.

Csemegi Károly javaslata:
Horvát Boldizsár hívta meg minisztériumába a neves aradi ügyvédet, aki a magyar politikai és jogrend átalakításának olyan jogszabályait alkotta meg, mint a bíróságok és ügyészségek szervezésérQl szóló, az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztó garanciális törvényeket, a bqn-vádi eljárást szabályozó "sárga könyvet", a nemzetközi jogsegélyre vonat-kozó eljárás szabályait, a magyar büntetQjog elsQ kódexét és a kihágási büntetQ törvénykönyvet.














































71. A Csemegi-kódex

Az 1878. évi 5. törvénycikk a bqntettekrQl és vétségekrQl (Btk.), valamint az 1879. évi 40. törvénycikk a kihágásokról (Kbtk.) alkotják az elsQ ma-gyar törvénnyé lett teljes büntetQkódexeket.

A kódex rendszere:

A Btk. és indokolása, valamint a Kbtk. egységes rendszert alkot, amely-bQl megismerhetQ a kor tudományossága, és egyben a társadalmi viszo-nyok, amelyek között a kódexek keletkeztek.
A Btk. (általános és különös) részre oszlott, ezek pedig 9, illetve 43 fe-jezetre, és folyamatos számozás mellett 486 paragrafusra tagolódtak. A kihágási büntetQ törvénykönyv ugyancsak 2 részbQl és összesen 145 pa-ragrafusból állt.
A Btk. általános részének beosztása fejezetenként:
bevezetQ intézkedé-sek,
a törvény hatálya,
a büntetések,
a kísérlet,
a részesség, a
szándék és gondatlanság,
a beszámítást kizáró vagy enyhítQ okok,
a bqnhalmazat,
a bqnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok.
A Btk. különös része a rokon bqncselekményeket együtt tárgyalja ezek 5 csoportba sorolhatók:
az uralkodó és az állam elleni bqncselekmények (I-VIII. fejezet);
a társadalmi rend (IX-XIII. fejezet),
az egyesek szemé-lye és vagyona (XIV-XXXVI. fejezet),
a közbiztonság elleni bqncselek-mények (XXXVII-XL. fejezet),
majd megint az állam-, illetve az állam-igazgatás rendje elleni bqncselekmények és a hivatali bqncselekmények (XLI- XLII. fejezet).

Büncselekmények tipizálása:
A Btk. és a Kbtk. a bqncselekmények (súlyuk szerinti) hármas felosz-tásának rendszerét fogadta el (trichotomia):
bqntetteket,
vétségeket,
kihágásokat kü-lönböztetett meg
Az osztályozás elvi alapja a cselekmény súlya volt. Pauler Tivadar, a Btk. országgyqlési elQadója rámutatott, hogy a bqntettek azok a szándékos jogsértések, amelyek nagyobb súlyúak, nagyobb beszámításúak, vétségek pedig azok a szándékos jogsértések, amelyek kisebb súlyúak, valamint a gondatlanságból eredt jogsértQ cselekmények. Kétsé-get nem szenved, mondta, hogy a jogsértQ cselekmények között a sértett jognak a fontosságánál, a sértés súlyánál, valamint a kárnak és veszélynek nagyságánál fogva különbség létezik. Szándékos jogsértés a gyilkosság és a becsületsértés, és mégis mily roppant nagy a különbség a kettQ között. De roppant nagy a különbség a szándékosan elkövetett gonosztett és a gondatlanságból vagy könnyelmqségbQl eredt jogsértés között is, habár eredményei azonosak, mert az akarat elhatározása és a beszámíthatóság különböznek.
A kihágás azonban más, mint azt Csemegi és a Btk. indokolása is kifejtette. A legtöbb kihágás nem valóságos jogsértés, hanem bizonyos cselek-ménybQl vagy mulasztásból könnyen származható jogsértés megelQzése végett alkotott törvénynek a megszegése. Például a koldulás nem sérti meg sem a magán-, sem a közjogot, de abból veszélyek származnak. A kihágásról szóló törvények rendszerint preventívek. A bqntettekrQl és vétségekrQl intézkedQ törvények pedig általában represszívek.




Nullum crimen sin elege, nulla poena sine lege:
A Btk. elsQ szakasza a nullum crimen, illetQleg a nulla poena sine lege elvet deklarálta, kimondván: "Bqntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bqntett vagy vétség miatt senki sem büntethetQ más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése elQtt a törvény megállapított."
Ez a szabály arra irányult, hogy kizárja mind az analogia legist, mind az analogia iurist. A törvénnyel el akarták érni, hogy a bíróság ne vegye át a tör-vényhozó szerepét.

TettbüntetQjogi szemlélet:
A Btk. elsQ paragrafusa "cselekményt" mond, ami a tevést és a mulasztást is magában foglalja. Az 1843. évi javaslat nem használta ezt a mqszót, hanem a "cselekvést" és a "mulasztást" külön vette. A Btk. egész rendsze-rének középpontjában a cselekmény állt. Az indokolásban rámutattak arra, hogy a cselekmény nemcsak a tett (actio), hanem ennek eredménye is. Egy pél-dával is szemléltetik az álláspontot. Az 1843. törvényjavaslat 294. §-ában kimondta, hogy aki másnak valamelyik ingó vagyonát eltulajdonítja, az tolvajnak tekintetik. Ez hibás törvényszerkesztés, mondja az indokolás, mert nem azt kell meghatározni, hogy ki a tolvaj, hanem azt, hogy mi a lopás.
Az indokolás idézett részeiben talán nem is szándékoltan vagy nem is tudatosan ott bujkál a tettes-büntetQjogi koncepció elvetése, de egyben az elkövetQ személyének a figyelmen kívül hagyása is. A kódex késQbbi bírálói épp azt kifogásolták, hogy sem a visszaesés szabályozásánál, sem a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok megformálásánál a törvény-hozó nem volt eléggé tekintettel az elkövetQ személyiségére.

EgyesítQ teoria:
A Btk. indoklása állást foglal az egész büntetQjog és büntetési rendszer más alapkérdéseiben is. A Btk. maga azt az alapelvet követi, amelyet az 1843-as törvényjavaslat is, vagyis sem az abszolút, sem a relatív teóriát nem fogadta el kizárólagos vezéreszmeként. Tehát sem az erkölcsi igazság, sem önmagában a hasznosság (vagyis sem a visszaretten-tés, sem a megelQzés), sem pedig önállóan a javítás, egyike sem azon kü-lön-külön céloknak, amelyek a relatív elméletek kizárólagos céljaiként ismeretesek. A törvény elQdjéhez csatlakozva az igazság és a hasznosság egyesített elveibQl képezett alapelvben gyökerezik. Alapja tehát az egyesítQ teória.
Az abszolút igazságosság, az erkölcsi igazságosság elmélete nem fogadható el a büntetQtörvény alapelvéül, mert ha mindaz, ami erkölcsileg elveten-dQ, és ami megrovást érdemel, erkölcsi undort ébreszt egyben bünte-tendQ volna, akkor már a rossz szándékot is, az elQkészületet is büntetni kellene. Ez oly végtelenül kiterjesztené a büntetQjogi szférát, hogy az ál-lamnak joga lenne kutatni és büntetni minden magánjellegq erkölcste-lenséget, sQt a gondolatok tévedéseit is, ami egyértelmq volna az inkvizí-cióval és a rabszolgasággal.
Nem fogadható el ugyanakkor egyedül a hasznosság elve sem, s ezt csak-nem egyhangúlag így tartotta a tudomány és a törvényhozás is.

BüntetQjogi felelQsség:
BüntetQjogi felelQsséggel csak olyan fizikai személy tartozott, aki a bqncselekmény elkövetése kor életének 12. életévét meghaladta és beszámítási képességének birtokában volt (83. §). A 84. § a 12. évet túlhaladott, de a 16. évet még be nem töltött személy büntetlenségét mondta ki, ha a cselekmény bqnösségének felismerésére szükséges belátással nem bír. De az ilyen kiskorú javítóintézetben volt elhelyezhetQ.
A büntetQ törvénykönyv a fiatalkorúak felelQsségre vonásában még a klasszikus iskola merev tanait képviselte. A 42. § megengedte, hogy a fog-ságra ítélt, de életük 20. életévét túl nem haladott egyénekre megiavításuk céljából a bíróság 6 hónapig terjedQ magánelzárást rendeljen el.
A 16. életév betöltésével a fiatalkorú elért a büntetQjogi nagykorúsághoz. A korminimumot a 14. életév-ben és a fiatal kor felsQ határát a 18. évben vélték megállapítandónak. A serdülQkorúakra nézve a börtön és a fogház eltörlését és ehelyett dorgá-lást, próbára bocsátást, javítóintézeti elhelyezést javasoltak.

Az általános rész néhány fontos rendelkezése:
A kisérlet:
A törvény meghatározza a kísérletet, és kimondja, hogy a bqntett kísérlete mindig, vétségé azonban csak a törvény különös részében megha-tározott esetekben büntetendQ. A kísérlet büntetése enyhébb, mint a be-fejezett bqncselekményé. Nem büntethetQ az elkövetQ, ha a kísérlettQl önként elállt, illetQleg az eredményt önként elhárította. Az elQkészületi cselekmény nem büntethetQ, kivéve, ha az sui generis (önálló) bqncse-lekmény.
Részesség és bqnsegély:
A törvény a részességnek két alakzatát, a felbujtást és a bqnsegélyt is-meri. A bqnpártolás a törvény különös részében önálló bqncselekmény-ként szerepel (69-74. §). A szándék és a gondatlanság fogalmát a törvény nem határozza meg, ugyancsak nem határozta meg a beszámítási képes-séget

Beszámítást kizáró vagy enyhítQ okok:
A törvény a VII. fejezetben a beszámítást kizáró vagy enyhítQ okokat sorolja fel (az öntudatlan állapot, az elme megzavarodása, az ellenállha-tatlan erQ és fenyegetés, a jogos védelem, a végszükség, a tévedés, a gyer-mekkor, a siketnémaság). A törvény ezeket az okokat nem csoportosítja, kizárólag arról a hatásukról rendelkezik, hogy kizárják a cselekmény be-számíthatóságát. (Ma inkább azt mondanánk, hogy kizárja a büntethetQ-séget.)

A büntetés alkalmazását kizáró okok:
Bizonyos esetekben a büntetés foganatosítását objektív természeti vagy jogi akadályok meggátolják. Ezek vagy a büntetQeljárás megindítá-sát, illetve folytatását vagy pedig a büntetés végrehajtását zárják ki. Meg akadályozta a büntetQeljárás megindítását, illetve folytatását a bqnös ha-lála, a királyi kegyelem, az elévülés, valamint a magánindítvány hiánya (elQ nem terjesztése vagy visszavonása). A büntetés végrehajtását kizárta a bqnös halála, a kegyelem és az elévülés.

Bqnhalmazat:
Bqnhalmazatról akkor van szó, ha a bqnelkövetQ ellen egy eljárásban több bqncselekmény miatt mondanak ítéletet. ( Ha ugyanazon személy több büntetendQ cselekményt vagy ugyanazon büntetendQ cselekményt több ízben követte el: az egyes cselekményekre együttvéve egy összbün-tetés szabandó ki. ) A büntetés megállapítására a büntetQjog által szoká-sos megoldások: a cumulatio (halmozás), az absorptio (felemésztés) és az asperáció (fokozás vagy súlyosbítás). A halmozás esetében a bíróság kü-lön-külön szabja ki a büntetést minden egyes cselekményre, s azokat egyszerqen összeadja. A felemésztésnél a bqncselekmények leg-súlyosabbikát kell tekintetbe venni: annak büntetési tételét szabják ki; a többen benne van a kevesebb elve alapján. Az asperáció esetében a bíró-ság átlépi a legsúlyosabb bqncselekmény felsQ határát, de a halmozással kialakítható mértéket nem éri el.

Büntetések:
A kódex III. fejezete rendelkezett a büntetésekrQl. Eszerint a bünteté-sek nemei a következQk:
1. halálbüntetés,
2. fegyház,
3. államfogház,
4. bör-tön,
5. fogház,
6. pénzbüntetés.
Továbbá: ,,A jelen törvényben meghatá-rozott esetekben, a szabadságvesztés büntetésen fölül hivatalvesztés, és a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztése, mint mellékbün-tetés, együtt vagy külön állapítandó meg.· (54. §.) A pénzbüntetés mellékbüntetésként is kiszabható volt.


Különös rész:
Ismert volt az a felfogás, amely sze-rint a bqncselekmények jogtárgyuk szerint három nagy csoportra oszt-hatók, úgymint:
az állam elleni,
közvetlenül a társadalom ellen,
köz-vetlenül az egyesek ellen intézett bqncselekmények csoportjára.
A Btk. azonban e bírálatok szerint az egyes csoportokba tartozó cselekményeket szétszaggatta. Helyesebb lett volna, ha a Btk. e részben is követi az 1843-as javaslat logikus és természetes beosztását, és elQször az egyesek, aztán a társadalom és végül az állam elleni cselekményeket szabályozta volna. A Btk. azonban teljesen a német törvény beosztását követi, amely a francia Code Pénalt utánozta.
A legsúlyo-sabb bqncselekmény az uralkodó megölése vagy ennek megkísérlése és a gyilkosság (halállal büntetendQk). MegfelelQ védelemben részesül a tulaj-don, a vagyon, a kereskedelmi élet. A büntetendQ cselekmény a csalárd bukás (csQd), a váltóhamisítás. A lopásnak tizenkét kiemelt minQsített esete van, amikor is a lopott dolog értékére való tekintet nélkül bqntett a lopás.
172. § fQként az uralkodó ideológiák és intézmények védelmére volt hivatott. Büntették az izgatást az osztály, nemzetiség, hitfelekezet ellen, a tulajdon, a házassági jog intézménye ellen.

Egyes bqncselekményi kategóriák:
Emberölés:
Az élet elleni bqncselekmények között (a XVIII. fejezetben) a törvény, megkülönbözteti a szándékos és a gondatlan emberölést. A szándékos emberölésnek három fQ típusát határozza meg:
a gyilkosságot, amelyet elQre megfontolt szándékkal követnek el (dolus praemeditatus),
az erQs felin-dulásból elkövetett emberölést (dolus repentinus),
s a kettQ között el he-lyezkedQ megfontolt szándékkal elkövetett emberölést.
E fejezetben tár-gyalja a törvény a kívánságra ölést (euthanasia), az öngyilkosságban való közremqködést (idetartozónak veszi a törvény az ún. amerikai párbajt is), a gyermekölést, mint az emberölés privilegizált esetét, a magzatelhaj-tást (amelynél nem ismert el külön büntethetQséget kizáró körülményt), és végül a kitételt és elhagyást (koránál vagy állapotánál fogva gondozásra szoruló személy kitételét, elhagyását).
A gondatlanságból elkövetett emberölés minQsített esete, ha a halált az elkövetQnek a hivatásában, foglalkozásá-ban való járatlansága, hanyagsága, a szabályok megszegése okozta.
Külön fejezetben (XIX. fejezet 293. és következQ §-ok) rendelkezik a törvény a párviadalról, amely az emberölés privilegizált eseteként jelenik meg.

Testi sértés:
A szándékos testi sértés (XX. fejezet 301. és következQ §-ok) három fQ alakzatból áll. A testi sértés a gyógytartamtól függQen minQsül: a 8., illet-ve a 20. nap a kritikus idQpont. A súlyos testi sértés bqntettének (ha a gyógytartam 20 napot meghalad) büntetése 3 évig terjedhetQ börtön. Összehasonlításképpen érdemes megemlíteni, hogy a betöréses lopás, még ha azt a bagatell összegre nézve követték is el, bqntettnek minQsül, és a büntetési tétel felsQ határa 5 évi fegyház volt.

Rágalmazás, becsületsértés:
A becsület büntetQjogi védelmének körében (XVII. fejezet 258. és kö-vetkezQ §-ok) a törvény a rágalmazás és a becsületsértés vétségét különböz-teti meg. Megengedi a valóság bizonyítását (exceptio veritatis), védi a holtak emlékét is. Külön rendelkezik a sajtó útján elkövetett rágalmazás-ról, és elrendeli, hogy az ítéletet indokaival együtt ugyanannak a nyom-tatványnak a jogerQs ítélet kihirdetése után megjelenQ elsQ számának az elsQ oldalán tegyék közzé, amelyben a büntetendQ cselekményt elkö-vették.
A "párbaj mánia" mérséklésének is egyik közvetett esz-köze lenne a becsületsértésre és rágalmazásra kiszabható súlyosabb bün-tetés.

Vagyon elleni bqncselekmények:
A Btk. különös figyelmet, hat fejezetet (XXVI-XXXI. fejezet 333. és következQ §-ok) szentelt a vagyon elleni bqncselekményeknek. A tör-vény a vagyon elleni bqncselekmények körében a következQket szabá-lyozza: lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, zártörés, hqtlen kezelés, jogtalan elsajá-títás, orgazdaság, bqnpártolás, csalás. E bqncselekmények tárgyalására több mint ötven paragrafust szán (333-390. §). A lopás tizenkét minQsített esete között szerepel például a vallási szertartáshoz tartozó tárgy ellopása, a betöréses lopás, a közveszély színhelyén elkövetett lopás, a szolgálatban álló személy által vagy a tolvajjal közös háztartásban élQ személy terhére elkövetett lopás, a hivatali lopás, a visszaesQ által elkövetett lopás. Az ún. szolgálati vagy házi lopás azonban csak magánindítványra volt üldözhetQ.
A Kbtk. Ismerte a lopás kihágási alakzatát. Idetartozott a 2 forint értéket meg nem haladó élelmiszer vagy élvezeti cikk lopása, de csak akkor ha nem volt megállapítható minQsítQ körülmény (Kbtk. 126. §). Ennek következtében például a betörés útján elkövetett bagatell lopás is bqntett-nek minQsült és a kiszabható minimum 6 havi börtön volt

Lánykereskedelem, kerítés:
Amilyen szigorúan bánt a Btk. a tolvajokkal, olyan elnézQ volt a leánykereskedelemmel szemben, amelynek bümetésérQ1 egyáltalán nem gondoskodott. A kerítést elvileg nem rendelte büntetni, mert ennek a cselek-ménynek a bizonyítása igen nehéz . A leánykereskedelmet mindössze egy belügyminiszteri rendelet minQsítette kihágássá. Egészen 1908-ig, az 1. büntetQ novelláig ezek a cselekmények büntetlenül maradtak,

A kódex értékelése:
A Csemegi-kódexet számos bírálat érte. Az országgyqlési vita során Komjáthy Béla, az ellenzék vezérszónoka kifogásolta a kódexet amiatt, hogy lényeges kérdésekben eltér az 1843. évi javaslatoktól. Így különösen nem követi a bqncselekmények kettQs felosztását, bevezeti a halálbüntetést, büntetési minimumot állapít meg. Ugyanezt a gondolatot képviselték a fiatalabb nemzedék képviselQi: Fayer László, Ba-logh JenQ, Finkey Ferenc.

A Btk. bírálói a törvény fQ hibáit abban látták, hogy büntetési rendszere bonyolult, a mellékbüntetéseket rendszertelenül és helytelenül kapcsolja a fQbüntetésekhez. A fegyházbüntetés általános minimuma túlságosan magas, néhol meg a büntetési tétel túlságosan alacsony. FQ hibái közé so-rolták, hogy a fiatalkorúakra és a visszaesQkre nem állapított meg megfelelQ sza-bályokat.
Ezek a kifogások már viszonylag korán, tíz év múlva a Btk. revíziójának szükségességét hirdették meg, és végül elvezettek az 1908. évi novellához, majd az 1913. évi törvényhez.
A kódex 70 évig volt hatályban, és mély nyomokat hagyott a magyar büntetQjogi gondolkodásban.
1878-1879. évi büntetQtörvények jogrendszerünk fejlQdésében ki-emelkedQ helyet foglalnak el. Az ezredfordulóra a büntetQ perrendtartás és az esküdtszéki törvény megalkotásával egy jogterület, a büntetQjog teljes kodifkálása megvalósult.
A Btk. hatályának 70-80 esztendeje alatt voltak kegyetlen ítéletek, és súlyos kilengések is. De ezek nem a Btk.-ból következtek, hanem a rög-tönbíráskodáson vagy más kivételes fórumokon keletkeztek. Inkább azt mondhatjuk, hogy a Btk. ellenére, megkerülésével vagy megváltoztatásá-val jöttek létre. A Csemegi-kódex mély nyomokat hagyott a magyar jogi gondolkodásban.
Ez a következQkkel magyarázható. Az 1878. évi kódex volt a büntetQjog törzsanyaga 70 éven át, a különös része 80 évig. Csemegi a törvényben kerülte a definíciókat. A diszpozíciókat, illetQleg a szankció alkalmazásának a feltételeit írta le. Nem határozta meg a tör-vényben, mi a szándék, az elQre megfontolt szándék, a beszámíthatóság, a gyógytartam, az idegen ingó dolog stb. Ez a szabályozási mód a judika-túra számára viszonylag tág lehetQséget adott az értelmezésre, az alkalmazko-dásra a változó viszonyokhoz.
A kódex általános része 1950-ig (Btá. 1950. évi II. tv.), különös része, pedig az értelemszerq módosításokon túl 1961-ig, az új Btk. megalkotá-sáig, volt hatályban (1961. évi V. tv.).




















72. A kihágási büntetQ törvénykönyv:

A két kódex viszonya:
Az 1878:5. tc. a bqncselekmények hármas felosztásának elvén alapult, a korabeli büntetQjogi szabályozások többségéhez hasonló-an. A büntetendQ cselekményeket azonban nem egy törvénykönyvben helyezte el. A bqncselekményekbQl (bqntett, vétség) a heterogén termé-szetq és felróhatósági szempontból már egyébként is differenciált maga-tartások leváltak: a kihágások külön kódexbe kerültek. A hármas felosztás összhangját a két törvénykönyv szerkezeti egysége fejezte ki. A Kbtk., melyet az 1879:40. tc.-ként fogadott el az országgyqlés, 1880. szeptember 1-jén lépett hatályba.

A kihágást megállapító jogforrások:
A Csemegi-kódex és a Kbtk. azonban csak formálisan teremtette meg az anyagi jog egységét. A miniszteri indoklás aláhúzta, hogy a Kbtk. nem képes kimeríteni azokat a cselekményeket, amelyek elkövetését mint ki-hágást büntetni szükséges. A jogalkotó követve az 1843. évi javaslatok megoldását, a kihágások egy részét (súlyosabb veszélyeztetés) törvénybe foglalta, a másik hányadát alacsonyabb szintq szabályozásnak (rendelet, statútum) engedte át. A kihágás tehát büntetQjogi intézményként jelent meg a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvének han-goztatásával. A kihágási kódex azonban legalizálta a közigazgatási normá-ba ütközQ szabályszegés egy részének a kihágás fogalmi körébe vonását is. A köz-igazgatási büntetQjog latensen létezett, de csak embrionális formában, a kihágáson belül. Innen származtatható a majda-ni különválás követelménye. Így az igazságügyi büntetQjogtól le-választandó közigazgatási büntetQjog létrehozá-sának kívánalma, amely a klasszikus elvek feladásaként, a jogállam köve-telményeinek negligálásával következik be.

A közigazgatási büntetQjog problémája:
A polgári korszak büntetQjogi elméletei fokozatosan épültek egymás-ra. A bqncselekmény (bqntett, vétség) - kihágás elsQ elhatárolási kísérle-teiben lényegében már megjelenik a közigazgatás-ellenesség fogalmi köre, azaz "a törvényes rend múló jelentQségq megzavarása" , amely for-mális büntetQjogi és büntetQjogon kívüli szabályszegésként avagy áthá-gásként is értékelhetQ.
A természetjogi felfogás szerinti megközelítésben pedig a bqncselekmény az embernek a természettQl fogva létezQ jogosítványait sérti, míg a kihá-gás csak a pozitív jogot. EbbQl következett továbbá a morális tartalomban mutatkozó különbségtétel. Azaz a bqncselekmények erkölcsellenesek, a természetnél fogva "önmagukban tilalmazott" mala in se cselekmények, míg a kihágások az ember alkotta jog folytán bqncselekménnyé tett maia prohibita cselekmények.
A veszélyeztetési koncepcióval ugyanakkor a közigazgatás-ellenesség újabb elkülönítQ ismérve: az absztrakt veszély jelenik meg. A bqntettnél a ve-szély a cselekmény eredményeként jelentQs, a kihágásnál mindez nem észlelhetQ konkrétan, mennyiségileg nem mérhetQ.
A jogtárgy szintjén, illetve a jogellenesség alapján történQ elhatárolási el-méletek ugyancsak a kétféle bqncselekménycsoport létezését, a büntetQ-jog megoszthatóságát juttatták kifejezésre.
A büntetQjog megosztásának eredménye: az igazságügyi, illetve a köz-igazgatási büntetQjog. A büntetQjog fogalma kettQs értelemben jelent meg.
EgyfelQl a büntetQhatalom gyakorlására vonatkozó jogosultságot (ius puniendi) fejezte ki,
másrészt azokat a jogszabályokat fogta össze, amelyek a büntetQhatalom gyakorlását tárgyalták.
Az államot megilletQ büntetQhatalom gyakorlását, a "tárgyilagos büntetQjogot" két alapelv ha-tározta meg. A büntetQhatalmat a jogalkotásban a törvényhozás, a jogal-kalmazásban pedig az igazságszolgáltatás gyakorolja. Ez felel meg az igaz-ságügyi büntetQjognak, míg az ettQl való eltérés a közigazgatási büntetQ-jognak. Ez utóbbi tehát a büntetQjognak része, azokat a szabályokat tar-talmazza, amelyekkel a közigazgatás törvényhozói felhatalmazás alapján egyes cselekményeket büntetendQvé nyilvánít, és büntetni rendel. A po-zitívjog szerint ezek egyértelmqen a kihágások. Eljárási szempontból pe-dig ez még azt is jelenti, hogy e cselekmények elbírálására - a törvényho-zástól kapott felhatalmazás alapján - a közigazgatás gyakorolja az igazság-szolgáltatást.
A közigazgatási büntetQjog processzuális felfogása (Merkl) látszik a leg-megfelelQbbnek a fent vázolt "évszázados jogi dilemma" feloldására. Azaz a közigazgatási és az igazságügyi büntetQjog formailag csakis a hatáskörök megállapítása révén különböztethetQ meg egymástól; az elQbbi esetben igazgatási, az utóbbiban pedig bírói szervek hatáskörérQl van szó. A hazai jog fejlQdésében meghatározó rendQri büntetQeljárás tartós léte mindezt pregnánsan igazolja.
A közigazgatási büntetQjog elméletét a magyar jogtudományban An-gyal Pál alapozta meg. Eszerint a kihágás rendbontó közigazgatás-elle-neség, amely a bqntetthez hasonlóan jogellenes. A közigazgatás-ellenes-ség egyben a közigazgatási büntetQjogba tartozó cselekményeket jellem-zQ materiális ismérv. A büntetQjog materiális eleme társadalomra veszélyességet hordoz, de ez a kihágásoknál olyan csekély mértékq, hogy a közigazgatás-ellenességben feloldható. A közigazgatás-ellenesség tehát egyfelQl a kisebb fokú veszélyesség szinonimája, másrészt pedig a közigazgatás mqködésének rendjét akadályozó, veszélyeztetQ cselekményeknek az elQbbivel azonos mértékq kifejezQje .

A kihágás és a büntetQjog:
Kbtk. általános része lényegében két szabálycsoportra bontható. Az egyik a kihágást megállapító jogforrásokkal, a másik a büntetQjoghoz való viszony kérdéseivel foglalkozik. A kihágást statuáló jogforrásokra az a jellem-zQ, hogy egy másik szabályban meghatározott magatartás megszegését pönalizálják. Ennek két variánsát vonultatja fel a törvény: a kerettényállásos szabályozást, illetve a közigazgatási szervek büntetQjogszabály-alkotási jogát. A kerettényállásokat a kihágást megállapító diszpozíciókkal együtt a Kbtk. különös része foglalja össze.
A kerettényállás csak a tárgyra, irányra nézve megjelölt hatósági rendelkezés megsértése esetére rögzítette a büntetési tételt, a tevékenység elemei más jogszabályban öltenek testet. A másik variáns pedig az, amelyikre sem a tárgy, sem a viszony, a veszélyeztetés iránya nincs meghatározva, hanem ezekre a kormány, illetve a törvényhatóságok belátása alapján a büntetQ jogszabály hozatala biztosított..
A büntetQ joggal való kapcsolatra továbbá az jellemzQ, hogy a Btk. álta-lános része adja az egységet, a Kbtk. pedig a különbségeket rögzíti. Az el-térések a törvény hatályát, a szándékos, gondatlan elkövetést, a bünteté-seket és az elévülést érintették. A Kbtk. általában a gondatlan magatartá-sokért állapított meg felelQsséget, az alanyi felróhatóság elvét érvényesí-tette. A beszámítást kizáró okok rendszere nem mutat lényeges eltérést a mai szabályozástól.
Arányos büntetési rendszere kétfajta büntetést: elzá-rást és pénzbüntetést honosított meg. Általános szabályként érvényesült a behajthatatlan pénzbüntetések elzárásra történQ átváltoztatása. Az eventuális elzárás nem a határidQhöz kötött fizetés elmaradásán, hanen1 a pénzbüntetés behajthatatlanságán alapult.

A kihágási büntetQhatóságok:
A kihágások hatásköri elbírálását elQször a Btk. (1880:37. tc.) szabá-lyozta. A közigazgatási büntetQhatóságok és a járásbíróságok közötti hatáskört nem arányosan osztotta meg. A túlsúlyt a közigazgatási szerveknek bizto-sította (80:44 arányban). A különös rész 5 fejezetében rögzített cselek-mények miatt csak bírói eljárásnak volt helye (állam, vallás, családi állás elleni, értékpapír-hamisítás, szerencsejáték). A másik 5 fejezet párhuza-mosan hatáskört tett lehetQvé, de a tulajdon elleni kihágások kivételével a közigazgatás mindenütt kedvezményezett helyzetben volt.

A rendQri büntetQeljárás:
A kihágásokra vonatkozó anyagi jogi kodifikációt követQen került sor a rendQri büntetQeljárás szabályozására és egységesítésére. A bqnvádi perrendtartás életbe léptetésérQl szóló 1897:34. tc. (Élt.) pedig pontosí-totta a közigazgatási és a bírói hatáskörbe vonható ügyeket. A járásbí-rósághoz tartozó kihágásokat tekintve fQszabályként érvényesült, hogy a törvényen alapuló kihágások rendszerint, a miniszteri rendeleteken nyugvók pedig kivételesen tartoztak ide, míg a törvényhatósági, városi szabályrendeletekben megjelölt kihágásokat a bírói kompetenciából kivonták
Végül a közigazgatási hatós*Þ êì>@ˆÄÆð2„Äò8 – ¤ ö ,D`b <|èêì "ºülÈëì:HVvÎèú:Ü6ÄÆÔÖ--z-|-¶-¸-

( ¸ òîçáÕÌÃáµÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃáÃᮤ®¤áÃáÃáÃáÛÃáÃáÃáÃáÃhEhöh¡Bù_H
hð5_h¡Bù\_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡Bù6RH‹]_H
hð5_h¡Bù_H
h¡Bù5>*_H
hÕ ‹h¡Bù5>*_H

h¡Bù_H


hÊ ìh¡Bùh¡BùhT6h¡Bù5>*CJaJ=*,.Ü Þ î

êì@8 `ìÖ-|-¸- ø!B"p&úòòòòòòçççÙÙççççËËËËççç $
&
F[$\$a$gdž{¯ $
&
F[$\$a$gdž{¯
$[$\$a$gd¡Bù $a$gd¡Bùgd¡Bù
ý¸ º ê

!!(!L!P!à!ð!ö!ø!@"B" #È#$S$k$Š$Œ$$‘$”$Ÿ$½$À$Ú$î$&

& &,&n;&p;&Ž'ì'î'((’(Ê(à(F)¶)Ô)è)õîäÞÕäÞÕÞÕÞÉÀÕÞäîäî中îÕÞÕÞÕÞÕÞÕÞÕ£—ŽwîÞÕÞÕîäh¡Bù5>*\_H
h:4`h¡Bù5>*\_H
h¡Bù5\_H
h:4`h¡Bù5\_H
h:4`h¡Bù5_H
hð5_h¡BùRHr_H
h¡BùRHr_H
h:K®h¡Bù_H
h¼0%h¡Bù5>*_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù_H
hð5_h¡Bù\_H

h¡Bù\_H
h¼0%h¡Bù\_H
.p&î'(à*ø*,H,Ä-æ-$.˜.è.v/Ö/~0$2h2Z3†4¨6ª6Ì6^>œ>ôôôôôääôôÖÖÖÖÖôôÈÈÈôôôô $
&
F[$\$a$gdž{¯ $
&
F[$\$a$gdž{¯$
Æs[$\$a$gd¡Bù
$[$\$a$gd¡Bùè)4*D*à*ö*ø*+,+4+6+N+v+”+¢+Ð+
,,,,,H,r,Ê,Ö,

--X-Z-Ä-æ-
.".B.h.v.Š.–.¦.æ./t/v/°/ê/ì/ 040t0|0~0‚0Ž0š0Ì0Ò011L1øîèÜÎøîøîøîÅèÅèøî´ÅÜÅèÅøîøîŨèÅèÅèÅîøîøîøîøîèÅèŞÅøîøîø’øhð5_h¡BùRHQ\_H
h "-h¡Bù\_H
hÁPh¡Bù6>*_H
hÁPh¡Bù56>*RHD]_H
hð5_h¡Bù_H
h¡Bù56>*RHD]_H
hÁPh¡Bù5>*_H

h¡Bù_H
hð5_h¡Bù\_H

h¡Bù\_H
9L1V1Œ1¦12"2$2(2¬2À2 3 3X3Z33Ð3ô3b4„4†4ê4ò4ö4†5ˆ5®566P6¤6¨6ª6Ì6â6è6ê6V7X7p7„7à7ò7¸8È8ö8ø8ü89$9–9Ö9è9ê9:\: :¢:Ì:V;d;æ;õîõîõîåßõîõîÖîõßåõÖõÎÃßåõîõåß庮åßåßåßåßåßåßåßîõîõ¦›õåßåõîõî hð5_h¡BùRHn_H
h¡BùRHn_H
h "-h¡Bù6>*_H
h¡Bù6>*_H
hð5_h¡BùRHi_H
h¡BùRHi_H
h "-h¡Bù_H

h¡Bù_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡Bù\_H
<æ;è;ê;î;þ;N >B>\>^>š>œ>Ú>Ü>?.?0?Ê?Ú?0@@@´@Ô@ì@ð@ø@A
ATA–ABB*B/B0B@B`BcBmB…B’BöêãÙãÍãÙǾÙãÙãÙã¾Ç¾Ç²¤ãÙã٘ǾǾǾǾÇãÙãÙǾُƒÙãپǾhð5_h¡BùRHi\_H
h¡BùRHi\_H
hð5_h¡BùRHS\_H
hkh¡Bù5>*RHÈ_H
hkh¡Bù5>*_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù_H
hð5_h¡BùRH?\_H
hð5_h¡Bù\_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡BùRHV\_H
h¡BùRHV\_H
3œ>
A GFG”HRJJK€LBPDPFPtPRÆRÈR TœTHUÂU~V0YôôôôôôôôôôôôôôääÐÐÐÐä$
&
F
Æÿ[$\$a$gdž{¯$
Æÿ[$\$a$gd¡Bù
$[$\$a$gd¡Bù’BÃBÕBöBùBC#C;CDDD²DÐD E ErE’EÆE`FœF´FÚFâFðF
GFGPG¦GÒGÜG4HZH”HœH²HÞH>INIŒI¢IàI0JLJNJRJTJZJJK&KFKJK;–K˜KèKöKþKNLTL^L€L®LºLúLRMMÌMÎMÐMúñúñçàç×àçúñúñàçúñúñçúñçËñúñàçàçñúñúñúñúñçàçñúñúñúñçàçøçøñúñúñúçà®hÌ
¸h¡Bù\_H
hð5_h¡BùRHr_H
h¡BùRHr_H
hkh¡Bù5>*_H
hkh¡Bù_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡Bù\_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù_H
DÐMÔMÚMêM`NpNöNúNOfO‚O„OúO:PBPFPrPtP~PþPšQR’R”RÂRÆRÈRÜRðRòRôRS SFS‚STT T*T>TšTœT¦TõéâõÜÓȽõµÈÓÜÓ¬ ¬âõÓõÓÜÓܗ‹‹vÓÜÓÜÓõâµÈõmõh.4Âh¡Bù_H
hÌ
¸h¡Bù_H
hÌ
¸hì{û6>*_H
hÌ
¸h¡Bù6>*_H
h¡Bù6>*_H
hÌ
¸h¡Bù5>*_H
h¡Bù5>*_H
h¡BùRHm_H
hð5_h¡BùRHS_H
hð5_h¡BùRHm_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡BùRHi\_H
hð5_h¡Bù\_H
*¦TîTDUFUHUÀUÂU|V~V”V¨VªV¬VÌVÎVöV6W¬WêWZX^X®X²XæXìXðXY Y.Y0YXYœYÀYþYHZ„Z ZØZÚZ[ [[[j[¨[ä[æ[\0\2\h\¼\æ]-^M^´^×^/_N_O_÷ñ÷ñ÷ñ÷èÜÐÜè÷ñ÷ñ÷ñ÷Æ¿Æ¿÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñ÷ñÆ¿¶¿ñ¿Æ÷ñÆè­Ü¤ñ÷Æ÷ñ÷ñ÷ñ–hð5_h¡Bù6RHÈ]_H
hjdzh¡Bù_H
h¡Bù6>*_H
h.4Âh¡Bù_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡Bù\_H
hÌ
¸hì{û6>*_H
hÌ
¸h¡Bù6>*_H
hÌ
¸h¡Bù_H

h¡Bù_H
hð5_h¡Bù_H
;0YœYÚZ [æ[P_Q_s_ ``` `````c2d|hâj(m*m@mnëëëëÛÛÛÛÛÛÛÛÛÛÐÐÐÐÐÐÐÐ
$[$\$a$gd¡Bù$
Æø[$\$a$gd¡Bù$
&
F
Æÿ[$\$a$gdž{¯O_P_Q_r_s_ˆ_Ò_Þ_ü_

` ``^```¨bc0c’c”c2d’eÜeZfšfôföf|h„hjiªi(jrjªjØjâj6kvkÂkl&m;*m>m@mBmŽmÎmÐmÒmnbnˆnŽnn÷ñåÜÓñÓñÓñƶÆÓ¬ÓñÓ¬ÓñÓñÓñÓñÓñÓñÓ¬ ÓñÓñÓñåܗÓñӌñӅ¬…
h¡Bù\_H
hð5_h¡BùRHT_H
hßNŽh¡Bù_H
hð5_h¡BùRHV\_H
hð5_h¡Bù\_H
hjdzh¡Bù5>*CJ_H
aJh¡Bù5>*CJ_H
aJhð5_h¡Bù_H
h¡Bù5>*_H
hjdzh¡Bù5>*_H

h¡Bù_H
hjdzh¡Bù_H
4n¤n¦nÜnÞnúnün*o,ovo¸o"p¼p

q$qàqîqðqr‘r#s4sLsgss¥stˆtŒtÀt$u(u,u`ubunuîuöu6v8vBv‚vvÒvØvw$wºwxZx^xœx¼xúx&y;^y’yþy>zZz`zbzúzõîõîõîõîõåßåßîõ×Ìõåßîõîå߸ª¸£¸ßåßåßåßåßåßåßåßåßåßåßåßåßåßåßå
hì{û_H

h¡Bù6_H
h‰i.h¡Bù6RH2]_H
h‰i.h¡Bù6_H
h‰i.h¡Bù\_H
hð5_h¡BùRHi_H
h¡BùRHi_H

h¡Bù_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù\_H
hð5_h¡Bù\_H
>n¦nÞnün,o¦s(u*u,ubuâuPvw6wŒw´w^x(y^yÆyþy{l|Î}ññññæææææØØØØØØØæÊÊÊÊÊÊ $
&
F [$\$a$gdž{¯ $
&
F[$\$a$gdž{¯
$[$\$a$gd¡Bù $
&
F [$\$a$gdž{¯úzüz {N{È{F|j|l|˜|¢|Î} ~J~®~Ð~~ÊҀ耚¤‚
‚ì‚î‚2ƒvƒxƒŽƒƒv„’„¸„ü„………’…À…Ä…Ò…Ô…Ö…ú…

† ††$†*†l†n†æ† ‡‡‡x‡þ‡\ˆªˆèˆ‰r‰€‰‚‰–‰š‰ž‰Î‰Ò‰Ö‰*ŠnŠ¨‹æ‹î‹.Œ6ŒúñúñúñúñúñúñúñúñúñúñúñúñúñúñåÙÐÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉÅÉh¡Bù

h€!Àh¡Bùh¡Bù5>*_H
hD!Zh¡Bù5>*_H
hjdzh¡Bù5>*_H
hð5_h¡Bù_H

h¡Bù_H
NÎ}$耦‚ð‚vƒxƒƒx„…Ô… †‡x‡R‰ÎŒÎÐÂŽÄŽôôôæææÖÖÎÃÃÃÃÃκºµµµµgd¡Bù„Ä`„Ägd¡Bù
$
&
F
a$gdž{¯ $a$gd¡Bù$
Æø[$\$a$gd¡Bù $
&
F
[$\$a$gdž{¯
$[$\$a$gd¡Bù6ŒtŒ¨ŒÊŒÌŒÎŒ JœÌÎÐ’Ž¢ŽÀŽÂŽÄŽÐŽHL\žÚ2¸Ì‘0‘4‘N‘R‘‘Ê‘’x’Â’ø’&“,“t“v“¢“¦“¸“”8”š”Ê”•••$•–N–Ž––– –¶–ø–ú–<—N—È—ö—L˜¦˜ä˜™B™R™T™’™Ð™šVš\š^š`›h›ú›ü›œ

œ"œbœd¤üõüõüõüõüõðèàèðèõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüh€!Àhì{û6h€!Àh¡Bù6 h¡Bù6

h€!Àh¡Bùh¡BùX|’v“x“¦“ô“:”••®•T™^š`šÐÒÔ<ž¶žÌž:¦n¨œ¬ž¬úúúúúòòòúúêêáúúúÙÉÙÙÙÙÙ$
Æø[$\$a$gd¡Bù $a$gd¡Bù„t^„tgd¡Bù
&
F

gdž{¯
&
F

gdž{¯gd¡Bù¤Ô<ž´ž¶žÈžÊžÌž˜¬š¬œ¬ž¬²¬´¬¶¬¸¬¢® ¯Ã°Æ°'¼¿¿¿0¿dÇfǀǂÇÉ"ÊžÏ Ï¢Ï²ÏÎÏùñèÛËÀ¸À±­ÛËÛ¢¸—¸—¸—¢¸¢‡¢Û‡Û—{—¢‡uhh¡Bù5>*CJ_H
aJ
h¡Bù_H
h“ZUh¡Bù6CJ aJ h:h¡Bù5>*CJ _H
aJ h“ZUh¡BùCJ aJ h:h¡BùCJ aJ h¡Bù

hŠAÄh¡Bù h¡BùCJ aJ hŠAÄh¡BùCJ aJ hŠAÄh¡Bù5>*CJ _H
aJ h¡Bù5>*CJ _H
aJ h¡Bù5>*_H
h>t$h¡Bù6

h€!Àh¡Bù#ž¬¸¬®|¯)°Á°Ã°Ä°Å°Æ°\±¦±7²£²(µJ·v»&¼'¼¿¿0¿2°ÃFÅ÷÷ëëë÷÷÷÷÷ààà÷Ô÷Ô÷÷÷÷÷÷÷
$„Ð`„Ða$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯
$„Ä`„Äa$gd¡Bù $a$gd¡BùFÅôÅdÇfÇ‚ÇžÏ Ï¢Ï¤Ï¦Ï¨ÏªÏ¬Ï®Ï°Ï²Ï´Ï¶Ï¸ÏºÏ¼Ï¾ÏÀÏÂÏÄÏÆÏÈÏ÷÷÷÷÷÷çççççççççççççççççççç$
Æø[$\$a$gd¡Bù $a$gd¡BùÈÏÊÏÌÏÎÏ6ÐBÒDÒJÔLԒÔøØùØلÚÛtÛªÛÔÜDÝ6ß8ßââ6âjã&åïïïïêêêêêêêêêâââââêêêêêêلÄ`„Ägd¡Bù
&
F
gdž{¯gd¡Bù$
Æø[$\$a$gd¡BùÎÏ4Ð6ÐlмÐÂÐäÐ,іќÑðÑ@ÒBÒzÓ¸ÓBÔLԎԔԴÔÀÔÆÔ

