KREDIT
VADÁSZ

órai jegyzet

Országok listájaHungarySzegedi TudományegyetemBölcsészettudományi KarSzabad bölcsészetFilmelmélet és FilmtörténetBevezetés A Kommunikáció és MédiatudománybaJegyzetekórai jegyzet

Média

Média és médium fogalma
Egyén társadalomtudományokkal való viszonyban való megfogalmazás
Médiatudomány interdiszciplináris
Elmúlt 10-15 év olyan tendenciák amelyek elindultak a médiatársadalommá válás útján
Kommunikációs sémák, tanulás, stb. radikálisan elmozdult a közvetített kommunikációs aktusok felé
Azt lehet mondani, hogy a közvetlen elérhetQség realitása olyan mértékben áttevQdött a médiakommunikációra, hogy megváltozott a rendszer -> reális virtualitás korszaka
Médiatartalmak világa van, radikálisan megnQtt ezeknek a mennyisége, de ez egyben minQségi változás is
Életvilág meglehetQsen medializálódik, megváltoznak a világhoz való hozzáférésünk lehetséges módjai, pl.: szocializáció során milyen módon megnQtt a képernyQ jelenléte -> képernyQk összeérése gazdaságilag is megoldható tény, ezek egységesülnek
Hogyan változik meg a megtapasztalt idQ fogalma, kommunikáció átfordul medializáltba
Medializált: minden ami technikához köthetQ hordozón keresztül jön létre
Médium: 1. tágan értelmezett: jelenthet bármilyen anyagot, környezetet, ami alkalmas arra, hogy a kommunikációt adó tartalmak megrögzQdjenek benne, így pl.: a nyelv is lehet, ez a fajta megközelítés üzenetképzQdéssel kapcsolatos, 2. szqkebb értelemben: köztes valamik közötti pozíciót elfoglaló dolog, közvetítés mozzanatára fókuszál, ebben az értelemben a csatorna fogalmához áll közel, hagyományos tömegmédium koncepció innen vezethetQ le -> média olyan technikai eszköz amely a világ tartalmait elérhetQvé teszi.
Éppen ezért szükségszerq a nyilvánosság fogalmának újragondolása -> klasszikus: nyilvánosság tere reprezentációs viszonyban áll a világgal pl.: politika, stb.
Hírérték: klasszikus valóság referenciális viszonyait rögzíti, újságíró szakmai kompetenciáját leginkább prezentáló fogalom, mi a fontos és mi nem?
A digitális térben ezek nem ilyenek, nincs professzionalitás, tartalomképzést nem a hírérték strukturálja (pl.: youtube), saját jogon létezQ tér: bárki bármit feltehet és bárki eldöntheti, hogy mit néz és mit nem

Média mqfajkánonjának radikális megváltozása az elmúlt 20 évben
Klasszikus: megkülönbözteti effektív (tájékoztat/szórakoztat) médiatartalmat, és a kvázi médiatartalmat pl.: reklámot levágja az összes többirQl
Ez a kánon arról szól, hogy a médiatartalmak közül a legideálisabb (hírmqsor) kikülöníthetQ legyen a többi közül
Hírmqsor: kifejezetten újságírói kompetenciát követel, azok a tartalmak, amik tényleg a világról szólnak -> ezen múlik a média hitelessége
Amerika 80-as évek -> infotainment (information+entertainment) tartalmak megjelenése: olyan dokumentumfilmek amik addig nem használt elemeket tartalmaznak pl. : dramatizálás, történetesítés, fiktív szereplQk megjelenése. Iszonyatosan sikeres mqfaj: VIASAT Histroy, National Geographic, Animal Planet. Nem tudod eldönteni, hogy valós vagy nem. Politainment ->politika, edutainment-> oktatás, News Show -> híradó
Ehhez az analóg média modellhez elsQdlegesen kapcsolódik a világhoz való viszony, a transzparencia és a média, mint csatorna
De ez a dolog radikálisan megváltozik a digitális technikával, kommunikációs térben sok szereplQ van és ezek bármilyen relációba hozhatók egymással  > központ nélküli/központ vesztett hálózat bárki lehet feladó és befogadó is -> kommunikáció felfogás radikális elmozdulása interaktív dialógus felé -> üzenetáramlás iránya tetszQleges, többé nem irreverzibilis
Paul W. kommunikációs modell: 2 axióma: 1. nem lehet nem kommunikálni: nem lehet elképzelni olyan emberi cselekvést, amihez legalább elvben nem lehet hozzárendelni kommunikációs vonatkozást, még ha azt a bizonyos valaki nem is szánta annak; 2. a humán kommunikációnak mindig 2 szintje van: A) tartalmi: médium elemei (nyelv->szavak); B) viszonyszint: metaszint, létezésére következtetni tudunk a tartalmi szint hogyanjából, pl.: Esik az esQ <-> Az esQ esik., az üzenet létrehozójának a szándéka a viszonyszinten ragadható meg. A tartalmi szint elemei mindig a világra mutatnak ki, a viszonyszint mindig önreferenciális, a beszélQre mutat.
A 2 rendszer egyszerre mqködésének problémáját nagyon jól mutatja pl Szaddam Husszein kivégzése, csak 1 csatorna vehette fel, de 1 nappal utána interneten megjelent 1 hóhérsegéd által készített amatQr felvétel-> Q az interaktív szintre tartozik, ez a felvétel világított rá arra, hogy a tévécsatorna felvétele nem mutatja meg a valóságot, hanem csak 1 lehetséges valóságot mutat meg -> professzionalitás megszqnik
Azt fogadjuk el igazságnak amit sokan annak gondolnak, ennek az alapja a konszenzus, ebben a szisztémában mindenki látható, megjeleníthetQ, belépünk egy sajátos térbe, cyberspace, cybertér, virtuális valóság, média nem csatorna többé, hanem egy tér
Mátrix -> klasszikus jelfogalomról szól, shake up, cybertérben jelentések maguk elszabadulnak, nincs materiális aspektusa, alternatív tér -> jelfogalom szerkezete problematizálódik, az egész visszájára fordítható
Cyberpunk, cyborg, Ghost in the Shell –> test nem rögzített többé. Az a kérdés hol vagyunk, kik vagyunk, kulturális értelemben leírja azt, hogy a médiafogalom hogyan vált absztrakció szintet. Eddig technikailag sem átjárható dolgok itt különbözQ természetq adatokká váltak -> kompatibilisek egymással.
Analóg médiumok idején -> központozott, push, csillaghálózat (központ->adó, többi->befogadó). Adó és befogadó rögzített, befogadó nem képes visszacsatolásra, csak az üzenetet látja, csak az adást, az adót nem. Fontos, hogy erre az alaphelyzetre egy olyan hit épüljön, hogy amit látunk az hiteles. Tranzaktív kommunikációs alapállás engedhetQ meg.
Adó-befogadó viszonyok univerzálhatóak, maguk a befogadók, nézQk sincsenek egymással kapcsolatban -> a rendszer egész szempontjából nincs jelentQsége. Ez az uniformizáltság az, amit tranzaktív kommunikációs helyzetnek nevezünk. 3 alapeleme kell hogy legyen: feladó, befogadó, üzenet. Üzenet közvetítésén, tranzakción van a hangsúly.
Ezeknek a modelleknek mindig van egy definitív hozzáállásuk a világhoz, mindig a világról szólnak. üzenet kimutat a világra, ebben az esetben a kommunikáció, mint aktus másodlagos, ezért annak, hogy objektivitás, hitelesség, stb. megkérdQjelezhetetlen szerepe van  > médiavalóság mennyire pontosan képezi le a valódi valóságot. Olyan valami kerül be, ami a realitás és fikció különbözQségét felülírja, nem érdekli a kánon. Olyan folyamatokat indít be, ami mára gyakorlatilag megszüntette a régi kánont-> egymásba folynak a tartalmak.
Megjelenik a mqsorfolyam egysége. Egy tér lett az egész, nem mqsort nézünk, hanem csatornát.
Médium maga feladja transzparenciájának látszatát pl: logo-k, elkezdik önmagukat tematizálni, saját szpotok, arculat, a csatornák tartalmai folyamatosan indexálják egymást, elveszik a hierarchia, a liszensz veszi át a helyet. Liszensz: gazdasági kategória, érzéketlen mindenfajta mqfaji besorolásra, vándorolnak médiumok között.