Õ¢ÕæÕôÕHÖøÖB×v׶×Þ×æ×;Ø>ØDØdØzØÈØÖØùØÙ'Ù(Ù9ÙYيÙÚpÚ®ÚºÚÂÚÚÚÛÛÛrÛtÛ¨ÛªÛÜ6Ü|ܼÜÀÜ"Ý6ÝvݨÝðÝÐÞ ß6ß8ß:ß<ߺ߼ßàðãÜØÜÐÜØÜØÜØÜØÜØÆØÜØÜØÜÐÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÆÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜØÜhâZªh¡Bù5>*h²õh¡Bù6h¡Bù

h€!Àh¡Bùh¡Bù5>*CJ_H
aJhâZªh¡Bù5>*CJ_H
aJNà6àtàvà°à²à(áháÀáâ4â6â:â<âXâ|â¨âàâêâìâ

ãfãhãjãäHäå å$å&å,å6å†åÆå(æhævæ¶æöç>è@èŠèŒèÂèvézéŒé¦é¨é*êDê‚êÀê„ë†ë®ë°ëêëì&ìJìpì‚ìŠìŽì¾ìÀìÖìÜì´íâíjî¨î°îâî2ïpï|ïïdðfð÷ðìðìðìðìâÛðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìÔâÛìðìÌðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðÌðìðìðìðìðìh)½h¡Bù6

h7.h¡Bù

h¡Bù5>*h7.h¡Bù5>*h¡Bù

h€!Àh¡Bùh²õh¡Bù6P&åöç6è8è:è<è>è@èŒèxézérëÜì”ïâñ`õbõdõ¬õr÷s÷‚û„û†û ûÞþªÿª¬öñññññññññññöööñññññññññññññgd¡Bù„Ä`„Ägd¡BùfðÀñÞñäñæñò^ò$óLó”óÒó†ôˆô^õ`õbõªõ¬õìõö§ö¬öóö-÷r÷ø`ù ùêù4úLúŒúŽúÊúìúöúûvû€û‚û„ûžû ûÂûäûAü_ü{ü¦ü½üñü/ý1ýaýþDþ‚þÀþÂþÚþÜþÞþÿTÿ”ÿ˜ÿªÿ¶ÿJÔâä"(œ¨ª¬´¶ÖØDùõùõùõùõùõùõùõîäîùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõîäîùõùõùõùõùõùõùõÜùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõäõîÒîùh—Ih¡Bù5>*hA²h¡Bù6h7.h¡Bù5>*

h¡Bù5>*h¡Bù

h€!Àh¡BùS¬®°²´¶Øàâäˆ ¢ ¤ Ò Â
Ä
Æ
æ
¬à ÜÞ>n˜úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúñúñúúéé
&
F gdž{¯„Ä`„Ägd¡Bùgd¡BùD„æúlÞ „àâäD À4RTjŒ¸ÀþJ N V Ô Ü ü ,h†ˆþ € ¢ ¤ Ð Ò ö L
P
†

œ
ò
2
8
^
d
f
š

Ü
ô




*

j



¤

ì

¨
À
Æ
ä
æ
¢ Ò æ üõüõüõüõîäîõüõüõüÜõüõüõüõüõÜõüõüõüõüõüõîäîäõüõüõüõüõüõüõüÔüõüõüõüõüõüÈ¿üõüõh¡Bù5>*_H
hN—h¡Bù5>*_H
h9y=h¡Bù6hN—h¡Bù6h—Ih¡Bù5>*

h¡Bù5>*

h€!Àh¡Bùh¡BùKæ TÔÚLTžªè$04JÖîðôüV| „”¶ 6 Ž ê ,ô4NRTžÚâ<>ln–˜ÔÖ

46F´ÂîN ¦ÊÞà
JŠð,€¼ÌêPZ5a}ºÛÜÝüõüõüõüõüõíõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõæÜÕüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõü

h¡Bù6>*h­,´h¡Bù6>*

h¡Bù5>*h9y=h¡Bù6

h€!Àh¡Bùh¡BùT˜Ö

6ÝD F d †&l;'n'î,Ú/¦1¨1Ô1ø4x7z7|7¬7`;÷÷òêÞÞÕêÞÞÞÞÞÅòêÞÞÕÕêÞ$„ЄÐ^„Ð`„Ða$gd¡Bù„¤^„¤gd¡Bù
$„Ð^„Ða$gd¡Bù
&
Fgdž{¯gd¡Bù
&
F gdž{¯Ýßòóü -*-3-S- @ B D ` d h † ˆ T!Ì!F"L"T"^"Ð"ä"$#Z#,$Ž$Î$â$d%²%ô%ø%8&†&È&Ð& ''\'l' '¨'æ'ø'(&(,(0(X(v(š(Ú()Ô* +¶+º+Ú+Ü+¸,î,.-n-z-Ê-œ0Ð0â0$1¤1¦1Ð1Ô1262v2Ü23V3X3d3ùñùíùíùíùíùíãÜíÔùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíãÜÔùíùíùíùh÷dÃh¡Bù6

h¡Bù6>*h­,´h¡Bù6>*h¡Bùht h¡Bù6

h€!Àh¡BùTd3¢34=4‚4¢4ä4å4ø4556v7x7z7¬7Æ7È7è7ô7>9Ò9
::::A:a:t:¦:«:ã:ä:ç:;#;`;a;;“;Á;Â;Ã;ñ;"b>¦>§>`@Ö@@A¸AþA*_H


h$$Åh¡Bù h¡Bù6h h¡Bù6h$$Åh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*h­,´h¡Bù6>*

h¡Bù6>*

h€!Àh¡Bùh¡Bù?`;a;b;c;d;e;f;g;h;i;j;k;l;m;n;o;p;q;r;s;t;u;v;w;x;y;z;{;|;};úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúgd¡Bù};~;;€;;‚;ƒ;„;…;†;‡;ˆ;‰;Š;‹;Œ;;Ž;;;‘;’;“;Â;Ã;§>vBxB”Búúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúòòúò $a$gd¡Bùgd¡BùB’B”BöBC.DlDzD¼DÊDÌD ENE¦EæEˆF¤FºF¼FðFôF GbGŒH–HžH¶HÜHÞHâHæHúH8ILIVIðIJJ¼JìJ‚KªKðK.L¤LÒLìLMMM‚MŒMSNsNùNûNPTPxP¸PÊPQ”Q–QÂQÄQÐQôQRBRR’R®R"S\S^SpS¦S¾STRTTTVT–TàTU*UjUrUœUùõîõîõîõîõîõîõîæîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîÞîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõhU
Èh¡Bù6h h¡Bù6

h€!Àh¡Bùh¡Bù

hJUƒh¡BùX”B|D¼F¤LúNûNTPÔPÄQ’R^SêSTT²U¨V©V3W`WÓW’Xn[p[÷ëë÷÷÷àààààààà÷÷ÕÊÊÕº$
Æø[$\$a$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯
$
&
Fa$gdž{¯
$
&
Fa$gdž{¯
$„Ä`„Äa$gd¡Bù $a$gd¡BùœU°U VV,V§V©VÑVåVæVçVéV÷VW1W5WDWTW^W`WsW²WÐWÒWÓWçWéW"XYXyX‘X’X•X§X±X´XÁXÏXÔXéX÷XÿXYYZäZêZ["[h[n[p[z[|[~[Ž[[’[Ä[\Š\”\Ì\Ð\î\ð\:]V]X]Z]^@^`^Õ^ô^÷^ø^_`ˆ`ùõùõùõùíõùõùõùõåõùõíùõùõíùõùõùõùíùõùõùõùõùõùõùõùõùÜÐÜÐÜÐÜõùõùÈùõùõùõùõùõùõùõùõùhÞx*h¡Bù6h$$Åh¡Bù5>*_H
h¡Bù5>*_H
hdrxh¡Bù6hU
Èh¡Bù6h¡Bù

h€!Àh¡BùOp[’[Š`ðcˆfŠfŒjŽj¼jNmTn¾sÌvrztzú~`bˆÔ„vŠxŠ–Š„†ïïçÛÛççïïïççÛÛçïççïçççïçï
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù$
Æø[$\$a$gd¡Bùˆ`Š`ì`î`&a;°a*bhb¢bÆb\cœcÜcðc dd8dxdÜdÞdFe†e¶eÖeØeäeff>f@fff†fˆf˜fâf$g2g"h`hhhêhìh

iÂiðiòiôijZjŠjŒjŽjºj¼jÀjk†k¬kèk>l¼läl:mLmpm”m˜m®mîmRnTnôíéíéíéíéíéíéíéíéíéíéíáíéíéíéáíéíÙíéíéíéíéíéíéíéíéÒƽéíéíéíéíéíéíéíéí±hOBkh¡Bù5>*_H
h¡Bù5>*_H
h$$Åh¡Bù5>*_H


hZ…h¡BùhZ…h¡Bù6hÞx*h¡Bù6h¡Bù

h€!Àh¡Bùh>t$h¡Bù5>*_H
FTnšnØnònTo0pppzpÖpÞp4q„qÆqÈqúqFrHr¤rärørªs$t`tÂtþtuuu,uluuÐuâu"v4vvvÊvÌvêv*wÚwxJxªx*yhyÚyNzpzrzxz˜zæz({†{Æ{¢|à|æ|8}b~l~¼~ú~œ¤¬èê,€P€ J^`bùõùõùõùõùõùíùõùõùõùõùíùíèíõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùàùõùõùõùõùõùõÔËõùõùõùàùõùõÄ

hOBkh¡Bùh¡Bù5>*_H
h$$Åh¡Bù5>*_H
h Ih¡Bù6 h¡Bù6hùNh¡Bù6h¡Bù

h€!Àh¡BùMbˆŒ®®‚(ƒ…V…ò…2†„†®†À†‡:‡Ž‡‡Þ‡¾‰þ‰2ŠpŠtŠvŠxŠ–Š°Š²Š¸ŠäŠ"‹l‹n‹¬‹ö‹>ŒtŒ$`„ŠÜÞÚŽ&(‘h‘t‘v‘ê‘ì‘4’Æ’Ô’Z“`“b“d“¤“¦“ª“÷ðèðäðäðäðäðäðäðäðäðäðäÝÑÉðäðäðäðäðäðäðó¦ðäðäðäðäðäðäð䦚÷äh"Æh¡Bù5>*_H
h¡Bù5>*CJ_H
aJh"Æh¡Bù5>*CJ_H
aJ
h¡Bù_H
hOBkh¡Bù6h$$Åh¡Bù5>*_H


hOBkh¡Bùh¡Bùh Ih¡Bù6

h€!Àh¡Bùh¡Bù5>*_H
<†ˆŠÞàNv‘ì‘|’Ö’b“d“¦“È–è–*™›â›œº ¡Ø¤Ú¤Ü¤Þ¤ú¤ïïïççççÜÜÜïïçïçççïçïçççïï
$
&
Fa$gdž{¯ $a$gd¡Bù$
Æø[$\$a$gd¡Bùª“¬“ê“V•X•ä•8–Æ–È–æ–è–î–2—~—²—ΗЗ ˜1˜O˜[˜|˜ƒ˜•˜Ü˜ã˜î˜™™(™šJšpšÎš››à›â›ä›ú›œœœ2œ4œÄœ2H ž2žÜžŸ0Ÿ>ŸÖŸ ¸ º ¡ ¡¡¡<¡z¡”¡î¡ ¢

£†£ì£¤>¤^¤¶¤Ö¤Ú¤ùñùíùíùæÚÑíùíùñùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíùíÚÑÚÑùñíùíùíùíùíùíùíùæÚÑÚíùíùÉùíùíùíùíùíh-˜h¡Bù6h¡Bù5>*_H
h"Æh¡Bù5>*_H


h"Æh¡Bùh¡Bùh Ih¡Bù6

h€!Àh¡BùLڤܤޤø¤ú¤0¥<¥‚¥ˆ¥¼¥Ô¥ ¦$¦d¦v¦æ¦§F§‚§¨ ¨
¨
¨-¨=¨>¨O¨o¨—¨·¨×¨í¨ý¨©"©M©¥©¤ªôªöªD«F«H«v«x«ž« «¦¬¨¬¬¬Þ¬\°^°b°”°Ê²,³À³ð³R´v´œµžµ,¶>¶v¶²¶Ð¶ùðäðàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÙàÒǹÇÒ²à²à²à²ª²à²ª²à²à²ª²à²à²à²hn"•h¡Bù6

hÛF.h¡Bùh¥`)h¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*

h€!Àh¡Bùh¡Bùh"Æh¡Bù5>*_H
h¡Bù5>*_H


hâËh¡BùCú¤x¦>¨×¨¤ª¦ª¨ªªª¬ª®ª°ª²ª´ª¶ª¸ªºª¼ª¾ªÀªÂªÄªÆªÈªÊªÌªÎª÷ëë÷ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùΪЪҪԪ֪تڪܪުàªâªäªæªèªêªìªîªðªòªôªöªF«H«¨¬^°žµòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòêßß
$
&
F a$gdž{¯ $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bùžµ µ$Á&Á(Å,ŲȴÈ

É|Ët͜Íøцֈ֊ÖäÖ:Ú<ÚZàDäFä~ä6ì:ìóëëëëëÞÞëëëëëëëëëëëÒÞÞëë
$„Ð`„Ða$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$„t^„ta$gd¡Bùжð¶ò¶ò·,¸ä¸ø¸ººÜºˆ½Ì½Î½Ü½Þ½æ½˜¿º¿²ÀÖÀÁ Á$Á&Á’Á¾Á

Â,ÂþÂÃfØÚÜÃÈÃÞÃúÃÄ&Å(ŚÆîÆRǒǰȲÈ

ÉÎÉ ÊzË|˞ËrÍt͚͜Ͷ͸ÍúÍ

Î.ÎDÎ
ÒLÒpÓŒÓ ÔÔBÔPԚÕÚՄ֊ÖäÖXٖÙ:ÚúòëòëçëçëçëàëçëòëòëòëçëòëòëòëçëçëòëçëçëòëçëçÙëçëçÑëçÙÊëçëÑëçëçëçëçëçëÑëçÀëçëhDm^h¡Bù5>*

h:K®h¡BùhëiÔh¡Bù6

h¡Bù5>*

hÛF.hì{ûh¡Bù

hÛF.h¡Bùhn"•h¡Bù6 h¡Bù6L:Ú<Ú6ÛxÛæÜ(ݪެÞàÞrßvß¾ßÎßÚßXàZàÎàðàòàöà’áÒáÆâðâBäDä~ä–ä˜ä¤äªäåå"å$åÐåæèæìæÖçØçèXè|èšèÊèé¢éâé

êê.ê:êdê’êëHëÞëàë4ì6ì:ìBì¬ìììí@íTí”íôíîðï<ðšðÚðæð&ñhñœñ²ñ´óöó—ô²ô·ô¸ôÇôüõüõüõüíõüíõíõüõüõüõüõüõüæõüõüõíõüõüõüõüõüõíõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüÞõüõüÞÙÞ h¡Bù6hHjh¡Bù6

h¡Bù5>*hëiÔh¡Bù6

hÛF.h¡Bùh¡BùV:ì
îõ2ù^ûªü¬ü®üâüŒŽôN R æ

‚„FHP¬®ö÷ëëëë÷ÞÞ÷ÞÞÞ÷÷÷÷÷÷÷Þ÷ëë÷
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùÇô õöpö°öX÷Š÷¤÷Æ÷

ø<ø°ø¾ø0ù2ùÄùôùúòúôú\û^û¼ûðû ü¨üªü¬üâütý¸ýþý>þJþtþŽþÎþTÿdÿv²ÈZ n
<

>

à




ùõùõùõíõùíùíùõùõíùõùõùõíùõùæßÛßÛßÛßÛßÛßÛßÛßùõíÖÎíùõæùõùõùõùõùõùõÆõùÆùõùõùõùõùõhÆpŠh¡Bù6hHjhì{û6 hì{û6hì{û

hÛF.hì{û

h¡Bù5>*hHjh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùN



2
6
8
’
Ò
ö
ø
* h @Z‚„žÞHVr¸öf-¶-Ì è j!ª!´!ò!ì",#@#€$÷ïèäèäèäèäèäèäèäèä÷èäèäèÝÙïÝÙïÔïÔïÝÔïÔïÝèÍä÷è÷èäèäèäèä÷È÷èäèäèä÷ä÷äèäèÝèäÝÙÝÙÝè h¡Bù6

h¡Bù5>* hì{û6hì{û

hÛF.hì{ûh¡Bù

hÛF.h¡BùhÆpŠhì{û6hÆpŠh¡Bù6Oöª!‚$„$b&”(–(ö(p/t/~4‚4®7š:|>ô?ö?ø?H@’DªF‚JôôèààÓÓàààààÇÇ»àààààà
$„Ä`„Äa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$„t^„ta$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯€$‚$„$®$°$²$È$`&š&ô&6'´'ô'D(V(”(ö(>)x)Î)
*b*ž*H,Š,ú./(/>/N/n/p/¬/À/Â/Î/00D0‚0¨0è0²2 3D3|4~4€4‚4þ4Z5Ú5¨6ª6à67\7¬7®78@8b8x8h9š9¨9´9:6:8:n:˜:š: :Æ:è:ì:î:â<üõðèðèáüõüõüõüõÚõüõüõÖõüõüÎÆÎõüõáÖáõüõüõüõüÎõüõüÖáÖáÖáÖÆáüõüÖüõüÖáõÎüÎõüõüÎõüõh%Õhì{û6h%Õh¡Bù6hì{û

h¡Bù5>*

hÛF.hì{ûhÆpŠhì{û6 hì{û6

hÛF.h¡Bùh¡BùNâ< =¼>ü>ò?ø?F@H@”@ä@ô@ú@*A:A†A¨AöA8B|C¶CÎCòCD’D¤DÔEJF¨FªF¼FJG‚G„GœGüG"HbHHI~I–I˜I¾IJJ€JÀJPL†LŒLÈLÌLÎLæLèLêL M|M MÜMNdNfNîO P6PPPdPfP®QöQ^S`S€SÄSØS

TüõüõüëäõüõüõüõüõüõüõüõüàÙàÙüàÙàÙàÑÙàÙÑÌÑàÙàÙüõüÄ¿Ä¿Ä¿äüÄüÄüõüõüàüõüõüõüõüàü h¡Bù6hª*h¡Bù6 hì{û6hª*hì{û6

hÛF.hì{ûhì{û

h¡Bù5>*h/h¡Bù5>*

hÛF.h¡Bùh¡BùK‚JèLêL´V¶V¸VôVªY¬Y®YÜY\ÖaÚavfxfzf|f~f€f‚f„f†fˆfŠfŒf÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëë÷ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù

TøU V"V4V6VRVfVhV„V†V²V´VôV*W`WŒW–W˜W²W´WXXpXìXfY¦Y¨YªYÚYÜYîYòY
Z:ZbZ$[&[þ[\ ]:]`]z]*_Ž_¬_`\`š`ÒaÖaÚabXbÌbÖbJc´cJevf¢f°fäfùñùñíñåñùíùíÞùíñùíùíù×ùíùíùíÞÍíùíñíùíùíùíÅíùíùíùíùíù×Á×Á×Á×ùÞ¶¨h0×h¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJhì{ûhœÇh¡Bù6h/h¡Bù5>*

hÛF.hì{û

h¡Bù5>*hª*hì{û6h¡Bùhª*h¡Bù6

hÛF.h¡Bù?ŒfŽff’f”f–f˜fšfœfžf f¢f¤f¦f¨fªf¬f®f°f.g0g2gnnPn&q;(q†sòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòêòòêêê $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bùäfg,g2g€g˜gh hähæhj4jlmnmnPn`nžn.plpÜpêp(q0qTq„qèq2rsFs„s†s¾süs.t¢t¤t¦täuæu°v²vÆvwxx_xsxxœx³x¾xÈzÊzÒzðz

{"{8{°{Ö{ö{2|6|F|®|òäÙÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÇÒÎÒÎÒÀÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒÎÒ¸°Î¸ÎÒÎÇ©Ç©ÇÒ¸ÒÎ¥ÀÒhì{û

hì{û5>*h!hì{û6h!h¡Bù6

hÛF.hì{û

h¡Bù5>*h¡Bù

hÛF.h¡Bù h¡Bù5>*CJaJh0×h¡Bù5>*CJaJh0×hì{û5>*CJaJA†s¦txÊzÌzÎz8{ŠҀì`„b„d„f„h„š„h†j†l†”†^ˆ_ˆÎˆÏˆ
÷ëëÞÞÞ÷ëëëÞÞÞÞÞ÷ÞÞÞ÷÷÷÷÷ë
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù®|ì|N}Z}Æ}Ì}Ð}
~H~€~Š~ˆŠ”Ê€&€R€Ž€Î€Ò€Ö€
‚ÂêìîðB‚€‚ü‚0ƒNƒŽƒ´ƒôƒ^„`„l„†„š„´„¶„º„„h†”†´†ð‡
ˆ.ˆ\ˆ]ˆ_ˆ`ˆaˆkˆÃˆÈˆËˆÍˆÓˆ‰‰‰‰üõüíõüõüíüõüõüíüíõüõüíõüõüõüõüõüõüõüõüæßæÕÍüõÅæüõüÅõ¾ü¾¶¬Å§ÅõüõÅõü h¡Bù6hnh¡Bù56hnh¡Bù5

hnh¡Bùhnh¡Bù6h@Wáh¡Bù6h@Wáh¡Bù56

hì{û5>*

h¡Bù5>*h!h¡Bù6

hÛF.h¡Bùh¡BùB‰Š@ŠvŠ´ŠÂŒ†˜´à¨ŽäŽTV~‚â0†Øôþ†‘Ì‘Ô‘Ú‘Ü‘þ‘z’D“„“Þ”à”Ö•ô•:–—0—H—ˆ—Η旊˜¶˜¸˜º˜¼˜$šbšd›f›È›Ò› œœFœüœ \lœžÊÌ:ž<ž–ŸæŸ ¡4¡d¡f¡ùõùõùõùîùîùõùõçÜÎÜùõùõÆõùÆõùõùõùõùõùõÆùÆùõùõùÆõùõùõùõçõù¾õù¾ùîùõùõùõùõ¾ù¾ùõh• Üh¡Bù6hnh¡Bù6h@Wáh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*

hÛF.hì{ûh¡Bù

hÛF.h¡BùK
 "$&(*,.02468:<>@BDFHJL÷êêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêêê
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡BùLNPRTV€‚Ü‘à”¼˜f›h›j›È›žÌ<žf¡h¡j¡Ê¡
¦ ¦Œ¦òòòòòòòêÞÞÞòòòêÓÓêòòòêêê
$
&
Fa$gdž{¯
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bùf¡Ê¡ø¡,¢4¢<¢F¢H¢`¢b¢r¢x¢¢–¢Ø¢<£P£¤>¤L¤ ¥¥(¥T¥¸¥ð¥¦¦
¦

¦B¦T¦Œ¦&§(§t§Š§Ô§Ö§4¨v¨Ö¨©î©ð©ü©*ª.ª0ª4ª8ªLªPª2¬ˆ¬È¬Ê¬®®6®D®^®ùòîêãêîêîÛîÛòîòÛòîÓòîêîòîÛòîòîÛîòîòîòîòîòîòîùȺÈùî°î¨òîò¨£ù›òh·Vøh¡Bù6 h¡Bù6h[m h¡Bù6h[m h¡Bù56h[m h¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJh• Ühì{û6h• Üh¡Bù6

hÛF.hì{ûhì{ûh¡Bù

hÛF.h¡Bù

h¡Bù5>*=Œ¦v§v¨ð©ò©ô©ö©ø©ú©ü©þ©0ª2ª4ª®®6®B²D²F²b²Š´Œ´Ž´´’´”´ôôìßßßßßßßßßßììììììììßßßßß
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯^®r®t®Œ® ¯T¯ž¯ä¯Ä°ì°±*±b±Œ±¼±ô±&²@²B²b²¤²´²Ø²³Ì³´Š´È´Ê´þ´µµµ.µ8µjµªµ>¶€¶î¶·4·8·N·œ·Ô·

¸L¸Ú¸Ü¸ÒºÔºàºâº>¼~¼
½ ½n½|½’½Ò½<¿|¿TÀ€ÀïÂðÂÄVÄ\Ä®ÄÄÄÆÄÆVƦÆ÷ó÷ìóìóìó÷ìó÷ìó÷ìóåì÷ìóìóìåÚÌÚåóìóìóìóìó÷ÇåìóìóìóìóìóìóìóìÀìóìóìåìóìóìóìóìóì

hÛF.hì{û h¡Bù6hÊ ih¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*

hÛF.h¡Bùh¡Bùh·Vøh¡Bù6L”´–´˜´š´œ´ž´ ´¢´¤´¦´¨´ª´¬´®´°´²´´´¶´¸´º´¼´¾´À´Â´Ä´Æ´È´Ê´µòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòò
$
Æa$gd¡Bùµµµ6·8·N·¸» ½TÀVÀXÀ€À\ÄJŨƪƬÆÄÆØÉ¤Ï¦Ï Ô¢Ô¤Ô¼ÔÚÙòêêêêêêÞêêêêÞÞêêêêêêÞêêêê
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù¦Æ¨ÆÄÆÈÆØÆòÇ2È¬È ÉÖÉØÉ&ÊfÊ˔ËìË*Ì6͐ÍêÍ>ÎDτόϞϢϦÏèÐ Ñ(Ñ2ÑHÑLÑ Ô¼ÔÊÔ8Öt֔×Ò×ÙDوÙÄÙØÙðÙ"Ú4ÚBÚzÚÈÚÛh۪ێÜÌÜ^ÝbÝtÝ¢ÝzÞ¢Þ¼Þ¾ÞØÞÚÞÜÞêÞßXߖßçàèàÞâ ã|ä¼ä~å”åìå.æXædæüõîæîüîüîüîüîüîüîüîüîüîüîüîüâÛîüîõüîüîüîüîüîõîæîüîüîüîüîüîüîüîüõÑüîüîüîüîüîüîüîüîÛhÊ ih¡Bù5>*

hÛF.hì{ûhì{ûhq]¿h¡Bù6

hÛF.h¡Bù

h¡Bù5>*h¡BùRÚÙÜÙðÙ¾ÞÀÞÂÞÚÞèà®é°éííí
í

í ííí ííííPíRí4ï6ï÷÷÷÷÷÷÷ëë÷ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ÷÷
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bùdæfætæ|æ~æöæçÆçè¬é®érê”êÊêëèë ìíííNíRíjí~íÆíÔí2ï4ï6ï¶ïÔïÞïìïðFðTðŒð¼ð¾ð,ñnñŠñ¶ñ.ònòvòzò ó^ópôxôþôõ4õŒõÄõæöìö>÷z÷Æ÷Ö÷ô÷2øRø’ø$ù,ù¸ù¾ù<úBúüõîêîêîêîêîêîêîêîãØÊغºµÂîêüõîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêãîêîêîêîêüêîêîêîêîê h¡Bù6ho
¬hì{û6ho
¬h¡Bù6h*Kh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*h¡Bù

hÛF.h¡Bù

hÛF.hì{ûhì{ûG6ï¾ðŒñxòrôõõõ4õºù¼ù þhTlnp´

¦
n®°÷ììììßßß÷÷÷ÓÓÓßßß÷ÇÇÇÇ÷
$„Ä`„Äa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯ $a$gd¡BùBúXú|úšúÚúàúâúøúûLû†û´ûâûúûüPübýºýÚýþ@þšþœþžþ´þÜþtÿ¤ÿ¨ÿ¼ÿøÿþÿ0<‚X’¶¸Äfh¾( ÞÀ&Xtvz;ÂR’Ì < z jl´È
* T v x ²

4
<
Ê
4
v
z
¸
Ú
ò




üøñøñøñøéøñøüñøñøéñøñøñøñøñøéøñøéøñøñøñøñøñøñøñøéñéñéñéñøñøñøñøñøâñøñøÚñøñøÚñøñøñøüøÚøh’w¤h¡Bù6

h¡Bù5>*h£uJh¡Bù6

hÛF.h¡Bùh¡Bùhì{ûV

>

F

‚

Ø


"
:
>
@
x
¤
È
à
ø
R X  Ò lr~Ì

^žî,¬²ÆÊÖRÀâ0vÒB \ ® ² ¶ Ò \¨ð2rz°ÈüJšî.n¸öP’–²ô:jÂ>D–Þ&÷ðìðì÷çß÷ìðìð×ðìðìðìðì÷ðìðìðìðìÍì÷ðìðìðìðìðìðÆÍðìðìðìðì÷ðìðìðìðìðìðÆÍðìðìðìðìð

h¡Bù5>*h(LGh¡Bù5>*h(LGh¡Bù6h’w¤hì{û6 hì{û6h¡Bù

hÛF.h¡Bùh’w¤h¡Bù6N°²Æ² ´ ¶ Ò ”–²Þ


) ¥!.#j%l%n%p%r%t%À%Z*\*^*ˆ.Š.Œ.÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ $a$gd¡Bù&p;Ô*r¨,JNšÚ*-f-È-Ð-ö-


) H V g q x y ‡ ’ “ ­ ³ Ü !.!¤!¥!©!¿!Ò!J"Š"–"Ô".#2#B#J#f#h#ˆ#¦#Ê#Ô#þ#>$d$Ö$,%j%t%À%î%ˆ&Ð&Ü&Þ&'Z'h'¦'"(^(°(à( ) )n)è)üõüõüõüõüõüõüõüñüõüõêàõüõüñüñüõüõüõüõüõüØõüõüõüØÓØüØüõüõüõüõüêàüõüõüõüõüõüõüËõüõh»5¨h¡Bù6 h¡Bù6h<‹h¡Bù6h(LGh¡Bù5>*

h¡Bù5>*hì{û

hÛF.h¡Bùh¡BùPè) *Z*^*~*ì*r+

,,, ,",j,à,ì,.-`-´-¸-ö-.„.†.ˆ.ž.¢.p/r/t/x/”/ /¸/Ð/Ö/ì/ò/00F0H0L0P0¤0â061´1ð1ü102z2„2ž2È2 3<3œ3ì3&4~4¸4º4F5\5È5Ö5ò506f6’6”6È6Ê6Ì6÷ðéðåðåðåðåðåðåðåðåðåðåéÛåðåðå÷åðå÷ðå×Ððåðåðåðåðå×ÐðåðåðåðåðåðåðåðåéÅ·Å·huJµh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

hÛF.hì{ûhì{ûh(LGh¡Bù5>*h¡Bù

h¡Bù5>*

hÛF.h¡Bùh»5¨h¡Bù6HŒ.¢.t/Ò/N0P0f6h6j6l6n6p6r6t6v6x6z6|6~6€6‚6„6†6ˆ6Š6Œ6Ž6÷÷ìì÷÷ßßßßßßßßßßßßßßßßßßßß
$
Æa$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯ $a$gd¡BùŽ66’6”6Ê6Ì6Î6†?ˆ?’@Â@ö@,A.AVAèAžJ J¢JÎJàO
RbVèWêWòòòòòòêòêßßßòòêêòòòêêÓêò
$„Ä`„Äa$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯ $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡BùÌ6Î6Ò6ð6@7T7‚7¬7è7&8f8œ8ð8ô8t9¢9Â9Ð9ä9::@:&;(;,;p;²;¶;¾;æ;H<˜<Þ<æ<è<öÖ>?@?‚?†?ˆ?Œ?

@(@@®@À@Â@ô@ö@*A,A.ATAVA\A‚A(B¢BÂB
CNCÆCúCvD

E EjEèE*F‚F€G”GùõîõêõîõîõîõîõîõêõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîõîùõîõîõîõîõîõùàÙõÑîõîõîõîõîõîõîõîÊ

hÛF.hì{ûhùb‰h¡Bù6

h¡Bù6>*h>hèh¡Bù6>*hì{û

hÛF.h¡Bùh¡Bù

h¡Bù5>*P”G GHˆHŒHHIXIbI¨IäIlJnJˆJžJ J¢JÎJÐJÚJ®KêK\MÔMòM.NŒNêNO‚O˜OØOÞOàODP€PðP QRQžQÆQLRˆRÄR
SLSàTúTPU˜U°UVV°VÆVèVˆWèWêWìW XX X4XzXªXèX$Y ["[ø[6\\\Œ\J]^f^¢^ò^_._üõüõüõüõîêîêîêãÜÒîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêîêãÜÒÜêÊîêîêîêîêîêîêîêîêühó&h;¡Bù6h>hèh¡Bù6>*

h¡Bù6>*

h>hèh¡Bùh¡Bù

hÛF.h¡Bù

hÛF.hì{ûhì{ûPêWìWX"[ÚcÜcÞcöcºfèkêk lÆmBoðrªtêyð{¬|6~fhjž’€òòêÞòòòêòòòêÞÞÞÞÞÞÞÒêêêê
$„Ä`„Äa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù._4_²_ô_ö_`N`‚``–`Ò`Ô`*a,ala´aða*b8bJb¶bÂbþbRcŽc˜cÞcôcöcdVd’d–dÔdâd e~e¬e°eôeZfvf¶f¸fºfòfVgXgpgÈgØgrhii^i|i‚iÆi&jPj;jœj(käkèkêkl ll"l„l¢lØlmlm|m¢mùõùõùõùõùõùõùñêñêñêñêñêñêñàÙñêñêñêñêÑñêñêñêñêñêñêñêñêñêñêñêñêñêñÙÇÀñêñÑêñêñõ

h¡Bù6>*h¹!¶h¡Bù6>*h³`dh¡Bù6

h¡Bù5>*h>hèh¡Bù5>*

hÛF.h¡Bùh¡Bùhì{û

hÛF.hì{ûL¢m°mÄmÆmÊmâmbn
o@oBoFoªo‚pˆpÄpqqDqRq¢qdrìrðrôr:srsˆsÈsÌsÒsØst`t€tŒtªt®t°tÊtðt:uzuâuäuæu

v¼vÎvÞv,w2wrwxrx¶xÞxðx0yèyz6zNzPzpzzÂzB{J{X{æ{î{ð{|Ž|¨|¬|è|}h}Ô}î}~ ~6~H~†~²~üõüõíõüõüõüõíõüõüõüõüõüíüõüõüõüõüõüõüíüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõåüõüõüáÚüõüåüõüõåõüõüõüõüõ

hÛF.hì{ûhì{ûh†4Åh¡Bù6h³`dh¡Bù6

hÛF.h¡Bùh¡BùV²~bjžÌòþ€€*€8€P€p€ˆ€Ž€Ø€Ú€ê€’Ò
‚b‚Nƒ|ƒ~ƒ€ƒ†ƒ®ƒ°ƒz„Œ„Єð„ü„X…˜…†F†d†¤†ª†ú†:‡B‡–‡²‡´‡ä‡Hˆ\ˆ^ˆxˆzˆ|ˆˆ’ˆ˜ˆªˆèˆ ‰Ð‰ŠŠŠ,Š.ŠdŠ”ŠîŠüõüëõüãÞÖãüõüãüõüãõüõüõãõüõãõüõüãüõüõÏüõÈõüõüõüõüõüõüϾ·üõüõüõü°¾·üõü

hÑ5h¡Bù

h¡Bù6>*hÑ5h¡Bù6>*

hÛF.hì{û

h¡Bù5>*h†4Åhì{û6 hì{û6h†4Åh¡Bù6h^aWh¡Bù5>*

hÛF.h¡Bùh¡BùE’€€ƒ¾„† ††F†´‡¸‡

ˆ(ˆ^ˆzˆ|ˆ’ˆŠŠ.Šh‹j‹‚‹¼:<>óóóæææÞÞÞÓÓÓææÞææÞææÞæææ
$
&
Fa$gdž{¯ $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡BùîŠ*‹h‹j‹€‹‚‹Ê‹Œ’Œ „ŽŽ\Ž8>DXZ†Ð4~ÚÞ‘‘‘h‘p‘¨‘Бؑ4’b’‚’Ö’ò’4“>“^“ž“ô“–”
•\•b•ž•F–H–ž–ä–æ–ê–

—v—”—Ô—Ø—j˜t˜~˜À˜h™Ö™ø™ü™þ™ùõîäÝùõùõùõùõùõÖÌÖõùõÄõùõùõùõÄõùõÄõùõùõùõùõùõùõùõÖ¶«Öùõùõùõùõùõùõùõ h¡Bù5>*CJaJhàVùh¡Bù5>*CJaJhÈrbh¡Bù6hÑ5h¡Bù5>*

h¡Bù5>*

h¡Bù6>*hÑ5h¡Bù6>*

hÑ5h¡Bùh¡Bù

hÛF.h¡BùC>@BDZj‘ò’H–J–L–N–P–R–T–V–X–Z–\–^–`–b–d–f–h–j–l–òòòòêêÞòòòòòòòòòòòòòòòòòò
$„Ä`„Äa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bùl–n–p–r–t–v–x–z–|–~–€–‚–„–†–ˆ–Š–Œ–Ž––’–”–––˜–š–œ–ž–æ–è–ê–òòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòò
$
Æa$gd¡Bùê–ü™þ™FšÀ ¢¥v­x­Ê­Ø³Ú³Ü³Þ³à³â³ä³æ³@´B´¤´²º´º»Ü¿ŒÀ÷÷÷ììì÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ß÷÷ßß÷
$
Æa$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯ $a$gd¡Bùþ™FšTšÀšÊšn›º›Ì›ü›pœ¾œêœ4œhž¨žâž2Ÿ®ŸìŸ T ¶ ¼ À è ø 4¡†¡°¡¢ ¢N¢œ¢£0£þ£„¤Œ¤Ž¤Z¥d¥¦d¦Æ¦<§®§¶§ö§^¨ª¨Ò¨Ô¨

©T© ©ò©ü©^ªvª´ªúªN«Œ«ø«¬n¬Ð¬Ò¬

­4­x­Ê­ð­0®¤®Ú®æ®öïëïëãëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëãïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïÛëïëïëïëïëïëïëÑïëïëÉhÖ}h¡Bù6hEµh¡Bù5>*hFS­h¡Bù6h@<°h¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùhÜx‹h¡Bù5>*Mæ®&¯.¯4¯F¯‚¯Ò¯°X°¨°Ô° ±"±n±v±J²z²Ø²³^³`³”³Ò³æ³>´B´¤´Ê´
µ~µ´µÀµ¶¶ ¶ ¶\¶¬¶ê¶2·‚·®·î·ü·H¸P¸$¹T¹²¹ô¹8º:ºnº¬º²º´º»(»b»v»ü»@¼Œ¼Î¼½N½¦½ö½þ½¾8¾v¾¾¾¿"¿Ü¿*ÀjÀúòúëçëçëçëçëçëçëçëçëçßçÑçÊëçëçòúòúëçëçëçëçëçëçëçëçëçßçÃÊëçòëçëçëçëçëçëçëçëçëç

hÜx‹h¡Bù

h¡Bù5>*hÜx‹h¡Bù5>*CJaJhEµh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùhÖ}h¡Bù6 h¡Bù6MjÀŠÀŒÀÀ¨À¬ÀÁÁ$Á`ÁdÁÂ Ã>ÃBèÃÈÃÄÄ ÄÞÄLŘÅæÅvÆÒÆdÇjǼǾÇÀÇàÇìÇÈRÈpÈ ÉHɈÉbÊàÊâÊ*ËnË®ËìË4Ì<ÌrÌÌÌ

Í8ÍvͪͬͰ͸ÍæÍúÍÎ9ÎBÎb΅ΥÎòÎ$Ð*ÐRЄаРÑFфњѨÑÔÑþÑVÒùõùíõùæõÞõùõÞõùõÞõùõùõÞõÞõ×ÍùõÅõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõÅõùõùõùõùÅõùõùõùõùõùhQnÃh¡Bù6h%/h¡Bù5>*

h¡Bù5>*h#4h¡Bù6

hGSCh¡BùhGSCh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùNŒÀÁ ÃÈØÅvÆbÇdǼǬͰÍòΚѪզר×؀܂ÜÔÜÆÞÈÞÊÞ ßFá âôôôôôôìììììàààììììììììììì
$„Ä`„Äa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯VҊÒZÓ`ÓâÓJÔdÔ¤ÔÌÔÕ¨ÕªÕ°ÕøÕ"Ö*Öb֔ÖÌÖעצר׮×ØØØØ|ؔØðØ`وÙÚ4ÚtڄÚÄÚØÚÛDۊÛÊÛ:Ü<Ü|܀܂܈ÜÔÜ*ÝTÝ~݊ݬÝLÞÄÞÆÞÈÞÊÞÐÞ ßßß>ß@ßRßìàpáàá

â âDâJâbâhâjâlâüôüíüíüíüíüíüåíüåüíüíÛÔÛíüåíüíüíüíüíüíüíüíüíüíÛÔÛíüåüåüíüÔÛÔÛüÏåüåüíüíüíüËÄíü

hÛF.hì{ûhì{û h¡Bù6

h¡Bù5>*h%/h¡Bù5>*h^lh¡Bù6

hÛF.h¡BùhQnÃh¡Bù6h¡BùM âFâlâªâãPã®ãläªäöäøäfå'çºç»ç¼çhèîîî
îPî$ñ&ñBñËòôôôôôôôôôìììììßßììììììììì
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
&
Fa$gdž{¯lâ¨âªâ¶âøâþâãNãŒã¬ã®ãâã2äjäläˆäôäöäøäþäfåšå¬åîå6æVæpæræ¶æÙæÝæç&ç'ç‚ç±ç¹çºç»çèhè¬è"éné†éŽéé’é¦éÊéâéê
êRê’ê

ípíî
îîPîTî¾îäî$ï:ïvïÊïøïüïð2ðùõùõùõùõùõùõùõùõîäÝäÕùõùõùõùõùõùõùõùõÎõÝùõùõùõùõÆõùõùõùõùõݼù´ùõùõùõùõùhf7‰h¡Bù6hH h¡Bù5>*hm3ýh¡Bù6

hGSCh¡Bùh^lh¡Bù6

h¡Bù5>*h%/h¡Bù5>*

hüb…h¡Bùh¡Bù

hÛF.h¡BùG2ðÈð

ñ ñ"ñ,ñBñZñ¨ñêñòòòUò«òÊòØò÷òþò0óô¦ô¶ôöôþôõ õ.õTõ¢õôõ€ö²öÞö–÷¬÷Â÷ø÷Bøzø”øÒøôøüø6ù‚ùÚù$úDúNúú–ú´úÈúû
û‚û®ûðûüüžüÐüfýÂýÄýÆýÎýèýRþ|þ¨þªþlÿªÿ°ÿ¸ÿîÿz†ÆT”üõüõîäüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüÜõüîäõüÜüõüõüõüõüõüõüõüõüõüîäõüÔüõüõîäüõüõüõüh 'ih¡Bù6hf7‰h¡Bù6hH h¡Bù5>*

h¡Bù5>*

hÛF.h¡Bùh¡BùTËò„öôøöø6ùúðûÆýÈýèý°ÿ²ÿîÿöœrtÊBDFHJLNÀÂóçßßßççßßßßßßßßßßßßßßßßßßß $a$gd¡Bù
$„Ä`„Äa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù”ôöøL Âæ.D– ¸NpzÊNZ¬æ:¶¼øúv | ’ ¸ ò N¾ÀÂÄð0
~
‚
"
0
p
v
x
¾


z

”

Ì

ö

ü

¼
* < |

L¢ª:<|”ÜHùõùõùõùõñõùõùõêàùõØõùõùõùõùõùõùõùõÊ¿Êùêùõùõ·ùõùõùõùõ·²·õùõùõùõùõùõùõùõ h¡Bù6hÆ$Ôh¡Bù6 h¡Bù5>*CJaJhmóh¡Bù5>*CJaJh 'ih¡Bù6hH h¡Bù5>*

h¡Bù5>*hì{ûh¡Bù

hÛF.h¡BùFÂÄðx
" $ ¢Hr ~ìÄÆ È z"¬$þ'(º-¼-^2`2º5 7¢7–=÷ê÷÷÷÷ê÷ÞÞÞÞ÷÷ÞÞÞ÷÷÷ê÷ÞÞ÷
$„Ð`„Ða$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡BùHÈ®°²Þp € ´ þ ~Æ(êì,LZ¼

LÈÊJ‚ÀØ&b2-r-;Ì-

Æ Þ 0"n"v"x"Â"#R##
$ $"$B$W$…$ $¬$Ð$Ñ$Ù$í$,&l;&˜&(':'v'x'|'ü'þ'(((D(ª(¬(´(¶(.)B)|)Ì)
*1*E*e**­*Ó*ó*,8,H,š,œ,È,-Z-ùõùõùõùõùõùõíùõùõùõùõùõùõùõùõíùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõíõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõhÆ$Ôh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡Bù^Z-®-º-ô-D.j.š.Þ.ä.6/`/Ž/œ/¼/ú/H0Š0ž0d1”1–1â1X2^2`23^3Œ3Ê34@4¦4ä4¸5¼5,7j7ž7 78P8R8Æ89@9f9¦9B:‚:><¾<=f=’=˜=š=ê=ì=î=ð=Œ>Ì>Ì?@@ @H@x@hAjAnA¦ABB2B„B–B¼B C¸CôCD\DÄDÆDùõùõùõíõùõíõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùãÜãõùõùõùõùõùõùÔùõùÔùõÔùõùõùõhÁeh¡Bù6

h¡Bù5>*hÁeh¡Bù5>*hÆ$Ôh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùT–=˜=š=î=jAöC®G°GœL¾QÀQxUzU|U¬U8V\
_N`îbèe€i‚i„i†iˆiŠi÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ààà÷÷÷÷÷
$
&
F-a$gdž{¯
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùÆDÊEöEF0FFFRF|FF’F¸FÒF&GfG;¬G®GØGHÈHÊHªIÔI2JVJÊJKœL¶L¦OÜOþO4PrP¢Q¦Q¾QÂQR,RGR¶RÖRT@T TàTHUdUxUzU|UªU¬U8V@VBV®VîVôV4WbXdXhXþX>YZY¬Y>Z~ZžZ¼Zh[È[\ùõíõíùíùõùõùõùõùõùõùõåõùõùõùõÝùõùõùõùõåùõùõùõùõùõÖÌÅù¾º¾º¾º¾º¾ùõùõùõùõùõùhì{û

hÛF.hì{û

hÆAMh¡BùhÆAMh¡Bù5>*

h¡Bù5>*hÆAMh¡Bù5hÆAMh¡Bù6hÁeh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùI\\(\V\ˆ\¶\È\@]l]Š]Œ]^`J`N`d`¨`aÐaÔa bbŒb˜bšb¾bìbîbVc–cÀcúcNe|eâeæeèefPf€f@gæg0h:h:izi~i‚i–iÄiLjbjdj¦jøjújk2k^kjkàk
l`lmmfm”mÆmTnVn|n¼nÒnØnðn oªo¬o®o¾op

püõüõüíõüíõüõüõüíõüõüõüõüíõüõüõüõüíõüõíüõüõüõüõüæÜõüõüõüæüÔõüõüõüõüÔõüõüõüÍüõüõüõü

h66íh¡Bùh66íh¡Bù6h66íh¡Bù5>*

h¡Bù5>*hÆAMh¡Bù6

hÛF.h¡Bùh¡BùQŠiŒiŽii’i”i–iÄiújüjkmVn¬oÔsvv3vˆv
wKwLwiwâxŒyF}Fº÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ë÷ëë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëë
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù

p
qLq qÔqr’rÔrsBsÒsÔs&uhu;ŠuŒuþuvv1v2v3v5vMvYvdvev‡v­v®vÁvÑvÙvùv
w:wKwLwiwuwx.xnx˜xâxòxyPyTy
z|zšzœz¼zïzöz{{|@|^|ž|D}Ž}–~

ÒØŒ€ê€>~æ‚N‚÷ðìðìðì÷ðìðìðìðìðìðìâÛâÛðì÷Öìðìðì÷ðìðìÎìÄìðìÎðìðìÎðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìðìÎhe-ùh¡Bù5>*he-ùh¡Bù6 h¡Bù6

h¡Bù5>*h66íh¡Bù5>*h¡Bù

hÛF.h¡Bùh66íh¡Bù6MºR‚´‡ÎŠÐŠðŠôö^‘Ü“š˜œ˜Â˜è™ÊžÌžÜž” ô¡†£B¨D¨t¨f© ¬2°4°\°óëóëëëëëëóëëëëëëëëóëëëëëóëë $a$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡BùN‚R‚‚(ƒhƒjƒlƒ¢ƒ†„´„ô„ò…f†‚†È†Ð†‡4‡ ‡ˆ1ˆiˆ‰ˆˆ±ˆØˆ÷ˆÌŠÐŠìŠîŠðŠôŠüŠŽ‹”‹Ú‹ü‹ŒpŒrŒ¾Œ&Z–ÆŽ4ŽqŽŠŽŸŽÏŽo€¥ÎñóôXœÆÎü<‘\‘–‘‘’|’º’
“J“N“P“T“Ö“•`•d•f•€•À•J–†–:—z—ùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõëäëõùõùõùõùõùÜùõÜùõùõùõùõÜùõùõùõÜùõùõùõùõùõùõùõùÜùõùõùõùõùõh5#h¡Bù6

h¡Bù5>*he-ùh¡Bù5>*h¡Bù

hÛF.h¡BùWz—˜˜œ˜ª˜¬˜À˜Â˜ê˜ö˜N™è™ì™ú™ šTšfš€šÂš›\›š›ÈžÌžÜžàžVŸjŸðŸüŸ2 > ” œ n¡t¡v¡ä¡î¡ð¡Ò¢ £X¤À¤ú¤:¥Š¥Ð¥Ô¥ ¦¦F¦\¦b¦¦¤¦²¦ì¦î¦ò¦^§Ž§Þ§¨@¨D¨t¨ò¨©©b©f©˜©ª©ð©:ªxªùõëäëäùÜùõùÜùõÜõùõùõùõëõÜõùõùÜùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõØÑùõùõùõùõùõùõÇõ¿õ¿ùõùõùõh#Eðh¡Bù6h#Eðh¡Bù5>*

hÛF.hì{ûhì{ûh5#h¡Bù6

h¡Bù5>*h5#h¡Bù5>*h¡Bù

hÛF.h¡BùKxª¶ªôª"«~«Ì«T¬è¬(­R­®N®|®²®<¯N¯b¯¸¯ø¯0°4°\°l°¨°"±&±(±®±ö±^²`²l²Ì²þ³<´¦´æ´ÊµB¶¸F¸¾¸Ò¸,¹l¹À¹º0º|º¾º&»>»~»–»è»¼2¼p¼v¼x¼Ö¼j½’½ª½6¾v¾â¾"¿Ø¿BÀdÀnÀ†ÀîÀðÀùõùõùõùõùõíõùõùõùõùõãùõíùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõãùõùõÛùõùõÛùõùõùõùõùõùõùõÐÂÐh1DKh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJh)vh¡Bù6h#Eðh¡Bù5>*h#Eðh¡Bù6h¡Bù

hÛF.h¡BùJ\°(±@´’¶ºº0ºdÀfÀhÀjÀlÀnÀpÀrÀtÀvÀxÀzÀ|À~À€À‚À„À†ÀðÀ÷÷ëë÷÷÷ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùðÀòÀôÀÔÄ,Ê.ÊöÎÒØØFÛHÛtÛ^ââäëë,ë4ñúöˆùŠù(ûFH¸òòêÞêêÞÞÞêêêêÞÞÞêêÞÞêÞêêê
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡BùðÀôÀ°Á´ÁþÁ>Â|šºÂÈÂü Ã"Ã\à úÃôÃ:ÄhÄÎÄÔÄîÄêÅ&ÆVƖƤÆäÆrDzÇÒÇ0ÈèÈ(ɊɔÉÀÉÊ,Ê.ÊÜÊÞÊ:Ë<ËÞËÌ4ÌtÌÍHÍbͪÍöÎúÎ Ï$Ï(ÏhϤÏäÏÒ-Ò*ÒIÒÑÒèÒ
Ó*ÓKÓcÓrӌÓÔHԈÔÕJÕx՞ÕÖÖ$×4×@×~×¾×À×ùòîòîòîòîòîòîæòîòîæòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîòîæáÙæòîòîòîòîæòîòîæîòîòæîæòîòîòîòîh}kÿhì{û6 hì{û6h}kÿh¡Bù6h¡Bù

h"\¬h¡Bù

h¡Bù5>*VÀ×ØØØØöØ$Ù0ÙnِÙÐÙDÛHÛtÛHÜJÜNÜPܘÜØÜÈÞÊÞàJàzà¶àáá@á”áÀáÖáZâ^âpâœâÆâÐâ>ãžãäãÜäÞäå åå8å^ånåhæ¦æççdç–çÎçÚçbè¨èèèðèléˆéüé êDê¤êëëë,ë¶ë¸ëÚëìHì†ì¦ìØì*í²íÒíî6îtîvîîùõùõùõùõùõùõëùõùõùõùõùõùõùõùõãõùõùõãùõùõùõùõùõãõùõùõùõãùõùõùõùõùõãùõùÙùõùõùõùõùõùõùõùõháHh¡Bù5>*h¯VÊh¡Bù6h¯VÊh¡Bù5>*h¡Bù

h"\¬h¡BùVîzð´ð2ñVñ:òVò"ôbôô’ô–÷Ö÷˜øÖøˆùŠù¨ùÐùöù`ú’úèú˜ûšûìûü6ü:þRþ†þ”þ˜þÿ ÿœÿ¬ÿÄÿnpœDFHlúbž¸Ôô*l

4PX¢|¼ ^ l p „ Ä ¸ ¼ ê ö 6
^
œ
à

œ

ž

ö

8
ú
< | ~ Ê ü* h¡Bù6háHh¡Bù6h¡Bù

h"\¬h¡BùX¸l n º ¼ ê ‚6¶¸º¼¾ÀÂÄÆÈÊÌÎÐÒÔÖØóëëëëëóëëÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡BùD¤Æ|~€‚ºú¾ø
) º ú &d´òXÎT’ÒFJ´¸ä*.¶ºªØäæô-
-.-‚-„-!ò!¾"À"È#Ê#Ú#ö#Š$©$å$&¾'À'Â'Æ'(†(®(|)¤)v*Ž*´*üôíüíüíüíüíüíüíüíüíüíüíüíüíüíüíüæØÍÆüÆüÆüÆüÆüÆüƾÆüÆüÆüÆüÆüÆüÆü´Æüƾƾüh¶eh¡Bù5>*h¶eh¡Bù6

h!;
h¡Bù h¡Bù5>*CJaJh -Šh¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*

h"\¬h¡Bùh)_@h¡Bù6h¡BùGØÚÜÞàâä,.„-°#Ä'Æ'(®,°,Ì,00,0B8>9È9´;¶;ä;–=Z?òòòòòòòòêêêêêêêêêêêêêêêêêêê $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù´*†+¼+¬,°,Ì,ø,^-n-Œ-¶-º-ä.P/Ž/Î/000 0,0¬1ê1ì3 4P44ì4,5Ž6’6ª6¬6æ674767¤78B8&9<9”9¸9Ü9:^:ž:²;¶;ä;" >>><>>>€>è>6?X?Z?Î?@J@h@ @è@

A AxA†AÈAâAB>BXBæBêBùñùíãùíùñùíùíùíùíãÜãùíùíùíùíùíñùíùñùíùíùíùñùñùíùíÒíùíùíùíùíñùíùíùíùñíùíùíùñùíùíùñùíh¶eh¡Bù5>*

h¡Bù6>*h¶eh¡Bù6>*h¡Bùh¶eh¡Bù6

h!;
h¡BùSZ?æBèBêBæC:G@NÊO"QŒRxTzTüT \\X\Dae"h˜i°j²jˆnŠnÈnÖp†vˆv÷÷÷÷÷ëëëëë÷÷÷÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùêB4CHCæC

DJDŒDEE\EŽEîEG2G6GXGhGvG®GúG8H¦HºHÌHæHIBIpI|IâJ KnKÒK´LNMÀMNNjN€N´NøN6O8O”O²OÀOöO

P|PŒP Q"QHQ`QQ¸QJRˆRŠR²R S4S¤SæSTtTvTzTüT>V|V€VžVæV&W6XvX;ÐXFY`YjYVZ–ZÊ[\ùõíùõùõùõùõùõùõíùõùõùõíõùõùõùõùõùõùõùõíùõùõùõùõíùõíùõùõíõùõùõùõùõùõùõãùõùõùõùõùõùõùõùõha*½h¡Bù5>*ha*½h¡Bù6h¡Bù

h!;
h¡BùV\X\Z\ \ä\8]X]h]n]z]|]Ä]þ]F^¨^´^ð^_$_z_„_¦_À_`N`Ð`à`ò`2a®aìaÊe4f~f¼fg@g"h&h;>hhhªhðij°j²jBmHm^m`mÆmÈmömvn†nŠnÈno:ojo¦oìo&pfp;ÔpÖp„qòqrVršr r`tu(uøu†vˆvŠvŒv vävw@wîwx xx$xöòëòëòëòëòëòëòëòçòëòßòëòëòëòëòëòëòëòëòßëòëòëòëòëòëòëòëòöòßòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëhX£h¡Bù6hì{û

h!;
h¡Bùh¡BùhX£h¡Bù5>*Xˆv&x;(x*x,x.x0x2x4x6x8x:xx@xBxDxFxHxJx¤x¦xäx˜} …¢…ҍԍ÷êêêêêêêêêêêêêêêêêêêêê÷÷÷÷÷
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù$x&x;>xJx¢xäx
z

zrz°z:{Z{Œ{®{ì{T|V|–}¸}Œ~Ê~ü~:HT؀|ÀÒ*‚6‚H‚@ƒpƒ€ƒœƒ¶ƒØƒêƒ …¢…Æ…F†Š†Æ†þ†d‡t‡œ‡Ê‡

ˆ ˆ¢ˆâˆ ‰t‰ž‰¬‰î‰ò‰jŠ¤ŠôŠ8‹¢‹À‹

ŒJŒ v€‚’–ÔüõêÜõÕüÕüÕüÍÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÍüÍÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüÕüh³Ÿh¡Bù6

h!;
h¡Bùhõ6Òh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*h¡BùMԍ Žz™ŒšŽšÒš-ž ž!ž"ž#žJžd£¨©ª©è©
®
®.®8³:³˜³/¸0¸J¸"¼$¼&¼÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷êê
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bùԍ Ž:ŽJŽ¶ŽÎŽ<ŠÀ6tžÞäp‘¢‘H’L’¦’B“D“`“¢“ ”à”2•r•²•ð•–@–B–f–—â—,˜V˜™t™¦™æ™ð™0šŠšŽšÒšT›”›JœdœžœÐœž ž#žJž‘ž±žlŸmŸ¢Ÿ³Ÿ * v à .¡t¡ ¡¢
¢(¢*¢,¢j¢b£j£®£öòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòëòöëòëòëòëòäÚëòëòëòëòëòëòëòëòÖÏëòëòÇhTÔh¡Bù6

h!;
hì{ûhì{ûhTÔh¡Bù5>*

h¡Bù5>*

h!;
h¡Bùh¡Bùhqh¡Bù5>*N®£Â£Ž¤²¤ð¤¥”¥Ô¥¦¦ˆ¦þ¦b§¸§
¨2¨¦©ª©è©ªnª˜ªúª"«.«D«d«„« ¬N¬”¬Ò¬Ô¬Ü¬ð¬.­0­l­–­® ®
®.®1®¦®º®¯°B°D°h°¨°F±†±®±&²4²N²€²¨²2³6³:³˜³l´ª´(µ”µ¶µöµ¶T¶r¶²¶¸¶·*·.·.¸0¸J¸m¸¸¦¸§¸Ã¸ý¸üõüíüõüõüõüõüõüõüãõüõüõüõüíõüõüõüõüõüõüõüãüõüõüõüõüõüõüõüõüíõüãõüõüõüõüõüõüõüõüÙõüõüõühqVXh¡Bù5>*hTÔh¡Bù5>*hTÔh¡Bù6

h!;
h¡Bùh¡BùVý¸ÿ¸<ºHºzºx»´» ¼"¼8¼~¼¤¼¨¼&¾*¾N¾P¾R¾¦¾æ¾šÀÚÀÁFÁ”ÁúÁ(Â*ÂRÂTÂpÂrŠŒ¨ªÂÜÂÞÂâÂäÂ.Ã0ÃPÃRÃäÃ@ÄfĚĜĞÄ"Å$ÅpÅrÅÜÅÞÅXÆZÆdÇhÇ ÇbȀȂÈùõùõùõùõîãÕîÍȾîõùõùõùõù¶ùõùõùõùõùõùõùõùõùõù¶±¶ùõùõùõùõùõùõ§¶±¶hqVXh¡Bù5>* h¡Bù6hqVXh¡Bù6hKNh¡Bù5>* h¡Bù5hKNh¡Bù5hKNh¡Bù5>*CJaJ h¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*h¡Bù

h!;
h¡Bù?&¼(¼*¼,¼.¼0¼2¼4¼6¼8¼:¼<¼>¼@¼B¼D¼F¼H¼J¼L¼N¼P¼R¼T¼V¼X¼Z¼\¼^¼òòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòòò
$
Æa$gd¡Bù^¼`¼b¼d¼f¼h¼j¼l¼n¼p¼r¼t¼v¼x¼z¼|¼~¼¦¼¨¼(¾*¾P¾R¾Â¿”ÁúÁ*Âòòòòòòòòòòòòòòòòòòêêêêêêêß
$
&
F a$gdž{¯ $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù*ÂTÂrλÂÞÂ0ÃRÃäÞÄ$ÅrÅÞÅZÆfÇhÇ Ç‚ÈžÈ¶ÈúÈ Ï\Ó^Ó`ÓôôôôôôôôìáááááìììÖÖÖìììì
$
&
F"a$gdž{¯
$
&
F!a$gdž{¯ $a$gd¡Bù
$
&
F a$gdž{¯‚ȚȜȞȴȶÈøÈúȸÉäÉøÉ
ÊÊÊDʀʔʤÊÖÊËØËÚˤÍäÍžÏ Ï¤Ï´ÏìÏ*ІÐÚÐ

ÒLÒ´ÒôÒ\Ó^ÓdÓÄÓÞÓTÔ°ÔâÔrՊÕ:ÖlÖ¬ÖìÖ4×:×Hאהט×Î×"ØVØ^Ù ÙIÚLڃڢÚÍÚçÚ­ÛÜÝPÝVÝXݤިÞÊÞùòîòîòîòîæîòîòîòæòîòîòîòîòÞòîòîòîòîòî×ÍòîòîòîòîòîòîÈÞòîÍòîòîòîòîòîòîòîòîòî¾h‡9h¡Bù5>* h¡Bù6h]´h¡Bù5>*

h¡Bù5>*h]´h¡Bù6hqVXh¡Bù6h¡Bù

h!;
h¡Bù

hqVXh¡BùK`ÓbÓdÓÄÓ:֖ט×Î×}Û¦Þ¨ÞÊÞÜãèé éDé€ì¶î*ñ,ñˆñ ñüô.õj÷l÷¸÷÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷÷÷
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùÊވߌߺßúß&à2à€à¦àáá²áÖáâüâ:ã¢ã°ã–ä˜ä,åjå²åêåæZæ¼æ¾æ*çjçâçäçRè^èé éDé’éÖé$ê`ê ì6ìVìlì†ì²ìÊì
íìí*îJîŠî´î¶î

ïŠïÜïðnð°ð²ð¶ðØðñ*ñ,ñ„ñ†ñˆñ ñ¬ñÖñ4ò„òÂòóVó ôLôTô’ô¸ôüôùõùõùõíùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõãùõùõùõíõùõíõùõùõùõùõùõùõùõùõùõãÜãÒõùõùõùõùõùõùõh(:±h¡Bù6>*

h¡Bù5>*h(:±h¡Bù5>*h(:±h¡Bù6h¡Bù

h!;
h¡BùSüô,õ.õ8öxö,÷l÷¸÷Ö÷ò÷2øªøèø†ùŠù°ùòùÒúû û$ûpûü\üØüBýþDþèþ"ÿ$ÿ(ÿDÿbÿ ÿèÿ(~¼Hˆ°Ôî*J\†˜D„ªÆV”Ô(>Üàæè

& T b d z | œ ž ¸ º Ü ;Po²ÏóööïèäèäöäèäèäèäèäèäèäöèäèäèäèäèäöèäèäèäèäèäèäÜèÜèÜèäèäèäèäÒäèäèäèäèäèäèäèäèäèäèäèäèähH/h¡Bù5>*hH/h¡Bù6h¡Bù

h!;
h¡Bù

h™Hh¡BùhH/h¡Bù6>*S¸÷"û$ûpû&ÿ(ÿDÿ (è ( J d | ž ôõö
Ä

Ž
° ÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷ëëëëëë÷÷÷÷÷ààà÷
$
&
F#a$gdž{¯
$„Ð^„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bùö $
&
œ

Â
Ä


B
„
Œ
Ž


Z

\

¾


ì
° Ê Ü ò Pdl¬8^zŠª²ÄÊò4ÆÒÞ dz~Æ x z ¦ è ê &4˜ÆPR\¶æèò.Š˜î
R8jØ|~˜œöïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëãëãïëïëãïãïãïëïëïëïëÙÏëïëïëãïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëïëãïëïëïëïëhÆ4h¡Bù6>*hÆ4h¡Bù5>*hÆ4h¡Bù6h¡Bù

h!;
h¡BùhH/h¡Bù5>*R° ¤ dzê š¸nšœ¸~ € ¸ ®$¸%º%ø%X,//>/t2óëëëëëàààëëëëëëëëëëëëëóëëë
$
&
F$a$gdž{¯ $a$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bùœ¸¼êÆÈ\-z-| € ¸ t!ˆ!”!°!„"þ"¬#ð#¶%º%ø%J&\&š'†(V)–)*Ò*î*^+’+ö+^,|,¬,J- -Ä-.4.°.//>/”/À/è/"0J0b0j0Ü0T1r2v2ž2â263r3Ö3è35>5þ5686n6¨6"7`748^8ø8¢:â:X;öòêãòãêãòöãêòêãòãòãòÙãÕãÍãòãòãòãòãòÍãòãòãòãòÙãòÍãòãòãòãòÃòãòãòÍòãòãòÍãòãòÍãòãhÑKSh¡Bù5>*hÑKSh¡Bù6hì{ûhÑKSh¡Bù6>*

h!;
h¡BùhÆ4h¡Bù6h¡BùhÆ4h¡Bù6>*Mt2v2ž266ø8\:;ö<Ô?ÜCLENEPERETEVEXEZE\E^E`EbEdEfEhE÷÷÷÷÷ë÷÷÷÷÷÷÷ÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞÞ
$
Æa$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡BùX;Z;ü;<ª>j?²?Î?@^@Â@ì@A6AôBöBÜCàC.DrDxDzDÄDEJELENEPEtE¼E¾EìE FVFpF€FšF¸FGJG²G¾GþGRHrHçH:JdJhJ²JîKzLŒMÌMìM\NlNÀNfOhOtO¾O@PDPvP¢P0QüõüõüõüõüõüñõüõüéüõüõüõüõüõüõüßüØÊ¿ØüéüõüõüõüõüõüõüõüµõüõüõüõüõüõüõüéüõhKh¡Bù5>* h¡Bù5>*CJaJh™Hh¡Bù5>*CJaJ

h¡Bù5>*hKNh¡Bù5>*hKh¡Bù6hì{û

h!;
h¡Bùh¡BùGhEjElEnEpErEtE¾EÀEìEfJhJ²JSSRS>VÈYÖ[V]r^(_è_ÚepiòòòòòòòòòêêêêêêêÞÞÞêÓÓêÞ
$
&
F%a$gdž{¯
$„Ð`„Ða$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$
Æa$gd¡Bù0QpQrQRŒRŽRSSRS@TU

UURUZUÎUøU8V>VBVnVvV¶VÂVW^WžWÌW:XœXÜX&YfYzY;¸YÈYÌYZÖ[ø[ \P\~\$]&]Â]^0^–^&_(_f_¦_æ_ `d`¤`¤aâab˜b¨bêb:cxc*d,defnfºföfúf:gHgÀgÒghhh¦húh8ipiti¸iøiüõüõüõüëüõüõüõüõüõüãõüõüõüõüõüõüõüõüãõüõüãõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüõüãüõüõüõüõüõüõüõüõüh)h¡Bù6hKh¡Bù5>*

h!;
h¡Bùh¡BùZøi>j€jîjk†kškèk,lvlÄlmfmpm´møm>n¦n¨nªnàn.opošop@pBp€p p q(q4qvqœqÖqäqîqZrºrúr0s@sÆtåt²v´vLyNyÞyòyöyøyD{‚{|\|b|f|¢|(}p}ˆ}Š}"TVn‚®‚ʃ„‡„§„º„Ý„†² ®² î² ž´ ¦´ ùõùõùõùõùõùõùõùõùõùëùõùõùõãõùõùõùãùõãùõùõùõùõùõùõùõùõùõùõÙùõùõùõÙÒùõùõùõùõùÐùõùÒU

h¡Bù5>*h K\h¡Bù5>*h K\h¡Bù6h)h¡Bù5>*h¡Bù

h!;
h¡BùPpi¨nªnàn2sZvøyd|f|¢| "Vå„ž´ ´ ¢´ ¤´ ¦´ µ µ ¸ ¸ @À BÀ †À óóëëóóëëëëëëëëÞÞÞÞÞÞëëëëë
$
Æa$gd¡Bù $a$gd¡Bù
$„Ð`„Ða$gd¡Bùágok hatáskörébe utalt összes kihágási ügyekre vonatkozó rendQri eljárást, az Élt. és a közigazgatási eljárás egy-szerqsítését (1901 :20. tc.) tárgyaló törvények alapján, a belügy- és az igaz-ságügy-miniszter 65 000/1909. BM rendelete egységes szerkezetbe fog-lalta. Ezzel lényegében befejezQdött a kihágás polgári kori szabályozása.




73-74. BüntetQjogi iskolák és a BüntetQnovellák

A büntetQ törvénykönyv már elfogadásakor heves támadások kereszttüzébe került. Ennek egyik nyilvánvaló oka volt a kódex elkötelezettsége a polgári büntetQjog klasszikus tanai, az ún. klasszikus büntetQjogi iskola elvei mellett. Csemegi Károly a klasszikus irányzat büntetQjogi princípiumait a lehetQ legnagyobb következetesség-gel alkalmazta, és eszerint építette ki a kódex rendszerét is.

A polgári büntetQjog kezdeti, az abszolutizmusok ellenében az emberi jogokra, a humanizmusra és a garanciákra támaszkodó, egységes állás-pontja a polgári forradalmakat és polgári átalakulásokat követQen széttö-redezett. A gyQzedelmes polgárságnak eredetileg egyoldalú, az államha-talmat biztosítékokkal körülbástyázni szándékozó álláspontja lassan meg-változott. Ahogyan a figyelem fókuszából kikerült a polgárosodásért folytatott harc, úgy helyezQdött át a hangsúlya társadalmi problémák in-dukálta kérdésekre. Immáron nem az volt a kérdés, hogy hogyan lehet megóvni a társadalmat, az emberi jogokat a monarchák despota hajlamai-val, az abszolút államok büntetQ terrorjával szemben, hanem hogy ho-gyan orvosolhatók, illetQleg hogyan kezelhetQk a polgári társadalom bajai, s mindebben mit lehet tenni; büntetQjogi eszközökkel; hogyan alakíthatók és finomíthatók a büntetQjog intézményei a kriminalitás csökkentése ér-dekében. Az ezzel kapcsolatosan megfogalmazott álláspontok kristályo-sodtak ki a különféle ún. büntetQjogi iskolák kereteiben.

A klasszikus büntetQjogi iskola:
A klasszikus büntetQjogi iskola a polgári átalakulások során kialakult, az ancien régime tagadására és az emberi jogok védelmére építQ rendszer kereteit adta. A nyílt rendi egyenlQtlenségek rendszere, a születési alapo-kon csoportosító megítéltetés, az egyenlQtlen, önkényes, kegyetlen és barbár büntetések, a tömegesen alkalmazott halálbüntetés és a testet megcsonkító szankciók, a kodifikálatlan és partikuláris büntetQgyakorlat, ezzel összefüggésben a rosszul vagy egyáltalán nem definiált bqncselek-ményi tényállások. az innominat bqncselekmények, a represszió visszaéléseivel szembeni védtelenség, a lelkiismereti kérdésekbe behatoló büntetQjog ellenében a polgárság ideológusai egy garanciális büntetQjog ké-pét vázolták fel. A rendszer, melynek középpontjában az ember elidege-níthetetlen jogai, a személyes biztonság és a jogegyenlQség állottak, a tör-vényelQtti egyenlQség, a humanizmus, az egységesen szabályozott (lehe-tQleg kodifikált) büntetQjog, az arányos és igazságos büntetés, a nulla poena sine lege, a nulla poena sine crimine és a nullum crimen sine lege jelszavait tqzte zászlajára.
Ezen elvek megvalósításáért folytatott harcban alakult ki a büntetQ jogtudomány elsQ polgári irányzata, a klasszikus vagy "dogmatikus" iskola. Jellegét alapvetQen létrejöttének történelmi és poli-tikai körülményei határozták meg. Minthogy az abszolút berendezkedé-sekkel szemben kialakuló fiatal polgári rend eszközeként fogalmazódott meg, alapvetQ elemévé vált a garanciák kimunkálása.

TettbüntetQjog:
A legfQbb garancia a bqncselekmény centrális elemmé avatása volt. Az ún. tettbüntetQjogi szemlélet elterelte a figyelmet az elkövetQrQl. A megelQzQ büntetQjog hangsúlyosan csak a személyes körülményeket (rendi állást, priviegizált státust) döntQnek tekintQ szemléletével szemben a tettre he-lyezte a hangsúlyt. A tettközpontúság nem jelentette az elkövetQ teljes figyelmen kívül hagyását, de mindenképpen háttérbe szorította a sze-mélyes körülményeket. Ez volt a biztosíték arra, hogy a törvényelQtti egyenlQség csorbítatlanul megvalósulhasson, hogy a származási és kivált-ságos körülményekre támaszkodó önkény végleg eltqnjön a büntetQjog-ból.
E tételbQl világosan következett az igazságosság princípiuma (rosszért rosszat, de nem azonosat, hanem arányosat). A proporcionalítás (arányos-ság) szerint a büntetés nagyságát a cselekmény eredménye minQsíti, an-nak veszélyessége szabja meg. Minél súlyosabb a bqncselekmény, annál nagyobb a büntetés. Ez az összevetés természetesen nemcsak a tett és kö-vetkezménye összefüggésében állt fenn, hanem rendszerben is: a többi bqncselekmény veszélyességéhez viszonyítva is vizsgálták az arányossá-got. A tett szabad mérlegelését az elkövetQ szabad akaratára épített fele-lQsségi konstrukció tette lehetQvé (individuáletikai felelQsség elve), mely nem fogadta el a döntések meghatározottságát (indeterminizmus), s alapté-telként tekintette az ember választási szabadságát jó és rossz között, ami-ért tehát kétely nélkül viselhette a felelQsséget. A felelQsség tekintetében a bqnösségen alapuló felelQsséget fogadta el, amely kizárta a se szándékosnak, se gondatlannak nem tekinthetQ elkövetQ megbüntetését. A klasszikus iskola eszköze a jogászi precizitás volt: kodifikáció keretébe illesztett szaba-tos definiálás és következetes szerkezetépítés. Pozitívuma fQként abban jelentkezik, amit a rendi, illetQleg abszolút büntetQjoggal szemben felmutatott: a visszaélések és önkény lehetQségét kizáró, részletekbe menQ, pontos, világos dogmatika. Aprólékos gonddal kidolgozott tényállások, a feltehetQ és esetleg elQforduló lehetséges valamennyi tényállás támadha-tatlan és félreérthetetlen megfogalmazása. Ugyanakkor éppen garanciális jellege miatt szqk körre szorította a bírói mérlegelést, a tényállások olykor túlzott részletezésével megbénította a törvénykezQ szellemet. A fen-tiek okán keveset törQdött magával az emberrel, fQ figyelmét a jogeset megfogalmazására fordította.
Az eddigiekbQl is következik, hogy a klasszikus iskola egy speciális kor terméke volt, melyben különleges feladatot ruházott rá a polgári átalaku-lás. A feladat teljesítésével történeti szerepét betöltötte, amit jeleztek azok a gondok is, melyek a bqnQzés általa megoldhatatlan új jelenségeibQl eredtek.

A kriminalitás jellegének átalakulása, ugrásszerq növekedése:
Magyarországon a kiegyezést követQ esztendQkben vette kezdetét a bqnözés átstruktúrálódása: a kibontakozó kapitalizmus, a velejáró iparosítás és urbanizáció, a megváltozott társadalom átrétegzQdése, az életmód gyökeres átalakulása, új bqnözési szokásokkal (szervezett bqnözés, alvilág), új, eddig ismeretlen bqncselekményi kategóriákkal (nagyvárosi prostitúció, bi-zonyos gazdasági bqncselekmények) gyarapította a bqnözést, s a mennyiségben is jelentQs növekedést idézett elQ.

Szerte Európában ugrásszerqen megnövekedett a bqnözés. A krimi-nalitás hirtelen jött nagy hullámával szemben a dogmatikus felfogásra épülQ büntetQjog tehetetlennek bizonyult. Az új szerkezetq és intenzí-ven bQvülQ bqnözés hazai büntetQjogászainkat nagy feladat elé állította: a megváltozott bqnözésre új módszerekkel kellett választ adni. E feleletet a reformiskolák magyar hívei próbálták megfogalmazni.

A visszaesés:
Az európai államok jogalkotása egymás után cikkelyezte be a kriminalitás meggátlására, visszaszorítására irányu-ló javaslatokat, s ezek között is érvényt próbálva szerezni a felismerésbQl levont következtetésnek: a bqnözés gerincét a szokásszerq, a visszaesQ bqnelkövetQk, a bqnismétlQk alkották.
Nyilvánvaló volt a feladat: elQbb a visszaesés meghatározását kellett elvégezni; a visszaesQk a bqn-ismétlQk közötti határvonalat kellett meghúzni.

A reformisták:
Kriminálszociológia:
A megváltozott társadalmi körülmények, a tagadás és a védekezés értel-metlenné és idQszerqtlenné válása új eszméknek engedett teret. A századfordulón a társadalomtudományi rangra emelkedQ kri-minológia a klasszikus büntetQjogi iskola legalapvetQbb tételeit kérdQje-lezte meg (Gönczöl Katalin).
A reformiskoláknak nevezett büntetQjogi irányzatok a klasszikus fel-fogástól eltérQen nem a tett, hanem a tettes környékén vizsgálódtak. Quételet 1836-ban, "Physique sociale" címq munkájában fogalmazta meg a reformmozgalom kiindulópontjává váló tételét: bizonyos érte-lemben a társadalom készíti elQ a bqntetteket, s ebben a folyamatban a bqnös csak eszköz. Az ebbQl a tételbQl kibontakozó ún. szociológiai iskola a kriminalitás okait a társadalomban kereste. A rossz társadalmi helyzet, a kedvezQtlen környezet, az alkoholizmus, a nyomor, a mqveletlenség a ki-váltója a bqnözésnek. Alaptétele a de-terminizmus volt (az embert nem szabad akarata, hanem a társadalmi kör-nyezete viszi a bqn útjára). A bqnözés tehát nem személyes tulajdonsá-gok kérdése, nem pszichikai jelenség, nem is született dolog, hanem a környezeti feltételek hatására kialakuló jelenség. A determinizmus hangsúlyozása a tettes befolyásolhatóságának (s ezáltal vizsgálatának) té-telét is megalapozta.
Utóbb az iskola több ágra szakadt, s a kriminálszociológiai irányzatnak olyan elágazásai születtek, mint a francia szociológiai iskola (Tarde, Lacassagne), az olasz pozitivista iskola (Ferri, Garofalo), az olasz harma-dik iskola (Alimena) és a szocialista iskola (Colajanni, Turati, Battaglia). A kriminálszociológia képviselQinek történeti érdeme a tettközpontúság trónfosztása, s az (igaz meglehetQsen determinált) tettes "rehabilitálása". Új gondolatot fogalmaztak meg a büntetQjog céljával kapcsolatosan: a társadalom védekezése dominált a kriminalitás ellenében. De minthogy az elkövetQ meghatározottságánál fogva nem tehet bqnözQvé válásáról, a büntetQjogi büntetés a védekezésnek szqk zónájában alkalmazható csu-pán. Helyette a büntetQjogon kívüli eszközök igénybevételét ajánlották.


Kriminálantropológia:
l876-ban publikálta nagy hatású mqvét ("Uomo delinquente") Cesare Lombroso, a turini börtönorvos, majd intézetigazgató. Eszerint a bqnözés oka az emberben keresendQ, testi rendellenességekben, öröklött hajlamokban, betegségekben.
A tettest a szociológiai iskolánál is határozottabban állította reflektorfénybe, sQt kizárólag rá koncentrált. Minthogy a társadalomra veszélyességet kóros eredetqnek tartotta, nem a büntetést, hanem a gyógyítást preferálta az elkövetQkkel szemben.
SQt a megelQzést szerves egységbe kapcsolta a társadalom védekezésével. Állítsa szerint antropológiai eszközökkel a bqnözésre hajlamos személy a szakember számára nyilvánvaló külsQ testi jegyekbQl és elváltozásokból (stigmák) fölismerhetQ.
Erre támaszkodva hajtotta végre a bqnelkövetQk csoportosítását, mely szerint különböztetett született, szokásos, alkalmi, szenvedély- és Qrült bqnözQ között. Ezzel megalapozta a bqnözök osztályozását, mely a reformiskolák egyik nagy újításaként került át a praxisba.
A krimiálantropológiai iskola azonban egy fölöttébb veszélyes büntetQjogi eszközt is intézményesített. Minthogy állítása szerint a potenciális bqnö-zQ felismerhetQ, s a bqncselekmény elkövetésének megakadályozására megadatik a lehetQség: bevezette a biztonsági intézkedések fogalmát a büntetQjogba (ajánlva a deportálást, életfogytiglani szabadságvesztést, korházat, kolostort, tébolydát és végsQ soron a kiirtást megoldásképpen). A biztonsági intézkedés, bár kétségkívül a megelQzést szolgálta, ellen-Qrizhetetlen eszközt adott a politikusok kezébe, s áttörte a klasszikus is-kola építette egyik lényeges garanciát. Hiszen immáron bqncselekmény elkövetése nélkül is felléphetett a hatalom a számára veszélyesnek tqnQ elemekkel szemben.

A kezdeti, durva vonásokkal vázolt teória finomodásának egyik jele volt a kriminálpszichológiai irány kiválása, mely Lombroso téziseibQl kiindulva az egyén személyiségének belsQ vizsgálatára helyezte a hangsúlyt, s a pszichikai mezQre összpontosította a fi-gyelmét.

TettesbüntetQjog:
Ezek a közös néven tettesbüntetQjogi iskoláknak nevezett irányzatok egé-szen új szemléletet vittek a kriminológiai vizsgálódásokba s ezen keresz-tül a büntetQjogi tudományosságba. A legfontosabbak a már említett tettesközpontúság, a bqnösség határainak leszállítása (determinizmus), a normativizmus elutasítása, a bqnözés körülményeinek sokoldalú vizsgá-lata, a büntetQjogi célok kiterjesztése (javítás, megelQzés, társadalomvé-delem), s végül az eszközök körében a nevelés, a patronage, a rabsegélye-zés, valamint a szociálpolitika igénylése.

A reformerek javaslata:
A reformerek megoldási javaslatainak központi eleme volt az individu-alizáció. Az individualizáció tudományos felbukkanása, majd elméleti pontosítása jelentQs hatást gyakorolt a jogszabályok alakulására is. Nekik köszönhetQ végsQ soron a fiatalkorúakra és a határozatlan tartamú sza-badságvesztés bevezetésére vonatkozó jogalkotás.

Az alkalmi bqnözQk kezelése:
A tudomány felismerte, hogy a kriminalitás és a visszaesQk száma pár-huzamosan növekszik, vagyis a bqnözés bQvülésének bár lényeges eleme a bqnismétlés, de nem kezelhetQ kizárólag a visszaesés elleni harccal. En-nek okán kettéválasztották az ún. megrögzött bqntettesek irányában szükségesnek látszó eszközök kutatását, illetve az alkalmi bqnözQk neve-lésének, javításának ügyét.
Az egyéniesítés keretén belül vívta ki speciális helyzetét a fiatalkorúak intézménye és jutott diadalra speciális kezelésük ügye. Az individualizáció megkövetelte tehát a bqnelkövetQk osztályozá-sát, és a csoportosítás folytatásaként a differenciált elbírálást. A jogalkotásnak a választ tehát három kategóriában a fiatalkorúak, az alkalmi bqnözQk és a közveszélyes vagy megrögzött bqnelkövetQk vonatkozásában kellett megfogalmaznia.
Az alkalmi bqnözQk körének speciális kezelését az a tény indokolta, hogy az ekként számon tartott elkövetQk cselekményének súlya csekély, Qk maguk mintegy véletlenszerqen jutottak a bqnözQ helyzetébe, sem indíttatásuk, sem életvitelük, sem erkölcsi állapotuk nem indokolja azt a feltételezést, hogy bqnismétlésre sor kerülhet.
Ezért értelmetlen lenne velük szemben olyan szankció kiszabása, mely a figyelmeztetésen túl súlyos represszív tartalommal bír.

Megrögzött bqntettesek.
Az alkalmi bqnözés ellen hatékonynak bizonyuló eszközök azonban nem nyújtottak védelmet a megrögzött, szokásszerq recidív bqnösök ellen.
Ismét reflektorfénybe állították a visszaesQket, elQtérbe került a büntetQjogi vitákon, kriminológustanácskozásokon egy újabb fogalom: a közveszélyes bqnözök kate-góriája. A közveszélyesek körét nagyjából három bqnözQcsoportra terjesztette ki. Mindhárom csoportba sorolt elkövetQk a szokásszerq bqnözés alapján kerültek a közveszélyesek közé. A visszaesQk evidens módon a törzsét képezték a legveszélyesebbként nyilvántartottaknak.
A másik két csoportot pedig potenciális elkövetQ mivolta következté-ben sorolták ide: ezek az abnormális (tehát beteg) és az életmódjukból eredQen bqnözQk (munkakerülQk, koldusok, csavargák, prostituáltak,stb.).
Míg az elmebetegekre nézve mindenki egyetértett abban, hogy gyógyintézeti kezelésük szükséges.
FölvetQdött a büntetések szigorítása, speciális intézetek létesítése, munkáltatásra kon-centráló intézetek felállítása, az elítéltbiztosítás; végül azonban gyQzel-met aratott a garanciákkal ellátott határozatlan tartalmú szabadságvesztés ideája. A határozatlan tartamú szabadságvesztés a század elsQ évtizedében egész Európában becikkelyezett büntetéssé vagy intézkedéssé vált.
A tudo-mány a századfordulón leválasztotta a bqnözQk büntetendQ csoportjáról (tehát a beszámíthatóság kritériumainak megfelelQk osztályáról) a serdü-letlenek (a gyermekek) és az abnormálisok (tehát betegség okából bqnel-követQk) kategóriáját. Velük kapcsolatban a hagyományos büntetési cé-lok értelmetlenek, kizárólag javítás és gyógykezelés vehetQ náluk számí-tásba.
A büntethetQ bqnelkövetQk osztályának is két szélsQ rétege igényel külön elbánást:
Az enyhe (vagy alkalmi) bqntettesek ugyan teljes beszá-mítási képességgel rendelkeznek, bqnösségük foka azonban különlege-sen alacsony. Ilyenek a fiatalkorúak, a felindulásból, menthetQ okból vagy gondatlanul bqnözQk. E csoport nem rendelkezik antiszociális hajlammal, így a javítás és nevelés csupán mel-lékes tényezQ: legfontosabb a megtorlást érzékeltetni velük, s ezen ke-resztül a visszaesést megakadályozni, visszatartani Qket újabb bqnelköve-téstQl.
A másik véglet a bizonyítottan antiszociális bqnözQk köre, az ún. megrögzött bqntetteseké. A nevelés ez esetben ismét kisebb súlyú a bün-tetési célok között, döntQ a társadalom védelme, a megtorlás és az elkülö-nítés.
A középsQ "sáv", a bqnelkövetQk jelentQs része számára egyensúlyt kell tenni a megtorlás és a javítás eszközei között, e célokhoz kell azután igazítani a büntetés tartamát, végrehajtási módozatait és a börtönrend-szer megvalósításának választott metódusait.