Digitalizálódás
Lev Manovich: digitális tartalmaknak 5 ismertetQjegye:
numerikus reprezentáció: digitális tartalmak 2-es számrendszerben megfogalmazott kódrendszerbe írhatóak vissza. Az elsQ olyan médiatartalom, ahol a médium nem szükségszerqen materiális, ez elsQsorban egy kód. Illúzió közkeletqvé válik. Digitalizáltban az eredetiség elveszik, horizontális tagozódás jön létre.
modularitás: izolálható építQelemekbQl épülnek fel a digitális tartalmak. Tulajdonságok felülírhatóak -> folyamatos befejezetlenség, módosíthatóság állapota, nem lezárható.
variabilitás: folyamatosan variálhatóak a digitális tartalmak elemei. Remix > alapvetQ tartalomképzési eljárás.
automatizálás: digitális tartalomképzés esetében mind a létrehozás, mind a befogadás bizonyos software-s, hardware-s eszközkörnyezethez kötött. Megjelenítéséhez létrehozott automatizmusok nagyon hasonlóak egymáshoz (számítógéppel hozzák létre és azzal is jelenítik meg). Adó és vevQ berendezés egymással kompatibilis, lehetQség van a visszacsatolásra, rekurzióra (blog -> kommentálás)
transzkódolás: digitális eszköz a maga kódja szerint újradefiniálja azokat a tartalmakat, amiket meg akar jeleníteni. Pl ha valamit begépelünk, azt transzkódoljuk.

Médiával kapcsolatos reflexió szintjei a társadalomban

hétköznapi életbQl kell kiindulni
laikus koncepciók: hétköznapi reflexiók szintje, ez határozza meg, hogy ki melyik médiumot és miképp fogyasztja
média önleírásai: minden olyan szöveg, megszólalás, ami a médiának, mint társadalmi alrendszer területérQl származik, vagy a közvetlen társadalmi környezetébQl származik, vagy a rá vonatkozó aktuális jogi szabályozás környezetébQl származik és a média mqködését tematizálja valamilyen módon, pl.: médiatörvény, ORTT szabályzatok, etikai kódexek, hogyan kell csinálni. Ezek védik jogilag a médiatartalmakat, de pl.: letöltések kikerülik ezeket a szabályozásokat. Technika és tartalom is élesen elválasztódik.
Teoretikus reflexiók szintje: azok az elgondolások, amik tudományos keretben gondolkodnak a médiáról, mint olyan

A média leírásait tematizáló legfontosabb kortárs trendek

Technikai: digitalizálódás: differenciálatlan kódolás, közös kód (hang, mozgókép, stb. egymás számára kompatibilisek). Médiakonvergencia: különbözQ médiaterületek egymáshoz való közeledése és összeérése.
Médiatartalmak új logika szerint képzQdnek, társadalmi élet egyéb területein is megjelennek (média-politika, média által meghatározott)
Új újságírás megjelenésének trendje: médiatartalmak elQállítása deprofesszionalizálódik (bárki írhat blogot), van egy olyan nyilvános tér ami bárki számára hozzáférhetQ
Médiában tartalmak cirkularizációja iszonyatosan felgyorsul, pár nap alatt elhalnak a hírek.

Média technikaelméletei

Mi a technika? Magába foglal egy eszközaspektust (anyagi) és egy tudás (kulturális) aspektust. Valamilyen emberi szükséglet kielégítésének tipikus, meghatározott módja.
Technikai médium: akkor beszélünk róla, ha olyan gépek illetve apparátusok által meghatározott valóságot tudunk tételezni, amely valóságot ezek a gépek vagy apparátusok nem pusztán reprodukálják vagy leképezik, hanem létrehozzák, mint ezen gépekhez tartozó médiavalóságot. (fotó, film, komputer)
Kultúra képzésben jelentQs szerepet vállaló tereknek tekintik
I. és II. ipari forradalom, I.  > gépek létrehozása, munkaviszonyok megváltozása; II. kommunikációs tekintetben változtatja meg a világhoz való viszonyokat

Ernst Kapp

Technika: állati állapotból való megszabadulás, természet ellenfogalmaként jelenik meg nála. Nem más, mint emberi szervek, képességek projekciója.
Ez a szervi projekció visszahatván az emberi társadalomra, az emberi társadalmat egy emberi szervezetként képzeli el.
Technikai ember önmegtapasztalásának az eszköze.