AZ ELSP EREDMÉNY: A BÜNTETPNOVELLA:
Az igazságügyi kormányzat a büntetQkódex módosítására hamarosan (egészen pontosan nyolc esztendQvel az életbe léptetés után) megtette az elsQ lépéseket. A novella elsQ javaslatát 1892-ben Szilágyi DezsQ tette le a Ház asztalára. A tervezet a büntetQ tör-vénykönyvvel kapcsolatban felmerült problémákat egyenkénti módosí-tással kívánta orvosolni (mint a fiatalkorúak kérdését, a pénzbüntetés egyes vonatkozásait, büntetési tételek módosításait, a csalás tényállásának kiegészítését). A tervezetet a Ház nem tárgyalta, majd mikor sorra került volna, Erdélyi Sándor visszavonta. Új koncepció készült, mely a kódex átfogó revízióját tqzte ki célul. 1905-ben újabb koncepcióváltozás történt: Polónyi Géza igazságügy-miniszter egy kifejezetten rövid, csak a leglényegesebb kérdésekre koncentráló jogszabály tervezetének kidolgozásával bízta meg Balogh JenQt. Ez a javaslat lett az alapja a háromszori átdolgozás után beterjesztett s végül törvénnyé lett ún. I. novellának (1908:36. tc.: A büntetQ törvénykönyvek és a bqnvádi perrendtartás kiegészítésérQl és módosításáról). Ez a jogszabály Balogh indítványára már csak a fiatalkorúak ügyével és a feltételes elítéléssel fog-lalkozott. A reformiskolák által megfogalmazott osztályozási szempontok szerint tehát az ún. alkalmi bqnelkövetQk és a fiatalkorúak kérdését oldotta meg.

Feltételes elítélés:
A büntetQjog-tudomány és a nyugat-európai praxis által ajánlott meg-oldás volt az ún. alkalmi bqnözQkre a feltételes elítélés, mely a megtévedt el-követQk visszatartja az újabb kísértéstQl. A magyar novella az alkalmi bqnelkövetQkre a belga-francia szisztémát fogadta el, a kiszabott bünte-tés feltételes felfüggesztésének intézményét. Eszerint: "A bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a pénz-büntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlQ okból felfüggeszt-heti, ha ettQl az elítélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételével kedvezQ hatást vár." A törvény minden olyan esetben kizárta a felfüggesztést, amely az elkövetQ "alkalmiságát" megkérdQjelezte. Az ítéletet próbaidQre függesz-tették fel, melynek tartama három esztendQ volt.

Fiatalkorúak:
A törvény újraértelmezte a fiatalkorúságot. Eszerint az elkövetQ 12. élet-éve alatt gyermeknek tekintendQ, s ellene büntetQeljárás nem volt indít-ható. A 12-18. életév közötti tettes számított fiatalkorúnak. A novella a fiatalkorúak szankciórendszerében a preventív szemléletet honosította meg. A fiatalkorúak esetében mindig vizsgálni kellett, hogy a büntethetQség-hez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel rendelkezett-e. Ehhez ké-pest részben megelQzQ intézkedésekkel (házi felügyelet alá helyezés, házi vagy iskolai fenyítés, javító nevelés [javítóintézet], gyermekmenhelyre utalás), részben megelQzQ büntetésekkel (dorgálás, elkülönítés mellett vég-rehajtott szabadságvesztés-büntetés [fogház és államfogház]) operált.
A fiatalkorúakra vonatkozóan honosította meg a feltételes elítélés másik, az angol-amerikai praxisban bevett formáját, a próbára bocsátást, amikor is nem a kiszabott ítéletet függesztik fel (erre ugyanis sor sem kerül), ha-nem magát az ítélethozatalt halasztják el egyévi próbaidQre, szigorú sza-bályokhoz kötött felügyelet mellett.


A MÁSODIK EREDMÉNY: A DOLOGHÁZI TÖRVÉNY:
A szokásszerq bqnözQk elleni szervezett fellépés gerincét két tervezet alkotta az igazságügy-minisztérium koncepciójában. Az elsQ az utóbb 1913:21. törvénycikként elfogadott javaslat, melyben a korábban jelzet-teknek megfelelQen a csavargó és visszaesQ bqnözQk által okozott problémák megoldását kereste a jogalkotó. Ezt egészítette ki a másik tervezet, mely 1913-ban készen állt a minisztériumban, s melyet a közveszélyes munkakerülQkrQl szóló törvényben kifejezésre jutó iránynak továbbfej-lesztéseképpen munkáltak ki, amely a többszörösen visszaesQ, szokás-szerq bqntetteseket határozatlan idQ tartamára szigorított dologházba utalja". Ez a tervezet azonban csak másfél évtized múltán válhatott tör-vénnyé.

MunkakerülQk:
Az 1913:21. tc. szakaszai tehát a jogalkotó kettQs szándékáról tanús-kodnak. A jogszabály elsQ paragrafusai kifejezetten a csavargók, koldulók, munkakerülQ életmódot folyatók ellen tartalmaztak rendelkezéseket.

VisszaesQk:
A törvény másik célpontja a visszaesés volt. Ennek jegyében írta elQ a törvény a fenti magatartásra s annak a törvényben részletezett alakzataira vonatkozóan, hogy azok visszaesQként való elkövetése fokozott bünte-tést vonjon maga után. A hatékony fellépés érdekében precízen megha-tározta a visszaesés fogalmát, mely a Csemegi-kódexból hi-ányzott. Eszerint visszaesQnek tekintendQ, aki a törvényben meghatáro-zott büntetendQ cselekmények alapján már volt büntetve, s utolsó bün-tetésének kiállása után két éven belül a vonatkozó cselekményt újfent elköveti .

Határozatlan tartalmú szabadságvesztés:
A visszaesQk számára a törvény dologházba utalást rendelt. A dolog-házzal megjelent a magyar büntetQjogban a határozatlan tartalmú szabadság-vesztés intézménye, melyet a rendesen kiszabott szabadságvesztés-bünte-tés után kellett az elkövetQnek kiállnia. Az 1-5 év idQtartamú dologházi Qrizet a jogalkotó szerint csak addig szükséges, amíg az elítélt társadalmi beilleszkedésre való hajlamában pozitív vonást nem fedeznek fel. Vagyis a törvényhozó célja egyfajta átnevelés, melyben ösztönzQ elem a határo-zatlan idQtartam, a kikerülés elQrehozható idQpontja. A dologházba utal-takat ennek érdekében "munkával kell foglalkoztatni és rendes életmód-hoz szoktatni".




HARMADIK KISÉRLET: A MÁSODIK BÜNTETPNOVELLA:
A büntetQ igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1928:10. tc. két nagy területét érintette a büntetQjognak. Szólt a pénzbüntetés átalakításáról, értékhatárok megváltoztatásáról, a koronáról a pengQre való áttérés vonatkozásában, valamint rendezte a megrögzött bqntettesek tetteinek elbírálásával kapcsolatos egyes kérdéseket. Ezzel az 1913. évi javaslatok kiteljesedtek, a közveszélyesek másik nagy csoportja ellen is megszületett a törvényi szintq szabályozás. A szabály a visszaesQk azon csoportját célozta meg, akik az élet, a szemérem vagy a vagyon ellen különbözQ idQben és egymástól függetlenül legalább három büntettet követtek el, az utolsó kettQt öt éven belül, s ezeket a bqncselekményeket vagy üzletszerqen, vagy pedig a bqnözés re állandó hajlamot mutatva követték el. Ezeket nevezte a törvény megrögzött bqntetteseknek.
A megrögzött bqntettesek büntetése a szigorított dologház volt, ami lényegében egy fegy-házban letöltendQ, legkevesebb három esztendeig tartó, határozatlan tarta-lmú szabadságvesztésként foglalta el helyét büntetQjogunkban. Minthogy a törvény a szigorított dologházi Qrizet maximumát nem határozta meg igen súlyos büntetésnek tekinthetQ.
A két világháború közötti büntetQ jogalkotás a második büntetQnovel-la mellett néhány további büntetQ jogszabályt is magáénak tudhatott. Így az 1921:3. tc.-ben az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmérQl rendelkezett a törvényalkotó. 1930-ban fogadták el a katonai büntetQ tör-vénykönyvet (1930:2. tc.). Az 1939:2. tc., a honvédelmi törvény pedig a kormány kivételes hatalmát erQsítette meg.




































75. Büntetésvégrehajtási jog

A polgári átalakulás szerte a világon a büntetQjog forradalmát hozta ma-gával. A feudalizmus utolsó bástyáit védelmezQ abszolutizmusok és dik-tatúrák a kényszerítQ eszközök arzenáljából leggyakrabban a büntetQjog és a büntetQ praxis instrumentumát vették elQ, amelyek így érthetQ mó-don a forradalmárok és reformerek egyik fQ célpontjává váltak. A társadalomátalakító küzdelmek egyik legjelentQsebb csomópontja lett a büntetQjog, a büntetQ perjog és ezekkel összefüggésben a büntetés-végrehajtás átalakítása.
A büntetés-végrehajtás forradalmához a büntetQjog és a büntetések megközelítésének teljesen új koncepciója vezetett el. A 18-19. század fordulóján fölbukkanó, filozófiai indíttatású büntetési elméletek egyenes következményei a felvilágosodás társadalomkritikájában megfogalmazó-dó büntetQjogi programnak.
Megszülettek a büntetési elméletek. A teó-riák megalkotói és képviselQi részben arra próbáltak választ adni, hogy milyen alapra vezethetQ vissza a büntetés joga, részben pedig a büntetés célját próbálták megfogalmazni.
A teóriák a szakirodalom egyfajta cso-portosítása szerint abszolút és relatív kategóriákba osztályozhatók. Az abszolút teóriák képviselQi a büntetés öncélúságát fogalmazták meg, vagyis "a büntetés mérvét és tartalmát annak a sértésnek a tartalma határozza meg, mely a büntetés alakját öltQ reakciót elQidézte, s nem valamely, a sértésen kívül esQ mellékszempont". Ezt a monista álláspontot tá-madták és szorították ki a tudományos közgondolkodásból a relatív el-méletek, melyek vagy hasonlóan egyoldalú megközelítéssel kiemeltek egy-egy tényezQt a lehetségesek közül, célként meghatározva azt, vagy pedig teret engedve a plurális gondolkodásnak, több céltételezést is cso-korba vontak. Központi elemét a relatív teóriáknak a hasznossági szem-pont képezte. Az utilitarista felfogás szellemében a büntetés célját az újabb bqncselekmények megelQzésében jelölték meg.

A börtön és a szabadságvesztés-büntetés elQtérbe kerülése a büntetési rendszerben, majd szinte teljesnek mondható felülkerekedése természe-tesen összefüggésben volt a forradalmakkal és polgári átalakulásokkal együtt gyQzedelmeskedQ polgári szabadságeszmény általános elfogadásával. Megszqnt a szabadságok sokfajta értelmezése, véget ért a kisebb és nagyobb szabadságok kora. A szabadság egyetemes, egysé-gesen meghatározott politikai és jogi kinccsé vált, mely egyöntetqen jus-sa lett mindenkinek megkülönböztetések nélkül.
A felvilágosodás zászlajára tqzte a büntetések humanizálását. Az emberi jogokkal összeegyeztethetetlennek tartották a büntetések nyilvános végrehajtását. Ezek az álláspontok ugyancsak a szabadságvesz-tés-büntetés kiterjeszkedésének kedveztek. A szabadságvesztés fQ büntetési nemmé vált.

A büntetés-végrehajtás új elvei:
Az új, polgári szabadságfelfogás a büntetés alapje-lentésén módosított. A polgári teória a szabadság puszta elvételét tekintette a büntetésnek, s hang-súlyozta az egyéb súlyosítások, a sanyargatások, a lealázás és a testi fenyí-tés tarthatatlanságát. Ebbe a koncepcióba beleillett a bqnös visszavezetése a társadalomba, a büntetés-végrehajtás kiegészítése olyan megoldásokkal és technikákkal, melyek a reszocializációt elQsegítik. A büntetés-végrehaj-tás alapelveivé lettek tehát a jobbítás (nevelés), vagyis az elítélt alkalmassá tétele a visszatérésre, valamint az ezt a célt szolgáló lelki gondozás, oktatás és a munkáltatás. A humánus kezeléssel és a sanyargatás elutasításával kap-csolatos az emberies bánásmód és a kötelezQ egészségügyi gondoskodás (tiszta-ság, megfelelQ élelmezés, orvosi ellen Qrzés) meghonosítása a börtönügy-ben. A siker érdekében a már korábban is követelményként megfogal-mazódó elkülönítés, illetQleg az elítéltek differenciált osztályozása általá-nossá lett.
Ezzel a büntetés-végrehajtás bonyolult rendszerré vált. A büntetés-végrehajtás kizárólagos állami feladattá lett.

Magyar kezdetek:
A magyar büntetQjog a kezdetektQl ismerte a carcer intézményét, elterjedése azonban csak a 16-17. században konstatálható. A szabadságvesztés-büntetés a városi jogok régi szankciója volt, az úriszé-kek, vármegyei törvényszékek is tartottak fönn tömlöcöket, igaz elsQsor-ban a megítéltetésre váró (elQzetesen lefogott) rabok Qrzésére. A börtön általános elfogadottsága egészen a 19. század közepéig váratott magára. A középkorban a testi büntetésekkel azonosított carcer a nemesekre nézve dehonesztáló volt, így az csak a nemtelenek szankciójaként létezhetett. Még a reformkorban is ritka-ságszámba ment egy bebörtönzött nemesember.



Az abszolutizmus büntetQpolitikája:
A szabadságvesztés-büntetés elfogadtatásában nagymérték-ben közrehatott a felvilágosult abszolutizmus büntetQpolitikája. A határozott tartamú szabadságvesztés-büntetés, jóllehet a büntetQpraxisban évszáza-dos hagyományokkal rendelkezett, III. Károly regnálása idején vált Ma-gyarországon dekretális szankcióvá (1723:22. tc.). Mária Terézia hazánk-ban hatályba soha nem léptetett, de a bírák által forgatott büntetQ tör-vénykönyve a szabadságvesztésnek már több nemét ismerte, igaz nem tudott megszabadulni attól a középkori felfogástól, mely a carcert a testi büntetések közé sorolta. A Theresiana elsQ ízben foglalta össze a szabad-ságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáló intézményeket (1768). A Sanctio Criminalis Josephina (1787) már a legfQbb büntetési nemként tekintette a szabadságvesztést.

Büntetések Mária Terézia büntetQ törvénykönyvében:
Bár a Constitutio Criminalis Theresiana "a feudális abszolutizmus egyik legjellemzQbb terméke", a szabadságvesztés-büntetés mégis jóval nagyobb teret nyert benne, mint a 1656-ban kiadott Praxis Criminalisban avagy az 1707-es Constitutio Criminalis Josephinában. Ez a szabadságvesztés persze nem a klasszikus értelemben vett polgári büntetQszankció, de térnyerése tagadhatatlan. A számqzés, a kiutasítás, kitiltás mellett két nemét is megfogalmazta a büntetés-végre-hajtási intézetben letöltendQ büntetésnek: a fogházban és a börtönben letöltendQ szabadságvesztést; de a kor szellemének megfelelQen nem hi-ányzott a dologház sem.
A dologház jobb híján a kényszermunka-büntetések al-fajaként jelent meg; a börtönt és a fogságot pedig a testi büntetések címe alá sorolta be a jogalkotó.

II. József büntetQ törvénykönyvének büntetési rendszere:
II. József büntetQtörvénykönyve, mely néhány évig Magyarországon is ha-tályban volt, nem ismerte a halálbüntetést. Emelte jelentQségét, hogy mellette már csak a verést és a megszégyenítést vette számba mint fQbüntetést. IdQtartamát tekint-ve a szabadságvesztés-büntetés egy hónaptól száz esztendeig tarthatott egy bonyolult számolási rend szerint. A szabadságvesztés-büntetés foko-zatai voltak a leláncolás, a legsúlyosabb, a kemény és az enyhe fogság. A dif-ferenciálás szabályozásánál felbukkantak a polgári börtön megkülönböz-tetést lehetQvé tevQ jellemzQi: látogatók, fekhelymegvonás, élelmezési korlátozások. Attól a feudális igénytQl azonban nem tudott megszaba-dulni, mely a tömlöcöt mint testi büntetést volt csak hajlandó tudomásul venni, s ennek megfelelQen követelte a tömlöc szigorítását.
Hatása azonban nem volt lebecsülendQ. Ausztriában az 1803. évi bün-tetQtörvényig hatályban maradt, azt követQen pedig büntetési rendszere beépült a lipóti büntetQkódexbe. Magyarországon pedig ugyan hatályon kívül helyezték, de a Deputatio Juridica az 1795. évi javaslatban már ter-mészetesnek vette a szabadságvesztés-büntetés jelenlétét és fQbüntetési státusát.

Domus Correctoria:
Ebben a helyzetben nyitotta meg kapuit 1771-ben Magyarország elsQ országos büntetés-végrehajtási intézete, a szempci Domus Correctoria. A szempci javító-ház a német-osztrák államokban kialakult azon felfogást tükrözi, mely nem tesz különbséget a büntetQintézet és a dologház funkciói között: így utaltak ide javíthatatlanokat és kihágókat , "vétkeikért halálos büntetésre érdemeseket", sQt szülQk is kérhették vásott gyermekeik fölvételét megregulázás céljából. Szó esett az eszelQsök és QrjöngQk el helyezésére. Az intézményes rabmunkáltatás elsQ ízben itt és ekkor valósult meg hazánkban, s hogy ez intézetben "fQdologgá" lett a jobbítás, elfogadott a nevelés eszméje.
1785-ben a szegedi erQdítmény kazamatáiba telepítette tovább a dologházat, ahol szánalmas vergQdés után szép csön-desen (a rabok elfogytával) kimúlt. Erdélyben II. József "tartományi bör-tönnek" nevezte ki még a szamosújvári várat (1786), ami ilyetén jellegét a polgári korszakban is megtartotta.

Az elsQ börtönügyi törvényjavaslat:
1843-ban a büntetQjogi kodifikációs munkálatok részeként kisérelték meg a reformerek egy börtönügyi tör-vényt tetQ alá hozni, de az anyagi jogi plánum elbukása miatt a börtönügyi törvényjavaslat is elkerülte a becikkelyezést, így abból valóságos eredmé-nyek nem származtak. A plánum kidolgo-zói nem támaszkodhattak hazai kodifikációs elQzményekre, hiszen az 1795-ös, illetve 1827-es tervezetek csupán az anyagi büntetQjog terüle-tén belül, érintQlegesen foglalkoztak egy-két megjegyzés erejéig a bünte-tés végrehajtásával. Ezért sikerülhetett a fogházjaví-tó mozgalom szakirodalmi elQzményeire is támaszkodva egy következe-tes büntetés-végrehajtási terminológiát kimunkálni, mely kodifikációs elQfel-tétele egy régi követelésnek: az ítélet elQtt állók és megítéltek, a kisebb és nagyobb bqnökért megszentenciázottak elkülönítésének. A tervezet mindvégig tekintettel volt az elítélteket és letartóztatottakat védelmezQ garanciákra, az elítéltekre vonatkozó emberies bánásmódra. Egységesen, az egész országban egyöntetqen bevezetett rendszert javasoltak a liberális politi-kusok, az egyenlQség és bizonyos keretek között az emberi szabadság védelmével. A kormányzati visszaéléseket elkerülendQ, pontosan rögzí-tették a büntetés-végrehajtás igazgatási kereteit, az egységes végrehajtás ér-dekében a börtönök felügyeletének szabályait.
A hazánkban berendezkedQ osztrák kor-mányzat életbe léptette elQbb az 1803. évi, majd az 1852. évi Strafgesetz szabályozását s az ehhez kapcsolódó osztrák rendtartásokat.

Az osztrák börtönügy Magyarországon:
Bár az 1803-ban Ausztriában közzétett Strafgesetz kétségtelenül támadha-tó, s kora európai reformtörekvéseihez képest elmaradott és retrográd, szellemében és szándékaiban mégis fölfedezhetQk a modern büntetQjog-nak a feudális maradványok elleni küzdelmét jellemzQ vonások. A sza-badságvesztést általános büntetési nemmé emelte, a halálbüntetés válto-zatait korlátozta, a kínzó módon történQ executiót eltiltotta, csökken-tette a hozzátartozók felelQsségét a bqncselekményért (például meg-szüntette a vagyonelkobzást). A büntetQtörvény szerint a börtönnek három fokozata volt: az egyszerq, a kemény és az ún. legnehezebb fog-ság. A leláncolás törlése mellett tehát átvette a Josephina hármas fokozat-rendszerét.
Az egyszerq fogság nem volt más, mint a fogva tartás puszta té-nyében megnyilvánuló szabadságvesztés-büntetés. E fogságnemnél a törvény nem ismerte a vasat, a fogoly élelmezése megfelelt a helyben szokásos megoldásnak, és csak a szeszes italt tilalmazta. A börtönfelügye-lQ jelenlétében még látogatókat is fogadhatott a rab.
A fogság keményebb változatában az 1803. évi rendelkezések szerint az elítélt csak lábvassal volt sújtható; munkáját köteles volt, végezni, lá-togatókat csak hivatalos személyek körébQl fogadhatott.
A legnehezebb fog-ságban a meleg élelem már csak másodnaponta járt, se külsQ, se belsQ "közlekedés" nem engedélyezett, vagyis teljes volt az elkülönítés; szqk cellában tartották az elítéltet, kéz- és lábbilincsén kívül derékbilincset vi-selt, melynél fogva a munkavégzésen túli idQben leláncolták. 1833-ban egy legfelsQbb utasítás ezt a harmadik fokozatot megszüntette.
A Straf-gesetz 1841. évi kiadása már a Hausarrest (házifogság) kategóriáját ismer-te harmadik szabadságvesztési nemként.
Az 1852. évi Strafgesetz kétségkívül humánusabb, egyszerqbb és rend-szeresebb volt elQdjénél. Büntetési rendszerének meghatározásakor az 1803-as törvény 1833. évi módosításnak elgondolásához tért vissza, ame-lyik a szabadságvesztés-büntetésnek már csak két fokozatát, az egyszerqbb rabságot és a lábbilincsben letöltendQ, szigorított formát ismerte.
Minthogy az 1852. évi Strafgesetz fQbüntetés-ként az 1803-sal szemben már csak két intézményt ismert, "a bqntevQnek halálát vagy annak börtönben tartóztatását", vitathatatlanul fQ helyre állította a szabadságvesztés-büntetést.
Az osztrák büntetQjog életbe léptetése a szabadságvesztést visszavonhatatlanul a szankciórendszer középpontjába állította.
A Habsburg-kormányzatnak tehát biztosítania kellett legalább az or-szágos fegyintézetek felállítását. Így nyitották meg 1854 és 1858 között a késQbbi magyar fegyintézeti hálózat alapját képezQ hat országos intéze-tet: az illavai, a lipótvári, a váci, a munkácsi, a márianosztrai és a nagy-enyedi fegyházakat.










76. Börtönügyi rendszerek:

Hazánkban a fogházjaví-tók mozgalma szervesen összenQtt a reformkori liberális politizálással; a börtönügy nem egyszerqen szakmai kérdés volt, de összefonódott a poli-tikai függetlenségi harccal. A garanciák kutatása tehát nemcsak az emberi jogok és a polgári eszmék védelmével állt összefüggésben, hanem példá-nak okáért a kormányzati befolyás csökkentésével is. Nem ok nélküli tehát, hogy a fogházjavításért küzdQk a börtönügyi reform mi-elQbbi megvalósításáért, annak jogszabályba foglalásáért s a szabályozásá-nak a törvényhozási útra tereléséért küzdöttek.

Börtönügyi kodifikáció:
A törekvések egyik sikere volt az 1840:5. tc., mely "a büntetQ törvénykönyvvel elválhatatlan kapcsolatban lévQ büntetQ s javító rendszer behozása iránt kimerítQ véleményadás végett" választmányt küldött ki. A deputatio megbízatása túlmutatott a korábbi kodifikációs bizottmányok feladatkörén. Ugyanis kifejezetten három törvényjavaslat elkészítését bízták rá, melyek egyike volt a börtönügyi plánum. Ezzel megkezdQd-hettek a magyar joghistória elsQ börtönügyi törvénytervezetének mun-kálatai. Különleges vonásuk a tárgyalásoknak, hogy a három alválaszt-mányra szétváló bizottság legelébb a börtönügyi javaslatról döntött, ha-marabb, mint magáról a büntetQ anyagi jogról.
Kevés dologban egyezett az 1843-1844-es országgyqlés kezdetén a konzervatí-vok és reformerek nézete, de a fogházjavítás kérdésében nem volt lényegi különbség. Ezért is juthatott el a plánum különösebb probléma nélkül a szentesítésig. A királyi jóváhagyás megtagadása a magyar büntetés-végre-hajtás történetének nagy esélyét rombolta szét. Ezt követQen évtizedekig érdemi központi szabályozás nélkül maradt a börtönügy;

A magyar szabályozás fejlQdése:
1860-ban, amikor a politikai változások nyomán helyreállt a magyar rendi alkotmány, központilag a helytartótanács hatáskörébe kerültek vissza a börtönök. Az 1863-as rendelet azonban alig több,mint az 1854. évi osztrák Verordnung fordítása. Ennek ellenére e jogszabály az elsQ mo-dern, börtönügyet rendezQ norma a magyar joghistóriában. A körrende-let egyfajta "börtönminimumot" próbált meghatározni: elQírásokat tartalmazott építészeti és biztonsági feltételek megteremtéséhez, egészségügyi követelményeket fogalmazott meg, rendelkezett az elkülönítésrQl (leg-alább megítéltek és vizsgálati foglyok között), rabmunkáltatásról, a mun-ka díjazásáról, fegyelmezésrQl. A helytartótanács az országos fegyin-tézetek ügyét egyedi tárgyként kezelte, s az intézetekre vonatkozó utasítá-sokat egyenként, "személyre szabva" adta ki a fegyházak igazgatóinak és tisztségviselQinek.
Horvát Boldizsár elképzelései szerint a reformkori megoldáshoz hasonló módon, önálló törvényben kívánta rendezni a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását. A börtön-ügyi tervezet 1867-ben el is készült, a Ház asztalára azonban nem került. Ezt követQen már csak a büntetQjog és a büntetQ perjog kodifikációjáról esett szó. A büntetés-végrehajtás gyakorlati problémái azonban nem tud-ták bevárni a tudományos polémiák lezajlását. Míg az anyagi és az eljárási jogban egymás után készültek a törvénytervezetek, a börtönügyben téte-les szabályozásra került sor. 1869.február l0-én bocsátották ki (Csillagh László osztály tanácsos és Tauffer Emil fogalmazó gondozásában) a Ház-szabályokat ("Házszabályok és szolgálati utasítások a magyar királyi orszá-gos fegyintézetek, úgyszintén az azoknál alkalmazott hivatalnokok és Qrök számára"), melyek az országos intézetek viszonyait voltak hivatva rendezni. A rendelet feltqnQ hasonlatosságot mutat az 1843-as javaslat-tal; ugyanolyan részletesen és precízen írta körül a végrehajtást, mint elQdje. FQ szempontja volt a garanciák rendezése, a humanitárius bánás-mód meghonosíttatása (például tilos volt a letartóztatottak bántalmazása, káromolása, botozása) és a magánelzárás intézményes bevezetése. A rendelettel az igazságügyi kormányzat megteremtette a modern börtönügy fejlQdésének alapjait.
A börtönrendszer kettösségének (ti. az igazságügyi tárca alá tartozó or-szágos és a belügyminisztérium alárendeltségébe került megyei és városi börtönök párhuzamos irányításának) megfelelQen átmenetileg kettésza-kadt a szabályozás. Ezt tudomásul véve az igazságügyi kormányzat csu-pán ideiglenes rendeletet bocsáthatott ki, a belügyminisztérium pedig, látva a börtönigazgatás hosszabb távú egységesítésének tendenciáját, nem szorgalmazta általános szabályok megalkotását. A polgári átalakulás elQtti praxisnak megfelelQen a kiszabott ítéletek vagy börtönre (carcer), vagy pedig fogházra, fogságra (arestum) szóltak. A súlyosabb (általában a két eszten-dQt meghaladó szabadságvesztés-büntetést, börtönbüntetést) az orszá-gos intézetekben töltötték le az elítéltek, melyeket már ekkor fegyinté-zetnek neveztek. A börtön, a fogház, a fegyház megnevezések meglehe-tQsen rapszodikusan váltogatták egymást. A kisebb politikai jellegq bqncselekményekért már ekkor állam fogház-büntetést szabtak ki. Vala-melyes tisztulás a terminológiában a független bíróságok felállítását és szervezetét megállapító 1871. évi reform kapcsán következett be.
Az 1871:31. tc. értelmében a börtönök a törvényhatóságoktól a bíró-ságokhoz (a járásbíróságokhoz és a törvényszékekhez) kerültek. Az 1871:33. tc. a fogházak felügyeletét a királyi ügyészekre bízta.
Az országos intéze-tek már korábban is az igazságügyi tárca alá tartozván elkülönültek a töb-bi börtöntQl. Most ezek is törvényszéki, illetQleg járásbírósági fogházzá váltak, megörökölve anyaintézetük, a törvényszék, illetQleg a járásbíróság helyét és besorolását a bírósági szervezetbe.
A törvényhatósági börtönök átadásával átszállt a rendezés kötelezett-sége is az igazságügyi minisztériumra. Ennek hatására született meg az 1874. évi szabályozás. 1874. február 18-án Kelemen Mór miniszteri tit-kár munkájának eredményeképpen az igazságügy-miniszter 692. számú rendeleteként látott napvilágot a fogházak kezelésérQl szóló jogszabály. A rendelet úgy fogalmazott, hogy "általában" fogház az az intézet, amelyik a járásbíróságok mellett, s börtön az, amelyik a törvény-székek mellett mqködik. A fogháztól és a börtöntQl határozottan elkülönítette a hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés letöltésére szolgáló országos fegyintézeteket.
Tipizálása ugyan nem büntetési nemekre vo-natkozott, csak a büntetés-végrehajtási intézettípusokra, e rendelet ho-nosította meg a büntetQjogi szakterminológiában a fogház-börtön-fegy-ház egyértelmq használatát. Emellett különös figyelmet fordított a fogva tartottak elkülönítésére és osztályozására, minthogy az elsQfolyamodású járásbíróságok és törvényszékek fogházaiban foganatosították az elQzetes letartóztatást és a vizsgálati fogságot.


Büntetési rendszer:
Az 1878:5. tc. végül egyértelmqsítette a büntetési rendszert. Egyrészt megál-lapította a büntetési nemeket, az ezek végrehajtására vonatkozó legfonto-sabb irányelveket és szabályokat, részben pedig meghonosította hazánk-ban a progresszív börtönrendszert. Csemegi Károly a kodifikációs részmegoldásával lezárta a börtönügyi törvény körüli vitákat. A büntetés-végrehajtás fQbb téziseinek az anyagi kódexben történQ szabályozása eleget tett a garanci-ákkal szemben támasztott minimális követeléseknek, a részletes rende-zést pedig rendeleti szintre utalta.
A büntetQ törvénykönyv szerint a szabadságvesztés-büntetés nemei: fegyház, börtön, fogház és államfogház. (Az elítélt ennek megfelelQ megne-vezései: fegyenc, rab, fogoly, államfogoly.) A kódexet kiegészítQ 1879:40. tc., a kihágási büntetQ törvénykönyv a büntetéseknek e sorát kiegészítette az elzárás intézményével..
Az államfogház nem képezte organikus részét a büntetési rendszernek. Az államfogházra ítéltek száma elenyészQ részét alkotta a szabadságvesz-tés-büntetésre ítéltekének. Államfogházra nem túl súlyos, politikai jelle-gq, "társadalmilag menthetQ" deliktumokért marasztaltak, így e körben a büntetés-végrehajtás speciális célkitqzéseinek érvényesítésére nem volt sem szükség, sem lehetQség. A másik három fokozat a kódex rendszeré-ben tökéletesen illeszkedett egymáshoz.

Fegyház Börtön Fogház Bqncselekmény Nagyobb súlyú büntett Közép- és kisebb súlyú bqntett Vétség Tartam 2-15 év v. életfogytiglan 6 hó  10 év 1 nap  5 év Végrehajtó intézet Fegyház Kerületi börtön Törvényszéki és járásbírósági fogház Munkavégzés Kijelölt munka-kényszermunka Választott munka a lehetségesek közül - munkakényszer Választott munka a lehetségesek közül a munka alóli felmentés lehetQségével
Már a kódex hatálybalépésének évében megjelent a 2106/1880. IM rendelet, és annak mellékletei tüzetesen szabályozták ugyan a bünte-tés-végrehajtási processzust, ám elsQ pillantásra látható a minisztériumi hivatalnokok bizonytalankodása az elhatároláshoz igénybe vehetQ eszkö-zök és módszerek dolgában. A fegyház és a börtön szabályozása feltqnQ egyezéseket mutat. A szövegezQk ennek tükrében a lehetQ legegyszerqbb megoldást választották ki: kis eltéréssel szó szerint átmásolták a fegyházi rendtartást a börtönére; az intézetek nevét cserélve csupán föl, s a fe-gyenc elnevezés helyébe rabot illesztve. A különbségek a fegyház és a börtön között szinte alig észrevehetQk. Vagyis a differencia látszólagos. A börtön, mint büntetési nem fennmaradt a büntetési rendszerben a 20. század második feléig; a végrehajtás azonban kevésbé volt képes feltételek híján differenciálódni: a börtönbüntetést leggyak-rabban fogházakban foganatosították.

A fokozatos börtönrendszer Magyarországon:
A progresszív börtönrendszer tárgyalt korszakunk legnagyobb talál-mánya, melyet ilyen vagy olyan formában szinte mindenütt kipróbáltak. A vegyes rendszerek egyike, melyeknek lényege a különféle korai börtönre-zsimek kombinálása. A vegyes osztályrendszer alapja, hogy az elítélteket a bqncselekményük súlya, valamim magaviseletük alapján különbözQ osztályokba sorolták; az egyes osztályokban eltérQ volt a szigorúság, elté-rQek a végrehajtásra vonatkozó elQírások. Az elítéltek mozgása mindkét irányban lehetséges volt: a súlyosabból az enyhébb felé csakúgy, mint az enyhébbQl a súlyosabb irányába.
A másik típusa a vegyes rendszernek a fokozatos rendszer, melynek végeredményeképpen az elítélt a magánelzá-rás, tehát a teljes elszigetelés felQl a szabadság irányába haladt egy több-lépcsQs szisztéma szabályai szerint, melynek a végén a teljes szabadulás állott.
A fokozatos avagy progresszív rendszer szerint szervezQdQ modellek vagy az ír, vagy pedig az angol megoldást követték. Az ír rendszer lénye-ge, hogy a fegyenc, rab, fogoly kezdetben a legszigorúbb magányrezsim keretei között tölti büntetése elsQ hányadát, majd kedvezQbb körülmé-nyek közé kerül. A Csemegi-kódex szerint az elsQ stádium a magánelzá-rás, melynek idQtartama a teljes büntetés egyharmada (ha az három esz-tendQnél hosszabb, egy év). A magyar Btk. a rendszer legsúlyosabb moz-zanatát, a teljes elkülönítésben eltelQ elsQ négy hónapos szakaszt nem is-merte. Ugyancsak enyhített a szigorún a munkavégzés tekintetében. A szigorú ír rendszerben az elítélt az elsQ periódusban munkát nem végez-hetett, a kódex a magánzárkában végzett kényszermunkáltatás fogalmá-val operált. A második stádium a közös fogság volt. A fegyencek, rabok, foglyok közösen dolgoztak, de éjjelre elkülönítették Qket. Javult az élel-mezés minQsége, a szigor enyhült. A fogság részét képezte ugyan, de már jóval nagyobb szabadságot biztosított a közvetítQ intézet, melyben különö-sebb felügyelet nélkül dolgoztak az elítéltek; rabruhát nem viseltek, továb-bi enyhítések is tapasztalhatók. KözvetítQ intézetbe kerülhettek az életfogytiglan fegyházra ítéltek tíz esztendQ múltán, a legalább háromévi börtönre vagy fegyházra ítéltek büntetésük kétharmad részének letöltése után. (Fegyelmi vétség esetén vissza is lehetett kerülni a közös elzárásba.) Végül saját kérelmükre és a felügyelQ bizottság ajánlatára, az igazság-ügy-miniszter döntése alapján következett a feltételes szabadlábra helyezés, feltéve ha, jóviseletük és szorgalmuk által a javulás reményét megerQsítet-ték. (EttQl a négyfokozatú megoldástól az angol modell annyiban tért el, hogy hiányzott belQle a közvetítQ intézet.) A kor legmodernebb (s mind-máig idQtálló) konstrukciója a kódex egyik erQssége volt. Hatékonyságát csupán a technikai feltételek hiánya korlátozta.
A 2106/1880. IM rendelet és mellékletei az államfogházra vonatkozó kivételével (vö. 1895. évi 1140/1895. IM rendelet) kisebb módosítások-kal megélték a világháborút követQ éveket.
















77. A büntetQjogi garanciák kérdései a szovjet típusú diktatúrában:

A BÜNTETP JOGALKOTÁS

A II. világháborút közvetlenül követQ idQszakban Magyarországon a po-litikai helyzet bizonytalanságához hasonlóan zavaros volt a jogalkotás, a jogalkalmazás és a jogértelmezés állapota is. Az új hatalom képviselQi kötelességüknek érezték a fellépést a háborús bqnösökkel szemben, amely egyben a volt politikai elit eliminálását is lehetQvé tette. Ezzel egy idQben a politika fQ feladatává lett az ország kivezetése a gazdasági összeomlás-ból, s nem kevésbé a kirótt jóvátételi kötelezettség fedezetének biztosítá-sa. Az anarchikushoz közelítQ helyzetben a büntetQjog e gazdasági célok elérésének eszközévé vált. A politikai rendszer védelme elsQdleges feladatává vált a büntetQjognak is. A büntetQjog az osztályharc eszközévé vált. Sztálinnak az osztály-harc folyamatos élezQdésérQl szóló teóriája megalapozta a következtetést, miszerint a politikai rend ellen fellépQk vagy a tételezett gazdasági szabá-lyok megsértQi a nép ellenségei, ergo: a büntetQjog legkeményebb szigo-rára érdemesek. Az osztályharcos felfogás nem tqrte a garanciákat, a bün-tetQjognak a polgári szabadságjogok tiszteletben tartására épülQ konstrukcióját. Már 1945-ben kezdetét vette a büntetQjog átalakítása, a terhes biztosítékrendszer elbontása.

A bünetQjog forrásai:
1945 után a büntetQjogi szabályozás alapját a kibocsátását követQen többször módosított és kiegészített, de még hatályban lévQ Csemegi-kódex képezte. Ehhez csatlakoztak a büntetQjogi rendelkezéseket tartalma-zó csekélyebb fajsúlyú, hatályban tartott további törvények, valamint az újonnan hozott különféle szintq jogszabályok. A törvény elQtti egyenlQ-séget már a jogszabály szintjén sem érvényesítették. Tovatqnt a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege princípiuma: bqncselekmé-nyek megállapítását, büntetQjogi rendelkezéseket immáron rendeletek is tartalmaztak.
A kormányrendeletek kibocsátói ezentúl éltek például az 1946. évi XVI. és XXVIII. törvénycikk felhatalmazásával, amelyek törvé-nyi körbe tartozó jogalkotásra, törvények módosítására vagy törvényi szabályozástói való eltérésre is jogosítottak. A kor-mányrendeletek szabályozta büntetQjogi tényállások sajátja volt a blan-ketta jelleg. Ezeket a kerettényállásokat a legkülönfélébb miniszteri ren-deletek és utasítások vagy még alacsonyabb szintq hatósági utasítások töl-tötték meg tartalommal, félretéve a jogszabályi hierarchia valamennyi garanciális alapelvét. A sajátos státusú törvényerejq rendelet látszólagos legiti-mációját is bQven kihasználták (például az 1950. évi 4. törvényerejq ren-delet az ötéves terv büntetQjogi védelmérQ1, az 1950. évi 24. törvényerejq rendelet a társadalmi tulajdon fokozott büntetQjogi védelmérQ1 vagy az 1950. évi 30. törvényerejq rendelet a tervszerq devizagazdálkodás bünte-tQjogi védelmérQl). Ám még ezen is túlterjedt a büntetQjog garanciális rendszerének módosítása. A bírói gyakorlat anonim tényállású ítéleteit lé-nyegében függetlenül az esetleges törvényi szabályozástól, a vádirat vagy a politikai hatóságoktól (is) érkezQ utasítások, nyíltan megfogalmazott igények szabták meg.

Háborús és népellenes bqncselekmények:
A háborús és népellenes bqncselekmények elkövetQinek felelQsség-re vonását rendezte az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerQre emelt 81/1945. ME rendelet és az 1440/1945. ME rendelet. A 81/1945. ME rendelet definiálta a háborús bqnös (11. §) és a népellenes bqntettben bqnös (15. §) fogalmát. Há-borús bqncselekményként ítélték meg többek között a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal szembeni kegyetlenkedést, a háborús hírverés kifejtését, Magyarországnak a II. világháborúba való belépését elQmozdító közéleti tevékenységet. Népellenes bqncselekménynek minQsült - hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki - a nép érdekeit súlyosan sértQ jogszabályok kezdeményezése sajtó vagy nyomtatvány útján, illetve a rádióban vagy közéleti szereplés során a fasiszta és a demokráciaellenes irányzatok hirdetése és terjesztése, továbbá a haladó társadalmi szerveze-tek ellen irányuló besúgó tevékenység.
A rendelet felsorolta a népbíróság által kiszabható büntetéseket: halál, fegyház, börtön, fogház, internálás, vagyonelkobzásig terjedQ pénzbüntetés, állásvesztés vagy foglalkozástól el-tiltás, politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése. (Az 1440/1945. ME rendelet átalakította a népbíróságok által kiszabott büntetések rendsze-rét. E rendelet bevezette a kényszermunkát, ugyanakkor megszüntette a fogházat, a fQbüntetésként alkalmazott pénzbüntetést, a fegyelmi bünte-tést és az internálást. A kényszermunka életfogytig vagy határozatlan idQ-re volt kiszabható.) A 81/1945. ME rendelet értelmében "a népbíróság ál-tal kiszabott halálbüntetés kegyelmi úton életfogytiglani, vagy 10-15 évig terjedQ, határozott tartamú fegyházbüntetésre változtatható át". A ke-gyelmezés joga a Nemzeti FQtanácsot illette.

A demokratikus államrend védelme:
A felszabadulást követQen kibocsátott új jogszabályok között kell megemlíteni "A demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság állam védelmérQl" szóló 1946. évi VII. törvénycikket, melynek célja leplezetlenül a politikai tipusu büntetQjog kiszélesítése volt. Míg a népbíróságokra vonatkozó rendelet a háborús és népellenes bqntettek elkövetQit a múltban megtörténtek miatt rendelte a népbíróságok elé, a demokratikus ál-lamrend büntetQjogi védelmérQl szóló törvény aj övQre nézve biztosította az eljárást a fennálló politikai rendszerrel szembeszegülQk ellenében, s tette le az ítélkezés jogát a népbíróságok kezébe. Az 1946. évi VII. tör-vénycikk megfogalmazott feladata az 1946. évi 1. törvénycikkel megalkotott demokratikus államrend (a demokratikus köztársaság, annak alap-intézményei, a köztársasági elnök stb.) védelme volt. 1949. augusztus 12-én az Országgyqlés politikai, alkotmányjogi és közjogi bizottsága együttes ülésén hozott határozat értelmében az 1946. évi törvény a to-vábbiakban az 1949. évi XX. törvénnyel megalkotott Magyar Népköztársaság büntetQjogi védelmét volt hivatott ellátni. A köztársaság felcseréltetett a "népköztársaság" kifejezéssel, s egyben a demokratikus államrend fogalma is más politikai jelentést kapott.
A demokratikus államrend és köztársaság büntetQjogi védelmérQl szóló törvény szerint bqntettnek volt tekintendQ
a) a demokratikus ál-lamrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselek-mény, mozgalom vagy szervezkedés, illetve ezek vezetése, kezdeménye-zése, támogatása, az ezekben való részvétel;
b) a demokratikus államrend vagy annak alapintézményei, egyes személyek, csoportok, nemzetiségek, fajok vagy felekezetek elleni izgatás, gyqlölködés felkeltésére alkalmas cselekmény elkövetése. Úgyszintén az a cselekmény, amely
c) alkalmas a köztársasági elnök életének, testi épségének, személyes szabadságának, alkotmányos hatalmának elvételére, avagy
d) alkotmányos hatalmának korlátozására.
Bqntett miatt vonták felelQsségre azt is, aki az a)-d) pontok valamelyikére szövetkezett, véghezvitelt elQsegítQ más cselekményt kö-vetett el, a bqncselekmény elkövetésére izgatott, mást felhívott, ajánlko-zott vagy vállalkozott. Vétségként volt büntetendQ az államrend, a köztár-saság nemzetközi megbecsülését csorbító vagy azok iránt megvetés kel-tésére alkalmas híresztelés, tényállítás, valamint a fentebb bqntettként megfogalmazott bqncselekményekrQl tudomást szerzQ s azt nyomban a hatóságnak nem jelentQ személy.
E törvénnyel a magyar büntetQjogban kiépült az a politikai indíttatású anyagi büntetQjogi talapzat, amelyre támaszkodva megkez-dQdhetett a politikai felelQsségre vonások sorozata. A gond nélkül tágít-ható fogalmak (kerettényállások) - az államrend alapintézményei , gyq-lölet felkeltésére alkalmas cselekmény , gyqlölködésre izgatás , az ál-lamrend nemzetközi megbecsülését csorbító tény állítása vagy híreszte-lése, a köztársaság iránt megvetést keltQ tény állítása vagy híresztelése - segítségével már nem okozhatott gondot sem a politikai nyomozó ha-tóságoknak, sem az ügyészségeknek, sem a bíróságoknak hogy megfele-lQ, éppen a politikai széljárás szerinti tartalommal töltsék ki ezeket a tör-vényi kereteket.
A demokratikus államrend védelmével kapcsolatos politikai bqncse-lekmények büntetésének szabályozása is szorosan a népbírósági joghoz kapcsolódott. Kialakult a régi Btk. mellett egy párhuzamos büntetési rendszer a politikai jellegq bqncselek-ményekre, amely számos új elemet tartalmazott. Az új büntetési rend-szerben fontos helyet foglalt el a kényszermunka, amely a súlyosabb bqncselekményekre szabályként volt alkalmazandó.