H. A. Innis

McLuhan elQdje és kollégája
Médiumok: a kommunikáció technikái, kiterjesztQi, materiális hordozói, melyek a szociális világ lehetséges értelemképzéseit meghatározzák; az adathordozás formáiról, és ezek társadalmi szervezet-beli hatásáról van szó.
két fQ típus; a kettQ közötti egyensúlyra kell törekednie minden civilizációnak
az idQt uraló médiumok: maradandóság, állandóság, ismétlQdés, középpont (pl.
kövek, piramisok, emlékezet-helyek ), teret uraló médiumok: terjedés, változás (pl a nyomtatott sajtó)

McLuhan

médiumnak tekint minden olyan technikai struktúrát, ami a valósághoz való hozzáférést tekinti, emberi tevékenységeket is (ruházat, villany)
az óra pl technikai médium, az idQnek a médiuma, de nem pusztán leképezi az idQt, hanem létrehozza azt a koncepciót, ami alapján a mindennapi életünket berendezzük. Ez az idQkép lineáris és szekvenciális, megteremti azt a narratív idQképzetet, amire a kapitalista társadalmak alapulnak. (szabadidQ  munkaidQ, fiatal-öreg)
ez az írott szöveg gyökérkoncepciója is, linearitás, szekvencialitás
ezért szerinte könnyen belátható, hogy az ember mindig a mediális technikák által behatárolt kereteken belül éli meg a világot
médiatechnikák úgy jelennek meg az ember számára mint a szervei megfelelQi
tipográfiai ember az írás embere, Gutenberg galaxis lakója, az írás meghatározott médiatechnika, lakója a szemére van hagyatkozva, a törzsi embert váltja fel, aki a fül embere volt  > akusztikus befogadás lehetQvé tette az egyidejqséget, nem kényszerül sorrendezésre, tartalmak nem narratívak, standardizáltak, közösségi lény, mivel az akusztikus befogadás közösséget teremt. Tipográfiai ember magányos, individuum itt képzQdik meg. Gutenberg galaxisnak a tv megjelenése vet véget.
Tv: kommunikációs technikáit figyelembe véve visszahozza a szóbeliséget úgy, hogy a vizualitást sem veszti el. Teljes észlelést, idegrendszert projektálja. Tömegkommunikációs új törzsi ember jelenik meg -> világfalu.
Technooptimista: szerinte a világfalu olyan kommunikációs tér, ahol az együttlevés demokratikus formában van jelen -> magányosság eltqnik.

F. Kittler

Német szerzQ, Berlini iskola megteremtQje
Szellem fogalmát váltsuk fel a technika fogalmával
Médiatörténet fejlQdése technikai szempontból, soha nem emberi igények miatt készülnek dolgok, hanem minden önmagára reflektáló innováció
LejegyzQrendszerek: nem más, mint technikák és intézmények hálózata, mely hálózat egy adott kultúrában releváns adatok feladását, tárolását, feldolgozását szolgálja.
3 lejegyzQrendszer: nem kifejezik, hanem meghatározzák azt a kutltúrát amelyben létrejönnek
A) lejegyzQrendszer 1800: maga a Gutenberg galaxis átfordítása, tipográfiai lejegyzQrendszer: az írás és könyvnyomtatás határozza meg. Érvényes tudás alapformái: szövegek, szerzQség, kiadó(ság), mechanizálódás, standardizálódás, linearitás. Itt definiálódik alapvetQ kommunikációs sémaként befogadó, adó üzenet, kód(írás)
B) lejegyzQrendszer 1900: új dolgok jelennek meg. Fonográf, gramofon, film, TV, rádió, rögzített hang és rögzített kép, írás elveszti monopol helyzetét
C) lejegyzQrendszer 2000: digitalizálódás olyan koncepciókat vonz magával, mint pl.: hozzáférhetQség, numerikus reprezentáció, variabilitás

Kritikai médiaelméletek

AlapvetQen különböznek technikai médiaelméletektQl
Kritikai médiaelméletek mindig társadalom központúak
Társadalom-fogalom: konfliktus elvq (pl.: marxista, társadalmat alkotó csoportok közötti konfliktus) vagy harmónia elvq
Kritikai elméletek: különbözQ érdekek szembenállása alapján, azok a csoportok, akik birtokolnak, megpróbálják kizárólagosként feltüntetni magukat, hogy pozíciójukat megtarthassák. Módok ideologikusak, függésben tartás technikái. Média gyakorlata: uralmi gyakorlat (vetélkedQben melyek azok a tudáselemek amik bekerülnek, sorozatban mik azok az értékek, szerepek, amiket mutat)
Kritikai elméletek 3 csoport:
1. Walter Benjamin
2. Teodor Adorno / Max Horheimer
3. XX.század 50-es évek vége- 60-as évek elejétQl mai napig

Walter Benjamin
Frankfurti iskola, zeneesztétika, esztétika, szociálpszichológia, Adorno kortársa, társadalomfilozófia
Saját folyóirat: Angelus Novus
Flaneur: (kószáló), ebben látja megragadhatónak a modernitás tipikus identitás képletét, az a valaki, aki a 19. sz. második felében jelenik meg és nem tezs mást, mint kószál a passage-okon, tereken. Látnivalók határozzák meg. Vándorló tekintet optika: a látott élmények által definiált folyamatos változó, olyan mint egy kaleidoszkóp.
Mqalkotás a technikai reprodukció korában címq tanulmánya:
Már a címe árulkodó -> mqalkotás, esztétikáról van szó, materialista esztétika
Materialista: marxi alaptézis: társadalom jelenségei 2 féle: anyagi és szimbolikus, 2 közötti viszony hierarchikus, anyagi feljebb. Anyagi produkciós és reprodukció folyamatok. Ehhez képest ideológiai viszonyok a felépítmény részei -> szimbolikus aktivitás minden formája ide tartozik
Esztétika: nem lép ki a mqvészet rendszerébQl, leszögezi, hogy a mqvészet a felépítmény része, gazdasági viszonyok definiálják
AlapvetQ kritika: mqvészet determináltsága alapvetQ ugyan, de nem automatikus -> mqvészet gyakorlata elmozdult 30-as évekre megjelenik a kapitalista termelés logikája, a mqvészetet alapvetQen meghatározza az iparosodás (technika, sokszorosítás) . Filmek által radikális új forma megjelenése -> mqvészet rendszerének súlypontja filmre tevQdik át. Mqvészet rendszerét hozzáigazítja a kapitalista termelés alapvetQ logikájához. -> új esztétika létrehozása: film technikai, mediális meghatározottsága -> reprodukálhatóság film szerves része, létrehozása, befogadása iparszerqen létezik.
Reprodukálhatóság: már régóta jelen van a mqvészet területein, egyre erQsödQ, de amikor a technika az alapvetQ lényegévé válik egy mqalkotásnak, akkor egy alapvetQ lényegisége veszik el -> egyediség
Film médiuma hosszantartó és visszafordíthatatlan folyamatot indít. Ennek a változásnak a lényege: az a lényegi momentum különbözteti meg filmet a többitQl, hogy elveszti az auráját: mqalkotás itt és mostban való definiáltsága, egyedisége.
Kópiák sosem tudják reprodukálni az itt és most-ot, filmnek nincs eredetije, csak kópiái vannak, filmet nem lehet kiállítani -> ez a digitális tartalmak egyik alapvetQ jegye  > mindenféle tartalmak auravesztése-> digitális tér
Aurával még rendelkezQ produkciós mód fogalmai: zseni (zseniális alkotó), alkotás mqvészhez van kapcsolva -> zárt totalitás jön létre, befogadását érzéki hatás, kontempláció határozza meg, nem a megvitatás, itt interperszonális a viszony
Aurával nem rendelkezQ produkciós mód fogalmai: nem teremtés és zsenialitás, hanem egy ipari folyamatként írható le, befogadás racionális, vitató, tesztelQ elemzés lehetQsége. Észlelési struktúrák megváltozása. auravesztéssel racionalizálódik a mqvészet. Ezek a struktúrák megjelennek a hétköznapi életben is
Egyén és tömeg viszonya: szocialitás 2 ágense, mindkettQ egy itt és most-hoz rendelhetQ hozzá
Új meglátás. Közönség: itt és mostját elveszítQ tömeg, közönség lehet folyamatos. W.B. ehhez pozitívan áll hozzá.