Gazdasági rend büntetQjogi védelme:
A gazdasággal kapcsolatos büntetQ jogalkotás indokát a háború utáni rendkívüli nehézségekben jelölte meg az Országgyqlés, amikor felhatal-mazta a kormányzatot a gazdaság helyreállításával kapcsolatos rendeletek meghozatalára, az azzal kapcsolatos büntetQintézkedések kibocsátására. A gazdasági rend oltalmát szolgáló büntetQrendelkezések sajátja, hogy nem kodifikált formában, sokszor egyéb vonatkozású rendeletek záradékaként vagy részrendelkezéseként bukkantak fel, látványosan megtagadva a nullum crimen sine lege elvét.
Az elsQ idQszak rendelkezéseinek irányát jól mutatják a kínálkozó pél-dák: a 9480/1945. ME rendelet a közszükségleti cikkek engedély nélküli kivitelét nyilvánította bqntettnek, a 12400/1945. ME rendelet az áru- és anyagkészletek felhasználását és forgalmát szabályozva tekintette bünte-tendQnek az idevágó szabályok megsértését.
A gazdasági rend védelmével kapcsolatos, szinte mérhetetlen mennyi-ségq, különféle szinten megfogalmazott jogszabály ugyancsak szélesítet-te a jogalkalmazás értelmezési lehetQségeit, ráadásul a kodifikáció általá-nos követelményével szemben a szétszórt, alig áttekinthetQ szabályozás útjára terelte a büntetQ jogalkotást. Szokássá tette a gazdasági problémák büntetQjogi kezelését, precedensértékq lett a rendeleti szabályozás.

A harmadik bünetetQnovella:
A politikai jellegqvé formált s politikai célok szolgála-tára alkalmas büntetQjog kialakításának tendenciájához igazodott a Cse-megi-kódex módosítását célzó harmadik büntetQnovella, amelynek a 1878:5. tc. "legkirívóbb fogyatékosságainak felszámolása" és természetesen a "leghaladóbb elvek érvényre juttatása" volt a célja. Ha a politikai környezet nem adott volna okot kételkedésre, még humanizá-lásnak is tqnt volna a veszélyeztetQ jellegq cselekmények pönalizálása vagy az elmebetegek biztonsági Qrizetének szabályozása. Összességében azonban a szigorítás jellemezte a novellát: az élet és testi épség elleni cselekmények, a gondatlan cselekmények, az állami tulajdon rovására elkövetett lopás esetét súlyosabban ítélte meg. A büntetési rendszerben is hozott változást az 1948. évi XLVIII. törvénycikk, amely bevezette az elmebeteg bqnelköve-tQk biztonsági Qrizetét. A biztonsági Qrizetet felnQtt korú beszámíthatat-lan személy által elkövetett bqntett vagy vétség esetén kellett elrendelni.
A III. büntetQnovella szabályozta és törvényi tényállásba foglalta az ittas-ságot, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést, valamint az or-szághatár tiltott átlépését.

A büntetQtörvénykönyv általános része:
A "szocialista jogfejlQdés" és a megváltozott hatalmi viszonyok egyre inkább sürgették az új büntetQ törvénykönyv kidolgozá-sát, de legalább a büntetQjog általános részének, a legfontosabb szovjet el-veknek a kodifikálását. A szovjet típusú büntetQjogi kodifikáció történe-tében fontos lépcsQ volt az 1950. évi II. törvény a büntetQ törvénykönyv általános részérQl (Btá). A Btá. a Csemegi-kódex elsQ részének még hatályban lévQ rendelkezéseit és az általános részt kiegészítQ jogszabályokat váltotta fel.

Új elvek:
A Btá. teljesen új elveket honosított meg a magyar büntetQjogban.
Feladataként a társadalomnak a reá nézve veszélyes cselekményekkel szemben való védelmét tqzte ki, és expressis verbis ki is mondta, hogy bqncselekmény csakis a társadalomra veszélyes cselekmény lehet. A törvénye tételnek minden vonatkozását levonva alakította ki mind felelQsségi, mind büntetési rendszerét . A társadalomra veszélyesség fogalmának keret jellegq megfogalmazásával elegánsan áthárította az osztályszempontú megítélés érvényesítését a jogalkalmazókra; megnyitotta az utat a bírói "mérlegelés" elQtt, lehetQvé téve egyfelQl a "társadalomra veszélyesség csekély fokának" klauzulájával akár a büntetés kiszabás mellQzését is, de módot adott a politikai nyomás érvényesítésére is az "osztályellenség" fo-kozott veszélyességének értelmezésével az ítéletben.
A büntetés céljának elsQsorban a dolgozó nép érdekeinek és a társadalmi tulajdonnak védelmét (s ezzel összefüggésben a generális és a speciális prevenciót, valamint a teljes rehabilitáció megvalósítását) tekintette a törvény. Az új törvény a Csemegi-kódex hármas rendszerétQl elszakadva nem tett különbséget bqntett és vétség között, hanem a bqncselekmé-nyeket bqntettekre és kihágásokra osztotta, hogy az 1955. évi 17. törvény-erejq rendelet késQbb még a kihágás intézményét is megszüntesse.
Az 1950. évi II. törvény megszüntette a büntethetQséget kizáró okok addigi csoportosítását. A büntethetQségrQl szólva a Btá. 9. §-a szerint nem büntethetQ az, aki a bqntett elkövetésekor még nem töltötte be 12. élet-évét. A büntethetQséget kizárhatta, illetQleg befolyásolhatta az a körül-mény, hogy az e1követQ a bqntettet elmebeteg állapotban vagy tudatza-varban követte el, feltéve, hogy képtelen volt annak felmérésére, hogy cselekménye a társadalomra veszélyes, illetve arra, hogy akaratának meg-felelQ magatartást tanúsítson. Ilyen körülmények fennállása esetén az sem volt büntethetQ, aki kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követett el bqntettet.
Szemben az 1878. évi 5. törvénycikkel a Btá. elsQ ízben szabályozta átfogó igénnyel és általános érvénnyel a jogos védelmet és a végszükségben elkövetett cselek-ményt. Az 1950. évi szabályozás újdonsága volt, hogy maga a törvény de-finiálta a szándék és a gondatlanság fogalmát, hasznosítva az addig elQtérbe állított bírói gyakorlatot és tudományt.
A törvény meghatározta továbbá a bqntett megvalósulási stádiumait. Az elkövetQ halála, az elévülés és a ke-gyelem a bqnvádi eljárást kizáró okként érvényesültek. A büntethetQség elévülése vonatkozásában a törvény 25. §-a két fQszabályt tartalmazott:
1. ha-lállal, életfogytig tartó vagy 10 évet meghaladó börtönnel fenyegetett bqntett esetében az elévülési idQ 15 év;
2. minden más bqntett esetében az elévülési idQ azonos az adott bqntettre a törvényben megállapított szabadságvesztés-büntetés felsQ határával, de nem lehet rövidebb 3 évnél.

A büntetési rendszer:
A Btá. változásokat hozott a büntetési rendszerben is. A halálbüntetés és a börtön mindig fQbüntetés volt. BQvült a halálbüntetéssel sújtott bqncse-lekmények köre. A 18. életévet már betöltött, de 20. életévet még el nem ért elkövetQk esetében halálbüntetés kiszabása helyett életfogytig tartó szabadságvesztést mondhatott ki a bíróság ítélete. Külön törvényi ren-delkezés alapján azonban fia-talkorúval szemben is alkalmazni lehetett a halálbüntetést.
A törvény egy-séges szabadságvesztés-büntetést vezetett be. 1950 elQtt a magyar büntetQjog a legkülönfélébb szabadságvesztési nemeket alkalmazta. Ismerte a fegy-házat, a szigorított dologházat, háborús és népellenes, valamint a demok-ratikus államrend és köztársaság ellen irányuló bqntettek esetén a kény-szermunkát, kihágási büntetésként pedig az elzárást is.
A Btá. csupán két-féle szabadságvesztés-büntetést tartott meg: bqntett esetére a börtönt, ki-hágás esetére pedig az elzárást. A börtön életfogytig vagy határozott ideig tartott. A határozott idQre szóló börtönbüntetés maximuma 15 év, mini-muma pedig 30 nap lehetett. A Btá.-t életbe léptetQ 1950. 39. törvényere-jq rendelet (Btáé.) kimondta a börtönbüntetésre ítéltek munkakötele-zettségét, és szabályozta a munkáért járó díjazásukat. A feltételes szabad-ságra bocsátásra legalább egy év kitöltése után a büntetés 2/3 részének, ki-vételesen 3/4 részének kiállásával kerülhetett sor. A feltételes szabadságra bocsátásról az igazságügy-miniszter határozott. Az életfogytig tartó bör-tönbüntetésre ítéltet 15, kivételesen pedig 14 év elteltével lehetett felté-teles szabadságra bocsátani.
A többi büntetési nemet - pénzbüntetést, az elkobzást és a vagyonel-kobzást, a közügyektQl eltiltást, a foglalkozástói való eltiltást és a kiutasí-tást - mellékbüntetésként szabták ki. A törvény ugyanakkor lehetQséget adott e mellékbüntetések fQbüntetésként való alkalmazására is meghatá-rozott esetekben. A Btá. a pénzmellékbüntetésre vonatkozóan általános sza-bályként kimondta, hogy vagyon elleni és anyagi haszonszerzés céljából elkövetett bqntett esetén pénzmellékbüntetést kell kiszabni, amennyi-ben azt az elkövetQ vagyona, jövedelme vagy keresete lehetQvé teszi. Ha-lálbüntetés, illetve 15 évi vagy ezt meghaladó tartamú börtönbüntetés mellett pénzmellékbüntetés kiszabására nem volt lehetQség.
A Btá.-ban fontos szerep jutott az elkobzásnak mint mellékbüntetésnek. Elkobzás alá estek
a) a bqntett eszközei;
b) a bqntett elkövetése útján létrejött tárgyak;
e) a bqntett elkövetéséért kapott dolgok;
d) a bqntettet megtestesítQ sajtó-termék, valamint
e) azok a tárgyak is, amelyekre nézve a bqntettet elkövették.
Az elkobzást bármely bqntett miatt el lehetett rendelni,
A Btá. a korábbi büntetQ törvénykönyvben szabályozott hivatalvesz-tést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését közügyektQl eltiltás formájában összevonta. A jogképesség korlátozása többek között a választójogosultság és egyes állások betöltése terén jelentkezett. A törvény 39. §-ában foglaltaknak megfelelQen a közügyektQl eltiltást ki kellett mondani, "ha az elkövetQvel szemben egy évnél hosszabb tartamú bör-tönbüntetést alkalmaznak, vagy egyébként is, ha az eset összes körülmé-nyeit figyelembe véve, az elkövetQ a közügyekben való részvételre alkal-matlannak mutatkozik". Az elkövetQt 1-10 évi idQtartamra lehetett a közügyektQl eltiltani.
A foglalkozástól eltiltás szabályait az 1950. évi II. tör-vényt megelQzQen nem szabályozták átfogóan, hanem elszórtan a külö-nös részben. E mellékbüntetést azzal az elkövetQvel szemben lehetett ki-szabni az új szabályozásnak megfelelQen, aki
a) szakképzettséget kívánó foglalkozása szabályainak megszegésével vagy azokban való járatlansága következtében követ el bqntettet, illetQleg
b) foglalkozásának felhasz-nálásával követ el szándékos bqntettet.
A foglalkozástól való eltiltást 1-10 évig terjedQ idQtartamra lehetett elrendelni.
A törvény miniszteri indoklásából kiderül, hogy a szabadságelvonással nem járó javító-nevelQ munka olyan intézkedésként került bevezetésre, amely kizárólag az elkövetQ javítására és nevelésére irányul. Javító-neve-lQ munka kiszabása akkor volt célszerq, ha valószínqnek látszott, hogy a büntetés célját szabadságelvonás nélkül is el lehet érni. Javító-nevelQ munka kiszabásának így nem lehetett helye súlyosabb bqncselekményt elkövetQvel szemben, azaz akit a bíróság 5 évet meghaladó börtönbünte-téssel fenyegetett bqntettben mondott ki bqnösnek. Tartamát a bíróság egy hónaptól két évig terjedQ idQtartamban állapíthatta meg.

Kihágások:
A kihágásokra vonatkozó általános rendelkezéseket a törvény második része tartalmazta. A 72. § értelmében kihágásnak minQsült az a társada-lomra veszélyes tevékenység vagy mulasztás, amelyet jogszabály, rendQr-ségi rendelkezés vagy a törvénnyel, az Elnöki Tanács törvényerejq rendeletével, illetve a Minisztertanács rendeletével erre felhatalmazott hatóság kihágássá nyilvánított. A kihágás büntetési nemei az elzárás (fQ-büntetés), a pénzbüntetés (fQ- vagy mellékbüntetés), az elkobzás, a fog-lalkozástól eltiltás, illetve a kiutasítás (mellékbüntetések) voltak.

A fiatalkorúakra vonatkozó törvényerejq rendelet:
Az 1951. évi 34. törvényerejq rendelet (Ftvr.) a Btá. rendelkezéseit volt hivatva kiegészíteni. A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó Ftvr. alkalmazásában fiatalkorú volt, aki a bqncselekmény el-követésekor 12. életévét meghaladta, de 18. életévét még nem töltötte be. Fiatalkorúakkal szemben a bíróság az adott eset körülményeinek mérle-gelése után szabadságvesztés-büntetés, illetve pénzbüntetés helyett javí-tó nevelést vagy gyógypedagógiai nevelést, próbára bocsátást vagy bírói megrovást szabhatott ki. A javító nevelés legrövidebb tartamát egy évben állapította meg a jogsza-bály. 20. életévét már betöltött személlyel szemben javító nevelést nem lehetett alkalmazni. Nem lehetett próbára bocsátani azt, aki az ítéletho-zatalkor 20. életévét már betöltötte, vagy akit korábban egy évet meghala-dó börtönbüntetésre ítéltek. Fiatalkorúra halálbüntetést vagy életfogytig tartó börtönbüntetést nem lehetett kiszabni. A fiatalkorúra kiszabott börtönbüntetés maximuma 15 év, legrövidebb tartama pedig bármely bqncselekmény elkövetése esetén 30 nap lehetett.

A BHÖ:
Miként az az eddigiekbQl is kiderült, a büntetQjog szabályozása rend-kívül kazuisztikus. Az egységesen érvényesülQ elvek, a politikai és gazda-sági rend védelmére, az osztályellenségre vonatkozó közös tézis nem könnyítette meg az eligazodást. Az igazságügyi tárca, érezve az egységes büntetQkódex hiányát, 1952-ben egybegyqjtötte a büntetQjog szabályait, s azokat egy közös gyqjteményben közzétette. Ez a kompiláció BHÓ néven vonult be a büntetQjog történetébe.

A BüntetQ Törvénykönyv:
Az egységes kódex kidolgozása érdekében 1954-ben megkezdQdtek a különös részt is felölelQ kodifikációs munkák. A Magyar Népköztársaság BüntetQ Törvénykönyvéró1 szóló 1961. évi V. törvény és az azt életbe léptetQ 1962. évi 10. törvényerejq rendelet 1962. július l-jén lépett ha-tályba, s ezzel a magyar büntetQjog alkotás bizonyos értelemben a bünte-tQjog kodifikáción nyugvó szabályozásának elvéhez tért vissza.



AZ ANYAGI BÜNTETPJOG A BÍRÓI GYAKORLATBAN

Az anyagi büntetQjog számos kér-désben átengedte a mérlegelés és döntés jogát a bírói gyakorlatnak. Szinte minden törvénysértQ eljárásban ugyanis a büntetQ anyagi jogszabályokhoz alakították a történet; tényállást, ahelyett, hogy a törvényesen megállapított tényállásra alkalmazták volna az anyagi jogszabályt.


Elvek és értelmezések:
A Btá. a büntetQjog alapelvévé avatta a társadalom vé-delmének princípiumát, illetQleg az ennek alapjául szolgáló új fogalmat, a társadalomra veszélyességet. A kor bírósági gyakorlatának vizsgálata azt látszik bizonyítani, hogy a társadalomra veszélyességet a lehetQ legtágabb ér-telemben használták a bíróságok, s azon a rendszerre való veszélyességet értették. A társadalomra veszélyesség fogalma segített ab-ban is, hogy a LegfelsQbb Bíróság törvénykezési gyakorlatában áttörje a bqnösségen alapuló felelQsség elvét, s szándék, illetve gondatlanság, te-hát bqnösség megállapítása nélkül is bqnösnek deklaráljon politikai értelem-ben veszélyesnek tekintett gyanúsítottakat. A bírói gyakor-lat számára a bqnösség és a politikai megbízhatatlanság szinonim fogal-makká lettek a politikai hatalom nyomása alatt.
A minQsítések során az egyes fogalmak természetesen politikai tartal-mat nyertek. Ahogyan a tényfeltáró bizottság összefoglaló jelentése egybegyqjtötte a leglényegesebbeket: a köztársaság, népköztársaság, de-mokratikus államrend, népi demokratikus államrend kifejezések a kom-munista párt diktatúráját takarták; minden olyan szervezet, mely a párt elgondolásaival nem fért meg, a népi demokratikus államrend elleni szervezkedésnek minQsült; szervezkedésnek minQsítettek akár egy baráti asztaltársaságot is; minden titoknak számított, amit az állam vagy a párt szervei annak mondtak stb.
A korábbiakból nagyjából kirajzolódott a politika azon törekvése, hogy a büntetQjogot a legközvetlenebb célkitqzései végrehajtójaként alkal-mazza. E politikai célkitqzés és a szabályozás több, már jelzett iránya következtében a leggyakrabban alkalmazott bqncselekményi tényállások a népi demokratikus államrend elleni izgatás bqntette, a valótlan hírek ter-jesztése, a magyar népre, a népi demokratikus államrendre, a népköztár-saságra, nemzetiségre, hitfelekezetre tett lealacsonyító kifejezések hasz-nálatával elkövetett bqncselekmény, a termelQszövetkezeti csoport elleni izgatás, a közellátási ügyek. A tényállások tartalmi feltöltésére jó példa a népi demokratikus állam rend alapintézményei ellen izgatás. E bqncse-lekmény megállapításakor két lényeges kérdést kellett eldöntenie a gya-korlatnak:
a)mi tekintendQ a demokratikus államrend alapintézményé-nek;
b) hogyan, milyen magatartással lehet megvalósítani az izgatást?
A bírói praxis a következQ válaszokat adta. A népi demokratikus államrend alapintézményei voltak a Magyar Dolgozók Pártja, a rendQrség, a hadsereg, az Államvédelmi Hatóság, Sztálin és Rákosi személye különösen, de a párt központi és helyi szerveinek vezetQi, aktivistái, általában a kommu-nisták, a Szovjetunió és a szovjetrendszer, a tanácsrendszer, az államgé-pezet központi és helyi szervei és vezetQi, továbbá a közellátás, a ter-ménybegyqjtés, a békekölcsön, a földosztás, az állam gazdasági és osz-tálypolitikája. Az izgatást a fentebbi "alapintézményekre" tett bármiféle megjegyzéssel el lehetett követni.

A büntetéskiszabás szempontjai:
A büntetéskiszabás során a súlyosbító és enyhítQ körülmények közül, ha "keresztezQ momentum" (politikai bqncselekmény elkövetése, kedvezQtlennek tekintett osztályhelyzet, nyugati kapcsolat, klerikális re-akció) nem merült föl, tekintettel volt a bírói gyakorlat a büntetlen elQé-letre, a magas életkorra, a rokkant, beteg állapotra, a többgyerekes családi állapotra, a cselekmény csekélyebb súlyára, az ellenállási mozgalomban való részvételre, néha még a súlyos ittasságra is. Ha azonban a megneve-zett "súlyosbító" körülmények fennforogtak, az enyhítQ körülmények hatását teljesen kioltották.
A büntetéskiszabás központi eleme az osztály-helyzet volt. Az osztályidegenség (kulák, klerikális, volt elnyomó osztály tagja, a politika által osztályellenségnek bélyegzett) minden egyéb szem-pontot háttérbe szorított a döntés meghozatalakor. Hasonlóképpen a kedvezQ osztályhelyzetben levQ ("élenjáró kisparaszt", a "munkásosztály tagja") kedvezQbb elbírálásban reménykedhetett.

Büntetések a bírói praxisban:
Dacára a törvény biztosította büntetési lehetQségeknek, a gyakorlatban a fQszabálya szabadságvesztés-büntetés volt. A kisebb bqncselekmények rendes büntetései is a börtönbe vezettek: 1-6 hónapos börtönbüntetések tömegét rótták ki a bíróságok. Éltek a halálbüntetés eszközével is, legin-kább a koncepciós perekben. A pénzbüntetés fQbüntetésként ritka volt, a pénzmellékbüntetés annál gyakoribb. SQt a vagyonelkobzás mintegy önálló büntetéssé nQtte ki magát, olykor a fQbüntetésnél is lényegesebb volt. ,,A vagyonelkobzás (Btá. 30. § 4. pont) - akár a marasztalt vádlott egész vagyonára, akár vagyona meghatározott részére, illetve egyes va-gyontárgyaira kimondva - viszonylag gyakran elQforduló büntetés. Szé-les körq alkalmazása arra utal, hogy a vagyonelkobzás olykor a fQbünte-tésnél is fontosabb, sQt több esetben lényegében ez az eljárás célja .
78. Koncepciós perek

A koncepcióra épülQ eljárások azonban nem külön formát jelentettek a büntetQeljárások általános és különös modelljei között, ha-nem a büntetQeljárások valamennyi területén felbukkanó speciális keze-lési módot. Maguk a koncepciós perek sem voltak egységesek, többféle "mintával" találkozhatunk a magyar joghistóriában. A koncepciós eleme-ket tartalmazó büntetQügyek felülvizsgálatára létrehozott bizottság jogász albizottságának csoportosításában eszerint a következQ koncepciós ügyek kategóriái különíthetQk el:
a) az erkölcsileg, jogelméletileg kifogá-solható jogszabályok alapján lefolytatott ügyek;
b) erkölcsileg és jogilag helytelen szakmai-politikai irányítás hatására elbírált ügyek;
c) hatályos büntetQ anyagi vagy eljárásjogi szabályok megsértésével elbírált ügyek. Ez utóbbin belül voltak olyan eljárások, melyekben:
kitalált tényállá-sokat koholt bizonyítékokkal támasztottak alá,
valós tényekbQl hamis következtetésekre jutottak;
valós tények alapján valósághq konklúzió-kat vontak ugyan le, de kegyetlen, embertelen büntetések kiszabásával fejezték be az ügyet.






































79. Szovjet típusú büntetés végrehajtás


A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA

A II. világháborút követQ két évtizedben a nyugati társadalmakban a bör-tönügy terén is végbement a hagyományos értékrend és intézményrend-szer megújítása. A büntetés-végrehajtási reformmozgalom egyik központi célja a társadalom perifériájára sodródott bqnelkövetQk reszocializálá-sának elQsegítése volt. A szélsQbaloldali hegemónia megerQsödésével elindult az osztály jellegq, a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját reprezentáló büntetQpolitika térhódítása. Ezzel a hazai börtönügy - korábbi fejlQdésének és a nyugat -európai modellnek teljes tagadásával - gyökeres fordulatra kényszerült, az egypártrendszerq, monolitikussá merevedQ állami politika direkt irá-nyítású eszközévé torzult, amely a "szocializmus" építésével szembefor-dulók megleckéztetését kapta feladatul. Az 1956 októberében kirobbant forradalom a büntetQpolitika "félfordulatára" kényszerítette a politikai hatalom birtokosait, s az 1950-es évek végétQl már tapasztalhatóak az elsQ lépések a hazai büntetés-végrehajtás jogi garanciáinak megteremtésére, humán tendenciájának erQsítésére.

A büntetési rendszer változása:
A II. világháború befejezése után formálódó hazai politikai erQk közös törekvése a fasiszta maradványok felszámolása, a jogrend helyreállítása, a számonkérés jogi feltételeinek megteremtése volt. Az 1945-ben létreho-zott népbírósági jogban alkalmazott szabadságkorlátozó büntetések a Cse-megi-kódexben szabályozott fegyház és börtönön kívül az internálás és a kényszermunka-büntetés voltak. A népbíróságok mellett a rendes bíróságok továbbra is a Csemegi-kódex szabadságvesztés-büntetési nemeit és biztonsági intézkedéseit szabták ki a köztörvényes bqncselekményeket elkövetQkre. A változást mindössze az államfogház-büntetésnek eltörlése jelentette.

Kényszermunka-büntetés:
A koalíciós korszak jellegzetes, a büntetQpolitikai és a gazdasági érde-keket sajátosan ötvözQ büntetése a kényszermunka-büntetés volt. Ennek feladata az volt, hogy a fQként politikai okokból elítélteknek módot nyújtson arra, hogy munkájukkal részben jóvátehessék az ország rom-badöntésében való közremqködésüket , továbbá, hogy "felvilágosító ok-tatással" alkalmassá váljanak a demokratikus rendbe való beilleszkedésre. A rendelet elQírta, hogy a kényszermunkára ítélteket táborszerq elhelye-zésük mellett kizárólag nehéz testi munkával szabad foglalkoztatni. A kényszermunka végrehajtásának aka-dályai szinte az elsQ elítélésektQl megmutatkoztak. A táborok felállításá-nak nehézségeire utalt, hogy a kényszermunkára ítélteket ideiglenesen a budapesti, a szegedi és a márianosztrai büntetQintézetekbe irányították, minthogy azonban ezek amúgy is túlzsúfoltnak bizonyultak, 1946 dere-káig a soproni fegyintézet fogadta be Qket, ezután pedig minden olyan fegyintézet, ahol a folyamatos munkáltatás lehetQségét biztosítani tud-ták.

Rabmunkáltatás átszervezése:
Az igazságügyi kormányzat 1947-tQl azt a felfogást képviselte, hogy a büntetés-végrehajtás nem lehet az állam számára ráfizetéses. Az elítéltek munkáltatásának új, gazdaságos alapokra helyezését az akkor (1947) meginduló hároméves terv központosított tervgazdálkodási keretei kö-zött kívánták megvalósítani. Az átalakítás módját illetQen az igazságügyi kormányzat elQtt a rabmunkáltatásnak az a szovjet példája lebegett, amelyrQl egyoldalú tájékozottsággal csak annyit tudott, hogy iparágak (például bányaipar, faipar) termelési mutatóit képes befolyásolni. A hazai rabmunkáltatás tervgazdaságba illesztésének elsQ lépése a különbözQ ter-melési egységek ( háziüzemek, rabgazdaságok) centrális irányítás alá he-lyezése volt. A kormányrendelettel létrehozott IM Gazdasági Igazgatóság feladata a gazdasági részlettervek kidolgozása, majd központi jóváhagyá-suk után azok végrehajtatása volt. Az ún. szocialista jellegq elítélt-munkáltatás szervezeti megalapozását kormányrendelet írta elQ, amely a letar-tóztató- és nevelQintézetek mellett mqködQ ipari és mezQgazdasági üze-mek állami vállalattá átszervezése tárgyában rendelkezett. Az átszervezéseket 1949. márciusában a termelési egységek két önálló vállalatba, az IM Ipari Vállalatba és az IM MezQgazdasági Vállalatba tömörítésével zárták.
MegkezdQdött a sztálini büntetQpolitika térhódítása.


A SZTÁLINI BpNTETPPOLITlKA A BpNTETÉS-VÉGREHAJTÁSBAN

A szovjet modell:
Az 1951.január 1-jén hatályba lépQ 1950. évi II. törvény (Btá.) drasztikus alapossággal változtatott a Csemegi-kódex szabadságvesztés-büntetési rendszerén: csupán egyféle szabadságvesztést ismert és ezt börtönnek ne-vezte el. Az eltorzult büntetQpolitika és igaz-ságszolgáltatás 1950-tQl az elítélteknek történelmünkben példátlan tö-megét zúdította a börtönökre. Ez a létszám emelkedés szükségessé tette az intézményi rendszer - korábban már eltervezett - bQvítésér. A szovjet modell alapján 1949-ben elkezdQdött a nyitott végrehajtási helyek , gyárak, üzemek, bányák stb. átadása a büntetés-végrehajtás számára, és 1952 végére már szinte az egész országot behálózták az ún. Qrparancsnok-ságok, illetve munkahely-parancsnokságok. 1952 októberében mintegy 45 helyen dolgoztattak elítélteket, így többek között ipari létesítmények építkezésein, középületek létesítésében, bányákban és számos más ipari és mezQgazdasági jellegq közmunkán.

Szervezet és személyzet:
A büntetés-végrehajtás direkt politikai befolyásolását szolgálták a szervezeti módosítások is. A Minisztertanács 2033/10/1952. sz. határozata a börtönügy irányítását az igazságügyi kormányzattól a Belügyminisztériumhoz helyezte át. Ez azt jelentette, hogy a büntetések végrehajtása a nyomozó szerveket irányító minisztérium felügyelete alá került, amely súlyos visszaélésekre adott lehetQséget, torzítva ezáltal a végrehajtás igazságszogáltatási jellegét.
A Belügyminisztérium a büntetés-végrehajtási szervezet centrális és katonai jellegq irányításának további erQsítése érdekében létrehozta, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, a vállalatok központi irányí-tását pedig a Közérdekq Munkák Igazgatósága (KÖMI) vette át. További in-tézkedéssel összevonták az intézetparancsnoki és a vállalatigazgatói mun-kaköröket.
A sztálini büntetQpolitika térhódításával 1949-tól megkezdQdött a büntetés-végrehajtás személyi állományának teljes cseréje.

Jogi szabályozás:
A Btá. miniszteri indokolásában kilátásba helyezett önálló bünte-tés-végrehajtási törvény kibocsátására a tárgyalt korszakban nem került sor. Néhány kérdésben, mint az elítéltek nevelésének, fegyelmi felelQs-ségre vonásának, feltételes szabadságra bocsátásának szabályozásában az 1950. évi 39. sz. törvényerejq rendelet (Btáé.) tartalmazott elQírásokat. A büntetés-végrehajtás tevékenységét alapvetQen belsQ utasítások, parancsok szabályozták. A politikai hatalomnak 1953 tavaszatol - Sztálin halálától- kezdQdQ átmeneti megingása lehetQvé tette a büntetés-végrehajtás
törvényessége részben látszólagos erQsítését. Az erre irányuló törekvést jelzi a Minisztertanács 1105/1954. sz. határozata, amely elrendelte a bör-tönügyet átfogóan rendezQ szabályzat kiadását. Az 1955-ben megjelent Büntetés-végrehajtási Szabályzat - szigorúan belsQ használatra - rögzítette, hogy a szervezet fQ feladata a biztonságos Qrzésre és a gazdaságos elitélt -munkáltatásra irányul, ám emellett a letartóztatottak nevelésére is tartalmazott elQírásokat, ezek azonban a személyzet ellenállása miatt csak papíron maradtak.


A SZOCIALISTA BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ALAPJAI

A sztálini büntetQpolitikával való szakítás az 1950-es évek második felé-tQl részben a korábbinál engedékenyebb büntetQ igazságszolgáltatást eredményezett.
A tudatosan és indokolatlanul alkalmazott terror mellett a politikai hatalom ugyanilyen tudatosan hangoztatta a megbo-csátás, a javítás, a nevelés szándékát a megtévedt vagy megtévesztett dol-gozókkal szemben. A büntetés-végrehajtás elvi feladatául ennek megfelelQen olyan nevelQtevékenységet tqzött ki, amely egyfelQl eljuttatja a bqnelkövetQt cselekménye történel-mi-társadalmi anakronizmusának felismeréséig, másrészt segíti beillesz-kedését a társadalmi munkamegosztásba.




A szabályozás fejlQdése:
Az 1950-es évek végén a korábbi évek súlyos visszaéléseinek, törvénytelenségeinek újraéledését megakadályozandó, erQfeszítéseket tettek a büntetQjog garanciális szabályainak szélesítésére, a büntetés-végrehajtás-ban pedig kísérletek történtek a fogva tartás humánus normáinak beve-zetésére.
Az elítéltek politikai elQélet és osztályhelyzet szerinti kategorizálását elrendelQ 103/1958. sz. BM-IM-legfQbb ügyészi közös utasítás, vala-mint a 8/1959. sz. BM utasítás politikai küldetésként ugyan még diszkri-minálta az ellenforradalmár és osztályidegen elemeket , de emellett megteremtette az elítéltek nevelésének elvi-szervezeti kereteit. Létre-hozták a nevelési szolgálatot és elQírták, hogy minden száz letartóztatot-tal egy nevelQ foglalkozzon. Az elítéltek munkáltatását - legalábbis elv-ben - nevelésük részévé, legfontosabb eszközévé nyilvánították, egyidejqleg az Országos Parancsnokság szervezetébe olvasztották a KÖMI-t.
Az 1961. évi V. törvény (Btk.) a megelQzQ években kialakult gyakorlatnak megfelelQen a szabadságvesztés végrehajtásának két módját különböztet-te meg: a börtönt és a büntetés-végrehajtási munkahelyet.
A gazdasági-politi-kai konszolidáció hatására 1963-ban több, a büntetés-végrehajtást is érintQ rendelkezés látott napvilágot. Az ebben az évben kibocsátott jogpo-litikai irányelvek megszüntették az igazságszolgáltatásban az elkövetQ osztályhelyzete szerinti megkülönböztetést, széles körq, fQképpen a po-litikai elítélteket érintQ közkegyelmet gyakoroltak, végül az 1963. évi 24. számú törvényerejq rendelet alapján a büntetés-végrehajtási szervezet a Belügyminisztériumtól ismét az igazságügy-miniszter irányítása és fel-ügyelete alá került.
Az 1966. évi 21. sz. törvényerejq rendelet az elítéltek átnevelé-sét tqzte ki célként. E jogszabály azonban jogi szemléletében jelentQs áttörést képviselt abban, hogy az el-ítélteket nemcsak kötelezettségekkel terhelte, hanem jogokkal is felru-házta, elvi lehetQséget nyitva büntetés-végrehajtási jogalanyiságuk meg-teremtésére. Egyidejqleg a Btk. módosításával (1966. évi 20. sz. törvény-erejq rendelet) a végrehajtás további differenciálására törekedtek, amikor a biztonsági és az átnevelhetQségi szempontok alapján létre hozták a sza-badságvesztés négy fokozatát:
a szigorított börtönt,
a börtönt,
a szigorított bün-tetés-végrehajtási munkahelyet és
a büntetés-végrehajtási munkahelyet hozták létre.

A fiatalkorúak büntetés végrehajtása:
A fiatalkorúak megkülönböztetett büntetés-végrehajtása a II. világhá-ború után erQsödQ szemléleti akadályokba ütközött. Az 1951. évi 34. sz. törvényerejq rendelet a Btá.-val összhangban a korábbi fiatalkorúak fog-háza helyett börtönbüntetés kiszabását tette lehetQvé. Az 1955. évi Bün-tetés-végrehajtási Szabályzat, továbbra is fenntartva a felnQtt korúakéhoz hasonló represszív elemeket, bevezette az általános iskolai tankötelezett-séget, a kötelezQ világnézeti és politikai nevelést, valamint a szakmai ok-tatást a fiatal korúaknak. A 8/1959. BM sz. utasítás a nevelési törekvések elQtérbe helyezésével némiképp enyhítette a fiatalkorú elítéltekre vonat-kozó rendelkezéseket. A jogszabályi rendelkezések végrehajtását azonban gátolták a viszontagsá-gos elhelyezési körülmények, a felkészült szakszemélyzet hiánya. A há-ború után a fiatalkorú fiúkat Cegléden egy egykori huszárlaktanya lóis-tállójából átalakított épületben, a lányokat Kecskeméten helyezték el. A belügyminiszter utasítására 1954 végén a fiatalkorúakat a Sátoraljaújhelyi Országos Börtönbe szállították át, ahol a felnQttekkel közös intézetben nyertek elhelyezést. Innen 1958-ban telepítették át a mintegy 150 fiatal-korút újabb intézeti részlegbe, a Budapesti Országos Börtönbe.
A megfelelQ hagyományok és a szabályozás hiányosságai miatt azonban különleges nevelésük és kezelésük kultúrája nem alakulhatott ki.

A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA

A II. világháborút követQ két évtizedben a nyugati társadalmakban a bör-tönügy terén is végbement a hagyományos értékrend és intézményrend-szer megújítása. A büntetés-végrehajtási reformmozgalom egyik központi célja a társadalom perifériájára sodródott bqnelkövetQk reszocializálá-sának elQsegítése volt. A szélsQbaloldali hegemónia megerQsödésével elindult az osztály jellegq, a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját reprezentáló büntetQpolitika térhódítása. Ezzel a hazai börtönügy - korábbi fejlQdésének és a nyugat -európai modellnek teljes tagadásával - gyökeres fordulatra kényszerült, az egypártrendszerq, monolitikussá merevedQ állami politika direkt irá-nyítású eszközévé torzult, amely a "szocializmus" építésével szembefor-dulók megleckéztetését kapta feladatul. Az 1956 októberében kirobbant forradalom a büntetQpolitika "félfordulatára" kényszerítette a politikai hatalom birtokosait, s az 1950-es évek végétQl már tapasztalhatóak az elsQ lépések a hazai büntetés-végrehajtás jogi garanciáinak megteremtésére, humán tendenciájának erQsítésére.

A büntetési rendszer változása:
A II. világháború befejezése után formálódó hazai politikai erQk közös törekvése a fasiszta maradványok felszámolása, a jogrend helyreállítása, a számonkérés jogi feltételeinek megteremtése volt. Az 1945-ben létreho-zott népbírósági jogban alkalmazott szabadságkorlátozó büntetések a Cse-megi-kódexben szabályozott fegyház és börtönön kívül az internálás és a kényszermunka-büntetés voltak. A népbíróságok mellett a rendes bíróságok továbbra is a Csemegi-kódex szabadságvesztés-büntetési nemeit és biztonsági intézkedéseit szabták ki a köztörvényes bqncselekményeket elkövetQkre. A változást mindössze az államfogház-büntetésnek eltörlése jelentette.

Kényszermunka-büntetés:
A koalíciós korszak jellegzetes, a büntetQpolitikai és a gazdasági érde-keket sajátosan ötvözQ büntetése a kényszermunka-büntetés volt. Ennek feladata az volt, hogy a fQként politikai okokból elítélteknek módot nyújtson arra, hogy munkájukkal részben jóvátehessék az ország rom-badöntésében való közremqködésüket , továbbá, hogy "felvilágosító ok-tatással" alkalmassá váljanak a demokratikus rendbe való beilleszkedésre. A rendelet elQírta, hogy a kényszermunkára ítélteket táborszerq elhelye-zésük mellett kizárólag nehéz testi munkával szabad foglalkoztatni. A kényszermunka végrehajtásának aka-dályai szinte az elsQ elítélésektQl megmutatkoztak. A táborok felállításá-nak nehézségeire utalt, hogy a kényszermunkára ítélteket ideiglenesen a budapesti, a szegedi és a márianosztrai büntetQintézetekbe irányították, minthogy azonban ezek amúgy is túlzsúfoltnak bizonyultak, 1946 dere-káig a soproni fegyintézet fogadta be Qket, ezután pedig minden olyan fegyintézet, ahol a folyamatos munkáltatás lehetQségét biztosítani tud-ták.

Rabmunkáltatás átszervezése:
Az igazságügyi kormányzat 1947-tQl azt a felfogást képviselte, hogy a büntetés-végrehajtás nem lehet az állam számára ráfizetéses. Az elítéltek munkáltatásának új, gazdaságos alapokra helyezését az akkor (1947) meginduló hároméves terv központosított tervgazdálkodási keretei kö-zött kívánták megvalósítani. Az átalakítás módját illetQen az igazságügyi kormányzat elQtt a rabmunkáltatásnak az a szovjet példája lebegett, amelyrQl egyoldalú tájékozottsággal csak annyit tudott, hogy iparágak (például bányaipar, faipar) termelési mutatóit képes befolyásolni. A hazai rabmunkáltatás tervgazdaságba illesztésének elsQ lépése a különbözQ ter-melési egységek ( háziüzemek, rabgazdaságok) centrális irányítás alá he-lyezése volt. A kormányrendelettel létrehozott IM Gazdasági Igazgatóság feladata a gazdasági részlettervek kidolgozása, majd központi jóváhagyá-suk után azok végrehajtatása volt. Az ún. szocialista jellegq elítéltmun-káltatás szervezeti megalapozását kormányrendelet írta elQ, amely a letar-tóztató- és nevelQintézetek mellett mqködQ ipari és mezQgazdasági üze-mek állami vállalattá átszervezése tárgyában rendelkezett. Az átszervezéseket 1949. márciusában a termelési egységek két önálló vállalatba, az IM Ipari Vállalatba és az IM MezQgazdasági Vállalatba tömörítésével zárták.
MegkezdQdött a sztálini büntetQpolitika térhódítása.


A SZTÁLINI BpNTETPPOLITlKA A BpNTETÉS-VÉGREHAJTÁSBAN

A szovjet modell:
Az 1951.január 1-jén hatályba lépQ 1950. évi II. törvény (Btá.) drasztikus alapossággal változtatott a Csemegi-kódex szabadságvesztés-büntetési rendszerén: csupán egyféle szabadságvesztést ismert és ezt börtönnek ne-vezte el. Az eltorzult büntetQpolitika és igaz-ságszolgáltatás 1950-tQl az elítélteknek történelmünkben példátlan tö-megét zúdította a börtönökre. Ez a létszám emelkedés szükségessé tette az intézményi rendszer - korábban már eltervezett - bQvítésér. A szovjet modell alapján 1949-ben elkezdQdött a nyitott végrehajtási helyek , gyárak, üzemek, bányák stb. átadása a büntetés-végrehajtás számára, és 1952 végére már szinte az egész országot behálózták az ún. Qrparancsnok-ságok, illetve munkahely-parancsnokságok. 1952 októberében mintegy 45 helyen dolgoztattak elítélteket, így többek között ipari létesítmények építkezésein, középületek létesítésében, bányákban és számos más ipari és mezQgazdasági jellegq közmunkán.

Szervezet és személyzet:
A büntetés-végrehajtás direkt politikai befolyásolását szolgálták a szervezeti módosítások is. A Minisztertanács 2033/10/1952. sz. határozata a börtönügy irányítását az igazságügyi kormányzattól a Belügyminisztériumhoz helyezte át. Ez azt jelentette, hogy a büntetések végrehajtása a nyomozó szerveket irányító minisztérium felügyelete alá került, amely súlyos visszaélésekre adott lehetQséget, torzítva ezáltal a végrehajtás igazságszogáltatási jellegét.
A Belügyminisztérium a büntetés-végrehajtási szervezet centrális és katonai jellegq irányításának további erQsítése érdekében létrehozta, Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát, a vállalatok központi irányí-tását pedig a Közérdekq Munkák Igazgatósága (KÖMI) vette át. További in-tézkedéssel összevonták az intézetparancsnoki és a vállalatigazgatói mun-kaköröket.
A sztálini büntetQpolitika térhódításával 1949-tól megkezdQdött a büntetés-végrehajtás személyi állományának teljes cseréje.