Adorno és Horkheimer kultúripar fogalma

Nincs explicit média/médium fogalom, kultúripar fogalmát használják, arra mutat rá, hogy kifejezetten magukat a tartalmakat helyezik az elemzés középpontjába
Tartalmi differenciát keresve, mqvészet és média közötti viszonyt állítják fel
Média a mqvészet ellenfogalmaként van jelen
A felvilágosodás dialektikája c. mqvük:
Tézis: felvilágosodás eszmerendszere megcélozta az individuum, szellem felszabadítását, de szerintük a 30-as évekre ez megfeneklett, olyan társadalmi rendszerek vannak, amik ezeknek ellene mennek -> fasizmus, sztálinizmus, késQ kapitalizmus. Mindhárom rendszer üldözi a kritikát.
KésQ kapitalizmus esetében kultúripar (újság, rádió, stb.) egyik legfontosabb olyan terület, ami az ilyenfajta felszabadult identitás ellen dolgozik
Kultúripar 19. sz. végétQl jelenik meg: embereket megtartsa abban a függQ helyzetben, amiben vannak.
Nem rendelkeznek explicit médiafogalommal
Vizsgálat középpontja: technikai élet hatása a mindennapokra és a népre
Esztétikai struktúrák által elemzik a médiatartalmakat
Maga a mqvészet és a tömegkultúra között tesznek különbséget
Média technikai környezetként lokalizálható: médiatartalmak technikai hordozója: felvilágosodás legfontosabb deformátora
Média -> nép ópiuma,
Kultúripar: tudatos, direkt kiürítése a mqvészetnek, megfosztása a kritikai potenciáltól. technikai racionalitás, mely nemcsak a gazdaság, de a kultúra szintjén is mqködik. Nem magas mqvészet formáit hazsnálja, de használja. Az egyediség megfogalmazhatóságának elvezstésér -
F
H
¨ ¾ :FJr0B„ª@Bx@ H ,¸8Lp€´ÐÞZ: mH sH hŒ˜mH sH hŒ˜hŒ˜>*mH sH hTRmH sH hŒ˜hß@¿>*mH sH hß@¿hß@¿5mH sH hß@¿hß@¿>*mH sH hß@¿mH sH h57mH sH h57hj=
>*mH sH hj=
hj=
mH sH hj=
hj=
>*mH sH hj=
mH sH h¯v
hj=
5mH sH ( -`‚Ö8 H


þ
¨ :B@ Ô ¶¸8Z 6ØÐÿp#|‰

&
Fgd/ß
&
FgdlE

&
Fgdß@¿gdß@¿
&
Fgdß@¿
&
Fgdj=
>þª-T! !¤!Þ!›"Ê"Ì"×"û" #$°%²%î(,8,E,ˆ,æ.¢/020B0š1œ13H3v4~4ý46~8”8–8¦8ì8ú8€9¬9¾9â:ò:®;°;²;Ð;î;<<@<øìøìøìøìøìøäøÜÔÌÔÌÔÌÔÄÌÄÔĸÄÌÄÌĸÄÌÄÌÄ°Ì°¤°Äœ‡œ‡œh¯v
5mH sH h¯v
h¯v
5mH sH h¯v
mH sH h!h!>*mH sH h!mH sH hcAåhcAå>*mH sH hcAåmH sH hêR mH sH h?` mH sH hœ]ˆmH sH h2w+mH sH h2w+h/ß>*mH sH h/ßmH sH 2T!²%î(à*E,æ.œ14d89°;²;Ò;@<¬>@æ@èC0E2E E¢EæEÆF÷÷ÿp#
6÷ÿp#ïÜ
÷÷ïïïïÿp#Ճïêp#¬êp#¬áÙp#¬ÙÙp#¬ÙÙÔp#¬Ôp#¬Ôp#¬Ìp#¬Ì
&
FgdêR gdêR
&
Fgd¯v
„h^„hgd¯v
gd¯v

&
Fgd?`
&
Fgd/ß@Â>Æ>@@@æ@AÐAôABæCèCD2E EæEFbFjFÆFæF¢I^J_J{JÑJ
K

KKK&K;ƒKL†LˆL˜Móëóëãë×ã×ãÏãÏãÃϷϫϣϫϣϗ£‹sksksk£k h+YmH sH h+Yh+Y>*mH sH h+Yh`¡>*mH sH h`¡h`¡5mH sH h`¡h`¡>*mH sH h`¡mH sH h`¡hêR >*mH sH hêR hêR 5mH sH hêR hêR >*mH sH hêR mH sH hêR h)8­>*mH sH h)8­mH sH h¯v
mH sH hêR h¯v
>*mH sH &ÆF_JÐJÑJ
K

KˆL˜MêN¤O¦OÖOØO•P¾Q|R´S¶SÌSÎSzTðT!U"U÷÷p#¬òp#¬òp#¬òp#¬êêp#¬êp#¬âp#¬Ýp#¬Ýp#¬Ýp#¬ÕÕp#¬ÕÕp#¬Ðp#¬Ðp#¬Ðp#¬ÈÈp#¬Èp#¬Ðp#¬
&
Fgdêžgdêž
&
F gd+Ygd+Y
&
Fgd+Y
&
Fgd`¡gd`¡
&
FgdêR ˜MÞM¦OÖOöO”P•P¥P|RâR²S´SÌSÎSÞS"U.UV6V8VHVìV®WîWPXŽX¾X8YxYzY¦YþYZZZ Zóëßë×ëË×ûׯ»£»¯»›»›„›„›„›„„q›e›hù
hù
5mH sH $hù
hù
CJOJQJaJmH sH hù
hù
mH sH hù
hù
>*mH sH hù
mH sH hêžhêž>*mH sH hêžhêž5mH sH hêžmH sH h(>ÇmH sH hêžh5NÄ>*mH sH h5NÄmH sH h+Yh+Y5mH sH h+YmH sH hêžh+Y>*mH sH #"U.U/U8VîWZZ Z,[²]<^:_Ð_”c£d\f^ftfvfÊf0gDhiHjúp#¬úp#¬òòp#¬êåp#¬åp#¬Ýp#¬Ýp#¬ÝÝp#¬Ýp#¬ÝÝÝØp#¬Øp#¬Øp#¬Ðp#¬Ðp#¬ÐÐp#¬Ð
&
F
gdMO_gd[(
&
F
gdù
gdù