Jogi szabályozás:
A Btá. miniszteri indokolásában kilátásba helyezett önálló bünte-tés-végrehajtási törvény kibocsátására a tárgyalt korszakban nem került sor. Néhány kérdésben, mint az elítéltek nevelésének, fegyelmi felelQs-ségre vonásának, feltételes szabadságra bocsátásának szabályozásában az 1950. évi 39. sz. törvényerejq rendelet (Btáé.) tartalmazott elQírásokat. A büntetés-végrehajtás tevékenységét alapvetQen belsQ utasítások, parancsok szabályozták. A politikai hatalomnak 1953 tavaszától - Sztálin halálától- kezdQdQ átmeneti megingása lehetQvé tette a büntetés-végrehajtás
törvényessége részben látszólagos erQsítését. Az erre irányuló törekvést jelzi a Minisztertanács 1105/1954. sz. határozata, amely elrendelte a bör-tönügyet átfogóan rendezQ szabályzat kiadását. Az 1955-ben megjelent Büntetés-végrehajtási Szabályzat - szigorúan belsQ használatra - rögzítette, hogy a szervezet fQ feladata a biztonságos Qrzésre és a gazdaságos elitélt -munkáltatásra irányul, ám emellett a letartóztatottak nevelésére is tartalmazott elQírásokat, ezek azonban a személyzet ellenállása miatt csak papíron maradtak.


A SZOCIALISTA BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ALAPJAI

A sztálini büntetQpolitikával való szakítás az 1950-es évek második felé-tQl részben a korábbinál engedékenyebb büntetQ igazságszolgáltatást eredményezett.
A tudatosan és indokolatlanul alkalmazott terror mellett a politikai hatalom ugyanilyen tudatosan hangoztatta a megbo-csátás, a javítás, a nevelés szándékát a megtévedt vagy megtévesztett dol-gozókkal szemben. A büntetés-végrehajtás elvi feladatául ennek megfelelQen olyan nevelQtevékenységet tqzött ki, amely egyfelQl eljuttatja a bqnelkövetQt cselekménye történel-mi-társadalmi anakronizmusának felismeréséig, másrészt segíti beillesz-kedését a társadalmi munkamegosztásba.

A szabályozás fejlQdése:
Az 1950-es évek végén a korábbi évek súlyos visszaéléseinek, törvénytelenségeinek újraéledését megakadályozandó, erQfeszítéseket tettek a büntetQjog garanciális szabályainak szélesítésére, a büntetés-végrehajtás-ban pedig kísérletek történtek a fogva tartás humánus normáinak beve-zetésére.
Az elítéltek politikai elQélet és osztályhelyzet szerinti kategorizálását elrendelQ 103/1958. sz. BM-IM-legfQbb ügyészi közös utasítás, vala-mint a 8/1959. sz. BM utasítás politikai küldetésként ugyan még diszkri-minálta az ellenforradalmár és osztályidegen elemeket , de emellett megteremtette az elítéltek nevelésének elvi-szervezeti kereteit. Létre-hozták a nevelési szolgálatot és elQírták, hogy minden száz letartóztatot-tal egy nevelQ foglalkozzon. Az elítéltek munkáltatását - legalábbis elv-ben - nevelésük részévé, legfontosabb eszközévé nyilvánították, egyidejqleg az Országos Parancsnokság szervezetébe olvasztották a KÖMI-t.
Az 1961. évi V. törvény (Btk.) a megelQzQ években kialakult gyakorlatnak megfelelQen a szabadságvesztés végrehajtásának két módját különböztet-te meg: a börtönt és a büntetés-végrehajtási munkahelyet.
A gazdasági-politi-kai konszolidáció hatására 1963-ban több, a büntetés-végrehajtást is érintQ rendelkezés látott napvilágot. Az ebben az évben kibocsátott jogpo-litikai irányelvek megszüntették az igazságszolgáltatásban az elkövetQ osztályhelyzete szerinti megkülönböztetést, széles körq, fQképpen a po-litikai elítélteket érintQ közkegyelmet gyakoroltak, végül az 1963. évi 24. számú törvényerejq rendelet alapján a büntetés-végrehajtási szervezet a Belügyminisztériumtól ismét az igazságügy-miniszter irányítása és fel-ügyelete alá került.
Az 1966. évi 21. sz. törvényerejq rendelet az elítéltek átnevelé-sét tqzte ki célként. E jogszabály azonban jogi szemléletében jelentQs áttörést képviselt abban, hogy az el-ítélteket nemcsak kötelezettségekkel terhelte, hanem jogokkal is felru-házta, elvi lehetQséget nyitva büntetés-végrehajtási jogalanyiságuk meg-teremtésére. Egyidejqleg a Btk. módosításával (1966. évi 20. sz. törvény-erejq rendelet) a végrehajtás további differenciálására törekedtek, amikor a biztonsági és az átnevelhetQségi szempontok alapján létre hozták a sza-badságvesztés négy fokozatát:
a szigorított börtönt,
a börtönt,
a szigorított bün-tetés-végrehajtási munkahelyet és
a büntetés-végrehajtási munkahelyet hozták létre.

A fiatalkorúak büntetés végrehajtása:
A fiatalkorúak megkülönböztetett büntetés-végrehajtása a II. világhá-ború után erQsödQ szemléleti akadályokba ütközött. Az 1951. évi 34. sz. törvényerejq rendelet a Btá.-val összhangban a korábbi fiatalkorúak fog-háza helyett börtönbüntetés kiszabását tette lehetQvé. Az 1955. évi Bün-tetés-végrehajtási Szabályzat, továbbra is fenntartva a felnQtt korúakéhoz hasonló represszív elemeket, bevezette az általános iskolai tankötelezett-séget, a kötelezQ világnézeti és politikai nevelést, valamint a szakmai ok-tatást a fiatal korúaknak. A 8/1959. BM sz. utasítás a nevelési törekvések elQtérbe helyezésével némiképp enyhítette a fiatalkorú elítéltekre vonat-kozó rendelkezéseket. A jogszabályi rendelkezések végrehajtását azonban gátolták a viszontagsá-gos elhelyezési körülmények, a felkészült szakszemélyzet hiánya. A há-ború után a fiatalkorú fiúkat Cegléden egy egykori huszárlaktanya lóis-tállójából átalakított épületben, a lányokat Kecskeméten helyezték el. A belügyminiszter utasítására 1954 végén a fiatalkorúakat a Sátoraljaújhelyi Országos Börtönbe szállították át, ahol a felnQttekkel közös intézetben nyertek elhelyezést. Innen 1958-ban telepítették át a mintegy 150 fiatal-korút újabb intézeti részlegbe, a Budapesti Országos Börtönbe.
A megfelelQ hagyományok és a szabályozás hiányosságai miatt azonban különleges nevelésük és kezelésük kultúrája nem alakulhatott ki.


















31. Az akkuzatórikus eljárás

Az akkuzatórius eljárás magánvád alapján indult. (Innen származik el-nevezése is.) Vádlóként felléphetett a jog- vagy érdeksérelmet szenvedett felperes, illetve sértett, az Q örökösei, valamint bármely polgár, ha az álla-mot vagy a társadalmat érte sérelem. Az eljárási fQfunkciók szerepkörei-ben az akkuzatórius perben más-más személyt találunk. Az ítélkezQ bíró magatartása a korai rendszerben passzív: csak konstatál, tényeket rögzít, ügyel a rendre és - legfontosabb kötelezettségeként - a formális perme-netre. A korai idQszakban a terhelt, akkori nevén incattus (in causam attractus = perbe hívott) az eljárás aktív résztvevQje volt, aki cselekmé-nyeivel alakíthatta, befolyásolhatta a per folyamát. Az eljárás alanya volt tehát, és ez azt sugallja, hogy érvényesült az ártatlanság vélelme, de legalábbis nem vélelmezték a perbe hívott bqnösségét. Az ártatlanság vélelme annyit jelent, hogy mindaddig, amíg jogerQs bírói ítélet ki nem mondja a terhelt bqnösségét valamilyen bqncselekményben, nem tekinthetQ bqnösnek.
Bizonyítási rendszerét tekintve az akkuzatórius perben alaki, azaz for-mális bizonyítást végeztek. A bizonyítási eljárással tehát nem a valóság-ban végbement cselekmények, események felderítése volt a cél. Az ak-kori közgondolkodás szerint erre nem is volt szükség, hiszen bárki bq-nösségérQl vagy ártatlanságáról úgyis Isten mond ítéletet. Éppen ezért a bizonyítási cselekményeknek csak azt a formát kellett biztosítaniuk, ahol az isteni ítélet kifejezésre juthatott. Ezek a formák az istenítéletek voltak.

Eljárás szakaszai:
Az akkuzatórius eljárást elQkészületi, exceptiós, allegatiós, befejezési és végrehajtási szakaszra bonthatjuk


ElQkészületi szakasz:
Az akkuzatórius eljárás azzal indult, hogy a felperes az illetékes bíró elé idéztette az alperest. Idézni lehetett: pecsétküldéssel, citatióval és evocatióval.
A pecsétküldés (missio sigilli): a legkorábbi idézési forma, még az írás-beliség kialakulása elQttrQl való. A poroszló a bíró képmását viselQ pecsé-tet vitt az alpereshez, akinek kötelessége volt a megadott határnapon megjelenni a bíró elQtt.
A citatio is az egyszerqbb megoldások egyike volt. A felperes elkísérte a poroszlót az alpereshez, együtt és szóban idézték (citálták) Pt a bíró elé.
Az Aranybulla 2. cikke szerint nemest csak törvényes idézés után lehe-tett bíróság elé állítani. Törvényes idézésnek akkortájt azt tekintették, hogy a felperes írásbeli perbe hívó parancsot kért az alperes ellen a bírótól (mandatum evocatorium), amelyet lehetQleg személy szerint a perbe hí-vottnak kellett átadni (evocatio).
Ha az alperes a megengedett számú mulasztás után sem ment a bíró elé, akkor "elmaka-csolták", s ezzel pervesztes lett. Ha pedig a felperes nem jelent meg, "örök hallgatás" volt mulasztásának következménye, azaz ezt az igényét többé nem érvényesíthette per útján.

Exceptiós szakasz:
A kifogások szakaszának is nevezett perszak akkor vette kezdetét, ha mindkét fél megjelent a bíró elQtt. A felperes ekkor elQadta keresetét, amelyre azonban a perbe hívott nem adott rögtön érdemi választ, hanem elQbb alaki kifogásokat (exceptiones) emelt. Ha az alaki kifogások bármelyikét is a bíró elfogadta, az a perleszállást, azaz a felperes keresetének elutasítá-sát jelentette, de legalábbis a per elhalasztását addig, amíg a kifogás alapja (például idQmúlással) el nem hárult vagy azt a felperes el nem hárította. Mikor a perbe hívott kifogyott az alaki kifogásokból, érdemi választ kel-lett adnia a felperes keresetére. Ha egészben vagy részben tagadta az ab-ban foglaltakat, ez érdemi választ s perfelvételt (levata) jelentett, s ezzel beállt a perfüggQség. Feudális perjogunkban a perfüggQségnek (litis pendentia) kettQs joghatása volt:
egyrészt rögzítette a pertárgyat az ítéletig mégpedig abban az állapotban, amelyben az a perfelvételkor volt,
más részt kizárta annak lehetQségét, hogy a felek - az eljárás ideje alatt - egy más közt újabb pert indítsanak.

Allegatiós szakasz (bizonyítási eljárás):
A bizonyítási eljárás célja, hogy meghatározott bizonyítási eszközöket felhazsnálva a fél bizonyítékokkal igazolja állításainak igazát, illetve bebizonyítsa az ellenérdekq fél állításaink a hamis voltát. Az akkuzatórius eljárásban formális bizonyítás folyt, ennek megfelelQen a bizonyítási eszközök is formálisak, alakiak voltak. Az akkuzatórius bizonyítási eljárásnak nem is volt célja a valóságban megtörtént események rekonstruálása, a fél be-csületességét akarván csupán bizonyítani-cáfolni, ehhez az isteni ítélet-hez kellett csak kereteket biztosítani.

Bizonyítási eszközök:
Istenítélet(ordalia) összefoglaló elnevezéssel illetjük mindazokat a bi-zonyítási eszközöket, amelyek eredményében- a korabeli közgondolko-dás szerint - a peres félrQl az Isten által hozott ítélet, döntés nyilvánult meg. Ide sorolható a próba. A próbák (judicium) közül Magyarországon a víz- és vaspróba honosodott meg, de leginkább az utóbbit alkalmazták.
A vaspróba megszqnésével (1279 után) a bajvívás (duellum) jutott az istenítéletek közül jelentQsebb szerephez. A duellum tulajdonképpen a két fél párbaja volt, s e viadal eredményében a közgondolkodás megint csak az isteni igazságszolgáltatást látta.
A tanúbizonyság (humanum testimonium), mely nem tévesztendQ össze a tanúk általi bizonyítással (tanúbizonyítás), alaki bizonyítási eszköz volt: a tanúként felvonultatott személyek nem a megtörtént ese-ményt, tényt bizonyították vallomásaikkal, hanem az Qket tanúnak hívó peres fél becsületességét, szavahihetQségét. Vallomásaik alapján a bíró ún. közbenszóló ítéletet hozott, s ebben annak ítélte az eskütétel lehetQségét, akinek a tanúk elmondásaival megtámogatott története valóság-hqbbnek tqnt.
Az eskü (juramentum) ugyancsak istenítélet volt, mert a hamis eskü a keresztény hit által megtámogatott Qsi mitikus felfogás szerint azonnal kiváltja Isten haragját és büntetQ közbelépését. A feudális perjog több esküfajtát is megkülönböztetett (például tisztító eskü, fQeskü, földre letett eskü stb.), ennél azonban lényegesebb, hogy az eskü értékének mindig a pertárgy értékéhez kellett igazodnia. EbbQl következQen a perben álló fél az esetek nagy többségében nem egyedül, hanem a tanúbizonyságot tett eskütársakkal együtt tett esküt: a nagyobb pertárgyértéket vagy a súlyosabb bqncselek-ményt ugyanis esküvel csak így lehetett kompenzálni.
Az akkuzatórius korszakban az oklevél-bizonyítás az írásbeliség alacsony foka miatt nem juthatott jelentQséghez. Csupán a királyi okmányok ját-szottak nagyobb szerepet, ezeket ugyanis - megdönthetetlenségüket vé-lelmezve - közokiratoknak tekintették

A befejezési szakasz:
A bizonyítási eljárás befejeztével a bíró - bírótársai megkérdezése után, de többségi véleményükhöz sem feltétlenül kötQdve - meghozta a jogvitát lezáró végítéletét (sententia). A végítélettel egyazon joghatásai voltak a peregyezségnek (a peregyezség a peres felek között megkötött, a pert ugyancsak lezáró megállapodás, amelyre azonban az eljárás bármely szakaszában lehetQség volt), amely még a kompozícionalitás elvét gya-korló büntetQeljárásban (helyesebben: büntetQügyekben) sem volt ritka.

Végrehajtási szakasz:
Az akkuzatórius eljárás nem ismerte a perorvoslat fogalmát (Isten íté-letének helyességét ugyanis nem lehetett kétségbe vonni), így a végítélet - kihirdetése után - rögtön végrehajtható lett, s azt egy éven belül végre is kellett hajtani. A magánjogi jellegq ítéleteknek érvényt szerezni legtöbb-ször a szolgabíró vagy a hiteles hely dolga volt. A büntetQügyekben va-gyoni marasztalást kimondó igazságosztást területenként eltérQen, a szo-kásjogi szabályozástól meghatározottan foganatosították, míg a testi bün-tetéseket a pernyertes felperes egzekválta. Ez utóbbi helyett azonban gyakrabban valamiféle kompozícióban állapodtak meg a felek: ebben az ítélethirdetést követQ három napig volt módjuk kiegyezni.
32. A polgári perjog fejlQdése

ALAP FOGALMAK

Eljárásjog (vagy más néven: perjog) alatt azoknak a jogi normáknak az összességét értjük, amelyek meghatározzák az életviszonyokat szabályozó anyagi jogi jogszabályok érvényesítésére hivatott hatóságok, valamint az eljárásban részt vevQ egyéb személyek feladatait, e feladatok teljesítése érdekében szükséges cselekményeit, jogait, kötelességeit, illetve ezek egymáshoz való kapcsolatait. Ezek a jogszabályok alakitják magát az eljá-rást, ami tehát nem más, mint az a forma, amelyben az anyagi jogi nor-mák realizálódhatnak, amelyben azoknak a perben részt vevQ hatóságok, személyek érvényt szerezhetnek.

Két, egymástól élesen elhatárolható eljárási rendszer alakult ki. Eljárási rend-szeren a peres eljárás mqködésének, szerkezetének meghatározó elveit értjük, továbbá azokat a princípiumokat, melyek meghatározzák, hogy melyek az eljárás fQ funkciói, kit illetnek meg azok szerint a jogok és kö-telességek, milyen az eljárásban a terhelt jogi helyzete. Mindezen ismér-vek alapján a feudális Magyarországon (is) megkülönböztethetjük a vádelvq és a nyomozóelvq eljárást.

A vádelvq eljárás (processus accusatorius) fQ vonása, hogy a bírósági eljárás vád alapján folyik, és a bíróság csak arról dönthet, amirQl a vád szól. Az accusatorius eljárásban az eljárási fQfunkciók határozottan elkü-lönülnek. A vád, a védelem és az ítélkezés funkcióit más és más, egymástól független személy látja el. A vádlottat a vádlóval egyenlQ jogok illetik meg. A bíró (bíróság) feladata nem az igazság önálló keresése, hanem a felek indítványai fölötti döntés. A tárgyalás az akkuzatórius eljárásban szóbeli, a bíróság végighallgatja a felek vitáját, de Q maga nem bocsátkozik polémiába. E korai pert joggal hívták duellumnak, azaz párbajnak: a két perben álló fél megközelítQen ugyanolyan perbeli jogosítványokkal felvértezetten állt hadba, hogy legyQzve ellenfelét megvédje saját igazát.
Az argumentáció alapján hozott döntést a bizonyítás jogáról a bíró. Al-kalmazásának idejét tekintve a tiszta akkuzatórius eljárási rendszer virág-korát a 11-13. században élte.

A nyomozó elvq eljárásban (processus inquisitorius) az eljárási fQ-funciók összeolvadása következtében a vizsgáló, miután összegyqjtötte a bizonyítékokat, Q maga terjesztette a bíróság elé, sQt Q maga is részt vett az ítélet meghozatalában. A büntetQ- és a polgári per elkülönülését köve-tQen a büntetQperes eljárás feljelentésre vagy észlelésre indult, a felderítQ tevékenységet hivatalból végezte az inquirens. A bírósági eljárás a vizsgá-ló által szerkesztett jegyzQkönyvek alapján hozta meg a szentenciát. A bí-róság ritkán folytatott bizonyítást, a processus titkos volt. Az eljárásnak évszázadokon át kísérQjelensége volt a "bizonyítékok királynQjét", a be-ismerést kicsikaró kínvallatás. Találó az inkvizitórius per kortársi elneve-zése is: "faggató per". Itt már nem egyenrangú felek mérkQzése folyik, hi-szen a terheltnek szinte csak annyi joga van, hogy az erQszakosan feltett kérdésekre, a "faggatásra" megfeleljen. Az inkvizitórius eljárás a 16-19. században volt domináns performa. A 14-15. században az elbomló akkuzatórius és a ki-épülQ inkvizitórius eljárási rendszerek egymással párhuzamosan léteztek.

Vegyes rendszer. A nagy francia forradalmat követQ francia törvénykezési eljárás hatása alatt az egész kontinensen elterjedt modell, mely a két markáns rendszer, az akkuzatórius és az inkvizitórius processzus fQ elemeit egyesítette. Az eljárás elsQ szakaszában megtartotta az inkvizitórius vonásokat: a hivatal-ból megindított eljárás és a (titokban folytatott) nyomozás jellemzQit. A bírósági fQszakasz azonban a vádelvq eljárás vonásait viselte magán. A bíró azonban ebben a rendszerben is rendkívül aktív volt: fQ feladata az igaz-ság megállapítása volt, és ennek érdekében - dacára a nyilvános, szóbeli, kontradiktórius eljárásnak - minden intézkedést megtehetett és köteles volt megtenni.

Ahogyan a büntetQeljárás az úgynevezett inkvizitórius irányba fejlQdött a peres processzusok szétválását követQen, a nemesek polgári jogvi-tái az írásbeli vagy ünnepélyes per (processus sollemnis) formáját öltöt-ték. A pertárban, a procuratorok írásbeli replikái útján folyó, nemritkán évtizedes hosszúságú perek a hatalmas pertestek áttanulmányozása után, sokszor a felek meghallgatása nélkül zárattak le. A perorvoslati rendszer is tisztán írásbeli volt.
A szóbeli (vagy sommás) per (processus summarius) elsQsorban a nem nemesek processzus formája volt. A sommás pert a községi bírósá-gok elQtt, az úriszéken és a szolgabírói széken alkalmazták, a kisebb je-lentQségq ügyek gyors elintézésére. A szóban elQadott keresetet a bíróság foglalta csak írásba, s a megjelent felek meghallgatását követQen nyom-ban kimondta az ítéletet. A nem nemesek büntetQügyeiben is kerülhetett sor sommás eljárásra. A jobbágyok ebben a büntetQeljárásban nem bírtak jogorvoslati lehetQséggel.

Eljárási fQ funkcióknak a feudális perjogban (is) a vádképviselet, a védelem és az ítélkezés funkcióját tekinthetjük.



A PERES ELJÁRÁS VÁLTOZÁSAI A FEUDALIZMUS IDEJÉN:



A vérségi társadalomban a rend fenntartásában sokat segített a közös-ség vezetQinek a csoportkohézióból következQ szabálytisztelet. A jogsza-bályok követése a konfliktusos ügyeket kivételessé tette. A közösség ve-zetQinek legfontosabb feladata a konfliktusok kezelése volt: a nézeteltérések elsimítása, mindkét fél számára elfogadható kompromisszum létrehozá-sa. A viták nem perek voltak, nem az igazság felderítése volt a feladat, ha-nem a disszonancia feloldása. A cél megnyugtató egyezség elérése volt, hiszen a problémák, a sérelmek konzerválása újabb konfliktushelyzethez vezettek. E szellemben alakult az ellentétek kezelésének rituáléja is.
A "bírónak" (a közvetítésre jogosított vezetQnek) nem lévén más ki-kényszerítQ eszköze, mint a közvélemény nyomása, az ügyet a közösség színe elé vitte. Feladata volt a lehetséges konszenzus módozatainak kimun-kálása és a felek elé terjesztése. E modellben a felek egyenrangúak, a közösség elQtt szabadon adhatták elQ álláspontjukat, jóllehet a rituálé nem érveléseik összevetését, hanem ellentéteik csökkentését célozta. A kényszerítQ erQ a közvélemény-alakító erejében ragadható meg

Jogszolgáltatás:
Az igazságszolgáltatás átpolitizálódása, a törzsi, majd állami jogbetar-tatási igények jelentkezése, utóbb a bíráskodás államosításának kívánal-ma a vérségi társadalom konfliktuskezelQ processzusát állami formák közé helyezett jogszolgáltatássá alakította. A hatalom a vitás ügyek rendezéséhez bírót kínált a feleknek (aki persze a lehetséges leghatározottabb módon képviselte az új királyi hatalmat). Közremqkö-dése lehetQvé tette a jog, a szokások alakítását, ugyanakkor a felek számá-ra megnyugtató kívülállóként jelent meg a vitás kérdés rendezésében. A királyi tekintély, melyet az uralkodó által a felek rendelkezésére bocsátott bíró hordozott, növelte a kompromisszum esélyét, a kihirdetett ítélet be-tartását és betartatását.

A korai peres eljárás:
A bíró értelemszerqen ügyelt arra, hogy a perszerkezet alapelemeit ne érintse, sQt a vérségi társadalom konfliktuskezelQ eljárásának bizonyos megszokott szerkezeti elemeit beemelje a peres eljárás sáncai mögé. Így alakult ki a 11-14. század tipikus peres processzusa. A peres eljárás min-denekelQtt egységes volt, nem differenciálódott ügyek és személyek sze-rint. Az eljárás nyilvános volt, a közösség tagjainak szolidáris jelenléte mellett zajlottak a formális percselekmények. A felek egyenjogúsága, párharca (litigium) érdemivé vált: szigorú formaságokhoz kötött szóbeli vitát folytattak az ügy tartalmáról, bizonyítani igyekeztek igazukat (kont-radiktórius eljárás). A per a sértett fél kezdeményezésére indult (akkuzató-rikus eljárás), s a kölcsönös bizonygatások után többnyire formális bizo-nyítással folytatódott (istenítéletek), s a bizonyítás végkimenetelének rögzítése volt a bíró feladata. A bíró szerepe végig passzív, szemlélQdQ, jelenléte inkább katalizáló, mintsem ügydöntQ.
14. századi változások:
A királyi hatalom magánjogias jellegét fölváltó közjogi hatalmi legiti-máció, az állami szervezet kiépítése, a rendi képviseleti keretek megte-remtése s nem kevéssé az írásbeliség elterjedése megteremtette a feltéte-leket a kezdetleges és egyszerq formák lecserélésére. Ösztönözte ezt az egyház látványos kivonulása a peres bizonyításból. Az. istenítéletek meg-szqnése a bírákat új eszközök felkutatására serkentette. A formális bizo-nyítás helyébe benyomult az anyagi bizonyítás. Enyhítettek a perek formaliz-musán, kiterjesztették az okleveles bizonyítást, rendezték az ebben köz-remqködQ hiteles helyek tevékenységének kereteit, szabályozták a tanúk kihallgatásának rendjét (tudományvétel).

Reneszánsz változások:
A királyi központosítás igényelte a perek kézbentartását s az állami felügyelet fokozását. Különös hangsúlyt adott ennek a királyi törekvésnek, hogy a 14. század végén a performa megváltozása (a perfolyam írásbeli-ségének kialakulása) fokozta a perek elhúzásának lehetQségeit, a jogi esz-közökkel történQ visszaélést. Az országgyqlések 1397-tQl több alkalommal követelték a perek felgyorsítását, az értesítéssel való idézést, az octavákon kívüli igazságszolgáltatás lehetQségét, a rövid perbe hívást. Mátyás Decretum Maiusa új szer-kezetq bizonyítási eljárást vezetett be (eltörölte a bajvívást, újjászervezte a tanúbizonyítást, rövidítette az idézéseket követQ kikiáltást).

A büntetQeljárás és a polgárjog szétválása:
Az államhatalom teljes kiépülése után Magyarországon is egyeduralkodóvá vált a magán-igazságszolgáltatás helyett az állami törvénykezés. Ennek következtében - és idQben ezzel párhuzamosan - a jogágak szét-váltak, illetve szétválásuk befejezQdött. Egyik oldalon maradt a melléren-deltségi viszonyokat szabályozó magánjog, míg az alá-fölérendeltséget megtestesítQ büntetQjog - éppen az állam igazságosztó szerepének kitel-jesedése hatására - közjogiasult. Éppen ezért az eddig egységes per jog is szétvált büntetQ, illetve polgári eljárásjogra. A szükség mellett a feltételek is adva voltak ehhez a folyamathoz, hiszen mindkettQ kitermelte már saját, leg-gyakrabban használt bizonyítási eszközét: a tanúbizonyítást, illetve az okirati bizonyítást.

A Habsburg abszolutizmus:
A nemzeti királyság összeomlását követQen megerQsödött a nagybir-tok juriszdikciója, a vármegye igazságszolgáltató jelentQsége; a kuriális bíráskodásjelentQsége hanyatlott, hatásköre szqkült. Ez a korszak lett a zava-rosban halászó ún. rabulista ügyvédek aranykora "akik megfelelQ jogi tu-dás hiányában formális okoskodással, üres szófacsarással, ravasz prókáto-ri fogásokkal igyekeztek az ellenfél fölébe kerülni, vagy legalább a perbQl minél tovább hasznot húzni. Mind e körülmények a feudális perjogban a merev alakiságok elburjánzására, bonyolult formalizmus kialakulásához vezettek, mely - a perhalasztások s a jogorvoslatok sokféle fajtájával együtt - a per menetelének lassítására, az ügy lezárásának akadályozására volt felhasználható". Mindezzel együtt a perjoga gyakor-latban kétségtelenül fejlQdött, szakaszai részleteiben kimunkálódtak, a szóbeli és írásbeli per sajátos alakiságai kialakultak

1723. évi reform:
A magyar jogszolgáltatás jelentQs reformját jelentették az 1723. évi 24-26. és 30-31. tc.-ek. Jóllehet e reform legfontosabb elemei szervezeti változtatások voltak, mégis ennek következtében mondhatjuk, hogy a középkori oktaviális formákból kibontakozó ítélkezés állandó hatáskörq felsQbíróságok és kerületi táblák keretei között rögzülQ állandó törvény-kezéssé vált. Ennek alapján körvonalazódott az az eljárási rendszer, mely sommás pert, rendes szóbeli pert és rendes írásbeli pert különböztetett meg.


A FEUDÁLIS PERJOG ÁLTALÁNOS VONÁSAI

Amikor a feudális per jog kapcsán mqködési jellegzetességeirQl beszé-lünk, természetesen nem a mai értelemben vett, garanciális rendeltetésq jogelvekre kell gondolnunk. Ám itt is vannak olyan jellegzetességek, amelyek a per egész folyamatát végigkísérik, s egybevetésükkor a két per közötti lényeges különbségekre derül fény. Ilyen alapon mqködési alap-elvként állíthatjuk az akkuzatórius perben a szóbeliséget, illetve a nyilvános-ságot. Szóbeliség alatt a szóban történQ pervitelt értjük, azt, hogy a jelen levQ peres felek egymással élQszóban vitáztak. Nyilvános is volt ugyan-akkor ez a per, mind helyét, mind formáját illetQen




Partikularizmus:
Miként egész feudális jogrendszerünk, ugyanúgy eljárásjogunk is széttagolt volt, és az - igaz, jelentéktelennek mondható - egységesítési törekvések ellenére is az maradt egészen a polgári korszakig. Partikuláris volt egyrészt területi szempontból: Magyarországon, Erdélyben, és Horvátország-ban mennyire eltérQ processzus után hozták meg a bírák ítéleteiket. Ugyanez a partikularizmus még szembetqnQbb, ha a törvénykezési szer-vezetrendszer oldaláról vizsgálódunk. És éppen ez teszi leginkább lehetetlenné a feudális perjog rendszerbe foglalását.
A feudális jogrendszer és azon belül az eljárásjog egységessége ellen ható erQ volt a jogegyenlQtlenség is, amely tulajdonképpen felfogható egy sajátos, mégpedig a jogalanyokra vonatkoztatott partikularizmusnak. JogegyenlQtlenség - akár rendi, akár a még képlékeny Árpád-házi társadalomban egyfajta csoport vagy osztály szerinti különbség - kétségtele-nül létezett a feudális jogrendben. A középkori magyar társadalomban is leginkább a különbözQ osztályok és rendek között találunk különbséget a jogok gyakorol hatósá-gát illetQen: az azonos rendbe tartozók már általában egyenlQ eséllyel vit-ték vitáikat a bíró elé.
A jogegyenlQtlenség kapcsán feltétlenül meg kell emlékeznünk az úri-székrQ1. Az úriszék elé kerülQ jogviták nagy többségében ugyanis a szemben álló felek jobbágyok vol-tak. Az ügyek egy másik jelentQs csoportjában jobbágy és földesura álltak ugyan szemben egymással, de ezek magánjogi perek voltak.
ElenyészQ volt tehát a jobbágy és a földesúr közötti büntetQügyek százaléka, s a vármegye az ilyen tárgyban ítélkezQ úriszékre is kiküldte a maga ellenQreit: legalább egy, de a gyakorlatban két-három szolgabíró s több megyei tisztségviselQ is részt vett a tárgyaláson, amelyrQl a legköze-lebbi sedrián jelentést kellett tenniük.
Végül pedig a földesurak anyagi érdeke is ellentmondott a kegyetlen ítélkezési gyakorlatnak.














33. Az ún. inkvizitórius eljárás:

A pervitelben már az írásbeliség dominál, van nyomozói akta és (különösen másod-, illetve harmadfokon) ebbQl ítélkeznek. Emellett titkos ez a processzus, nemcsak a külvilág, hanem akár a terhelt elQtt is: vele sem feltétlenül közlik, hogy miért indítottak ellene eljárást. Az inkvizi-tórius eljárás hivatalból indult, mégpedig az eljárás megindítására hatás-körrel rendelkezQ személy vagy hatóság közvetlen észlelése, illetve felje-lentés alapján. Az inkvizitórius eljárásban funkciók teljesítéséhez fqzQdQ tevékenységi köröket egyetlen személy, az inquirens látja el, aki elsQsorban nyomoz és vádol, de véd is, hiszen a terheltre vonatkozó enyhí-tQ-mentQ körülményeket is fel kellett tárnia, továbbá részt vesz az ítélke-zésben is. (Az inquirenst talán nyomozóbírónak vagy vizsgálóbírónak le-hetne fordítani.)
Az inkvizitórius eljárás bírója aktívan mqködik, döntéseivel lényegesen befolyásolja a per menetét. A késQ feudális per jogban a terhelt passzív volt, nem alakíthatta a per menetét. Nem volt alanya tehát az eljárásnak, hanem csak tárgya, aki adott esetben azt sem tudta, miért indítattak ellene eljárást. Mindez pedig a bqnösség vélelmezését sugallja.
Az inkvizitórius perben már anyagi bizonyítás folyt, tehát a ténylege-sen megtörtént eseményekrQl tanúskodó bizonyítékok megszerzése volt a cél. Ugyanakkor ez a bizonyítási rendszer kötött is: a lehetséges bizo-nyítékok értékét, súlyát a jogszabályok, a jogtudomány, illetve az ítélke-zési gyakorlat elQre meghatározta. Így például teljes bizonyítéknak tekin-tették a terhelt beismerQ vallomását vagy két hiteles tanú egybehangzó tanúskodását. A kötött bizonyítási rendszer következménye pedig az lett, hogy a perek nem a bírósági, hanem már tulajdonképpen a nyomozati (vizsgálati) szakban eldQ1tek, hiszen az itt megszerzett bizonyítékok de-terminálták a bírói ítéletet.
Ezek a jogelvek sem tisztán érvényesültek feudális perjogunkban: az adott politikai berendezkedések aktuális jogpolitikai céljaik elérése érde-kében hajlamosak voltak áttörni ezeket az elveket.

AZ INKVIZITÓRIUS POLGÁRI ELJÁRÁS

Az akkuzatórius performa felbomlását követQ eljárási rendszerben a pert két módon lehetett lefolytat-ni: írásban (írásbeli per, processus ordinarius) vagy szóban (sommás per, processus summarius).
Írásbeli per esetén a bíróság a felekkel közvetlenül nem érintkezett, nyilvános tárgyalást - az ítélet kihirdetésétQl eltekintve - nem tartottak. A per nem más, mint a felek képviselQinek gyakran végtelenbe nyúló írás-beli feleselése, amelynek leginkább csak annyi köze volt a bírósághoz, hogy a pertestbe való beírásokat a bíróság egyik helyiségében kellett meg-tenniük.
E legfontosabb jellemzQk után lássuk elQbb az inkvizitórius eljárási rendszer polgári perét, elsQsorban az akkuzatórius eljáráshoz viszonyí-tott újdonságokat említve.



ElQkészületi szakasz:
Ebben a korszakban az eljárás megindítása sokat egyszerqsödött. A perbe hívó parancs mellett ugyanis a 18. században megjelent a keresetle-vél. A keresetlevél nem más, mint egy kérelem, amelyet a felperes nyújt be a bírósághoz, részletezve benne a per tárgyát és kérve az alperes elma-rasztalását. A keresetlevél benyújtásáról- általában a keresetlevél másola-tának megküldésével- a bíróság értesítette az alperest, de az általa kiállí-tott idézQlevél kézbesítésévei rögtön meg is idézte Qt a kitqzött határnapra tárgyalásra. Mivel pedig ebben a korszakban már csak egyszer idéztek, az idézQlevél kézbesítéséhez kötötték a perfüggQség beálltát.

Az exceptiós szakasz:
A kifogásos perszakban érdemleges változások nem történtek, viszont a felek képviselQi jóval "kimqveltebbek" lettek: kialakult a rabluizmus, az ügyvédség bevett módszere, amely az alaki kifogások mesteri alkalmazá-sával ért el évtizedekig elhúzódó pereket megbízóinak s kétes dicsQséget önmagának.

Az alligatios idQszak:
A korábbi formálissal szemben ebben a korszakban már anyagi bizo-nyítás folyt: a bíróságok megkísérelték rekonstruálni a megtörtént ese-ményeket-történéseket. A bizonyítási eszközök között az addigiaknál sokkal nagyobb szerephez jutott az oklevél és a tanú-kihallgatás. Az oklevelek lehettek közokiratok (kancelláriai, nagybírói, ítélQmesteri, hiteles helyi, megyei stb. kiadványok), illetve magánokiratok. Az elQbbiek, hacsak az el-lenérdekq fél hitelességüket vagy érvényességüket kétségbe nem vonta, a perben teljes bizonyítékul szolgáltak, míg a magánokiratok súlya, bizo-nyító ereje kisebb volt.

A befejezési szakasz:
Lényeges újdonságként legfeljebb annyit lehet felhozni, hogy az írás-beli per bírósága - értelemszerqen - az iratok alapján hozta meg ítéletét. Egyebekben az akkuzatórius eljárás kapcsán elmondottak irányadók.

A perorvoslati szakasz:
Az inkvizitórius per ítéleteit már nem Isten hozta, hanem a nagyon is gyarló (és sokszor korrupt) emberbíró, így hát törvényszerqen kialakul-tak a perorvoslati (remedia juridica) intézmények. Közülük a legjelentQ-sebbek: a fellebbezés, a visszaqzés, az ügyvédszó visszavonása és a per-újítás.
A fellebbezés (apellatio): a leggyakoribb perorvoslat. Élhetett vele mind az alperes, mind a felperes. Bejelentése esetén az ügy eggyel maga-sabb bírói fórumon folyt tovább, ahol a felterjesztett iratok alapján, rövi-dített eljárásban hoztak ítéletet.
A visszaqzés (repulsio): "az ítélet végrehajtásának erQszak szimbolikus al-kalmazásával való megakadályozása a perét vesztett alperes által, a végre-hajtásra kiszállt hatósági személyek képletes megfenyegetése útján". A csak Qsiségi perekben alkal-mazható, kötött formájú repulsiónak a pernyertes szempontjából súlyos következménye volt: gyakorlatilag ugyanis új pert kellett indítania - s azt is megnyernie - a birtokon belüliség kényelmes pozíciójából védekezQ alperes ellen. Kockázatos volt viszont a visszaqzés annyiban, hogy ha utólag a bíróság jogtalannak minQsítette azt, úgy az alperest súlyos bír-ságban és költségtérítésben marasztalhatta.
Az ügyvédszó visszavonása (revocatio vocis procuratoris) akkor volt al-kalmazható, ha a nem személyes megjelenésre idézett fél utóbb (akár még a végítélet meghozatala után is) közölhette a bírósággal, hogy képvi-selQje nem az Q intencióinak megfelelQ nyilatkozatot tett a per folyamán, s ezért Pt mint megbízót hátrány érte. Ilyenkor a bíróság- hat márka bír-ság lefizetése ellenében - a per folytatására új határnapot kitqzve, az ügyvédszó visszavonásával élQ félnek új elQadást engedhetett.
A már jogerQs-sé vált - és így gyakran már végre is hajtott - ítélet ellen perújítással élhe-tett bármelyik fél: ún. egyszerq perújítással, ha új bizonyítékokról-té-nyekrQl szerzett tudomást, illetve kegyelembQl való perújítással, ha a perorvoslatot királyi parancs tette lehetQvé.


AZ INKVIZITÓRIUS BÜNTETPPER:

A hiteles helyek helyett az elsQ fokon eljárt bíróságnak volt kötelessége végrehajtani az ítéletet.
Az inkvizitórius büntetQeljárás alapjaiban különbözött az akkuzató-riustól, részben nyilvánosságot kizáró jellege, részben bizonyítási struk-túrája, részben pedig a döntési mechanizmus vonatkozásában.


Az elQkészületi szakasz:
A korszakban a büntetQeljárás a bün-tetendQ cselekménynek a hatóság tudomására jutása után indult. Tudo-mást szerezni pedig a hatóság leginkább feljelentés segítségével tudott. Lé-nyeges eltérés volt azonban az akkuzatórius per vádlója, illetve az inkvi-zitórius eljárás feljelentQje (delator) között. Míg ugyanis a kora feudális idQszak hamis vádlója gyakran tálió büntetéssel felelt alaptalan vádasko-dásáért, addig az inkvizitórius per feljelentQjét semmilyen következ-mény sem fenyegette.
Az inkvizitórius büntetQeljárás elQkészületi szakaszán belül megkü-lönböztethetünk egy sajátos fázist, az ún. vizsgálati vagy nyomozati szakot. Ebben a stádiumban az officialitás elvének megfelelQen a hatóság hivatal-ból próbálta felderíteni a bqncselekményt. S mert ez az eljárási forma kö-tött bizonyítási rendszert alkalmazott, értelemszerqen ide helyezQdött az eljárás súlypontja is.
A vizsgálati szak fontosabb hatósági cselekményei a gyanúsított kihall-gatása, tanúkihallgatás, a szemle és a szakértQ véleménye. (Amennyiben szükséges, a gyanúsított letartóztatása [befogás, incaptivatio], elQzetes fogságba helyezése [tömlöcöztetés, incarceratio], szükség esetén köröz-tetése (levelesítés, proscriptio].)
A gyanúsított kihallgatása (examen benevoium rei). A bizonyítás anyagi jellegébQl következQen a terhelt kihallgatása az igazság kiderítésére, a megtörtént események rekonstruálására irányult. Ennek érdekében ve-zették be - mintegy "segédeszközként" - a kínvallatás (tortura) intézmé-nyét. A tortúra elQzetes sorrend alapján, terhelQ vallomás kicsikarása céljá-ból végrehajtott kínvallatási módok sora. Tortúrát nemesekkel, patríciu-sokkal és honoráciorokkal szemben nem lehetett alkalmazni. A gyakor-latban persze velük szemben is használták, még ha rendkívül ritkán is. Nem lehetett továbbá alkalmazni egészségi állapotra és életkorra tekin-tettel sem: így serdületlenek (gyermekek), elmebetegek, süketek, né-mák, terhes nQk és öregek ellen. (Azonban erre is számtalan ellen példát citálhatnánk. )
Mária Terézia 1776. március 22-én betiltotta a tortúra intézményét.
A tanúkihallgatás (tudományvétel, inquisitia), a tanúk vallatása jelzett korszakunkban két módon mehetett végbe:
Az egyszerq tudományvételt (inquisitio simplex) még a pert megelQzQen rendelték el. Ilyenkor a hite-les hely kiküldötte vagy a szolgabíró más hatósági személyekkel a hely-színre kiszállva, nyilvánosan vagy titokban tudakozódott a tényállásra vo-natkozóan, s kihallgatásokat folytatott.
A tanúkihallgatás másik formája a közös tanúbizo-nyítás vagy köztudományvétel (inquisitio communis). Ezt a per folyamán rendelte el a bíróság. A kiküldöttek - a felek vagy képviselQik jelenlété-ben- itt már egyenként és a cselekmény részleteire vonatkozóan hallgat-ták ki a két peres fél által felvonultatott tanúkat. A kihallgatásokról az egyes tanúvallomásokat részletesen tartalmazó jelentés készült.
Az egyéb bizonyítási eszközök is megsokasodtak korszakunkra. A terhelt, illetve a tanúk kihallgatásán kívül a korszak büntetQeljárásában ismert és alkalmazott egy sor más bizonyítási eszközt. Így például szerveztek szembesítést (confrontatio), tartottak szemlét (revisio oculata), szakértQi - legtöbbször orvosszakértQi - véleményeket hallgattak meg, iratokat vizsgáltak, még csak ritkán ugyan, de már felhasználták a toxikológia tudományának eredményeit.
A törvényszéki szakasz:
A nyomozati szak "eredménye" alapján összeállított vádlevélnek a bí-rósághoz való benyújtásával kezdetét vette az eljárás törvényszéki szaka-sza, amely a korábbi exceptiós, allegatiós és befejezési szakaszt egyesítette magában. Az eljárásnak ez a periódusa a késQ feudális korra szintén szét-bomlott írásbeli és sommás perre. Az írásbeli perek lefolyására nagy vonalaiban igazak a polgári pernél elmondottak, néhány - értelemszerq - eltéréssel: a vádló vádlevelet nyújtott be, a terheltet személyes megjelenésre kötelezték stb. A sommás perek általában egy tárgyalási napon befejezQdtek, s leginkább ez magya-rázza a bíróságok - a korszak vége felé már nagyon is jellemzQ - sietségét, felületességét.

Perorvoslati szakasz:
Perorvoslati formaként az inkvizitórius büntetQeljárás a fellebbezés és a perújítás intézményét ismerte, s ezekre a polgári eljárás során elmon-dottak irányadók.

Végrehajtási szakasz:
Miként a polgári eljárásban, úgy a büntetQben is a jogerQs ítéletet az elsQ fokon eljárt bíróság hajtatta végre.






































34. Perszemélyek

A per statikája:
A per statikáján az eljárásjog általános részét értjük, azokat a szabályozási területeket tehát, amelyek nem a konkrét eljárással (a jog- vagy érdeksé-relem megtörténtétQl az ítélet végrehajtásáig terjedQ cselekménysorral) kapcsolatosak, hanem valamennyi perrel, s a perekkel általában összefüg-gQ szervezeti-mqködési-személyi feltétel rendszert alakítják. Ide sorol-hatjuk:
1. az eljárási jog alapelveit,
2. a törvénykezési szervezetrendszert, illetve a bíróságak hatáskörének és illetékességének kérdését,
3. a határ-idQ, határnap, törvénykezési idQszak problematikáját, illetve
4. a perben részt vevQ személyeket.
A perben részt vevQ személyek osztályozását megnehezíti az a tény, hogy a több évszázados perjogi fejlQdés a per személyeiben is sok válto-zást hozott: egyes szerepkörök megszqntek, mások módosultak-összeol-vadtak, s a korszak második felében új szereplQk is színre léptek.



FPSZEMÉLYEK:
Csak két személy, az alperes és a felperes tartoztak ide, akiket azonban az egyes eljárási rendszerekben más-más névvel illettek.
A felperes:
Az akkuzatórius eljárás, illetve az inkvizitórius polgári eljárás a felperes (az akkuzatórius perben a vádló, az inkvizitórius büntetQeljárásban a sér-tett; latinul: actor) keresetére indult. Keresetet azonban csak akkor indít-hatott, ha volt perbeli jogképessége. (Perbeli jogképességen azt a lehetQsé-get-képességet értjük, hogy valaki félként [fQszemélyként] perben áll-hat.) Ennek teljes hiányáról beszéltek többek között például akkor, ha a felperes infámiába esett (hamisan esküvQk), avagy egyházi átok vagy tila-lom alatt állt. A perbeli jogképesség részleges hiányának tipikus esete a rendi állással volt kapcsolatos. A bün-tetQeljárás önállósodása után a büntetQper "felperese" vádlóként (accu-sator) jelenik meg.

Az alperes:
Az alperes (az inkvizitórius büntetQeljárás terheltje, incattus) perbeli jogképessége hiányának talán legjelentQsebb esete az életkorral függött össze. Az Árpád-korban a 14., a 15. század végétQl pedig a 12. életévét még be nem töltött gyermeket ugyanis nem lehetett perbe idézni. He-lyettük törvényes képviselQjük jár el. A 16. század büntetQperének alpe-rese már terhelt (reus) nevet visel.
Mind az alperes, mind a felperes oldalán megjelentek a pertársak (coactor, coincattus).

MELLÉKSZEMÉLYEK:
Mellékszemélynek számítottak a perben azok a résztvevQk, akik nem felekként és nem hivatalos személyként vettek részt a processzusban, s akik közremqködésükkel elQmozdították az ítélet meghozatalát. így a tanúk, az avatkozó, a szavatos, különféle képviselQk, közöttük a szószólók és ügyvédek.




Tanú:
Mivel a feudális perjogban (is) általános szabályként érvényesült, hogy bárki kötelezhetQ tanúságtételre (és e norma megsértése komoly anyagi konzekvenciákat vont maga után), csupán a tanúvallomásból kizárt sze-mélyek és a kizárási okok fontosabb csoportjait vesszük számba.
1. Rendi hovatartozás
2. Fizikai állapot: Nem lehettek tanúk a süketek és a vakok (részlege-sen), az Qrültek (elmebetegek), illetve a gyermekek.
3. Rokoni kapcsolat: FelmenQ vagy lemenQ ágbeli rokonok, testvérek, házastársak, mostoha apa és fia, após és vQ nem voltak kötelesek egymás ellen tanúskodni.
4. SzavahihetQség: Nem lehettek tanúk a hamis esküvQk és a becstelenek.

Avatkozó:
,,Avatkozónak mondták azt a harmadik személyt, aki egy már folyamatban lévQ perben végítélet elQtt a felperes mellé beléphetett, mert a per tárgyát egészben vagy részben magáénak vélte, vagy abból bizonyos címen kielégítést kívánt . Az avatkozó (ingerens) tehát a saját érdekében szállt perbe, amihez rokoni kapcsolat, szomszédság vagy szerzQdés adott alapot. Az avatkozót új peres félnek tekintették, s perbe léptekor lehetQvé téve az alperesnek, hogy az avatkozó ellen új bizonyí-tékokat szerezzen - a bíróság perhalasztást rendelhetett el.

Szavatos:
Szavatos (evictor, expeditor) az, aki alperes által felhívatik, hogy perét s, védje és kárát esetleg pótolja . A szavatosság tehát általában tulajdonátruházás esetén az eladó részérQl a vevQvel szemben, rend-szerint szerzQdésben, per esetére vállalt védelmi kötelezettség volt. Ha tehát alperestQl olyan tulajdont követeltek, amely tulajdonáért Qt szava-tolták, akkor az alperes perbe hívta a szavatosságot vállalót, aki perbe lé-pésével felváltotta az alperest e perbeli pozícióban.

KÉPVISELET A PERBEN:
"A perbeli képviselet látszólag a peres felek helyett és reájuk való jogi, hatással harmadik személy részérQl leendQ eljárási lehetQséget foglal ma-gában". A képviselet lehetett egyrészt törvényes képviselet, ezt jogszabály tette kötelezQvé. Gyermekkorú személy csak törvényes képviselQje útján lehetett peres fél, vagy például a királyi jogügyigazgató szintén törvényes képviselQként járt el a korona javait, a királyi javakat stb. érintQ magánjogi perekben.
Lehetett másrészt ügyleti képviselet, ebben az esetben a jogképességgel bíró személy szerzQdésben bízott meg valakit, hogy ügyei vitelében képviselje Qt.
Az akkuzatórius eljárási rendszerben ügyleti képviseletrQl gyakorlati-lag nem beszélhetünk, hiszen a perekben akkoriban a fél becsületességét vitatták (errQl a késQbbiekben még lesz szó), és azt csak személyesen le-hetett megvédeni. A 13. század közepe táján kialakult ügyleti képviseletet két személy láthatta el: a prókátor vagy a prolocutor.

Az ügyvéd:
A prókátor (vagy ügyvéd, latinul: procurator, illetve advocatus) hiteles pecséttel ellátott megbízólevél alapján járhatott el, de nem saját nevében és nem saját érdekében. A megbízólevélnek - amelyet a képviselt egyén csak személyesen állíttat-hatott ki - tartalmaznia kellett a megbízás mértékét, s ezt a képviselQ nem léphette túl. Prókátor bárki lehetett, aki perbeli jog-, illetve cselekvQké-pességgel rendelkezett.

A szószóló:
A prolocutor (vagy proluctor, der Fürsprecher, magyar nevén: szószóló) szintén más nevében és más érdekében járt el, de hivatalos megbízás nem volt szükséges mqködéséhez. Ellentétben a prókátorral, a prolocutor tar-talmi helyettesítést nem láthatott el a perben, s egyébként is Q inkább csak a peres fél elQadói képességét pótolta a bíróság elQtt, például, ha a képvi-seltje néma vagy beszédhibás volt. Ennek megfelelQen mindig a féllel együtt kellett megjelennie a bíróság elQtt.



HIVATALOS SZEMÉLYEK A PERBEN:
Hivatalos személy volt az eljárásban az állam részérQl fellépQ ügydöntQ vagy csupán a hatóságot személyében képviselQ, esetleg eljárási cselekménye-ket foganatosító bíró, bírótárs, a vádat képviselQ hatósági személy, illetve a se-gédszemélyzet.

ÜgydöntQ személyek:
A bíró (iudex). A bíráskodás egészen az 1869. évi 4. törvénycikkig nem volt elkülönült hatalmi ág Magyarországon. Ennek következtében (is) egyrészt a feudális per bírái általában esetiek voltak, másrészt a bírói funkciót sok alkalommal a peres felek közigazgatási hatóságai, illetQleg ezek tisztségviselQi látták el.
Ahhoz, hogy valaki a feudális perben bíróként szerepelhessen, több fel-tételnek kellett teljesülnie. Ezek voltak az illetékesség és hatáskör, a meg-ihletetség, az érdektelenség és bizonyos személyes tulajdonságok.
Illetékesség és hatáskör: Általánosságban érvényesült az a szabály, hogy az adott jogvitában az alperes lakóhelye szerinti bíró volt jogosult (és kö-teles) dönteni. A korszak vége felé azonban elQtérbe került a per tárgya, illetve a pertárgy minQsége és mennyisége szerinti illetékesség.
Megihletetség. Az 1435. évi nagyobbik végezmény 1. törvénycikke elQ-írta, hogy a bírónak a király (vagy annak megbízotja), illetve az önkormányzati testületek elQtt esküt kellett tennie, amely Qt igazságos, bármely érdekre való tekintet nélkül végzendQ bíráskodásra kötelezte.
A bíró nem lehetett érdekelt az általa ítélt ügyben. Ha mégis, akkor a ko-rabeli források "gyanús" (suspectus) bíróról beszéltek. Ilyenkor a felek megkapták azt a lehetQséget, hogy e tényt kifogás tárgyává tegyék.
Személyes tulajdonságok. A sikeres bíráskodás érdekében a bírótól még olyan személyes tulajdonságok létét is megkövetelték, mint például, hogy igazságos, jó hírq, jogban jártas legyen

A bírótársak (cojudices). Szinte alapelvként érvényes a magyar bírásko-dási gyakorlatra, hogy az eljáró bíróságok legtöbbször társasbíróságok-ként mqködtek. Igaz ez annak ellenére, hogy a bíró nem volt kötve a több-ségi határozathoz, tehát bírótársainak többségi véleményét figyelmen kí-vül hagyva, sQt annak ellenére hozhatott elmarasztaló-elutasító vagy fel-mentQ ítéletet. A bírótársak (akiket a 15. század végétQl egyre sqrqbben ülnökként emlegettek) kiválasztásakor nagyjából ugyanazok a kritériumok érvényesültek, mint a bírák megbízásakor: a hangsúly náluk is a rendi mi-nQségre terelQdött. Bírótárs lehetett valaki úgy, hogy a bíró választotta maga mellé (például a király az udvarban tartózkodók közül), lehetett hiva-talból (például az ispán vagy a szolgabíró a nádori közgyqlésen) és - különö-sen az önkormányzati testületeknél- hivatalt nyerhetett választás útján is.

Vádhatóság:
BüntetQügyekben a vádat Mohács elQtt az esetek nagy többségében a sértett képviselte (magától értetQdQen, ha a sértett nem élte túl a bqncse-lekményt, akkor örököse lépett elQ vádlóként), esetleg a közigazgatási ha-tóság egy tagja (ispán, szolgabíró, várnagy) vagy annak familiárisa. Nagy-jából a mohácsi sorsfordulóval egy idQben alakult ki a királyi jogügyek igazgatójának (director causarum regalium) az a kötelessége, hogy olyan bqncselekmények esetén, amelyeknek büntetési díja a kincstárt illette (például hqtlenség, felségsértés, uzsora), képviselje a vádat a bírósági sza-kaszban. KövetkezQ lépésként - a 17-18. század környékén - megszület-tek ugyan a megyei és városi tiszti ügyészi (procurator magistratualis) tisztségek (egyre jobban kiszorítva a közigazgatás hatósági embereit az inquirensi funkcióból), de állami ügyészi szervezetrQl Magyarországon csak a neoabszolutizmus óta beszélhetünk.

Segészemélyek:
A per személyein belül külön (s egyben tán a legnépesebb) csoportot alkotott az ún. segédszemélyzet, amely a bíróságnak alárendelten a per lefolytatásának feltételeit, illetve annak zavartalanságát volt hivatva bizto-sítani. Sok funkció tartozott ide, ezúttal csak a legfontosabbakról esik szó.
A poroszló (pristaldus). A poroszlói szerepkör létezésének az írásbeli-ség teljes hiánya volt az oka. Az Árpád-kor elsQ felében mqködött tehát, s a hiteles helyek megjelenésével az intézmény fokozatosan el is sorvadt. A poroszlót a bíró hatalmazta meg s küldte ki bizonyos bíróságon kívüli percselekményekhez. Így például közölte az alperessel az idézést, kísérte a felet az eskühöz, próbához, bejelentette a peregyezséget, jelen volt az ítélet végre hajtásánál.
A jegyzQ (notarius). Az írásbeliség megjelenésével jutottak szerephez bírósági eljárásban a jegyzQk. Feladatuk a kezdeti korszakban inkább csak az ítéletlevelek írásba foglalására, az okiratok felolvasására szorítkozott, perjegyzQkönyveket csak a késQ feudális korban kezdtek vezetni.
A hiteles hely (loca credibilis authentica). A hiteles hely csak fenntartás-sal említhetQ a per személyei között, hiszen nem fizikai, hanem jogi sze-mély. A hiteles helyeknek a pe-rekkel kapcsolatban kettQs szerepük volt. Egyrészt okiratokat hitelesítet-tek, azokról másolatokat írtak, amelyeket a felek aztán felhasználhattak a bizonyítási eljárásban. Másrészt a bíróságon kívüli bizonyítás fontos fó-rumai voltak az akkuzatórius per idején: itt hajtották végre az istenítéle-teket.













































80. Polgári eljárásjog fejlQdése 1848 után

A forrada-lom napjaiban nem születtek jelentQs jogszabályok, a Ferenc József-i neoabszolutizmus az osztrák eljárási passzusokat vezetett be, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok ebben a jogágban is visszanyúltak a reformkori és a még régebbi regulákhoz.
Éppen ezért nem véletlen, hogy az Igazságügyi Minisztérium rögtön a kiegyezés után hozzálátott az új polgári törvénykezési rendtartással kap-csolatos munkálatokhoz. Az 1868. évi 54. törvénycikk a peres eljáráson kivül a végrehajtást és némiképp a peren kívüli eljárást is szabályozta. Egysé-gesen szerkesztett, kötelezQ perjogi szabályokat illesztett a prosperáló gazdasági életnek, de a civil szféra magánjogi ügyleteinek sem megfelelQ régi s immár végérvényesen elavult szokásjog helyébe. Mindemellett a polgári törvénykezési rendtartás nem hozta a perjog gyökeres átalakítását, már csak azért sem, mert azt a törvényhozás eleve ideiglenes megoldás-nak szánta. Fenntartotta például a sommás (szóbeli) és az ún. rendes (írásbeli) eljárás kettQsségét, s ez utóbbi épp a törvényszékek elQtti, tehát bonyolultabb ügyekben eredményezett hosszadalmas, viszonylag kön-nyen elhúzható pereket.
Az 1868. évi 54. törvénycikk kezdettó1 fogva heves támadások kereszt-tüzében állt. Az országgyqlés ezért számos kiegészítQ és módosító jog-szabályt alkotott, amelyek valamelyest enyhítettek az ellentmondásos helyzeten. Ilyen volt például a kisebb peres ügyekben való eljárásról szó-ló 1877:22. tc., a járásbíróságok hatáskörét kiterjesztQ 1881:59., illetve a végre-hajtási eljárást szabályozó 1881:60. tc., s ilyen volt végül a Szilágyi DezsQ kezdeményezésére megalkotott, a sommás eljárás reformjáról szóló 1893:18. tc. is.
A végsQ megoldást az 1911. évi 1. törvénycikként megalkotott s 1915. január 1-jén hatályba léptetett polgári perrendtartás (Pp.) hozta meg. Ez a kódex sikeresen túlélt több politikai rendszerváltást is, hiszen a polgári eljárásjog alapjaiban nem változott egészen 1952-ig (1952. évi III. tör-vény). Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a két világháború kö-zötti idQben a jogalkotó ne nyúlt volna hozzá a polgári perrendtartáshoz. Az elsQ jelentQs reformot a Pp. novellájának elkeresztelt 1925. évi 8. törvénycikk jelentette, amely a törvényszékek elQtti elsQfokú ügyekben is általánossá tette az egyesbíráskodást. Ugyanezt megerQsítette a törvény-kezés egyszerqsítésérQl szóló 1930. évi 34. törvénycikk, amely emellett valamelyest szqkítette a fellebbezési jogot, illetve bQvítette a peren kívüli eljárások körét.


NEM TUDOM,HOGY MI KELL MÉG IDE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!









81. A büntetQ eljárások alapelvei:

A csak a büntetQeljáráshoz kapcsolódó princípiumok nagyon szorosan összetartoznak. Az officialitás elve talán a leglényegesebb közöttük, amely azt jelenti, hogy a bqncselekményeket az állam hivatalból üldözi. A kivételeket azok a szituációk képezték, amikor az eljárás megindításához a jogalkotó perjogi feltételek meglétét tette szükségessé, a sértettre bízván ezzel annak eldöntését, hogy induljon-e eljárás. E perjogi feltételek a magánindítvány (amikor magánszemély), a felhatalmazás (amikor állami szerv) és a kivánat (amikor diplomáciai tes-tület kéri, hogy az ellene vagy szervezetének tagjai ellen elkövetett, ta-xatíve meghatározott bqncselekmények miatt induljon eljárás), melyek kinyilvánítása-elQterjesztése után az eljárás hivatalból folyt le.
Az officialitásból következik a legalitás elve, az, hogy az ügyészség mint vádhatóság köteles vádat emelni, ha a bqnvádi eljárás törvényes feltételei megállapíthatók. Ezt azonban áttöri az opportunitás princípiuma, amely meghatározott esetekben, célszerqségi okokból megengedi, hogy a vád-hatóság mellQzze a vádemelést. Az állami büntetQigény kötelezQ gyakorlásából fakad az immutabilitás eszméje, amely kizárja a perbeli személyek rendelkezését a vád felett. Ám kivételek ez alól is vannak, példának okáért a fQmagánvádló lehetQsége, hogy a magánvádat, illetve a sértet tjogosultsága, hogy a magánindítványt visszavonja.
A feudalizmusban a jogegyenlQség hiányát a sokszor szó szerint a saját bQrén is megtapasztalt polgárság - hatalomra jutása után - igyekezett gá-tat szabni a negatív diszkrimináció lehetQségének. Ennek alapelvi kifeje-zQdése a laikus elem részvétele a büntetQ igazságszolgáltatásban, ennek al-kalmazásával célul tqzvén ki, hogy a laikus (nem jogász) állampolgárok a per folyamán ellensúlyozzák a szakbíró esetleges, a (mindenkori) kor-mány iránti elfogultságát. Két idevágó forma honosodott meg: a német területeken az ún. Shöffe-rendszer (két laikus ülnök és a szakbíró együtt döntenek, tény- és jogkérdésekben egyaránt), egyebütt pedig az esküdtszék intézménye.

A polgári eljárásjog alapelvei:
A csak a polgári eljáráshoz kapcsolódó princípiumok közül a rendelke-zési elv tqnik a leginkább lényegesnek. tartalmát tekintve ez egyrészt azt foglalja magában, hogy a bíróság csak akkor ad jogvédelmet, ha a fél azt kéri (tehát nem hivatalból indul az eljárás), másrészt pedig azt, hogy a bí-róság csak annyiban ad jogvédelmet, amennyiben a fél azt kérte (azaz a bíróság helyt adó határozata nem terjedhet túl a kereseti kérelmen). Mindennek az a magyarázata, hogy a magánjogi perekben a fél (felperes) akaraturalma a fQszabály (Q az "ügy ura"), még ha a peralapítás után ez kétoldalúvá válik is, mert hiszen a keresetet visszavonni vagy azt megvál-toztami ekkortól csak az alperes beleegyezésével lehet.
A rendelkezési elvbQl törvényszerqen következik a tárgyalási elv, értvén ez alatt azt, hogy a jogi igényt megalapító tényeket és a bizonyítási eszkö-zöket a peres felek jelölik meg, illetve szolgáltatják, és a bíróság csak azo-kat a tényeket, illetve bizonyítékokat veheti figyelembe, amelyeket a fe-lek a perben felhoztak. Ezt azonban áttöri az eljárás gyorsítását célzó nyo-mozó elv, amely megengedi, hogy a bíróság saját kezdeményezésére is kutathasson jogi tények, illetve bizonyítékok után, igaz, csak kivételesen s javarészt olyan kérdések kapcsán, amelyek szakismeretet igényelnek: hatáskör, illetékesség, külföldi viszonosság stb. megállapításánál.

Közös alapelvek:
A mindkét eljárásra érvényes princípiumok többsége már a feudális eljárási rendszerekbQl is ismert, bár néhol jelentQsen módosult tartalom-mal. Így például a funkciómegoszlás elve (a vád, a védelem és az ítélkezés funkcióját más-más személy gyakorolja) és a szabad bizonyitási rendszer (amely egyenlQ a bírónak azzal a lehetQségével, hogy a per folyamán elé tárt bizonyítékok bizonyító erejét saját belátása, véleménye alapján mér-legelje) még az akkuzatórius, a perorvoslatok lehetQsége pedig (az elsQfokú  ügydöntö - határozat felsQbb fórumok által történQ felülvizsgálata) az inkvizitórius eljárásban gyökerezik.
Szintén a kora feudális jogrendszerbQl ered, de a polgári korszakban jelentQsen módosult a nyilvánosság elvének tartalma. Ez ugyanis idQköz-ben az állampolgári jogegyenlQség egyik legfontosabb biztosítéka lett, és csak másodsorban a nevelésé s ezzel áttételesen a társadalmi méretq prevencióé.
Formáját tekintve meg-különböztetünk ügyfélnyilvánosságot (amikor csak a felek és képviselQik lehetnek jelen), képleges nyilvánosságot (amikor a felek két-két bizalmi em-bere is), illetve teljes nyilvánosságot (amikor a gyerekek és a hely méltósá-gához nem illQ állapotban megjelenQk" kivételével bárki jelen lehet az el-járási cselekményen).

Fontos princípiumok végül a szóbeliség és a közvetlenség elve. Az elQbbi azt jelenti, hogy a bíróság a felekkel szóban érintkezik. és ítéletét a szóban elQadott bizonyító anyagra alapítja (nincs tehát írásbeli per, mint az inkvizitórius eljárási rendszerben), az utóbbi pedig azt, hogy valamennyi eljárási cselekmény - fizikai értelemben is - közvetlenül a bíróság elQtt történik. Ritkán elQforduló kivételek természetesen itt is vannak: a szó-beliség elve alól például az az eset, amikor a fQtárgyaláson megjelenni nem tudó tanú vallomásáról jegyzQkönyvet vesznek fel, s azt terjesztik a eljáró bíróság elé, míg a közvetlenség alól az, ha kiküldött bíró tart szem-lét, hallgat ki tanút stb.














































82. Esküdtszéki bíráskodás, népbíráskodás

ESKÜDTSZÉKI BÍRÁSKODÁS:
A jogegyenlQség egyik biztosítéka az esküdtszék intézménye lett: az a fórum, ahol az elfogulatlan laikus állampolgárok a büntetQper folyamán ellensúlyozni tudják a mindenkori kormánytól függQ szakbírák esetleges részrehajlását.
Mindazonáltal az esküdtszékek felállítása és a politikai liberalizmus erQsödése között szoros kapcsolat van.
Az esküdtszék feladatkörének elemzésekor mindenekelQtt hangsú-lyozni kell, hogy az esküdtek kollégiuma nem egyenlQ az esküdtbírósággal. Ez utóbbi ugyanis a 12 tagú esküdtszék mellett magában foglal három szakbírót is (ezért nevezi az esküdtbíróságot vegyes bíróságnak a szakiro-dalom). Az eljárás során mindkét csoport tagjai ítélkeznek ugyan, ám más-más tárgyban: az esküdtszék ténykérdések-ben, míg a szakbírák a jogi kérdésekben. Ténykérdésnek számított mindenekelQtt a bqncselekmény elkövetési tényeinek megállapítása, valamint a bqnösség eldöntése és a minQsítés meghatározása. Jogi kérdésnek ezek után csak a büntetés mér-tékének meghatározása (büntetéskiszabás) maradt.
A hatásköröket tekintve az 1897. évi 33. törvénycikk általában a legsú-lyosabb bqncselekményeket utalta esküdtbíróság elé, azokat, amelyeket az anyagi jogi kódex legalább ötévi szabadságvesztéssel büntetett (a vég-rehajtási fokozat irreleváns volt). Ezen belül megkülönböztettek rendes, kivételes és sajtóbíráskodási hatáskört.
Az elsQ csoportba azok az ügyek tar-toztak, amelyekben bármelyik esküdtbíróság ítéletet hozhatott (általában az élet és testi épség elleni deliktumok tartoztak ide), a másodikba azok az ügyek, amelyeket csak a királyi ítélQtáblák székhelyén mqködQ esküdtbí-róságok elQtt tárgyalhattak javarészt politikai színezetq bqncselekmé-nyek, például felségsértés, lázadás), míg a sajtóbíráskodási hatáskörben eljáró ügydöntQ hatóságok értelemszerqen a sajtó útján elkövetett bqn-cselekmények felett mondtak ítéletet.
Az esküdtbíróságról szóló 1897. évi 33. törvénycikk 4. §-a szerint es-küdt az a magyar állampolgárságú férfi lehetett, aki betöltötte 26. életévét, érti az állam hivatalos nyelvét, tud írni-olvasni és némely mqveltségi vagy vagyoni cenzusnak megfelel (legalább középiskolai végzettség vagy minimum húsz korona egyenes adó fizetése évenként). Ugyanakkor méltatlanság és összeférhetetlenség címén kizárta a jogszabály az esküdt-képesek soraiból azokat, akik bizonyos büntetések hatálya alatt állnak, vagy ellenük büntetQeljárás van folyamatban, illetve egynémely foglalko-zások gyakorlóit (miniszter, bíró, rendQr, napszámos stb.).
Akik az imént felsorolt feltételeknek megfeleltek, azokat megyénként ún. alaplajstromba gyqjtötték. EbbQl egy bizottság választotta ki (tehát nem sorsolta, ami kétségkívül demokratikusabb lett volna) az esküdtek évi lajstromát adó 180-360 honpolgár nevét. Közülük sorsolták aztán a szolgálati lajstrom tagjait, egy-egy ülésszakra (15 nap) 30 esküdtet és 10 helyettest, s belQlük állították össze a fQtárgyaláson az es-küdtszéket.


Esküdtszéki eljárás:
Esküdtbíróság elQtti per lefolyása. Ez utóbbi fQ-tárgyaláson a megidézettek számbavétele után az esküdtszék megalakítása következett, mindig nyilvános ülésen, a felek és képviselQik jelenlétében. A szolgálati lajstromról beidézett harminc esküdtképes állampolgár kö-zül elQbb hatot kisorsoltak, Qk lettek a pótesküdtek. A fennmaradó hu-szonnégy esküdtbQl mind a vád, mind a védelem hat-hat személyt minden indokolás nélkül visszautasíthatott, azaz kirekeszthetett az esküdt-székbQl. Ha páratlan számú esküdt volt visszautasítható, a védelemnek volt joga többet visszavetni, ám mindig csak úgy, hogy az esküdtszéknek végül tizenkét tagja maradjon.
Az esküdtszék tagjainak a per egész folyamán jelen kellett lenniük a tárgyaláson. Jogaik többé-kevésbé megegyeztek a szakbírák jogosítvá-nyaival. Így például kérdéseket is intézhettek a tanúkhoz és a vádlotthoz.
A bizonyítás után - ügyészi indítványra - a bíróság kérdéseket intézett az esküdtszékhez, mégpedig olyanokat, amelyekre az esküdtek határozat-hozatalukkor igennel vagy nemmel felelhettek. A válaszadást a bíróság el-nökének ún. fejtegetése könnyítette meg számukra, amelynek során az elnök részint útmutatást adott az esküdteknek feladatukról, részint pedig is-mertette, megmagyarázta az ügy kapcsán releváns jogszabályokat.
Ezek után az esküdtek visszavonultak határozathozatalra. Döntésüket a bqnösség kérdésében minQsített (8 szavazat), egyéb kérdésekben pedig abszolút többséggel (7 szavazat) hozták. Visszatérve a tárgyalóterembe, a fQnök (így hívták az esküdtszék vezetQjét) ismertette a verdiktet, amely ha nemleges, a vádlottat azonnal felmentették, ha pedig igenlQ volt, a szakbíróság vonult vissza a büntetés mértékében dönteni.
Amilyen örömmel üdvözölték a kortársak annak idején az intézmény életre hívását, olyannyira visszafogott lelkesedéssel értékelték pár évvel késQbb. A gyakorlat ugyanis alaposan megtépázta az esküdtszék nimbu-szát. Mert igaz ugyan, hogy garanciális jellege elvitathatatlan volt, ám az esküdtek passzivitása sokat csorbított ezen az érdemen. S ami ennél jóval fontosabb: a vádlottak és védQik hamar felismerték, hogy kifizetQdQbb az esküdtek érzelmére, mintsem értelmére hatni, s fáradozásuknak a sok té-ves verdiktben meg is lett az eredménye.



NÉPBÍRÁSKODÁS:
A népbíróságok felállítását már 1944 decemberében szorgalmazta a Magyar Kommunista Párt, s intenzív agitációja nem maradt eredmény nélkül: az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes NemzetgyqléstQl nyert felhatalmazása alapján már 1945. január 25-én kibocsátotta a nép-bíráskodásról szóló elsQ rendeletét.
Sajátos jogértelmezéssel a háborús történéseket a két világháború kö-zötti rendszer politikájának egyenes következményeként fogták föl, s há-borús bqnökkel terheltként értelmezték az 1919-et követQ rezsim felelQs személyeit, politikusait és államférfiait is. A népbírósági jog visszaható erejének deklarálásával és az elévülés tagadásával gyakorlatilag utat nyitott a politikai megtorlás elQtt: a népbíróság elé kerülhetett min-denki, aki a Horthy Miklós vagy Szálasi Ferenc nevével fémjelzett kor-szakban bármiféle funkciót betöltött.
A népbíróságokról szóló rendelet novellája, az 1440/1945. ME rende-let ezt az eredetileg 1945 elQtt "elkövetett" bqntettekre szóló értelmezést tovább tágította, s kiterjesztette mindazon cselekményre, melyek " ... a népek háború utáni békéjének vagy együttmqködésének megnehezíté-sére vagy megbontására alkalmasak". Némi összefüggések figyelmen kívül hagyásával a népbírósági jogot alkalmazhatóvá tették a politikai bqncselekményekre általában. Azt pedig szabad tartalommal töltötte meg a mind diktatórikusabbá váló hatalom.
Az 1945. évi VII. törvénycikkel törvényerQre emelt 81/1945. ME ren-delet, továbbá az 1440/1945. ME rendelet és az 5900/1945. ME rendelet értelmében a nem szabályozott kérdésekben a tradicionális bírósági eljá-rás maradt érvényben, így az elQkészítQ eljárás során is az 1896. évi perrend-tartás szabályait kellett volna alkalmazni. Valójában nem volt vizsgálati eljárás, a népügyészt ruházták föl vizsgálóbírói jogosultságokkal. P ren-delhette el az elQzetes letartóztatást is, ami ellen jogorvoslatnak helye nem volt.
Klasszikus értelemben vett közbensQ eljárás a népbírósági törvény-kezés során nem volt, mert nem engedett a jog sem kifogást, sem pedig bírói vád alá helyezést. A vádat a népügyész nyújtotta be, aki azonban po-litikai pozícióban lévén, nem volt szükségképpen jogász, így jogi szakis-merettel rendelkezQ közvádlót kérhetett fel.
A tárgyalás a politikai pártok által delegált s így nyilvánvalóan po-litikai szempontokat képviselQ ötfQs népbíróság elQtt zajlott. A tárgyalást vezetQ bíró, minthogy szakbíró volt, s így feltételezhetQen politikailag nem elkötelezett, csupán tárgyalásvezetQ jogkörrel rendelkezett, az ítélet meghozatalába nem szólhatott bele.
Rendes perorvoslat volt a fellebbezés, amelyet egyoldalúan korlátoztak. A terhelt kezdetben csak a legsúlyosabb büntetések ellen fellebbezhetett, utóbb is csak a háborús bqncselekményeken kívül esQ vád esetén. A vé-dQnek nem biztosítottak önálló jogorvoslati jogot. Az ügyész csatlakozó fellebbezési jogát viszont elismerték. A fellebbezéseket elbíráló hatóság, a NOT (Népbíróságok Országos Tanácsa) alapvetQen reformatórius jogkörben járt el. A tényállási hibákat önmaga orvosolhatta, s az így meg-változtatott tényállás alapján, teljes körq anyagi jogi megváltoztató jog-kört gyakorolt. Az 1947. évi XXXIV. törvénycikk a fellebbezési jogot is megszüntette, s helyette a semmisségi panaszt vezette be. Ez azonban csak törvénysértés esetére jelentett perorvoslatot, ténykérdés ügyében nem lehetett benyújtani.

A népbíráskodás életre hívása a politikai szükség következménye - s minden bizonnyal ez határozta meg sajátosságait. A társadalmi rend vé-delmérQl szóló 1921. évi és 1940-es szabályok pontosan ilyen jellegq cselekménynek elbírálására hozattak meg.
A népbírósági eljárás modellje nem volt túlcizellált forma, hiányai fQként a védelem és a jogorvoslat oldalán jelentkeztek. A szabá-lyozással teljesen szabad kezet kapott a politikai rendQrség is, hiszen hiányzott az eljárásból a vizsgálat, a vizsgálóbíró, a vádtanács. A bíróság politikailag kötött volt, hiszen hosszú ideig az egyetlen jogértQ, a tárgya-lásvezetQ bíró nem vehetett részt a határozathozatalban. Az egyfokú per-orvos lati rend ugyancsak csonka volt, s éppen a legsúlyosabb ügyekben pedig egyszerqen kizárt.
Az uzsorabíróságok külön ún. munkástanácsainak eljárásában nem a forma volt az új, hiszen az már a húszas évek elején is létezett. Az 1920. évi 15. törvénycikk hívta életre az árdrágító visszaélésekrQl szóló rendelke-zések között ezt az intézményt, melynek összetétele: a tanács elnöke és egy tagja szakbíró, harmadik pedig behívott ülnök volt. Az uzsorabíró-ságok eljárására a gyorsaság volt a jellemzQ. Az eljárásra elvileg a Bp. sza-bályai voltak irányadók, valójában azonban sem vizsgálatnak, sem alak-szerq nyomozásnak helye nem volt az uzsorabíróság törvénykezésében. A vádat az ügyész nyújtotta be, azt követQen haladéktalanul intézkedni kellett az ügy lehetQ legsürgQsebb tárgyalásáról. Nyilván ez a gyorsított forma tette alkalmassá arra az uzsorabíró-ságot, hogy direkt osztálypolitikai eszközként funkcionáljon. Új összeté-telében tükrözQdött a régi bírókkal szembeni bizalmatlanság is, hisz az immáron öt munkásszármazású bíró uralta a döntési folyamatot. Tulaj-donképpen az uzsorabíróságok is a büntetQeljárás egyik gyorsított válto-zatát jelentették, melynek végén jogorvoslat kizárásával akár halálbünte-tés is kiszabható volt.










































83. A büntetQeljárás részei




A polgári korszak büntetQeljárása öt szakaszra osztható, úgymint: elQké-szítQ. közbensQ, fQtárgyalási, perorvoslati és végrehajtási szakaszra.

ElQkészítQ szakasz:
A büntetQ per elQkészítésének nevezzük a per adatainak kipuhatolá-sát s összegyqjtését, melyek által a bíróság tájékozva lesz az elkövetett bqncselekmény és annak elkövetQi felQl . Ez a még bí-róságon kívüli fázis - célját tekintve - nem a per anyagának összegyqjté-sét, hanem a vádló tájékozódását-tájékoztatását szolgálja aziránt, hogy le-het-e az adott esetben megalapozottan vádat emelni. A vegyes rendszerq modern bqnvádi perrendtartások az elQkészítésnek két szakát különböz-tetik meg: a nyomozást és a vizsgálatot,
Nyomozás:
A nyomozati szakban az esetleges vádemeléshez szükséges adatok meg-szerzése, illetve megállapítása folyik. A nyomozás megindítását - és ezzel gyakorlatilag az egész eljárásét - nyomatékos gyanú alapján az ügyész rendeli el. (Magánvádas ügyekben az illetékes rendQri hatóság vezetQje.). A nyomatékos gyanú alapulhat feljelentésen (ez a tipikus), de alapulhat a hatóság saját észlelésén is (például a rendQrjárQr tetten éri a bolti betörQt).
Akár saját hivatalos mqködése körében, akár a hozzá érkezett feljelen-tésbQl jut az ügyészség tudomására valamely hivatalból üldözendQ bqncselekmény, e testületnek áll jogában a nyomozást elrendelni, azt fo-ganatosíttatni s befejezni vagy megszüntetni. Ezen belül az eljárással kap-csolatos kérdésekben minden közhatalmi szervtQl felvilágosításokat kí-vánhat, továbbá az egész nyomozásnak vagy egyes nyomozati cselekmé-nyeknek a teljesítése végett a bqnüldözQ hatóságokat (rendQrség, csend-Qrség) és azok közegeit utasíthatja. a nyomozás menetét irányítja s végül e hatóságok eljárását ellenQrzi.
Azt természetesen sem az 1896. évi 33. törvénycikk, sem más jogsza-bály nem írta elQ, hogy a bqnüldözQ hatóság milyen nyomozati cselek-ményeket s milyen sorrendben végezzen: ez ugyanis mindig a konkrét esettQl s annak sajátosságaitól függ. Ugyanakkor a Bp. kötelezte a nyo-mozó szerveket, hogy eljárásuk során ne csak a gyanúsítottra nézve ter-helQ, hanem a mentQ körülményeket is derítsék fel. Ez a rendelkezés már átvezet a garanciális kérdések területére, ahol a kódex kategorikus szabályozást ad: személyes szabadságjogokat érintQ kényszercselekmé-nyeket (amilyen például a motozás vagy a ház kutatás) csak bírói enge-déllyel vagy utasításra lehet végezni.
Vizsgálat:
Tartalmát tekintve a vizsgálat adatoknak bírói megállapítása, illetve összegyqjtése, amelyek alapján dönteni lehet arról, hogy van-e helye fQ-tárgyalás elrendelésének vagy hogy meg kell-e szüntetni a bqnvádi eljá-rást . Ez megint csak egy fontos garanciális szqrQ a bün-tetQeljárásban, hiszen a vizsgálatot a vizsgálóbíró, tehát egy szakember végzi, mégpedig az egész nyomozást, illetve annak eredményét, a teljes nyomozati anyagot felügyelve munkája során. Minderre azonban nem minden eljárásban kerül sor. A Bp. ugyanis csak a sajtóügyekben és a legsúlyosabb deliktumoknál teszi kötelezQvé a vizsgálatot. (Ez utóbbiakon ezúttal a halállal és életfogytiglani fegyház-büntetéssel, illetve - a tettenérést és a nyomozás adataival egybehangzó beismerést kivéve - az Öt évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények értendQk.) Minden más esetben a vizsgálat fakultatív: a per személyeinek indítványaitól. a vádló kilététQl, a terhelt védekezésétQl és a vád tanács belátásától függ. A járásbíróságon futó ügyekben soha nincs vizsgálat.

KözbensQ szakasz:
A nyomozás és - ha volt - a vizsgálat eredményének függvényében az ügyész vádiratot nyújtott be a bíróságnak, melyben az összegyqjtött bizonyítékok alapján fQtárgyalás kitqzését indítványozta. A bíróság a vádiratot - azzal a felhívással, hogy a benne foglaltak ellen kifogást tehet - kézbesí-tette a terheltnek.
A büntetQeljárás második szakaszának sorsa attól függött, hogy a ter-helt élt-e kifogásokkal a vádirat ellen. Ha nem, a vád alá helyezési eljárás mellQzésével a terheltet közvetlenül idézték a fQtárgyalásra, miáltal a közbensQ szakasz gyakorlatilag kiesett az eljárásból.

Vád alá helyezés:
Az esetek jelentQs részében azonban a terhelt kifogásokkal élt a vádirat ellen, útjára indítva ezzel az ún. vád alá helyezési eljárást. A kifogások ala-ki vagy netán tartalmi kellékeit a Bp. nem írta elQ, csupán általánosságban mondta ki, hogy a terhelt kifogást tehet a vádirat minden pontja ellen.
Maga a vád alá helyezési eljárás egy, a vádtanács elQtt lezajló, garanciális jellegq eljárási egység, amelynek célja, hogy megalapozatlan vádak ne ke-rüljenek fQtárgyalásra, vagy ha a terheltet bíróság elé állítják, azt ne csak a végsQ soron a kormány utasításai szerint mqködQ ügyész, hanem a füg-getlen bíróság is helyeselje. A vád-lott és védQje jelen lehetett a vád tanács tárgyalásán s védekezhetett az ügyész vádjai ellen. A tárgyalás alapján egyébként a vádtanács háromfajta érdemi határozatot hozhatott: megszüntette az eljárást, ha a vádat nem találta megalapozottnak, a vizsgálat kiegészítését rendelte el és vád alá he-lyezte a terheltet.


A fQtárgyalási szakasz:
A bqnvádi eljárás súlypontját, döntQ szakaszát a fQtárgyalás képezte.
Az összes eddig lezajlott eljárási cselekmény a fQtárgyalásnak, a szoros ér-telemben vett bqnvádi pernek az elQkészítését célozta. Itt dQlt el az ügy és ezáltal a terhelt sorsa, s itt érvényesültek legmarkánsabban a büntetQeljá-rás korábban részletezett garanciális alapelvei.
Tárgyalás:
A per menetét a Bp. aprólékosan szabályozta. A tárgyalás megnyitása után a megidézettek számbavétele, a vádirat ismertetése, majd a vádlott kihall-gatása következett. Ez az esemény már megindította a bizonyítási eljárást, amelyen tanúkihallgatások, szakértQi vélemények meghallgatása, szemlék, szembesítések és az okirati bizonyítékok ismertetése értendQ. A bizonyítási eljárás után a perbeszédek következtek (köztük az utolsó szó jogán a vád-lotté is), majd a bíróság zárt ajtók mögötti ítélethozatala után az ítélet kihir-detése.
Esküdtszéki eljárás:
82.tétel!















84. Perorvoslatok

A büntetQeljárás perorvoslati formái két csoportba oszthatók: rendes perorvoslatok és rendkívüli perorvoslati formák.

Rendes perorvoslatok:
Rendes perorvoslatok között a felfolyamodás: az eljárás során hozott vég-zések (például a vizsgálóbíró rendbírságot kiszabó, a vádtanács elQzetes letartóztatást, illetve vizsgálati fogságot elrendelQ végzése) ellen alkal-mazható perorvoslat.
A fellebbezés azon perorvoslat, amely által valamely alsóbb bíróság ítélete a maga egészében, a tényállásra és a jogkérdésre kiterjedQleg egy felsQbb bíróság felülvizsgálata és újból való eldöntése elé vitetik . Csak ítélet ellen van helye tehát, s az eggyel ma-gasabb fokú bíróság az ügyet (vagy annak egy részét) újból, érdemben bí-rálja el. A Bp. egyfokozatú fellebbezési rendszert tartalmazott, amellyel az eljárás gyorsítása volt a célja.
Ismerte továbbá a súlyosítási tilalom in-tézményét, azaz ha az ügyész nem fellebbezett súlyosabb büntetésért, a másodfokú bíróság- bármennyire enyhének tartotta is az elsQ fok ítéle-tét - nem szabhatott ki a vádlottra súlyosabb büntetést.
Semmisségi panasz csak ítéletek, éspedig olyanok ellen volt alkalmazható, amelyek fel-lebbezéssel nem voltak megtámadhatók (ilyen például az esküdtbíróság ítélete, a törvényszék másodfokú, az ítélQtábla elsQ- és másodfokú ítéle-te) s amelyeket mindig és kizárólag a Kúria bírált el. Semmisségi pa-nasszal csupán jogkérdésekben lehetett élni, tehát benne kizárólag azt le-hetett kétségbe vonni, hogy az ítélkezQ bíróság az alaki és az anyagi bün-tetQjog szabályait törvény szerint alkalmazta-e. Alaki semmisségi ok ese-tén a Kúria kasszatórius jogkört gyakorolt, azaz részben vagy egészben megsemmisítette az alsóbíróság ítéletét, és a nevezett bíróságot új eljárás-ra utasította. Anyagi semmisségi oknál ez a jogköre reformatórius volt: a hi-bás ítéletet megsemmisítette, ám nem rendelt ki új eljárást, hanem maga hozott új ítéletet.