&
F gdù

&
F gdêžgdêž Z Z:_Î_Ð_ò_Ú`ö`”c˜c\f^frftfDhhhNjxjÊkÊlÌlÒlüln,n oFoHo¬o®op*mH sH hMômH sH hÈ3hmH sH hÈ3hhÈ3h5mH sH hÈ3hhY!>*mH sH hY!mH sH hÈ3hhMO_>*mH sH hMO_mH sH hÈ3hh[(5mH sH hÈ3hhMO_5mH sH h[(mH sH há.Áhá.Á>*mH sH há.ÁmH sH hù
mH sH há.Áhù
>*mH sH $HjÌlüm ooFoHo®opqús8t^t tuu &
F
gd¡6ú
&
F
gd¸E*
&
F
gd¸E*gdMô
&
F

gdMô
&
F

gdÈ3hgdÈ3h
&
F
gdMO_u:u*mH sH hB8|mH sH hVmH sH hÂÂhV>*mH sH hÂÂh8K>*mH sH h8KmH sH hÂÂh¡6ú>*mH sH h¸E*mH sH h¡6úmH sH hŠ shŠ smH sH hMô5mH sH h¸E*hMô5mH sH )P{N|à€n‚N„ †ð‡ZŠ‹ú‹ü‹LŒNŒŠ(Ž€ŽÐŽ‘,’ö’J“Ú“H””´•à•÷÷ p#¬÷p#¬÷÷÷p#¬÷÷p#¬÷p#¬òp#¬êòp#¬âp#¬ââp#¬âp#¬Úp#¬ÚÚp#¬Úp#¬Úp#¬ÚÚp#¬Úp#¬Úp#¬
&
F gd°Z¼
&
F gdB8|
&
F
gdB8|gdB8|
&
F
gd¡6ú€Ž®ŽºŽÎŽÐŽÚŽ:’x’ö’J“t“”•à•ô•˜´´jµ
·.·(¸L¸p¹r¹¢¹$º@º˜º¦º¸¼Ð¼Œ½Æ½–¿(À*ÀfÀÁxÁ¶Ãóçß×çßÏßÏÃÏÃÏÃÏÁϹÏÃÏ­¹¤˜ˆ|||ththth 4¦h†5>*mH sH h†5mH sH h 4¦h 7>*mH sH h 4¦mH sH h 7mH sH h 4¦h 75mH sH h 7>*mH sH hÂÂh½ >*mH sH h½ mH sH UhÂÂhdn¡>*mH sH hdn¡mH sH hVrRmH sH h°Z¼mH sH hÂÂh°Z¼>*mH sH hÂÂhVrR>*mH sH (Ql van szó. Médiafogalmak a kulturiparban nyilvánulnak meg, ami eleve struktúrálisan veszíti el a kritikai potenciált. Sokszorosításra épülQ technikai, tartalomlétrehozó környezet.
Összemosódik korábbi magas és nem magas mqvészet: stílus konformitás és stílus konzervtivizmus jön létre. Olyan befogadóhálózatok létrejötte amelyek önként vetik alá magukat a kultúripar támasztotta rendnek.
Korai kapitalizmus: kulturális reprodukció szintjén található a magas szintq mqvészet, rendkívql erQteljes kritikai potenciállal rendelkezik.
KésQi kapitalizmus társadalmi rendjét kultúriparnak az a mqködése mozgatja, ami a kultúra tömegesítésén dolgozik. Elveszik a rekurzió, a visszacsatolás lehetQsége.

Kritikai kultúrakutatás

Eredetét tekintve sok szálon fqzQdik Benjaminhoz és Adornoékhoz
Nincs egységes diszciplína
Kulturális tartalmakat elemzik
Kultúra: alapban kódolt, materialista
1964 óta létezik, Richard Hoggard és Stuart Hall elsQ fontos képviselQk
Birmingham-i egyetem -> ifjúsági kultúra kutató központ: brit munkásosztály, ifjúsági kutltúrában fellelhetQ szubkultúrák viszgálata (rocker, mod, punk)
Ezeket a szubkultúrákat az általánosan létezQ társadalmi konfliktusok valamilyen szimbolikus tereként képzelték el
Hegemónia fogalom (Gromschi): miért van az, hogy a munkásozstály és a parasztok tömegesen támogatják a fasizmust? Nem csak direkt kódokkal gyakorol hatalmat, hanem hétköznapi életet átszövQ szimbolikus jelentéstartalmakkal, szimbolikus módon hegemóniát gyakorol -> fasizmus mindennapokat átható hatalomgyakorlás, jól mqködQ kulturipar
Ideológia fogalom (Althusser): a világ egyfajta lehetségesként tükrözQ látásmódját kínálja fel, és azt igaznak találja.
Társadalom medializáltásága (Raymond Williams): kultúrát az egész hétköznapi életben meghatározó jelentéshasználat teljes egészeként gondolja el. Kultúra fogalma: olyan formákat és feltételeket foglal magába melyek között a társadalom értékeket, normákat és jelentéseket strukturál és artikulál. Ezek a folyamatok intézményes formában, mint médiía vannak jelen, másrészt a hétköznapi élet szintjén, mint pl a vizuálkultúra oktatás
Kritikai kultúrakutatás a kultúrát szövegnek tekinti, minden olyan komplex jelentésegység, ami valamilyen módon felépített, pl tv és rádióadás, újság, stb. . kultúra szövegekbQl áll és mint gyakorlat értelmezést jelent. Kritikai pontot a befogadásban látja.
Befogadás: nem alárendelet státuszú, hanem a szöveg mellé helyezQdik -> befogadás emancipációja. Szöveg és olvasó kölcösnösen feltételezik egymást.
Kontextus: hely vagy mód, ahol a szöveg és olvasó találkozik
Poliszémia: a jelentés nem statikusan van benne a médiatartalmakban, hanem a befogadás során rendelQdik hozzájuk, és ez nem kontrollálható a szöveg felQl -> kritikai kultúrakutatás alkalmazott kommunikációs felfogás esetében is nagyot lép: van a szöveg és az olvasó és ez a 2 találkozik egy kontextusban -> többé nem szükségszerqen szimmetrikus kód és dekód . ( kontextus  fogalmában arra a helyre ismerünk amit Walter Benjamin a technikai reprodukció szinjén lát).
Stuart Hall modell: poliszémikus összefüggésben 3 lehetséges olvasásmód:
1. elsQbbségi/ uralmi olvasásmód : befogadó felismeri a szöveg domináns szándékolt kódját és ezt fogadja el, pl.: elhiszi ami a híradóban van
2. legyQzött/behódoló olvasási mód: befogadók elfogadják az események, szituációk domináns definicíóit, de itt ezt már bizonyos gyanúval kezelik, próbálnak saját nézQpontot kialakítani.
3. ellenzéki olvasási mód: tudatosan és szisztematikusan nem fogadja el és tudatosan és szisztematikusan értelmezi máshogy a szöveget.
Médiadiskurzus: kritikai médiakutatásban jelenti egyrészt magának a médiának a társadalmi intézményét, másrészt pedig jelent egy közös közösség által létrejövQ társadalmi folyamatot is, mely minden esetben meghatározott hatalmi kontextusba ágyazódik. Kulcsszava oda vezet el, hogy többé a médiaipar termékeit nem esztétikailag, hanem különbözQ médiahasználati stratégiaként különítünk el, mert a jelentés rögzítése a médiahasználat során történik meg a befogadói oldalon. A jelentés rögzítés szabályait a médiahasználat lehetQségeit konszenzusok döntik el és ezek végülis valamilyen módon hatalmi szerkezeteket fejeznek ki.