Rendkívüli perorvoslatok:
Rendkívüli perorvoslatok voltak a perorvoslat a jogegység érdekében és a perújítás.
Perorvoslatok a jogegység érdekében csak a koronaügyész nyújthatott be, csak a Kúriánál, bármely büntetQbíróság jogerQs ítélete ellen (ha azt tör-vénysértQnek találta), határidQs megkötöttség nélkül, s a Kúria csak a vádlott javára változtathatta meg a megtámadott határozatot
Az újrafelvétel jogerQs bírói ítélettel már befejezett büntetQügyben új tény vagy adat felmerülése esetén használatos perorvoslati forma, amelyet rendszerint az elsQfokú bíróságnál kell kezdeményezni, és amely ugyanabban az ügyben gyakorlatilag teljesen új (megismételt) eljárást eredményez.

Végrehajtás:
A perorvoslatok kimerítésével vagy az azokról való lemondással a bün-tetQper véget ér, s következik az eljárásnak az a szakasza, mely a pert lezáró bírói határozatban foglaltaknak kíván érvényt szerezni. A végrehajtás anyagi jogi feltétele a jogerQs bírói határozat. (Egyetlen kivétel van ez alól: a szabadságvesztés-büntetés az ítélet jogerQre emelkedése elQtt is megkezdhetQ volt, ha azt maga az elítélt kívánta.) Hogy e jogerQ mikor áll be, az a határozat fajtájától függ: a végzések kihirdetésükkel, a peror-voslattal meg nem támadható ítéletek meghozatalukkal, a megtámadhatók pedig akkor emelkednek jogerQre, amikor a jogosítottak elmulasztották vagy visszavonták a használható perorvoslatot vagy azt a bíróság el-utasította.
A végrehajtás foganatosítása a törvényszék vagy esküdtbíróság hatás-körébe tartozó bqncselekmények tekintetében a királyi ügyészséget ille-ti. Ezzel szemben a járásbíróság hatáskörébe utalt büntetendQ cselekmé-nyekre nézve a jogerQs ítélet végrehajtása magának a járásbírónak a fel-adata.







































85. A szovjet típusú állam büntetQeljárása

A büntetQ eljárásjog fejlQdésének szakaszai:
A büntetQ eljárásjog fejlQdésében az elsQ átfogó, szocialista összefoglalá-sig két markáns fejlQdési periódus különíthetQ el. Az elsQben alapvetQen külpolitikai okok következtében megQrizték a demokratikus jogállam-nak legalább a kereteit, s így a klasszikus büntetQ igazságszolgáltatás rendszerét. 1947-ig illegális, önmagában is törvénytelen módszereket leginkább a (politikai) rendQrségi és a bizonyítási eljárásban alkalmaztak. A második periódusban, jórészt szintén a nemzetközi helyzet változása miatt, a lehúzott "vasfüggöny" mögött kiépített diktatúra már saját igé-nyeinek megfelelQen moszkvai mintára szabta át a büntetQeljárási szisz-témát.

Volt ugyanis törvény, mqködtek a bíróságok, sQt a szakirodalom is hang-súlyozta az új típusú szocialista törvény és gyakorlata garanciális felsQbb-rendqségét.
A publikált jogszabályok, az idQközben hozzáférhetQvé lett statiszti-kák és a már fel tárt köztörténeti ismeretek alapján bizonyosnak látszik az, hogy törvénykezési szempontból már a koalíciós korszak sem minQsít-hetQ klasszikus értelemben vett polgári demokráciának, jogállamnak. In-kább nevezhetQ az akkori szóhasználathoz is hqen "népi" demokráciá-nak. A koalíciós idQszak jogalkotása volt az, amely megnyitotta (vagy legalábbis nem volt képes el-zárni) az utat a büntetQeljárásban (is) megjelenQ önkény elQtt

A büntetQeljárás formái (1945-1949):
Napjaink politikatörténészei korszakolásukban az 1945-1949 közötti idQszakot rendszerint a (visszatért) polgári demokrácia idQszakának tart-ják. Amíg ez a megállapítás igaz lehet például politológiai szempontból, kevésbé tqnik megalapozottnak büntetQ (anyagi és) eljárásjogi nézQ-pontból. Ugyanis a második világháború utáni elsQ években sajátos ket-tQsségjött létre a büntetQ igazságszolgáltatásban. EgyrészrQl maga az eljá-rási rend többszörözQdött meg, másrészró1 pedig a büntetQeljárás belsQ egyensúlya billent fel. A köztörvényes bqnök elbírálására felélesztett, régi (polgári) büntetQeljárási rend mellett, azzal párhuzamosan, kifejezetten a politikai jellegq ügyekre új, külön eljárásként hívták életre elQbb 1945-ben a népbíráskodást, majd 1947-ben az uzsorabíróság különtaná-csaként az ún. munkásbíráskodást. A háborús események elmúltával, a bel-sQ rend megszilárdulása után is fenntartották, sQt folytonosan szélesedQ hatáskörrel ruházták fel az ún. kivételes állapot (hadi vagy polgárhábo-rús ) körülményei között indokolt rögtönbíráskodást, a statáriális eljárást.

A rendQrség szerepének átértékelQdése:
Ebben az új helyzetben átrendezQdött a büntetQeljárás hatóságai kö-zötti eredeti feladatmegosztás. Fel- és átértékelödött a rendQrség szerepe. Az újonnan megalkotott eljárásokban mentes ült a - régi bqnvádi per-rendtartás elQkészítQ szakaszában elQírt - vizsgálóbírói ellen6rzés alól, továbbá felszabadulva az ügyészi "segédcsapati" szerepkörtQl, önálló nyomozó hatósággá lépett elQ. SQt a hagyományos - köztörvényi - büntetQeljárásban is egyértelmqen a bizonyítás "urává" vált, s így különösebb jogszabályi változtatás nélkül - a tényállás feltárásában - a bírósággal egyenrangú közremqködQje lett a büntetQ felelQsségre vonásnak.
A Vörös Hadsereg oltalma alatt a "baloldal" már az 1944-es debreceni ideiglenes államszervezetben birtokba vette a rendszermeghatározó álla-mi intézményeket. Így a rendQrséget irányító belügyi, illetve a törvényelQkészítést végzQ, illetve az ügyészségek, valamint az ügyvédi kar tevé-kenysége felett QrködQ igazságügyi tárcát. Befolyása a politikai - és a bqn-ügyi - rendQrségen 1946-ra már olyannyira megnQtt, hogy az állomány zöme a kommunista párt tagja volt. Hiszen amíg például a rendkívüli körülmények-re szabott népbíróság szintén szándékosan pártalapon szervezQdött, de abban valamennyi koalíciós párt egyenlQen képviseltette magát, addig az általá-nos büntetQeljárási keretek között uralomra jut(tat)ott kizárólagos egy-párti hatalom már eleve cáfolatát jelentette bármiféle jogállami beren-dezkedés meglétének. S ettQl kezdve mindennapi mqködését a párt döntései határozták meg, s az írott jog legfeljebb csak a külvilág felé bemutatandó bizonyíték formai kellé-kei miatt volt érdekes.
Attól kezdve, hogy a jog a politika "szolgálólányává" lett, megszqnt a büntetQjogi norma hagyo-mányos értékvédQ funkciója, a nyers hatalmi érdekérvényesítés eszközé-vé vált, és errQl csupán "diktatúratechnika" -történeti ismertetést lehet adni.



A továbbélQ büntetQeljárási formák:
Abban még semmi meglepQ nincs, hogy - a felszabadulással együtt járó szovjet megszállás nyomán - az 1945 utáni néhány év büntetQ perjo-gi helyzete az ország általános politikai állapotát tükrözte. Így a büntetQ felelQsségre vonási rendszerben együtt volt jelen az idegen, a honiban szokatlan, új és a feltámadó régi. Idegen a szovjet megszálló erQk bünte-tQhatalma, új a szintén moszkvai támogatást élvezQ, baloldali radikális el-járásjogi reformelképzelés volt, míg a régit az 1945-ös választásokat meg-nyerQ kisgazdapártnak a klasszikus jogállami bqnvádi perrendtartáshoz

való visszatérési igénye jelenítette meg. ElQbb csak sajátos feladatmegosztás jött létre egyrészrQl a politikai bqnök üldözésére hivatott politikai rend-Qrség és a bqn megítélésérc rendelt politikai "esküdtszék", a népbíróság, másrészrQl a köztörvényes bqncselekmények elbírálását illetQen a ha-gyományos bqnvádi törvénykezés között.
Mindazonáltal 1945-ben a köztörvényes bqntettek elleni - az eredeti-leg 1896-ban keletkezett - bqnvádi perrendtartás sem volt már érintetle-nül a "régi". Több mint negyedszázada megszqnt a (klasszikus) esküdtbíráskodás, és az 1920-as, 1930-as években számos, a büntetQeljárás ésszerqsítésével a bíróságok terheinek csökkentésével indokolt egysze-rqsítést és gyorsítást célzó módosítás érintette.
Az 1945-ös koalíciós kormányzat nemcsak örökölte, de adoptálta is a Bp.-t valamennyi módosításával, novellájával egyetemben. S amennyire - legtöbbször okkal - finnyásnak mutatkozott általában a Horthy-kor-szakjogalkotási termékeit illetQen, a Bp.-t egyszerqsítQ, gyorsító novel-lák átvételével kapcsolatban jóval inkább a jogfolytonosság hívének tqnt. Tulajdonképpen egy sajátos folyamatosságot testesített meg azzal is, ahogy - az ideiglenes kormány döntése nyomán - megtartotta, sQt kiter-jesztette a rendkívüli állapotban (mint például háborús vagy polgárhábo-rús körülmények között) rendszerint alkalmazott rögtönbíráskodás rendszerét.

A módisított büntetQ perrendtartás(1896)
A legjobban a közönséges (köztörvényes) bqncselekmények miatt büntetQ igazságszolgáltatás szervezetét és jogi rendjét zilálta szét a háború. A hadi és állam elleni (majd az új: háborús, népellenes) bqnökkel szembeni megtorlás - bár ellenkezQ politikai elQjellel, de szinte folyamatos volt.
Így az 1945-ös rendszerváltás nagy büntetQhatalmi kérdése az volt, hogy - a sebtében megalkotott népbírósági eljárás mellett - milyen le-gyen a köztörvényi büntetQeljárás. Másképpen fogalmazva: át kell-e ven-ni a két világháború közötti korszak büntetQeljárási jogszabályait, vagy mindezeket kitörölve, lényegében a kezdetektQl. a századforduló liberá-lis hagyományaitól lehet-e folytatni az "újjáépítését". Átvállalta - a negyvenes évek elejének kifejezetten háborús-diktatórikus módosításainak kivéte-lével- az egész régi bqnvádi perrendtartást.

A büntetQ perrendtartásban alaptípusként szabályozott - majd az es-küdtszék elhalása után egyedül maradó - törvényszéki eljárás negyven év alatt olyannyira leegyszerqsödött, hogy alig különbözött már az eredetileg sommás (gyorsított) formának elgondolt járásbírósági eljárástól. A ga-ranciális minimum felé hajló kiegyenlítQdés különösen a törvényszék ún. egyesbírói eljárását jellemezte. A törvényszék klasszikus tanácsi jog-körébe tartozó ügyekben is ez figyelhetQ meg, az elQkészítQ eljárásban a (rendQri, ügyészi) nyomozással szemben visszaszorult a (bírói) vizsgálat, korlátozták a terhelt ún. kifogásemelési jogát, s ezzel az egész közbensQ eljárás érdeme és értelme, a vád elQzetes vádtanácsi (bírái) ellenQrzése szqnt meg. Ami összességében azt jelentette, hogy az elQkészítQ eljárásnak az eredendQen inkvizitórius jelleget ellensúlyozni hivatott bírói kontrollja teljesen elsorvadt. Az. egyszerqsítés és gyorsítás igénye nem hagyta érin-tetlenül a tárgyalási szakaszt sem. A járásbíróságnál- a fQszabály szerint tárgyalás nélküli - büntetQparancs, a törvényszékeknél pedig a - teljes for-mális elQkészítQ és közbensQ eljárást mellQzQ-bíróság elé állítási forma ha-tóköre bQvült.
A büntetQ perrendtartás, vagyis az általános eljárás modellje mellett a külön eljárások készítették elQ azt a jogalkotási és gyakorlati folyamatot, melynek végeredményeként a két világháború között amúgy is erQsen egyszerqsített büntetQeljárást teljesen "lebontották", s megfelelQvé tették a szovjet minta átvételére. A büntetQeljárásból hiányzik az esküdtszéki forma, a törvény-széki fQtípus is leegyszerqsödött, a további egyszerqsítések pedig az eljá-rási garanciák valamiféle sérelmével jártak.

A rendkívüli állapot rögtönbíráskodási rendje:
1945. október 15-én a 9600/1945. ME szám Ú rendelet bevezette a rög-tönbíráskodás - az ún. statáriális eljárás - intézményét. Az eljárás szabá-lyait a 11 800/1945. ME rendelettel módosított 8020/1939. ME rendelet tartalmazta. (EttQl kezdve folyamatosan bQvítette a statáriális ítélkezés körét.
A rögtönbíráskodás elrendelése a rendkívüli állapottal volt összefüggésben. A statáriális törvénykezés az igazság-ügyi, valamint a belügy- és a honvédelmi miniszter együttes döntése alapján veheti kezdetét. Ekkor az érintett törvényszék elnöke hirdet-ményben tette közzé azokat a bqntetteket, amelyekre nézve a rögtönbí-ráskodást elrendelték, azt a területet, melyre a rendelet hatálya kiterjed, továbbá a figyelmeztetést, hogy az ilyen bqncselekmény elkövetQjét halál fenyegeti.
A statáriális eljárásban sem alakszerq nyomozásnak, sem vizsgálatnak, sem vádirat benyújtásának, sem kifogásnak nem volt helye. Az ügyész fel-adata a terhelt kötelezQ letartóztatásának elrendelésére, a bizonyítékok biztosítására, tanúk, szakértQk elQállítására, a bíróság értesítésére, a szük-séges karhatalom, ítélet végrehajtó, lelkész, orvos jelenlétének megszer-vezésére terjedt ki. A tárgyalás során a törvényszék öt hivatásos bírából álló tanácsa járt el. Az eljárás legfeljebb 72 óra idQtartamú lehetett, ennek utá-na vagy gyorsított, vagy pedig rendes útra kellett terelni az ügyet. Az ügyész elQadása után következett a bizonyítás, a perbeszédek és a döntés, mely lehetett halálra szóló, felmentQ, illetve gyorsított vagy rendes eljá-rásra utalás. Az ítélet ellen rendes perorvoslatnak helye nem volt. A ke-gyelmi kérelemnek sem volt felfüggesztQ hatálya. A rögtönítélQ bizottság tanácsa, ha kegyelemre ajánlotta az elítéltet, haladéktalanul felterjesztette a kérelmet az igazságügy-miniszterhez, ha nem, intézkedett a halálos íté-let két órán belül történQ végrehajtásáról.
A statáriális eljárás különös státusa inkább abban a jelenségben ragadható meg, hogy hatóköre a zava-ros viszonyok visszaszorulásával, a rögtönbíráskodásra alapot adó külön-leges állapot elmúltával egyre jobban szélesedett, sQt az 1949. évi XI. tör-vénycikk az állandósítás jellegével a törvényszék kijelölt, népi ülnökök közremqködésével eljáró tanácsára ruházta a rögtönítélQ bíráskodás fel-adatát. A rögtönbíráskodást a proletárhatalom még évekig alkalmazta: csak a 18/1954. MT rendelet intézkedett a rögtönbíráskodás megszünte-tésérQl.

Népbírósági eljárás:
Uzsora bíróságok: LD.82.tétel!

A proletárdiktatúra büntetQeljárási modellje (1949-1954)
A kommunista mozgalom történetírásában fordulat évének nevezett 1948 után akadálymentesen kezdQdhetett meg a szovjet mintájú jog adaptációja. Az 1949. évi XI. törvénycikk, mely a népnek a büntetQ igaz-ságszolgáltatásban való részvételérQl és a fellebbvitel egyszerqsítéséról szólt, már hamisítatlan keleti elemeket hordozott.
Népi ülnökök:
A leglényegesebb változtatások között kell említenünk az egyetemes nép részvétel intézményesítését, amelyet egyértelmqen az általános bi-zalmatlanságjegyében honosítottak meg. A törvény ren-delkezése szerint megszqnt a járásbíróság, illetve a törvényszék egyesbí-rói jogköre; az elsQfokú bíróságok is tanácsban tárgyalva jártak el. A bíró-sági tanácsok összetételére vonatkozóan kimondta, hogy a járásbíróságon a hivatásos bíró mellett két népi ülnök, a törvényszéken pedig a két hiva-tásos bíró mellett három ülnök foglaljon helyet az ítélQtanácsban. A népi ülnökök a tanács egyenrangú tagjai lettek.
Egyfokú fellebbvitel:
Ugyancsak a korszak újítása az egyfokú fellebbviteli rendszer beveze-tése. EgyfelQl megmaradt a bíróság reformatórius (megváltoztató) jog-köre, másfelQl azonban eltörölték a súlyosítási tilalmat, tehát nyitott volt az út a másodfokon az újbóli, de rendes jogorvoslattal nem támadható "igazság" megállapítására. SQt a "perorvoslat a törvényesség érdekében" elnevezésq jogorvoslat lehetQvé tette a hatalom oldaláról a terhelt terhére való változtatást, ha netán "hibásan" mqködött volna a jogszolgáltató gé-pezet. Az 1949. évi jogrendezés további intézkedéseként a vizsgálat területét tovább csökkentették, immáron csak magánvádas ügyekben volt termé-szetes, továbbá ha az ügyész arra javaslatot tett, vagy ha azt a bíróság szük-ségesnek látta. Az 1950. évi 1. törvényerejq rendelet már teljes egészében felszámolta a vizsgálóbíró intézményét, s feladatait a rendQrség és az ügyészség között osztotta meg.
Koncepciós perek:
A koncepcióra épülQ eljárások azonban nem külön formát jelentettek a büntetQeljárások általános és különös modelljei között, ha-nem a büntetQeljárások valamennyi területén felbukkanó speciális keze-lési módot. Maguk a koncepciós perek sem voltak egységesek, többféle "mintával" találkozhatunk a magyar joghistóriában. A koncepciós eleme-ket tartalmazó büntetQügyek felülvizsgálatára létrehozott bizottság jogász albizottságának csoportosításában eszerint a következQ koncepciós ügyek kategóriái különíthetQk el:
a) az erkölcsileg, jogelméletileg kifogá-solható jogszabályok alapján lefolytatott ügyek;
b) erkölcsileg és jogilag helytelen szakmai-politikai irányítás hatására elbírált ügyek;
c) hatályos büntetQ anyagi vagy eljárásjogi szabályok megsértésével elbírált ügyek. Ez utóbbin belül voltak olyan eljárások, melyekben:
kitalált tényállá-sokat koholt bizonyítékokkal támasztottak alá,
valós tényekbQl hamis következtetésekre jutottak;
valós tények alapján valósághq konklúzió-kat vontak ugyan le, de kegyetlen, embertelen büntetések kiszabásával fejezték be az ügyet.

Az elsQ szocialista büntetQ perrendtartás:
Az 1951. évi Ill. törvény, a (szocialista) büntetQ perrendtartás, mint már említettük, olyképpen is fölfogható, mint a két világháború közötti és az 1945-öt követQ jogalkotás során lepusztított 1896-os büntetQ per-rendtartás maradványa, bár a miniszteri indoklás eredeti, szovjet mintára utalt. Az viszont tény, hogy meghozatalát semmiféle jogirodalmi mun-kálkodás nem elQzte meg, elméleti alapvetés nem készítette elQ.
Az új szabályozás lényegében a régi Bp. értelmezésében járásbírósági, illetve gyorsított bqnvádi eljárást tette meg fQszabállyá. Egységes bqntetti eljárást szabályozott, differenciálás nélküli megoldással. (két egyszerqsített eljárási formát is ismert azonban: a büntetQparancsot [kihá-gás, fQmagánvádra üldözendQ bqntett és ügyészi indítványesetén], illet-ve a bíróság elé állítást vádirat és tárgyalás kitqzése nélkül [ha az ügyész az egy-szerqbb és kellQen felderített ügyben az elQzetes letartóztatottat a bíróság elé állította].)


Alapelvek:
A törvény a per statikájának és dinamikájának különválasztott szabályozási módsze-rét választotta. ElQbb taglalta az alapelveket és a résztvevQket, a bizonyíté-kokat és bizonyítási eszközöket, majd a törvény második felében szólt a tárgyalás-elQkészítésrQl, tárgyalásról, ítéletrQl, fellebbezésrQl, rendkívüli perorvoslatokról és különleges eljárásokról. A büntetQeljárás alapelvei voltak a II. Bp. szerint a személyi szabadság biztosítása, a terhelQ és mentQ kö-rülmények figyelembevétele, a szabad bizonyítás, a büntetQeljárás kizá-rása, a többszöri eljárás tilalma, a nyilvánosság és az anyanyelv használa-tának joga.
Az eljárás szakaszai:
A nyomozó hatóságok az ügyész és a rendQrség, egyéb jogszabály szerint a Belügyminisztérium államvédelmi szervei is. A nyomozás során -leg-alábbis a törvény szerint - az ügy érdemében csak az ügyész dönthetett. Az ügyész joga volt dönteni a törvény betqje szerint a vád-emelésrQl vagy a vádirat mellQzésével a bíróság elé állításról. Magáról a nyomozásról, a nyomozás menetérQl, a nyomozási cselekmények alaki rendjérQl a törvény nem rendelkezett.
Ugyanakkor megszüntetve a bírói elQvizsgálatot, tagolatlan és egységes nyomozati rendszert hívott életre. A tárgyalás elQkészítése során az ítélQbíróság tanácselnöke, a hivatásos bíró járt el. EgyfelQl konstatálta a per elQfeltételeinek meglétét és döntött a tárgya-lás kitqzéséról, másfelQl a tanács elé utalhatta az elQkészítést. Ez akkor vált aktuálissá, amikor dönteni kellett az áttételrQl, a nyomozás kiegészí-tésérQl, az eljárás felfüggesztésérQl, az eljárás megszüntetésérQl vagy a büntetQparancs kibocsátásáról. A tárgyalás vezetése a tanács elnökének feladata volt; maga a tárgyalás nem tért el a szokásos büntetQeljárási struktúráktól (megnyitás - számbavétel - vád ismertetése - terhelt ki-hallgatása- bizonyítási eljárás - perbeszédek - ítélethozatal).
A perorvos-lati eljárás megoszlott a rendes és rendkívüli jogorvoslati formákra. A rendes perorvoslat az erQteljesen egyszerqsített egyfokú fellebbezés volt, melyrQl tanácsülésen vagy tárgyaláson döntöttek. A másod fok felülbírálati (revíziós) joga teljesnek mondható, sQt kiterjedt a fellebbezéssel nem érintett ítéleti részekre is, ha az a terhelt javára szolgált. A másodfo-kon eljáró bíróság ugyan elvileg kötve volt az elsQfokú tényálláshoz; ha azonban azt hibásnak ítélte, megváltoztathatta az iratok alapján vagy bizonyítás felvétellel. Az anyagi jogi hibák orvoslására reformatórius jog-körhöz juttatta a törvény a másodfokú tanácsot, amiben súlyosítási tila-lom nem terhelte - mert az egyszerqen hiányzott. Rendkívüli perorvos-latok között a régi, a polgári büntetQ perrendtartás idevágó rendelkezései mellett megjelent a már említett "perorvoslat a törvényesség érdekében" elnevezésq formával, mellyel a legfQbb ügyész élhetett bármely jogerQs határozat ellenében; az ügyben a LegfelsQbb Bíróság ötös vagy hetes ta-nácsa döntött.


Kódex kritikája:
Ami a szocialista Bp. egyik fQ hiányossága, hogy kimaradt a szövegbQl a nyomozás szabályozása, s emellett mint minden inkvizitórius eljárás, korlátozta a védelem intézményét. Nem találjuk az alapelvek között sem a védelemhez való jogot, s kimaradt a garanciális elQírás is, hogy a gyanú-sítottal közölni kell, mivel gyanúsítják
A fellebbezések körében a perrendtartás lényegében átvette az egyfokú, 1949-es szabályozási megoldást. Ebben a fellebbezési rendszerben hivatalosan az objektív, teljes igazság megálla-pítása érdekében eltörölték a másodfokú bíróság valamennyi korlátját a tényállás megállapítása vagy a büntetés reformációja terén.
További probléma, hogy a hatalom még ezt a megszelídített büntetQ-eljárást is félretette, megcsúfolta. A magyar joghistória talán egyetlen vegytiszta inkvizitórius modellje született meg az 1951. évi III. törvén-nyel.

Az elsQ novella:
Az 1954. évi V. törvényben, a büntetQ perrendtartás elsQ novellájában a politikai enyhüléssel párhuzamosan újra felbukkant a garanciák kérdése. Ilyennek volt tekinthetQ a nyomozás során több változtatás, mint a ter-heltté nyilvánításhoz szükséges indokolt határozat, a nyomozás befejezé-sekor kötelezQ iratismertetés, a nyomozás határidejének rögzítése, vagy az ügyészi hatáskör megkurtítása a vádirat mellQzésével történQ bíróság elé állítás megszüntetésével.
A tárgyalás elQkészítését a törvény a szovjet büntetQ perrendtartásból kölcsönzött intézménnyel egészítette ki: az elQkészítQ ülés bevezetésével. az elQkészítQ ülés az ügyet érdemben nem tárgyalhatja, csupán ellenQrzi, hogy az Ügyész vádirata alapos-e, és hogy helyes volt-e a korábbi vizsgálat. Az elQkészítQ ülés feladata, hogy
ne engedje meg az eljárási szabályok megsértését a megelQzQ eljárásban és ne engedje meg helytelenül és alaptalanul a bíróságnak való átadását . Az elQkészítQ ülés kötelezQ volt a törvény értelmében, ha a terhelt elQzetes letartóztatásban volt, vagy ha két évnél súlyosabb börtönnel fenyegetett bqntettel vádolják.
Végül a fellebbezési eljárásban erQsen szqkült a bíróság reformációs és növekedett a kasszációs jogköre. (Amúgy a másodfokon ekkor szqnt meg a laikus részvétel)
Az 1954-es novella még változatlanul a szovjet jogalkotás és joggya-korlat hatása alatt született. A hivatkozásban a változtatás lényege a szocialista törvé-nyesség megvalósítása. A szocialista törvényesség valójában adminisztra-tív-bürokratikus akadályokat állított az eljárás fordulópontjaira, a terheltté nyilvánítás, a tárgyalás-elQkészítés és a másodfokú eljárás mozzanatai-hoz, ahelyett hogy az évszázadokon keresztül bevált, klasszikus eljárási garanciarendszert restaurálta vagy megújította volna. Az 1954-es novella nyomán teljesen egységes lett a büntetQeljárás, meg-szqntek a különeljárások, minden Ügyben népi ülnökök részvételével összeállított bírói tanácsok jártak el. Ekkor létezett a büntetQeljárás ma-gyar históriájában elQször és utoljára az abszolút súlyosítási tilalom.

















86. A polgári eljárásjog a szovjet típusú diktatúra korában

A magyar jogalkotást a polgári eljárásjog terén jelentQs jogi tradíciói meg-óvták a szovjet jog puszta másolásától. A gyakorlat-ban szerencsére a magyar polgári eljárásjog szabályozása nem követte mindenben a szovjet példát. 1945 után néhány év alatt a magánjog terüle-te rendkívül leszqkült. EgyrészrQl a magántulajdon és a piacgazdaság megszqntével a lehetséges magánjogi ügyek száma is jelentQsen lecsök-kent, s csak az állampolgárok egymás közötti, kis értéket képviselQ jogvi-tái maradtak a polgári jog kereteiben. Megszüntették a per magánjogi jel-legét. Az ún. polgári ügyeket az állam nem tekintette többé magánérdek-nek, hanem államérdeknek minQsítette és saját hatalmi érdekeinek ren-delte alá. A politikai hatalom tehát még ezt a területet is irányítása, ellenQrzése alá szerette volna vonni. Ennek érdekében született egy sor jogintézmény, például az ügyész ún. törvényességi felügyelete, az ügyész perbe való beavatkozásának lehetQvé tétele és a felek rendelkezési jogá-nak korlátozása.

Új szovjet típusú jogintézmények:
Ezzel a terjedelemszqkítéssel egy idQben, 1945 és 1952 között az igaz-ságszolgáltatás minden területén fokozatosan, de egyre nagyobb mérték-ben kezdték életbe léptetni azokat az új jogintézményeket és megoldáso-kat, amelyek a szovjet jogrendszerhez való hasonulást lehetQvé tették.

Az ügyvédkényszer megteremtése:
Az elsQ ilyen lépés már 1945-ben megtörtént, amikor egyelQre csak a járásbíróságok elQtti ügyekben megszüntették a kötelezQ ügyvédi képviseletet (6600/1948. Korm. rendelet). KésQbb nemhogy visszaállították volna az ügyvédkény-szert, de további kivételeket engedtek alóla (41 000/1950. IM rendelet). Az ügyvédkényszert végül teljes mértékben, minden perre kiterjedQen az 1952. évi III. törvény (Pp.) szüntette meg. A jogpolitikai szándék minden bizonnyal a hagyományos ügyvédi szerep megszüntetése, a polgári eljárás leegyszerqsítése és ellenQrzése lehetett.

Közérdekq kifogások:
Megszüntették a pergátló kifogások addigi rendszerét (6500/1948. K Korm. rendelet). Egy évvel késQbb viszont bevezették a közérdekq kifo-gások rendkívüli perorvoslati intézményét (4071/1949. Korm. rendelet), amelyet sokan a törvényességi óvás elQzményének tartottak. Ez a rendelet felhatalmazta a LegfelsQbb Bíróságot, hogy a polgári peres és nem peres vagyonjogi ügyekben hozott jogerQs és nem jogerQs bírósági határo-zatokat hatályon kívül helyezze. Erre vonatkozóan az Igazságügyi Mi-nisztérium Jogügyi Hivatala nyújthatott be elQterjesztést, ha a bíróság határozatát:
az 1944. évi december hó 22. elQtt alkotott olyanjogsza-bályra alapította, amely akár szelleménél fogva, akár egyes rendelkezései folytán a magyar népi demokrácia célkitqzéseivel szemben állt, vagy
a jogszabálynak olyan értelmezésére alapította, amely a "magyar népi de-mokrácia általános jogelveinek" nem felelt meg.
A bíróságok egységes irányítása érdekében a LegfelsQbb Bíróság köte-lezQ irányelveket és elvi döntéseket adhatott ki (4338/1949. MT rende-let).

DöntQbizottság:
Az államosított vállalatok totális ellenQrzése és irányításának meg-könnyítése érdekében 1948-tól a vállalatok jelentQsebb ügyeit elvonták a bíróságoktól és államigazgatási útra terelték. Ezeket az ügyeket kezdet-ben a Gazdasági FQtanács titkárságán mqködQ, majd annak megszünte-tése után az Országos Tervhivatalban megszervezett egyeztetQbizottsá-gokra bízták. Végül 1950-ben egy ún. döntQbizottságot hoztak létre, amelynek eljárási szabályzatát a 207/1950. MT rendeletben tették közzé. (Ezt késQbb többször is módosították.) A döntQbizottsági eljárás során a szocialista szervezeteknek (állami, szövetkezeti és egyéb társadalmi szer-vezetek) a terv végrehajtásával kapcsolatosan felmerült vagyoni vitáit döntötték el. Ez az eljárás csak egyfokú volt. Itt nem alkalmazták az ül-nökrendszert, és a tárgyalások nem voltak nyilvánosak.



Az alkotmány hatása a polgári eljárásra:
Az ún. sztálini alkotmány, az 1949. évi XX. törvény életbeléptetése a polgári eljárásjogra nézve is jelentQs változtatásokat eredményezett. Az alkotmány mindenekelQtt átalakította a bírósági szervezetet, nyíltan ta-gadta az államhatalmi ágak megoszlásának elvét. Az egységes államhata-lom koncepciójából kiindulva a bíróságokat csak az ésszerq munkameg-osztás címén különítette el az államigazgatási szervektQl. Szovjet mintára bevezették a népi ülnöki rendszert. Ehhez kapcsolódott az 1950. évi IV. törvény, amely megszüntette az ítélQtáblát. Az 1950. évi 46. törvényerejq rendelet pedig a járásbíróságot ál-talános hatáskörq bírósággá tette. Ezzel szinte minden ügyre hatáskört kapott, mely ítélet ellen ezután csak egyfokú fellebbezés re volt lehetQség. Az alkotmány deklarálta az ügyész új szerepét a polgári eljárásban.
Az 1936-os szovjet alkotmány mintájára legfQbb felügyeletet kellett ellátni a polgári eljárásban is. Az ügyész ennek során polgári eljá-rást kezdeményezett az állami szerv vagy a magánszemély felett, vagy a már elkezdett eljárásba beavatkozhatott.

Törvény a polgári eljárásról:
Az 1952. évi III. törvényt a polgári eljárásról (Pp.) -amely 1953.január l-jén lépett hatályba - mint az elsQ magyar szocialista polgári eljárásjogi törvényt üdvözölték, amely teljes mértékben hatályon kívül helyezte a korábbi Pp.-t, az 1911. évi 1. törvénycikket. Valójában ez az új törvény a ré-gi Pp. 792 szakaszából kivonatolt egyes részeket, hozzácsatolva ahhoz az 1923. évi szovjet polgári perrendtartás és az 1938. évi szovjet bírósági tör-vény egyes részeit. Így lett egy leegyszerqsített, lerövidített polgári eljá-rásjogunk, most már csak 327 szakasszal, amelynek legfontosabb újításai az alábbiak voltak:
1. ElsQ és másodfokon bevezették a társasbíráskodást, illetve a régi ül-nöki rendszert.
2. Általános érvénnyel intézkedtek az ügyészek polgári eljárásban való részvételérQl.
Az ügyvédkényszert minden perre nézve megszüntették.
4. Módosították a rendelkezési és a tárgyalási elvet. A felek ezután nem rendelkezhettek szabadon a keresetükkel. Bírói kontroll alá került a felek rendelkezQ cselekménye, valamely kötelezettség elismerése, a jogról való lemondás és az egyezségkötés. Megszüntették viszont a keresetváltozta-tás tilalmát. A bíróságnak aktívan részt kellett vennie a perben, példának okáért bizonyítást rendelhetett el, ha azt célszerqnek tartotta.
5. Megszqnt a tárgyalásnak a perfelvételi és az érdemleges szakaszra való tagolása. Ezután az ún. egységes tárgyalás módszerét alkalmazták, amely szerint a per tárgyalása nem különült el önálló részekre.
6. Megszqnt a mulasztási ítélet, amelyet a fél mulasztása esetén hozha-tott a bíróság.
7. Egyszerqsödtek a bírói határozatok és perorvoslatok: a fellebbviteli rendszer egyfokúvá vált, és a perorvoslatok száma háromra csökkent
8. Nagyobb hangsúlyt kapott a jóhiszemq eljárás kötelezettsége (ami-re az alábbiakban a mqködési alapelvek között kitérünk)

A polgári eljárásjog alapelvei:
ElsQsorban szemléletükben változtak a polgári eljárásjog alapelvei, melyeket a korabeli szakirodalom két fQ csoportra osztott: szervezeti és mqködési alapelvekre.

Szervezeti alapelvek:
A szervezeti alapelvek a következQk: a bírósági igazságszolgáltatás ki-zárólagosságának elve, a szocialista igazságszolgáltatás egységének elve, a társasbíráskodás elve, a bírák választásának elve, a bírói függetlenség elve.
A bírósági igazságszolgáltatás kizárólagosságának elve elvileg azt jelentette, hogy csak a bíróságok gyakorolják az igazságszolgáltatást. Ezzel szemben a munkaügyi döntQbizottságok és a gazdasági döntQbizottságok jelentQs számú ügycsoportot tárgyaltak, így a valóságban nem érvényesült követ-kezetesen ez az alapelv.
A szocialista igazságszolgáltatás egységének elve az egységes bíróság és egy-séges jog érvényesülését feltételezte. Az állami vállalatokra azonban más jogszabályok vonatkoztak és ügyeiket más hatóságok tárgyalták. Emellett különbíróságként mqködtek a munkaügyi és katonai bíróságok.
A társasbíráskodás elve értelmében a polgári ítélkezést a bírósági szerve-zet minden fokán tanácsok végzik. Egyesbíráskodásra csak kivételesen és kizárólag az elsQfokú eljárásban kerülhet sor. Valójában ez elsQsorban a szovjet mintára bevezetett népi ülnökök részvételét jelentette a bíróságo-kon.
A bírák választásállak elve szintén szovjet mintára került a magyarjogba. Eszerint mind a hivatásos bírák, mind a népi ülnökök választás útján nyerték el tisztségüket. A hivatásos bírákat a Népköztársaság Elnöki Ta-nácsa választotta, a LegfelsQbb Bíróság elnökét az Országgyqlés, a népi ülnököket pedig az illetékes tanács, a LegfelsQbb Bíróság népi ülnökeit a Népköztársaság Elnöki Tanácsa.
A bírói függetlenség a szocialista jogi felfogás szerint csak a szocializmus körülményei között érvényesülhetett.

Mqködési alapelvek:
A mqködési alapelvek a következQk: a jóhiszemq eljárás elve, a felek egyenjogúságának elve, a rendelkezési elv, a peranyag-szolgáltatási elv, a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség elve.
A jóhiszemq eljárás elvét a szocialista polgári eljárásjog egyik jelentQs vív-mányaként tartották számon. Korlátozták a felek szabad rendelkezését. Szankciókkal is kényszerítették a feleket a jóhiszemq eljárás folytatására.
A felek egyenjogúságának elvét a "kizsákmányoló osztály" felszámolásával vélték megvalósíthatónak. Természetesen a vagyoni különbségek a szo-cializmusban sem szqntek meg.
A rendelkezési elv szocialista felfogása e jog korlátozását jelentette. Az e körbe tartozó legfontosabb szabály az, hogy a jogról való lemondást, a jog elismerését és perbeli egyezséget a bíróság akkor sem köteles figyelembe venni, ha azt a fél a bírósági felvilágosítás ellenére is fenn akarja tartani.
A peranyag-szolgáltatási elv elnevezés a korábbi tárgyalási elv helyére ke-rült. A felek az eljárás tevékeny résztvevQi ugyan, de a bíróság és az ügyészség is végezhet bizonyítást, vagyis Qk is aktív alanyai a polgári pernek.
A nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség elve korábban is létezett. Ezek az elvek leginkább az ügyvédkényszer megszüntetésével módosultak.

A polgári eljárásjogi törvény módosítása:
Az elsQ szocialista Pp. nem sokáig maradt eredeti formájában, hama-rosan két törvény is módosította. ElQször a Magyar Népköztársaság ügyészségérQl szóló 1953. évi 13. törvényerejq rendelet, amelyben töb-bek között szabályozták a legfQbb ügyész által kezdeményezhetQ a "per-orvoslat a törvényesség érdekében" elnevezésq jogintézményét, a törvé-nyességi óvást. Majd az 1954. évi 11. törvény, a polgári eljárásjog novellája következett, amely 82 szakaszt módosított. Megváltozott ezzel az ítélke-zQ tanácsok összetétele, biztosította a LegfelsQbb Bíróság elvi irányító szerepét a polgári ítélkezésben, és kibQvítette a LegfelsQbb Bíróság elnö-kének eljárásbeli jogait. A legjelentQsebb módosítás a fellebbezési rend-szer átalakítása volt. Az addigi, lényegében reformatórius fellebbezési rendszer helyett szovjet mintára a kasszációs revíziós fellebbezési rend-szerek egy különleges változatát vezették be.
Addig ugyanis, ahogy még az 1911. évi 1. törvénycikk is szabályozta, a reformáció elve szerint fel-lebbezés esetén a másodfokú tárgyaláson is új tényeket lehetett állítani, és új bizonyítékokra lehetett hivatkozni. A másodfokú eljárás így tulajdon-képpen az elsQfokú eljárás folytatása volt. Az ítéletben pedig nemcsak a tényállás revíziója történhetett, hanem szükség esetén teljesen új tényál-lás megállapítására is sor kerülhetett. A Pp. novellája után (akárcsak a büntetQeljárásban) a felek ugyan továbbra is hivatkozhattak új tényekre, de a másodfokú bíróság nem folytathatott le bizonyítást, csupán a feleket hallgathatta meg, okirati bizonyítást végezhetett, okiratokat szerezhetett be.
A szocialista polgári eljárásjoga nem jogerQs bírósági határozatok ellen fellebbezést engedett, a jogerQs bírósági határozatokat pedig perújítással és törvényességi óvással lehetett megtámadni. Fellebbezéssel az elsQfokú bíróság nem jogerQs határozata ellen lehetett a másodfokú bírósághoz fordulni. Perújítással lehetett élni meghatározott okok fennállása esetén jogerQs ítéletekkel szemben, (rendkívüli perorvoslat).
Perújítás három esetben volt lehetséges: "novum, crimen és res judicata" esetén. A no-vum az új tényeket, bizonyítékokat jelentette. A crimen a bqncselek-ményre utalt, vagyis abban az esetben lehetett rá hivatkozni, ha a fél bqncselekmény miatt lett pervesztes. A res judicata (ítélt dolog) mint perújítási ok annak nyilvánosságra kerülését, kiderülését követQen nyújt alapot perorvoslatra, hogy a perben hozott ítéletet megelQzQen ugyanarra a jogra nézve már született egyszer jogerQs ítélet. Törvényességi óvás címén legfQbb ügyész és a LegfelsQbb Bíróság elnöke a bíróságok törvénysértQ, és megalapozatlan ítéleteit támadhatták meg a törvényesség és az egységes törvénykezés biztosítása érdekében.

Hasonló témájú dokumentumok

Wirtschaftsgeschichte tételek kidolgozva

- 2009-01-19 16:58:01

tételek

- 2007-12-04 21:47:11

tételek

- 2009-12-04 23:00:45

Vizsgatételek kidolgozása

- 2008-05-05 00:52:27

tételek

- 2009-05-21 12:08:53

Definíciók - Tételek (2.zh.)

- 2008-04-26 11:04:01

internetről összeszedett tételek

- 2010-01-11 16:46:02

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Üzenj az összes olyan hallgatónak aki felvett egy bizonyos tantárgyat! Hasznos lehet ha egy tárggyal kapcsolatban olyan kérdéseid merülnek fel mint pl

• Hol lesz a vizsgamegtekintés?
• Meddig kell tudni az anyagot?
• Mely részeket adták le előadáson a könyből?
• stb...

Az üzeneted így ahhoz a célcsoporthoz jut el, akik együtt hallgatják veled a tárgyat. Ehhez kattints az Üzenetekre, ezután válaszd ki a tantárgyat a saját tárgyaid közül, majd kattints az Üzenet írására.

10 10.16-2 18 a mű állatszervezettan barta ferenc bio dimat eloadas ember épszerk4 éptöri 2 épülettervezés 4 eu evolúció évszámok feladatsor fémek filmtörténet gamf fizika vizsga gazdasági matematika halász gábor juhász környgazd kötelező kőzet laskai gábor lévi-strauss magatartás mb mechanikai példatár móricz motefo nonverbális kommunikáció ordo pcd pol.s. political science pót ppt puska2 szervetlen szimbólum szocializáció tőke tőzsde trendszámítás valószínűség vizsga vizsga kérdések