Konstruktivizmus

Nem lehet iskoláról beszélni, nem egységes
Diskurzusról lehet szó
Vajon a világ, az amit felfogunk belQle a világban van, vagy mi konstruáljuk belül?
Realizmus/idealizmus, esszencializmus/konstruktivizmus, materializmus/nominalizmus
Pozitivzmus -> mi van a világban
Konstruktivizmus: nincsen megfigyelQtQl elkülöníthetQ valóság, hanem a világ mindig az adott megfigyelQhöz kötött, valóság esszenciális létét tagadó irányzatok, episztemológiai/ismeretelméleti filozófia, a hogyan-ra kérdez rá, nem a mi-re, nem kizárólagosan filozófiai terület
Realizmus -> to be, konstruktivizmus -> being, folyamatosság, idQ, a történés a lényeg
Objektivitás, hitelesség, számonkérés lehetQsége. Médiavalóság tesztelhetQ az egyén eszközökkel hozzáférhetQ valós valóságon, ha úgy gondoljuk, hogy a világ az van és a média csak képeket mutat.
Ha konstruktivista szempontból nézzük, akkor nincs abszolút skálánk az objektivitás és hitelesség mérésére
Médiaközlések realista keretben vannak elgondolva (wikipedia- sokan gondolják úgy, hogy úgy van)
KépviselQi:
Paul Watzlavik: pszichoterapeuta. 2 axiómában megfogalamzott kommunikációs modell, ebben a keretben a kommunikációt csak, mint együtt cselekvést lehet meghatározni
Gregory Bateson: biokibernetika. Információfogalom újragondolása. Információ: mindig egy olyan megkülönböztetés, ami aközött tesz különbséget ami ki van mondva, és aközött ami nincs, pl ha kimondom az igent akkor nem mondom ki a nemet
Heinz von Foerster: második rendbéli kibernetika megalapítója, neurobiológia, neurofiziológia, konstruktivista ismeretelmélet kidolgozója
H. Maturama: neurobiológus, autopoiézis fogalmának megalkotója, önteremtés, önteremtQ rendszerek (sejt, tudat) mqveletei számára a világ nem elérhetQ -> nem a világból vesznek át dolgokat, hanem saját magukból kell táplálkozni ahhoz, hogy életben maradjon, pl.: idegrendszerbe csak ingerintenzitások kerülnek be, minQségileg nem, látás-hallásnak ugyanaz a kódja az idegrendszerben, pont ezért nem tudunk semmit se mondani a világról. Autopoiézis: ezeknél a rendszereknél az elemek és szabályok kölcsönösen egymás feltételei, az állandó visszacsatolás teszi lehetQvé a rendszerek létrejöttét
Ernst von Glasersfeld: filozófus, Radikális konstruktivizmus c. könyve, konstrukciót elsQdlegesen a nyelv felQl közelítette meg, többnyelvq családból származik, észrevette, hogy mennyire más emberként mqködik, amikor a különbözQ nyelveken beszél. Ezen kívql: szám-fogalommal foglalkozott sokat. Nyelvi-relativizmus
George Spencer Brown: matematikus, konstruktivista gondolkodásban Q dolgozta ki a forma-kalkulust . Forma: nem más, mint megkülönböztetés, de a forma mindig meg is jelöl. Megkülönböztetem jelölt teret a jelöletlen tértQl. Jelölt tér szerves része a jelöletlen tér. Pl. lábnyom a homokban csak akkor látható ha ott van körülötte az a homok ahol nincs lábnyom. Újrabeléptetés/reentry: formát, mint megkülönböztetést, önmagába be tudjuk léptetni újra és újra, ez az identitásnak is egy alapképlete, csak így láthatom magam a világban.
N. Luhmann: szociológus, legfontosabb képviselQje a szociális konstruktivizmusnak. Társadalmi rendszerek autopoietikus rendszerek. Konstruktivista alapgondolat nem csak az organizmus szintjén ragadható meg, hanem átvihetQ ez a társadalmi szerepekre is. Társadalmi rendszerek, kommunikációs rendszereinek 3 típusa van. 1. interakció /közvetlen jelenlét. 2. organizációk/csoportok. 3. tulajdonképpeni szocializációs rendszerek. Ezeknek a rendszereknek nem résztvevQi az emberek, csak kizárólag a kommunikációk a részei a rendszereknek, az emberek csak környezetei ezeknek a rendszereknek. Információ: megkülönböztetés aközött ami ki van mondva és ami nincs, mindig megjelöl valamit a világban. Közlés: mindig olyan megkülönböztetés, ami magára a közlQre mutat, nem a világra mutat hanem pl rám. Megértés: olyan megkülönböztetés, ami az információt és a közlést különbözteti meg. Nem azt jelenti, hogy helyesen dekódoljuk az üzenetet, hanem azt, hogy felismerjük azt, hogy közölni akarnak velem valamit és én arra reagálok. A kommunikációs rendszer addig él amíg ez mqködik. Ennek a rendszernek a kommunikáció az eleme és folyamata is egyben.

Heinz von Foerster

Új ismeretelméleti pozíció kidolgozása, egy ezelQtt nem ismert gondolkodásmód bevezetése a tudományos gondolkodásba
Kibernetikus -> gépek irányítása.
Kibernetika: Norbert Wiener : Q találta ki ezt a kifejezést, találati pontossággal foglalkozott, visszacsatolásos kört, vezérlési kört hozott létre. Wiener továbbgondolta: visszacsatolás modellje: minden zárt módon mqködQ mechanikai rendszer. Rekurzió: kimenet visszavezetése bemenetre. Feedback modellnek is nevezik.
Nagyon érdekes a rekurzivitás szerinte, de inkább azt nézzük meg hogy magát a vezérlést hogy lehet vezérelni -> második rendbéli kibernetika létrehozása
Második rendbéli kibernetika: kibernetika kibernetikája, szakít a korábbi tudományos gondolkodásra jellemzQ lineáris (ok-okozati) gondolkodással, ehelyett cirkuláris gondolkodást vezet be. Sémák:
1. cirkuláris zártság: A, B, C, . A->B->C->A, egymást implikálják, ettQl rekurzív, körbeforgó
2. reflexív eset: A, B . A<->B, ugyanakkor implikálják egymást
3. önreferencia esete: A. A implikálja A-t
mellérendelQ viszonyokat hoz létre, kivétel nélkül mindegyik tud lenni egyszerre ok és hatás
hogyan jelenik meg mellérendelés a megfigyelés tárgya és a megfigyelQ között. Hierarchikus modellben, objektum és szubjektum viszonya hierarchikus és lineáris de Foerster szerint megfigyelés tárgya és megfigyelQ egymás mellé helyezQdik, megfigyelés maga visszahat, definiálja megfigyelQt.
MegfigyelQ konstruálja meg megfigyelés tárgyát és megfigyelés tárgya ugyanúgy megkonstruálja megfigyelQt -> nincs objektív megfigyelés
Ezzel F. dinamizálja a klasszikus Descartes-i objektum/szubjektum elkülönítést.
Megfigyelés = kiszámítás (ki-számítás), 2 alapmqvelete van:
Reprezentáció: a mi? Kérdést implikálja, denotatív, referenciája kifelé mutat
Reláció: a hogyan? Kérdést implikálja, reprezentációk viszonyba helyezése, referenciája a megfigyelQre mutat, konnotatív
Minden reláció reprezentáció és minden reprezentáció reláció
Ezeknek a megkülönböztetése már maga is reláció és ezt hozza létre a megfigyelés. Pl. hallucináció, nem tudjuk eldönteni mi van kint és mi van bent, nem tudod eldönteni, hogy valami tényleg ott van vagy csak a fejedben létezik
A valóság nem más, mint a megfigyelések kifelé irányuló referenciái által megteremtett konstrukció. Ezt érdemes elkülöníteni a realitástól(ez van kint). Pl. információt megfigyelés hozza létre így a valóságban van, nem a realitásban
Lehetséges valóság-realitás viszonyok:
Konfirmációs: (megtudom azt), ebben az esetben egy bizonyos / a valóság létezik csak, konfirmációs viszony realitással, csak itt lehetséges az objektivitás
Korrelációs: (megtudok valamit) leírásaink sokfélék lehetnek, realitás maga csak megfigyelés által hozható létre, csak korrelációs lehet
A valóságra vonatkozó információ a megfigyelQ rendszerben képzQdik, mégpedig a realitással való interakcióban, de mindig a rendszerre jellemzQ módon pl. idegrendszer nem tud minQséget továbbítani, csak inger mennyiségét, tényleges minQség agyban jön létre -> differenciálatlan kódolás
Ezek a megfigyelQ rendszerek úgynevezett mqveletileg zárt rendszerek, mqveletek nagyon szigorúan zártan, rendszeren belül történnek.
MegfigyelQ: valóság bennünk jön létre, nem kívül
Valóság: megfigyelések kifelé irányuló referenciái által teremtett konstrukció, ami a megfigyelésben jön létre. MegfigyelQ konstruálja. Pl. hallucináció
Realitás: az, ami tényleg van, a világ mint környezet, errQl nem tudnuk beszélni, nincs közvetlen kapcsolat, mert nem tud információt tartalmazni -> az információ kizárólag a megfigyelésben tud létrejönni
Valósági konstrukció, realitással felépített viszonyaink összessége
Amikor a valóságot megfigyeljük ismeretre teszünk szert -> elmúlt és jelenbeli megfigyelések, leírások integrált összessége, ezek jövQbeni leírásokhoz információval szolgálnak, kiindulópont
Folyamatos megfigyelés nagyon szorosan kötött az idQhöz, ami szintén a megismerQben jön létre, ez is konstrukció. Ahogy az idQt megéljük az bennünk van. Ez az elmélet folyamatnak tekinti az idQt, minden szubsztanciális elgondolást kizár pl. cd, dvd nem adathordozó
Tény <-> fikció kettQ közötti különbség pusztán kódbeli eltérés. Fikció nem tételez referenciát, úgy volt a kódja. Tény referenciát feltételez, hogyan volt valójában a kódja.
Identitás és én: szerinte kizárólag a megfigyelQn belül jön létre. Vonatkoztatási pont -> viszony , identitás =közösség, ebben az értelemben az én, aki kommunikál nemcsak kiinduló feltétele, hanem eredménye is a kommunikációnak. Identitás: mindig a másokkal való kommunikációs viszonyban definiálódik, úgy gondolkodunk magunkról, hogy mások mit gondolnak rólunk. Visszajelzésekben definiálódik egyrészt, hogy ki vagyok, illetve az idQben is definiálódik még -> ki voltam, ki leszek.
Nyelv és kommunikáció : nyelvnek két lehetséges szemlélete van:
ElsQ rendbéli leírások színtere: a valóság , nyelv monologikus, denotatív, instrumentális, itt a világ objektíven a nyelven kívül létezik: instrumentum -> eszköz, denotáció -> rámutatás, monologikus -> egyedül is képes vagyok használni. Kommunikáció nem más mint közlés, tranzakció, rámutatunk valamire, információt a világba helyezi, kommunikáció folyamat tárgya a avilágban van.
Második rendbéli leírások világa: nyelv dialogikus, konnotatív, konstruktív, nincsen nyelven kívüli valóság, kommunikáció nem pusztán folyamat, hanem közlés és tárgy egysége, létre kell hoznia a tárgyat is a kommunikációnak. Nyelv csak viszonyban tud mqködni, kölcsönös információ létrehozás. Médiavalóság korrelatív viszony, konstruál és nem leképez, jelentés információképzQdés helye. Mqsorfolyam konnotatív szerkezetq, reláció mqsorok között.

Maturama

Autopoetikus rendszer: szervezett, egységként definiált, mintegy feldolgozó és termelQ és alkotóelemek hálózata: amely az interakción és transzformáción keresztül folyamatosan megújítja és megvalósítja a feldolgozó hálózatot, melyek elQállítják Qket és megalkotja a gépezetet, mint egy konkrét egységet a térben, amelyben léteznek azáltal, hogy specifikussá teszik az adott tartományt, az egész hálózatként történQ megvalósításához.
irányítani annyit tesz mint okozni egy hatást

CSI
Szubjektivitás, interpretáció, ideológia

Narrációelméleti gyorstalapaló
a történetmesélés alapja a tudás egyenlQtlen elosztása
az interpretációt nagyban befolyásolja, hogy kit gondolunk a közlés forrásának
elbeszélQi szintek a branigani keretezéselmélet alapján:
nondiegetikus narrátor: mindenttudó elbeszélQ
fokalizátor (az a szereplQelbeszélQ, akinek a nézQpontjába a kamera belehelyezkedik)  lehet felszíni vagy mélységi belsQ

Szubjektivitás
fokalizáció jelzése: Hanghíd, varrat, kísérQszöveg
a mentális tudattartalmak mindig egy mélységi belsQ fokalizációs szinthez kötQdnek -> éppen ezért nem rendelhetQ hozzájuk igazságérték, ha bebizonyosodik, hogy a karakter tévedett attól még az álom álom marad

A bqnügy felderítésére használt képek tipológiája
flashbackek, álflasbackek, rekonstrukciós jelenetek -> többnyire szereplQi nézQponthoz köthetQek
mikroszkópon, nagyítón, szqrQn keresztül látott képek  mindig szereplQi nézQponthoz köthetQek
többször alkalmazza a sorozat a mélységi belsQ fokalizációt is, pl. hologramszerq jelenetek

A CSI Shot
animált hiperrealisztikus makrók, melyek többnyire a test mqködését mutatják be
esztétizáltak
élQ személy által nem hozzáférhetQ nézQpontból vannak rögzítve
mégis, különösen a korai évadokban, szinte mindig valamelyik szereplQhöz kötQdnek a narráció szintjén- hanghíd, varrat, kísérQszöveg, szelekció, digitális zoom
a szereplQk nem úgy utalnak rá, mintha közösen ismert információ lenne
interpretációs lehetQségei:
mivel a szereplQk feltételezéseit jeleníti meg, nem köthetQ egyértelmqen a nondiegetikus narrátori szinthez
mivel lehetetlen nézQpontból vannak rögzítve, nem lehetnek tisztán fokalizáltak sem
feltehetQ, hogy mindkét narrációs szint egyszerre, elválaszthatatlanul van jelen bennük
szereplQkhöz kötve:
mintha magukévá tették volna az optikai eszközök látásmódját , ezáltal maguk is médiummá váltak
szinte transzcendentális tudással rendelkeznek
mi jogosítja fel Qket?
A tudomány mint a hatalom forrása, ideológiai mqködés újratermelQdése
Evidenciák, mint pl. a tudomány tévedhetetlensége, objektivitása, mindenek felett álló bizonyítóereje
Evidence = bizonyíték, evidencia, tanú
Hogyan hat a nézQre?
A sorozat megtanítja a nézQt arra, hogy kétkedéssel fogadja a szubjektivitás hagyományos formáit
DE a CSI shotok valódisága sosem kérdQjelezQdik meg, (csak néhány esetben módosulnak és sosem cáfolódnak meg)
Bizonyító erQre tesznek szert- > csak akkor érezzük hitelesnek a nyomzs eredményét ah láttunk iylet
Paradoxon: szubjektivizált képek hozzák létre az objektivitást
Szubjektum pozíció
A sorozat egy olyan erQs ideologikus pozíciót ír elQ a nézQ számára, melybQl nem kérdQjelezhetQ meg a CSIshotok valódisága, valamint a tudomány bizonyító ereje
Evidencia: csak abban az igazságban bízhatunk meg, amely a tudományos vizsgálatnak alávetett bizonyítékok által tényszerqen igazolható
A felkínált szubjektum- pozícióból evidens, hogy a szereplQk képesek így látni a világot
Következmények
A tudományos ideológia újrateremtQdése az evidenciák elfogadása által
A nézQi elvárások alakítása
Visszahathat a befogadás folyamatára, az egyéni percepcióra és értékrendre.

Hasonló témájú dokumentumok

12.04.

- 2008-12-07 18:44:48

szakszöveg 3

- 2009-06-12 13:58:13

10.16.

- 2008-11-22 12:38:17

11.27.

- 2008-12-07 18:44:22

8.tétel

- 2007-12-03 10:15:02

Médiarendszerek 107-164 I.

- 2011-01-04 15:03:02

10. tétel

- 2007-12-03 10:16:09

A mások által feltöltött dokumentumokat értékelheted. Ha úgy ítéled meg, hogy a vizsgára való felkészülés szempontjából hasznos volt egy dokumentum, akkor adj rá sokcsillagos értékelést.
Ha hibákat tartalmaz, vagy egyéb probléma van vele, akkor keveset.
A dokumentumok sorrendje az értékelések alapján adódik. Ami fentebb van a listában, azt hasznosabbnak ítélték társaid. Az új dokumentumok pedig (értékelések hiányában) szintén a lista tetején kezdenek.

Hozzászólások

Ha észrevételed van egy dokumentummal kapcsolatban (például hibát találtál benne), akkor a Hozzászólások részben jelezheted. Az olyan jellegű kérdéseket mint pl.: A 2. feladat 4. sorából milyen átalakítással jutottunk az 5. sorban szereplő képlethez? - szintén ide érdemes írni

Egy tipp az oldalhoz! - Online ZH, vizsga kidolgozás! Mi is ez? Ha feltöltesz egy régi ZH-t/vizsgát, a dokumentum oldalán Hozzászólást lehet írni. Megírhatod például, hogy "szerintem a 3-as feladat megoldása ez: "... Ha hiba van benne, más hallgató egy új hozzászólásban ezt jelezheti.

1eloadas 2004 2008_12_17 8. előadás adóellenőrzés algebra algoritmusok alkotmánytörténet áteresz beruházási függvény economic policy éghajlat egyén egyiptom etnicitás eu gazdaságföldrajz gazdasági közjog internet inverz függvény japán jogfosztás képletek kidolgozott kiskérdések kiefer ferenc kommunikáció költségszámítás környezetvédelmi mikrobiológia középkor közigazgatás krúdy litoszféra lm görbe mazzag éva neveléstörténet növény példák pénzügy i. pol.komm pr elmélet reneszánsz szám számítógép architektúrák számvitel i szervetlen természetvédelmi mérnök trendszámítás turizmus szak vizsgához word